IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Muzsikáló óra Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1 9| osztoztak a nyereségen.~ ~2. Vacsora előtt Viktor úr 2 15| körülötted történik...~ ~Micike abbahagyta a zongorázást és mosolygó 3 11| meggyőződéssel adott kifejezést abbeli nézetének, hogy a pesti 4 17| talán sohase éreztem semmit abból, amit más boldogok az én 5 6| tanulmányozza. Micike, aki a konyha ablakából néha ellágyult pillantásokat 6 18| apró házakba, melyeknek ablakaiból mély völgyszakadékokba nyílik 7 7| gyalogjáróra s a sárga ház nyitott ablakain édes és kábító akácillatok 8 6| beverte a szinpadi csárda ablakait. Az ember azt hihette, hogy 9 15| besurrant a hálószobába, melynek ablakán át beérzett a piaci ákácok 10 18| kávéscsészék csillogtak, az ablakfüggönyök középkori miseruhákra emlékeztettek, 11 10| kanári nem csicsergett az ablakmélyedésben és a süket szakácsnő haragosan 12 13| esett, melyek a kicsike ablakokat elborították; furcsa bébéarcok 13 3| benézhetett volna az emeleti ablakokon, melyeknek nyolcvan év óta 14 3| melyeken porrá lett nagymamák ábrándoztak ködös, téli délutánokon, 15 17| holtsápadtan kapaszkodott meg az abrosz sarkába, Mihály pedig harciasan 16 12| hentesképű ember kövér kezével az abroszt ütögette, egy leány Viktor 17 10| hogy könnyelműen férjhez adják őket, de a tréfa most nem 18 6| szórakozásairól is számot adjon. Viktor hűtlen lett a budai 19 15| akiket ostoba fővel férjhez adnak! Te is csak éretlen kisgyerek 20 16| minden pillanatért hálát kell adnunk, mely fájdalmas szívünket 21 4| becsületes és komoly férfi? Mit adod itt az aggastyánt, mikor 22 16| tegyek a jövőre? Parolát adok neked rá, hogy hátralevő 23 9| adott el vagy furfangos adósokat egyeztetett ki a keményszívű 24 11| Micike ugyan hallani se akart afelől, hogy az öreg Mihály Pestre 25 10| oly kevéssé ismerte, mint Afrika pusztaságait; de a lángnak, 26 6| be nem szereztem, eszem ágában sincs kimozdulni Pest városából, 27 3| erdei fák dideregve rázták ágaikat és kék páncélok borultak 28 9| megsodorta. - Ezek a pesti ágensek még a kerti csigabigáknál 29 17| lábukon távozhatnak!~ ~- Ohó, agg medveborjú, lassan a testtel! - 30 16| mélyébe.~ ~- Aggastyánok aggastyánja, tiszteletreméltó ükapám, 31 1| sovány, töprenkedő kis aggastyánoknak nézhette őket, akik egy 32 4| komoly férfi? Mit adod itt az aggastyánt, mikor voltakép házasulandó 33 6| gonosz Mihály, hát téged nem aggaszt az idegenben járó öcséd 34 7| becsületes halszemei ismét aggasztóan zsugorodni kezdtek.~ ~Mihály 35 18| lakik, ahol valamikor az agglegény bátyja lakott s hangtalanul, 36 3| mozgatott a falon és rideg agglegény-ágya mogorván tekintett rá a 37 4| nemsokára épp úgy búcsút mond az agglegény-életének, mint ahogy valaha a rövid 38 8| sötét folyosón, hogy hideg agglegény-oduját felkeresse. De nem feküdt 39 16| kandeláberben, melyet egy néhai agglegényének - a város egyetlen mecénásának - 40 14| volna ilyen megsavanyodott agglegénynek! Csak a sáfrányt, a szentjánoskenyeret, 41 1| beköltözött a sírboltba, melyet aggodalmas gonddal építtetett (önmaga 42 11| öreg pajtás, és miattam ne aggódj egy picurkát se; akármilyen 43 13| jobban megnézte, a hűséges, aggódóan figyelő Mihályra ismert.~ ~ 44 1| példáját.~ ~Igy élt késő aggságáig a szigorú vén ember s gyermekeit, 45 9| vannak férfiak, akik késő aggságukig fiatalok maradnak.~ ~Magamat 46 1| volt a szobrász, akinek agyában a fantasztikus állat megszületett? 47 14| is ébren virrasztott az ágyában, mert a Klopstock Messiását 48 11| Hogyan került ide nyugodalmas ágyából, amelyet sok év óta sem 49 18| éjszaka van. A jó, puha ágyacskába fogsz lefeküdni és ott iszod 50 14| fektesselek le szépen az ágyacskádba, a puha párnáid már szívszakadva 51 14| meg tovább a puha és meleg ágyacskádtól, mely türelmetlenül várakozik 52 17| sietve lefektették őket hálós ágyacskáikba s a sötétség lomhán elborította 53 13| mikor a nap a függönyös ágyacskájára sütött, átlátszó kezével 54 13| gyermekeknek imádkozni kell az ágyacskájukban, mert különben a rossz szellemek 55 17| rám, majd besegítlek az ágyadig! Vigyázz, mert mindjárt 56 13| lábújjhegyen odasurrant a Micike ágyához és óvatosan betakargatta - 57 15| a szeme alatt hagyta el ágyasházát és összezsugorodva rejtette 58 9| fáradt uracskája mielőbb az ágyba kerülhessen. Mihály - még 59 3| valaki, isten ments, az ágynak dőlne. Az öreg nemzetes 60 10| bűnt követ el, mikor az agyongyötrött gyermek elhamarkodott szavain 61 17| Vigyázz, mert mindjárt agyontaposod az üvegszemedet! Igy, csak 62 18| rojtos kézelőt visel, s ágyra jár valahová a külvárosban, 63 18| falaiban még ott vannak az ágyúgolyók, melyeket kétszáz évvel 64 13| hirtelen megzavarták a kicsike agyvelejét, hogy szinte nem is tudta 65 14| kócbábukat, hiszen te még az agyvelőd helyén is szívet hordasz, 66 11| kis szivem? - kérdezte egy áhitatos kézcsók után, melylyel a 67 15| édesanyjának nevezi. A kakasülőről, ahonnan az élet boldog művészeit 68 15| volna az egyetlen hely, ahová egy kicsike, gyönge és törékeny 69 2| jött ki a cukrászdából s ajándékát egy fejedelmi gesztussal 70 7| volt, senkit se lepett meg ajándékkal, s kedvetlenül birálgatta 71 7| szó, együgyű bátyám? Az ajándékok árát egyszerűen hozzácsapod 72 7| hirdetéseiből ismert. Mindenki ajándékot kapott a sárga házban; Mihály 73 7| amit ez az ezüsthangocska ajánl neki? A tea néha megégette 74 6| jutnánk, ha a hebehurgya ajánlatodat elfogadnám?~ ~Viktor fölényesen 75 3| körül, a Mihály reszkető ajkához ért. Aztán... aztán nagyot 76 14| éjjeli szekrényére, aztán az ajkára tett mutatóújjal tért vissza 77 5| szerencsésen elért a szobája ajtajáig, mikor egyszerre valami 78 1| melyet az Erkölcs és az Ájtatosság jegyében kormányoztak; a 79 5| elámulva, anélkül, hogy az ajtóból megmozdult volna.~ ~A gyermek - 80 17| húzódtak közelebb a nyitott ajtóhoz.~ ~- Urak, - mondta Mihály 81 5| leltáron dolgoztak, a bezárt ajtók mögött fagyoskezű segédek 82 7| ablakain édes és kábító akácillatok ömlöttek a subládokra és 83 15| ablakán át beérzett a piaci ákácok illata.~ ~ ~ ~ 84 9| Bodzafa-utcában, de ez a körülmény nem akadályozta meg abban, hogy viruló életkedvvel 85 4| mint egy egész tudományos akadémia s vén szíve ismeretlen melegséggel 86 15| tiszteletreméltó, komor Mihály, - nem akadna valami üzleti megbizás, 87 17| hercegasszony - mondta Viktor akadozva, de valami lekötelező szeretetreméltósággal, - 88 7| Ha azt kérdezték volna, akar-e mezitláb elzarándokolni 89 3| ebben a tekintetben mi az akarata.~ ~*~ ~Az emeleten öt kicsi 90 8| de valami ösztön, mely az akaratánál is erősebb volt, meggátolta 91 5| a félelem nem az emberi akarattól függ s én attól tartok, 92 6| legközelebb magammal hozlak, mert akárhány is a szép asszony, bizonyos, 93 10| boszút tudok állni, mint akármelyik tragikus hősnő. A jó isten 94 2| partnerét kifosztotta s akármennyi nagy bankót dobott is ki 95 16| kell fordulnom segítségért. Akármily furcsán hangzik is, lelketlen 96 15| viskójába tévedt.~ ~- Mindegy, akármit is főzöl öreganyó, - az 97 17| megvonaglott, mintha sírni akarna.~ ~- Kislányom - mondta 98 12| feküdt, mintha fojtogatni akarná, de Micike bátran és sietve 99 2| életébe is beleavatkozik, nem akarta, hogy a legendák asszonyainak 100 8| magamat. Már egyszer úgyis el akartam mérgezni magamat, mikor 101 11| mert Bábit pallossal és akasztófával fenyegettem, ha távollétem 102 8| egy nagy papir-nyelvet akasztott a nyakamba.~ ~A fájdalmas 103 4| csak karácsony felé szokott akcióba lépni, már november derekán 104 4| kicsike, selypítő árvaleányra, akiből ez a színes és gyönyörű 105 18| felém két furcsa szerelmes, akikhez hasonlókat csak öreg képeken 106 18| szólva a háziasszonyról, akinél csinosabb menyecske a fővárosban 107 17| igavonó állat legyek és akire sohase nézett még máskép 108 7| valaha az a török csausz, akiről Jókai Móric tavaly regényt 109 17| hanem egy félelmetes idegen, akivé a rossz szellemek a gyermekkori 110 11| sipkája alól kilátszott s akkorát sóhajtott, mintha öt megrakott 111 11| megnyugodva a vén Mihály és nagy ákombákomjaival a következő levelet hagyta 112 5| Mihály úr vezénylete alatt az aktívákat fölvették. A padlón fölbontott 113 1| most is ott lebegett az alacsony házak fölött, melyek a dunántúli 114 9| teljesen a „Zrinyi” kávéházbeli alagér játékból és a „Török császár”- 115 12| a füsttengerbe, melynek alakjai lassankint kibontakoztak 116 3| és tündérszép királynők alakjait verte vissza a tűkör ezüstlapja 117 10| látni hófehér kis pajtásának alakját.~ ~Mihály az éjjel nyugtalanul 118 12| mely hókirálynőhöz hasonló alakocskáját visszatükrözte.~ ~Hogy került 119 10| a régi ruhák félelmetes alakot öltöttek és odakünn, a háztető 120 18| törökök elől, a felkiáltó jel alakú őrtoronyban turbános katona 121 11| megértőleg bólintott, aztán alamuszi mosolylyal kelt útra a szellős 122 18| másfélszáz évvel ezelőtt alapított a mostani tulajdonos dédapja. 