Rész

  1  1|             hozni a dsungelek óriásával? Nem valószínű, hogy ezt tudta
  2  1|              véletlen folytán még mindig nem nőttek ki gyerekcipőjükből.
  3  1|           márványfödelet. De szerencsére nem történt ilyen csoda; Takácsy
  4  1|                  kis öregasszony azonban nem sokáig özvegyeskedett a
  5  1|                 kiderült, hogy a nevelés nem változtat a vér hajlamain;
  6  1|                 lévő kisasszonyokat.~ ~- Nem gondolod, hogy botrányos
  7  1|            fogadóterme volt.~ ~- Ráérsz? Nem zavarlak? Van egy félórád
  8  1|              tejbe is van mit apritanom, nem is szólva arról, hogy a
  9  1|          kisleány kész erre a hőstettre, nem hiába, hogy már gyerekkorában
 10  1|               feleségül menjen?~ ~Mihály nem szólt, hanem csöndesen tovább
 11  1|              folytatta a borotválkozást. Nem mondta meg, hogy mit gondol,
 12  1|                 szalonkabátodat. Vagy ha nem sajnálod a pénzt, hát csináltass
 13  2|                 Tengeri rákot még mindig nem tartasz? - kérdezte a megbotránkozott,
 14  2|           azonban, jó üzletember létére, nem adott hangosan kifejezést
 15  2|                négy. Magunk közt szólva, nem is hiszem, hogy valamennyi
 16  2|                 együtt van...~ ~A jóslat nem vált be, mert Putnokyt,
 17  2|                  sütéshez-főzéshez, mert nem akarom, hogy a barátaim
 18  2|             miképp történt, az voltaképp nem is tudódott ki egészen tisztán;
 19  2|              most hiszem az Istent, mert nem lehet, hogy a kislányomat
 20  2|                világban, melynek lármája nem hallatszott be a légmentesen
 21  2|                életébe is beleavatkozik, nem akarta, hogy a legendák
 22  2|                  de lovagias unokabátyja nem hallgatott rá; pár perc
 23  2|          hugocskája a felesége lesz. Hát nem volt mindig a lovagja, mióta
 24  2|               mióta csak az eszét tudja? Nem árulta el már diákkorában
 25  3|         sírjukban? Az elköltözött lelkek nem törődnek a főtt marhahússal
 26  3|               pongyola most hirtelen meg nem szólal:~ ~- Nyárson sült,
 27  3|              furfangos vén legény volt s nem árulta el szíve vágyát;
 28  4|    tiszteletreméltó öreg házat?~ ~Mihály nem válaszolt, hanem szorgoskodva
 29  4|               Kék elefánt fölé?~ ~Mihály nem válaszolt, mert neki nem
 30  4|                 nem válaszolt, mert neki nem volt kenyere a beszéd, csak
 31  4|                 földrajzot tanulta.~ ~Oh nem, Mihály nem volt oly becstelen,
 32  4|                tanulta.~ ~Oh nem, Mihály nem volt oly becstelen, hogy
 33  4|                 medvének látta magát. És nem komor medve volt-e csakugyan,
 34  4|     aranyfövenyes tisztáson. Husz év óta nem gondolt e napra, de most
 35  5|              rézkapcsos könyvei fölött s nem igen aludt többet négy óránál
 36  5|          fölébressze. A keskeny folyósón nem égett lámpavilág s távolról,
 37  5|               elállt az ijedtségtől.~ ~- Nem, semmi baj sincs, de annyira
 38  5|                     És Viktor? Hát miért nem keltetted föl Viktort, szivecském?
