Rész

  1  1|               boltozatos és hosszú volt s nehéz, fűszeres illatok
  2  1|          vaskosaras ablakok könyököltek s mely fölött ködös magasságban,
  3  1|          gyarmatárukat árusítanak benne s hogy a Déli Csillag című
  4  1|              Ference volt a kisvárosnak s kopasz homloka hatalmas
  5  1|            ötkor ugrott ki párnái közül s tíz perccel később még a
  6  1|             lévő ebédlőben tálalták föl s este kilenckor, mikor az
  7  1|           aggságáig a szigorú vén ember s gyermekeit, akikkel az ég
  8  1|        szemöldökkel ültek irkáik fölött s pihenéskép - vasárnap délután -
  9  1|           lapdázó, hancurozó gyerekeket s tíz krajcárnyi heti zsebpénzükből,
 10  1|          ilyenkor helyeslőleg bólintott s a tizenkét krajcárt gyümölcsözőleg
 11  1|                 minden petroleumlámpát, s legföljebb abban történt
 12  1|            sírbolt bejáratát eltakarta; s a legkisebb nesznél ijedten
 13  1|             feküdt zsinóros atillájában s csak éjjelenként rohant
 14  1|            búcsút mondott rézedényeinek s engedelmesen odafeküdt az
 15  1|            hirtelen az ölükbe cseppent; s a kisvárosiak ugyancsak
 16  1|            maradt igavonó-természetéhez s ha lehet, még kopottabban
 17  1|               egyetlen zenés-kávéházban s öt forintot adott a cigánynak,
 18  1|                 töltötte el az éjszakát s a vén elefánt riadtan nyitotta
 19  1|           virrasztotta át az éjszakákat s hajnaltájt éjjeli zenével
 20  1|           csempészett a pénztári fiókba s lopva távozott az üzletből,
 21  1|               lóbálta sovány lábszárait s impertinensül fújta cigarettája
 22  1|                a vagyont kétfelé osszák s aki testestül-lelkestül
 23  1|                 Mihály ránézett a képre s az arca szinte téglaszínűvé
 24  1|                kolostorában nevelkedett s vasárnap délutánonként habos
 25  1|              kisgyerek kora óta tegezte s ünnepnapokon, ha a jó nővérek
 26  1|                 új kabátot csináltatott s szombat este már a Novotny
 27  1|             később megvolt az esküvő is s a komoly kis szőke nő beköltözött
 28  2|               öreg püspök őméltóságának s a töpörödött, szentéletű
 29  2|               korzózó szép asszonyokkal s éjszakánként hazárdot játszott
 30  2|                 a drága nyalánkságokban s legföljebb otthon, vetkőzés
 31  2|            minden partnerét kifosztotta s akármennyi nagy bankót dobott
 32  2|               reggelenként az iskolába, s fehér szobácskájában annyi
 33  2|               csacsogó kisleány láttára s néha, minden ok nélkül,
 34  2|               lakodalmi ebédeket főztek s a virágos kert fehér homokútján,
 35  2|          állítólag megakadt egy faágban s a golyó a szerencsétlen
 36  2|                 kongott a lépések zaja; s éjfélig sírva feküdt ágyacskájában,
 37  2|            hirtelen elröppent a félelme s megvígasztalódva, majdnem
 38  2|                 a vidám szülői ház képe s anyja sápadt arca, édesapja
 39  2|                 jó apácák tanításaiban; s szentül meg volt győződve
 40  2|             zöld lombtenger vett körül, s a templom hajnali homálya,
 41  2|              öreg boltos intézett hozzá s pukkerlivel meg kézcsókkal
 42  2|        csomaggal jött ki a cukrászdából s ajándékát egy fejedelmi
 43  2|             maradt unokabátyja nyakába; s a nagy fiú könyeit látva,
 44  2|                vett tőle, mást gondolt; s halkan, de valami fanatikus
 45  2|         ragyogott a tavaszi verőfényben s a gót ablakok mögül unalmas
 46  3|            tavaszi napsugarak libegtek; s az öreg pohárszékeken, a
 47  3|             császár-korabeli subládákon s a sötét tölgyfa-kredencen,
