Rész

 1  1|           kérdezte oly ijedtséggel, mintha az öccse arról értesítette
 2  2|             a kicsike rózsás arcát, mintha attól félt volna, hogy egy
 3  2|          féktelenséggel rontott be, mintha állandóan valami örvendetes
 4  2|             elégült fejbólintással, mintha a negyedik unokáját is szerencsésen
 5  3|         pengette a régi gavotte-ot, mintha pápaszemes mesterének lelke
 6  4|          elhagyod magad vén pajtás, mintha az élet javarésze már a
 7  4|           meredten nézett maga elé, mintha valami ijesztő rémképet
 8  4|           de most ismét úgy érezte, mintha a tavaszi pompájában viruló
 9  5|          Mihály oly megdöbbenéssel, mintha arról értesült volna, hogy
10  5|            szeme pedig megcsillant, mintha bort ivott volna.~ ~- Álmos?
11  5|             és jókedvűen ketyegett, mintha valami hallatlanul szép
12  5|         illegette-billegette magát, mintha pokoli módon tréfásnak találná,
13  5|   elreteszelte legényodúja ajtaját, mintha félne, hogy találkozik valakivel,
14  6|          csakugyan úgy viselkedett, mintha kizárólag csak a „Kék elefánt”
15  6|       Viktor, oly fenhéjázó hangon, mintha épp öt perccel ezelőtt választották
16  6|       pillantással nézett az urára, mintha mindörökre válni készült
17  6|           vágj olyan szomorú arcot, mintha az uradat örökre elveszítetted
18  6|     pillantásokat vetett a levélre, mintha legalább is egy kedves rokona
19  7|  mindenestre sokkal jobban jösz ki, mintha a segédeid fizetését fölemelnéd!~ ~
20  7|            az ebédlő lámpája alatt, mintha kimondhatatlan boldogságot
21  7|       figyelve szögezte a levegőbe, mintha az ura közeledő lépéseit
22  7|             elzüllött, rossz ember, mintha sohase lett volna édesanyád,
23  7|           tovább folytak medrükben, mintha a sárga házban semmi olyasmi
24  7|        megbólintotta otromba fejét, mintha a legszebb muzsikát hallgatná.~ ~
25  8|           fejét s az ajka elgörbült mintha valami keserű italt ivott
26  8|     némelykor...~ ~Micike úgy tett, mintha gondolkodnék, szeme a lámpára
27  8|        szeme a lámpára szegeződött, mintha a szelid fehér lángot nézné,
28  8|            a hangja suttogóvá lett, mintha maga is valami titkos összeesküvő-szövetségbe
29  8|          Nononono, hát ne sírj úgy, mintha az egész világ összedőlt
30  9|        olyan jókedvvel feküdjék le, mintha legalább is félmilliós betétje
31  9|         annyira se szomorította el, mintha egy kétkrajcáros preferánc-partiet
32  9|        annyi jókedvű ember nyüzsög, mintha nem sötét éjszaka, hanem
33 10|          fölött, egy tavaszi napon, mintha búcsút mondtak volna a vén
34 10|    olvasgatta a vasúti menetrendet, mintha a Szegffy Mór legérdekesebb
35 10|        levest oly arccal kanalazta, mintha fantasztikus rémeket látna
36 10|           mélylyé és könyessé lett, mintha az élet, rettentő szárnycsapásaival,
37 10|          régi gavotte úgy hangzott, mintha láthatatlan szellemek pengetnék
38 10|           melegség áradt a szivére, mintha a délszak aranyos napsugarában
39 10|        vetette föl a beszédtémákat, mintha valami váratlan, izgalmas
40 10|          hancurozó és szelíd Micike mintha teltebbé és öntudatosabbá
41 10|      kacérul megnyalta a nyelvével, mintha egyszerre tudatára ébredt
42 11|     kilátszott s akkorát sóhajtott, mintha öt megrakott hajója a tengerbe
43 11|          bocsátotta le szempilláit, mintha valami ájtatos reggeli imádságot
44 11|    rejtelmes és talányszerű arccal, mintha a legfontosabb államtitkokat
45 11|          ember, aki úgy szuszogott, mintha kis utitársa a panorámabeli
46 11|          Mihály kaftán-zsinórjával, mintha drága és ostoba cicakölykecskék
47 11|            a vén Mihály úgy érezte, mintha hirtelen fejbevágták volna.
