Rész

 1  1|           és illőnek tartom, hogy te veled közöljem először.
 2  2|           szeretni fognak, hiszen te voltál nekik a legkedvesebb!
 3  4|    keztyűs kezét.~ ~- Harmincegy? Te mindössze harmincegy éves
 4  4|         Tudod, hogy Mihály csak a te kedvedért cicomázza magát
 5  5|       rablók járnak az udvarban s te véresen, átmetszett nyakkal
 6  5|      térdeltessenek? Öreg Mihály, te lovagias férfi vagy, úgy-e
 7  5|          Micike elszontyolodva, - te úgy látom, hogy rögtön elalszol, -
 8  5|      megindúltan így szólott:~ ~- Te jó ember vagy, pajtás és
 9  6|        csupán a pénzt költöm, míg te hat ember helyett dolgozol?
10  6|         idegrendszerem, - ehhez a te vastag, hajókötélszerű idegeidre
11  6|     felfrissítsem, - így legalább te minden idődet az üzletnek
12  6|              Az a szándékod, hogy te fogsz bevásárolni az üzlet
13  6|                Naiv bátyám, - hát te csakugyan azt hiszed, hogy
14  6|          kalmárok közé tartoznak? Te, szegény Mihály, még mindig
15  6|           vigyázni fog rá. Akarsz te is egy rövid imát elmondani
16  6|    nagyváros házai között? Voltál te már valaha Pesten, hogy
17  6|         mily kár szivecském, hogy te is el nem jöttél velem ebbe
18  6|           asszony, bizonyos, hogy te volnál mindannyi közt a
19  6|        száraznál is rosszabb.~ ~- Te is el voltál a maszkabálon,
20  7|        Akarsz velem fogadni, hogy te valaha, a születésed előtt
21  8|              s ugyan mire mennél, te szegény, ha üzleti szakértelmemet
22  8|              hiszen az Erkölcs, a te személyedben, kivont pallossal
23  8|           kis barátnőm, hát még a te józan fejecskéd is megromlott
24  8|         megromlott a regényektől? Te is készpénznek veszed, hogy
25  8|         rajta.~ ~- Öreg Mihályom, te voltaképp egy vén gyermek
26  8|   szívedre a kezedet, vén pajtás: te még sohase találkoztál rossz
27  8|          lett, - Mihály, olvastad te valaha a Gaboriau regényeit?~ ~-
28  8|         lépéssel?~ ~- Oh, Mihály, te nem olvastad a Gaboriau
29  8|    olvastad a Gaboriau regényeit, te talán még egyetlen regényt
30  9|        keresztül. Ezt mondta:~ ~- Te vagy a családfő és téged
31 10|         beszüntette a fizetéseit. Te talán ugrándoznál örömödben
32 10|           igazat s én azt hiszem, te vagy a legnagyobb csaló!
33 10|      kicsike tündér, bóbiskolsz-e te is itt valaha fehér hajjal,
34 11|          deríteni mindent, mint a te szemfüles Schuck mestered...~ ~-
35 11|  rettenetes nagy városban? Jártál te már lelkecském Pesten valaha?
36 11|          Mihály, hol láttál volna te féltékeny és szerelmes asszonyokat?
37 13|           állt az ágya előtt.~ ~- Te vagy? - kérdezte Micike
38 13|         Nem komoly kereskedő vagy te, nem telhetetlen pénzeszsák,
39 14|         szívtelen szőrnyeteg vagy te, hanem naiv iskolásleány,
40 14|         játékaidra megfájdult? És te örökre le tudtál volna mondani
41 14|      lelketlen kócbábukat, hiszen te még az agyvelőd helyén is
42 14|       embernek tartod az öcsédet? Te is festett nőszemélyek közt
43 14|            Oh, gyáva, öreg medve, te nem mered megmondani az
44 14|  elnevette magát.~ ~- Tudod, hogy te voltaképen férjnek születtél,
45 14|       aranylakodalmát? Igaz, hogy te vagy az országban a legöregebb
46 15|    kigyógyítana a melankóliádból? Te világfi vagy kis uram és
47 15|      medve, mint Mihály bátyád és te nem arra születtél, hogy
48 15|     rézgálic után? Nem, kis uram, te tisztában vagy a kötelességeiddel
49 15|           hozzá, szivecském, hogy te is feljőjj velem néhány
50 15|   selypítő, ártatlan Micikém vagy te többé, hanem valami félelmes,
51 15|           Nem a régi Micikém vagy te, nem az én jókedvű nagy
52 15|    kicsikém, nem regényhősnő vagy te, hanem egy szegény, megkínzott
53 15|       rossz Micike, nem születtél te komédiásnak és azt hiszem,
54 15|      pajtás, ne mondd többé, hogy te okosabb vagy, mint az éretlen
55 15|       ostoba fővel férjhez adnak! Te is csak éretlen kisgyerek
56 16|    kiszabadít. Kedves vén bátyám, te minden óvatosság és elővigyázat
57 16|   elmondom magamban mindazt, amit te, rokoni szereteteddel, elmondhatnád
58 16| hazugsággal megnyugtasd; ő előtte te vagy a földön a legigazabb
59 16|     véleménye volt a rézgálicról. Te valóban azt hitted, csacsi
60 16|      Mihály, nem szégyenled, hogy te itt a meleg kaftánodban
61 16|          mondanád meg, hogy mik a te örömeid itt a földön? -
62 16|         sötétjében. És nem vagy-e te is itt, kis pajtás, hogy
63 16|          itt is maradok számodra, te drága, te magányos, öreg
64 16|       maradok számodra, te drága, te magányos, öreg ember!~ ~
65 16|          uramnak neveznek és hogy te, aki nekem szenteled az
66 16|       vagy hozzám? Hát nem inkább te vagy az uram, mint az a
67 17|      hiszen tiz rabló ellen még a te híres medveerőd se sokat
68 17|         csak téged hagyott itt, a te buksi, nagy, öreg fejedet,
69 17|   kinevetnek érte. Hogy illenék a te dalos, kacagó, drága és
70 17|     annyira gonosz volnék, hogy a te virágzó életedet a magaméhoz
71 17|       Végy el, tőle, Mihály, mert te vagy az egyetlen ember a