Rész

 1  2|             a kislányomat ne lássam többé...~ ~Takácsy János másnap
 2  7|           óráit; de Micike nem félt többé a rablóktól, mert a becsületes
 3  8|           járt s fáradságot se vett többé magának arra, hogy utazását
 4 10|    koratavaszi estéken nem fütöttek többé. És Mihály még se fázott,
 5 10|       öcscsét, érezte, hogy nem tud többé megszabadulni fantáziája
 6 13|            hogy sohase ébredjek föl többé? Hát nem jobb lett volna,
 7 13|             sohase fogok felébredni többé?~ ~- Nem, szivem, az asszonyoknál
 8 13|             sem Micike nem kacagott többé.~ ~- Az urad azt se tudta,
 9 14|            találod vén Mihály, hogy többé ne szeressem az uramat?
10 15|        ágyból most már nem kelt fel többé hajnalban, hogy urát a vasúti
11 15|            ártatlan Micikém vagy te többé, hanem valami félelmes,
12 15|            Oh, vén pajtás, ne mondd többé, hogy te okosabb vagy, mint
13 17|             én régi Viktorom nem él többé. Érzem és bizonyosan tudom,
14 17|       bizonyosan tudom, hogy nem él többé. Elnyelte a sötétség, mint
15 17|          sírjához se mernék elmenni többé, ha annyira gonosz volnék,
16 18|          írót sem fogja kárhoztatni többé, hogy koplalva és nélkülözve
17 18| lefitymáltam, most már nem tünt föl többé előttem oly szürkének és
18 18|       tetszett, hogy nem is ők azok többé, akiket az imént láttam,