Rész

 1  2|          meghaltak, Micike sírva borult árván maradt unokabátyja
 2  3|         esett és hideg feketeség borult a világra, boldogtalan emberek
 3  3|    háztetőkre fehér selyemszövet borult, melyből kémlelődő óriások
 4  4|   égboltozat tengerszerű kéksége borult.~ ~- Mire gondolsz, vén
 5  8|       arca most egyszerre lángba borult és a hangja suttogóvá lett,
 6  8|        És mialatt Micike zokogva borult az asztalra, a jó Mihály
 7 11|          titokzatos feketeséggel borult az otromba pesti házak fölé;
 8 13| egyszerre valami jóleső melegség borult a szívére, mert egy havasi
 9 13|     szemére most ismét véres köd borult, mint ott a borzalmas pesti
10 16|           Tompafényű ezüstfátyol borult az útakra és a mezei házakra,