 39  5|              felesége fölkelti?~ ~Micike nem felelt direkte a kérdésre,
 40  5|               elé, mert őszintén szólva, nem igen értette, hogy miről
 41  5|            gyermek - fehér pongyolájában nem látszott többnek tizenhat
 42  5|                volt, hogy az imént sírva nem fakadtam félelmemben. Nem
 43  5|                nem fakadtam félelmemben. Nem gondolod; hogy minden felnőtt
 44  5|        ostobaságomért? Akár hiszed, akár nem, valósággal dideregtem a
 45  5|                hogy az ilyen magaviselet nem illik egy férjes asszonyhoz,
 46  5|             álmomból fölébredtem. Mondd, nem szolgáltam rá teljesen,
 47  5|             lovagias férfi vagy, úgy-e s nem fogod elárulni az uracskámnak,
 48  5|                feleségül?~ ~- Hát Viktor nem tudja, hogy ébren vagy?~ ~-
 49  5|                     Oh, én kis liba, hát nem mondtam még, hogy Viktor
 50  5|  becsületszavamra megfogadtam neki, hogy nem fogok félni, de a félelem
 51  5|                fogok félni, de a félelem nem az emberi akarattól függ
 52  5|               ébren vagy lelkecském? Hát nem okosabb lett volna, ha szépen
 53  5|             virrasztod át a féléjszakát? Nem félsz tőle, hogy holnapra
 54  5|       iskolásleány, de a mosolygása most nem jött a szivéből, mert a
 55  5|                  mióta megszületett, még nem volt ébren éjjeli egy órakor
 56  5|                   bár írott dokumentumok nem voltak róla, - a legtávolabbi
 57  5|                  A Takácsyak szemében ez nem sokkal kisebb bűn volt a
 58  5|            elalszol, - a szemed legalább nem nagyobb egy gombostű fejénél.
 59  5|            csacsiságokat. Pár pillanatig nem válaszolt a vén legénynek,
 60  5|               némelykor azt hiszem, hogy nem is egy komoly üzletembernek,
 61  6|                  bejársz az üzletbe?~ ~- Nem bátyám, ehhez nincs megfelelő
 62  6|               lakkcipőjével egyáltalában nem tette a szakértelmes üzletember
 63  6|              enyvet vagy a szilvalekvárt nem tudod megkülönböztetni a
 64  6|       megkülönböztetni a kocsikenőcstől! Nem gondolod, hogy hamarosan
 65  6|                 kereskedői kvalifikáció? Nem tudod elképzelni, hogy a
 66  6|             hajfürtjeit.~ ~- Édes öcsém, nem bánom én, hogy micsoda kalapokat
 67  6|           viselsz, - de hogy az üzlethez nem értesz, abban, fájdalom,
 68  6|            édesapád. De ez mindegy, - én nem fogom a kedvedet szegni,
 69  6|                benned. Elvégre csakugyan nem kell hozzá boszorkányság,
 70  6|            uracskája elé.~ ~- Megfáztál, nem innál egy csésze teát, mielőtt
 71  6|                  vacsorát betálaltatnám? Nem volna jó, ha a cipődet levetnéd
 72  6|                   bizonyos vagyok benne, nem fog megártani a munka. Akarsz
 73  6|               folytatod?~ ~- Ha vasgyúró nem is, de valamire való kereskedő
 74  6|                 látszott. De Micike, aki nem volt tréfás hangulatban,
 75  6|               írj, mindennap írj, ha azt nem akarod, hogy mind a két
 76  6|                  behozza?~ ~Mihály, akit nem a kolostorban neveltek,
 77  6|                 gonosz Mihály, hát téged nem aggaszt az idegenben járó
 78  6|                melynek lépcsőházában már nem egyszer találkozott Deák
 79  6|                  ember azt hihette, hogy nem is az ország szivében van,
 80  6|          ezerlángú, szivárványos csillár nem égett volna, s ha a gránátszínű
