Rész

1  7| hallgatta, de sápadt arcocskáját olykor figyelve szögezte a levegőbe,
2  8|          barátai közt töltötte s olykor, minden előzmény nélkül,
3 10|          legvénebbje? - kérdezte olykor a hófehér Micike, ha vacsora
4 10|      arcán és piros gyermekajkát olykor kacérul megnyalta a nyelvével,
5 10|      asszonyi hatalmának. Mihály olykor nagyot lélekzett; nem a
6 15|               Kis uram, - mondta olykor Micike és szeme, a kedveskedő