 48  3|                meg a keskeny falépcsőn, s a füstölők fűszeres illatát
 49  3|           bécsipiros kendőcskét viselt, s rakoncátlan hajfürtjei kíváncsian
 50  3|            sárga rózsabimbó volt tűzve, s egy puha, nevetségesen kicsiny
 51  3|                megjelent a konyhában is s egy édes leányhang, mely
 52  3|        bodzafateát szoktunk adni nekik, s a húsocska mellé cseresnyebefőttet
 53  3|                óta érzékeny a mandulája s a csontbotos Wéninger doktort
 54  3|                 öt kicsi szobácska volt s a háztetőről hosszú, vörös
 55  3|      egymásutánban a lehulló vízcseppek s a lebocsátott függönyökön
 56  3| Takácsy-családot, - vörös parázs izzott s pajkos kék lángocskák olvasztották
 57  3|              kerültek rheumás tagjaikra s a ripsz-divánok, melyeken
 58  3|                 ápolt virágágyak szélén s filigrán, de nagyon gőgös
 59  3|               üvegszekrény tükörpolcain s hangja ezüstösen csilingelt,
 60  3|                megcirógatta vörös arcát s egy hirtelen mozdulattal,
 61  3|              egy pókhálófinom csészéből s az asztalon sohase ragyogtak
 62  3|            öregasszony kötőtűi zörögtek s az asztal körül zsírpecsétes
 63  3|                inasok lökdösték egymást s félve pillantgattak a nagy
 64  3|                 titokzatos sülyesztőben s szőke, aranyos, jókedvű
 65  3|                 felpattant a szőnyegről s finom ujjacskái végigsiklottak
 66  3|       fantáziája lassan mozogni kezdett s úgy rémlett neki, hogy a
 67  3|               fog az üveges szekrényben s a kecses pásztorok és pásztornők,
 68  3|              néha álmosan nyújtózkodott s aranyos fejét kényeskedve
 69  3|               furfangos vén legény volt s nem árulta el szíve vágyát;
 70  3|                 Mihály meztelen vállát, s az öreg legény erre becsukta
 71  3|                végződő ásításba tört ki s behunyta a szemét, nehogy
 72  4|               tűnődve nézett a levegőbe s félhangosan kivont meg összeadott
 73  4|                 az udvaron levő ládákat s a nagy podgyászszekerek
 74  4|          mindennél fontosabbnak tartja; s a kis irodai vaskályhában,
 75  4|             karcsú cipővel cserélte föl s ebéd előtt hosszabb időt
 76  4|                ingerkedést a bátyjával; s míg a pongyolaruha fontoskodva
 77  4|        napfényben csillogó üvegneműekre s a sok édes és haszontalan
 78  4|               egész tudományos akadémia s vén szíve ismeretlen melegséggel
 79  4|             hirtelen pillantást vessen; s ekkor ámulva és megzavarodva
 80  4|               kis teremtéseknek nézett; s a pirospozsgás szakácsnő,
 81  4|          szegfűszegért jött be a boltba s őt kacérkodva ifjúrnak szólította,
 82  4|               unalmas a földi vándorlás s hogy a legjobb üzletmenet,
 83  4|          boltban és a keskeny falépcsőn s akitől a házban minden élőlény
 84  4|         fiatalsággal volt tele a levegő s tavaszi verőfényben ragyogó
 85  4|             csillogó rézkürtöket fújtak s piruló, huncut, csipkeruhás
 86  5|               aranyozott a fehér pulton s az ifjúság esténkint tanácskozásra
 87  5|              ugráltak a hosszú polcokon s az öreg Selmeczy, a ház
 88  5|               rézkapcsos könyvei fölött s nem igen aludt többet négy
 89  5|                 is készült a munkájával s újév reggelén, kerek ötven
 90  5|             hatalmas könyvek rovataiba; s vastag pápaszeme, mely valami
 91  5|          fölbontott ládák tömege hevert s a hordókban megcsillant
 92  5|                 héringek ezüstpikkelye; s a nyitott fiókokból egzotikus
 93  5|           folyósón nem égett lámpavilág s távolról, a konyha felől,
 94  5|             gondosan lehúzta a lábáról; s már-már szerencsésen elért
