Rész

 1  4|                Mihály kissé esetlenül mosolygott, Micike pedig megrázta szőke
 2  5|            Micike most még hálásabban mosolygott, mert nyilvánvaló volt előtte,
 3  6|       elfogadnám?~ ~Viktor fölényesen mosolygott, - oly fölényesen, hogy
 4  7|              a nyár virágfűzéres feje mosolygott a napsugaras kisváros házaira;
 5  7|          visszaemlékezett s félszegen mosolygott a falusi vevőkre, akik petróleumról,
 6  7|             siket volt a hőfok iránt; mosolygott és megbólintotta otromba
 7 13|              kállai kettőst?~ ~Micike mosolygott, mint pólyáskorában, mikor
 8 14|             után?~ ~Viktor fölényesen mosolygott: oh nem, arra is volt eset,
 9 15| felébredésétől tartana. Micike többet mosolygott, mint amennyit beszélt és
10 18|               keveset beszél és sokat mosolygott s láthatólag zavarba hozta,