Rész

 1  4|         És nem komor medve volt-e csakugyan, amióta a gyermekcipőjét
 2  6|             Naiv bátyám, - hát te csakugyan azt hiszed, hogy valami
 3  6|        megszólalt benned. Elvégre csakugyan nem kell hozzá boszorkányság,
 4  6|             s két héten keresztül csakugyan úgy viselkedett, mintha
 5  6|      szenvedő arca elárulta, hogy csakugyan szánalomraméltó mártirnak
 6  8|         Levél a Bodzafa-utcába.~ ~Csakugyan a rossz sejtelmek megvalósulását
 7  9|         pesti bérházak felé.~ ~És csakugyan, hét nap se telt még el,
 8 13|          volt kötve, - s most már csakugyan egy nagyon komoly dadához
 9 13|    hűséges szuszogására - és most csakugyan úgy érezte magát, mint valaha,
10 14|  emberekre.~ ~- És tiz órakor már csakugyan az ágyban voltál? Igy görbülj
11 14|         egymásba kulcsolt.~ ~- És csakugyan nem éreztél volna semmi
12 14| voltaképen hány éves vagy? Vajjon csakugyan igaz lenne, hogy Szentgyörgynapkor
13 14|           a drótos hajfürtjeidet? Csakugyan igaz, hogy negyvennyolcban
14 16|       összezsugorodott tagjaimnak csakugyan jól esik, ha egyszer már
15 17|          az ajka remegett, mintha csakugyan az ájulás környékezné.~ ~-
16 18|         város fejének igaza volt: csakugyan felébredt bennem az író,