Rész

  1  1|          fölött, széles kőtalapzaton, egy kékre festett elefánt trónolt.~ ~
  2  1|         került a házba, bóbiskolt még egy darabig a forró víz fölött,
  3  1|    aggastyánoknak nézhette őket, akik egy csodálatos véletlen folytán
  4  1|           lebegett a ház fölött, ahol egy hosszú emberéleten át tanyát
  5  1|               a csöndes tanyán, hanem egy tavaszi reggel örökre búcsút
  6  1|           Viktor, a fiatalabb, szinte egy éjszaka alatt lerázta magáról
  7  1|             oly sokáig megbéklyózták. Egy este - olyan szenzáció volt
  8  1|       forintot adott a cigánynak, aki egy pattogó polkát eljátszott
  9  1|              életútja - bár látszólag egy ösvényen haladtak - e perctől
 10  1|               úgy kellett élnem, mint egy árvaházi növendéknek, -
 11  1|               az a nap, mikor Viktor, egy vasárnap délelőtt, váratlanul
 12  1|             Ráérsz? Nem zavarlak? Van egy félórád a számomra? - kérdezte
 13  1|             húzódozva, helyet foglalt egy öreg ripszkarosszékben,
 14  1|             először. Feleségül veszek egy drága kis leányt, akivel
 15  1|             tehát megértem arra, hogy egy asszonnyal háborúságba keveredjem,
 16  1|              belenyúlt a tárcájába és egy kicsike, sápadt fényképet
 17  1|            híjja volt, hogy a füléből egy jó darabot lekanyarítson.~ ~
 18  1|             hozzá, úgy-e, hogy valaki egy ilyen korhelyhez feleségül
 19  1|               a pénzt, hát csináltass egy új kabátot az öreg Novotnynál, -
 20  2|              garast a fogához vert és egy héringet is sajnált volna
 21  2|      játékszer volt felhalmozva, hogy egy királylány is irigykedhetett
 22  2|         mintha attól félt volna, hogy egy rossz szellem hirtelen elragadja
 23  2|            örökké vídám bohémet pedig egy este véresen megsebesülve
 24  2|           fegyvere állítólag megakadt egy faágban s a golyó a szerencsétlen
 25  2|               a beteg ekkor, szemének egy rebbenésével, magához intette
 26  2|               gondjaira bizza. Micike egy reggel bevonult a zárdába,
 27  2|         csinos szentképecskét, melyet egy jó nővér adott neki.~ ~Micike
 28  2|              cukrászdából s ajándékát egy fejedelmi gesztussal nyújtotta
 29  2|          Micikéje a feleségem lesz.~ ~Egy vasárnap délelőtt - a vén
 30  2|         lettél tegnap óta? Tegnap még egy édes kis babának néztelek,
 31  2|             mikor a családban is akad egy mártir, aki szívesen feláldozza
 32  2|               az a francia ifjú, akit egy vándor szintársulat a legutóbbi
 33  2|      asszonyfejével és édes álmaival, egy nap beköltözött az emeleti
 34  3|             füstölők fűszeres illatát egy reggel végképp száműzte
 35  3|             subládok rézverete előtt, egy szürke délután, megjelent
 36  3|    legsajátszerűbb holmik lappangtak: egy leányos bársonyszalag, egy
 37  3|            egy leányos bársonyszalag, egy pufókképű angyalfejjel díszített
 38  3|     angyalfejjel díszített medaillon, egy nagyon bő és méltóságosan
 39  3|              rózsabimbó volt tűzve, s egy puha, nevetségesen kicsiny
 40  3|            megjelent a konyhában is s egy édes leányhang, mely a kolostor
 41  3|               Viktor úrfit pedig néha egy héten keresztül is rázta
 42  3|         tetszett, hogy a pongyolaruha egy távoli meseországból került
 43  3|            megcirógatta vörös arcát s egy hirtelen mozdulattal, kényeskedő
 44  3|              éven át se ivott feketét egy pókhálófinom csészéből s
 45  3|             szoba sarkában tegnap még egy köhögős, vén ember ült,
 46  3|            más világ támadt körülötte egy rövid éjszaka alatt? A komor