123 4| szerelmes légy, hogy családot alapíts, mint más becsületes és 124 2| volt hozzá, hogy családot alapítson, de e percig még sohase 125 18| kérdeztem udvariaskodva, bár alapjában véve, most már határozott 126 6| találkozott Deák Ferenccel, aki alázatos köszöntését szíves leereszkedéssel 127 16| csak a szomorú igazságot álcázod vele. A mennyekben, ahol 128 18| megkinált a szent János áldomásával, udvariasan fölemlítve, 129 6| pacsirta módjára énekelt s egy alföldi betyár, bizonyos Tamássy, 130 13| nem, ettől már nyugodtan alhatsz!~ ~- És csak álmodtam mindazt 131 18| elálmosodnak s valaki - alighanem a főjegyző - már jóval éjfél 132 7| lépéseit a boltozatos kapú aljában meg nem hallotta. Mihály, 133 9| adatokat, melyek aligha lesznek alkalmasak rá, hogy barátomuram aggódó 134 9| szerencsésen fölfedezett egy alkalmatos férfiút, bizonyos Kovacsóczy 135 9| hitelezőkkel. Karácsonytájt mint alkalmi kisegítő ugrándozott az 136 18| játékbankban s koldusszegényen, az alkoholtól elbárgyulva, magával szinte 137 17| hűséges, mint a régi téli alkonyatokon, amikor meséskönyveddel 138 18| kuruc vezérek lovagoltak föl alkonyatonkint az összetöpörödött kis püspökhöz, 139 16| imádkoznál! A jó isten is arra alkotott, hogy egy rideg cellában 140 13| viselte a koponyáján, mely az álla alatt kacér csokorba volt 141 11| arccal, mintha a legfontosabb államtitkokat forgatná a fejében.~ ~- 142 12| aggastyán zavartan megvakarta állának azt a részét, melyet tekintélyes 143 2| szégyent valljak...~ ~Az állandó napsütés, mely a kedves 144 13| elhozni ilyen eszméletlen állapotban?~ ~- A pesti doktor velünk 145 6| elhatároztam tehát, hogy ennek az állapotnak mielőbb véget vetek.~ ~A 146 2| férfi nélkül, aki borotvált állával és kenderszínű Maximilián-pofaszakállával 147 13| hanem néha a sarokba is állítja a rossz gyermeket, főkép 148 16| egyetlen mecénásának - emlékére állítottak. A falépcsőn ódon illatok 149 11| egyszerre csak királynői pózban álljon meg a bóbiskoló vén legény 150 10| életemért épp úgy boszút tudok állni, mint akármelyik tragikus 151 10| rájövök, kegyetlen boszút állok rajta és épp úgy megrontom 152 15| hajnalban, hogy urát a vasúti állomáshoz kikisérje. Délben titokzatos 153 18| polgármester már a vasuti állomásnál megemlített: a kövér Takácsy 154 18| jelentéktelennek, mint a vasuti állomáson, ahol a polgármester említést 155 3| akik mosolygó kék szemmel álltak az üvegszekrény tükörpolcain 156 18| szobába és mindjárt meg is álltam a küszöbön; a látvány, mely 157 17| kályha mellett, mint a sült alma szagát vagy a levendulaillatot, 158 12| szavakat, hanem gyorsan és álmadozva sietett tova, mint a lunátikus, 159 2| viruló asszonyfejével és édes álmaival, egy nap beköltözött az 160 10| mellett, az is lehet, hogy almát fog sütni egyszer az unokáinak, 161 14| a doktor bácsi a multkor álmatlanság ellen készíttetett a patikában, 162 6| melyről az aggódó kis pajtása álmodik?~ ~Viktortól harmadnap levél 163 13| történt velem?~ ~- Csak álmodtad lelkem, mert bizonyosan 164 2| belém, azt eddig még az álmomban sem gondoltam.~ ~A lángralobbant 165 5| körülöttem, ha egyszer-másszor az álmomból fölébredtem. Mondd, nem 166 10| pajtás, dobd a sutba az álmoskönyvedet, mert biztosítlak róla, 167 14| szeméből úgy elröppent az álmosság, mintha hirtelen valami 168 1| éjjeli zenével riasztotta föl álmukból a divatban lévő kisasszonyokat.~ ~- 169 5| jelenlétében a legrosszabb álmunkat is elfelejtjük. Akarod, 170 7| hallgatott, sőt annyira ment álnokságában, hogy maga is beismerte 171 8| mint aki hosszú és butító álomból ébred.~ ~- A délutáni vonattal 172 18| észrevétlenül átlibbenek az Álomország gyémántleveles fái közé.~ ~ ~ 173 11| szobájában s boldogan, de álomporral a szemében borul drága kis 174 15| megint egyedül hagylak az álomszúszék Mihálylyal?~ ~- Nem, Viktor, 175 4| fárasztotta ki magát, hogy este álomtalan álmot aludjék. Mi keresnivalója 176 8| változtatni magát a különböző álszakállakkal, hogy még a saját édesanyja 177 13| a kicsike lányok el nem alszanak. Ezt kellene neked vén Mihály, 178 18| hiszen különben évszám annyit alszunk, mint a mormotérok. És a 179 9| van fizetve Kovacsóczy úr által, két ültő helyében több 180 14| várakozik rád. Isten veled, aludj jól és álmodj a pompás tejesdarácskáról, 181 4| hogy este álomtalan álmot aludjék. Mi keresnivalója lehetett 182 13| száz meg száz pólyásbaba aludna körülötte, akiknek álma 183 1| vén fűszeres az örök álmát aludta. Ilyenkor félénken tekintettek 184 18| kisvárosiaknak a legkevesebb alvás is elég, hiszen különben 185 13| az az ötlete támadt, hogy alvást fog szimulálni, de hiába 186 15| játszotta a zongorán, amelyet ama borzasztó éjszakán a pesti 187 7| ragyogott a komolyságtól és az ambiciótól.~ ~- Oh, öreg Mihály, szép 188 6| szenátorok szerepelnek, de amellett a legkörmönfontabb kalmárok 189 16| házak és az utcák fölött, amelyekben az önző köznapiság tanyázik. 190 12| kerít számodra egy kocsit, amelyen haladék nélkül értem jöhetsz!” 191 16| kis tüzecskét fogok rakni, amelynél a fájós térdkalácsodat fölmelegítheted.~ ~ 192 12| ismeretlen nagyvárosban, amelyről eddig csak a kölcsönkönyvtári 193 15| többet mosolygott, mint amennyit beszélt és sok időt töltött 194 12| budai pályaházba. Éppen amiatt járok most itt, hogy az 195 7| csinálni a rengeteg költségről, amibe tékozló öcscse kirándulása 196 14| tyúklevest főzött neked, amiben nagy zsírkarikák uszkáltak. 197 4| sokkal bölcsebb, mint akkor, amidőn az elemiben a földrajzot 198 9| biztos az eredmény, mint amily biztos, hogy a nap Cinkota 199 7| drága estékhez juttatja, aminőkben eddigi medve-életében még 200 8| nekünk a pesti Lecocq urat, aminthogy az érckoporsótól kezdve 201 4| medve volt-e csakugyan, amióta a gyermekcipőjét levetette? 202 14| egy megrémült iskolásfiú ámúlásával tekintett a csöndesen dúdolgató 203 10| történt vele? Mihály nem volt analizáló lélek és a maga egyéniségének 204 6| leereszkedéssel viszonozta. Látta Andrássy Gyulát is a budai várban 205 7| játszott vele, vagy családi anekdotákat mesélt neki s pihenéskép 206 8| zárdában a vörös Zsuzsival, s Angela testvér büntetésből, egy 207 11| villámló szemmel gondolnak az angolbajuszos fiatal úrra, aki elég naiv 208 5| hogy maga a karácsonyi angyal áll előtte, aki a havas 209 3| ezüstösen csilingelt, mint az angyalé, aki valaha, karácsony hajnalán, 210 3| bársonyszalag, egy pufókképű angyalfejjel díszített medaillon, egy 211 2| kell térdepelnie a szenvedő Anya lábainál, alkalmasint túláradó 212 13| ágyacskájában feküdt és az anyácskája aggódva tipegett körülötte 213 13| hogy örökre ott feküdjem az anyácskám mellett? Mi keresnivalója 214 17| Elfelejted, hogy ő volt az anyádnak a legkedvesebb?~ ~Mihály 215 13| Micike úgy érezte, hogy az anyján, a sírban nyugvó édesapján 216 10| arany-citerán; és Mihály az anyjára gondolt, aki ötven évig 217 13| a konyhába, hogy az öreg anyó pompás levecskéjét behozza. 218 7| gondja nehezül! A megholt anyuskám is hat órakor kelt föl mindennap, - 219 2| serdült, aki vakon hitt a jó apácák tanításaiban; s szentül 220 17| vasárnap délutánokat, mint édes apád nagy ujságját a meleg kályha 221 3| szóáradata alkalmasint délig se apadt volna el, ha a tekintélyes 222 18| lehessenek.~ ~- Talán egy zsarnok apáról van szó? - kérdeztem udvariasan, 223 12| kellene csukatni azt az apát, aki az ilyen ártatlan gyermekleányt 224 1| Mihály, az idősebb fiú, aki apjának külsőleg is képmása volt, 225 1| aki az üzletet hasonnevü apjától örökölte, rég meghalt, de 226 1| hála, a tejbe is van mit apritanom, nem is szólva arról, hogy 227 3| lorgnette-jüket, mialatt két szőke apród a hatrőfös selyemuszályukat 228 2| diákkorában az érzéseit, mikor az aprópénzes fiókból elcsent filléreiért 229 2| ragyogó szemmel, miközben az aprópénzét megcsörgette.~ ~Micike élénken 230 10| furcsa és hihetetlen melegség áradt a szivére, mintha a délszak 231 11| Gellért-hegy felől jeges áramlatok zúdultak a nyakába s az 232 2| erdőkből már kábító ibolyaillat áramlott a házak közé, - Viktor, 233 10| pengetnék egy finom művű arany-citerán; és Mihály az anyjára gondolt, 234 7| pohárszékekre, melyeknek polcain aranybóbítás porcellánpásztornők mutogatták 235 13| feléje s egy öreg beduin, aki aranybojtos sipkát és törökös kaftánt 236 3| hajszálfinom és csodaszövésű aranyfátyol csillogott.~ ~A május, gyöngyvirágokkal 237 4| nimfák módjára lebegtek az aranyfövenyes tisztáson. Husz év óta nem 238 9| fényes kürtőkalapot viselt s aranyfogantyús botját lóbálva indult útjára 239 13| óra gavotte-ja, az ósdi aranyhárfán kipergetett dalocska, melynek 240 14| percben megszólalt és az aranyhárfás kis tündér, aki benne lakott, 241 4| kérdezte Viktor, míg Micike egy aranyhátú kefével az asztalkendő morzsáit 242 14| unokád most ünnepelte az aranylakodalmát? Igaz, hogy te vagy az országban 243 5| pápaszemes cukrász diókat aranyozott a fehér pulton s az ifjúság 244 4| ragyogó erdőségek derüje aranyozta be a Micike szőke fejét. 245 3| muzsikáló óra titokzatos aranyrúgói halkan pengették, cincogtatták 246 11| a kiterjesztett szárnyú aranysasra gondolt, mely a régi muzsikáló 247 11| szekrények között, melyekben aranysubás pásztorok és rövidrokolyás 248 15| Micike hajának kiszabaduló aranyszálait, melyek egy selyemgomolyag 249 18| megcsillant az empire-sas aranyszárnya. Minden butordarab régen 250 14| arra született, hogy az aranyszárnyú pillangónak kedveskedjék, - 251 8| mellé s nagyot hörpintett az aranyszegélyes teáscsészéből.