Rész

 1  5|           Nem, semmi baj sincs, de annyira félek, hogy a fogam is összeverődik
 2  6|   zsákhordás se merítette volna ki annyira, mint ezt a vékonypénzű
 3  7|       opportunusan hallgatott, sőt annyira ment álnokságában, hogy
 4  8|      nyakamba.~ ~A fájdalmas emlék annyira meghatotta az érzékeny Micikét,
 5  8|      megcsalja. A Mihály öreg feje annyira megzavarodott, hogy jóformán
 6  9|  negyedszázadig viselte, de mindez annyira se szomorította el, mintha
 7 12| hócsillagocskák fénylettek. Micike annyira megrémült, hogy ijedtében
 8 12|            végre összeszedte magát annyira, hogy válaszolni tudjon.~ ~
 9 12|            nem hatalmasodhattak el annyira a lelkén, hogy végképen
10 13|             takarj be jobban, mert annyira fázom, hogy a fogam is didereg
11 14|        végignéz, de Micikét mindez annyira se hatotta meg, mintha egy
12 16|       lólábas Belzebúbtól se fogok annyira irtózni, mint ahogy a hitvány
13 17|    barátaim éheznek és szomjaznak, annyira éheznek és szomjaznak, hogy
14 17|        hanem egy idegen ember, aki annyira távol áll tőlem, mintha
15 17|           mernék elmenni többé, ha annyira gonosz volnék, hogy a te
16 18|    regénytéma, melyet az imént még annyira lefitymáltam, most már nem