Rész

 1  3| mosolyogva, szivarral a szájában, ült a virágos asztal fején,
 2  3|          elé: az édesanyja sohase ült a szőnyegen, az apja ötven
 3  3|        még egy köhögős, vén ember ült, a kályha mellett szótalan
 4 10|          karikákkal a szeme alatt ült az ebédnél, titokzatos leveleket
 5 10|           minden áldott estén itt ült, anélkül, hogy a férfiak
 6 10|       Micike rejtélyes mosolylyal ült az asztalfőn s oly lázas
 7 10|        kicsi, selypítő húgocskája ült mellette az asztalnál, hanem
 8 11|        bundába burkolózott nőcske ült, aki oly módon bocsátotta
 9 11|        száműzött vándor ismét ott ült a virágos asztal mellett,
10 12|     éjszakába.~ ~Eső esett és köd ült a budai házakon; a szélben
11 12|            Viktor a színpad előtt ült, céklavörös férfiak és rövidszoknyás
12 14|    veszedelmesen csillogó szemmel ült le a sógora mellé, de arcvonásai
13 15|           titokzatos mosolygással ült Mihály mellett az ebédlő
14 17|          barát kissé hosszasabban ült az asztalnál, mint rendesen (
15 17|         aki eddig halotthalványan ült a helyén, most egyszerre
16 18|       egy-két csinos leány is ott ült az asztal körül, aki mind
17 18|            mikor Micikéje kacagva ült a lábaihoz s a muzsikáló
18 18|         nagyon furcsa fiatalember ült, aki eltorzult arcán még