Rész

1 13| komikus arcából az öreg Mihály hűséges szemei mosolyogtak rá. Majd
2 13|       mikor jobban megnézte, a hűséges, aggódóan figyelő Mihályra
3 13|      dada, egy drága, jószívű, hűséges dada, akinek meleg viklerben
4 13|      halk lépéseire, félénk és hűséges szuszogására - és most csakugyan
5 17|        és olyan drága és olyan hűséges, mint a régi téli alkonyatokon,