 47  3|            komor vén emberek eltüntek egy titokzatos sülyesztőben
 48  3|              kis fehér székre, melyen egy hófehér tündérkisasszony
 49  3|          vissza a tűkör ezüstlapja és egy eleven, drága, mindennél
 50  3|            kedveskedve hozzásímúlt és egy fehér homlok, melyet szétkúszált
 51  3|           bebújt a párnái közé. Aztán egy erélyes fújással eloltotta
 52  3|          beleásta magát a sötétségbe, egy öreges sóhajjal végződő
 53  4|               öreg Mihály? - kérdezte egy nap Micike asszony, miközben
 54  4|          megrázta szőke fejét, melyen egy édes, aranyos kalap virított.~ ~-
 55  4|           Sohase gondoltál arra, hogy egy drága kis leányba szerelmes
 56  4|         óvatosan keztyűt húzott, akár egy fiatal leány, aki a bőre
 57  4|             hitted volna valaha, hogy egy gyönge kis nő föl tudja
 58  4|            gyűrt szalvétájával inkább egy szögletes kamaszfiúhoz hasonlított,
 59  4|     kamaszfiúhoz hasonlított, semmint egy tiszteletreméltó, felnőtt
 60  4|            Akarsz fogadni velem, hogy egy év múlva új emeletet húzatunk
 61  4|           sokkal többet gondolt, mint egy egész tudományos akadémia
 62  4|            szemét, hogy a sógornőjére egy hirtelen pillantást vessen;
 63  4|              és drága kis jószág, aki egy liliom tisztaságával járt
 64  4|     pillanatokkal, melyekben az ember egy japáni pongyolából kifehérlő
 65  4|          örömtelen és kitartó munkát; egy mogorva háziszolga életét
 66  4|        törékeny kis lény oldalán, aki egy ismeretlen és napsugaras
 67  4|             lenne, ha a kacagás, mint egy kedves illat, eltűnnék innen,
 68  4|              és fájdalomra? Mihálynak egy gyerekkori majális jutott
 69  4|             majális jutott az eszébe, egy régi, álomszerű, tavaszi
 70  4|           kérdezte Viktor, míg Micike egy aranyhátú kefével az asztalkendő
 71  5|              aztán vastag hüvelykújja egy intésével, közmegelégedésre
 72  5|                  mondta a vén Mihály, egy tiszteletreméltó ásítás
 73  5|           halk nesz jutott a fülébe s egy vékony fénysáv világította
 74  5|      sötétségét.~ ~- Mihály! - mondta egy suttogó hang, mely valami
 75  5|          ujjasára.~ ~- Akarsz bejönni egy kicsikét? Le tudod győzni
 76  5|         hevertek a csemegés tányérok; egy kis dolgozóasztalkán megkezdett
 77  5|      kézimunka feküdt s a hintaszéken egy fölnyitott könyv lapjai
 78  5|           ilyen magaviselet nem illik egy férjes asszonyhoz, de mit
 79  5|        értesült volna, hogy az öcscse egy hamispénzgyártó bandához
 80  5|            Micike elmosolyodott, mint egy iskolásleány, de a mosolygása
 81  5|             még nem volt ébren éjjeli egy órakor és az öreg Mihálynak
 82  5|     ügyefogyott gyermeket nézte, akit egy haszontalan ember így megkínzott. „
 83  5|              Mihálynak most egyszerre egy öreg könyv jutott az eszébe,
 84  5|              a padláson talált s mely egy ördögtől megszállt, szerencsétlen
 85  5|           szemed legalább nem nagyobb egy gombostű fejénél. Ha igazán
 86  5|              ebben a pillanatban s ha egy szót szólsz, akár mindjárt
 87  5|               azt hiszem, hogy nem is egy komoly üzletembernek, hanem
 88  5|             elfelejtjük. Akarod, hogy egy csésze forró teát készítsek
 89  5|     kellemességei közül e pillanatban egy csésze forró teára vágyakozott
 90  5|            fölfogta csipkés ruháját s egy vén dudás, aki vérvörös
 91  5|          találná, hogy a komor Mihály egy ujdonsűlt férjet helyettesít
 92  5|          ujdonsűlt férjet helyettesít egy kéthónapos fiatal asszonynál.
