Rész

  1  1|                  Mikor került oda? Ki volt a szobrász, akinek agyában
  2  1|           sötét, boltozatos és hosszú volt s nehéz, fűszeres illatok
  3  1|               nábobja és Deák Ference volt a kisvárosnak s kopasz homloka
  4  1|        feltétlen tiszteletreméltó ház volt ez, melyet az Erkölcs és
  5  1|               épp oly ismeretlen hang volt benne, mint a duhajság vagy
  6  1|         emésztés csöndjét; ez jeladás volt arra, hogy az asszony, a
  7  1|         kedves titkuk épp oly kevéssé volt, mint ostoba és fölösleges
  8  1|         amelynek ügyvezető igazgatója volt.~ ~Az öreg Takácsy János
  9  1|          egymásra, mert az az érzésük volt, hogy a szigorú öreg ember
 10  1|           neki. Már a kisebbik is túl volt a huszonötödik életévén,
 11  1|           apjának külsőleg is képmása volt, ezután is hű maradt igavonó-természetéhez
 12  1|            Egy este - olyan szenzáció volt ez, melyről hetekig beszéltek
 13  1|            aki édesapjának a jobbkeze volt; és íme, három hét múlva,
 14  1|         testestül-lelkestül kereskedő volt, mint az édesapja, szó nélkül
 15  1|             szalonja és a fogadóterme volt.~ ~- Ráérsz? Nem zavarlak?
 16  1|             miközben újra csöpp híjja volt, hogy a füléből egy jó darabot
 17  1|                  Mici gazdag árvalány volt, közeli rokonuk a Takácsyaknak,
 18  1|        szabadságot adtak neki, Viktor volt a kisérő lovagja az elcsendesült
 19  2|      testvéröcscse, jószágkormányzója volt az öreg püspök őméltóságának
 20  2|              és szeretetreméltó ember volt a szőke Putnoky, aki néha
 21  2|  szobácskájában annyi drága játékszer volt felhalmozva, hogy egy királylány
 22  2|          fájdalom, nagyon rövid életű volt: Putnokyné meghalt, mielőtt
 23  2|           tanításaiban; s szentül meg volt győződve róla, hogy az ismeretlen
 24  2|              veszem!~ ~Huszonhat éves volt, a kora már meg volt hozzá,
 25  2|             éves volt, a kora már meg volt hozzá, hogy családot alapítson,
 26  2|         unokahugát a titokba. Délfelé volt, a harangszó ide hallatszott
 27  2|             már kis kora óta bizonyos volt benne, hogy a hugocskája
 28  2|              a felesége lesz. Hát nem volt mindig a lovagja, mióta
 29  3|             idegen világba, mely tele volt ismeretlen szenzációkkal.~ ~
 30  3|        melynek övébe sárga rózsabimbó volt tűzve, s egy puha, nevetségesen
 31  3|            éléstárában. Mondja, minek volt a baracklekvár, ha ötven
 32  3|           emeleten öt kicsi szobácska volt s a háztetőről hosszú, vörös
 33  3|               öreg, pocakos házibarát volt ez, mely kuckójából félszázad
 34  3|          finom, graciózus és törékeny volt, mint a csipkeruhás porcellánkirálynők,
 35  3|              körül, mert az az érzése volt, hogy otromba mozdulatai,
 36  3|            szirmai. Micsoda varázslat volt az, mely egyszerre mindent
 37  3|         tündérkisasszony ül.~ ~- Szép volt? - kérdezte Viktor, míg
 38  3|               igen, csodálatosan szép volt mindez; odakünn hó esett
 39  3|          idebenn káprázatosan világos volt, a fatörzsek lobogtak a
 40  3|               óh Istenem, mily messze volt attól, hogy a puha ágy után
 41  3|           Mihály furfangos vén legény volt s nem árulta el szíve vágyát;
 42  3|            Mihály épp oly mozdulatlan volt, mint a szentjánoskenyérrel
 43  4|            boltban és az arca frissen volt borotválva, bár vasárnap
 44  4|               még meglehetősen messze volt. A késő őszi dér már vastagon
 45  4|            csillogtak az udvarban; ez volt az az idő, amikor Mihály
 46  4|              válaszolt, mert neki nem volt kenyere a beszéd, csak zavartan,
 47  4|          Mihály, aki voltakép most se volt sokkal bölcsebb, mint akkor,
 48  4|         tanulta.~ ~Oh nem, Mihály nem volt oly becstelen, hogy a testvéröcscse
 49  4|           Viktor szinte más fajtabéli volt, mint ő; finom, graciózus
 50  4|              Fénynyel és fiatalsággal volt tele a levegő s tavaszi
 51  4|         földszintre vezetett. Két óra volt és az ebédlőből pókhálószerű
 52  5|             batyúbált megbeszélje. Ez volt az az időpont, mikor a Kék
 53  5|               bútordarab, aki egyidős volt a néhai Takácsyval, ilyenkor
 54  5|        hószőnyegének (feleséges ember volt és a külvárosban lakott),
 55  5|          gyermek vagyok s csöpp híjja volt, hogy az imént sírva nem
 56  5|            fütött kályha mellett s az volt az érzésem, hogy végtelen
 57  5|             igen, szegényke kénytelen volt egyedül hagyni engem, mert
 58  5|           mióta megszületett, még nem volt ébren éjjeli egy órakor
 59  5|              magától. Mihály bizonyos volt benne, hogy a batyúbál csak
 60  5|              ez nem sokkal kisebb bűn volt a rablógyilkosságnál vagy
 61  5|          mosolygott, mert nyilvánvaló volt előtte, hogy az öreg Mihály
 62  6|          látszott. De Micike, aki nem volt tréfás hangulatban, sírásra
 63  6|          Micike, aki mindig jó tanuló volt s a történelemből állandóan
 64  6|               párisi maszkabálokon se volt még asszony, akivel téged
 65  7|               kicsomagolta, örömünnep volt a „Kék elefánt” emeletén.
