Rész

  1  1|             este kilenckor, mikor az öreg muzsikáló óra a Havasi lány
  2  1|            az ágyban feküdt; csak az öreg cseléd, aki valamikor sihederlánykép
  3  1|     megáldotta, szintén a maga és az öreg ház képére formálta. A két
  4  1|      ügyvezető igazgatója volt.~ ~Az öreg Takácsy János szelleme mikor
  5  1|         érzésük volt, hogy a szigorú öreg ember feje hirtelen fel
  6  1|            kopottabban járt, mint az öreg elefánt életében, Viktor,
  7  1|        húzódozva, helyet foglalt egy öreg ripszkarosszékben, melyben
  8  1|         csináltass egy új kabátot az öreg Novotnynál, - utóvégre nincs
  9  2|            jószágkormányzója volt az öreg püspök őméltóságának s a
 10  2|          kérdezte a megbotránkozott, öreg Takácsy Jánost, aki minden
 11  2|          akiknek történetével valaha öreg dadája álomba ringatta.
 12  2|              kérdésekre, melyeket az öreg boltos intézett hozzá s
 13  2|             megigazgatta.~ ~Mikor az öreg Takácsyék meghaltak, Micike
 14  2|              a kolostor kertjébe, az öreg szent glóriája ragyogott
 15  2|             emeleti szobácskákba, az öreg és bizalmas biedermeyer-bútorok
 16  2|    biedermeyer-bútorok közé, ahol az öreg Takácsyné az életét eltöltötte.~ ~ ~ ~
 17  3|            napsugarak libegtek; s az öreg pohárszékeken, a József
 18  3|           ragyogott, tanyát ütött az öreg komódok, kashmirburkolatos
 19  3|            karácsony első napján. Az öreg nemzetes úr bizonyosan megfordulna
 20  3|           ments, az ágynak dőlne. Az öreg nemzetes úr gégehurutot
 21  3|         világosságát. A kályhában, - öreg, pocakos házibarát volt
 22  3|           kellemessé varázsolják. Az öreg subládok és a megfeketült
 23  3|             virágos asztal fején, az öreg fiú kissé megdöbbenve nézett
 24  3|     szőnyegre, az ura lábához. És az öreg legény ekkor ámulva nézett
 25  3|       kicsike szoba levegőjét...~ ~- Öreg Mihály, úgy látom, hogy
 26  3|         Mihály meztelen vállát, s az öreg legény erre becsukta megint
 27  4|             éves vagy tulajdonképen, öreg Mihály? - kérdezte egy nap
 28  4|      mindössze harmincegy éves vagy, öreg Mihály? A külsőd meg a komolyságod
 29  4|          ernyős sapkával, amilyet az öreg koldúsok viselnek reggelenkint
 30  4|      forgatni ezt a tiszteletreméltó öreg házat?~ ~Mihály nem válaszolt,
 31  4|         vette? - kérdezte magától az öreg Mihály, aki voltakép most
 32  4|            jött ide a barátságtalan, öreg házba? Mihály nehézkesen
 33  4|             mégse tenné boldoggá? Az öreg legény e gondolatra úgy
 34  5|      ugráltak a hosszú polcokon s az öreg Selmeczy, a ház oszlopa,
 35  5|              kis tűz égett a dolgozó öreg ember tiszteletére; de odakünn,
 36  5|             felől, idehallatszott az öreg cseléd horkolása; Mihályt
 37  5|           fénynyel csillogott meg az öreg legény szeme előtt.~ ~-
 38  5|              gyermekszobába.~ ~- Oh, öreg pajtás, szídj össze, mert
 39  5|              sarokba térdeltessenek? Öreg Mihály, te lovagias férfi
 40  5|            De különben mit gondolsz, öreg pajtás: jellemtelen vagyok
 41  5|              éjjeli egy órakor és az öreg Mihálynak elfacsarodott
 42  5|           után úrrá lett fölötte. Az öreg Takácsy ötven éven át csak
 43  5|         Mihálynak most egyszerre egy öreg könyv jutott az eszébe,
 44  5|     nyilvánvaló volt előtte, hogy az öreg Mihály csak az ő fölvidítása
 45  5|       üzletembernek, hanem valami jó öreg dadának születtél, akinek
 46  6|          üzletnek szentelheted.~ ~Az öreg Mihály vízszínű kék szemei
 47  6|             pesti piacon. Legföljebb öreg és csalafinta nagykereskedőkkel
 48  6|           budai szállodában, ahol az öreg Takácsy ötven éven át lakni
 49  6|             fejét, mely egy mesebeli öreg hegyi óriáséhoz hasonlított.~ ~-
 50  7|              melyeket Micike csak az öreg Hon hirdetéseiből ismert.
