Rész

 1  2|    csontjai fehérlettek, a világos ebédlő, melyben ebéd előtt lesütött
 2  7|   kaftánjában jelent meg ezután az ebédlő lámpája alatt, mintha kimondhatatlan
 3  7|  boldogságtól reszketve gondolt az ebédlő tejfehér lámpájára, a tűzre,
 4  7|            hogy miről beszéltek az ebédlő csöndjében, aligha tudott
 5  8|           kettesben töltött el, az ebédlő melegségeért és világosságáért,
 6  8|          ideig fel meg alá járt az ebédlő szőnyegén, aztán ujra visszaült
 7  9|             Este, amikor Mihály az ebédlő felé besurrant, Micike suttogva
 8 11|          izgatottan sűrgölődött az ebédlő nippjei között, hogy aztán
 9 12|            Hova tünt a világos kis ebédlő, melynek szőnyegén az uracskája
10 14|           Mihály egyedül maradt az ebédlő asztalánál. A muzsikáló
11 15| mosolygással ült Mihály mellett az ebédlő asztalánál s bizonyos derűvel
12 17|        nagy robajjal fölnyilt s az ebédlő küszöbén egy furcsa társaság
13 17|        járt ide-oda a konyha és az ebédlő között s amikor az öreg
14 18|       dugta ki duplatokás arcát az ebédlő ajtaján.~ ~- Bocsánat, -