 66  7|              aki a természettől fukar volt, mint az édesapja, titokban
 67  7|            groteszkül édes és meglepő volt, hogy Micike, aki duruzsoló
 68  7|            mikor az öcscsével egyedül volt, egyszerre csak komoran
 69  7|               már selypítő korában se volt édesanyja s hogy neked a
 70  7|            bár semmi fontosabb ok nem volt rá, - váratlanul megismételte
 71  7|            medve-életében még sohasem volt része. Mihály ilyenkor úgy
 72  7|             padlását, de Mihály siket volt a hőfok iránt; mosolygott
 73  7|             útjáról; komoly és ideges volt, senkit se lepett meg ajándékkal,
 74  8|              az akaratánál is erősebb volt, meggátolta a beszédben.
 75  8|      nyugalmában olvasott. Mihály nem volt egzaltált lélek és idegeskedett
 76  8|               s aki (bárha forró nyár volt is) légymérget se tett ki
 77  8|              pillanatban az az érzése volt, hogy a szivét egy durva
 78  9|             és tiz egészséges gyereke volt a Bodzafa-utcában, de ez
 79  9|              néha heteken át haragban volt a fűszeressel, a szabóval
 80  9|           tudja. Néha fűszeres-ügynök volt, néha házakat közvetített,
 81  9|             feketéjét. Ez nagy kiadás volt - a fekete kerek tíz krajcárba
 82  9|      szerencséjét megtalálhatja.~ ~Ez volt tehát az a derék ember,
 83  9|        szorgosabb utánjárásra még nem volt elegendő; de annyi kiderült
 84  9|      vetekedett. Ez a nevezetes férfi volt az, aki nemrégiben a pincébe
 85  9|            alak várakozott rá. Köztük volt a hirhedt Kőszegi báró is,
 86  9|           egész fiatal korában attasé volt a római udvarnál, de később
 87  9|        játszik s már nem egyszer baja volt a rendőrséggel és Viktor
 88  9|             kiderűl, - égető szüksége volt, mert gyönge szervezete
 89  9| mennydörgésszerű tetszéssel fogadják. Volt már tisztelt barátomuram
 90  9|    barátomuram a „Kék macská”-ban? Ha volt (bár nem hiszem), akkor
 91  9|         Viktor, aki sápadt és gyürött volt kissé, fütyürészve kisietett
 92  9|                még kilenc óra is alig volt, - mogorván visszavonult
 93 10|             arcát, mely édes és finom volt, mint egy májusi hajnal.~ ~-
 94 10|         szerencsétlensége előtt lázam volt és egész éjjel száguldozó
 95 10|        megtépázza. Az ebédlőben csönd volt, csak a muzsikáló óra ósdi
 96 10|       legénytanyája homályos és hideg volt, mert a kályhában a koratavaszi
 97 10|              történt vele? Mihály nem volt analizáló lélek és a maga
 98 10|        készíttetett. Az ebédlőben nem volt különösebb látnivaló; öcscse
 99 10|               öcscse kissé halványabb volt, mint rendesen, Micike rejtélyes
100 11|              a „Kék elefánt” Micikéje volt, a lusta, örökké fáradt
101 11|           igazán az eszem. Mi értelme volt annak, hogy kékszalagos,
102 11|      összeszedte, ami kis sütnivalója volt és igyekezett okosan beszélni
103 11|              és a kőszénfüst mily más volt itt, mint a „Kék elefánt”
104 11|      rejtegetett. A vén Mihálynak meg volt a magához való esze; hogyne
105 11|             értesítse? Oh, ő bizonyos volt a maga dolgában: Viktor
106 11|              kereskedőkkel; öreg este volt és már sorra fölgyújtották
107 11|         megmentette. Oh, most már nem volt mit félnie a jövőtől; Viktor
108 11|              gyertyát: a szobában nem volt élőlény, csak egy összegyürt
109 11|           mindent elmesélek.”~ ~Ennyi volt, se több, se kevesebb -
110 12|        külvárosok felé. Az utca síkos volt és a ködtengerben elveszett
111 12|             magányos szobában egyedül volt; az éj csöndessége megdobogtatta
112 12|               hátitáskás iskolásleány volt, aki az ujját szopogtatva
113 12|               kékpántlikás cicácskája volt a komoly felnőtteknek, aki