~ ~- A dolog 252 2| hallgatott rá; pár perc múlva aranytól csillogó csomaggal jött 253 12| az üvegszekrény, melyben aranytopánkás pásztorleánykák illegették 254 16| vele. A mennyekben, ahol aranytrónus várakozik rád, ezért a hazugságért 255 1| előkelő fiatalsága közt, mely aranyvignettás palackok mellett virrasztotta 256 3| pásztorok és pásztornők, az aranyvörös kutyák és hátizsákot cipelő 257 15| fölváltotta az új tavasz aranyzuhataga, az öreg házak levették 258 10| valami jeges hidegséget árasztott ki magából; a subládon kopott 259 2| csókok valóságos zuhatagával árasztotta el a kicsike rózsás arcát, 260 18| hirtelen felcsillogtak vértelen arcában, csakhamar bágyadtan lecsukódtak 261 3| fejkendő a vén szakácsné arcához.~ ~- Oh drágicám, hogyan 262 10| pillantást vetett a sógornője arcára; s ekkor lomha és fantáziátlan 263 11| azonban a portás sajnálkozó arckifejezéssel fogadta:~ ~- Szebenyi úr 264 15| volt, hogy Micike halvány arcocskája egyszerre földerült a láttára; 265 12| éjszakában?~ ~Micike halvány arcocskáján, melynek színe csak alig 266 7| drága vagy s hogy a komoly arcodhoz milyen pompás és stilszerű 267 8| melyekben a borvirágos arcu Herr von Rück ostoba kuplétákat 268 18| kéz a kézben jöttek s az arcuk tüzelt és a szemük ragyogott 269 14| ült le a sógora mellé, de arcvonásai oly mennyei derűltséget 270 9| viveurökkel, akiket a pesti argot mostanában Lebemann-oknak 271 12| sietve haladt a félelmetes árnyékok között, melyek az éjszaka 272 3| sötét petróleumlámpa különös árnyékokat mozgatott a falon és rideg 273 15| kereskedőházra határozottan árnyékot vetne az a tény, hogy a 274 9| átöltözködött s tökéletes pesti arszlánná átalakulva jelent meg a 275 11| Oh, földre szállott ártatlanság, miért fáradnál hiába, mikor 276 16| kell hajóznia valamirevaló árú miatt. Hitted volna, hogy 277 7| üvegeket a Hatvani-utca finom árúházaiból, melyeket Micike csak az 278 16| két hét múlva hozzájut az árúhoz, bár bizonyos, hogy az éjjelét 279 1| sötét bolt fölött, melynek áruit még a legrugalmasabb logika 280 6| a raktárban felhalmozott árúkat tanulmányozza. Micike, aki 281 13| Pesten jártál! Ha Bábi nem árulkodik, sohase fogja megtudni! 282 13| nem pedig fűszerszámokat árulni a hideg boltban és fázósan 283 4| megdöbbenve bámultak rá az árúpolcok mögül és a fuvarosok, meglepetésükben, 284 1| fűszer- és gyarmatárukat árusítanak benne s hogy a Déli Csillag 285 6| Addig, amíg minden szükséges árút be nem szereztem, eszem 286 1| kellett élnem, mint egy árvaházi növendéknek, - most már 287 1| lekanyarítson.~ ~Mici gazdag árvalány volt, közeli rokonuk a Takácsyaknak, 288 4| gondolt a kicsike, selypítő árvaleányra, akiből ez a színes és gyönyörű 289 7| mulatságok foglalkoztatták s az árvízkárosultak javára rendezett estély 290 5| Mihály, egy tiszteletreméltó ásítás kapcsán, melynek dallamát 291 17| amikor az öreg Takácsy első ásítására sietve lefektették őket 292 3| öreges sóhajjal végződő ásításba tört ki s behunyta a szemét, 293 7| miközben kitörni készülő ásítási rohamait hősiesen leküzdötte; 294 1| családfő méltóságteljes ásítással szakította meg a nyugodt 295 8| minden előzmény nélkül, ásítva nyujtogatni kezdte a karjait, 296 15| fakadnál és a vánkosodba ásnád a megkínzott fejecskédet, 297 9| aki nemrégiben a pincébe ásott, vidéki mészáros holttestét 298 1| megértem arra, hogy egy asszonnyal háborúságba keveredjem, 299 15| kis pajtását, akinek forró asszony-volta minden vérét az agya felé 300 2| akarta, hogy a legendák asszonyainak sorsára jusson. Micike földi 301 8| nézhet szerelmesen a mindenki asszonyára. Naiv vagy és butuska vagy, 302 3| eltöltötték. A drága kis asszonycica néha hirtelen felpattant 303 2| És a szép gyermek, viruló asszonyfejével és édes álmaival, egy nap 304 5| magaviselet nem illik egy férjes asszonyhoz, de mit tehetek róla, hogy 305 18| életem chef d’oeuvrejét. Az asszonyka csinos és fehér volt, keveset 306 3| harmadik szobából, pajkos asszonykacagás hallatszott ide a kolostori 307 11| lépcsőházban a prémekbe burkolt asszonykától elbúcsúzott.~ ~Micike rejtelmesen 308 5| megszegtem? Az ilyen csacsi asszonynak egyáltalán van becsületszava?~ ~ 309 5| helyettesít egy kéthónapos fiatal asszonynál. Mihály maga is oly csodálatos 310 11| éjszaka alatt boszúálló asszonyokká változtatja a kicsikéket, 311 13| többé?~ ~- Nem, szivem, az asszonyoknál nem jelent többet az ájulás, 312 13| a viháncoló, félmeztelen asszonyokon, akik az ura nyakát átölelték, 313 15| Micike kissé megnyúlt és asszonyosabbá lett; szemében titkos álmok 314 14| csöndesen dúdolgató fiatal asszonyra.~ ~- Kis pajtás, ha nem 315 14| uramat? Hallottál már olyan asszonyról, aki egy éjszaka kiszeretett 316 17| sohase nézett még máskép asszonyszem, mint egy öreg omladékra, 317 6| drágaköves, csupaszvállú asszonyszemélylyel, az ember akár esküt mert 318 1| fölött szemlét tartson.~ ~Az aszaltszilva-formáju kis öregasszony azonban 319 6| elmerengve állt meg az aszaltszilvás zsákok és petróleumos hordók 320 11| ki a számukra, miután az ászokszagú udvaron egy sereg fuvaroskocsi 321 16| tyúkleves kerül a refectorium asztalára. Tudod, hogy sokkal komolyabb 322 16| imponáljanak vele. Micike leült az asztalfőre, fejét a könyökére támasztotta 323 10| mereven és szótlanul bámult az asztali lámpa világába. És gügyögve 324 18| öreg közelebb húzott egy asztalkát a fűtött kandallóhoz, az 325 12| tálcával a kezében járt az asztalok között, a pincérek veszettül 326 7| a cukrász frissen mázolt asztalokat tett ki a gyalogjáróra s 327 16| számomra egy csöndes házban, asztalom fölött barátságos lámpa 328 9| lefekvés előtt, a feleségének átadta. És kulcsait, zsebkését, 329 9| tökéletes pesti arszlánná átalakulva jelent meg a szálloda lépcsőjén, 330 7| egész hosszú délelőttöt átaludná.~ ~Mihály megfontoltan jelentette 331 2| családostul a vén boltos, atavisztikus fukarságát legyőzve, kedvére 332 12| Vékony lakktopánkája átázott a vizes járdán, haja felborzolódott 333 11| kijelentés ellen? Mihály átballagott a szobájába és maga is becsomagolta 334 13| gyötörné: pillantása most áthatolt a szoba falán, végigsíklott 335 1| nyugodtan feküdt zsinóros atillájában s csak éjjelenként rohant 336 18| Arany oroszlán-ban fogom-e átkozni féléjszakán át az egereket 337 18| bólintottak, mint akiknek valami átkozottul pajkos történet jut az eszükbe, 338 15| Mihály vállaira, karjai átkulcsolták a Mihály nyakát, feje lehanyatlott, 339 13| függönyös ágyacskájára sütött, átlátszó kezével odaszorította homlokához 340 18| melyen át észrevétlenül átlibbenek az Álomország gyémántleveles 341 1| idején szorongott és szinte átmenet nélkül öltötte föl azt a 342 5| az udvarban s te véresen, átmetszett nyakkal fekszel az iroda 343 8| megharagszom!~ ~Micike most átölelte a Mihály vastag nyakát s 344 13| asszonyokon, akik az ura nyakát átölelték, a sötét és hideg kocsin, 345 9| mire nevezett megmosdott, átöltözködött s tökéletes pesti arszlánná 346 9| Zenélő órá”-ban, aztán átsietett a Sebestyén-téri „Török 347 9| aki egész fiatal korában attasé volt a római udvarnál, de 348 17| a gyermekkori pajtásomat átváltoztatták. Oh, Mihály, bizonyosan 349 5| Micike átvirrasztja az éjszakát.~ ~A kisvárosban 350 7| Vagy ha már az éjszakát átvirrasztod, hát ne kelj föl tíz óra 351 12| asszonynyá változott egy átvirrasztott éjszaka alatt.~ ~A híd megdobogott 352 14| öltött, mint a jezsuita atyáé, aki egy francia bohózatot 353 16| vonulok be a ferencrendi atyák kolostorába, ha kívánod, 354 12| kummen’sz eini, oder gen’sz auszi! - mondta most jókedvűen 355 18| megtisztelt azzal, hogy az autogrammomat elfogadta. A polgármester 356 14| kijelentette, hogy elvileg nem avatkozik idegen emberek ügyeibe, 357 2| az úri kaszinóban, ahol azelőtt csak a tarokk és a keresztmáriás 358 14| emlékszel-e még vajjon azokra az időkre, amikor még a 359 6| miért ne munkálkodhatnám azon a téren, mely a kedvemnek 360 12| melyek feketén és elhagyottan áztak a borzongatóan hideg őszi 361 8| gyermeké, akitől a legkedvesebb babáját elvették.~ ~- Mihály, - 362 14| vasalódról, amivel a liliputi babakelengyéidet kisímítottad? És az uradról 363 2| Tegnap még egy édes kis babának néztelek, ma már férjhezmenő 364 11| hogy fölrándulok abba a Bábelbe. Ha kifogásod van ellene, 365 14| lefeküdjék, különösen a zajos Babilonban, ahol lépten-nyomon ismeretlen 366 15| becsípett volna. És az öreg Bábinak, aki az ebéd részletei iránt 367 11| neked a jó leveskéd, mert Bábit pallossal és akasztófával 368 12| kékszemű, főkötős, francia bábú eleven és lángoló vérű asszonynyá 369 14| csókolod, addig öleled, míg a bábud kócszive is lángra nem lobban. 370 14| haragudni fogsz a francia bábudra? Ma a kócot is kiszednéd 371 14| haragjában sutba dobja a francia bábúját, de másnap eddig csókolja 372 15| ekkor gügyögve és sírva és babusgató szavakat dadogva, szorította 373 2| megvígasztalódva, majdnem boldogan babusgatta a csinos szentképecskét, 374 8| kibomlott, szőke haját, majd babusgatva a magáéhoz szorította a 375 11| hogy kékszalagos, ártatlan babuska módjára éljem végig az életemet? 