Rész

1  8|      mélyén szinte reszketett a magányos estékért, melyeket szép
2  8| gyermekségének mesevilága, mint magányos sétája az erdőben, mint
3 11|         deres fák bólogattak és magányos őrházak tűntek el az öreg
4 11|    hídak és ijesztő szakadékok, magányos lámpák és hóval végig szitált
5 12| elfehéredett félelmében, ha egy magányos szobában egyedül volt; az
6 16|       itt, kis pajtás, hogy egy magányos öreg ember életét földerítsd?~ ~
7 16|  maradok számodra, te drága, te magányos, öreg ember!~ ~Most kiértek
8 17|       az idegen még egyszer egy magányos szobában egyedül maradna