 95  5|               halk nesz jutott a fülébe s egy vékony fénysáv világította
 96  5|                  hogy a boltból feljőjj s ha ki mertem volna mozdulni
 97  5|              kályhában pompás tűz égett s a terített asztalon még
 98  5|             megkezdett kézimunka feküdt s a hintaszéken egy fölnyitott
 99  5|          mosolyogva széttárta a karjait s Mihálynak e pillanatban
100  5|               mert rossz gyermek vagyok s csöpp híjja volt, hogy az
101  5|                 a fütött kályha mellett s az volt az érzésem, hogy
102  5|           vagyok minden emberi lénytől, s a nagy csönd oly réműletesen
103  5|               rablók járnak az udvarban s te véresen, átmetszett nyakkal
104  5|               pajtás, hogy ez csacsiság s hogy az ilyen magaviselet
105  5|            életemben se aludtam egyedül s a zárdában is öt kis leány
106  5|              lovagias férfi vagy, úgy-e s nem fogod elárulni az uracskámnak,
107  5|           batyúbál rendező bizottságába s rossz néven vették volna
108  5|                az emberi akarattól függ s én attól tartok, hogy a
109  5|                familiástól meglátogatta s Mihály - bár írott dokumentumok
110  5|                 vagy a templomrablásnál s Mihálynak most egyszerre
111  5|        gyermekkorában a padláson talált s mely egy ördögtől megszállt,
112  5|                mint ebben a pillanatban s ha egy szót szólsz, akár
113  5|                fölfogta csipkés ruháját s egy vén dudás, aki vérvörös
114  5|             félszázadon át ülni szokott s egy gyors kézszorítás után
115  6|             egymáshoz való viszonyunkat s arra az eredményre jutottam,
116  6|                 dolgozol? Fiatal vagyok s istennek hála, birom a munkát,
117  6|                 mellől a vastag ceruzát s gondolkodva megvakarta vele
118  6|              kezet rázott a bátyjával - s két héten keresztül csakugyan
119  6|              petróleumos hordók mellett s finom, vékony cipőjével
120  6|             engedte, hogy kényeztessék, s szenvedő arca elárulta,
121  6|      méltányolta az öcscse igyekezetét; s míg Micike szinte anyai
122  6|                 tud, amire szüksége van s miután dereka köré egy pénzzel
123  6|            ajakkal állt a vonat mellett s oly kétségbeesett pillantással
124  6|                mozdulj ki a szállodából s tiz órakor okvetlen az ágyban
125  6|               dobott a felesége felé, - s a vonat, mérsékelt gyorsasággal,
126  6|               aki mindig jó tanuló volt s a történelemből állandóan
127  6|          pajtása ragyogó arccal fogadta s boldogan mutatott az elefántcsont
128  6|             imát mondtam az uracskámért s most már bizonyos vagyok
129  6|     méltatlankodva csóválta meg a fejét s egy istenkáromlót megillető
130  6|                lett a budai szállodához s a fínom Angol királynő-be
131  6|                Gyulát is a budai várban s csodákat írt a körszakálláról
132  6|                pacsirta módjára énekelt s egy alföldi betyár, bizonyos
133  6|                szűrben, zsíros kalapban s hogy egy füstös cimbalmos
134  6|                csillár nem égett volna, s ha a gránátszínű páholyok
135  6|       ezidőszerint sehol sincs raktáron s így kénytelen vagyok rá,
136  6|                 levesben főtt marhahust s oly gyilkos pillantásokat
137  7|              hozott a pesti belvárosból s csecsebecséket és illatszeres
138  7|          hozzácsapod a többi költséghez s épp úgy a vevőiddel fizetteted
139  7|            magára vette a pesti kaftánt s török bégnek öltözve jelent
140  7|                  hogy milyen drága vagy s hogy a komoly arcodhoz milyen
141  7|       asztalokat tett ki a gyalogjáróra s a sárga ház nyitott ablakain