376 11| akik tegnap még a francia babyjüket dédelgették és főzőcskét 377 12| melléje szegődött és édes kis babynak szólította; Micike nem látta 378 17| a sötétség, mint Takácsy bácsit és Lujza nénit, mint a régi 379 7| kegyetlen muzulmán voltál Bagdadban?~ ~Viktor helyeslőleg bólintott, 380 9| játszik s már nem egyszer baja volt a rendőrséggel és Viktor 381 15| jól tudom én, hogy mi a bajod! Az öreg tekintetes asszony 382 17| szégyenkezve és valami titokzatosan bájos mosolygással így szólott:~ ~- 383 3| eleven, drága, mindennél bájosabb virág illata töltötte meg 384 2| melynek fénye gyermeki bájossággal csillogott álmodozó kék 385 12| végigkísérte, halkan ezt dörmögte a bajuszába:~ ~- Be kellene csukatni 386 12| állott előtte, akinek vastag bajuszán apró hócsillagocskák fénylettek. 387 14| lámpa világába, mely borzas bakfis-haját megaranyozta.~ ~- Nem, öreg 388 15| álmok visszfénye égett, bakfis-jókedve tűnődő melankóliába olvadt 389 12| az az érzése volt, hogy a bakon maga a sátán ül, aki mindig 390 18| reményének adva kifejezést, hogy Bakonyvárt nemsokára jogosan megilleti 391 12| kövér kocsis leugrott a bakról s kalapját megbillentve 392 7| vállat vont és dörmögve baktatott ki a falusi boltosok szekereihez, - 393 8| egyszer ő szerzett nekem két bála szerecsenvirágot, mikor 394 9| Mihály ezután rögtön a rizses báláknak és a festékes hordóknak 395 1| a hátukon az iskola felé ballagtak, a havas gyalogjárón találkozott 396 15| a monoklit, mely öcscse balszemén csillogott és könyveibe 397 4| és az inasok megdöbbenve bámultak rá az árúpolcok mögül és 398 15| sötét és titokzatos hegyeket bámulva, melyek az ismeretlen nagyvilágot 399 12| hogy most hajnalig mulat bánatában mindennap. Csak miattam 400 6| keskeny falépcsőn, hogy szive bánatáért a legintenzívebb gazdasszonykodásban 401 16| talált rézgálicot, mert a bánáti kalmárok mind elharácsolták 402 5| öcscse egy hamispénzgyártó bandához tartozik.~ ~- Oh, igen, 403 10| unokáinak, de hogy most gonoszul bánik velem, azt bizonyosan tudom. 404 15| csempészett a pénztári fiók bankjegyei közé.~ ~- Kis uram, - mondta 405 9| volna a világhíres Malvieux banknál. Schuck úrnál nagyobb optimista 406 2| kifosztotta s akármennyi nagy bankót dobott is ki az ajtón, valamennyi 407 10| engedelmes kislány vagyok, ha jól bánnak velem, cica módján húzódom 408 12| semmit se látott, csak valami bántó kurjongatás, pohárcsengés, 409 17| csöndesen szólott:~ ~- Nem bántom, kicsikém!~ ~Ujját fölemelte 410 12| megszünt egy pillanatig.~ ~- Bántotta valaki, szegény kisasszonyka? - 411 3| éléstárában. Mondja, minek volt a baracklekvár, ha ötven éven át mindennap 412 11| Lecocq módjára kényelmesen barangolhatunk a sötét utcákon. Oh, Mihály, 413 11| fejébe húzta az édesapja báránybőrsipkáját és a vonat a vizes sötétségben 414 5| bőrújjasában és fülére húzott báránysüvegében, óvatosan fölfelé indult 415 17| visszatérése után - a két barát kissé hosszasabban ült az 416 9| francia pezsgőbort iszik a barátaival (akikkel szintén itt ismerkedik 417 16| akarod, akár szőrköteles barátnak vonulok be a ferencrendi 418 12| postavonatot. Én t. i. a barátnője vagyok Szebenyi úrnak, de 419 8| összeszorítja.~ ~- Oh kis barátnőm, hát még a te józan fejecskéd 420 2| mikor egyszerre husz kis barátnőre tett szert, hirtelen elröppent 421 3| mely még kedvesebbé és barátságosabbá tette a lámpa világosságát. 422 18| egy tiszteletreméltó vén bárka, melybe két kövér fekete 423 12| hajólámpások égtek a láncravert bárkák orrán. Messziről tütülő 424 14| becsípett mackót kikergetnéd a barlangodból!~ ~A vén és álnok medve 425 9| rendőrséggel és Viktor úr Kőszegi báróval játszik naponkint a „Török 426 2| leányka szavai, kezének meleg bársonya, a bensőség, melylyel az 427 3| hozták ide, a húszesztendős bársonybőrük alatt.~ ~A szőke májusi 428 3| lappangtak: egy leányos bársonyszalag, egy pufókképű angyalfejjel 429 3| pongyolaruhás kis dáma, forró bársonytenyerével gyöngéden megcirógatta vörös 430 12| belevetette magát a künn várakozó batárba. Sohase emlékezett rá, hogy 431 1| az egykorú fiúknál! Mert bátorság kell hozzá, úgy-e, hogy 432 1| fruskák egyáltalában sokkal bátrabbak az egykorú fiúknál! Mert 433 12| Micike, aki e pillanatban bátrabbnak érezte magát Szent György 434 8| mondta ilyenkor unottan a bátyjának, aki még egy hosszabb gyalogsétára 435 4| derűs pillantást vetett a bátyjára, aki fiatal hadnagyéhoz 436 7| gesztussal faképnél hagyta a bátyját, Mihály pedig, nagyot sóhajtva, 437 7| csokrát. Viktort most már a batyúbálok helyett néha a majálisok 438 5| körül, hogy a híres, téli batyúbált megbeszélje. Ez volt az 439 5| éjszakát.~ ~A kisvárosban korán beállott a tél, a petróleumlámpákat 440 11| kijelentette, hogy a sötétség beálltával visszatér a budai szállodába.~ ~- 441 4| ragyogott az ablakon át beáradó havas fehérségben.~ ~- Tudod, 442 2| napsütés, mely a kedves házat bearanyozta, fájdalom, nagyon rövid 443 9| kártyázásból tartja fönn magát. A beavatottak tudni vélik, hogy hamisan 444 10| épp úgy sírni fogok, mint bébé-koromban, mikor az édesapámat elvették 445 13| ablakokat elborították; furcsa bébéarcok mosolyogtak rá a szőnyegről, 446 8| fölfedezi, aki a kulcslyukon is bebújik, ha szükség van rá s úgy 447 3| kitárt ablakot és dideregve bebújt a párnái közé. Aztán egy 448 15| gyereklány a kisbabáját becézgetni fogja!~ ~Viktor bóbiskolva 449 16| nem lehetetlen, hogy talán Bécsbe is föl kell hajóznia valamirevaló 450 18| a kredencen aranyszélű bécsi kávéscsészék csillogtak, 451 17| elnémította őket s tétovázva és a becsípettek ravasz pillantásával húzódtak 452 15| kisurrant, hogy a bőröndöt becsomagolja.~ ~Viktor elutazott és Micike 453 15| található. Akarod, hogy becsomagoljam az útibőröndödet?~ ~Viktor 454 11| átballagott a szobájába és maga is becsomagolta tehénbőrös ládáját, mely 455 4| nem, Mihály nem volt oly becstelen, hogy a testvéröcscse boldogságát 456 18| jó regénytárgyat többre becsül minden földi kincsnél. Most 457 5| asszonynak egyáltalán van becsületszava?~ ~Mihály előbb bólintott, 458 5| vagyok én azért, hogy a becsületszavamat megszegtem? Az ilyen csacsi 459 5| képtelenül gyáva vagyok? Pedig a becsületszavamra megfogadtam neki, hogy nem 460 18| innen-onnan mégis csak meg fogja becsülni az irodalmat s immár közel 461 6| grófi palotánál is többre becsülök. És Mihálylyal ne udvaroltass 462 13| kezdi forró homlokát. A beduinban, mikor jobban megnézte, 463 15| hálószobába, melynek ablakán át beérzett a piaci ákácok illata.~ ~ ~ ~ 464 11| Micike, mikor Mihály végre befejezte előadását.) Ha jégeső is 465 12| mert rajtacsípték, mikor a befőttes üvegeket megdézsmálta?~ ~ 466 6| fitymálva nézett rá a jól befütött kályha mellől; őt a favágás 467 7| a pesti kaftánt s török bégnek öltözve jelent meg a sárga 468 10| az öreg Bábi kávédarálása behallatszik hozzám. Mi lenne ez egyéb, 469 9| kever a jó közé, a nagy, behemót-termetű komikust, aki disznóságait 470 16| nem tudott, mert Bábi most behozta a paprikás csirkét.~ ~ ~ ~ 471 3| végződő ásításba tört ki s behunyta a szemét, nehogy a kályha 472 16| sógorán végignézzen.~ ~Mihály behúnyta a szemét, mintha élete ösvényét 473 7| álnokságában, hogy maga is beismerte a festékárúk hiányát. Az 474 1| márványlapra, mely a sírbolt bejáratát eltakarta; s a legkisebb 475 6| mondani, hogy ezután rendesen bejársz az üzletbe?~ ~- Nem bátyám, 476 5| vörösbarna ujjasára.~ ~- Akarsz bejönni egy kicsikét? Le tudod győzni 477 10| Micike rémeket lát.~ ~A békés, házi istenek, akik ötven 478 18| feküdni, öcsém!~ ~Mindketten bekísérték Viktort a hálószobájába, 479 2| Micike beköltözik a sárga házba.~ ~A néhai 480 3| májusi tündér, menyecskésen bekötött fejecskéjével, melyben két 481 1| vasárnap délelőtt, váratlanul bekopogtatott az emeleti oduba, mely Mihálynak 482 9| ítéljen maga, a saját tisztes belátása szerint; hiszen tőlem ugyancsak 483 2| zárdabéli kislányok életébe is beleavatkozik, nem akarta, hogy a legendák 484 12| megállt a híd karfáján és belebámult a jéghideg vízbe, mely hókirálynőhöz 485 5| okosabb lett volna, ha szépen belebújsz a párnáid közé, ahelyett, 486 9| csakhamar megfelelt a beléje helyezett bizalomnak. Már 487 18| kétszáz évvel ezelőtt lőtt beléjük az istentelen ellenség, 488 4| szíve és a szeme szinte belekáprázott a csodába: ez a szelíd, 489 5| szót szólsz, akár mindjárt belekezdek valami kopogósba! Akarod, 490 10| változott; igazságtalanul belekötött a segédeibe s egy őszhajú 491 17| arcából, szinte esdeklőleg belemélyedtek a sógora duplatokás prépost-arcába 492 1| feleségül venni?~ ~Viktor belenyúlt a tárcájába és egy kicsike, 493 16| az erdei ház lassanként beleolvadt a leszálló éjszaka sötétségébe. 494 4| késő őszi dér már vastagon belepte az udvaron levő ládákat 495 16| a Takácsy néni életében belepték az emeletes sárga ház minden 496 18| kisvárosba a lábát betette...~ ~Beléptem a szobába és mindjárt meg 497 7| vagyok hajlandó megengedni a beleszólást.~ ~- Nem engeded? Ugy beszélsz 498 6| vízfejű lennék, akkor is beletanultam volna a dolgokba huszonöt 499 7| pedig, nagyot sóhajtva, beletemetkezett irodai főkönyvébe. És a 500 2| neki.~ ~Micike csakhamar beletörődött új életébe; kis gyermeklelkében 501 12| levegőre s öntudatlanul belevetette magát a künn várakozó batárba. 