Rész

 1  1|        muzsikaszó mellett töltötte el az éjszakát s a vén elefánt
 2  1|       piaci korzón.~ ~Igy érkezett el az a nap, mikor Viktor,
 3  2|   valóságos zuhatagával árasztotta el a kicsike rózsás arcát,
 4  2|           lesütött szemmel mondták el imájukat, a kert hüvössége
 5  2|          édes rajongással töltötte el a lelkét, melynek fénye
 6  2|         magát érted? Mit gondolsz, el tudnád magadat szánni arra,
 7  2|            eszét tudja? Nem árulta el már diákkorában az érzéseit,
 8  3|   alkalmasint délig se apadt volna el, ha a tekintélyes pongyola
 9  3|            és mozdulatlanul terült el újra a virágos szőnyegen,
10  3|           legény volt s nem árulta el szíve vágyát; derüsen hunyorított
11  3|          szólott:~ ~- Igen, tegyük el magunkat holnapra, Viktor
12  4|           cicomázza magát ennyire? El birtál volna képzelni valaha
13  4|    melegségét érzi.~ ~- Kit vennék el, amikor Viktor már Egyetlent
14  5|       Szilveszter estjéig pontosan el is készült a munkájával
15  5|          megkínzott. „Vajjon én is el tudnék mozdulni mellőle,
16  5|         kalandor történetét mondta el, akit kétszáz évvel ezelőtt
17  6|         kár szivecském, hogy te is el nem jöttél velem ebbe a
18  6|   száraznál is rosszabb.~ ~- Te is el voltál a maszkabálon, mikor
19  8|  gyalogsétára is nehezebben szánta el magát, mint Viktor a fárasztó
20  8|         ebben a levegőben. Ha néha el nem szökném innen, azt hiszem,
21  8|        gonosz mosolygástól torzult el, míg enerváltságtól remegő
22  8|          hogy ha kell, hát épp úgy el tudsz szórakoztatni egy
23  8|     sógornéjával kettesben töltött el, az ebédlő melegségeért
24  8|            benne, hogy nem kerülöd el a büntetésedet!~ ~Viktor
25  8|            még egy okos kis nőt is el lehet bolondítani az efelé
26  8|       világi dolgokhoz. Ki hitette el veled, hogy csak Rück úr
27  8|            ha szükség van rá s úgy el tudja változtatni magát
28  8|         magamat. Már egyszer úgyis el akartam mérgezni magamat,
29  9|            annyira se szomorította el, mintha egy kétkrajcáros
30  9|   közvetített, néha boltokat adott el vagy furfangos adósokat
31  9|     csakugyan, hét nap se telt még el, amikor - Viktorral majdnem
32  9|            akkor aligha képzelheti el, hogy micsoda kedves és
33  9|         hajnali öt óra után hagyja el a helyiséget, mikor Moldau
34  9|            ha ugyan korai halállal el nem pusztul. Mindazonáltal
35  9|         Mihály az irodában olvasta el a hosszú levelet, még pedig
36 10|           nyomtalanul száguldottak el az élet viharai s aki derüs
37 10|      hevesebb köhögési roham fogta el, de aztán magához tért és
38 10|            komoly asszony foglalta el hirtelen az asztalfőn a
39 10|       boldogtalanná lenne miattam. El tudnád képzelni, vén Mihály,
40 10|          Mihály azonban nem árulta el gondolatait, hanem furfangosan
41 10|            érezte, hogy bűnt követ el, mikor az agyongyötrött
42 11|            magányos őrházak tűntek el az öreg Bakony hegyszakadékai
43 11|     amelyet sok év óta sem hagyott el reggeli hat óra előtt? Hova
44 11|         japáni virág módjára terül el a szőnyegen, s kecsesen
45 11|           szitált emberek maradtak el mellettük a sínek mellett
46 11|      többit majd élő szóval mondja el - vén és bánatos bátyád:
47 11|        üzenetet:~ ~„Egyedül mentem el, vén pajtás, mert a haditervem
48 11|    gyermekkorom óta sohase hagyott el, most is a segítségemre
49 12|        álomba ringatta? Ki oltotta el az emeletes sárga ház lámpavilágát,
50 12|       melynek színe csak alig tért el a prémje fehérségétől, szelid
51 12|        Tudja, hogy bűntettet követ el, ha a rendőrséget félrevezeti?
52 12|        viziók nem hatalmasodhattak el annyira a lelkén, hogy végképen
53 12|    hallgatag, komor házak maradtak el az út mentén, néha úgy rémlett
54 13|      orrodon, míg a kicsike lányok el nem alszanak. Ezt kellene
55 13|          gondolsz, nem facsarodnék el nevettében a kék elefánt
56 13|          lecsukódott, de nem aludt el, hanem halkan és kényeskedve
57 13|        szólott:~ ~- És most meséld el nekem, hogy mi történt azóta,
58 14|      hirtelen köhögési roham fogta el, Viktor azonban kijelentette,
59 14|      asszonyok társaságában töltik el a napjaikat és az éjjeli
60 15|    karikákkal a szeme alatt hagyta el ágyasházát és összezsugorodva
61 15|           összezsugorodva rejtette el könyes arcocskáját a diván
62 15|       születtél, hogy sáfrányt adj el a falusi boltosoknak! Oh
63 15|          kimondhatatlan vágy fogta el, hogy karjaiba ragadja és
64 15|      ragadja és csókokkal halmozza el a gyermeket, akit a sors
65 15|        fuldokló özönével borította el, miközben az a különös érzése
66 16|            szűz elé, de most küldd el a pénzt, hiszen előtted
67 16|   rézkapcsos üzleti könyveit zárta el egy óriási pénzszekrény
68 16|            valaha. Fáradtan alszom el, pihenten ébredek és öreg
69 17|            Mihályhoz. - Ki hitette el veled, hogy neked is szavad
70 17|     koravén komolysággal:~ ~- Végy el tőle, Mihály!~ ~Ha a muzsikáló
71 17|    meghallotta.~ ~- Kitől vegyelek el, kislányom? - kérdezte reszketve
72 17|         halkan ismételte:~ ~- Végy el tőle, Mihály!~ ~A vén ember
73 17| mosolygással így szólott:~ ~- Végy el, tőle, Mihály, mert te vagy
74 17|        szeretsz, öreg Mihály, végy el tőle, mert a tied akarok
75 18|     bőrkötényes nagyapók zárkóztak el a tatárok és törökök elől,
76 18|             a vidék nem kényezteti el a pesti írókat), az estély
77 18|   muzsikáló óra még neki játszotta el a sírbatért nagymamák gavotte-ját?
78 18|            nagy bensőséggel mondta el ezt a hosszú történetet, -
79 18|           meggyőződéssel búcsúztak el tőlem, hogy egy éhes firkászt