142  7|              mulatságok foglalkoztatták s az árvízkárosultak javára
143  7|                 anekdotákat mesélt neki s pihenéskép beavatta a takarékpénztár
144  7|       lehorgasztotta álmos gyermekfejét s épp oly szelíden elbóbiskolt,
145  7|                ismét kinyítja a szemeit s ekkor megindult és dédelgető
146  7|            órakor kelt föl mindennap, - s azt hiszem, ő a másvilágon
147  7|             elérte az édesapja méreteit s becsületes halszemei oly
148  7|                nem édesapánk hagyta rám s a házaséletembe senki emberfiának
149  7|               korában se volt édesanyja s hogy neked a szülei helyett
150  7|              álmosan tesz-vesz napestig s akárhányszor már a leves
151  7|                 árúraktárt felfrissítse s december közepén - bár semmi
152  7|        kiköltözködhetnék a sárga házból s az anyja szobácskáiból végképen
153  7|               megédesítésére született; s boldogságtól reszketve gondolt
154  7|            félve és restelkedve lépett, s a hímzett, finom függönyökre,
155  7|           sisteregtek a rézajtó mögött; s Mihály nehézkes tagjai szinte
156  7|             boltban is visszaemlékezett s félszegen mosolygott a falusi
157  7|                 kötelességek láncolata, s hogy a halál csupán megérdemelt
158  7|              ide-oda a szőnyeg pálmáin, s egy drága, ezüstös hangocskából,
159  7|               még tovább maradt Pesten, s csak két hét múlva tért
160  7|               se lepett meg ajándékkal, s kedvetlenül birálgatta az
161  7|           sokáig elmélkedett a sötétben s féléjszakát ébren töltött,
162  8|                kéthetenként Pestre járt s fáradságot se vett többé
163  8|                 a barátai közt töltötte s olykor, minden előzmény
164  8|                azonban megrázta a fejét s az ajka elgörbült mintha
165  8|           hamarosan öngyilkos lennék, - s ugyan mire mennél, te szegény,
166  8|             kinőni magadat derék bátyám s bizonyos vagyok benne, hogy
167  8|                kézmozdulattal válaszolt s pár óra múlva lázasan rövid
168  8|               állt az öreg szakácsnővel s alkonyattájt, kézimunkájával
169  8|                 szeméből előtört a köny s összekulcsolt kézzel, sírásra
170  8|              valami veszély fenyegetett s most is bizonyos vagyok
171  8|         szenvedését se tudta végignézni s aki (bárha forró nyár volt
172  8|             férfiak szeretőket tartanak s cocotte-ok társaságában
173  8|            megrázta szomorú fejecskéjét s forró keze odatapadt a Mihályéhoz,
174  8|              Mihály hátraszegte a fejét s kövér kanonok-arca csakúgy
175  8|              bebújik, ha szükség van rá s úgy el tudja változtatni
176  8|               úr titoktartó, mint a sír s inkább százszor kerékbe
177  8|               visszaült az asztal mellé s nagyot hörpintett az aranyszegélyes
178  8|             zárdában a vörös Zsuzsival, s Angela testvér büntetésből,
179  8|                keserves sírásra fakadt, s Mihály most ismét úgy érezte,
180  8|               is tudta, mit cselekszik; s szinte öntudatlanul, a fájdalmától
181  8|             magasságos egeket sejtette, s egy önkéntelen mozdulattal
182  8|         átölelte a Mihály vastag nyakát s drága kis fejét odahajtotta
183  8|            Micike álmosan rámosolygott, s lábujjhegyen visszavonult
184  8|                papirt, tintát vett elő, s nagy, gyerekes, verébfej-betűivel
185  9|                naphosszat a dolgai után s este olyan jókedvvel feküdjék
186  9|                 a dunaparti halászoktól s kék zsebkendőjében vigye
187  9|          mészáros holttestét fölfedezte s személyes dicséretet kapott
188  9|                 barátomuram az adatokat s ítéljen maga, a saját tisztes
