Rész

  1  1|             velük, sovány, töprenkedő kis aggastyánoknak nézhette
  2  1|             fölösleges játékszerük; a kis Takácsyak gúnyosan elfintorított
  3  1|             ütött. Az összetöpörödött kis asszony kedvéért, akit a
  4  1|               Az aszaltszilva-formáju kis öregasszony azonban nem
  5  1|            kőszemeit, mikor dülöngélő kis gazdáját a kövezeten megpillantotta.~ ~
  6  1|            Feleségül veszek egy drága kis leányt, akivel kölcsönösen
  7  1|               az esküvő is s a komoly kis szőke nő beköltözött az
  8  2|              a töpörödött, szentéletű kis főpap még talán az ebédjét
  9  2|                francia kisasszonnyal, kis hercegnőnek kiöltözve, ment
 10  2|          másnap gyámja lett a szegény kis csöppségnek, aki hat esztendejével
 11  2|          másnap, mikor egyszerre husz kis barátnőre tett szert, hirtelen
 12  2|              beletörődött új életébe; kis gyermeklelkében lassanként
 13  2|         lemondanod a szeretetről; én, kis Viktorom, ezután is itt
 14  2|     megboldogult szülői még valóságos kis fiúnak tartották. De most
 15  2|            vágygyal, hogy ezt a drága kis lényt örökre a magáévá tegye.
 16  2|            sírni az égben, ha a szőke kis Micikéje a feleségem lesz.~ ~
 17  2|              óta? Tegnap még egy édes kis babának néztelek, ma már
 18  2|        bevallotta a titkát: igen, már kis kora óta bizonyos volt benne,
 19  3|              mozdulatlan kőszemeit. A kis ablakok hófehér mollfüggönyein
 20  3|            vén házba. A pongyolaruhás kis dáma finom, graciózus és
 21  3|         nevetett, míg a pongyolaruhás kis dáma, forró bársonytenyerével
 22  3|         életüket eltöltötték. A drága kis asszonycica néha hirtelen
 23  3|           hangszer felé, a forgatható kis fehér székre, melyen egy
 24  3|             szőnyegre kuporodó, drága kis selyemcicát nézve, aki néha
 25  4|                 A szép gyermek, aki a kis emeletes ház szobácskáit
 26  4|        gondoltál arra, hogy egy drága kis leányba szerelmes légy,
 27  4|              fontosabbnak tartja; s a kis irodai vaskályhában, mely
 28  4|             kényeztette magát hófehér kis nemtőjével, délfelé, ha
 29  4|               valaha, hogy egy gyönge kis nő föl tudja forgatni ezt
 30  4|              könnyelmű és haszontalan kis teremtéseknek nézett; s
 31  4|               hófehér, finom és drága kis jószág, aki egy liliom tisztaságával
 32  4|          férfi életének ezek a kecses kis selyemcicák az ékességei,
 33  4|               lélek, aféle kényeskedő kis grófi csemete, aki mellett
 34  4|     keresnivalója lehetett e törékeny kis lény oldalán, aki egy ismeretlen
 35  4|             leszek, ha egyszer majd a kis fiát a keresztvízre tarthatom.~ ~
 36  4|             szelíd, fehér, tehetetlen kis cicájának fájdalmat okozna?
