Rész

  1  1|           köztudatában.~ ~Takácsy János, aki az üzletet hasonnevü apjától
  2  1|             feküdt; csak az öreg cseléd, aki valamikor sihederlánykép
  3  1|               szorgalmas lény szerepelt. Aki téli reggeleken, mikor táskájukkal
  4  1|                  Mihály, az idősebb fiú, aki apjának külsőleg is képmása
  5  1|              forintot adott a cigánynak, aki egy pattogó polkát eljátszott
  6  1|                takarékpénztári könyvelő, aki édesapjának a jobbkeze volt;
  7  1|                néha a becsületes Mihály, aki otromba bőrujjasában már
  8  1|         elválhatunk egymástól.~ ~Mihály, aki rettegett attól, hogy a
  9  1|                 vagyont kétfelé osszák s aki testestül-lelkestül kereskedő
 10  1|             kérdezte öreges testvérétől, aki éppen a heti borotválkozásához
 11  1|                  rokonuk a Takácsyaknak, aki ötéves kora óta az angolkisasszonyok
 12  2|                 tréfálkodó férfi nélkül, aki borotvált állával és kenderszínű
 13  2|              ember volt a szőke Putnoky, aki néha szimatolva, felhúzott
 14  2|    megbotránkozott, öreg Takácsy Jánost, aki minden garast a fogához
 15  2|                  pazarló sógora számára, aki a pénzt csak haszontalan
 16  2|                 megérkezése zavarta meg, aki hangos szóval, fiatalos
 17  2|              intette megdöbbent sógorát, aki családostul mellette virrasztott.~ ~-
 18  2|                 szegény kis csöppségnek, aki hat esztendejével egyedül
 19  2|             szorgalmas leánynyá serdült, aki vakon hitt a jó apácák tanításaiban;
 20  2|                 a meghatott kisleánynak, aki sírni is, nevetni is szeretett
 21  2|                pompázó fák közé. Viktor, aki császárkabátot és kanárisárga
 22  2|            családban is akad egy mártir, aki szívesen feláldozza magát
 23  2|                  és a meghatott gyermek, aki kolostori szobácskájában,
 24  3|         Mihálynak, a komoly, vén fiúnak, aki most a furcsa csecsebecsék,
 25  3|             csilingelt, mint az angyalé, aki valaha, karácsony hajnalán,
 26  3|                tarkóju kék elefánt felé, aki néha félelmetesen krákogni
 27  3|             drága kis selyemcicát nézve, aki néha álmosan nyújtózkodott
 28  4|           gondolkodik.~ ~A szép gyermek, aki a kis emeletes ház szobácskáit
 29  4|                   akár egy fiatal leány, aki a bőre finomságát mindennél
 30  4|                iroda sarkában.~ ~Viktor, aki most is későn kelt és fiatal
 31  4|            pillantást vetett a bátyjára, aki fiatal hadnagyéhoz hasonló
 32  4|      odadörzsölőzködött a vén legényhez, aki gallérjába gyűrt szalvétájával
 33  4|          pusztaságokon seholse lehet nő, aki ehhez az egyetlenhez hasonló
 34  4|                  pirospozsgás szakácsnő, aki szegfűszegért jött be a
 35  4|               finom és drága kis jószág, aki egy liliom tisztaságával
 36  4|                  magától az öreg Mihály, aki voltakép most se volt sokkal
 37  4|            kényeskedő kis grófi csemete, aki mellett ő idomtalan medvének
 38  4|                  háziszolga életét élte, aki zsákhordással, ládaszögezéssel
 39  4|               törékeny kis lény oldalán, aki egy ismeretlen és napsugaras
 40  4|              hiszen ő az egyetlen férfi, aki boldoggá teheti! Én már
 41  4|                  kötelességtudó zsarnok, aki korlátlan fejedelemként
 42  5|              mérlegén. A vén bútordarab, aki egyidős volt a néhai Takácsyval,
 43  5|            karácsonyi angyal áll előtte, aki a havas háztetőkön keresztül
 44  5|                 elképzelni olyan férjet, aki családját éjnek éjszakáján
 45  5|                 ruháját s egy vén dudás, aki vérvörös porcellánköpönyeget
 46  6|             Viktor Pesten jár.~ ~Viktor, aki jó darabig csak mint csöndes
 47  6|            szegeződtek elegáns öcscsére, aki térdére húzott nadrágjával,
 48  6|            árúkat tanulmányozza. Micike, aki a konyha ablakából néha
 49  6|            rókabundájába burkolt Viktor, aki szokatlanul frissnek és
 50  6|          jókedvűnek látszott. De Micike, aki nem volt tréfás hangulatban,
 51  6|              feleségeik mellé.~ ~Micike, aki mindig jó tanuló volt s
 52  6|                  tréfálkozó vén legényt, aki szemforgató gourmand módjára
 53  6|                hetvenéves szobaasszonyt, aki sohase kacérkodott vele.
 54  6|              találkozott Deák Ferenccel, aki alázatos köszöntését szíves
 55  6|             vannak köztük, de egy sincs, aki veled, szivecském, felérne.)