 93  5|               föl az emeleti szobába: egy kulcs hangosan megfordult
 94  5|         félszázadon át ülni szokott s egy gyors kézszorítás után eltűnt
 95  6|            Kék elefánt” birodalmában, egy nap fontoskodó arccal állított
 96  6|           néhány üzleti könyv tetején egy könnyed mozdulattal helyet
 97  6|               cilinder alatt is lehet egy kevés tisztességes kalmárész?~ ~
 98  6|                  Megfáztál, nem innál egy csésze teát, mielőtt a vacsorát
 99  6|             fogadni öcsém, hogy mához egy évre vasgyúró lesz belőled,
100  6|              van s miután dereka köré egy pénzzel telt övet csatolt,
101  6|            tévesztett volna, - aztán, egy szivettépő sóhajtás után,
102  6|         vigyázni fog rá. Akarsz te is egy rövid imát elmondani érte,
103  6| méltatlankodva csóválta meg a fejét s egy istenkáromlót megillető
104  6|           talált, a szállodában pedig egy hetvenéves szobaasszonyt,
105  6|           Szépek is vannak köztük, de egy sincs, aki veled, szivecském,
106  6|               a szinházban járt, ahol egy Blaháné nevezetű fiatal
107  6|            pacsirta módjára énekelt s egy alföldi betyár, bizonyos
108  6|              Elhiszed angyalkám, hogy egy valóságos szöllőpásztor
109  6|                zsíros kalapban s hogy egy füstös cimbalmos négykézláb
110  6|           bevásároljak. E tekintetben egy kis baj van, Mihály bátyám:
111  6|           levélre, mintha legalább is egy kedves rokona halálhírét
112  6|         csóválta meg nagy fejét, mely egy mesebeli öreg hegyi óriáséhoz
113  6|             még asszony, akivel téged egy okos ember elcserélne.~ ~ ~ ~
114  7|              mert a becsületes Mihály egy világért se tért volna nyugovóra
115  7|                szép dolgokra biztatsz egy kötelességtudó háziasszonyt,
116  7|          háziasszonyt, akinek vállára egy nagy háztartás gondja nehezül!
117  7|              Ugy beszélsz öcsém, mint egy elzüllött, rossz ember,
118  7|              dobolt az újjaival, most egy kicsinylő gesztussal faképnél
119  7|            képzelte, hogy a boldogság egy kicsike szobából áll, mely
120  7|              hófehér lámpafény lebeg, egy búbos cserépkályhából, melyben
121  7|       liliputi tűzerdők égnek hamuvá, egy pár puha topánkából, mely
122  7|          ide-oda a szőnyeg pálmáin, s egy drága, ezüstös hangocskából,
123  8|          unottan a bátyjának, aki még egy hosszabb gyalogsétára is
124  8|            úgy el tudsz szórakoztatni egy fiatal asszonyt, mint valami
125  8|             és mégis: a morál, melyet egy távoli, ismeretlen országból
126  8|         büntetésedet!~ ~Viktor csupán egy fitymáló kézmozdulattal
127  8|          miért hagyna egyedül, ha nem egy másik asszony kedvéért?
128  8|            bozontos szemöldöke dacára egy egérke szenvedését se tudta
129  8|            érzése volt, hogy a szivét egy durva ököl összeszorítja.~ ~-
130  8|              regényes Micike, hát még egy okos kis nőt is el lehet
131  8|           Öreg Mihályom, te voltaképp egy vén gyermek vagy, aki még
132  8|             Ezekben a regényekben van egy titkos rendőr, aki a legravaszabb
133  8|       nehezedik.~ ~- Azt akarod, hogy egy titkos rendőr kémkedjék
134  8|              a kaftán kék gallérjára, egy kis ideig fel meg alá járt
135  8|           Angela testvér büntetésből, egy nagy papir-nyelvet akasztott
136  8|         csempészett édességekre, mint egy haszontalan férjre, aki
137  8|         magasságos egeket sejtette, s egy önkéntelen mozdulattal végigsímogatta
138  8|         meghalhatnék! Ugy érzem, hogy egy jegesmarok összeszorítja
139  9|               most ötven körül járt - egy teherhordó állatot is kimerítő
140  9|               szomorította el, mintha egy kétkrajcáros preferánc-partiet
141  9|              meg a kenyeret, melylyel egy tucat éhes szájat betömött
142  9|              szerencsésen fölfedezett egy alkalmatos férfiút, bizonyos
143  9|       főkapitánytól; hogyne tudná hát egy olyan egyszerű boltos kalandjait
144  9|           Takácsy Viktor? Csak tessék egy kis időt hagyni rá, hogy
145  9|              fiatal urat megfigyelje; egy hét mulva oly biztos az
146  9|            forintot veszített, melyek egy részét rövidlejáratú váltóval
147  9|           báró és cinkostársai később egy félreeső helyen osztoztak
148  9|            komikust, aki disznóságait egy lókupec komolyságával adja
149  9|            haza a művésznőt, hogy még egy forró teát megigyék nála.
