Rész

 1  1|   harmadnap, a jogtalan előlegeit mégis csak számonkérte tőle, Viktor
 2  8|         tódult az agya felé; - és mégis: a morál, melyet egy távoli,
 3  9|          bibliai szóáradat, de én mégis szükségesnek tartom, hogy
 4  9|     traktusban, - és a vén Mihály mégis úgy képzelte, hogy egy öreges
 5 10|    nehézkes testi hűvelyén belül, mégis tudatára ébredt a némaságban,
 6 13|          dörmögő medvehang, - hát mégis csak visszajöttél a sötétség
 7 13|          a lecsukott pillái mögül mégis csak meglátta az aranyszélű
 8 14| természetesnek találta, de később mégis visszatért a bűnös nagykereskedőkre,
 9 15|      kisvárost elborította, végre mégis csak fölváltotta az új tavasz
10 16|      mondta papos komolysággal és mégis rajongó tekintettel, mintha
11 17|          kis leány lelkében és én mégis csak téged szeretlek egyedül,
12 18|         hogy a nemzet innen-onnan mégis csak meg fogja becsülni
13 18|    hitében, de utóbb valószinüleg mégis megnyugodott a gondolatban,