Rész

 1  3|   csodálatosan szép volt mindez; odakünn hó esett és hideg feketeség
 2  4|         bevilágított az ablakon, odakünn csilingeltek a tovasuhanó
 3  5|         elefánt” irodájában, míg odakünn az utolsó korhelyek lépései
 4  5|      öreg ember tiszteletére; de odakünn, a fürészporral fölhintett
 5  9|      megtértél?~ ~Senkise szólt, odakünn egy teremtett lélek se járt
 6 10|    félelmetes alakot öltöttek és odakünn, a háztető fölött, megvadult
 7 11|       osztályú kupé mennyezetén; odakünn deres fák bólogattak és
 8 12|       neki, hogy ki várakozik rá odakünn...~ ~Az öreg ember - mit
 9 13|      kicsikém.~ ~- A kék elefánt odakünn áll az ablak előtt?~ ~-
10 14| posztócipőt, ha térdigérő hó van odakünn, meg a muzsikáló órát, amelynek
11 14|   országútnál és reggeltől-estig odakünn kuksolt a konyhában és sárga
12 17|        kulcs hangosan megfordult odakünn a kapu zárában. Micike,
13 17|    ugrott föl a helyéből, mintha odakünn egy orosz hadosztály állna
14 17| segítségért az utcára! Hát nincs odakünn valaki, aki ezt a pokoli