Rész

 1  1|           a legrugalmasabb logika se tudta volna összefüggésbe
 2  1|        arról, hogy a jövendőbelim se szegény leány.~ ~- És kit
 3  2|        főpap még talán az ebédjét se tudta volna elfogyasztani
 4  2|         legkedvesebb! És a földön se kell lemondanod a szeretetről;
 5  3|      szóáradata alkalmasint délig se apadt volna el, ha a tekintélyes
 6  3|  szőnyegen, az apja ötven éven át se ivott feketét egy pókhálófinom
 7  4|           a legszellősebb magazin se ér föl azokkal a pillanatokkal,
 8  4|         Mihály, aki voltakép most se volt sokkal bölcsebb, mint
 9  4|  levetette? Mihály az ifjúkorából se ismert mást, mint a nehéz,
10  5|        venned, hogy még életemben se aludtam egyedül s a zárdában
11  5|          a legtávolabbi ősei közt se tudott elképzelni olyan
12  6|         favágás vagy a zsákhordás se merítette volna ki annyira,
13  6|           férjek tíz-tizenöt évig se tértek vissza az elhagyott
14  6|       hogy a párisi maszkabálokon se volt még asszony, akivel
15  7|    becsületes Mihály egy világért se tért volna nyugovóra addig,
16  7|     léleknek már selypítő korában se volt édesanyja s hogy neked
17  7|     komoly és ideges volt, senkit se lepett meg ajándékkal, s
18  8|          Pestre járt s fáradságot se vett többé magának arra,
19  8|      Mihály, aki eddig még hírből se ismerte az íróniát.~ ~Viktor
20  8|          bámulattal, mely csöppet se látszott hízelgőnek a fiatal
21  8|   feleséged? Az ő nyugalma semmit se számit előtted? Azt hiszed,
22  8|       drága, és finom kis szentet se kimélte, de valami ösztön,
23  8|     dacára egy egérke szenvedését se tudta végignézni s aki (
24  8|          nyár volt is) légymérget se tett ki a boltba, mert a
25  8|        hogy még a saját édesanyja se ismer rá. Mit gondolsz,
26  8|        talán még egyetlen regényt se olvastál a Polgári Társaskör
27  8|           egyetlen titkos rendőrt se ismerek, én csak nagybajúszú,
28  9|        viselte, de mindez annyira se szomorította el, mintha
29  9|             És csakugyan, hét nap se telt még el, amikor - Viktorral
30  9|           tékozló fiú mi feltűnőt se talált komor bátyja viselkedésében.
31  9|       odakünn egy teremtett lélek se járt az utcán, a segédek
32 10|        amit máskor még csak szóra se érdemesített volna. És a
33 10|     fütöttek többé. És Mihály még se fázott, bár itt minden valami
34 10|       sötétségében. És Mihály még se fázott hideg ódujában; sőt
35 11|     minden hájjal kikent detektiv se tud eligazodni a rettenetes
36 11|         eszed, kis pajtás: annyit se fogsz megtudni, amennyi
37 11|      fáradnál hiába, mikor semmit se érsz vele? (mondta szomorú
38 11| szállította. Micike ugyan hallani se akart afelől, hogy az öreg
39 11|        Már kis pajtás, abba senki se szólhat bele, hogy egy felnőtt
40 11|          tiz óra előtt. Sőt akkor se bizonyos, mert mostanában
41 11|       számára:~ ~„Vigyázz, sehova se menj, mert Micike Pestre
42 11|    portásnak, aztán - egyéb dolga se lévén, - elnézett a nagykereskedőkhöz
43 11|        kopogtatásra azonban senki se felelt. Ez a némaság azt
44 11|          az erélyesebb zörgetésre se támadt semmiféle visszhang.
45 11|            mert este van!~ ~Senki se felelt és Mihály meggyújtotta
46 11|    miattam ne aggódj egy picurkát se; akármilyen későn jönnék
47 11|         elmesélek.”~ ~Ennyi volt, se több, se kevesebb - és a
48 11|              Ennyi volt, se több, se kevesebb - és a vén Mihály
49 12|        boldogság szigetétől s meg se áll vele a halál birodalmáig,
50 12|       előtt, hogy eleintén semmit se látott, csak valami bántó
51 12|        Micike nem felelt, - amúgy se értett a beszédből egyetlen
52 12|           beszédből egyetlen szót se - hanem szédülve kitámolygott
53 12|      verése megállt és rég semmit se tudott magáról, mikor a
54 13|       számodra! Három napig feléd se nézek, ha csak egy kanálnyit
55 13|          csöpp nem sok, de annyit se tudna lenyelni a torkán,
56 13|    maskarát még a képeskönyvekben se láttam! Oly édes vagy, hogy
57 13|   kacagott többé.~ ~- Az urad azt se tudta, hogy Pesten jártál!
58 13|          uram... az uram még most se jött haza?~ ~- Nem lelkecském,
59 14|             Igen, mi falusiak meg se igen értjük, hogy ilyen
60 14|        Páris leghíresebb korhelye se tudná eltéríteni attól,
61 14|     éreztem egy picurka fájdalmat se, akármilyen különösnek találod,
62 14|          most már annyi fájdalmat se érzek, mintha a kisujjamat
63 14|       tartasz engem, aki semmivel se jobb, mint azok a céda asszonyok,
64 14|         de Micikét mindez annyira se hatotta meg, mintha egy
65 14|        már nyolcvan évvel ezelőtt se szeretted az asszonyokat,
66 15|           öreg tekintetes asszony se nyult az ételhez, amikor
67 15|         látta az irodában s ekkor se váltott vele fölösleges
68 15|      sülyesztett tekintetét akkor se emelte föl, mikor Viktor
69 16|      elefánt-tól, még a hét végén se mutatott hajlandóságot,
70 16|   életemben a lólábas Belzebúbtól se fogok annyira irtózni, mint
71 16|           a pénzt, hiszen előtted se lehet közömbös, hogy egy
72 16|     ellássa?~ ~Viktor a hét végén se jött haza, levelet se irt
73 16|       végén se jött haza, levelet se irt és a kétezer forintot
74 16|         irt és a kétezer forintot se nyugtatta, de a Micike lelki
75 16|        este még a szomszéd utcába se mozdul ki felöltő nélkül,
76 16|        legerősebb kánikula idején se, hiszen a jó isten szándékait,
77 16|     rejtőznek.~ ~- Oh, Mihály, ma se értem, hogy egy hideg fűszerüzletben
78 16|           de szegény apám hallani se akart róla, hogy az üzletet
79 17|     szimulálva, bár belsőleg maga se volt sokkal nyugodtabb,
80 17|          még a te híres medveerőd se sokat ér! Hallod, hogy már
81 17|         meghalt édesapám sírjához se mernék elmenni többé, ha
82 18|     Századévek óta jóformán semmi se változott a patinás kisvárosban,
83 18|         történet voltaképp semmit se érdekelt.~ ~A főorvosné