Rész

 1  1|            csöndjét; ez jeladás volt arra, hogy az asszony, a gyermekek,
 2  1| Huszonhatéves vagyok, tehát megértem arra, hogy egy asszonnyal háborúságba
 3  2|             el tudnád magadat szánni arra, hogy az életedet megoszd
 4  4|              volna? Sohase gondoltál arra, hogy egy drága kis leányba
 5  4|             öregurasan elterült.~ ~- Arra öcsém, hogy én nyugodtan
 6  6|        egymáshoz való viszonyunkat s arra az eredményre jutottam,
 7  7|            ekkortájt aggódva gondolt arra, hogy az öcscse kiköltözködhetnék
 8  8|     fáradságot se vett többé magának arra, hogy utazását üzleti érdekekkel
 9  9|          kávéházban.~ ~- A pénz csak arra jó, hogy az embereket megbolondítsa, -
10  9|       tömérdek elfoglaltság közt még arra is jutott ideje, hogy eleven
11 10|         egészen picurka koromból még arra is emlékszem, hogy a szegény
12 11|             hogyne gondolt volna hát arra a furfangra, hogy öcscsét
13 12|  kisasszonyka, csak nem gondol talán arra, hogy a vízbe ugorjék?~ ~
14 12|            akar elmenni, kisasszony, arra a csúnya helyre? Nem volna
15 14|       fölényesen mosolygott: oh nem, arra is volt eset, hogy egyszer
16 14|         ütköztek ki.~ ~- A medve nem arra született, hogy az aranyszárnyú
17 15|              Mihály bátyád és te nem arra születtél, hogy sáfrányt
18 16|        Képesnek érzed a vén lábaidat arra, hogy az erdei házig elgyalogolj
19 16|            imádkoznál! A jó isten is arra alkotott, hogy egy rideg
20 17|        esetlen vén ember vagyok, aki arra születtem, hogy igavonó
21 18|              fizikus felesége rátért arra az érdekes regénytémára,