Rész

 1  3|        Viktor, míg a pongyolaruha ismét meglibbent, mint valami
 2  4|          gondolt e napra, de most ismét úgy érezte, mintha a tavaszi
 3  7|       mozdulatlanul megvárta, míg ismét kinyítja a szemeit s ekkor
 4  7|   ellenkezik.~ ~Nyár végén Viktor ismét felment Pestre, hogy az
 5  7|         hiszen a Viktor távolléte ismét oly csodálatosan szép és
 6  7|       Mihály becsületes halszemei ismét aggasztóan zsugorodni kezdtek.~ ~
 7  8|     sírásra fakadt, s Mihály most ismét úgy érezte, hogy öreg szíve
 8 10|            rendes szokás szerint, ismét egyedül maradtak a néhai
 9 11|          s a két száműzött vándor ismét ott ült a virágos asztal
10 11|          egy alapos fejmosás után ismét elfoglalja helyét az asztalfőn,
11 12|           feléje hosszú karját és ismét beleveszett az éjszaka kárpítjaiba.
12 12|           útat és Micike most már ismét egyedül folytatta útját
13 13|           meg, mintha lázas álmai ismét urrá lettek volna rajta:~ ~-
14 13|              A szemét lehúnyta és ismét megrázkódott kissé, mintha
15 13|       láztól zavaros szemére most ismét véres köd borult, mint ott
16 14|           is kiszúrnád, de holnap ismét könyezve fogod oda szorítani
17 14|   üvegszemű játékaidról?~ ~Micike ismét komolyan megbólintotta a
18 15|          mint az előbb és ujjával ismét megkoppintotta a Mihály
19 15|  mosolyogva és szeliden tekintett ismét a vén Mihályra, mintha az
20 15| billentyűit, aztán felnyitotta és ismét becsukta az ablakot s kíváncsian
21 16|           újabb szokása szerint - ismét az orrára koppintott az