502 9| játékból és a „Török császár”-beli kártyázásból tartja fönn 503 6| mához egy évre vasgyúró lesz belőled, ha így folytatod?~ ~- Ha 504 6| kereskedő bizonyosan lesz belőlem bátyám, - válaszolta Viktor, 505 12| hirtelen kiugrott a kocsi belsejéből, a következő percben fölszakította 506 17| nyugodtságot szimulálva, bár belsőleg maga se volt sokkal nyugodtabb, 507 7| selymeket hozott a pesti belvárosból s csecsebecséket és illatszeres 508 9| lóbálva indult útjára a belvárosi utcákon keresztül. E környéken - 509 16| hátralevő életemben a lólábas Belzebúbtól se fogok annyira irtózni, 510 18| láttam, hanem messziről, a bemohosodott multakból közeledik felém 511 9| előkelő „Angol királynő”-ben, sietve megebédelt a „Zenélő 512 3| elefánt, valami csoda folytán, benézhetett volna az emeleti ablakokon, 513 6| végre-valahára megszólalt benned. Elvégre csakugyan nem kell 514 15| napsütésbe, mely a fűvel benőtt utcácskákat végigöntötte. 515 2| kezének meleg bársonya, a bensőség, melylyel az imént a szemébe 516 18| Szép szomszédnőm nagy bensőséggel mondta el ezt a hosszú történetet, - 517 18| nekem, megmagyarázhatatlan benyomásaim közepette, ekkor úgy tetszett, 518 6| szakértelmes üzletember benyomását.~ ~- Az a szándékod, hogy 519 1| és melegen ajánlom, hogy benzineztesd ki addig tisztességesen 520 15| tanyáikról néha a városba berándultak. Mihály csak ritkán látta 521 9| felől indul útjára a pesti bérházak felé.~ ~És csakugyan, hét 522 7| Lempingertől (akinek munkáit Berlinbe is kiviszik), a személyzet 523 17| Támaszkodj rám, majd besegítlek az ágyadig! Vigyázz, mert 524 5| háztetőkön keresztül szokott besuhanni az elcsöndesült gyermekszobába.~ ~- 525 12| szakácsné a piaci eseményekről beszámolt neki. És most elszántan 526 8| erősebb volt, meggátolta a beszédben. Mihály érezte, hogy nem 527 12| felelt, - amúgy se értett a beszédből egyetlen szót se - hanem 528 18| most is a legérdekesebb beszédtárgya volt az unalmas kisvárosnak. 529 10| élénkséggel vetette föl a beszédtémákat, mintha valami váratlan, 530 8| természetrajz-órán hangosan beszélgettem a zárdában a vörös Zsuzsival, 531 11| volt és igyekezett okosan beszélni a fölizgatott gyermekkel; 532 16| melylyel megholt édes anyám betakargatott valaha. Fáradtan alszom 533 6| teát, mielőtt a vacsorát betálaltatnám? Nem volna jó, ha a cipődet 534 17| legelőször fölkeltél!~ ~Mihály betámogatta öcscsét a hálószobába, levetkőztette 535 1| reggelenként, tovább is szigorúan betartották a házirendet; korán feküdtek, 536 2| volna rá. Putnoky szinte beteges rajongással viseltetett 537 15| arcán, - kis uram, téged beteggé tesz a kisvárosi levegő! 538 3| Azért lelkecském, hogy betegnek való ételt is készíthessünk, 539 15| az ablakot s kíváncsian betekintett a fehér kályha mélyébe, 540 15| akinek minden földi vágya betellett volna néhány rakoncátlan 541 9| mintha legalább is félmilliós betétje volna a világhíres Malvieux 542 18| ebbe a kisvárosba a lábát betette...~ ~Beléptem a szobába 543 13| az aranyszélű csészével betipegő Mihályt s ekkor oly hangos 544 9| melylyel egy tucat éhes szájat betömött naponkint? A jó isten tudja. 545 17| éjszakáján a saját lakásába betörést rendez.~ ~- Fenséges hercegasszony - 546 17| tébolyodott üvöltéssel fognak betörni éjnek éjszakáján egy városi 547 6| módjára énekelt s egy alföldi betyár, bizonyos Tamássy, duhajkodva 548 5| hagyni engem, mert őt is beválasztották a batyúbál rendező bizottságába 549 6| csak sebtíben írt, mert a bevásárlás nagyon elfoglalta, de azért 550 7| két hét múlva tért vissza bevásárló útjáról; komoly és ideges 551 6| a „Kék elefánt” számára bevásároljak. E tekintetben egy kis baj 552 6| szándékod, hogy te fogsz bevásárolni az üzlet részére? Hiszen 553 6| bizonyos Tamássy, duhajkodva beverte a szinpadi csárda ablakait. 554 1| héring- és kocsikenőcs-szag bevette magát. És este, zárás után, 555 4| gyönyörű téli nap sütött, a hó bevilágított az ablakon, odakünn csilingeltek 556 18| akármilyen földi kincsnél...~ ~A bevonuláskor csak futólag láttam a házaspárt, 557 2| bizza. Micike egy reggel bevonult a zárdába, ahol ünnepies 558 5| a leltáron dolgoztak, a bezárt ajtók mögött fagyoskezű 559 16| egy erélyes rándítással bezárta a pénzszekrény ajtaját.~ ~- 560 11| akármilyen későn jönnék is, bezörgetek hozzád és mindent elmesélek.”~ ~ 561 4| istállókra nyíltak, a kézelőjével bíbelődő urára várakozott.~ ~Mihály, 562 2| szobácskákba, az öreg és bizalmas biedermeyer-bútorok közé, ahol az öreg Takácsyné 563 18| mivel az író urak szeretik a biedermeyer-hangulatokat, ezt a szállást még a püspöki 564 10| és egész éjjel száguldozó bikákról álmodtam. És most, napok 565 1| alatt lerázta magáról a bilincseket, melyekkel türelmetlen tagjait 566 3| végigsiklottak a zongora billentyűin; és ilyenkor a Mihály nehézkes 567 15| egyszer-kétszer megütötte a zongora billentyűit, aztán felnyitotta és ismét 568 15| hallott. Oly szílajjul verte a billentyűket, hogy Mihály utóbb gyöngéden 569 18| csak súlyos nehézségek után bír eljutni, már régóta izgatta 570 7| ajándékkal, s kedvetlenül birálgatta az ételeket, amikkel a gyöngéd 571 11| visszatérni a muzsikáló óra birodalmába s egy alapos fejmosás után 572 12| meg se áll vele a halál birodalmáig, melynek kapuja gyászos 573 17| elborította a muzsikáló óra birodalmát. És most megdermedve és 574 15| sötétségben, mely fantasztikus birodalmuk életét kioltotta; Mihály 575 6| vagyok s istennek hála, birom a munkát, elhatároztam tehát, 576 9| devernyát különben aligha birta volna. Nyolckor azonban 577 4| cicomázza magát ennyire? El birtál volna képzelni valaha olyan 578 4| emeletes ház szobácskáit birtokába vette, a Mihály dolgos és 579 1| lehetett - közösen vették birtokukba; de amíg Mihály, az idősebb 580 9| megfelelt a beléje helyezett bizalomnak. Már a negyednapos posta 581 16| legigazabb ember s akkor is vakon bízik a szavadban, ha csak a szomorú 582 16| szálljon. A becsületes szívedre bízom azt a feladatot is, hogy 583 16| hazugságért a szeráfok kara bizonyára szerenádot fog adni neked, 584 5| ennyire, de akárhányszor bizonyosra vettem, hogy odalenn rablók 585 17| reszketve és dobogó szívvel és bizonytalan hangon, mely sehogyse hasonlított 586 5| beválasztották a batyúbál rendező bizottságába s rossz néven vették volna 587 7| öreg Mihály, szép dolgokra biztatsz egy kötelességtudó háziasszonyt, 588 1| Déli Csillag című német biztosító-társaság főügynöksége is e tiszteletreméltó 589 5| elütötte az éjfélt. Mihály, biztosság okából, még megnézte nehéz 590 2| angol kisasszonyok gondjaira bizza. Micike egy reggel bevonult 591 6| szinházban járt, ahol egy Blaháné nevezetű fiatal asszony 592 10| Szebenyi-nemzetségeket a bóbiskálásukból fölébresztették. A régi 593 10| volna. Oh, kicsike tündér, bóbiskolsz-e te is itt valaha fehér hajjal, 594 11| nőcske ült, aki oly módon bocsátotta le szempilláit, mintha valami 595 18| fakereskedő harmadéve tágas bódét építtetett a fenyődeszkák 596 8| Józsefvárosban lakik, valahol a Bodzafa-utca, végén. Akarod lelkecském, 597 9| egészséges gyereke volt a Bodzafa-utcában, de ez a körülmény nem akadályozta 598 3| mandulájuk meggyulladt. Ilyenkor bodzafateát szoktunk adni nekik, s a 599 11| mutatóujja közé dugta s így bökdöste vele a verejtékező vén legény 600 4| voltakép most se volt sokkal bölcsebb, mint akkor, amidőn az elemiben 601 15| üzletembert, akinek minden bölcseség a kisujjában van!~ ~Mihály 602 16| Micike csupa szemenszedett bölcseséget mondott volna - aztán egy 603 16| magamét, hiába ringatták bölcsőmet abban a házban, ahol mindig 604 5| melynek mutatója már a bogárlábú 1-est is túlhaladta.~ ~- 605 2| volna, a szőke, örökké vídám bohémet pedig egy este véresen megsebesülve 606 16| visszatérjen. Előbb csak rövid és bohókás levelekkel mentette távolmaradását, 607 14| mintha a legkacagtatóbb bohózat játszódott volna le előtte 608 14| jezsuita atyáé, aki egy francia bohózatot végignéz, de Micikét mindez 609 13| megremegett bele. Mihály ugyanis a bojtos házisipka helyett az öreg 610 9| mutogatják selyemharisnyás bokájukat; itt lép föl esténkint a 611 17| bennem, meg a kertet, melynek bokrai közt játszottam valaha, 612 12| füttyjelek verték föl a sziget bokrainak sötétségét; a mesék kísérteties 613 16| melyeknek szélén már zöldelő bokrok sötétlettek és ujraéledt 614 15| szíve, sohase érezte magát boldogabbnak, mint ebben a pillanatban. 615 18| megszenvedtek ám ezért a boldogságért, hogy egymáséi lehessenek.~ ~- 616 2| lábainál, alkalmasint túláradó boldogsággal mondott volna igent; de 617 8| Nem érdemled meg a boldogságodat és attól tartok, hogy rossz 618 10| ebben az öreg házban, hogy a boldogságomat számon kérjem. Lehet, hogy 619 8| vagyok benne, hogy vége a boldogságomnak. Az édesapám halálát is 620 7| alatt, mintha kimondhatatlan boldogságot okozna neki, hogy a kis 621 10| szegény apám még a sírjában is boldogtalanná lenne miattam. El tudnád 622 4| fejét. Ki gondolt volna itt boldogtalanságra és fájdalomra? Mihálynak 623 11| elférne, de holtra fáradtan és boldogtalanul térsz haza a sárga házba 624 18| főnótárius.