IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Muzsikáló óra Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
1003 10| csalókkal és uzsorásokkal volna dolgod?~ ~Micike szelíden bólintott, 1004 7| irodai főkönyvébe. És a dolgok tovább folytak medrükben, 1005 6| is beletanultam volna a dolgokba huszonöt év alatt, - hiszen 1006 8| kevesebbet értesz a világi dolgokhoz. Ki hitette el veled, hogy 1007 7| Oh, öreg Mihály, szép dolgokra biztatsz egy kötelességtudó 1008 11| csacsi Mihály, - van jó dolgom, hogy a titkos terveimet 1009 11| ne fecsegjen fölösleges dolgot. A többit majd élő szóval 1010 11| hadvezérekről, akik órákig dolgoznak egy ötletes és meglepő haditerven? 1011 5| Idebenn jó kis tűz égett a dolgozó öreg ember tiszteletére; 1012 5| csemegés tányérok; egy kis dolgozóasztalkán megkezdett kézimunka feküdt 1013 6| míg te hat ember helyett dolgozol? Fiatal vagyok s istennek 1014 5| féléjszakákon keresztül a leltáron dolgoztak, a bezárt ajtók mögött fagyoskezű 1015 3| isten ments, az ágynak dőlne. Az öreg nemzetes úr gégehurutot 1016 12| prémjét, vacogó fogakkal dőlt hátra az ülésen, az az érzése 1017 13| susogva, miközben a könyökére dőlve az ismerős hálószobában 1018 7| hősiesen leküzdötte; máskor dominót játszott vele, vagy családi 1019 6| tele nem lettek volna csupa drágaköves, csupaszvállú asszonyszemélylyel, 1020 9| látogatást tett, tudsz-e vajjon a drágalátos fiad kalandjai felől? És 1021 14| Akarsz egy lábmelegítőt, drágám, mely a hosszú utazás hidegségét 1022 12| előteremteni egy kocsit, amely a drágámhoz elröpítene engem?~ ~Oly 1023 3| szakácsné arcához.~ ~- Oh drágicám, hogyan képzel olyasmit, 1024 3| akár a harctérről jövő dragonyos csizmái a királyi kastély 1025 14| leereszkedőleg megsímogatta a drótos hajfürtjeidet? Csakugyan 1026 1| volna összefüggésbe hozni a dsungelek óriásával? Nem valószínű, 1027 14| téli álmot alszol, vagy dudaszóra illegeted a lábaidat, ahelyett, 1028 14| ámúlásával tekintett a csöndesen dúdolgató fiatal asszonyra.~ ~- Kis 1029 14| válaszolt, hanem pajkosan tovább dudolta a kupléját, a vén Mihály 1030 13| lélekvesztőben, melylyel dühösen labdáznak az Óceán hullámai. 1031 13| Mihály oly önérzetesen düllesztette ki a mellét, mintha a dadai 1032 1| föl apró kőszemeit, mikor dülöngélő kis gazdáját a kövezeten 1033 1| hiányzik, hogy pezsgő mellett duhajkodjék!” - mondta a vaksi takarékpénztári 1034 6| betyár, bizonyos Tamássy, duhajkodva beverte a szinpadi csárda 1035 1| hang volt benne, mint a duhajság vagy a pörlekedés lármája. 1036 11| hópelyheket szórt feléje a dunai hidon, a Gellért-hegy felől 1037 1| alacsony házak fölött, melyek a dunántúli kék hegyek lábánál meghúzódtak. 1038 9| nagyobb elevenség fogadta a duplaköpönyeges éjjeli vándort; a lámpák 1039 16| koppantak a kövezeten s duplatokája fénylett a tiszta lelkiismeret 1040 16| pihent meg a komoly Mihály duplatokáján.~ ~- Igen, - mondta halkan, - 1041 14| szúrós szemöldökét és fénylő duplatokáját, mely a vén legényt egy 1042 12| felnőtteknek, aki hízelkedve duruzsol a gazdája lábainál; tegnap 1043 7| meglepő volt, hogy Micike, aki duruzsoló cica módjára hevert az ura 1044 2| fukarságát legyőzve, kedvére dusálkodott a drága nyalánkságokban 1045 12| rögtön gyere értem, hogy ebből a posványból kiszabadíts. 