Rész

  1  1|              emberi sors rendelt neki. Már a kisebbik is túl volt a
  2  1|               aki otromba bőrujjasában már akárhányszor ott állt az
  3  1|           árvaházi növendéknek, - most már élvezni akarom az életemet
  4  1|            Mici feleségül megy hozzád? Már nyilatkozott, hogy hajlandó
  5  1|             hőstettre, nem hiába, hogy már gyerekkorában is egyedül
  6  1|            csináltatott s szombat este már a Novotny bácsi remekében
  7  2|            Huszonhat éves volt, a kora már meg volt hozzá, hogy családot
  8  2|              vén várost övező erdőkből már kábító ibolyaillat áramlott
  9  2|               kis babának néztelek, ma már férjhezmenő kisasszony vagy.~ ~-
 10  2|             bevallotta a titkát: igen, már kis kora óta bizonyos volt
 11  2|             eszét tudja? Nem árulta el már diákkorában az érzéseit,
 12  2|       feleséged leszek, Viktor. Hiszen már kétéves korom óta megszoktam,
 13  3|           hízlalni kell a férfiakat, - már pedig ő bizonyosan jobban
 14  3|        vágyakozzék! Régebben ilyentájt már csak mondhatatlan fáradsággal
 15  4|              volna, hiszen tulajdonkép már gyerekkorodban is egyidősnek
 16  4|               mintha az élet javarésze már a hátad mögött volna? Sohase
 17  4|           messze volt. A késő őszi dér már vastagon belepte az udvaron
 18  4|            felé szokott akcióba lépni, már november derekán barátságos
 19  4|               vennék el, amikor Viktor már Egyetlent feleségül vette? -
 20  4|                aki boldoggá teheti! Én már akkor is boldog leszek,
 21  5|               tél, a petróleumlámpákat már négy óra felé fölgyújtották,
 22  5|         levegőben.~ ~Az őrtorony órája már elütötte az éjfélt. Mihály,
 23  5|           melyet a kimerült személyzet már amúgy is csak félálomban
 24  5|             összeverődik a réműlettől. Már két óra hosszat várom, hogy
 25  5|               mondtam még, hogy Viktor már vacsora után elment hazulról?~ ~-
 26  5|          számlapjára, melynek mutatója már a bogárlábú 1-est is túlhaladta.~ ~-
 27  5|            könnyelmű vére hajtja, mely már az édesapja halála után
 28  5|             neki, feküdjél le, én most már csak kibírom valahogy addig,
 29  5|                ivott volna.~ ~- Álmos? Már minthogy én álmos vagyok?
 30  6|          mondtam az uracskámért s most már bizonyos vagyok benne, hogy
 31  6|                házai között? Voltál te már valaha Pesten, hogy ily
 32  6|          szállt, melynek lépcsőházában már nem egyszer találkozott
 33  7|                vékony újjaival, melyek már szinte kénsárgák voltak
 34  7|  harisnyakötőjük csokrát. Viktort most már a batyúbálok helyett néha
 35  7|                     Kis pajtás, legyen már eszed és feküdj le! Vagy
 36  7|            eszed és feküdj le! Vagy ha már az éjszakát átvirrasztod,
 37  7|             ennek a drága kis léleknek már selypítő korában se volt
 38  7|                napestig s akárhányszor már a leves fölött leejti a
 39  7|             nem mert szólni, mert most már félt a zajosabb jelenetektől.
 40  8|             volt-e csupán: Viktor most már sűrűbben eltávozott a „Kék
 41  8|       becsületes, vén lelkében és most már szinte brutálisan mondta:~ ~-
 42  8|            Pestre utazott. Micike most már nem kísérte ki a vonathoz;
 43  8|             hajtotta:~ ~- Mihály, most már bizonyos vagyok benne, hogy
 44  8|                másik asszony kedvéért? Már gyermekkoromban megéreztem,
 45  8| kétségbeesésemben elmérgezzem magamat. Már egyszer úgyis el akartam
 46  8|              Teringettét, ne bolondozz már kis pajtás, mert komolyan
 47  9|           beléje helyezett bizalomnak. Már a negyednapos posta levelet
 48  9|          melynek udvari szobácskájában már öt-hat gyanús alak várakozott
 49  9|                 hogy hamisan játszik s már nem egyszer baja volt a
 50  9|               szálloda lépcsőjén, ahol már többnyire az éjszakai pihenőjére
 51  9|         barátomuram, - az esti órákban már nem igen jár tisztességes
 52  9|               elnevezett városrészben, már nagyobb elevenség fogadta
 53  9|               ahol a táncosnőkön kívül már nevezetes művésznők is mutogatják
 54  9|              tetszéssel fogadják. Volt már tisztelt barátomuram a „
 55  9|              tisztelt barátomuram most már alkalmasint sejti, - itt
 56  9|               mészárosokkal s ilyenkor már az is megtörtént vele, hogy
 57  9|            teát megigyék nála. A kofák már rég ott vannak a dunaparti
 58  9|              birodalmában, mert Viktor már az asztal fölött elbóbiskolt
 59 10|         csacsiság, hogy a híres Lecocq már végzett volna a nyomozással?
