Rész

  1  1|             az öreg elefánt életében, Viktor, a fiatalabb, szinte egy
  2  1|               a kisvárosban - Takácsy Viktor megjelent az egyetlen zenés-kávéházban
  3  1|             lehetetlen fantazmagória; Viktor pezsgő meg muzsikaszó mellett
  4  1|               bolt előtt tanyáztak. - Viktor ellenben későn feküdt és
  5  1|            állt az üzlet előtt, mikor Viktor a mulatozásból hazatért.~ ~
  6  1|              mulatozásból hazatért.~ ~Viktor vállat vont és fütyörészve
  7  1|          mégis csak számonkérte tőle, Viktor gúnyosan lóbálta sovány
  8  1|     visszatért ilyenkor a ládái közé, Viktor pedig, ezüstbotját lóbálva,
  9  1|           érkezett el az a nap, mikor Viktor, egy vasárnap délelőtt,
 10  1|           csodálkozva bólintott, mire Viktor, kissé húzódozva, helyet
 11  1|        középkori Zsigmond-toronyba.~ ~Viktor nevetve bólintott:~ ~- Mi
 12  1|             akarsz feleségül venni?~ ~Viktor belenyúlt a tárcájába és
 13  1|               szabadságot adtak neki, Viktor volt a kisérő lovagja az
 14  2|             mutatott. Ilyenkor mindig Viktor kísérte haza a zárdába;
 15  2|        gondolsz, - mondta nagylelkűen Viktor, miközben a cukrászbolt
 16  2|             itt maradok a számodra!~ ~Viktor ekkor megcsókolta és szenvedélyesen
 17  2|              áramlott a házak közé, - Viktor, a korai felkeléstől kissé
 18  2|         köntösükben pompázó fák közé. Viktor, aki császárkabátot és kanárisárga
 19  2|   szemmellátható respektussal nézte a Viktor császárkabátját és sárga
 20  2| császárkabátját és sárga keztyűjét.~ ~Viktor most bevallotta a titkát:
 21  2|          gondoltam.~ ~A lángralobbant Viktor, miután nehány kicsinylő
 22  2|          szívesen a feleséged leszek, Viktor. Hiszen már kétéves korom
 23  2|               hónappal később Takácsy Viktor az angolkisasszonyok templomában
 24  3|              idején, Mihály úrfit meg Viktor úrfit pedig néha egy héten
 25  3|              vagy egyéb nyalánkságot. Viktor urfinak kiskora óta érzékeny
 26  3|               felett lebegett. És míg Viktor jókedvű fejedelem módjára,
 27  3|                 Szép volt? - kérdezte Viktor, míg a pongyolaruha ismét
 28  3|          tegyük el magunkat holnapra, Viktor öcsém!~ ~A pongyola most
 29  4|            évvel vagyok öregebb, mint Viktor, de azt hiszem, tízzel is
 30  4|            pókhálós iroda sarkában.~ ~Viktor, aki most is későn kelt
 31  4|              számolt a nagy könyvben, Viktor pedig, miután barátságosan
 32  4|                 Kit vennék el, amikor Viktor már Egyetlent feleségül
 33  4|          jutott osztályrészül. Hiszen Viktor szinte más fajtabéli volt,
 34  4|         tarthatom.~ ~És ha mégsem, ha Viktor mégse tenné boldoggá? Az
 35  4|          tengelye körül. Mi lenne, ha Viktor újra visszatérne legénykori
 36  4|             elszomorodtál? - kérdezte Viktor, míg Micike egy aranyhátú
 37  5|          mellett.~ ~- Valami baj van? Viktor talán hirtelen rosszul lett? -
 38  5|          fölhívjalak magamhoz.~ ~- És Viktor? Hát miért nem keltetted
 39  5|               vett feleségül?~ ~- Hát Viktor nem tudja, hogy ébren vagy?~ ~-
 40  5|             hát nem mondtam még, hogy Viktor már vacsora után elment
 41  5|          elment hazulról?~ ~- Elment? Viktor elment és egyedül hagyott