~ ~Mindnyájan derülten bólintottak, mint akiknek valami átkozottul 625 4| mondta a fiatalabb Takácsy bólintva - ugyan mit szólna az édesapánk, 626 13| meg a farkasról és álmosan bólogatni egy nagy okuláréval az orrodon, 627 8| okos kis nőt is el lehet bolondítani az efelé kölcsönkönyvtári 628 8| összedőlt volna! Teringettét, ne bolondozz már kis pajtás, mert komolyan 629 5| óra hosszat várom, hogy a boltból feljőjj s ha ki mertem volna 630 6| leereszkedett a rosszszagú bolthoz: könyveket és számlákat 631 9| házakat közvetített, néha boltokat adott el vagy furfangos 632 4| nemtőjével, délfelé, ha a bolton keresztülhaladt, cigarettája 633 14| szegfűszeget, meg a falusi boltosaidat szeretted, meg a nagybankókat, 634 4| akkor szokta, ha a falusi boltosokkal megalkudott; és a teherhordó 635 15| sáfrányt adj el a falusi boltosoknak! Oh tiszteletreméltó, komor 636 9| szól hozzá a mennyezetes boltozaton keresztül. Ezt mondta:~ ~- 637 1| hátsó pulton, hevenyészett bon-okat csempészett a pénztári fiókba 638 15| mikor Viktor ceruzával írt bonokat csempészett a pénztári fiók 639 7| nagyobb összegről szóló bont talált a pénztári fiókban, 640 16| házhoz.~ ~A rézgálic körül bonyodalmak voltak a pesti piacon és 641 18| Igyál, öcsém, a jó, fűszeres bor föl fog melegíteni! Ez a 642 18| nehézkesen hörpintett a borból, aztán megszólalt, mint 643 3| A százéves csészék arany bordureja megcsillant a függőlámpa 644 13| beláthatatlan üvegfalat borított a szemei fölé, néha véresre 645 18| völgyszakadékokba nyílik kilátás, valaha bőrkötényes nagyapók zárkóztak el a 646 18| édesem, itt van a forralt borod!~ ~A fiatal ember fölriadt 647 18| meg a nagyszerű forralt borodat!~ ~Mihály bólintott és halkan 648 15| sietve kisurrant, hogy a bőröndöt becsomagolja.~ ~Viktor elutazott 649 12| közt, az asztal tele volt boros üvegekkel, egy hentesképű 650 1| Mihály, nagy meglepetésében, borotvájával majdnem lenyisszantotta 651 1| testvérétől, aki éppen a heti borotválkozásához készülődött.~ ~Mihály csodálkozva 652 1| csöndesen tovább folytatta a borotválkozást. Nem mondta meg, hogy mit 653 2| tréfálkodó férfi nélkül, aki borotvált állával és kenderszínű Maximilián-pofaszakállával 654 4| és az arca frissen volt borotválva, bár vasárnap még meglehetősen 655 6| Szerinted még mindig a lapos bőrsipka meg a vörösre fagyott kéz 656 18| hasonlított, meggyujtotta a borszeszt a szamovár alatt s én, barátságos 657 1| becsületes Mihály, aki otromba bőrujjasában már akárhányszor ott állt 658 5| lakott), Mihály pedig, durva bőrújjasában és fülére húzott báránysüvegében, 659 4| lényt, akinek kedvéért a bőrujjasát vagy a térdigérő vászonzubbonyát 660 6| között. Azt hiszed, okvetlen bőrujjasban kell járni, hogy az emberből 661 14| viselni egyetlen ruhát, meg a bőrujjasodat, az öreg pecsétgyürüdet, 662 6| otthon bizony ő is csak bőrujjast visel, akár én, vagy a boldogult 663 8| kis királynője lábaihoz borulni?~ ~Micike megrázta szomorú 664 3| lobbant a lámpa és sötétség borúlt az elcsendesült szobára; 665 3| ágaikat és kék páncélok borultak a sohasem pihenő folyók 666 8| kávéházak vannak, melyekben a borvirágos arcu Herr von Rück ostoba 667 14| tekintett a lámpa világába, mely borzas bakfis-haját megaranyozta.~ ~- 668 11| előtt? Hova megy a nyírkos, borzongató hajnali ködben, mely szinte 669 12| feketén és elhagyottan áztak a borzongatóan hideg őszi esőben. A kis 670 17| És most megdermedve és borzongva gondolt a sötétségre, mely 671 6| csakugyan nem kell hozzá boszorkányság, hogy valaki az üzleti fifikákat 672 11| tekintetét s egy éjszaka alatt boszúálló asszonyokká változtatja 673 10| zsarnokságától és örökké csak a boszútálló asszony szenvedélyességében 674 9| viselt s aranyfogantyús botját lóbálva indult útjára a 675 1| Nem gondolod, hogy botrányos életmódot folytatsz, öcsém? - 676 5| tehetek róla, hogy ilyen botrányosan gyáva vagyok? Mindenesetre 677 6| jelentette ki, hogy mint Bouillon Gottfriedné határozottan 678 7| találta, hogy ez az álnokság bőven meghozza a kamatait; hiszen 679 8| Mihálynak, aki komor külseje és bozontos szemöldöke dacára egy egérke 680 18| estem túl egy kellemetlen bronchitisen, szivesen elszántam magam 681 8| lelkében és most már szinte brutálisan mondta:~ ~- Nem érdemled 682 7| hófehér lámpafény lebeg, egy búbos cserépkályhából, melyben 683 8| óra múlva lázasan rövid búcsúzás után, Pestre utazott. Micike 684 18| azzal a meggyőződéssel búcsúztak el tőlem, hogy egy éhes 685 18| megépíttették valaha.~ ~Búcsúztam és magam is nyugodni tértem 686 11| eláruljam előtte! Itt maradunk Budán, a „Fehér farkas”-ban s 687 8| Zsuzsival, s Angela testvér büntetésből, egy nagy papir-nyelvet 688 8| benne, hogy nem kerülöd el a büntetésedet!~ ~Viktor csupán egy fitymáló 689 15| térdeltessék és hogy hosszú, büntetőleckét irassanak vele, mert olyan 690 6| istenkáromlót megillető tekintettel büntette meg a tréfálkozó vén legényt, 691 7| vasárnapi miséken. Viktor büszkén és leereszkedőleg és mosolyogva 692 1| mosolyogva, de valami hányiveti büszkeséggel, miközben a szép leányarcot 693 4| csakúgy tüzelt a háziasszonyi büszkeségtől, kedveskedve odadörzsölőzködött 694 8| három nap mulva álmosan, bűnbánólag és üres zsebbel fog a kis 695 11| szemét: az ablak mellett egy bundába burkolózott nőcske ült, 696 15| öreg házak levették prémes bundáikat s a kék elefánt is ledobta 697 11| pályaudvarba és Mihály, nehéz bundájában, kiemelte sógornőjét a kupéból. 698 16| A magad számára akár a bundát és a lábzsákot is lehozhatod, 699 18| összetöpörödött kis püspökhöz, hogy bűneik alól feloldja őket. Századévek 700 9| nyilvánítsak.~ ~Tehát íme a bűnlajstrom, melyet a híres és százkezű 701 10| levéltengerét. Mihály érezte, hogy bűnt követ el, mikor az agyongyötrött 702 12| férjes asszony? Tudja, hogy bűntettet követ el, ha a rendőrséget 703 15| kábítóan édes illat-áramlatokba burkolózva leselkedtek be a vén bolt 704 9| még a kövér fiakkeres is butélia-bort iszik s tallérokat dob a 705 7| tiszta házad, mint a füstös butik, ahol az éjjeleidet eltöltöd? 706 8| karjait, mint aki hosszú és butító álomból ébred.~ ~- A délutáni 707 3| fiatalságát hozta ide a morózus bútor-aggastyánok közé.~ ~A subládok rézverete 708 16| hűségesek hozzám, mint régi butoraim, a zegzúgos falépcső és 709 18| empire-sas aranyszárnya. Minden butordarab régen megülte a százéves 710 5| fiai évi mérlegén. A vén bútordarab, aki egyidős volt a néhai 711 13| hálótermében s az ismeretlen butorok, a furcsa szögletek hirtelen 712 3| hófehér fényt vetít a régi bútorokra, a porcelláncsipkés királyné 713 8| asszonyára. Naiv vagy és butuska vagy, kis pajtás és ezért 714 16| elütött tőle, mint a pipacs a buzavetéstől s az ismeretlen bízvást 715 16| világos ruhája, mosolygó buzavirág szeme úgy elütött tőle, 716 2| alkonyatok csöndjére, mely buzavirágszín ruháját, fehér köténykéjét 717 10| folyamán oly viharos üzleti buzgóságot fejtett ki, hogy a munka 718 13| pehelytollal megtöltött caprice-vánkosba, a szeme bágyadtan lecsukódott, 719 7| sejtelmei vannak.~ ~A fiatal cégfőnök csak hat nap mulva tért 720 10| Mihály oly vörös lett, mint a cékla az asztalon heverő porcellánkagylóban, 721 12| Viktor a színpad előtt ült, céklavörös férfiak és rövidszoknyás 722 2| kötelességek teljesítése az a cél, melynek minden derék ember 723 11| fölizgatott gyermekkel; mi célja volna a pesti útnak, mikor 724 3| kolostori fráterhez méltó cellába; Mihály megbólintotta buksi 725 16| alkotott, hogy egy rideg cellában morzsold a rózsafűzért s 726 1| léhaságnak minősítette a céltalan esti virrasztást. Kilenc 727 6| kivette füle mellől a vastag ceruzát s gondolkodva megvakarta 728 18| révükön fogom megírni életem chef d’oeuvrejét. Az asszonyka 729 12| szőnyegen vagy kékpántlikás cicácskája volt a komoly felnőtteknek, 730 4| szelíd, fehér, tehetetlen kis cicájának fájdalmat okozna? Mi lenne, 731 11| mintha drága és ostoba cicakölykecskék lennének...~ ~Mihály fütyürészve 732 4| Mihály csak a te kedvedért cicomázza magát ennyire? El birtál 733 1| zenés-kávéházban s öt forintot adott a cigánynak, aki egy pattogó polkát 734 7| önkéntelenül megreszketett a cigaretta.~ ~- Van lelkiismereted, 735 15| körül, ujja megsárgult a cigaretta-sodrástól, keveset evett és a kávéházból 736 18| makacsul tartotta az egyiptomi cigarettát s néha helyeslőleg bólintott, 737 18| számára, a helyi lap külön cikket irt az eseményről, annak 738 6| kalap vagy a fényesre vasalt cilinder alatt is lehet egy kevés 739 6| csak a tanácsülésre megy cilinderben és császárkabátban, - otthon 740 6| kalapban s hogy egy füstös cimbalmos négykézláb guggolt a makkhetes 741 8| Véletlenül tudom a pontos címét is, mert egyszer ő szerzett 742 1| majdnem lenyisszantotta a füle cimpáját.~ ~- Megházasodol? - kérdezte 743 3| aranyrúgói halkan pengették, cincogtatták a kísérő zenét, melynek 744 9| látta, amikor a báró és cinkostársai később egy félreeső helyen 745 9| amily biztos, hogy a nap Cinkota felől indul útjára a pesti 746 15| sírjáig zúgolódás nélkül cipelte volna a terhet, amit a sors 747 3| nevetségesen kicsiny reggeli cipő, mely egérke módjára surrant 748 3| A szőke májusi tündér cipőcskéi tavaszi frisseséggel koppantak 749 12| alatt.