150  9|         Naphtali levele fölött; aztán egy képzeletbeli személyhez
151  9|                aki keresztet vetettél egy festett nőszemély láttára
152  9|                Senkise szólt, odakünn egy teremtett lélek se járt
153  9|              mégis úgy képzelte, hogy egy öreges gordonkahang szól
154 10|             elefánt” tűzhelye fölött, egy tavaszi napon, mintha búcsút
155 10|              belekötött a segédeibe s egy őszhajú háziszolgának, aki
156 10|              a gyermekszobából került egy tekintélyes cég élére. Akarsz
157 10|              édes és finom volt, mint egy májusi hajnal.~ ~- Oh, Mihály,
158 10|               Mi lenne ez egyéb, mint egy borzasztó szerencsétlenség
159 10|          nézett rá a karosszékéből és egy pillanatig úgy rémlett neki,
160 10|             meg a felnőttek lábainál, egy jó szó, egy virágszál boldoggá
161 10|       felnőttek lábainál, egy jó szó, egy virágszál boldoggá tesz,
162 10|             gonosszá lennék, mint ő s egy idegen férfinál keresnék
163 10|        asszonnyá lett a szemében, aki egy libbenéssel kilépett a gyermekszoba
164 10|       láthatatlan szellemek pengetnék egy finom művű arany-citerán;
165 10|      gondolattól, hogy a fehér tündér egy idegen férfi karjaiban kereshetne
166 10|             lett urrá, hogy a gyermek egy éjszaka alatt asszonnyá
167 10|           fénye égett s nyúlánk nyaka egy antik szobor plasztikájával
168 10|          mellette az asztalnál, hanem egy rejtélyes, idegen asszony,
169 11|               fülkéjében körülnézett, egy pillanatig zavartan dörzsölte
170 11|              szemét: az ablak mellett egy bundába burkolózott nőcske
171 11|        szabott vörös pongyolára, mely egy darabig izgatottan sűrgölődött
172 11|              a pesti útnak, mikor még egy minden hájjal kikent detektiv
173 11|               fogsz megtudni, amennyi egy mákszem belsejében elférne,
174 11|    kisgyermekeknek nézze? Mihály csak egy vérvörös pongyolát látott,
175 11|            szelid szemek tekintetét s egy éjszaka alatt boszúálló
176 11|           senki se szólhat bele, hogy egy felnőtt férfi hova utazzék!
177 11|              a kupéból. E pillanatban egy öreg medvéhez hasonlított,
178 11|            hölgy lett volna.~ ~Micike egy furcsa mozdulattal felelt,
179 11|          fejét, ami körülbelül fölért egy hasonló vallomással, aztán
180 11|                Fehér farkas”-ba, ahol egy ingujjas legény két hideg
181 11|          miután az ászokszagú udvaron egy sereg fuvaroskocsi közt
182 11|                kis szivem? - kérdezte egy áhitatos kézcsók után, melylyel
183 11|  hadvezérekről, akik órákig dolgoznak egy ötletes és meglepő haditerven?