189  9|                 tett a tűzre, elzűllött s azóta teljesen a „Zrinyi”
190  9|             vélik, hogy hamisan játszik s már nem egyszer baja volt
191  9|         naponkint a „Török császár”-ban s a pincér szerint, aki meg
192  9|               megmosdott, átöltözködött s tökéletes pesti arszlánná
193  9|              fényes kürtőkalapot viselt s aranyfogantyús botját lóbálva
194  9|         fiakkeres is butélia-bort iszik s tallérokat dob a szalvétás
195  9|               számit, rosszul ad vissza s végül hamis pénzt kever
196  9|          lókupec komolyságával adja elő s magát a tulajdonost, aki
197  9|           főkapitány is gyakran jár ide s németül beszél a művészekkel
198  9|           szintén itt ismerkedik össze) s olyan ramazurikat rendez
199  9|        lókereskedőkkel és mészárosokkal s ilyenkor már az is megtörtént
200  9|               de emelt fővel tér vissza s tiz-husz gavallérosan fölajánlott
201  9|               Moldau kisasszony távozik s ilyenkor a legelegánsabb
202  9|                szolid kereskedő útjáról s pesti mulatozásai közben
203  9|               asztal fölött elbóbiskolt s a jólelkű Micike maga is
204  9|         visszavonult fütetlen szobájába s éjfélig virrasztott a Schuck
205  9|               festett nőszemély láttára s aki tizenegy órakor csak
206  9|           elhullat...~ ~Mihály lefeküdt s magára húzta a paplant s
207  9|                s magára húzta a paplant s ekkor világosan hallotta,
208 10|         száguldottak el az élet viharai s aki derüs komolyságát a
209 10|              rémeket látna a levegőben, s néha ok nélkül összeveszett
210 10|   igazságtalanul belekötött a segédeibe s egy őszhajú háziszolgának,
211 10|           váltják be kötelezettségeiket s néhány régi boltos, aki
212 10|              Mihály, nem mondasz igazat s én azt hiszem, te vagy a
213 10|               függönye opálszínűvé lesz s a konyhából az öreg Bábi
214 10|               köny kiszáradt a szeméből s oly furcsa, idegen hangon
215 10|                 gonosszá lennék, mint ő s egy idegen férfinál keresnék
216 10|                minden tréfálkozó kedvet s az édes tekintetű, mosolygó
217 10|                a gyermekszoba melegéből s most dideregve és vonagló
218 10|              maga nyította föl a boltot s a délelőtt folyamán oly
219 10|              gallért és kézelőt cserélt s azt a vadonatúj császárkabátot
220 10|             mosolylyal ült az asztalfőn s oly lázas élénkséggel vetette
221 10|              vetett a sógornője arcára; s ekkor lomha és fantáziátlan
222 10|       titokzatos gondolatok fénye égett s nyúlánk nyaka egy antik
223 10|                 hideg futott át a hátán s ismeretlen szenzációk sejtelme
224 11|                 sipkája alól kilátszott s akkorát sóhajtott, mintha
225 11|           módjára terül el a szőnyegen, s kecsesen himbálózik a muzsikáló
226 11|                szelid szemek tekintetét s egy éjszaka alatt boszúálló
227 11|                és mutatóujja közé dugta s így bökdöste vele a verejtékező
228 11|             Budán, a „Fehér farkas”-ban s csak este megyünk át, mikor
229 11|         mosolyogtak ezen az ostobaságon s érdeklődve néztek szét a
230 11|                szedett-vetett népségtől s képzeletük a kis sárga ház
231 11|            amelyben jó kis tűz lobogott s mely körül édes és szegfűszegre
232 11|               varázslatra eltűnt előlük s a két száműzött vándor ismét
233 11|           pásztornők illegették magukat s ahol láthatatlan tündérek
234 11|          lefeküdni szállodai szobájában s boldogan, de álomporral
235 11|            Legjobb, ha tizkor lefekszel s a személyzetnek is meghagyod,