 51  7|              meleg csuklóvédőket, az öreg szakácsné fekete posztóból
 52  7|                Rossz kereskedő vagy, öreg Mihály, ha még ez a csekélység
 53  7|            és az ambiciótól.~ ~- Oh, öreg Mihály, szép dolgokra biztatsz
 54  7|             a festékárúk hiányát. Az öreg Mihály úgy találta, hogy
 55  7|              a hang édességére, mely öreg szívét megsímogatta, még
 56  7|             szívét.~ ~- Akarsz teát, öreg pajtás! - kérdezte néha
 57  8|           vagy, öcsém? - kérdezte az öreg Mihály, valami csöndes és
 58  8|         lakásban, néha szóba állt az öreg szakácsnővel s alkonyattájt,
 59  8|              levegőbe. Mikor este az öreg Mihálylyal egyedül maradt,
 60  8|             kisgyerek voltam. Mondd, öreg pajtás: hát mindenkit elvesznek
 61  8|        hidegség fut végig rajta.~ ~- Öreg Mihályom, te voltaképp egy
 62  8|          most ismét úgy érezte, hogy öreg szíve vonaglani kezd a részvéttől
 63  8|     asszonyokkal megcsalja. A Mihály öreg feje annyira megzavarodott,
 64  9|            az a derék ember, akit az öreg Mihály a puhatolózásra kiszemelt;
 65  9|         éjszaka magányosságában:~ ~- Öreg és vastagnyakú filiszter,
 66 10|            bizalmas falépcsőre és az öreg muzsikáló óra, mely félszázadig
 67 10|    opálszínűvé lesz s a konyhából az öreg Bábi kávédarálása behallatszik
 68 10|          hangon szólalt meg, hogy az öreg Mihály megdöbbenve nézett
 69 10|         kísértetként járnék ebben az öreg házban, hogy a boldogságomat
 70 11|        magányos őrházak tűntek el az öreg Bakony hegyszakadékai között.
 71 11|                   Tudod-e, mi ujság, öreg Mihály, - kérdezte oly rejtelmes
 72 11|              ki, melyhez hasonlót az öreg Mihály még sohase látott.~ ~-
 73 11|          kinőttem a gyermekcipőkből, öreg Mihály és a legnagyobb szerencsétlenséggel
 74 11|             se akart afelől, hogy az öreg Mihály Pestre kísérje; de
 75 11|           kupéból. E pillanatban egy öreg medvéhez hasonlított, mely
 76 11|              mondta a harminckétéves öreg ember, aki úgy szuszogott,
 77 11|              szőnyeg virágaira és az öreg Mihály méltóságos komolysággal
 78 11|       kerülne! Sohase hallottál még, öreg Mihály a hadvezérekről,
 79 11|      csalafinta pesti kereskedőkkel; öreg este volt és már sorra fölgyújtották
 80 11|         fognak játszani nemsokára az öreg Mihály kaftán-zsinórjával,
 81 11|            Csak feküdj le nyugodtan, öreg pajtás, és miattam ne aggódj
 82 11|              mintha a „Fehér farkas” öreg köveit egy hirtelen földindulás
 83 12|             budai házakon; a szélben öreg rézkakasok csikorogtak és
 84 12|           sütötte le a szemét, ha az öreg Bábi szakácsné a piaci eseményekről
 85 12|            össze kezecskéit, hogy az öreg ember szíve majdnem elfacsarodott
 86 12|         várakozik rá odakünn...~ ~Az öreg ember - mit tehetett egyebet? -
 87 12|              farkas előtt az aggódó, öreg Mihály a kocsiból kiemelte.~ ~ ~ ~
 88 13|             medve komikus arcából az öreg Mihály hűséges szemei mosolyogtak
 89 13|              bólogattak feléje s egy öreg beduin, aki aranybojtos
 90 13|                 Igen, szivecském, az öreg elefánt vigyáz rád!~ ~-
 91 13|        gyermeknek a téli fagyban? Oh öreg Mihály, takarj be jobban,
 92 13|         impressziója támadt, hogy az öreg Mihály szoknyát és ujjast
 93 13|            Megmondjam, hogy mi vagy, öreg pajtás? Nem komoly kereskedő
 94 13|             a tyúklevecskét, amit az öreg Bábi főzött a számodra!
 95 13|        kisietett a konyhába, hogy az öreg anyó pompás levecskéjét
 96 13|              még a tiszteletreméltó, öreg sublád is megremegett bele.
