Rész

 1  1|   falépcsőn, mely ötven éven át az édesapja kemény lépteitől visszhangzott.
 2  1|            kereskedő volt, mint az édesapja, szó nélkül visszatért ilyenkor
 3  1|   ripszkarosszékben, melyben néhai édesapja az ujságot olvasni szokta.~ ~-
 4  2|            légy az apja helyett az édesapja. János, most hiszem az Istent,
 5  2|          képe s anyja sápadt arca, édesapja derűs kék szeme elhalványult
 6  4|         olyanná lett, mint a néhai édesapja, a pedáns, becsületes és
 7  5|           vére hajtja, mely már az édesapja halála után úrrá lett fölötte.
 8  5|        karosszékből, melyben néhai édesapja félszázadon át ülni szokott
 9  6|           is csupán azóta, hogy az édesapja meghalt, - de sohase fordult
10  7|   természettől fukar volt, mint az édesapja, titokban gyors számvetést
11  7|        amelynek igazgatóságában az édesapja helyét elfoglalta. Micike
12  7|       nyakát, mely máris elérte az édesapja méreteit s becsületes halszemei
13  9|           volna rá, hogy a megholt édesapja lépéseit hallotta...~ ~ ~
14 11|          Mihály és fejébe húzta az édesapja báránybőrsipkáját és a vonat
15 17| sültalmaszagú multakban, amikor az édesapja karosszéke még ott állott