 42  5|               csak üres kifogás, hogy Viktor korhely barátai közt tölti
 43  6|                                       Viktor Pesten jár.~ ~Viktor, aki
 44  6|                  Viktor Pesten jár.~ ~Viktor, aki jó darabig csak mint
 45  6|             ajánlatodat elfogadnám?~ ~Viktor fölényesen mosolygott, -
 46  6|               fifikákat megtanulja.~ ~Viktor kezet rázott a bátyjával -
 47  6|       haszontalan milliócska miatt!~ ~Viktor engedte, hogy kényeztessék,
 48  6|          belőlem bátyám, - válaszolta Viktor, oly fenhéjázó hangon, mintha
 49  6|               a rókabundájába burkolt Viktor, aki szokatlanul frissnek
 50  6|           szememet kisírjam utánad!~ ~Viktor mindent megigért és még
 51  6|             vagy, ha azt hiszed, hogy Viktor tigrisekkel vagy oroszlánokkal
 52  6|      szórakozásairól is számot adjon. Viktor hűtlen lett a budai szállodához
 53  6|                 De elég, - fejezte be Viktor a levelét, - elég a magam
 54  7|            kicsike sárga ház úrnőjét. Viktor selymeket hozott a pesti
 55  7|         viselnek a vasárnapi miséken. Viktor büszkén és leereszkedőleg
 56  7|          irodában magukra maradtak.~ ~Viktor azonban fitymálva intett
 57  7|          muzulmán voltál Bagdadban?~ ~Viktor helyeslőleg bólintott, Mihály
 58  7|         ijesztő fényben égtek, hogy a Viktor ideges kezében önkéntelenül
 59  7|               leejti a fejecskéjét?~ ~Viktor, aki a hosszú prédikáció
 60  7|              ellenkezik.~ ~Nyár végén Viktor ismét felment Pestre, hogy
 61  7|         meghozza a kamatait; hiszen a Viktor távolléte ismét oly csodálatosan
 62  7|        legszebb muzsikát hallgatná.~ ~Viktor ezúttal még tovább maradt
 63  7|              pénztári fiókban, melyet Viktor napközben odacsempészett,
 64  7|     féléjszakát ébren töltött, hogy a Viktor pesti útazásán gondolkodjék;
 65  8|  jelentéktelen léhaság volt-e csupán: Viktor most már sűrűbben eltávozott
 66  8|      nehezebben szánta el magát, mint Viktor a fárasztó pesti útra.~ ~-
 67  8|              se ismerte az íróniát.~ ~Viktor azonban megrázta a fejét
 68  8|            fiatal sáfrány-hercegre.~ ~Viktor idegesen vállat vont, Mihály
 69  8|        kéthetenként kinyújtóztatod?~ ~Viktor arca most valami gonosz
 70  8|          kerülöd el a büntetésedet!~ ~Viktor csupán egy fitymáló kézmozdulattal
 71  8|               titkos rendőr kémkedjék Viktor után? Nem gondolod, hogy
 72  9|               a Pesten mulató Takácsy Viktor? Csak tessék egy kis időt
 73  9|           baja volt a rendőrséggel és Viktor úr Kőszegi báróval játszik
 74  9|        nyereségen.~ ~2. Vacsora előtt Viktor úr nagyot aludt, amire -
 75  9|       úriember nem igen kultiválja.~ ~Viktor úr - mint tisztelt barátomuram
 76  9|         rövidesen az ajtó elé tették; Viktor úr azonban véres arccal,
 77  9|             hosszú levelet, még pedig Viktor öcscse jelenlétében; de
 78  9|              szentelte figyelmét, míg Viktor, aki sápadt és gyürött volt
 79  9|      muzsikáló óra birodalmában, mert Viktor már az asztal fölött elbóbiskolt
 80 10|              porcellánokat mosogatta; Viktor fáradtan és fekete karikákkal
 81 10| császárkabátot vette magára, melyet a Viktor eljegyzésére készíttetett.
