Rész

  1  1|         ismeretlen hang volt benne, mint a duhajság vagy a pörlekedés
  2  1|            két fiú sohase játszott, mint más gyermek; iskolából hazajövet
  3  1|        titkuk épp oly kevéssé volt, mint ostoba és fölösleges játékszerük;
  4  1|       tartozó üzletet az örökösök - mint várni lehetett - közösen
  5  1|        lehet, még kopottabban járt, mint az öreg elefánt életében,
  6  1|          éven át úgy kellett élnem, mint egy árvaházi növendéknek, -
  7  1| testestül-lelkestül kereskedő volt, mint az édesapja, szó nélkül
  8  2|                ez épp oly bizonyos, mint a kétszer kettő négy. Magunk
  9  2|       Micike földi asszonynyá lett, mint az édesanyja, - és oh, mily
 10  2|       tudtam, hogy jobban szeretsz, mint a többi leányt, de hogy
 11  2|          nélkül épp úgy elzüllenék, mint az a francia ifjú, akit
 12  3|         graciózus és törékeny volt, mint a csipkeruhás porcellánkirálynők,
 13  3|        hangja ezüstösen csilingelt, mint az angyalé, aki valaha,
 14  3|      pongyolaruha ismét meglibbent, mint valami egzótikus virág és
 15  3|           épp oly mozdulatlan volt, mint a szentjánoskenyérrel telt
 16  4|            Öt évvel vagyok öregebb, mint Viktor, de azt hiszem, tízzel
 17  4|              hogy családot alapíts, mint más becsületes és komoly
 18  4|        előtt, mely éveken keresztül mint fölösleges fényűzési cikk
 19  4|             a sarokba térdeltetném, mint valami rossz gyereket! Mihály
 20  4|         mond az agglegény-életének, mint ahogy valaha a rövid nadrágjának
 21  4|              sokkal többet gondolt, mint egy egész tudományos akadémia
 22  4|            se volt sokkal bölcsebb, mint akkor, amidőn az elemiben
 23  4|          szinte más fajtabéli volt, mint ő; finom, graciózus és érzékeny
 24  4|         ifjúkorából se ismert mást, mint a nehéz, örömtelen és kitartó
 25  4|        Mihály nehézkesen bólintott, mint akkor szokta, ha a falusi
 26  4|           egyszerre csak megindult, mint az olajozatlan kerék, mely
 27  4|             Mi lenne, ha a kacagás, mint egy kedves illat, eltűnnék
 28  4|         szakasztottan olyanná lett, mint a néhai édesapja, a pedáns,
 29  4|     gondolatra, a szeme megvillant, mint valami hóhéré és dolgos,
 30  4|         Akkor leütném, én ütném le, mint a veszett kutyát.~ ~Megrázkódott
 31  5|               Micike elmosolyodott, mint egy iskolásleány, de a mosolygása
 32  5|          sohase voltam még éberebb, mint ebben a pillanatban s ha
 33  6|         Viktor, aki jó darabig csak mint csöndes szemlélő járt-kelt
 34  6|              akik a polgári életben mint császárkabátos szenátorok
 35  6|         merítette volna ki annyira, mint ezt a vékonypénzű legényt
 36  6|      mosolylyal jelentette ki, hogy mint Bouillon Gottfriedné határozottan
 37  6|          sohase fordult meg másutt, mint a nagykereskedők raktáraiban
 38  7|            természettől fukar volt, mint az édesapja, titokban gyors
 39  7|           oly szelíden elbóbiskolt, mint kicsike lány korában, mikor
 40  7|     százszor különb a tiszta házad, mint a füstös butik, ahol az
 41  7|        engeded? Ugy beszélsz öcsém, mint egy elzüllött, rossz ember,
 42  8|       nyujtogatni kezdte a karjait, mint aki hosszú és butító álomból
 43  8|         nehezebben szánta el magát, mint Viktor a fárasztó pesti
 44  8|        kinyujtóztassam a tagjaimat, mint ahogy a sasnak is szüksége
 45  8|  szórakoztatni egy fiatal asszonyt, mint valami Jókai-féle regényhős.