184 11|            kis detektivje nyakába, ha egy finom kezecske kopogása
185 11|              bánatos bátyja a levelet egy ezüsthuszas kíséretében
186 11|           muzsikáló óra birodalmába s egy alapos fejmosás után ismét
187 11|       szobában nem volt élőlény, csak egy összegyürt vörös pongyola
188 11|          pajtás, és miattam ne aggódj egy picurkát se; akármilyen
189 11|               nagyváros éjszakájában! Egy percig megtántorodott és
190 11|             Fehér farkas” öreg köveit egy hirtelen földindulás megrázta
191 12|           elfehéredett félelmében, ha egy magányos szobában egyedül
192 12|             vérű asszonynyá változott egy átvirrasztott éjszaka alatt.~ ~
193 12|              lámpacsillag reszketett; egy kísértet - a vámszedő -
194 12|            szíve dobogása is megszünt egy pillanatig.~ ~- Bántotta
195 12|               Meri tagadni, hogy maga egy budai urikisasszonyka, aki
196 12|             Mikor a szálloda elé ért, egy kis zsebtükörből gondosan
197 12|              asszony.~ ~A csöngetésre egy mexikói szakállas, medvebőrbe
198 12|         lovagnál is, aki tudvalevőleg egy sárkánnyal viaskodott.~ ~-
199 12|            legutolsó levelét? (Micike egy összehajtogatott papirlapot
200 12|              portás úr kerít számodra egy kocsit, amelyen haladék
201 12|             bácsi, tudna előteremteni egy kocsit, amely a drágámhoz
202 12|         helyre? Nem volna okosabb, ha egy háziszolgát küldenék érte
203 12|             szíves lenni és fütyöljön egy kocsiért, majd meglátja,
204 12|                 fejcsóválva elősípolt egy fiakkert, Micike helyet
205 12|           kocsi most hirtelen megállt egy világos helyiség előtt,
206 12|             semmitse válaszolt, hanem egy ugrással, mely a vért szagolt
207 12|         pincérek veszettül tapsoltak, egy öregember, ezüstbojtos sipkában,
208 12|           orra alá, a színpadon pedig egy kurtarokolyás leány hajlongott,
209 12|             ez a látvány, hogy Micike egy pillanatig megszédült s
210 12|         Suchen’s wen? - kérdezte most egy kocsisarcú pincér, akit
211 12|            tele volt boros üvegekkel, egy hentesképű ember kövér kezével
212 12|          kezével az abroszt ütögette, egy leány Viktor nyaka köré
213 13|               közt járt volna. Később egy fekete felhőkárpit eltakarta
214 13|       melegség borult a szívére, mert egy havasi medve komikus arcából
215 13|             tüntek föl a látóhatáron, egy jéghideg forrás vize gyémántként
216 13|      barátságosan bólogattak feléje s egy öreg beduin, aki aranybojtos
217 13|                A kaftán megmozdult és egy nagy tenyér, melynek hűvösségéhez
218 13|             kis pajtás, - mondta most egy dörmögő medvehang, - hát
219 13|          mosolyogtak rá a szőnyegről, egy tiszteletben megfeketült
220 13|         öregurasan integetett feléje, egy virágos kashmirral diszített
221 13|               melynek hangjai mellett egy ismeretlen Tündérország
222 13|            nézett körül, mint valaha, egy álomszerű, régi világban,
223 13|         mellett? Mi keresnivalója van egy csipkeruhás gyermeknek a
224 13|              a csöndes szobában, mint egy távoli forrás csörgedezése;
225 13|               pénzeszsák, vagy, hanem egy vén, ráncos arcú dada, egy
226 13|            egy vén, ráncos arcú dada, egy drága, jószívű, hűséges
227 13|        farkasról és álmosan bólogatni egy nagy okuláréval az orrodon,
228 13|               feléd se nézek, ha csak egy kanálnyit is meghagysz belőle!
229 13|               vézna vagy megint, mint egy tizennégy éves kisleány?~ ~
230 13|          szepegve jelentette ki, hogy egy csöpp nem sok, de annyit
231 13|    szomorúsággal nézte a készülődést, egy pillanatig az az ötlete
232 13|                  s most már csakugyan egy nagyon komoly dadához hasonlított,
233 13|      féloldalára bólintotta, csakhogy egy cseppecske is meg ne maradjon.
234 14|   szívszakadva várakoznak rád. Akarsz egy lábmelegítőt, drágám, mely
235 14|         letette kezéből az ujságot és egy megrémült iskolásfiú ámúlásával
236 14|              hüvelykújjaira, melyeket egy öreg szerzetes módjára egymásba
237 14|          elgondolkodva, - nem éreztem egy picurka fájdalmat se, akármilyen
238 14|             már olyan asszonyról, aki egy éjszaka kiszeretett az urából?