 81  6|                gránátszínű páholyok tele nem lettek volna csupa drágaköves,
 82  6|                hogy az ember hajnalig ki nem jön a kacagásból. Oh, mily
 83  6|                szivecském, hogy te is el nem jöttél velem ebbe a jókedvű
 84  6|            múlatságából, hiszen voltakép nem ezekért jöttem én ide, hanem
 85  6|                 minden szükséges árút be nem szereztem, eszem ágában
 86  6|              letette a kezéből.~ ~Mihály nem válaszolt, hanem nagy igyekezettel
 87  6|                mondta ingerkedve, - csak nem akarod talán elhitetni vetem,
 88  7|                éjszakai óráit; de Micike nem félt többé a rablóktól,
 89  7|              boltozatos kapú aljában meg nem hallotta. Mihály, dörmögő
 90  7|                 gyereket egyedül hagyod? Nem félsz, hogy a jó isten megbüntet
 91  7|                puritán édesapád házában? Nem százszor különb a tiszta
 92  7|              édesapánk. De a feleségemet nem édesapánk hagyta rám s a
 93  7|          házaséletembe senki emberfiának nem vagyok hajlandó megengedni
 94  7|            megengedni a beleszólást.~ ~- Nem engeded? Ugy beszélsz öcsém,
 95  7|                  is dédelgetned kell őt? Nem esik meg a szíved rajta,
 96  7|               sárga házban semmi olyasmi nem történt volna, ami a „Kék
 97  7|                   bár semmi fontosabb ok nem volt rá, - váratlanul megismételte
 98  7|             napközben odacsempészett, de nem mert szólni, mert most már
 99  8|            keserű italt ivott volna.~ ~- Nem, tiszteletreméltó Mathuzsálem,
100  8|            tiszteletreméltó Mathuzsálem, nem a rézgálic miatt megyek,
101  8|                  a levegőben. Ha néha el nem szökném innen, azt hiszem,
102  8|                puritánt.~ ~- A feleségem nem fog kétségbeesni, - hiszen
103  8|            artikulálatlan hangokon kívül nem válaszolt egyébbel az öcscse
104  8|           beszédben. Mihály érezte, hogy nem haragszik az öcscsére; hiszen
105  8|             nyugalmában olvasott. Mihály nem volt egzaltált lélek és
106  8|            szinte brutálisan mondta:~ ~- Nem érdemled meg a boldogságodat
107  8|              bizonyos vagyok benne, hogy nem kerülöd el a büntetésedet!~ ~
108  8|                 utazott. Micike most már nem kísérte ki a vonathoz; a
109  8|                 miért hagyna egyedül, ha nem egy másik asszony kedvéért?
110  8|                találkoztál rossz nőkkel? Nem is hiszed, hogy Pest városában
111  8|           teveled áldott meg kis pajtás, nem nézhet szerelmesen a mindenki
112  8|            rendőr kémkedjék Viktor után? Nem gondolod, hogy az uradat
113  8|             lépéssel?~ ~- Oh, Mihály, te nem olvastad a Gaboriau regényeit,
114  8|                 írj neki azonnal, ha azt nem akarod, hogy kétségbeesésemben
115  8|             megzavarodott, hogy jóformán nem is tudta, mit cselekszik;
116  8|          agglegény-oduját felkeresse. De nem feküdt le, bár az idő meglehetősen
117  9|       Bodzafa-utcában, de ez a körülmény nem akadályozta meg abban, hogy
118  9|                nagyobb optimista ugyanis nem igen járt még az uristen
119  9|               szorgosabb utánjárásra még nem volt elegendő; de annyi
120  9|                   hiszen tőlem ugyancsak nem volna illendő, hogy a mások
121  9|               hogy hamisan játszik s már nem egyszer baja volt a rendőrséggel
122  9|       barátomuram, - az esti órákban már nem igen jár tisztességes ember;