1046 2| tűzhelyén állandóan lakodalmi ebédeket főztek s a virágos kert 1047 18| retket és fekete kenyeret ebédel, rojtos kézelőt visel, s 1048 4| fölszolgálta (a pulton való ebédelés rég megszünt) tovább folytatta 1049 2| szentéletű kis főpap még talán az ebédjét se tudta volna elfogyasztani 1050 14| bóbiskoló Mihályhoz, aki az ebédlőasztal mellett az öreg „Hon” híreit 1051 4| vezetett. Két óra volt és az ebédlőből pókhálószerű finomsággal 1052 12| rokolyáikban, kijöttek a sárga ház ebédlőjéből és veszett táncra kerekedtek 1053 10| karikákkal a szeme alatt ült az ebédnél, titokzatos leveleket írt 1054 13| kurtaujjas ingecskéjében az ebédutáni álmából fölébredt s az elsötétített 1055 5| hogy sohase voltam még éberebb, mint ebben a pillanatban 1056 8| hosszú és butító álomból ébred.~ ~- A délutáni vonattal 1057 16| Fáradtan alszom el, pihenten ébredek és öreg könyveim, melyeket 1058 11| sötétben:~ ~- Lusta Micike, ébredj, mert este van!~ ~Senki 1059 13| engedted meg, hogy sohase ébredjek föl többé? Hát nem jobb 1060 12| reggelre mandulagyuladással ébredjen!~ ~A jószívű rendőr lovagiasan 1061 7| estékhez juttatja, aminőkben eddigi medve-életében még sohasem 1062 1| forró víz fölött, melyben az edényeket elmosta. Féltízkor azonban 1063 13| szeretlek, mint valaha az édesanyácskámat szerettem!~ ~Mihály oly 1064 17| a levendulaillatot, mely édesanyádat körülvette. Mindent elnyelt 1065 15| az ő hófehér Micikéjét az édesanyjának nevezi. A kakasülőről, ahonnan 1066 4| egyidősnek látszottál a boldogult édesapáddal.~ ~Mihály kissé esetlenül 1067 10| bébé-koromban, mikor az édesapámat elvették tőlem...~ ~Mihály, 1068 4| kaphattunk volna a szegény édesapánktól, ha az ő életében is ennyi 1069 13| anyján, a sírban nyugvó édesapján és Renáta nővéren kívül 1070 1| takarékpénztári könyvelő, aki édesapjának a jobbkeze volt; és íme, 1071 11| csilingelő gavotte-ot, mely néhai édesapját álomba ringatta valaha?...~ ~ 1072 18| kedvességgel, - Viktor, édesem, itt van a forralt borod!~ ~ 1073 8| és a padjába csempészett édességekre, mint egy haszontalan férjre, 1074 7| számot adni róla; de a hang édességére, mely öreg szívét megsímogatta, 1075 17| mártiriumát, az otthonom édességét idézi föl bennem, meg a 1076 8| el lehet bolondítani az efelé kölcsönkönyvtári mesékkel? 1077 14| születése napját, ha ugyan az eféle jelentéktelen esemény az 1078 4| erdőségben járna, melyre az égboltozat tengerszerű kéksége borult.~ ~- 1079 8| mely fölött a magasságos egeket sejtette, s egy önkéntelen 1080 18| átkozni féléjszakán át az egereket és a poloskákat.~ ~A polgármester 1081 6| hogy sokat dolgozott, de az egészségének, bizonyos vagyok benne, 1082 9| kétszobás lakása és tiz egészséges gyereke volt a Bodzafa-utcában, 1083 9| későbbiekből kiderűl, - égető szüksége volt, mert gyönge 1084 18| szentéletű püspök, aki csupán az égiekkel érintkezik (meg egy évben 1085 16| látszottak, melyek egy idegen égitest messzeségéből villognak 1086 7| melyben liliputi tűzerdők égnek hamuvá, egy pár puha topánkából, 1087 2| vendéget hívtam vacsorára? Egy-kettő, lássatok hozzá a sütéshez-főzéshez, 1088 5| ilyen csacsi asszonynak egyáltalán van becsületszava?