239 14|         könyes szemmel várakoznék rád egy nagyon régi, emeletes házban?~ ~
240 14|             nehéz lélekzettel, mintha egy végtelen, hófelhőkben elvesző
241 14|      duplatokáját, mely a vén legényt egy komoly és ünnepies nagypréposthoz
242 14|          éjjel van és egyedül vagyunk egy régi házban, be mered-e
243 14|            magadat, öreg Mihály, hogy egy hiszékeny gyermeket ennyire
244 14|            mint a jezsuita atyáé, aki egy francia bohózatot végignéz,
245 14|        annyira se hatotta meg, mintha egy manduláspuddingot elrontott
246 14|         tejesdarácskáról, amit holnap egy tiszteletreméltó matróna
247 14|        matróna eléd tálal!~ ~Szólt és egy lenge libbenéssel eltűnt
248 15|      kedveskedő megszólítás ellenére, egy királynő hüvösségével pihent
249 15|              lesütött szemmel, mintha egy tisztes kereskedőházra határozottan
250 15|       koppintotta a vén Mihályt, mint egy csacsi és tapasztalatlan
251 15|            regényhősnő vagy te, hanem egy szegény, megkínzott gyermek
252 15|                Gyere, kislányom, sírj egy fejezetet a vállamon, meglátod,
253 15|               meglátod, hogy mindjárt egy pehelynél is könnyebbnek
254 15|               szipogj már, hanem sírj egy nagyot és fogadok veled,
255 15|           sírásba olvadt át. És ekkor egy magatudatlan mozdulattal
256 15|               az egyetlen hely, ahová egy kicsike, gyönge és törékeny
257 15|           ebben a pillanatban. Mihály egy derék és önzetlen háziállat
258 15|            csillogott előtte; de most egy forgószél őt is odasodorta
259 15|      kiszabaduló aranyszálait, melyek egy selyemgomolyag puhaságával
260 16|               szerez a szívednek, hát egy mázsa prédikációt is mellékelhetsz
261 16|               se lehet közömbös, hogy egy Takácsy fejére szégyen szálljon.
262 16|              üzleti könyveit zárta el egy óriási pénzszekrény mélyébe.~ ~-
263 16|            véletlenül a rheumád, hogy egy hosszú gyalogsétát tehess
264 16|        elgyalogolj velük, vagy inkább egy meleg kendő meg egy tányér
265 16|            inkább egy meleg kendő meg egy tányér köménymagosleves
266 16|     bölcseséget mondott volna - aztán egy erélyes rándítással bezárta
267 16|       könnyebb ám, mint hogy az ember egy kiadós náthát szerezzen.~ ~
268 16|              öntudatától. Mihály most egy sétáló püspökre vagy egy
269 16|              egy sétáló püspökre vagy egy meditáló nagyprépostra hasonlított,
270 16|               azt hihette volna, hogy egy süldőlányt lát, akit jámbor
271 16|              inkább hasonlított, mint egy kolostori növendékéhez,
272 16|             Mihály, ma se értem, hogy egy hideg fűszerüzletben töltöd
273 16|          isten is arra alkotott, hogy egy rideg cellában morzsold
274 16|           Micike kiváncsian, miközben egy percig megállott sétájában,
275 16|           rajongó tekintettel, mintha egy aranyos szószéken állna
276 16|               meg ezer ember figyelne egy nagy templomhajóban a szavaira. -
277 16|              tüzet gyújtanak számomra egy csöndes házban, asztalom
278 16|              is itt, kis pajtás, hogy egy magányos öreg ember életét
279 16|       csillagoknak látszottak, melyek egy idegen égitest messzeségéből
280 16|           erdei háznál, mely voltakép egy schönbrunni mintára épített
281 16|           csak a városház előtt égett egy árva petróleumlámpa az oszlopos
282 16|        oszlopos kandeláberben, melyet egy néhai agglegényének - a
283 16|           terítve volt már az asztal, egy nagy velencei vázában korai
284 16|            ledobta fejéről a kalapot, egy percre eltűnt a hálószoba
285 16|               és elgondolkodva nézett egy pillanatig a lámpa lángjába.~ ~
286 16|           furcsa-e, öreg Mihály, hogy egy idegen embert, aki távol
287 16|                akivel még sohase volt egy közös gondolatom?~ ~Mihály
288 17|                                       Egy nagyprépost, aki sírva fakad.~ ~
289 17|       nagyprépost, aki sírva fakad.~ ~Egy este - vagy tíz nappal a
290 17|           hallatszott az utca felől s egy kulcs hangosan megfordult
291 17|              helyéből, mintha odakünn egy orosz hadosztály állna az
292 17|              betörni éjnek éjszakáján egy városi házba? Aki rabolni
293 17|         fölnyilt s az ebédlő küszöbén egy furcsa társaság jelent meg,
294 17|         vajjon illőnek tartanád, hogy egy Takácsy az éhségtől és a
295 17|        harsogó éljenzésbe tört ki, de egy ösztönszerü sugallat, mely
296 17|         tisztességes emberekhez, hogy egy úri házat korcsmának nézzenek.