48 11|            úgy rohant le a lépcsőn, mintha a „Fehér farkas” öreg köveit
49 12|              a köd tüdejére feküdt, mintha fojtogatni akarná, de Micike
50 12|             elszántan haladt előre, mintha az álmok rejtelmes ösvényeit
51 12|        tűnődve nézte a sötét vizet, mintha ott keresne választ a kérdésére;
52 13|  elviselhetetlen forróságot érzett, mintha a pokol katlanai közt járt
53 13|         kérdezte Micike oly halkan, mintha száz meg száz pólyásbaba
54 13|          fényében s valahol messze, mintha végtelen távolságból jönne,
55 13|            s dideregve szólalt meg, mintha lázas álmai ismét urrá lettek
56 13|        mennyivel jobb szeretem ezt, mintha ok nélkül pityeregsz! -
57 13|           düllesztette ki a mellét, mintha a dadai méltóság körülbelül
58 13|           ismét megrázkódott kissé, mintha láz gyötörné: pillantása
59 13|         hangosan lélekzeni kezdett, mintha az álom már lebocsátkozott
60 14|       mennyei derűltséget mutattak, mintha a legkacagtatóbb bohózat
61 14|           annyi fájdalmat se érzek, mintha a kisujjamat megszúrtam
62 14|          úgy elröppent az álmosság, mintha hirtelen valami ijesztő
63 14|         zihálva, nehéz lélekzettel, mintha egy végtelen, hófelhőkben
64 14|             annyira se hatotta meg, mintha egy manduláspuddingot elrontott
65 15|         járt az öreg ház szőnyegén, mintha alvó és rejtelmes lények
66 15|    jókedvvel járta a vén falépcsőt, mintha az akácok tavaszi parfume-jétől
67 15|        szeme bágyadtan lecsukódott, mintha gondolataival a „Kék elefánt”
68 15|   szégyenlősen és lesütött szemmel, mintha egy tisztes kereskedőházra
69 15|             pillantása fölélénkült, mintha bort ivott volna.~ ~- Komoly
70 15|             gyöngén himbálta magát, mintha valami nagyon jókedvű mondanivalóját
71 15|     lélekzett és szemét kinyitotta, mintha valami rémet látna. És karcsú
72 15|         megrémült pajtása nyakához, mintha ez volna a legbiztosabb
73 15| legbiztosabb hely az egész világon, mintha ez volna az egyetlen hely,
74 15|     tekintett ismét a vén Mihályra, mintha az egész jelenet csak fantasztikus
75 15|          olyanformán igazgatta meg, mintha a kemény vászon a nyakát
76 16| kimeresztett szemmel olvasta végig, mintha magától a sátántól származott
77 16|            komolyan bólintotta meg, mintha Micike csupa szemenszedett
78 16|           Mihály behúnyta a szemét, mintha élete ösvényét fürkészőleg
79 16|          mégis rajongó tekintettel, mintha egy aranyos szószéken állna
80 16| nyújtogatták ki boldogan karjaikat, mintha a tavaszi levegő őket is
81 16|        különös boldogság sugárzott, mintha valami nagy és váratlan
82 17|    harciasan ugrott föl a helyéből, mintha odakünn egy orosz hadosztály
83 17|     arcocskáját s az ajka remegett, mintha csakugyan az ájulás környékezné.~ ~-
84 17|          szeme gyanusan csillogott, mintha valami istenien jó tréfának
85 17|          megtorpanva térdre omlott, mintha hirtelen szélütés érte volna.
86 17|          nézett a szoba levegőjébe, mintha lelke millió és millió mértföldnyire
87 17|            annyira távol áll tőlem, mintha mindeddig egy ismeretlen
88 17|          Mihály lehajtotta a fejét, mintha maga is ott járna valahol
89 17|             arca most megvonaglott, mintha sírni akarna.~ ~- Kislányom -
90 18|             hangulatok csaptak meg, mintha egy nagyon-nagyon messze