~ ~Mihály 1089 16| hogy az éjjelét és nappalát egyaránt a rézgálic fölkutatásának 1090 8| hangokon kívül nem válaszolt egyébbel az öcscse tréfájára. Szerette 1091 12| öreg ember - mit tehetett egyebet? - fejcsóválva elősípolt 1092 18| Takácsy fiú nevelte föl, akik egyedüli rokonai voltak a földön. 1093 10| analizáló lélek és a maga egyéniségének titokzatosságait épp oly 1094 13| dadai méltóság körülbelül egyenlő értékű volna a titkos tanácsossággal, 1095 6| történelemből állandóan egyest kapott a jó nénikék zárdájában, 1096 4| seholse lehet nő, aki ehhez az egyetlenhez hasonló lenne. Néha lopva 1097 4| vennék el, amikor Viktor már Egyetlent feleségül vette? - kérdezte 1098 18| mesélgetni kezdtem nekik egyetmást a pesti írók életéről. Közben 1099 9| vagy furfangos adósokat egyeztetett ki a keményszívű hitelezőkkel. 1100 10| viselkedett, mint akinek egygyel több kerék forog az agyvelejében; 1101 8| világosságáért, a szamovár vizének egyhangú zúgásáért, a boldog csöndért, 1102 3| melyben novemberi estéken egyhangúan kopogott az őszi eső. Kip-kop, 1103 9| amikor - Viktorral majdnem egyidejűleg, - a Schuck úr részletes 1104 5| mérlegén. A vén bútordarab, aki egyidős volt a néhai Takácsyval, 1105 4| tulajdonkép már gyerekkorodban is egyidősnek látszottál a boldogult édesapáddal.~ ~ 1106 18| régi urára figyelt, az egyik pauzánál odasurrant a sógorához.~ ~- 1107 18| közt makacsul tartotta az egyiptomi cigarettát s néha helyeslőleg 1108 18| megfordul-e még zavart fejében az egykori vidám esték emléke, mikor 1109 1| egyáltalában sokkal bátrabbak az egykorú fiúknál! Mert bátorság kell 1110 14| egy öreg szerzetes módjára egymásba kulcsolt.~ ~- És csakugyan 1111 18| ezért a boldogságért, hogy egymáséi lehessenek.~ ~- Talán egy 1112 6| kissé meghánytam-vetettem az egymáshoz való viszonyunkat s arra 1113 1| legkisebb nesznél ijedten néztek egymásra, mert az az érzésük volt, 1114 18| szinte idegenül viselkedtek egymással szemben, szinte féltek, 1115 3| Kip-kop, kip-kop, mondták sűrű egymásutánban a lehulló vízcseppek s a 1116 15| megint zavartan elhallgatott, egyszer-kétszer megütötte a zongora billentyűit, 1117 5| pihegett körülöttem, ha egyszer-másszor az álmomból fölébredtem. 1118 7| bátyám? Az ajándékok árát egyszerűen hozzácsapod a többi költséghez 1119 1| hetvenéves koráig mindig egyszínű ruhában járt, télen-nyáron 1120 7| Mert ugyan miről van szó, együgyű bátyám? Az ajándékok árát 1121 6| hideg hajnali szürkületben együttesen kikísérték a pesti vonathoz.