236 11|        elintézte a „Kék elefánt” ügyeit s jó ideig parolázott a csalafinta
237 11|            áramlatok zúdultak a nyakába s az ég titokzatos feketeséggel
238 11|               muzsikáló óra birodalmába s egy alapos fejmosás után
239 11|                 ha mindent kiderítettem s a jó istenke, aki apró gyermekkorom
240 12|                én férjes asszony vagyok s félórával ezelőtt érkeztem
241 12|                nedves, szőke hajfürtjei s kék szemeit oly megindító
242 12|         hozzászegődött a kis nőcskéhez, s mialatt a szellős hídon
243 12|                keresztet vetett magára, s hétszer mondta egymásután
244 12|       kivilágított szálloda csarnokából s kíváncsi pillantásokkal
245 12|               szeret engem, ahogy én őt s talán mind a ketten öngyilkosok
246 12|                mondani, hogy hol vagyok s akármilyen késő éjszakán
247 12|               háziszolgát küldenék érte s magácska addig kipihenné
248 12|            kívánja, hogy én menjek érte s dehogy is volna türelmem
249 12|              foglalt a batár belsejében s a kocsis, miután a portás
250 12|            viszi a boldogság szigetétől s meg se áll vele a halál
251 12|                kocsis leugrott a bakról s kalapját megbillentve nyitotta
252 12|                a mulatóhely üvegajtaját s megállott a pokoli zsivaj
253 12|               nedves volt a verejtéktől s aki a kezével csókokat dobált
254 12|               egy pillanatig megszédült s tehetetlenül kapaszkodott
255 12|             magát, nagy lélekzetet vett s kimeredt szemmel és dobogó
256 12|      kibontakoztak előtte...~ ~- Suchen’s wen? - kérdezte most egy
257 12|                 kitámolygott a levegőre s öntudatlanul belevetette
258 12|                kerekedtek a kocsi körül s a muzsikáló óra, az ismerős
259 13|                előle az Óceán rémségeit s vérengző vadállatok közt
260 13|            hangjaira illegették magukat s borzalmas fogaikat reája
261 13|               homoktengereken keresztül s hogy a derekában elviselhetetlen
262 13|          barátságosan bólogattak feléje s egy öreg beduin, aki aranybojtos
263 13|          megcsillogott a lámpa fényében s valahol messze, mintha végtelen
264 13|             ebédutáni álmából fölébredt s az elsötétített szobában
265 13|                 a kolostor hálótermében s az ismeretlen butorok, a
266 13|              széle, a teste megremegett s dideregve szólalt meg, mintha
267 13|              csészével betipegő Mihályt s ekkor oly hangos kacagásra
268 13|            kacér csokorba volt kötve, - s most már csakugyan egy nagyon
269 13|            rémségeit juttatta az eszébe s melynek közepén a Viktor
270 14|        megértőleg nézett Viktor szemébe s így szólott:~ ~- Igen, mi
271 14|             Klopstock Messiását olvasta s az érdekfeszítő cselekmény
272 14|              mered megmondani az igazat s inkább bolondos táncot jársz,
273 14|              Mihály esetlenül sóhajtott s a homlokán kövér verejtékcsöppek
274 15|               levették prémes bundáikat s a kék elefánt is ledobta
275 15|           ablakok kitárták üvegszemüket s álmos és szomorú kisleányok
276 15|              tűnődő melankóliába olvadt s halkan és puha lépésekkel
277 15|       kávéházból késő éjszaka járt haza s tegeződött a részeges urakkal,
278 15|                ritkán látta az irodában s ekkor se váltott vele fölösleges
279 15|            mellett az ebédlő asztalánál s bizonyos derűvel nézte a
280 15|               is odasodorta a deszkákra s a láz, mely a színészeket
281 15|               ismét becsukta az ablakot s kíváncsian betekintett a
282 16|               embertelenül kifosztottak s most elkeseredve és türelmetlenül
283 16|               földön a legigazabb ember s akkor is vakon bízik a szavadban,
