Rész

  1  1|               bolt fölött, melynek áruit még a legrugalmasabb logika
  2  1|                   rég meghalt, de emléke még most is ott lebegett az
  3  1|                és becsületes szigorúsága még mindig változatlan fénnyel
  4  1|               közül s tíz perccel később még a négyéves gyermeket is
  5  1|                került a házba, bóbiskolt még egy darabig a forró víz
  6  1|              csodálatos véletlen folytán még mindig nem nőttek ki gyerekcipőjükből.
  7  1|         naponként a kőmivesek munkáját), még sokáig ott lebegett a ház
  8  1|        igavonó-természetéhez s ha lehet, még kopottabban járt, mint az
  9  1|                 polkát eljátszott neki. „Még csak az hiányzik, hogy pezsgő
 10  1|              feleségül menni? - kérdezte még mindig elhülve Takácsy Mihály.~ ~-
 11  1|             utóvégre nincs kizárva, hogy még a magad eljegyzésén is hasznát
 12  2|         töpörödött, szentéletű kis főpap még talán az ebédjét se tudta
 13  2|     fűszeresboltjában.~ ~- Tengeri rákot még mindig nem tartasz? - kérdezte
 14  2|          családot alapítson, de e percig még sohase gondolt a házasságra;
 15  2|               hiszen megboldogult szülői még valóságos kis fiúnak tartották.
 16  2|                   melyhez hasonlót eddig még sohase érzett és könnyelmű
 17  2|                lettél tegnap óta? Tegnap még egy édes kis babának néztelek,
 18  2|          szerelmes vagy belém, azt eddig még az álmomban sem gondoltam.~ ~
 19  3|               picike szobákba, melyekben még megérzett a Takácsy néni
 20  3|           csirkét és a rizskásás kochot, még pedig finom baracklekvárral,
 21  3|                tompa kopogás nesze, mely még kedvesebbé és barátságosabbá
 22  3|                  A szoba sarkában tegnap még egy köhögős, vén ember ült,
 23  4|                 a borzasztó ujjast, mert még azt találom hinni, hogy
 24  4|                 borotválva, bár vasárnap még meglehetősen messze volt.
 25  4|                  lobogott. A kék elefánt még különb csodát is látott
 26  4|                  sívár fiatalsága alatt, még sohase érzett. Mit mondhatott
 27  4|                   épp annyit, vagy talán még többet jelentett a szemében,
 28  5|                Mihály, biztosság okából, még megnézte nehéz ezüstóráját,
 29  5|              égett s a terített asztalon még ott hevertek a csemegés
 30  5|             tekintetbe kell venned, hogy még életemben se aludtam egyedül
 31  5|                kis liba, hát nem mondtam még, hogy Viktor már vacsora
 32  5|                Soha, mióta megszületett, még nem volt ébren éjjeli egy
 33  5|             Esküszöm, hogy sohase voltam még éberebb, mint ebben a pillanatban
 34  5|               medvetáncot?~ ~Micike most még hálásabban mosolygott, mert
 35  6|           tartoznak? Te, szegény Mihály, még mindig a cselédlányok kiszolgálásában
 36  6|           kereskedő hivatását? Szerinted még mindig a lapos bőrsipka
 37  6|               Viktor mindent megigért és még egyszer csókot dobott a
 38  6|                kötésű könyvecskére, mely még mindig nyitva feküdt az
 39  6|                redves fa, ha meggyullad, még a száraznál is rosszabb.~ ~-
 40  6|             párisi maszkabálokon se volt még asszony, akivel téged egy
 41  7|                   melyben a sárga háznak még a macskái és kutyái is résztvettek,
 42  7|          kereskedő vagy, öreg Mihály, ha még ez a csekélység is gondot
 43  7|          aminőkben eddigi medve-életében még sohasem volt része. Mihály
 44  7|                öreg szívét megsímogatta, még a hideg boltban is visszaemlékezett
 45  7|              hallgatná.~ ~Viktor ezúttal még tovább maradt Pesten, s
 46  8|                 unottan a bátyjának, aki még egy hosszabb gyalogsétára
 47  8|                 jámbor Mihály, aki eddig még hírből se ismerte az íróniát.~ ~
 48  8|           megkorholni a léha fickót, aki még ezt a drága, és finom kis
 49  8|         megéreztem valaha, - pedig akkor még csak selypítő kisgyerek
 50  8|                     Oh kis barátnőm, hát még a te józan fejecskéd is
 51  8|                 oh, regényes Micike, hát még egy okos kis nőt is el lehet
 52  8|                egy vén gyermek vagy, aki még a kedves nővéreknél is kevesebbet
 53  8|                  kezedet, vén pajtás: te még sohase találkoztál rossz
 54  8|                vagy, kis pajtás és ezért még azt is megbocsátom, ha csacsiságokat
 55  8|           különböző álszakállakkal, hogy még a saját édesanyja se ismer
 56  8|             Gaboriau regényeit, te talán még egyetlen regényt se olvastál
 57  8|                  Akarod lelkecském, hogy még ma este írjak neki?~ ~-
 58  8|                  legjobban szeretném, ha még ma éjjel meghalhatnék! Ugy
 59  9|          optimista ugyanis nem igen járt még az uristen szép világában.