~ ~- 1122 17| Tányértalpuval való bizalmas együttlétét megzavarjuk, de a barátaim 1123 8| olvasott. Mihály nem volt egzaltált lélek és idegeskedett a 1124 5| ezüstpikkelye; s a nyitott fiókokból egzotikus illatáramlatok keltek szárnyra, 1125 3| meglibbent, mint valami egzótikus virág és mozdulatlanul terült 1126 11| valld be őszintén, hogy éhenhalnál, ha véletlenül detektivnek 1127 17| tartanád, hogy egy Takácsy az éhségtől és a szomjúságtól hagyna 1128 12| Gné Freil’n kummen’sz eini, oder gen’sz auszi! - mondta 1129 12| szobában egyedül volt; az éj csöndessége megdobogtatta 1130 18| alighanem a főjegyző - már jóval éjfél előtt megkinált a szent 1131 14| figyelmét, hogy csak az éjféli óraütésre tette le kezéből 1132 5| őrtorony órája már elütötte az éjfélt. Mihály, biztosság okából, 1133 17| újabban, isten csodájára, még éjféltájt is nyitva maradtak), mikor 1134 7| a füstös butik, ahol az éjjeleidet eltöltöd? Nincs szived a 1135 1| zsinóros atillájában s csak éjjelenként rohant vissza a Templom-utcába, 1136 16| árúhoz, bár bizonyos, hogy az éjjelét és nappalát egyaránt a rézgálic 1137 9| játszik, rosszhírű tanyákon éjjelez és szeretőt tart, még pedig 1138 12| sötétségét; a mesék kísérteties éjszakája volt ez, melyről gyermekkori 1139 11| egyedül kóborol a nagyváros éjszakájában! Egy percig megtántorodott 1140 2| korzózó szép asszonyokkal s éjszakánként hazárdot játszott az úri 1141 16| kijelentette, hogy őt nem ejti csodálatba a fordulat, mert 1142 11| mely a régi muzsikáló órát ékesítette. Oh, vajjon ki hallja most 1143 4| kecses kis selyemcicák az ékességei, hogy nélkülük üres és unalmas 1144 17| is visszafojtja, - hiszen ekkora lármával nemcsak a rendőröket 1145 7| van szükség. Mihály, aki ekkortájt aggódva gondolt arra, hogy 1146 7| jókedvre deríti...~ ~A tél eközben tovabaktatott hermelines 1147 14| semhogy a fűszerszámok eladásával törődnék. Micike csöndes 1148 17| gyerekséget elkövetni, hogy elájulsz?~ ~Micike hátraszegte vértelen 1149 5| miközben a szivverése is elállt az ijedtségtől.~ ~- Nem, 1150 18| szerencsére a kisvárosiak korán elálmosodnak s valaki - alighanem a főjegyző - 1151 18| ujságot, de a huszadik sornál elalszik s harmincéves korában szerencsésen 1152 5| te úgy látom, hogy rögtön elalszol, - a szemed legalább nem 1153 8| akit dadája mesemondása elaltat. És Mihály ekkor halkan 1154 11| keltette benne, hogy sógornője elaludt a fáradságtól; de odabenn 1155 5| éjjel? - kérdezte Mihály elámulva, anélkül, hogy az ajtóból 1156 11| hogy a titkos terveimet eláruljam előtte! Itt maradunk Budán, 1157 8| semhogy idegenek előtt eláruljon valamit.~ ~Mihály megértőleg 1158 5| vagy, úgy-e s nem fogod elárulni az uracskámnak, hogy ilyen 1159 8| tipegésében gyönyörködhetik, elbájolta és megindította, mint gyermekségének 1160 18| koldusszegényen, az alkoholtól elbárgyulva, magával szinte tehetetlenül 1161 14| hiszékeny gyermeket ennyire elbolondítasz! Százéves vagy, még talán 1162 13| melyek a kicsike ablakokat elborították; furcsa bébéarcok mosolyogtak 1163 14| évvel ezelőtt mindörökre elbúcsúztál! Oh, reszkető, öreg bácsi, 1164 15| orkán szárnycsapásai elől elbújhatna.~ ~- Nana... bolond kis 1165 14| igyekeztek rá, hogy téged is elcsábítsanak, kis uram? - kérdezte olyan 1166 2| mikor az aprópénzes fiókból elcsent filléreiért cukrot vásárolt 1167 6| akivel téged egy okos ember elcserélne.~ ~ ~ ~ 1168 8| lassankint megnyugodott és elcsöndesedett és síró szeme lezáródott, 1169 5| keresztül szokott besuhanni az elcsöndesült gyermekszobába.