284 16|                mind elharácsolták előle s nem lehetetlen, hogy talán
285 16|    kalapocskákat illesztett a kontyára, s tisztán és illatosan és
286 16|      méltóságosan koppantak a kövezeten s duplatokája fénylett a tiszta
287 16|                 a pipacs a buzavetéstől s az ismeretlen bízvást azt
288 16|         cellában morzsold a rózsafűzért s csak vasárnap vídulj föl,
289 17|               hallatszott az utca felől s egy kulcs hangosan megfordult
290 17|        hátraszegte vértelen arcocskáját s az ajka remegett, mintha
291 17|             most nagy robajjal fölnyilt s az ebédlő küszöbén egy furcsa
292 17|                a Kék elefánt pincéjében s hogy a Bábi rántottája után
293 17|              egyszerre elnémította őket s tétovázva és a becsípettek
294 17|                és az ajtó felé mutatott s a részeg emberek, mintegy
295 17|      hanyatthomlok kisurrantak az ajtón s nehéz lépéseik végigdöngtek
296 17|           Viktor most fölemelte a fejét s ámulva körülnézett a világos
297 17|           Mihály komoran megállt előtte s halkan ezt mondta:~ ~- Feküdj
298 17|                 mint az álmos gyermeket s miután egy pillanatig mély
299 17|                 ugyanazon a helyen állt s oly magatudatlan tekintettel
300 17|            Mihály megérintette a vállát s ekkor szeliden és szomorúan
301 17|               duplatokás prépost-arcába s így szólott, valami koravén
302 17|              konyha és az ebédlő között s amikor az öreg Takácsy első
303 17|                 őket hálós ágyacskáikba s a sötétség lomhán elborította
304 18|             hívtak egy vidéki városkába s bár tél volt s csak nem
305 18|                városkába s bár tél volt s csak nem rég estem túl egy
306 18|                 katona dicsérte az urat s a vár utcáján vastagnyakú
307 18|           kémleli a távoli kék hegyeket s a várbeli rezidenciában
308 18|                 nem épült a kisvárosban s mikor a zsidó fakereskedő
309 18|          gyógyszerész, a városi fizikus s rövid üdvözlés után kijelentették,
310 18|         legrégibb ház az egész városban s mivel az író urak szeretik
311 18|                kanonokok szoktak járni) s a polgármester mellém telepedve
312 18|              beszél és sokat mosolygott s láthatólag zavarba hozta,
313 18|                huszadik sornál elalszik s harmincéves korában szerencsésen
314 18|             fogja becsülni az irodalmat s immár közel az idő, amikor
315 18|           ebédel, rojtos kézelőt visel, s ágyra jár valahová a külvárosban,
316 18|               éves korában árván maradt s voltaképp a két Takácsy
317 18|             kártyássá és iszákossá lett s gyalázatosan elhanyagolta
318 18|                 kifizette az örökségét, s tiz hónap mulva feleségül
319 18|               monte-carlói játékbankban s koldusszegényen, az alkoholtól
320 18|                 agglegény bátyja lakott s hangtalanul, zugolódás nélkül
321 18|         Micikéje kacagva ült a lábaihoz s a muzsikáló óra még neki
322 18|          kisvárosiak korán elálmosodnak s valaki - alighanem a főjegyző -
323 18|          hajnalban indul a főváros felé s néhány órai pihenésre még
324 18|           hazakísértek a Kék elefánt-ig s miután megígértették velem,
325 18|          ingükben pihenő ősök térdnyoma s régi, megsárgult csipkék
326 18|              borszeszt a szamovár alatt s én, barátságos szivarszó
327 18|                 az egyiptomi cigarettát s néha helyeslőleg bólintott,
328 18|             lassan, kéz a kézben jöttek s az arcuk tüzelt és a szemük
329 18|            tüzelt és a szemük ragyogott s nekem, megmagyarázhatatlan
330 18|         öntudatom lassankint elzsibbadt s messziről, mint egy idegen