114 12|           mesék kísérteties éjszakája volt ez, melyről gyermekkori
115 12|           hálás lesz, amiért ilyen jó volt hozzám. Ne féljen, én úgyse
116 12|               az ülésen, az az érzése volt, hogy a bakon maga a sátán
117 12|               akinek a homloka nedves volt a verejtéktől s aki a kezével
118 12|           közönség felé. Oly undorító volt ez a látvány, hogy Micike
119 12|          leányok közt, az asztal tele volt boros üvegekkel, egy hentesképű
120 13|          Mindez oly csodálatosan szép volt, hogy a Micike halvány arca
121 13|       szopogatni szokják. Oly különös volt ez a látvány, hogy Micike
122 13|             álla alatt kacér csokorba volt kötve, - s most már csakugyan
123 13|           ajkát, - kacagtatóan furcsa volt így a babos fejkendőjével, -
124 13|          homályosságán, mikor egyedül volt a rettentő nagyvárosban,
125 13|      szempilláira. Pedig Micike ébren volt és figyelt, - valami édes
126 13|               amikor mandulagyuladása volt és hálós ágyacskájában feküdt
127 13|           kívül csupán egyetlen ember volt igazán jó hozzá ezen az
128 14|           mosolygott: oh nem, arra is volt eset, hogy egyszer majdnem
129 14|           csak fölszines szinészkedés volt, mely alatt a meggyötört
130 14|             még rá, hogy olyan idő is volt valaha, amikor a szép kis
131 14|           akkor szeretted, ha öregebb volt az országútnál és reggeltől-estig
132 14|         asszony már akkor is terhedre volt, amikor - száz évvel ezelőtt -
133 15|         amikor félesztendős menyecske volt! Oh istenkém, de sírnivalóan
134 15|           derék és önzetlen háziállat volt, aki sírjáig zúgolódás nélkül
135 15|              és csodálatos és megható volt, hogy Mihály most már elveszítette
136 15|          miközben az a különös érzése volt, hogy a világ azonnal romokba
137 15|              Mihály bólintott, de nem volt képes rá, hogy értelmes
138 15|         gnómserege. Mindez oly furcsa volt, hogy Micike halvány arcocskája
139 15|              és az üzlet régóta sötét volt. Micike félig nyitott ajakkal
140 16|              ahol mindig az óvatosság volt az uralkodó csillagzat.
141 16|             óta mindig nagy véleménye volt a rézgálicról. Te valóban
142 16|         szerezzen.~ ~Mihály nevezetes volt arról, hogy naphosszat akár
143 16|          gyalogjáróját, mely már tele volt a penzionátusokkal és a
144 16|              mintára épített majorság volt, - a kisvárosiak ide rándultak
145 16|           zúgát. Az ebédlőben terítve volt már az asztal, egy nagy
146 16|              másik, akivel még sohase volt egy közös gondolatom?~ ~
147 17|      szimulálva, bár belsőleg maga se volt sokkal nyugodtabb, mint
148 17|                tíz becsípett úriember volt, tíz jókedvű korhely, a
149 17|               részeges környékbeli úr volt - harsogó éljenzésbe tört
150 17|             benne! Elfelejted, hogy ő volt az anyádnak a legkedvesebb?~ ~
151 17|              jókedvű farsangi komédia volt, hogy komoly és felnőtt
152 17|               a könyek fátyola. Olyan volt, mint egy pityergő nagyprépost
153 18|            vidéki városkába s bár tél volt s csak nem rég estem túl
154 18|            melybe két kövér fekete ló volt fogva, amilyennel a kanonokok
155 18|             asszonyka csinos és fehér volt, keveset beszél és sokat
156 18|            legérdekesebb beszédtárgya volt az unalmas kisvárosnak.
157 18|        ruhájából.~ ~- Óh, dehogy, nem volt zsarnok apa a látóhatáron,
158 18|        hugocskáját, de a házasság nem volt boldog, mert az új férj
159 18|           róla. A város fejének igaza volt: csakugyan felébredt bennem
160 18|                tipegő nagyapók világa volt ez, csöndességtől zúgó vasárnap