 46  8|          elbájolta és megindította, mint gyermekségének mesevilága,
 47  8|          gyermekségének mesevilága, mint magányos sétája az erdőben,
 48  8|         magányos sétája az erdőben, mint legkedvesebb könyve, melyet
 49  8|           Pesten cocotte-ok vannak, mint Párisban? Pesten csak német
 50  8|        jobban szereti a kuplétákat, mint a sáfrányt és a kékgálicot?
 51  8|              hiszek a rossz nőkben, mint ahogy a haszontalan férfiakban
 52  8|             csak vonaglani kezdett, mint a gyermeké, akitől a legkedvesebb
 53  8|          hogy Lecocq úr titoktartó, mint a sír s inkább százszor
 54  8|          szakasztottan úgy festett, mint valami elkeseredett iskolásleány,
 55  8|            csempészett édességekre, mint egy haszontalan férjre,
 56  8|          könyektől nedves arcát is, mint a kis gyermekét szokás,
 57  8|           és síró szeme lezáródott, mint a gyermeké, akit dadája
 58  9|         hitelezőkkel. Karácsonytájt mint alkalmi kisegítő ugrándozott
 59  9|           kiszemelt; és Schuck úr - mint ahogy várni is lehetett
 60  9|       boltos kalandjait kideríteni, mint a Pesten mulató Takácsy
 61  9|             oly biztos az eredmény, mint amily biztos, hogy a nap
 62  9|              két ültő helyében több mint négyezer forintot veszített,
 63  9|            úr nagyot aludt, amire - mint az későbbiekből kiderűl, -
 64  9|           kultiválja.~ ~Viktor úr - mint tisztelt barátomuram most
 65 10|    megőrizte, most úgy viselkedett, mint akinek egygyel több kerék
 66 10|              Mihály oly vörös lett, mint a cékla az asztalon heverő
 67 10|            mely édes és finom volt, mint egy májusi hajnal.~ ~- Oh,
 68 10|          hozzám. Mi lenne ez egyéb, mint egy borzasztó szerencsétlenség
 69 10|         fogok, épp úgy sírni fogok, mint bébé-koromban, mikor az
 70 10|             úgy boszút tudok állni, mint akármelyik tragikus hősnő.
 71 10|            épp oly gonosszá lennék, mint ő s egy idegen férfinál
 72 10|            itt valaha fehér hajjal, mint az áldott matróna, aki a
 73 10|        világába. És gügyögve szólt, mint az apa, aki félénk gyermekét
 74 10|            épp oly kevéssé ismerte, mint Afrika pusztaságait; de
 75 10|         fölgyújtotta a fantáziáját, mint a villám a nyári erdő levéltengerét.
 76 10|             oly gonosznak tartotta, mint léha öcscsét, érezte, hogy
 77 10|       öcscse kissé halványabb volt, mint rendesen, Micike rejtélyes
 78 11|             fogok deríteni mindent, mint a te szemfüles Schuck mestered...~ ~-
 79 11|       kőszénfüst mily más volt itt, mint a „Kék elefánt” szobácskáinak
 80 11|            oly kevéssé ízlett neki, mint a vén Mihálynak, aki bizonyos
 81 12|          melyet sűrű fátyol takart, mint a Sue Jenő párisi hősnőiét,
 82 12|             álmadozva sietett tova, mint a lunátikus, aki a holdvilágban
 83 12|             remegő sírásra tört ki, mint a gyermek, akit a gonosz
 84 13|       kettőst?~ ~Micike mosolygott, mint pólyáskorában, mikor a nap
 85 13|             pedig ragyogni kezdett, mint az indiai népmesék gyémántja.~ ~-
 86 13|    tágranyílt szemmel nézett körül, mint valaha, egy álomszerű, régi
 87 13|       duruzsolt a csöndes szobában, mint egy távoli forrás csörgedezése;
 88 13|           vagy és én úgy szeretlek, mint valaha az édesanyácskámat
 89 13|            olyan vézna vagy megint, mint egy tizennégy éves kisleány?~ ~
 90 13|            jelent többet az ájulás, mint az, ha az ujjacskájukat
 91 13|             ismét véres köd borult, mint ott a borzalmas pesti éjszakában
 92 13|          még nagyobb szükséged van, mint a huslevesre. Várj, elsötétítem