 60  9|            munkát végzett, száz forintot még sohase mondhatott a magáénak,
 61  9|               tömérdek elfoglaltság közt még arra is jutott ideje, hogy
 62  9|                 a szorgosabb utánjárásra még nem volt elegendő; de annyi
 63  9|               csakugyan, hét nap se telt még el, amikor - Viktorral majdnem
 64  9|          kevesebbre becsülik; hiszen itt még a kövér fiakkeres is butélia-bort
 65  9|            kíséri haza a művésznőt, hogy még egy forró teát megigyék
 66  9|                éjjelez és szeretőt tart, még pedig olyan szeretőt, aki
 67  9|             olvasta el a hosszú levelet, még pedig Viktor öcscse jelenlétében;
 68  9|        megkérdezte a sötét folyosón:~ ~- Még semmi hír, vén pajtás, Schuck
 69  9|                     Ezek a pesti ágensek még a kerti csigabigáknál is
 70  9|              ágyba kerülhessen. Mihály - még kilenc óra is alig volt, -
 71 10|                  a régi vevőkkel, akiket még istenben boldogult édesapjától
 72 10|             ostobaság miatt, amit máskor még csak szóra se érdemesített
 73 10|              hittem. Mered mondani, hogy még nem kaptál választ a pesti
 74 10|             porcellánkagylóban, újabb és még hevesebb köhögési roham
 75 10|                 egészen picurka koromból még arra is emlékszem, hogy
 76 10|                az életébe?~ ~- Nem tudom még, hogy mit tennék, de nem
 77 10|       vigasztalást, bárha a szegény apám még a sírjában is boldogtalanná
 78 10|                  a fehér gyermektől, aki még mindig mereven és szótlanul
 79 10|                fütöttek többé. És Mihály még se fázott, bár itt minden
 80 10|                  sötétségében. És Mihály még se fázott hideg ódujában;
 81 10|               szigetén körülvette. Eddig még sohase nézte sógornőjét
 82 10|                és oly korán ébredt, hogy még a háziszolga udvari rekeszét
 83 11|             fáradt Micike, aki ezidőtájt még a gyermekek boldog álmát
 84 11|            hátravetette otromba fejét és még egyszer visszagondolt a
 85 11|            rendőrökkel vigyáztatnál rám, még akkor is megszökném. Délre
 86 11|                  hasonlót az öreg Mihály még sohase látott.~ ~- Nem,
 87 11|               volna a pesti útnak, mikor még egy minden hájjal kikent
 88 11|           teremtések szivét, akik tegnap még a francia babyjüket dédelgették
 89 11|               elég naiv ahhoz, hogy őket még mindig játékos kisgyermekeknek
 90 11|                kicsikéket, akik az imént még kifestett arcú Pierretteket
 91 11|             felelt, amelyet valószinüleg még a kolostori játszóteremben
 92 11|                Oh, vajjon visszatérnek-e még valaha a könyörtelen hidegből,
 93 11|                kerülne! Sohase hallottál még, öreg Mihály a hadvezérekről,
 94 11|                  haditerven? Azt hiszem, még rövid is lesz a hosszú délután,
 95 12|                urát feltalálja.~ ~Tegnap még hátitáskás iskolásleány
 96 12|        pirosléniás irkája fölött; tegnap még japáni lepke módjára hevert
 97 12|                 gazdája lábainál; tegnap még félénken sütötte le a szemét,
 98 12|               víz fölött, melynek zúgása még a vért is megdermeszti az
 99 12|                megrémült, hogy ijedtében még a szíve dobogása is megszünt
100 12|               kislányképű férjes asszony még sohase került az utamba.