~ ~- Oh, 1170 5| valakivel, akit a szive szerint eldöngetni szeretne.~ ~ ~ ~ 1171 14| tiszteletreméltó matróna eléd tálal!~ ~Szólt és egy lenge 1172 18| fognak elszállásolni, a Kék elefánt-ba.~ ~- Ez egy szállodának 1173 18| mindegynek találtam, vajjon a Kék elefánt-ban, a Vörös ökör-ben, vagy 1174 18| csoportosan hazakísértek a Kék elefánt-ig s miután megígértették velem, 1175 16| szándékozott távol tölteni a Kék elefánt-tól, még a hét végén se mutatott 1176 6| fogadta s boldogan mutatott az elefántcsont kötésű könyvecskére, mely 1177 6| megdöbbent pillantással nézett az elefántcsontkötésű imakönyv felé.~ ~- Kis pajtás, 1178 1| sorozták a fűszerüzlet kék elefántját.~ ~A bolt, mely fölött a 1179 18| Egy éjjel a Kék elefántnál.~ ~ (Az iró élményeiből.)~ ~ 1180 4| sürgölődött a fehér asztal körül, elégedett pillantást vetett a felesége 1181 9| utánjárásra még nem volt elegendő; de annyi kiderült belőle, 1182 2| végén, - szólt Micike oly elégült fejbólintással, mintha a 1183 12| tolongott a szeme előtt, hogy eleintén semmit se látott, csak valami 1184 18| küszöbön; a látvány, mely elém tárult, egyszerre feltüzelte 1185 4| bölcsebb, mint akkor, amidőn az elemiben a földrajzot tanulta.~ ~ 1186 10| az asztalfőn s oly lázas élénkséggel vetette föl a beszédtémákat, 1187 10| került egy tekintélyes cég élére. Akarsz velem fogadni, hogy 1188 15| szereplőnek a színpadra, mely elérhetetlen távolságban csillogott előtte; 1189 5| s már-már szerencsésen elért a szobája ajtajáig, mikor 1190 7| vastag nyakát, mely máris elérte az édesapja méreteit s becsületes 1191 7| A becsületes Mihály úgy elérzékenyült a saját szavain, hogy majdnem 1192 5| tudóshoz tette hasonlóvá, élesen megcsillant az árva petróleumlámpa 1193 9| nevezetűt, akinek ügyessége és éleslátása a Lecocqéval vetekedett. 1194 3| találtam a Takácsy néni éléstárában. Mondja, minek volt a baracklekvár, 1195 11| haza a sárga házba és egész életedben síratni fogod, hogy a süldőlány 1196 4| újra visszatérne legénykori életéhez, ha léhasága a kötelességein 1197 10| boldoggá tesz, de az elrontott életemért épp úgy boszút tudok állni, 1198 18| nekik egyetmást a pesti írók életéről. Közben azonban lopott pillantásokat 1199 1| túl volt a huszonötödik életévén, mikor a nagy vagyon hirtelen 1200 9| a jólelkű Micike maga is élethűen szimulálni kezdte az álmosságot, 1201 9| akadályozta meg abban, hogy viruló életkedvvel törje magát naphosszat a 1202 1| gondolod, hogy botrányos életmódot folytatsz, öcsém? - kérdezte 1203 10| gyanított képzeteket keltett életre a lelkében; és bár most 1204 18| voltak a földön. Viktor, az életrevalóbb, utóbb feleségül vette a 1205 16| végigtekintené.~ ~- A földi élettől nem szabad sokat várni, 1206 1| megpillantotta.