 82 11|     melódiáira. Az asztalfőn a boldog Viktor kényeskedett, Micike aranyos
 83 11|        bizonyos volt a maga dolgában: Viktor jámbor filiszter módjára
 84 11|         bátyád: Szebenyi Mihály.”~ ~A Viktor vén és bánatos bátyja a
 85 11|            volt mit félnie a jövőtől; Viktor józan és becsületes szivvel
 86 12|               eltakarta.~ ~- Szebenyi Viktor urat keresem, aki sürgönylevelet
 87 12|       pillanatban meglátta az urát... Viktor a színpad előtt ült, céklavörös
 88 12|           abroszt ütögette, egy leány Viktor nyaka köré fonta mezítelen
 89 12|             fonta mezítelen karját és Viktor, az ő Viktorja, jegygyűrűs
 90 13|            eszébe s melynek közepén a Viktor kipírult arcát látta, a
 91 14|            csúfolódik az öregekkel.~ ~Viktor csak harmadnap jött haza,
 92 14|     barátságosan és megértőleg nézett Viktor szemébe s így szólott:~ ~-
 93 14|              köhögési roham fogta el, Viktor azonban kijelentette, hogy
 94 14|           elsűlyedt meglepetésében.~ ~Viktor azonban gőgös arccal jelentette
 95 14|          ébren voltál tiz óra után?~ ~Viktor fölényesen mosolygott: oh
 96 14|              elneveted magadat, mikor Viktor a kicsapongó nagykereskedőkről
 97 15|        kisbabáját becézgetni fogja!~ ~Viktor bóbiskolva járt a tűz körül,
 98 15|            akkor se emelte föl, mikor Viktor ceruzával írt bonokat csempészett
 99 15|              pihent meg a cigarettázó Viktor sovány arcán, - kis uram,
100 15|                    Oh, lelkiismeretes Viktor, volna szived hozzá, hogy
101 15|     becsomagoljam az útibőröndödet?~ ~Viktor álmosan kinyújtozkodott
102 15|      álomszúszék Mihálylyal?~ ~- Nem, Viktor, én sohase unatkozom! -
103 15|              bőröndöt becsomagolja.~ ~Viktor elutazott és Micike arcán
104 16|              voltak a pesti piacon és Viktor, aki csak rövid három napot
105 16|       Micikének az ura leveléről.~ ~- Viktor még nem talált rézgálicot,
106 16|       raktáraiban? Örülhetsz neki, ha Viktor két hét múlva hozzájut az
107 16|        ízletes rézgáliccal ellássa?~ ~Viktor a hét végén se jött haza,
108 17|              este - vagy tíz nappal a Viktor visszatérése után - a két
109 17|           jókedvű korhely, a monoklis Viktor vezetése alatt, akinek szeme
110 17|       Fenséges hercegasszony - mondta Viktor akadozva, de valami lekötelező
111 17|          lassan a testtel! - kiáltott Viktor és hadonászva közelebb lépett
112 17|       elvesszenek az utca sötétjében. Viktor most fölemelte a fejét s
113 17|              keresztül minden utas. A Viktor fiatalsága és minden más
114 18|              rokonai voltak a földön. Viktor, az életrevalóbb, utóbb
115 18|            kezdődik, hogy a könnyelmű Viktor két esztendő alatt az utolsó
116 18|           odasurrant a sógorához.~ ~- Viktor, - mondta halkan és valami
117 18|          szívbelopózó kedvességgel, - Viktor, édesem, itt van a forralt
118 18|           püspök úrtól vett valaha.~ ~Viktor fölnyitotta a szemét, nehézkesen
119 18|        várakoztam rájuk. Az előbb - a Viktor jelenlétében - szinte idegenül