Rész

  1  1|    méltóságteljes ásítással szakította meg a nyugodt emésztés csöndjét;
  2  1|           fantazmagória; Viktor pezsgő meg muzsikaszó mellett töltötte
  3  1|           örökös mind ritkábban jelent meg a családi asztalnál; zsakettben,
  4  1|             borotválkozást. Nem mondta meg, hogy mit gondol, de később
  5  2|          házigazda megérkezése zavarta meg, aki hangos szóval, fiatalos
  6  2|                tanításaiban; s szentül meg volt győződve róla, hogy
  7  2|           intézett hozzá s pukkerlivel meg kézcsókkal búcsúzott Takácsy
  8  2|               percben úgy érezte, hogy meg is tudna halni érte. De
  9  2|        Huszonhat éves volt, a kora már meg volt hozzá, hogy családot
 10  3|         csodálkozva hunyorította volna meg mozdulatlan kőszemeit. A
 11  3|         tavaszi frisseséggel koppantak meg a keskeny falépcsőn, s a
 12  3|          esőzések idején, Mihály úrfit meg Viktor úrfit pedig néha
 13  3|     tekintélyes pongyola most hirtelen meg nem szólal:~ ~- Nyárson
 14  3|         bájosabb virág illata töltötte meg a kicsike szoba levegőjét...~ ~-
 15  4|          levegőbe s félhangosan kivont meg összeadott néhány évszámot.~ ~-
 16  4|            vagy, öreg Mihály? A külsőd meg a komolyságod után legalább
 17  4|              és fehér gallérban jelent meg másnap kora reggel a vén
 18  4|          ötvenéves karosszékben? Mondd meg vén fickó őszintén: hitted
 19  4|            ismeretlen melegséggel telt meg, aminőt eddig, sívár fiatalsága
 20  4|               furcsa hit gyökeresedett meg: úgy érezte, hogy a nagy,
 21  4|              arcán keserű vonás jelent meg e gondolatra, a szeme megvillant,
 22  5|             vékony fénysáv világította meg az elhagyott folyósó sötétségét.~ ~-
 23  5|      karácsonyesti fénynyel csillogott meg az öreg legény szeme előtt.~ ~-
 24  6|                mindig a lapos bőrsipka meg a vörösre fagyott kéz az
 25  6|              fiókokat, elmerengve állt meg az aszaltszilvás zsákok
 26  6|             ezelőtt választották volna meg a brémai kereskedők elnökévé.~ ~
 27  6|                méltatlankodva csóválta meg a fejét s egy istenkáromlót
 28  6|         megillető tekintettel büntette meg a tréfálkozó vén legényt,
 29  6|           meghalt, - de sohase fordult meg másutt, mint a nagykereskedők
 30  6|             ebbe a jókedvű városba, de meg is fogadom, hogy legközelebb
 31  6|           magát és mosolyogva csóválta meg nagy fejét, mely egy mesebeli
 32  7|             úgy a vevőiddel fizetteted meg, akár az útipénzt vagy a
 33  7|            török bégnek öltözve jelent meg a sárga ház ebédlőjében.
 34  7|             asztal mellett. És másnap, meg harmadnap, meg hat hónap
 35  7|              És másnap, meg harmadnap, meg hat hónap mulva, minden
 36  7|          tengerzöld kaftánjában jelent meg ezután az ebédlő lámpája
 37  7|      hermelines köpenyében és a tavasz meg a nyár virágfűzéres feje
 38  7|                boltozatos kapú aljában meg nem hallotta. Mihály, dörmögő
 39  7|          dédelgetned kell őt? Nem esik meg a szíved rajta, mikor szegényke
 40  7|          ideges volt, senkit se lepett meg ajándékkal, s kedvetlenül
 41  8|               mondta:~ ~- Nem érdemled meg a boldogságodat és attól
 42  8|             akit a sors teveled áldott meg kis pajtás, nem nézhet szerelmesen
 43  8|          gallérjára, egy kis ideig fel meg alá járt az ebédlő szőnyegén,
 44  8|           láttam a kerepesi-út sarkán, meg a hatvani-utcai rendőrkapítányság
 45  9|              körülmény nem akadályozta meg abban, hogy viruló életkedvvel
 46  9|                Schuck úr mivel kereste meg a kenyeret, melylyel egy
 47  9|           császár” sűrű füstjében igya meg a délutáni feketéjét. Ez
 48  9|          méltatlan volna. De hallgassa meg barátomuram az adatokat
 49  9|                s a pincér szerint, aki meg van fizetve Kovacsóczy úr
 50  9|            arszlánná átalakulva jelent meg a szálloda lépcsőjén, ahol
 51 10|              tréfa most nem nevettette meg Micikét; sőt inkább: a kis
 52 10|          furcsa, idegen hangon szólalt meg, hogy az öreg Mihály megdöbbenve
 53 10|      határozottsággal, - attól tartok, meg fogsz győződni róla, hogy
 54 10|             velem, cica módján húzódom meg a felnőttek lábainál, egy
 55 10|               hősnő. A jó isten őrizze meg Viktort attól, hogy a gonoszságára
 56 10|               tennék, de nem nyugodnám meg a sorsomban és talán kísértetként
 57 10|           kérjem. Lehet, hogy őt ölném meg, lehet, hogy magamat, de
 58 11|          pillanatig zavartan dörzsölte meg homlokának azt a részét,
 59 11|                királynői pózban álljon meg a bóbiskoló vén legény előtt.~ ~-
 60 11|             pólyásgyermek, nem őrültem meg, sőt inkább azt hiszem,
 61 11|            hiszem, hogy csak most jött meg igazán az eszem. Mi értelme