 60 10|                valami baj fenyegetett, már az intézetben is nyugtalanul
 61 11|               után. Ne ellenkezz, mert már mindenem be van csomagolva
 62 11|               nagy városban? Jártál te már lelkecském Pesten valaha?
 63 11|             valaha? Nem gondolod, hogy már az első negyedórában eltévednél?
 64 11|             leselkednek? Ugyan, legyen már eszed, kis pajtás: annyit
 65 11|           selypítő kisleánynyal, de ma már villámló szemmel gondolnak
 66 11|           szemével és így szólott:~ ~- Már kis pajtás, abba senki se
 67 11|               fogadta:~ ~- Szebenyi úr már délben elment és alig is
 68 11|       kereskedőkkel; öreg este volt és már sorra fölgyújtották a gázlámpákat,
 69 11|      boldogságát megmentette. Oh, most már nem volt mit félnie a jövőtől;
 70 12|             vezető útat és Micike most már ismét egyedül folytatta
 71 13|           farkast?~ ~- Nem, nem, ettől már nyugodtan alhatsz!~ ~- És
 72 13|          meghagysz belőle! Tudod, hogy már olyan vézna vagy megint,
 73 13|                lenyelni a torkán, hogy már attól is rosszul lesz, ha
 74 13|          csokorba volt kötve, - s most már csakugyan egy nagyon komoly
 75 13|                kezdett, mintha az álom már lebocsátkozott volna a szempilláira.
 76 14|           emberekre.~ ~- És tiz órakor már csakugyan az ágyban voltál?
 77 14|            normális körülmények között már tiz órakor leragadnak a
 78 14|            ágyacskádba, a puha párnáid már szívszakadva várakoznak
 79 14|      készíttetett a patikában, de most már annyi fájdalmat se érzek,
 80 14|         szeressem az uramat? Hallottál már olyan asszonyról, aki egy
 81 14|         kenderkóc van benne és én most már mindörökre a sutba dobom.~ ~
 82 14|              véleményt, de Micike most már olyan nagy tudóssá lett,
 83 14|             maga elé, hogy Micike most már hangosan elnevette magát.~ ~-
 84 14|             igaz, hogy negyvennyolcban már ezredes voltál és hogy a
 85 14|  tejbedarácskán élsz, mert a fogaidtól már ötven évvel ezelőtt mindörökre
 86 14|             dédapám, attól félek, hogy már nyolcvan évvel ezelőtt se
 87 14|             szép, és a jókedvű asszony már akkor is terhedre volt,
 88 15|              össze! Nem gondolod, hogy már pólyás korában szerecsikát
 89 15|            fájdalom; de az ágyból most már nem kelt fel többé hajnalban,
 90 15|               a gyermeket, akit a sors már élete reggelén megtépázott.~ ~-
 91 15|                magadat. Na, ne szipogj már, hanem sírj egy nagyot és
 92 15|         megható volt, hogy Mihály most már elveszítette azt a kis eszét
 93 15|          kibomlott hajfürtjeit és most már mosolyogva és szeliden tekintett
 94 15|            haragszol rám úgye, ha most már a sürgős dolgaim után fogok
 95 16|         csakugyan jól esik, ha egyszer már a kedvem szerint kinyújtóztathatom
 96 16|           kisváros gyalogjáróját, mely már tele volt a penzionátusokkal
 97 16|       szántóföldekre, melyeknek szélén már zöldelő bokrok sötétlettek
 98 16|                sötétségébe. A kisváros már elpihent, mire hazaértek,
 99 16|          feléjük, ódon illatok, melyek már a Takácsy néni életében
100 16|              Az ebédlőben terítve volt már az asztal, egy nagy velencei
101 16|                lángjába.~ ~Mihály, aki már felöltötte törökös kaftánját,
102 17|              se sokat ér! Hallod, hogy már idebenn topognak a kapu
103 17|             megölöd! Ne bántsd, hiszen már amúgy sincs élet benne!
104 17|               nagyot lélekzett és most már csöndesen szólott:~ ~- Nem
105 17|               megütötte magát. És most már valami nagyapás gyöngédséggel
106 17|         megrázta a fejét, - a vér most már visszatért az arcába - és
107 18|           nehézségek után bír eljutni, már régóta izgatta a fantáziámat.
108 18|    regénytémára, melyet a polgármester már a vasuti állomásnál megemlített:
109 18|             látóhatáron, hiszen Micike már öt éves korában árván maradt
110 18|            fájdalmak mind elmosódtak-e már zavaros szemei előtt, melyek
111 18|             annyira lefitymáltam, most már nem tünt föl többé előttem
112 18|            minden földi kincsnél. Most már alig vártam, hogy a régi,
113 18|                 alighanem a főjegyző - már jóval éjfél előtt megkinált
114 18|               bár alapjában véve, most már határozott örömöt éreztem,
115 18|          Viktort a hálószobájába, ahol már fölmelegített párnái várakoztak