 37  4|               szánkók és itt, a finom kis fészekben, pompás kávéillat
 38  4|           piruló, huncut, csipkeruhás kis lányokkal, akik erdei nimfák
 39  5|            világosságában. Idebenn jó kis tűz égett a dolgozó öreg
 40  5|              a csemegés tányérok; egy kis dolgozóasztalkán megkezdett
 41  5|            egyedül s a zárdában is öt kis leány pihegett körülöttem,
 42  5|           hogy ébren vagy?~ ~- Oh, én kis liba, hát nem mondtam még,
 43  6|              szólott:~ ~- Teringettét kis pajtás, hát ne vágj olyan
 44  6|               az ebédlőben megjelent, kis pajtása ragyogó arccal fogadta
 45  6| elefántcsontkötésű imakönyv felé.~ ~- Kis pajtás, be alapos tévedésben
 46  6|         veszedelem, melyről az aggódó kis pajtása álmodik?~ ~Viktortól
 47  6|       bevásároljak. E tekintetben egy kis baj van, Mihály bátyám:
 48  6|             gondolj rám szeretettel a kis emeletes házban, melyet
 49  6|            óriáséhoz hasonlított.~ ~- Kis pajtás, - mondta ingerkedve, -
 50  7|              Viktorhoz, mikor végre a kis bolt mellett lévő irodában
 51  7|           vettem magamra, hogy téged, kis pajtás, jó kedvre derítselek.~ ~
 52  7|       boldogságot okozna neki, hogy a kis pajtását jókedvre deríti...~ ~
 53  7|     regényeket olvasott föl virrasztó kis pajtásának, miközben kitörni
 54  7|         hangon így szólott hozzá:~ ~- Kis pajtás, legyen már eszed
 55  7|                Nincs szived a szegény kis teremtés iránt, aki a megholt
 56  7|        Elfelejted, hogy ennek a drága kis léleknek már selypítő korában
 57  7|     szobácskáiból végképen eltünhetne kis pajtásának alakja, meglapulva
 58  7|           ilyenkor úgy érezte, hogy a kis házitündér az ő sívár életének
 59  7|              a gyönyörűségtől, hogy a kis pajtása csilingelő leányhangját
 60  8|             még ezt a drága, és finom kis szentet se kimélte, de valami
 61  8|            ököl összeszorítja.~ ~- Oh kis barátnőm, hát még a te józan
 62  8|              Micike, hát még egy okos kis nőt is el lehet bolondítani
 63  8|      bűnbánólag és üres zsebbel fog a kis királynője lábaihoz borulni?~ ~
 64  8|               sors teveled áldott meg kis pajtás, nem nézhet szerelmesen
 65  8|            Naiv vagy és butuska vagy, kis pajtás és ezért még azt
 66  8|            mondta szipogva és a drága kis orra szinte vörös és csúnya
 67  8|            kaftán kék gallérjára, egy kis ideig fel meg alá járt az
 68  8|            keserűségtől. A fehérruhás kis nő, akinek haja ziláltan
 69  8|               nedves arcát is, mint a kis gyermekét szokás, akit valami
 70  8|         Teringettét, ne bolondozz már kis pajtás, mert komolyan megharagszom!~ ~
 71  8|          Mihály vastag nyakát s drága kis fejét odahajtotta a kék
 72  9|               Viktor? Csak tessék egy kis időt hagyni rá, hogy a fiatal
 73 10|              kaftánja zsinórával.~ ~- Kis pajtás, dobd a sutba az
 74 10|         elfogultan játszani kezdtek a kis csemegevillával, de a szeme
 75 10|            meg Micikét; sőt inkább: a kis nő vonásairól lassankint
 76 10|        asszony is lehetne valamikor a kis pajtásodból?~ ~Mihály nem
 77 10|              édes tekintetű, mosolygó kis fehér jelenség egyszerre
 78 10|              de az a gondolat, hogy a kis tündérből valaha földi asszony
 79 10|              maga előtt látni hófehér kis pajtásának alakját.~ ~Mihály
 80 11|          Mihály most összeszedte, ami kis sütnivalója volt és igyekezett
 81 11|              Ugyan, legyen már eszed, kis pajtás: annyit se fogsz
 82 11|               ismerted volna a furcsa kis teremtések szivét, akik
 83 11|            időben sóhajtva telepedett kis sógornője mellé a kocsiba,
 84 11|               és így szólott:~ ~- Már kis pajtás, abba senki se szólhat
