Rész

  1  1|               eloltottak minden lámpát, mert Takácsy János bűnös léhaságnak
  2  1|                ijedten néztek egymásra, mert az az érzésük volt, hogy
  3  1|                gyerekkorában is egyedül mert aludni a legsötétebb szobájukban.
  4  1|           bátrabbak az egykorú fiúknál! Mert bátorság kell hozzá, úgy-e,
  5  2|                   A jóslat nem vált be, mert Putnokyt, rövid életében,
  6  2|          lihegve, - ne szeress ennyire, mert mindjárt megfojtasz a csókjaiddal.~ ~
  7  2|              hozzá a sütéshez-főzéshez, mert nem akarom, hogy a barátaim
  8  2|                  most hiszem az Istent, mert nem lehet, hogy a kislányomat
  9  3|               és a paradicsommártással, mert ők az örökzöld mezőkön járnak
 10  3|               megdöbbenve nézett körül, mert az az érzése volt, hogy
 11  4|                 ezt a borzasztó ujjast, mert még azt találom hinni, hogy
 12  4|              emberhez.~ ~- Igy is kell, mert különben a sarokba térdeltetném,
 13  4|                   Mihály nem válaszolt, mert neki nem volt kenyere a
 14  5|               fejcsóválásra ösztönözte, mert attól tartott, hogy a gyönge
 15  5|                ostobán bámult maga elé, mert őszintén szólva, nem igen
 16  5|               öreg pajtás, szídj össze, mert rossz gyermek vagyok s csöpp
 17  5|              volt egyedül hagyni engem, mert őt is beválasztották a batyúbál
 18  5|               most nem jött a szivéből, mert a hercegnőcske bizony csak
 19  5|              még hálásabban mosolygott, mert nyilvánvaló volt előtte,
 20  6|                jött, csak sebtíben írt, mert a bevásárlás nagyon elfoglalta,
 21  6| asszonyszemélylyel, az ember akár esküt mert volna tenni rá, hogy valami
 22  6|            legközelebb magammal hozlak, mert akárhány is a szép asszony,
 23  6|              kimozdulni Pest városából, mert a ravasz nagykereskedők
 24  6|                magadnak nagyon hevesen, mert az ilyen redves fa, ha meggyullad,
 25  7|        csekélység is gondot okoz neked. Mert ugyan miről van szó, együgyű
 26  7|                 is fűszerszámos voltam, mert családi följegyzéseink vannak
 27  7|                 félt többé a rablóktól, mert a becsületes Mihály egy
 28  7|                 kelj föl tíz óra előtt, mert az lesz a vége, hogy időnek
 29  7|                megtanácskozhatod velem, mert az üzletet közös tulajdonképen
 30  7|        napközben odacsempészett, de nem mert szólni, mert most már félt
 31  7|     odacsempészett, de nem mert szólni, mert most már félt a zajosabb
 32  8|              miatt megyek, hanem azért, mert megfulladnék ebben a levegőben.
 33  8|         légymérget se tett ki a boltba, mert a legyeket is sajnálta,
 34  8|               elő kell kerítened egyet, mert csak ő tudja visszaadni
 35  8|                tudom a pontos címét is, mert egyszer ő szerzett nekem
 36  8|               bolondozz már kis pajtás, mert komolyan megharagszom!~ ~
 37  8|            gyorsan valami meleg kendőt, mert azt hiszem, hogy megfagyok
 38  9|        mindenesetre csak rövid levelet, mert az idő a szorgosabb utánjárásra
 39  9|                    égető szüksége volt, mert gyönge szervezete a folytonos
 40  9|           művészekkel és a pincérekkel, mert a parlagi magyar nyelvet
 41  9|             muzsikáló óra birodalmában, mert Viktor már az asztal fölött
 42 10|        elutasított minden kölcsönkérőt; mert csak a léha emberek vetemednek
 43 10|                sutba az álmoskönyvedet, mert biztosítlak róla, hogy tizenhárompróbás
 44 10|                 homályos és hideg volt, mert a kályhában a koratavaszi
 45 10|                előtte a bibliai Évánál, mert sohase gyanított képzeteket
 46 11|                uram után. Ne ellenkezz, mert már mindenem be van csomagolva
 47 11|              lesz, útrakelek hajnalban, mert addig nem lehet nyugodt
 48 11|            meglesz neked a jó leveskéd, mert Bábit pallossal és akasztófával
 49 11|                útra a szellős hidon át, mert a lelkében agyafurt plánumokat
 50 11|                  Sőt akkor se bizonyos, mert mostanában csak hajnal felé
 51 11|                Vigyázz, sehova se menj, mert Micike Pestre jött, hogy
 52 11|               időjárás viszontagságait, mert vén szivét fölmelegítette