123  9|            jókedvű ember nyüzsög, mintha nem sötét éjszaka, hanem fényes
124  9|               kalandorok, sikkasztók, de nem ritkán mágnások és vidéki
125  9|                macská”-ban? Ha volt (bár nem hiszem), akkor tudja, hogy
126  9|       közszereplését megkezdte volna? Ha nem ismeri, akkor aligha képzelheti
127  9|               nyelvet itt igazi úriember nem igen kultiválja.~ ~Viktor
128  9|                  ugyan korai halállal el nem pusztul. Mindazonáltal jó
129  9|                  lassúbbak...~ ~Ez estén nem sok időt töltöttek a muzsikáló
130 10|          alkonyatok csöndjében. A kanári nem csicsergett az ablakmélyedésben
131 10|        fűszerszámok árát, a falusi vevők nem váltják be kötelezettségeiket
132 10|        gyerekszeme rögtön elárulta, hogy nem hisz az álnok sógor szavaiban.~ ~-
133 10|             szavaiban.~ ~- Rossz Mihály, nem mondasz igazat s én azt
134 10|                  Mered mondani, hogy még nem kaptál választ a pesti Lecocqtól?~ ~
135 10|                ha végzett is volna, csak nem képzeled, hogy igazán történt
136 10|                veszik a hivatásukat), de nem szabad elfelejtened, szivecském,
137 10|            álmodtam. És most, napok óta, nem alszom megint, csak akkor
138 10|              adják őket, de a tréfa most nem nevettette meg Micikét;
139 10|                fogsz győződni róla, hogy nem vagyok pólyásbaba. Játékszer,
140 10|                 kevernél az életébe?~ ~- Nem tudom még, hogy mit tennék,
141 10|                 még, hogy mit tennék, de nem nyugodnám meg a sorsomban
142 10|                kis pajtásodból?~ ~Mihály nem felelt, az idegen hang elfojtott
143 10|           megöregedett?~ ~Mihály azonban nem árulta el gondolatait, hanem
144 10|          kályhában a koratavaszi estéken nem fütöttek többé. És Mihály
145 10|                  Mi történt vele? Mihály nem volt analizáló lélek és
146 10|               léha öcscsét, érezte, hogy nem tud többé megszabadulni
147 10|               készíttetett. Az ebédlőben nem volt különösebb látnivaló;
148 10|                 olykor nagyot lélekzett; nem a kicsi, selypítő húgocskája
149 11|            Mihály még sohase látott.~ ~- Nem, nagy pólyásgyermek, nem
150 11|                 Nem, nagy pólyásgyermek, nem őrültem meg, sőt inkább
151 11|                lelkecském Pesten valaha? Nem gondolod, hogy már az első
152 11|          útrakelek hajnalban, mert addig nem lehet nyugodt percem, míg
153 11|            percem, míg az uram titkát ki nem derítettem. Ne félj pajtás,
154 11|               alatt hűségesen a gondodat nem viseli.~ ~Mit lehet tenni
155 11|                kifogásod van ellene, hát nem bánom, maradj itthon!~ ~
156 11|            illata; de a tüzes szőrnyeteg nem törődött ily csekélységgel,
157 11|                  a budai szállodába.~ ~- Nem fogsz addig unatkozni, kis
158 11|              pesti házak fölé; de Mihály nem érezte az időjárás viszontagságait,
159 11|                megmentette. Oh, most már nem volt mit félnie a jövőtől;
160 11|      meggyújtotta a gyertyát: a szobában nem volt élőlény, csak egy összegyürt
161 12|                feléje.~ ~Kicsike korában nem mert kimenni a sötét udvarra
162 12|               babynak szólította; Micike nem látta a vámszedőt és nem
163 12|                 nem látta a vámszedőt és nem hallotta a hízelkedő szavakat,
164 12|          Teringettét, kisasszonyka, csak nem gondol talán arra, hogy