~ ~A híd megdobogott cipőcskéje alatt és a sötét vízben 750 6| betálaltatnám? Nem volna jó, ha a cipődet levetnéd és papucsot húznál 751 17| fehér szakállad a ferdesarkú cipődig ér! Coki a sarokba, vén 752 7| szőnyegre, melyre nehéz cipőjében csak félve és restelkedve 753 6| mellett s finom, vékony cipőjével fáradhatatlanul taposta 754 4| a havat taposta, karcsú cipővel cserélte föl s ebéd előtt 755 15| selyemgomolyag puhaságával cirógatták körül otromba vén fejét. 756 17| a ferdesarkú cipődig ér! Coki a sarokba, vén kutya, amikor 757 10| asszony nyelvén beszélt, csábítóbbnak tetszett előtte a bibliai 758 8| mesékkel? Hol veszed azt a csacsiságot, hogy Pesten cocotte-ok 759 2| akárhányszor könybe lábadt a csacsogó kisleány láttára s néha, 760 5| találta mindezt, hogy majd csaknem követte a porcellánköpönyeges 761 2| ablakon keresztül.~ ~Micike, a család egyetlen kislánya, ebben 762 9| elefánt”-hoz. A tömeges családapa szó szerint a következőket 763 2| választanál idegent, mikor a családban is akad egy mártir, aki 764 1| valamennyien együtt étkeztek a családdal, sietve visszavonuljanak 765 5| elképzelni olyan férjet, aki családját éjnek éjszakáján egyedül 766 10| hiszem, te vagy a legnagyobb csaló! Megálmodtam, hogy valami 767 2| akár Csipkerózsika, vagy Csalóka Péter alakja, akiknek történetével 768 10| lelkecském, ha örökéletedben csalókkal és uzsorásokkal volna dolgod?~ ~ 769 18| régi, elfeledett hangulatok csaptak meg, mintha egy nagyon-nagyon 770 14| körülsímogatta a Mihály csapzott haját, ijesztően szúrós 771 12| a kivilágított szálloda csarnokából s kíváncsi pillantásokkal 772 3| pohárszékeken, a József császár-korabeli subládákon s a sötét tölgyfa-kredencen, 773 6| tanácsülésre megy cilinderben és császárkabátban, - otthon bizony ő is csak 774 2| respektussal nézte a Viktor császárkabátját és sárga keztyűjét.~ ~Viktor 775 6| akik a polgári életben mint császárkabátos szenátorok szerepelnek, 776 17| virágzó életedet a magaméhoz csatolnám...~ ~Micike megrázta a fejét, - 777 6| köré egy pénzzel telt övet csatolt, érzékenyen elbúcsúzott 778 3| háztetőről hosszú, vörös csatorna húzódott le, melyben novemberi 779 3| röpködtek a levegőben, a csatornában zúgott az esővíz és a háztetőkre 780 7| lehetett valaha az a török csausz, akiről Jókai Móric tavaly 781 7| Mihály pedig, a legöregebb csauszokat is megszégyenítő komolysággal 782 3| fiúnak, aki most a furcsa csecsebecsék, aranyos selyempárnák közt 783 7| hozott a pesti belvárosból s csecsebecséket és illatszeres üvegeket 784 4| sok édes és haszontalan csecsebecsére, mely szivárványos fénnyel 785 7| öreg Mihály, ha még ez a csekélység is gondot okoz neked. Mert 786 11| szőrnyeteg nem törődött ily csekélységgel, hanem konokul tovább rohant 787 6| szegény Mihály, még mindig a cselédlányok kiszolgálásában látod az 788 14| olvasta s az érdekfeszítő cselekmény úgy lekötötte a figyelmét, 789 8| jóformán nem is tudta, mit cselekszik; s szinte öntudatlanul, 790 5| asztalon még ott hevertek a csemegés tányérok; egy kis dolgozóasztalkán 791 10| elfogultan játszani kezdtek a kis csemegevillával, de a szeme mélylyé és könyessé 792 4| aféle kényeskedő kis grófi csemete, aki mellett ő idomtalan 793 13| bólintotta, csakhogy egy cseppecske is meg ne maradjon. Micike 794 1| vagyon hirtelen az ölükbe cseppent; s a kisvárosiak ugyancsak 795 10| megborotválkozott, gallért és kézelőt cserélt s azt a vadonatúj császárkabátot 796 4| taposta, karcsú cipővel cserélte föl s ebéd előtt hosszabb 797 3| fatörzsek lobogtak a pocakos cserépkályhában, aranycipellős pásztornők 798 7| lámpafény lebeg, egy búbos cserépkályhából, melyben liliputi tűzerdők 799 10| maradtak a néhai Szebenyi cserépkályhája mellett.~ ~Mihály, sűrű 800 3| nekik, s a húsocska mellé cseresnyebefőttet vagy egyéb nyalánkságot. 801 12| asszonyok ülnek a lángoló cserfahasábok körül; és a parti lámpák 802 3| olvasztották le a havat a mohos cserfahasábokról, melyek a Bakony rengetegeiből 803 3| feketét egy pókhálófinom csészéből s az asztalon sohase ragyogtak 804 3| roskadoztak. A százéves csészék arany bordureja megcsillant 805 13| csak meglátta az aranyszélű csészével betipegő Mihályt s ekkor 806 18| aligha akad, - tette hozzá csettintve a városi fizikus.~ ~- És 807 10| csöndjében. A kanári nem csicsergett az ablakmélyedésben és a 808 9| pesti ágensek még a kerti csigabigáknál is lassúbbak...~ ~Ez estén 809 12| kucsmás óriások a fogukat csikorgatták feléje; nagyszakállú manók 810 12| szélben öreg rézkakasok csikorogtak és a folyam felől hideg 811 3| tükörpolcain s hangja ezüstösen csilingelt, mint az angyalé, aki valaha, 812 4| bevilágított az ablakon, odakünn csilingeltek a tovasuhanó szánkók és 813 15| símogatta meg az arcát, mint a csillaghímes királykisasszony, aki a 814 16| kisváros ablakai titokzatos csillagoknak látszottak, melyek egy idegen 815 16| óvatosság volt az uralkodó csillagzat. Gyalázatosan és embertelenül 816 15| éjjel az üzletbe rohan.~ ~A csillámló fehérséget, mely a didergő 817 6| ezerlángú, szivárványos csillár nem égett volna, s ha a 818 3| hogy a virágok tündériesen csillogni kezdenek az asztal fölött, 819 7| gyors számvetést próbált csinálni a rengeteg költségről, amibe 820 1| nem sajnálod a pénzt, hát csináltass egy új kabátot az öreg Novotnynál, - 821 1| isten csodája - új kabátot csináltatott s szombat este már a Novotny 822 18| a háziasszonyról, akinél csinosabb menyecske a fővárosban is 823 2| Maximilián-pofaszakállával aféle csintalan lengyel gróf szerepét játszotta 824 13| Pillantása előbb a hófehér csipke függönyökre esett, melyek 825 18| térdnyoma s régi, megsárgult csipkék sápadoztak egy antik szofa 826 9| parketten, ahol selymekbe és csipkékbe öltözött lányok táncolnak. 827 2| lett a fantáziájában, akár Csipkerózsika, vagy Csalóka Péter alakja, 828 5| mélyén, kacérul fölfogta csipkés ruháját s egy vén dudás, 829 11| a vén legény furfangosan csíptetett a szemével és így szólott:~ ~- 830 16| Bábi tejfölös paprikás csirkével vár bennünket.~ ~Szótlanul 831 9| hallotta, hogy két nehéz csizma dobogó lépésekkel megy végig 832 4| gallérja alatt, otromba csizmáját, melylyel régebben naphosszat 833 10| agyvelejében; dohogva járt nehéz csizmájával a falépcsőn, a levest oly 834 5| fölgyújtották, a honoráciorok nehéz csizmákban taposták estefelé a havat, 835 4| szeme szinte belekáprázott a csodába: ez a szelíd, hófehér, finom 836 1| veszed.~ ~Mihály - isten csodája - új kabátot csináltatott 837 17| Mihály szemei újabban, isten csodájára, még éjféltájt is nyitva 838 6| Gyulát is a budai várban s csodákat írt a körszakálláról és 839 16| kijelentette, hogy őt nem ejti csodálatba a fordulat, mert kislány 840 15| földerült a láttára; és csodálkozása még fokozódott, mikor a 841 1| bólintott:~ ~- Mi ebben a csodálnivaló, jámbor bátyám? Huszonhatéves 842 3| a megfeketült kredencek csodamódra megifjodtak a kicsike szobákban; 843 3| szárnyait, hajszálfinom és csodaszövésű aranyfátyol csillogott.~ ~ 844 4| A kék elefánt még különb csodát is látott volna, ha egyszer 845 4| fölött és a fantasztikus csodavázákban üvegházi virágok illatoztak. 846 6| gondolod, hogy hamarosan csődbe jutnánk, ha a hebehurgya 847 8| elviselhetetlen izgatottságán csökkentsen. És mialatt Micike zokogva 848 8| egyhangú zúgásáért, a boldog csöndért, mely a küzködő világnak 849 12| szobában egyedül volt; az éj csöndessége megdobogtatta a szivét, 850 4| ha a dal a néma szenvedés csöndességébe fulladna? Mihály meredten 851 18| nagyapók világa volt ez, csöndességtől zúgó vasárnap délutánok 852 2| vissza később az alkonyatok csöndjére, mely buzavirágszín ruháját, 853 1| szakította meg a nyugodt emésztés csöndjét; ez jeladás volt arra, hogy 854 12| hogy férjes asszony.~ ~A csöngetésre egy mexikói szakállas, medvebőrbe 855 8| lenéző bámulattal, mely csöppet se látszott hízelgőnek a 856 2| dadája álomba ringatta. A csöppség komoly és szorgalmas leánynyá 857 2| gyámja lett a szegény kis csöppségnek, aki hat esztendejével egyedül 858 13| mint egy távoli forrás csörgedezése; és Micike ekkor bágyadtan 859 13| az övében nagy kulcscsomó csörög, a kezében pedig azt a különös 860 2| mert mindjárt megfojtasz a csókjaiddal.~ ~A Putnoky-ház zöld zsalúja 861 13| tudom - jobb szereted a csóknál. Mit gondolsz, nem facsarodnék 862 12| verejtéktől s aki a kezével csókokat dobált a közönség felé. 863 15| hogy karjaiba ragadja és csókokkal halmozza el a gyermeket, 864 2| ünnepies komolysággal itta a csokoládéját, illedelmesen felelt a kérdésekre, 865 1| vasárnap délutánonként habos csokoládét szokott ozsonnázni a Takácsy 866 14| bábúját, de másnap eddig csókolja és babusgatja, míg a tűlanglés 867 13| édes vagy, hogy megtudnálak csókolni, de inkább a huslevest eszem 868 14| meleg kis szívedhez és addig csókolod, addig öleled, míg a bábud 869 13| mely az álla alatt kacér csokorba volt kötve, - s most már 870 6| megigért és még egyszer csókot dobott a felesége felé, - 871 7| kacérul harisnyakötőjük csokrát. Viktort most már a batyúbálok 872 2| múlva aranytól csillogó csomaggal jött ki a cukrászdából s 873 11| mert már mindenem be van csomagolva és ha rendőrökkel vigyáztatnál 874 3| érzékeny a mandulája s a csontbotos Wéninger doktort akárhányszor 875 2| ismeretlen szörnyállatok csontjai fehérlettek, a világos ebédlő, 876 13| halad végtelen erdőségeken, csontoktól fehérlő pusztaságokon, forró 877 18| szükségük van. Az urak aztán csoportosan hazakísértek a Kék elefánt-ig 878 2| és könnyelmű gyermeklelke csordulásig megtelt a vágygyal, hogy 879 17| kíméletet, mint a hitvány csürhe, mely az ilyen ember meghívását 880 4| bácsi áll előttem. És miért csúfitod magad ezzel a rettentő, 881 14| Micike csúfolódik az öregekkel.