 53 11|                   Lusta Micike, ébredj, mert este van!~ ~Senki se felelt
 54 11|          Egyedül mentem el, vén pajtás, mert a haditervem szerint nincs
 55 12|           feléje.~ ~Kicsike korában nem mert kimenni a sötét udvarra
 56 12|             azért szökött meg hazulról, mert rajtacsípték, mikor a befőttes
 57 12|                királynő?~ ~- Nem tudom, mert most járok legelőször Pest
 58 12|          mindennap. Csak miattam mulat, mert ő is épp úgy szeret engem,
 59 12|                végképen elhagyja magát, mert a kocsi most hirtelen megállt
 60 13|              melegség borult a szívére, mert egy havasi medve komikus
 61 13|                   Csak álmodtad lelkem, mert bizonyosan elfelejtetted
 62 13|                 kell az ágyacskájukban, mert különben a rossz szellemek
 63 13|               Mihály, takarj be jobban, mert annyira fázom, hogy a fogam
 64 13|              mosolyogni kezdett megint, mert az a furcsa impressziója
 65 13|           inkább a huslevest eszem meg, mert ezt - bizonyosan tudom -
 66 14|               megtalálni az irodáikban, mert ez a gőgös nép inkább a
 67 14|                 idegen emberek ügyeibe, mert végtére is mindenki úgy
 68 14|                 virrasztott az ágyában, mert a Klopstock Messiását olvasta
 69 14|              egyszer történt mindössze, mert normális körülmények között
 70 14|                 barátom, gyere gyorsan, mert mindjárt megreped a szivem,
 71 14|           inkább lemondok, öreg Mihály, mert az uram belsejében szívnek
 72 14|                 és tejbedarácskán élsz, mert a fogaidtól már ötven évvel
 73 14|               szeretted az asszonyokat, mert különben aligha maradtál
 74 14|               szánalmas kudarccal járt, mert Micike fölkelt a helyéből,
 75 15|               hogy mindez csak komédia, mert legszívesebben sírva fakadnál
 76 15|            dobogott és keze reszketett, mert most valami kimondhatatlan
 77 15|           büntetőleckét irassanak vele, mert olyan álnok, hogy a fájdalmát
 78 15|               pillanatban a vén Mihály, mert bár a részvéttől szinte
 79 16|               fölösleges módon fáradsz, mert százszor és ezerszer is
 80 16|              még nem talált rézgálicot, mert a bánáti kalmárok mind elharácsolták
 81 16|             ejti csodálatba a fordulat, mert kislány kora óta mindig
 82 16|                 elkísérlek, kis pajtás, mert az összezsugorodott tagjaimnak
 83 16|                 a köpenykédet lehozzam, mert az ilyen koratavaszi estén
 84 16|            nekem ugyan ne hozz köpenyt, mert visszakergetlek vele. Nem
 85 16|             szánalmasan tévedett volna; mert Micike magaviselete mindenhez
 86 16|                      Forduljunk vissza, mert Bábi megszid bennünket,
 87 16|           felelni akart, de nem tudott, mert Bábi most behozta a paprikás
 88 17|                      Mihály, ne bántsd, mert megölöd! Ne bántsd, hiszen
 89 17|         besegítlek az ágyadig! Vigyázz, mert mindjárt agyontaposod az
 90 17|              Nem, Mihály, nem szeretem, mert ez nem az uram, nem a kicsike,
 91 17|              mint egy idegen világrész, mert én magam sohase voltam fiatal
 92 17|               elrejtettem a világ elől, mert mindig attól tartottam,
 93 17|                  Végy el, tőle, Mihály, mert te vagy az egyetlen ember
 94 17|                  nagy táskával a hátán, mert csak jókedvű farsangi komédia
 95 17|                téged szeretlek egyedül, mert jó vagy és igaz vagy és
 96 17|                téged szeretlek egyedül, mert a jóság és a szeretet vagy,
 97 17|              öreg Mihály, végy el tőle, mert a tied akarok lenni...~ ~
 98 18|          elszántam magam a hosszú útra, mert az isten háta mögött fekvő
 99 18|                   kérdeztem közömbösen, mert voltaképpen egészen mindegynek
100 18|                 az unalmas kisvárosnak. Mert ezek a fiatalok - csak ne
101 18|                csak ne kacagjon, kérem, mert voltaképp az öreg Mihály
102 18|                   kérdeztem udvariasan, mert a történet voltaképp semmit
103 18|               házasság nem volt boldog, mert az új férj csakhamar kártyássá
104 18|                végtelenül boldog volna, mert bár szenvedélyes olvasó,
105 18|              barátom, le kell feküdnöd, mert késő éjszaka van. A jó,