 56  7|                 résztvettek, míg Mihály, aki a természettől fukar volt,
 57  7|               meglepő volt, hogy Micike, aki duruzsoló cica módjára hevert
 58  7|              szegény kis teremtés iránt, aki a megholt édesanyád helyét
 59  7|             sohase lett volna édesanyád, aki kicsiny korodban ápolt és
 60  7|                 a fejecskéjét?~ ~Viktor, aki a hosszú prédikáció alatt
 61  7|          pótlásokra van szükség. Mihály, aki ekkortájt aggódva gondolt
 62  8|       nyujtogatni kezdte a karjait, mint aki hosszú és butító álomból
 63  8|            ilyenkor unottan a bátyjának, aki még egy hosszabb gyalogsétára
 64  8|                kérdezte a jámbor Mihály, aki eddig még hírből se ismerte
 65  8|               megkorholni a léha fickót, aki még ezt a drága, és finom
 66  8|              mindenkit elvesznek tőlünk, aki valamikor szeretett bennünket?~ ~
 67  8|                  bennünket?~ ~Mihálynak, aki komor külseje és bozontos
 68  8|        szenvedését se tudta végignézni s aki (bárha forró nyár volt is)
 69  8|                  odatapadt a Mihályéhoz, aki úgy érezte, hogy egyszerre
 70  8|          voltaképp egy vén gyermek vagy, aki még a kedves nővéreknél
 71  8|       regényekben van egy titkos rendőr, aki a legravaszabb gonosztevőket
 72  8|              gonosztevőket is fölfedezi, aki a kulcslyukon is bebújik,
 73  8|               szerencsére tudok valakit, aki felhajszolja nekünk a pesti
 74  8|              becsületes izraelita ember, aki a Józsefvárosban lakik,
 75  8|               elkeseredett iskolásleány, aki sokkal inkább gondol a kék
 76  8|                  egy haszontalan férjre, aki rossz, pesti asszonyokkal
 77  9|                 nevezetes férfi volt az, aki nemrégiben a pincébe ásott,
 78  9|                 hirhedt Kőszegi báró is, aki egész fiatal korában attasé
 79  9|                  ban s a pincér szerint, aki meg van fizetve Kovacsóczy
 80  9|             marcona rendőr tisztelgését, aki a nagy Kristóf szobor alól
 81  9|       barátomuram a nagyorrú karmestert, aki a művésznők kupiéit írja,
 82  9|               kupiéit írja, a főpincért, aki többet számit, rosszul ad
 83  9|                behemót-termetű komikust, aki disznóságait egy lókupec
 84  9|               elő s magát a tulajdonost, aki állítólag hosszabb időt
 85  9|                még pedig olyan szeretőt, aki minden szépsége ellenére
 86  9|         szentelte figyelmét, míg Viktor, aki sápadt és gyürött volt kissé,
 87  9|                és vastagnyakú filiszter, aki keresztet vetettél egy festett
 88  9|              festett nőszemély láttára s aki tizenegy órakor csak akkor
 89 10|        száguldottak el az élet viharai s aki derüs komolyságát a legválságosabb
 90 10|               egy őszhajú háziszolgának, aki tizenkétéves kamasz korában
 91 10| kötelezettségeiket s néhány régi boltos, aki tetemes összeggel van érdekelve
 92 10|               asszonnyá lett a szemében, aki egy libbenéssel kilépett
 93 10|               Mihály az anyjára gondolt, aki ötven évig minden áldott
 94 10|                  mint az áldott matróna, aki a becsületes ura mellett
 95 10|                 vett a fehér gyermektől, aki még mindig mereven és szótlanul
 96 10|             gügyögve szólt, mint az apa, aki félénk gyermekét babusgatja:~ ~-
 97 10|   könnyelműségeért. Az ártatlan gyermek, aki a bűnös asszony nyelvén
 98 11|                  burkolózott nőcske ült, aki oly módon bocsátotta le
 99 11|             lusta, örökké fáradt Micike, aki ezidőtájt még a gyermekek
100 11|               angolbajuszos fiatal úrra, aki elég naiv ahhoz, hogy őket
101 11|               harminckétéves öreg ember, aki úgy szuszogott, mintha kis
102 11|              neki, mint a vén Mihálynak, aki bizonyos meggyőződéssel
103 11|             kiderítettem s a jó istenke, aki apró gyermekkorom óta sohase
104 12|            hátitáskás iskolásleány volt, aki az ujját szopogtatva ül
105 12|              volt a komoly felnőtteknek, aki hízelkedve duruzsol a gazdája
106 12|                  tova, mint a lunátikus, aki a holdvilágban uszó háztetőkön
107 12|                  menni! - mondta Micike, aki végre összeszedte magát
108 12|               egy budai urikisasszonyka, aki azért szökött meg hazulról,
109 12|            kellene csukatni azt az apát, aki az ilyen ártatlan gyermekleányt
110 12|          prémekbe burkolt kis teremtést, aki pisze orrocskáját merészen
111 12|               portás? - kérdezte Micike, aki e pillanatban bátrabbnak
112 12|                Szent György lovagnál is, aki tudvalevőleg egy sárkánnyal