~ ~A két fiú életútja - bár látszólag egy ösvényen 1207 9| városrészben, már nagyobb elevenség fogadta a duplaköpönyeges 1208 4| tizenöt év óta rendszeresen elfagyni szokott. De Mihály most 1209 8| miközben szöszke fejecskéjét elfagyott virág módjára oldalt hajtotta:~ ~- 1210 18| az életét ily könnyelműen elfecsérelte? Vajjon megfordul-e még 1211 12| sötét udvarra és az ajka elfehéredett félelmében, ha egy magányos 1212 18| feltüzelte a fantáziámat, régi, elfeledett hangulatok csaptak meg, 1213 10| hivatásukat), de nem szabad elfelejtened, szivecském, hogy ez a kamasz 1214 13| lelkem, mert bizonyosan elfelejtetted tegnap elmondani az esti 1215 5| legrosszabb álmunkat is elfelejtjük. Akarod, hogy egy csésze 1216 11| amennyi egy mákszem belsejében elférne, de holtra fáradtan és boldogtalanul 1217 1| a kis Takácsyak gúnyosan elfintorított ajakkal nézték a lapdázó, 1218 17| az ilyen ember meghívását elfogadja. Nem, önök nem érdemelnek 1219 6| a hebehurgya ajánlatodat elfogadnám?~ ~Viktor fölényesen mosolygott, - 1220 18| azzal, hogy az autogrammomat elfogadta. A polgármester ékes szavakban 1221 11| alapos fejmosás után ismét elfoglalja helyét az asztalfőn, melytől 1222 9| alá nyúljon. És e tömérdek elfoglaltság közt még arra is jutott 1223 10| lányfejét, reszkető kezecskéi elfogultan játszani kezdtek a kis csemegevillával, 1224 10| nem felelt, az idegen hang elfojtott benne minden tréfálkozó 1225 4| szorult. És ekkor szinte elfulladt lélekzettel szólott magában:~ ~- 1226 8| megrázta a fejét s az ajka elgörbült mintha valami keserű italt 1227 18| vissza az ebédlőbe, ahol elgondolkozva várakoztam rájuk. Az előbb - 1228 16| arra, hogy az erdei házig elgyalogolj velük, vagy inkább egy meleg 1229 4| a nagyvárosokban és az elhagyatott pusztaságokon seholse lehet 1230 12| vele, hogy ilyen egyedül és elhagyatva áll a titokzatos víz fölött, 1231 12| a lelkén, hogy végképen elhagyja magát, mert a kocsi most 1232 15| szó, mely vonagló ajkát elhagyni készült, csukló és fájdalmas 1233 4| Mi dolog, hogy így elhagyod magad vén pajtás, mintha 1234 12| utcákon át, melyek feketén és elhagyottan áztak a borzongatóan hideg 1235 15| fölnevetett, aztán megint zavartan elhallgatott, egyszer-kétszer megütötte 1236 5| házából vacsora után, ha az elhalt sógorát familiástól meglátogatta 1237 2| édesapja derűs kék szeme elhalványult mesévé lett a fantáziájában, 1238 10| az agyongyötrött gyermek elhamarkodott szavain töpreng; és mégse 1239 18| iszákossá lett s gyalázatosan elhanyagolta a feleségét. Erre az idősebbik, 1240 16| mert a bánáti kalmárok mind elharácsolták előle s nem lehetetlen, 1241 2| halkan, de valami fanatikus elhatározással így szólott magában:~ ~- 1242 6| istennek hála, birom a munkát, elhatároztam tehát, hogy ennek az állapotnak 1243 1| krajcárt gyümölcsözőleg elhelyezte a Takarékpénztárban, amelynek 1244 6| vetem, hogy féltékeny vagy? Elhiheted nekem, hogy a párisi maszkabálokon 1245 6| mögött fekvő magyar falúban. Elhiszed angyalkám, hogy egy valóságos 1246 6| csak nem akarod talán elhitetni vetem, hogy féltékeny vagy? 1247 12| leghíresebb detektívje is bízvást elhitte volna neki, hogy férjes 1248 17| és apró szemeit hirtelen elhomályosította a könyek fátyola. Olyan 1249 13| elmetszik.~ ~- És hogyan tudtál elhozni ilyen eszméletlen állapotban?~ ~- 1250 1| menni? - kérdezte még mindig elhülve Takácsy Mihály.~ ~- Ugy 1251 9| amit ez az édes szőkeség elhullat...