165 12|                  lakására hazaviszi?~ ~- Nem, én nem akarok a lakásomra
166 12|          lakására hazaviszi?~ ~- Nem, én nem akarok a lakásomra menni! -
167 12|                  Hát hova akar menni, ha nem haza? A magához hasonló
168 12|            magához hasonló kisasszonykák nem szoktak az utcán járni késő
169 12|                jelent meg.~ ~- Kérem, én nem vagyok kisasszonyka, én
170 12|               van az Angol királynő?~ ~- Nem tudom, mert most járok legelőször
171 12|          prémgallérját a nyakára, ha azt nem akarja, hogy reggelre mandulagyuladással
172 12|          zsarnoksága miatt hat hónap óta nem láthattuk egymást.~ ~A medvebőrű
173 12|                  szüleim zsarnokságát ki nem játszhatnánk. Akarja, hogy
174 12|                 hogyne kerítenék, hiszen nem vagyok vadállat. De maga
175 12|        kisasszony, arra a csúnya helyre? Nem volna okosabb, ha egy háziszolgát
176 12|              magát a meleg szobában?~ ~- Nem, portás bácsi, ő azt kívánja,
177 12|           éjszakai út végén. De a viziók nem hatalmasodhattak el annyira
178 12|                az ajtó mellett.~ ~Micike nem felelt, - amúgy se értett
179 13|               elefánt vigyáz rád!~ ~- És nem engedi ide azt a borzasztó
180 13|             borzasztó fehér farkast?~ ~- Nem, nem, ettől már nyugodtan
181 13|                  fehér farkast?~ ~- Nem, nem, ettől már nyugodtan alhatsz!~ ~-
182 13|                  agyvelejét, hogy szinte nem is tudta mindjárt, hova
183 13|             rajta:~ ~- Vén pajtás, miért nem engedted meg, hogy sohase
184 13|                  ébredjek föl többé? Hát nem jobb lett volna, hogy örökre
185 13|               hogy mi vagy, öreg pajtás? Nem komoly kereskedő vagy te,
186 13|                komoly kereskedő vagy te, nem telhetetlen pénzeszsák,
187 13|                  míg a kicsike lányok el nem alszanak. Ezt kellene neked
188 13|                kellene neked vén Mihály, nem pedig fűszerszámokat árulni
189 13|            jelentette ki, hogy egy csöpp nem sok, de annyit se tudna
190 13|            gyermeket, főkép olyankor, ha nem akarja megenni a tápláló
191 13|                 a csóknál. Mit gondolsz, nem facsarodnék el nevettében
192 13|                bágyadtan lecsukódott, de nem aludt el, hanem halkan és
193 13|              fogok felébredni többé?~ ~- Nem, szivem, az asszonyoknál
194 13|                  szivem, az asszonyoknál nem jelent többet az ájulás,
195 13|                      És... és... az uram nem tudta, hogy ilyen rosszul
196 13|                     de sem ő, sem Micike nem kacagott többé.~ ~- Az urad
197 13|              hogy Pesten jártál! Ha Bábi nem árulkodik, sohase fogja
198 13|                   sohase fogja megtudni! Nem gondolod, hogy okosabb lesz,
199 13|               még most se jött haza?~ ~- Nem lelkecském, még nem, de
200 13|                      Nem lelkecském, még nem, de estére bizonyosan itthon
201 14|               jött haza, de késedelméért nem érte szemrehányás; Mihály
202 14|            találtad magadat! Mondd csak, nem motoszkált a fejedben a
203 14|               kijelentette, hogy elvileg nem avatkozik idegen emberek
204 14|                  pihenésük óráit.~ ~- És nem igyekeztek rá, hogy téged
205 14|                fölényesen mosolygott: oh nem, arra is volt eset, hogy
206 14|               szegény barátom, hát miért nem mondod, hogy álmos vagy?