113 12|            Szebenyi Viktor urat keresem, aki sürgönylevelet küldött értem,
114 12|                 a bakon maga a sátán ül, aki mindig messzebb és messzebb
115 12|              urat? - kérdezte Micikétől, aki még mindig remegve kuporodott
116 12|              nedves volt a verejtéktől s aki a kezével csókokat dobált
117 12|           jókedvűen a kocsisarcú pincér, aki még mindig ott állt az ajtó
118 13|                feléje s egy öreg beduin, aki aranybojtos sipkát és törökös
119 13|             pityeregsz! - mondta Mihály, aki most úgy érezte, hogy mázsás
120 13|              komoly dadához hasonlított, aki nemcsak szép meséket tud
121 13|            furcsa, bolondos, drága alak, aki a Bábi babos fejkendőjét
122 14|            vissza a bóbiskoló Mihályhoz, aki az ebédlőasztal mellett
123 14|          Hallottál már olyan asszonyról, aki egy éjszaka kiszeretett
124 14|             szőrnyetegnek tartasz engem, aki semmivel se jobb, mint azok
125 14|                 hanem naiv iskolásleány, aki hirtelen haragjában sutba
126 14|                 Vén és álnok medve vagy, aki téli álmot alszol, vagy
127 14|                  öregebb aggastyán vagy, aki két okulárén át olvasod
128 14|                   mint a jezsuita atyáé, aki egy francia bohózatot végignéz,
129 14|                  aranyhárfás kis tündér, aki benne lakott, eljátszotta
130 15|               volna. És az öreg Bábinak, aki az ebéd részletei iránt
131 15|           csillaghímes királykisasszony, aki a földhözragadt zsellérek
132 15|            kellene adni minden leánynak, aki a világra tévedt?~ ~Bábi
133 15|             derűvel nézte a vén legényt, aki minden figyelmét a tányérjának
134 15|              tapasztalatlan iskolásfiút, aki nem ért az okos felnőttek
135 15|                 megkínzott gyermek vagy, aki megérdemelné, hogy a sarokba
136 15|                 önzetlen háziállat volt, aki sírjáig zúgolódás nélkül
137 15|               kis kamasz dédelgetésével, aki az ő hófehér Micikéjét az
138 16|                  pesti piacon és Viktor, aki csak rövid három napot szándékozott
139 16|           lehunyod valamikor!”~ ~Mihály, aki a levelet oly kimeresztett
140 16|                 öregíteni a dédunokádat, aki kerek kétszáz évvel fiatalabb
141 16|                  vagy, mint az öreg pap, aki a zárdában meggyóntatott
142 16|                lámpa lángjába.~ ~Mihály, aki már felöltötte törökös kaftánját,
143 16|                  hogy egy idegen embert, aki távol él tőlem, az uramnak
144 16|             uramnak neveznek és hogy te, aki nekem szenteled az életedet,
145 17|                         Egy nagyprépost, aki sírva fakad.~ ~Egy este -
146 17|                  a kapu zárában. Micike, aki mostanában kisgyerek módjára
147 17|             éjszakáján egy városi házba? Aki rabolni akar, az lábujjhegyen
148 17|                Hát nincs odakünn valaki, aki ezt a pokoli lármát meghallaná?~ ~
149 17|              nézzenek. A részeg korhely, aki fiatal feleségét halálra
150 17|                  ütött volna, ha Micike, aki eddig halotthalványan ült
151 17|                mint az ölbeli gyermeket, aki játékközben megütötte magát.
152 17|                  hanem egy idegen ember, aki annyira távol áll tőlem,
153 17|                   nem a hajdani lovagom, aki vasárnaponkint a cukrászdában
154 17|             nekem, nem a drága kis diák, aki valamikor a zárdába hazakísért,
155 17|                esetlen vén ember vagyok, aki arra születtem, hogy igavonó
156 17|             maradok. Mit kezdenél velem, aki talán sohase éreztem semmit
157 18|                 jár a szentéletű püspök, aki csupán az égiekkel érintkezik (
158 18|             hanem magát a házigazdát is, aki szintén megírni való tipus.~ ~-
159 18|                 élő vidéki filiszternek, aki csak vasárnap olvas ujságot,
160 18|                 ott ült az asztal körül, aki mind megtisztelt azzal,
161 18|                  hófehér kis sógornőjét, aki azóta a legboldogabb asszony
162 18|               elzüllött paralitikus fiú, aki az életét ily könnyelműen
163 18|                 felébredt bennem az író, aki egy jó regénytárgyat többre
164 18|            Nagyságod az első eleven író, aki ebbe a kisvárosba a lábát
165 18|                  furcsa fiatalember ült, aki eltorzult arcán még mindig
166 18|                 kandallóhoz, az asszony, aki mostan egy csodálatosan
167 18|                szofán ülő fiatalemberre, aki erőtlen ajkai közt makacsul
168 18|          lecsukódtak megint. Az asszony, aki félig az én mesémet hallgatta,
169 18|               mint a kényeskedő gyermek, aki tudja, hogy a szerettei