101 12|               vágott, hogy ennek láttára még London leghíresebb detektívje
102 12|                  kérdezte Micikétől, aki még mindig remegve kuporodott
103 12|                 a kocsisarcú pincér, aki még mindig ott állt az ajtó
104 13|            melynek hűvösségéhez hasonlót még sohase érzett, szelíden
105 13|                  le a szivéről.~ ~Micike még folyvást kacagott és újjacskáját
106 13|            hangos kacagásra fakadt, hogy még a tiszteletreméltó, öreg
107 13|              öreg Mihály, ilyen maskarát még a képeskönyvekben se láttam!
108 13|                  megetette a sógornőjét, még a tányért is a féloldalára
109 13|                    És az uram... az uram még most se jött haza?~ ~- Nem
110 13|                haza?~ ~- Nem lelkecském, még nem, de estére bizonyosan
111 13|           egy-két órácskát, - erre talán még nagyobb szükséged van, mint
112 14|           mindjárt megreped a szivem, ha még tovább is szenvedni látlak.~ ~
113 14|                Tudod, hogy sohase láttam még nálad tökéletesebb színművésznőt?
114 14|             lettem. Három nappal ezelőtt még az járt a fejemben, hogy
115 14|          lelketlen kócbábukat, hiszen te még az agyvelőd helyén is szívet
116 14|            elbolondítasz! Százéves vagy, még talán ennél is öregebb aggastyán
117 14|                  öreg bácsi, emlékszel-e még vajjon azokra az időkre,
118 14|                 azokra az időkre, amikor még a fiatal asszonyokat észrevetted?
119 14|                 észrevetted? Emlékszel-e még rá, hogy olyan idő is volt
120 14|            amikor - száz évvel ezelőtt - még tejfelesszájú suhanc voltál,
121 15|                   hogy az öreg Mihálynak még a lélekzete is megakadt
122 15|                  megvonaglott és a szeme még jobban fénylett, mint az
123 15|                 láttára; és csodálkozása még fokozódott, mikor a vén
124 16|               tölteni a Kék elefánt-tól, még a hét végén se mutatott
125 16|               sátántól származott volna, még délelőtt postára tette a
126 16|                ura leveléről.~ ~- Viktor még nem talált rézgálicot, mert
127 16|                  az üzlet körül, de este még a szomszéd utcába se mozdul
128 16|                mozdul ki felöltő nélkül, még a legerősebb kánikula idején
129 16|                  mint az a másik, akivel még sohase volt egy közös gondolatom?~ ~
130 17|                újabban, isten csodájára, még éjféltájt is nyitva maradtak),
131 17|                   hiszen tiz rabló ellen még a te híres medveerőd se
132 17|                 Mihály pillantása nyomán még a részegség ködén át is
133 17|               Háziszolgának születtél és még akkor is az maradsz, ha
134 17|                 az ebédlőbe, ahol Micike még mindig ugyanazon a helyen
135 17|               meghalnék, ha ez az idegen még egyszer egy magányos szobában
136 17|            amikor az édesapja karosszéke még ott állott a fehér kályha
137 17|            legyek és akire sohase nézett még máskép asszonyszem, mint
138 17|                 viharban érzi jól magát? Még a meghalt édesapám sírjához
139 17|                  rövid nadrágban kellene még járni, nagy táskával a hátán,
140 17|                  lélek vagy, akinek képe még talán soha sem fordult meg
141 18|        kisvárosban, a vén házak falaiban még ott vannak az ágyúgolyók,
142 18|         istentelen ellenség, az őrtorony még mindig kiváncsian kémleli
143 18| biedermeyer-hangulatokat, ezt a szállást még a püspöki rezidenciánál
144 18|          hitestársára, akiknek története még most is a legérdekesebb
145 18|                  világon. Mindez azonban még nem volna regénytéma. De
146 18|         elfecsérelte? Vajjon megfordul-e még zavart fejében az egykori
147 18|               lábaihoz s a muzsikáló óra még neki játszotta el a sírbatért
148 18|              regénytéma, melyet az imént még annyira lefitymáltam, most
149 18|                  s néhány órai pihenésre még a korhely íróknak is szükségük
150 18|                 bár szenvedélyes olvasó, még sohase látott eleven írót.
151 18|          emlékeztettek, egy imazsámolyon még meglátszott a halotti ingükben
152 18|                 ült, aki eltorzult arcán még mindig konokul viselte a
153 18|               amit a boldogult édesapánk még a püspök úrtól vett valaha.~ ~
154 18|            tértem a vendégszobában, ahol még mindig barátságos tűz égett.