207 14|            asszonyra.~ ~- Kis pajtás, ha nem tudnám, hogy a kolostorban
208 14|              tökéletesebb színművésznőt? Nem féltél, hogy hangosan elneveted
209 14|      nagykereskedőkről beszélt?~ ~Micike nem válaszolt, hanem pajkosan
210 14|               kulcsolt.~ ~- És csakugyan nem éreztél volna semmi fájdalmat,
211 14|         meggyötört kis szived vonaglott? Nem inkább keserves sírásba
212 14|           bakfis-haját megaranyozta.~ ~- Nem, öreg Mihály, - mondta utóbb
213 14|            mondta utóbb elgondolkodva, - nem éreztem egy picurka fájdalmat
214 14|                   Oh, bolond kis pajtás, nem szívtelen szőrnyeteg vagy
215 14|                 bábud kócszive is lángra nem lobban. Mondd, sohase történt
216 14|        belsejében szívnek kellene lenni, nem pedig kenderkócnak. De,
217 14|                az elméjében, - de Micike nem engedett neki időt a gondolkodásra,
218 14|            házban?~ ~Mihály mormogásából nem igen lehetett kiérteni határozott
219 14|                Oh, gyáva, öreg medve, te nem mered megmondani az igazat
220 14|                 ütköztek ki.~ ~- A medve nem arra született, hogy az
221 14|               hogy leragad a szemed, hát nem fosztalak meg tovább a puha
222 15|         szerecsikát kotyvasztanál össze! Nem gondolod, hogy már pólyás
223 15|                 tesz a kisvárosi levegő! Nem gondolod, hogy a jókedvű
224 15|                 világfi vagy kis uram és nem vén medve, mint Mihály bátyád
225 15|                 mint Mihály bátyád és te nem arra születtél, hogy sáfrányt
226 15|        tiszteletreméltó, komor Mihály, - nem akadna valami üzleti megbizás,
227 15|                 hagynád a rézgálic után? Nem, kis uram, te tisztában
228 15|             öcsém!~ ~- Akkor isten neki, nem bánom, ha elkészíted a podgyászomat.
229 15|               elkészíted a podgyászomat. Nem volna kedved hozzá, szivecském,
230 15|              feljőjj velem néhány napra? Nem fogsz unatkozni, ha megint
231 15|              álomszúszék Mihálylyal?~ ~- Nem, Viktor, én sohase unatkozom! -
232 15|                elutazott és Micike arcán nem látszott semmi fájdalom;
233 15|          fájdalom; de az ágyból most már nem kelt fel többé hajnalban,
234 15|                kicsi pajtás, tudod, hogy nem tetszel nekem? Nem a selypítő,
235 15|                  hogy nem tetszel nekem? Nem a selypítő, ártatlan Micikém
236 15|              rossz regényekben találtam. Nem a régi Micikém vagy te,
237 15|                  a régi Micikém vagy te, nem az én jókedvű nagy lányom
238 15|            fájdalmamban a vén szivem, ha nem tudnám, hogy mindez csak
239 15|                 tudod, nagy gyerek, hogy nem hasonlítok a rossz regényeid
240 15|          tapasztalatlan iskolásfiút, aki nem ért az okos felnőttek dolgaihoz.~ ~
241 15|                reggelén megtépázott.~ ~- Nem kicsikém, nem regényhősnő
242 15|           megtépázott.~ ~- Nem kicsikém, nem regényhősnő vagy te, hanem
243 15|            eltitkolja. Óh, rossz Micike, nem születtél te komédiásnak
244 15|                     Mihály bólintott, de nem volt képes rá, hogy értelmes
245 15|                  várnak rám az üzletben! Nem haragszol rám úgye, ha most
246 16|                  tacskó vagyok, de ezzel nem változtathatsz a szomorú
247 16|           mondhatsz olyat, amit magam is nem tudnék, szegény bátyám?