 93 13|         csakugyan úgy érezte magát, mint valaha, egészen kicsike
 94 14|            leragadnak a szempillái, mint például most is, amikor
 95 14|        engem, aki semmivel se jobb, mint azok a céda asszonyok, akik
 96 14|         talán könnyebben lemondasz, mint a kócbélű és üvegszemű játékaidról?~ ~
 97 14|            olyan kifejezést öltött, mint a jezsuita atyáé, aki egy
 98 15|           Micike többet mosolygott, mint amennyit beszélt és sok
 99 15|             símogatta meg az arcát, mint a csillaghímes királykisasszony,
100 15|          kis uram és nem vén medve, mint Mihály bátyád és te nem
101 15|          koppintotta a vén Mihályt, mint egy csacsi és tapasztalatlan
102 15|          szeme még jobban fénylett, mint az előbb és ujjával ismét
103 15|          nyakát, feje lehanyatlott, mint a didergő madáré, melyet
104 15|          érezte magát boldogabbnak, mint ebben a pillanatban. Mihály
105 15|        többé, hogy te okosabb vagy, mint az éretlen kisgyerekek,
106 16|           se fogok annyira irtózni, mint ahogy a hitvány szerencsejátéktól
107 16|           estén mi sem könnyebb ám, mint hogy az ember egy kiadós
108 16|             szeme úgy elütött tőle, mint a pipacs a buzavetéstől
109 16|       mindenhez inkább hasonlított, mint egy kolostori növendékéhez,
110 16|         hogy sokkal komolyabb vagy, mint az öreg pap, aki a zárdában
111 16|             oly lágyan borul fölém, mint a könnyű párnácska, melylyel
112 16|           épp oly hűségesek hozzám, mint régi butoraim, a zegzúgos
113 16|             Bábi megszid bennünket, mint a rossz gyermekeket. Bábi
114 16|             inkább te vagy az uram, mint az a másik, akivel még sohase
115 17|      hosszasabban ült az asztalnál, mint rendesen (Mihály szemei
116 17|             volt sokkal nyugodtabb, mint az ostoba Micike - kis csacsi,
117 17|       mindenhez inkább hasonlított, mint rablóbandához: tíz becsípett
118 17|         hangon és a szeme fénylett, mint a mesebeli kárbunkulus kő -
119 17|          kevéssé érdemel kíméletet, mint a hitvány csürhe, mely az
120 17|          fölsegítette a szőnyegről, mint az ölbeli gyermeket, aki
121 17|          kapaszkodj meg a nyakamba, mint húsz évvel ezelőtt, mikor
122 17|        levetkőztette és lefektette, mint az álmos gyermeket s miután
123 17|            inkább egy pillantással, mint élőszóval.~ ~- Alszik -
124 17|          harminckétéves öreg ember, mint most, hogy ezeket az érthetetlen
125 17|         többé. Elnyelte a sötétség, mint Takácsy bácsit és Lujza
126 17|      Takácsy bácsit és Lujza nénit, mint a régi vasárnap délutánokat,
127 17|          régi vasárnap délutánokat, mint édes apád nagy ujságját
128 17|             a meleg kályha mellett, mint a sült alma szagát vagy
129 17|             drága és olyan hűséges, mint a régi téli alkonyatokon,
130 17|             még máskép asszonyszem, mint egy öreg omladékra, vagy
131 17|   fiatalsága oly messze esik tőlem, mint egy idegen világrész, mert
132 17|         lehetetlen volna az életem, mint levegő és víz nélkül. Ha
133 17|         könyek fátyola. Olyan volt, mint egy pityergő nagyprépost
134 18|    Mindnyájan derülten bólintottak, mint akiknek valami átkozottul
135 18|         láttam a házaspárt, melyet, mint érdekes témát fölajánlottak
136 18|       multjában olyasmi, ami engem, mint regényírót érdekelhetne?
137 18|      szürkének és jelentéktelennek, mint a vasuti állomáson, ahol
138 18|     különben évszám annyit alszunk, mint a mormotérok. És a feleségem
139 18|           borból, aztán megszólalt, mint a kényeskedő gyermek, aki
140 18|             elzsibbadt s messziről, mint egy idegen világból, halkan