~ ~Viktor csak 882 12| bajuszába:~ ~- Be kellene csukatni azt az apát, aki az ilyen 883 15| ajkát elhagyni készült, csukló és fájdalmas sírásba olvadt 884 7| kiviszik), a személyzet meleg csuklóvédőket, az öreg szakácsné fekete 885 18| melyek fáradtan és megtörve csukódnak le, mikor a barátságos lámpafény 886 8| gondolod, hogy az uradat csúnyául kompromittálod ezzel a lépéssel?~ ~- 887 6| volna csupa drágaköves, csupaszvállú asszonyszemélylyel, az ember 888 2| nagylelkűen Viktor, miközben a cukrászbolt kirakatüvegének segítségével 889 2| gavalléros hajlamú fiú a cukrászda előtt mindig megállította 890 17| lovagom, aki vasárnaponkint a cukrászdában nyalánkságokat vett nekem, 891 2| csillogó csomaggal jött ki a cukrászdából s ajándékát egy fejedelmi 892 18| fogom megírni életem chef d’oeuvrejét. Az asszonyka 893 8| külseje és bozontos szemöldöke dacára egy egérke szenvedését se 894 10| nedves, puha gyermekajka dacossá és merevvé lett, a köny 895 13| csakugyan egy nagyon komoly dadához hasonlított, aki nemcsak 896 13| düllesztette ki a mellét, mintha a dadai méltóság körülbelül egyenlő 897 5| üzletembernek, hanem valami jó öreg dadának születtél, akinek a jelenlétében 898 13| Mihály dadává lesz.~ ~Micikének különös 899 10| hogy az éretlen kisdedeket dadóba kellene küldeni, ahelyett, 900 14| legöregebb ember?~ ~Mihály dadogásából körülbelül annyit lehetett 901 15| és értelmetlen szavakat dadogott és a szeme előtt fekete 902 14| pillangónak kedveskedjék, - dadogta zihálva, nehéz lélekzettel, 903 15| sírva és babusgató szavakat dadogva, szorította magához drága 904 4| illat, eltűnnék innen, ha a dal a néma szenvedés csöndességébe 905 8| Párisban? Pesten csak német dalcsarnokok és zenés kávéházak vannak, 906 8| énekel kuplékat a pesti dalcsarnokokban? Rossz és lelketlen asszonyok 907 11| himbálózik a muzsikáló óra dallamára; honnan tudta volna ő, hogy 908 5| ásítás kapcsán, melynek dallamát néhai édesapjától örökölte.~ ~ 909 13| aranyhárfán kipergetett dalocska, melynek hangjai mellett 910 15| perc múlva táncolni meg dalolni fogsz jókedvedben!~ ~Micike 911 17| érte. Hogy illenék a te dalos, kacagó, drága és hófehér 912 1| volt, hogy a füléből egy jó darabot lekanyarítson.~ ~Mici gazdag 913 6| igyekezettel vagdosta száz darabra a levesben főtt marhahust 914 7| árúraktárt felfrissítse s december közepén - bár semmi fontosabb 915 14| elrontott volna.~ ~- Oh, öreg dédapám, attól félek, hogy már nyolcvan 916 18| alapított a mostani tulajdonos dédapja. Ez a legrégibb ház az egész 917 15| néhány rakoncátlan kis kamasz dédelgetésével, aki az ő hófehér Micikéjét 918 7| neked a szülei helyett is dédelgetned kell őt? Nem esik meg a 919 7| szemeit s ekkor megindult és dédelgető hangon így szólott hozzá:~ ~- 920 11| még a francia babyjüket dédelgették és főzőcskét játszottak 921 16| magadhoz akarod öregíteni a dédunokádat, aki kerek kétszáz évvel 922 18| kacérul kifehérlettek a dekolletált ruhájából.~ ~- Óh, dehogy, 923 9| hanem fényes és napsugaras dél volna. Főkép a Király-utca 924 4| a piaci korzóra, hogy a délelőtti eszmecserére gyülekező honorációrokkal 925 7| egyetlen lánya az egész hosszú délelőttöt átaludná.~ ~Mihály megfontoltan 926 3| néni szóáradata alkalmasint délig se apadt volna el, ha a 927 2| sőt: rákot, pástétomot és déligyümölcsöt is készséggel rendelt pazarló 928 11| még akkor is megszökném. Délre isten segítségével Pesten 929 10| áradt a szivére, mintha a délszak aranyos napsugarában járt 930 17| nénit, mint a régi vasárnap délutánokat, mint édes apád nagy ujságját 931 3| ábrándoztak ködös, téli délutánokon, kacér selyempárnák terhe 932 1| kolostorában nevelkedett s vasárnap délutánonként habos csokoládét szokott 933 13| éjszakának nézte a világos délutánt, vagy amikor először nyitotta 934 16| ennyire fölviszi valamikor a demokrata rézgálic dolgát?~ ~Micike 935 4| messze volt. A késő őszi dér már vastagon belepte az 936 6| amire szüksége van s miután dereka köré egy pénzzel telt övet 937 13| homoktengereken keresztül s hogy a derekában elviselhetetlen fájdalmat 938 4| akcióba lépni, már november derekán barátságos tűz lobogott. 939 3| ezüstös nyírfák és mohos derekú tölgyek között kóborol, 940 7| egyszerre valami különös sejtés derengett benne az emberi boldogság 941 11| kupé mennyezetén; odakünn deres fák bólogattak és magányos 942 11| benne, hogy jobban ki fogok deríteni mindent, mint a te szemfüles 943 11| míg az uram titkát ki nem derítettem. Ne félj pajtás, azért meglesz 944 7| a kis pajtását jókedvre deríti...~ ~A tél eközben tovabaktatott 945 7| téged, kis pajtás, jó kedvre derítselek.~ ~Micike boldogan tapsolt 946 4| verőfényben ragyogó erdőségek derüje aranyozta be a Micike szőke 947 18| főnótárius.~ ~Mindnyájan derülten bólintottak, mint akiknek 948 14| törődnék. Micike csöndes derültséggel hallgatta az ura mentegetőzését, 949 10| el az élet viharai s aki derüs komolyságát a legválságosabb 950 14| de arcvonásai oly mennyei derűltséget mutattak, mintha a legkacagtatóbb 951 8| csakúgy sugárzott a belső derűtől.~ ~- Oh igen, hiszek a rossz 952 15| ebédlő asztalánál s bizonyos derűvel nézte a vén legényt, aki 953 12| temetőkön halad keresztül, a híd deszkái megkoppantak a kerekek alatt, 954 13| hullámok tetején jár, könnyű, deszkákból összerótt lélekvesztőben, 955 6| szöllőpásztor is ott ágált a deszkákon, hamisítatlan veszprémi 956 15| forgószél őt is odasodorta a deszkákra s a láz, mely a színészeket 957 11| egy minden hájjal kikent detektiv se tud eligazodni a rettenetes 958 11| ahhoz, hogy ilyen agyafurt detektiv-munkát végezni tudnál. Ne félts 959 11| szemében borul drága kis detektivje nyakába, ha egy finom kezecske 960 12| láttára még London leghíresebb detektívje is bízvást elhitte volna 961 11| éhenhalnál, ha véletlenül detektivnek születtél volna!~ ~Mihály 962 9| gyönge szervezete a folytonos devernyát különben aligha birta volna. 963 12| lélekzetet vett, azután oly diadalmasan ravasz arcot vágott, hogy 964 17| vett nekem, nem a drága kis diák, aki valamikor a zárdába 965 2| tudja? Nem árulta el már diákkorában az érzéseit, mikor az aprópénzes 966 9| holttestét fölfedezte s személyes dicséretet kapott ezért a nagyhírű 967 18| őrtoronyban turbános katona dicsérte az urat s a vár utcáján 968 13| annyira fázom, hogy a fogam is didereg bele!~ ~Mihály most gyöngéden 969 5| hiszed, akár nem, valósággal dideregtem a fütött kályha mellett 970 5| havat, a pápaszemes cukrász diókat aranyozott a fehér pulton 971 5| fölkelti?~ ~Micike nem felelt direkte a kérdésre, hanem hízelegve 972 13| kezével és minden további disputa helyett önmaga kisietett 973 13| egy virágos kashmirral diszített toilette tükre ezüstösen 974 3| egy pufókképű angyalfejjel díszített medaillon, egy nagyon bő 975 9| behemót-termetű komikust, aki disznóságait egy lókupec komolyságával 976 15| el könyes arcocskáját a diván vánkosaiba, máskor oly hangos 977 1| riasztotta föl álmukból a divatban lévő kisasszonyokat.~ ~- 978 9| butélia-bort iszik s tallérokat dob a szalvétás tányérba, melyet 979 12| s aki a kezével csókokat dobált a közönség felé. Oly undorító 980 10| zsinórával.~ ~- Kis pajtás, dobd a sutba az álmoskönyvedet, 981 14| hirtelen haragjában sutba dobja a francia bábúját, de másnap 982 12| hogy ijedtében még a szíve dobogása is megszünt egy pillanatig.~ ~- 983 15| megrázta a fejét és a szíve dobogott és keze reszketett, mert 984 7| prédikáció alatt idegesen dobolt az újjaival, most egy kicsinylő 985 14| most már mindörökre a sutba dobom.~ ~Mihály összeráncolta 986 1| aztán orrát fintorgatva dobta le magáról a kabátot, melybe 987 11| Mihály, ahogy a lassan döcögő pesti vonat fülkéjében körülnézett, 988 17| Urak, - mondta Mihály dörgő hangon és a szeme fénylett, 989 12| végigkísérte, halkan ezt dörmögte a bajuszába:~ ~- Be kellene 990 7| Mihály vállat vont és dörmögve baktatott ki a falusi boltosok 991 11| egy pillanatig zavartan dörzsölte meg homlokának azt a részét, 992 7| kénsárgák voltak a szüntelen dohányzástól.~ ~- Rossz kereskedő vagy, 993 10| kerék forog az agyvelejében; dohogva járt nehéz csizmájával a 994 3| s a csontbotos Wéninger doktort akárhányszor éjszaka idején 995 5| meglátogatta s Mihály - bár írott dokumentumok nem voltak róla, - a legtávolabbi 996 11| portásnak, aztán - egyéb dolga se lévén, - elnézett a nagykereskedőkhöz 997 11| ő bizonyos volt a maga dolgában: Viktor jámbor filiszter 998 9| törje magát naphosszat a dolgai után s este olyan jókedvvel 999 15| nem ért az okos felnőttek dolgaihoz.~ ~Mihály megrázta a fejét 1000 15| úgye, ha most már a sürgős dolgaim után fogok nézni?~ ~Mihály 1001 7| mondta gúnyosan, - az üzlet dolgait tetszésed szerint megtanácskozhatod 1002 16| valamikor a demokrata rézgálic dolgát?~ ~Micike komolyan bólintott,