248 16|                leveléről.~ ~- Viktor még nem talált rézgálicot, mert
249 16|               mind elharácsolták előle s nem lehetetlen, hogy talán Bécsbe
250 16|              aztán kijelentette, hogy őt nem ejti csodálatba a fordulat,
251 16|                 Oh, kőszivű öreg Mihály, nem szégyenled, hogy te itt
252 16|        harmóniáját az ura távolléte most nem viselte meg. Micike a kacér
253 16|               mert visszakergetlek vele. Nem szégyenled, hogy magadhoz
254 16|               vén kőelefánt az oka, hogy nem mondtam búcsút mindörökre
255 16|              örömöknek.~ ~- Öreg pajtás, nem mondanád meg, hogy mik a
256 16|      végigtekintené.~ ~- A földi élettől nem szabad sokat várni, kicsikém, -
257 16|                az éjszaka sötétjében. És nem vagy-e te is itt, kis pajtás,
258 16|                  pajtás?~ ~Micike sokáig nem válaszolt, de az arca égett
259 16|          fejecskéjét és így szólott:~ ~- Nem furcsa-e, öreg Mihály, hogy
260 16|                  idegen vagy hozzám? Hát nem inkább te vagy az uram,
261 16|                 Mihály felelni akart, de nem tudott, mert Bábi most behozta
262 17|                Micike - kis csacsi, csak nem gondolod talán, hogy a rablók
263 17|                  holtakat is. Nana, csak nem fogsz talán olyan gyerekséget
264 17|          mesebeli kárbunkulus kő - urak, nem méltó tisztességes emberekhez,
265 17|              ember meghívását elfogadja. Nem, önök nem érdemelnek kíméletet -
266 17|          meghívását elfogadja. Nem, önök nem érdemelnek kíméletet - és
267 17|              most egyszerre sikoltva föl nem ugrik.~ ~- Mihály, ne bántsd,
268 17|               már csöndesen szólott:~ ~- Nem bántom, kicsikém!~ ~Ujját
269 17|                Reggelig alszik és reggel nem fogja tudni, hogy mi történt
270 17|                 uramtól, Mihály!~ ~- Hát nem szereted az uradat?~ ~-
271 17|                  szereted az uradat?~ ~- Nem, Mihály, nem szeretem, mert
272 17|                 uradat?~ ~- Nem, Mihály, nem szeretem, mert ez nem az
273 17|            Mihály, nem szeretem, mert ez nem az uram, nem a kicsike,
274 17|           szeretem, mert ez nem az uram, nem a kicsike, udvarias és gavallér
275 17|                  világrészben élt volna. Nem a Takácsy néni kényeztetett
276 17|            kényeztetett kis Viktorja ez, nem a hajdani lovagom, aki vasárnaponkint
277 17|               nyalánkságokat vett nekem, nem a drága kis diák, aki valamikor
278 17| visszaváltoztatná a régi Viktorodat?~ ~- Nem, öreg Mihály, az én régi
279 17|              Mihály, az én régi Viktorom nem él többé. Érzem és bizonyosan
280 17|                és bizonyosan tudom, hogy nem él többé. Elnyelte a sötétség,
281 17|                 akarok lenni...~ ~Mihály nem adott választ, de erős ajkai
282 18|          városkába s bár tél volt s csak nem rég estem túl egy kellemetlen
283 18|                  Uj ház ötven esztendeje nem épült a kisvárosban s mikor
284 18|             derűsen fölvilágosított.~ ~- Nem, a Kék elefánt nem szálloda,
285 18|                       Nem, a Kék elefánt nem szálloda, hanem fűszer-
286 18|                  megírni való tipus.~ ~- Nem is szólva a háziasszonyról,
287 18|            számomra, de őszintén szólva, nem költötték bennem azt az
288 18|       óvatossággal megtapsoltak (a vidék nem kényezteti el a pesti írókat),
289 18|               ruhájából.~ ~- Óh, dehogy, nem volt zsarnok apa a látóhatáron,
290 18|               hugocskáját, de a házasság nem volt boldog, mert az új
291 18|              világon. Mindez azonban még nem volna regénytéma. De a furcsaság
292 18|           annyira lefitymáltam, most már nem tünt föl többé előttem oly
293 18|                házamat megtisztelné.~ ~- Nem lesz nagyon későn? - kérdeztem
294 18|                 ekkor úgy tetszett, hogy nem is ők azok többé, akiket