 97 13|          bojtos házisipka helyett az öreg Bábi babos fejkendőjét viselte
 98 13|        tápláló huslevecskét.~ ~- Oh, öreg Mihály, ilyen maskarát még
 99 13|          foggal tudta megkérdezni az öreg Mihálytól:~ ~- És az uram...
100 13|            elzsibbadással figyelt az öreg Mihály halk lépéseire, félénk
101 13|     szakasztottan így, ahogy most az öreg Mihály tette. És Micike
102 14|              ebédlőasztal mellett az öreg „Hon” híreit olvasta. Micike
103 14|            szinpadról jöttél ebbe az öreg házba. Tudod, hogy sohase
104 14|         hüvelykújjaira, melyeket egy öreg szerzetes módjára egymásba
105 14|  bakfis-haját megaranyozta.~ ~- Nem, öreg Mihály, - mondta utóbb elgondolkodva, -
106 14|             uramról inkább lemondok, öreg Mihály, mert az uram belsejében
107 14|            helyén is szívet hordasz, öreg Mihály! Mered mondani, hogy
108 14|           megértette.~ ~- Oh, gyáva, öreg medve, te nem mered megmondani
109 14|              Menj, szégyeld magadat, öreg Mihály, hogy egy hiszékeny
110 14|           elbúcsúztál! Oh, reszkető, öreg bácsi, emlékszel-e még vajjon
111 14|             elrontott volna.~ ~- Oh, öreg dédapám, attól félek, hogy
112 14|               meg a bőrujjasodat, az öreg pecsétgyürüdet, a prémsipkádat,
113 14|         tejfelesszájú suhanc voltál, öreg Mihály!~ ~A százéves ember
114 15|             tavasz aranyzuhataga, az öreg házak levették prémes bundáikat
115 15|         ficánkoló lovaik füle mellé, öreg akácok, halottaikból föltámadva
116 15|              puha lépésekkel járt az öreg ház szőnyegén, mintha alvó
117 15| parfume-jétől becsípett volna. És az öreg Bábinak, aki az ebéd részletei
118 15|              én, hogy mi a bajod! Az öreg tekintetes asszony se nyult
119 15|              dolog ez a rézgáliccal, öreg Mihály? - kérdezte kissé
120 15|       ragyogtak ki a szemei, hogy az öreg Mihálynak még a lélekzete
121 15|      könnyebbülnél meg igazán, ha az öreg házimedve vállán kisírnád
122 15|               mondta az ügyefogyott, öreg Mihály, miközben a verejték
123 16|            vallomást késedelméről az öreg Mihálynak. „Nevezz ostoba
124 16| fölkutatásának szenteli. Oh, kőszivű öreg Mihály, nem szégyenled,
125 16|           elefánt irodájába, ahol az öreg Mihály éppen rézkapcsos
126 16|              komolyabb vagy, mint az öreg pap, aki a zárdában meggyóntatott
127 16|    mindörökre a földi örömöknek.~ ~- Öreg pajtás, nem mondanád meg,
128 16|              el, pihenten ébredek és öreg könyveim, melyeket az apám
129 16|            pajtás, hogy egy magányos öreg ember életét földerítsd?~ ~
130 16|               te drága, te magányos, öreg ember!~ ~Most kiértek a
131 16|           szólott:~ ~- Nem furcsa-e, öreg Mihály, hogy egy idegen
132 17|             millió bocsánat, hogy az öreg Tányértalpuval való bizalmas
133 17|          hogy a Bábi rántottája után öreg püspökök és reszketőkezü
134 17|        ösztönszerü sugallat, mely az öreg Mihály pillantása nyomán
135 17|              jobban a harminckétéves öreg ember, mint most, hogy ezeket
136 17|            régi Viktorodat?~ ~- Nem, öreg Mihály, az én régi Viktorom
137 17|       hagyott itt, a te buksi, nagy, öreg fejedet, mely most is olyan
138 17|            ebédlő között s amikor az öreg Takácsy első ásítására sietve
139 17|         máskép asszonyszem, mint egy öreg omladékra, vagy egy régi
140 17|            jóság és a szeretet vagy, öreg Mihály, a gyermekkorom kialudt
141 17|             víz nélkül. Ha szeretsz, öreg Mihály, végy el tőle, mert
142 18|             kérem, mert voltaképp az öreg Mihály is fiatal - ugyancsak
143 18|          álmaimban láttam valamikor. Öreg mamák, tipegő nagyapók világa
144 18|       fölkeljen.~ ~A prépostarcú kis öreg közelebb húzott egy asztalkát
145 18|              akikhez hasonlókat csak öreg képeken lehet látni, két
146 18|             tűz égett. Csönd lett az öreg házban, öntudatom lassankint