297 17|              álmos gyermeket s miután egy pillanatig mély szomorúsággal
298 17|               kérdezte halkan, inkább egy pillantással, mint élőszóval.~ ~-
299 17|              gavallér Viktorom, hanem egy idegen ember, aki annyira
300 17|               tőlem, mintha mindeddig egy ismeretlen világrészben
301 17|             zárdába hazakísért, hanem egy félelmetes idegen, akivé
302 17|              ez az idegen még egyszer egy magányos szobában egyedül
303 17|              maradna velem!~ ~- És ha egy jó szellem megint visszaváltoztatná
304 17|          lányom, mit akarsz velem? Én egy ostoba és esetlen vén ember
305 17|              máskép asszonyszem, mint egy öreg omladékra, vagy egy
306 17|              egy öreg omladékra, vagy egy régi házra, vagy egy unalmas
307 17|             vagy egy régi házra, vagy egy unalmas tájképre, melyen
308 17|               messze esik tőlem, mint egy idegen világrész, mert én
309 17|         voltakép késő vénségemig csak egy ügyetlen gyermek maradok.
310 17|          drága és hófehér fiatalságod egy vén romhoz, mely csak az
311 17|         igazán szeretek...~ ~És ekkor egy gyöngéd mozdulattal odaborult
312 17|            arcába, mely e pillanatban egy nagy, esetlen, izgalmában
313 17|       iskolásgyermekéhez hasonlított, egy kövér és pufók iskolásgyermekéhez,
314 17|           százszor meghalnál, semhogy egy szegény kis teremtést megszomorítanál.
315 17|            teremtést megszomorítanál. Egy csúf és komoly öregember
316 17|             és komoly öregember vagy, egy reggeltől-estig robotoló,
317 17|            talán soha sem fordult meg egy kolostori kis leány lelkében
318 17|             fátyola. Olyan volt, mint egy pityergő nagyprépost és
319 18|                                       Egy éjjel a Kék elefántnál.~ ~ (
320 18|              Tavaly fölolvasni hívtak egy vidéki városkába s bár tél
321 18|              s csak nem rég estem túl egy kellemetlen bronchitisen,
322 18|              égiekkel érintkezik (meg egy évben egyszer, - a felség
323 18|              a Kék elefánt-ba.~ ~- Ez egy szállodának a neve? - kérdeztem
324 18|               előállt a város fogata (egy tiszteletreméltó vén bárka,
325 18|               a Kék elefántban, hanem egy valóságos regénythémát is,
326 18|        láthatólag zavarba hozta, hogy egy pesti íróval beszél, az
327 18|           gondolatban, hogy a frakkot egy irodalmi maecenástól kaptam
328 18|        egymáséi lehessenek.~ ~- Talán egy zsarnok apáról van szó? -
329 18|      idősebbik, a mormogó vén Mihály, egy napon elkergette öccsét
330 18|               fogadták. Esztendők óta egy födél alatt lakik a bátyjával
331 18|          felébredt bennem az író, aki egy jó regénytárgyat többre
332 18|              búcsúztak el tőlem, hogy egy éhes firkászt végre a kedvük
333 18|       végtelenül boldogok volnánk, ha egy csésze theára szerencséltetne
334 18|        hangulatok csaptak meg, mintha egy nagyon-nagyon messze világba
335 18|     porcellánfigurák mosolyogtak rám, egy antik sublád fölött, amelynek
336 18|            miseruhákra emlékeztettek, egy imazsámolyon még meglátszott
337 18|         megsárgult csipkék sápadoztak egy antik szofa vánkosain. Magán
338 18|             vánkosain. Magán a szofán egy vértelenarcú, nagyon furcsa
339 18|              kis öreg közelebb húzott egy asztalkát a fűtött kandallóhoz,
340 18|                az asszony, aki mostan egy csodálatosan szép és szines
341 18|          elzsibbadt s messziről, mint egy idegen világból, halkan
342 18|            szinte tündéries hangokból egy filigrán aranyhíd támad,
343 18|              filigrán aranyhíd támad, egy káprázatos aranyhíd, melyen