 62 11|           rejtegetett. A vén Mihálynak meg volt a magához való esze;
 63 12|     tűzpontocskák szegélyezték és zöld meg piros hajólámpások égtek
 64 12|                félénk mosolygás jelent meg.~ ~- Kérem, én nem vagyok
 65 12|             félórával ezelőtt érkeztem meg a budai pályaházba. Éppen
 66 12|     urikisasszonyka, aki azért szökött meg hazulról, mert rajtacsípték,
 67 12|       szívecském, a portás úr őszintén meg fogja neked mondani, hogy
 68 12|               veszett galoppban indult meg vele a pesti utcákon át,
 69 12|               a boldogság szigetétől s meg se áll vele a halál birodalmáig,
 70 13|                oly halkan, mintha száz meg száz pólyásbaba aludna körülötte,
 71 13|        megremegett s dideregve szólalt meg, mintha lázas álmai ismét
 72 13|             pajtás, miért nem engedted meg, hogy sohase ébredjek föl
 73 13|                 akinek meleg viklerben meg sötét gyapjúfőkötőben kellene
 74 13|             meséket mondani Piroskáról meg a farkasról és álmosan bólogatni
 75 13|               inkább a huslevest eszem meg, mert ezt - bizonyosan tudom -
 76 13|             csakhogy egy cseppecske is meg ne maradjon. Micike aztán
 77 13|         félelmetes vizen, melyben száz meg száz vörös csillag remegett,
 78 13|            csak egyetlen ember értette meg igazán: ez a furcsa, bolondos,
 79 14|         szólott:~ ~- Igen, mi falusiak meg se igen értjük, hogy ilyen
 80 14|             ágyban voltál? Igy görbülj meg, ha csak egyszer is ébren
 81 14|              mindez annyira se hatotta meg, mintha egy manduláspuddingot
 82 14|    szentjánoskenyeret, a szegfűszeget, meg a falusi boltosaidat szeretted,
 83 14|          falusi boltosaidat szeretted, meg a nagybankókat, meg a meleg
 84 14|         szeretted, meg a nagybankókat, meg a meleg kályhát, meg a takarékpénztári
 85 14|     nagybankókat, meg a meleg kályhát, meg a takarékpénztári részvények
 86 14| takarékpénztári részvények osztalékát. Meg a meleg posztócipőt, ha
 87 14|              térdigérő hó van odakünn, meg a muzsikáló órát, amelynek
 88 14|                szempilláid lezárulnak. Meg a régi posztót, amiből ötven
 89 14|                viselni egyetlen ruhát, meg a bőrujjasodat, az öreg
 90 14|              szemed, hát nem fosztalak meg tovább a puha és meleg ágyacskádtól,
 91 15|               oly fölényesen símogatta meg az arcát, mint a csillaghímes
 92 15|           királynő hüvösségével pihent meg a cigarettázó Viktor sovány
 93 15|               csak akkor könnyebbülnél meg igazán, ha az öreg házimedve
 94 15|                tíz perc múlva táncolni meg dalolni fogsz jókedvedben!~ ~
 95 15|        gallérját olyanformán igazgatta meg, mintha a kemény vászon
 96 15|                szorítaná, többször föl meg alá járt a szobában, kamaszosan
 97 16|             távolléte most nem viselte meg. Micike a kacér özvegyasszony
 98 16|            vagy inkább egy meleg kendő meg egy tányér köménymagosleves
 99 16|                oly komolyan bólintotta meg, mintha Micike csupa szemenszedett
100 16|           fölugrom, hogy a felöltőmet, meg a köpenykédet lehozzam,
101 16|              Öreg pajtás, nem mondanád meg, hogy mik a te örömeid itt
102 16|                szószéken állna és ezer meg ezer ember figyelne egy
103 16|             sorsom ellen panaszkodjam? Meg van a munkám és a nyugalmas
104 16|             könyveim, melyeket az apám meg a nagyapám is olvastak valamikor,
105 16|      csodálkozó meghatottsággal pihent meg a komoly Mihály duplatokáján.~ ~-
106 17|              holtsápadtan kapaszkodott meg az abrosz sarkába, Mihály
107 17|             egy furcsa társaság jelent meg, mely mindenhez inkább hasonlított,
108 17|                reszketőkezü érsekek is meg szokták nyalni a szájuk
109 17|     üvegszemedet! Igy, csak kapaszkodj meg a nyakamba, mint húsz évvel
110 17|            helyett, aligha ijedt volna meg jobban a harminckétéves
111 17|             még talán soha sem fordult meg egy kolostori kis leány
112 17|            édességét idézi föl bennem, meg a kertet, melynek bokrai
113 17|                közt játszottam valaha, meg a konyhazugot, ahol az első
114 17|               első könyvemet olvastam, meg a téli éjszakákat, mikor
115 18|                az égiekkel érintkezik (meg egy évben egyszer, - a felség
116 18|              példányát személyesítette meg a jól táplált és gondok
117 18|          nemzet innen-onnan mégis csak meg fogja becsülni az irodalmat
118 18|        csöndesen és szótalanul húzódik meg a családi asztal mellett,
119 18|         Beléptem a szobába és mindjárt meg is álltam a küszöbön; a
120 18|          elfeledett hangulatok csaptak meg, mintha egy nagyon-nagyon
121 18|           fogsz lefeküdni és ott iszod meg a nagyszerű forralt borodat!~ ~