 85 11|            aki úgy szuszogott, mintha kis utitársa a panorámabeli
 86 11|              népségtől s képzeletük a kis sárga ház emeletére vitte
 87 11|    porcellánkályha mellé, amelyben jó kis tűz lobogott s mely körül
 88 11|            Nem fogsz addig unatkozni, kis szivem? - kérdezte egy áhitatos
 89 11|     álomporral a szemében borul drága kis detektivje nyakába, ha egy
 90 12|             melléje szegődött és édes kis babynak szólította; Micike
 91 12|          ereiben? Hova tünt a világos kis ebédlő, melynek szőnyegén
 92 12|           lovagiasan hozzászegődött a kis nőcskéhez, s mialatt a szellős
 93 12|               a szálloda elé ért, egy kis zsebtükörből gondosan megigazgatta
 94 12|              végig a prémekbe burkolt kis teremtést, aki pisze orrocskáját
 95 12|     borzongatóan hideg őszi esőben. A kis nő, bár összehúzta magán
 96 13|            Micike homlokához.~ ~- Oh, kis pajtás, - mondta most egy
 97 13|       pislogatni kezdtek.~ ~- Itthon, kis pajtás!~ ~- Az emeletes
 98 14|             élnek a földön. Képzelem, kis uram, mennyire megbotránkoztál,
 99 14|               téged is elcsábítsanak, kis uram? - kérdezte olyan ártatlan
100 14|       dúdolgató fiatal asszonyra.~ ~- Kis pajtás, ha nem tudnám, hogy
101 14|               mely alatt a meggyötört kis szived vonaglott? Nem inkább
102 14|               fenékig fölhajtom azt a kis kék üvegecskét, melyet a
103 14|         hallott volna.~ ~- Oh, bolond kis pajtás, nem szívtelen szőrnyeteg
104 14|           fogod oda szorítani a meleg kis szívedhez és addig csókolod,
105 14|               pásztorlányodról vagy a kis vasalódról, amivel a liliputi
106 14|            volt valaha, amikor a szép kis nőket a tejbedarácskánál
107 14|          megszólalt és az aranyhárfás kis tündér, aki benne lakott,
108 15|             fiók bankjegyei közé.~ ~- Kis uram, - mondta olykor Micike
109 15|    cigarettázó Viktor sovány arcán, - kis uram, téged beteggé tesz
110 15|       melankóliádból? Te világfi vagy kis uram és nem vén medve, mint
111 15|         hagynád a rézgálic után? Nem, kis uram, te tisztában vagy
112 15|        elbújhatna.~ ~- Nana... bolond kis pajtás... legyen hát eszed! -
113 15|              volna néhány rakoncátlan kis kamasz dédelgetésével, aki
114 15|           most már elveszítette azt a kis eszét is, amit az üzleten
115 15|              szorította magához drága kis pajtását, akinek forró asszony-volta
116 16|            lustálkodol, míg a szegény kis uram az ételről és az italról
117 16|         reszkető ükapám és azonnal jó kis tüzecskét fogok rakni, amelynél
118 16|           világ végéig is elkísérlek, kis pajtás, mert az összezsugorodott
119 16|              És nem vagy-e te is itt, kis pajtás, hogy egy magányos
120 16|             összehúzott szemöldökkel, kis pajtás?~ ~Micike sokáig
121 17|         emeletes sárga ház előtt.~ ~- Kis csacsi - mondta nyugodtságot
122 17|               mint az ostoba Micike - kis csacsi, csak nem gondolod
123 17|             Takácsy néni kényeztetett kis Viktorja ez, nem a hajdani
124 17|               vett nekem, nem a drága kis diák, aki valamikor a zárdába
125 17|          meséskönyveddel a kezedben a kis zsámolyodon kuksoltál.~ ~
126 17|         szánalmas vergődéssel - drága kis lányom, mit akarsz velem?
127 17|        meghalnál, semhogy egy szegény kis teremtést megszomorítanál.
128 17|             fordult meg egy kolostori kis leány lelkében és én mégis
129 18|               isten háta mögött fekvő kis helység, melybe a vonat
130 18|     alkonyatonkint az összetöpörödött kis püspökhöz, hogy bűneik alól
131 18|           Takácsy Mihályra és hófehér kis hitestársára, akiknek története
132 18|             feleségül vette a hófehér kis sógornőjét, aki azóta a
133 18|            fölkeljen.~ ~A prépostarcú kis öreg közelebb húzott egy