Rész

 1  2|             és oh, mily fájdalommal gondolt vissza később az alkonyatok
 2  2|    kapújában búcsút vett tőle, mást gondolt; s halkan, de valami fanatikus
 3  2|              de e percig még sohase gondolt a házasságra; hiszen megboldogult
 4  3|        vetkőződni kezdett. De aztán gondolt egyet és tűnődve felhúzta
 5  4|         gondolni, oh, sokkal többet gondolt, mint egy egész tudományos
 6  4|        ekkor ámulva és megzavarodva gondolt a kicsike, selypítő árvaleányra,
 7  4|            a Micike szőke fejét. Ki gondolt volna itt boldogtalanságra
 8  4|          tisztáson. Husz év óta nem gondolt e napra, de most ismét úgy
 9  7|       Mihály, aki ekkortájt aggódva gondolt arra, hogy az öcscse kiköltözködhetnék
10  7|            s boldogságtól reszketve gondolt az ebédlő tejfehér lámpájára,
11 10| arany-citerán; és Mihály az anyjára gondolt, aki ötven évig minden áldott
12 10|         hogy a férfiak gonoszságára gondolt volna. Oh, kicsike tündér,
13 11|    kiterjesztett szárnyú aranysasra gondolt, mely a régi muzsikáló órát
14 11|           magához való esze; hogyne gondolt volna hát arra a furfangra,
15 17|            megdermedve és borzongva gondolt a sötétségre, mely porrálett