~ ~Mihály lefeküdt s magára 1252 11| hájjal kikent detektiv se tud eligazodni a rettenetes nagy városban? 1253 12| pesti éjszakába.~ ~Micike elindult a pesti éjszakába.~ ~Eső 1254 11| érdeklődjék. Mihály körülményesen elintézte a „Kék elefánt” ügyeit s 1255 6| nyuszifülei szinte megrázkódtak az elismeréstől:~ ~- Igen, tagadhatatlan, 1256 13| megharagudnál, ha most hirtelenében eljárnám itt a kállai kettőst?~ ~ 1257 1| aki egy pattogó polkát eljátszott neki. „Még csak az hiányzik, 1258 18| hogy koplalva és nélkülözve élje végig nyomorult földi életét. 1259 1| öccsétől:~ ~- És mikor lesz az eljegyzésed?~ ~- Szombat este és melegen 1260 1| kizárva, hogy még a magad eljegyzésén is hasznát veszed.~ ~Mihály - 1261 10| magára, melyet a Viktor eljegyzésére készíttetett. Az ebédlőben 1262 1| remekében vett részt a fiatalok eljegyzési ünnepén. Hat héttel később 1263 1| fekete kabátod, hogy az eljegyzésre eljöhess?~ ~Mihály, nagy 1264 11| ártatlan babuska módjára éljem végig az életemet? Rég kinőttem 1265 17| környékbeli úr volt - harsogó éljenzésbe tört ki, de egy ösztönszerü 1266 1| kabátod, hogy az eljegyzésre eljöhess?~ ~Mihály, nagy meglepetésében, 1267 18| súlyos nehézségek után bír eljutni, már régóta izgatta a fantáziámat. 1268 1| e perctől fogva végképen elkanyarodott egymástól: Mihály hajnaltól 1269 11| legény felé, akit láthatólag elkápráztatott kissé a nagyváros levegője.~ ~- 1270 6| vízszínű kék szemei szinte elképedt bámulattal szegeződtek elegáns 1271 14| megszúrtam volna. Mondd, elképzelhetőnek találod vén Mihály, hogy 1272 18| mormogó vén Mihály, egy napon elkergette öccsét a családi házból, 1273 1| egy-egy órácskát az üvegfallal elkerített irodában töltött, de aztán 1274 4| hogy most mértföldnyire elkerüli a petróleumos hordókat, 1275 8| úgy festett, mint valami elkeseredett iskolásleány, aki sokkal 1276 16| embertelenül kifosztottak s most elkeseredve és türelmetlenül várom a 1277 15| isten neki, nem bánom, ha elkészíted a podgyászomat. Nem volna 1278 16| akár a világ végéig is elkísérlek, kis pajtás, mert az összezsugorodott 1279 11| eseményeire: a kettesben elköltött vacsorára, a hallgatás hosszú 1280 17| talán olyan gyerekséget elkövetni, hogy elájulsz?~ ~Micike 1281 8| trécselését; de aztán egyszerre elkomolyodott, szeméből előtört a köny 1282 1| bolt aranyos felirásait rég elkoptatta az őszi eső; ötven év óta 1283 6| a konyha ablakából néha ellágyult pillantásokat vetett a hótengerben 1284 16| elefántot ízletes rézgáliccal ellássa?~ ~Viktor a hét végén se 1285 17| nagyprépost és a pajkos Micike oly ellenállhatatlanul komikusnak találta a látványt, 1286 1| előtt tanyáztak. - Viktor ellenben későn feküdt és későn kelt, 1287 7| elefánt” hagyományaival ellenkezik.~ ~Nyár végén Viktor ismét 1288 11| megyek az uram után. Ne ellenkezz, mert már mindenem be van 1289 1| gonddal építtetett (önmaga ellenőrizte naponként a kőmivesek munkáját), 1290 18| lőtt beléjük az istentelen ellenség, az őrtorony még mindig 1291 9| kibékül a legharagosabb ellenségével is. Csak hajnali öt óra 1292 4| odalenn akár az egész boltot ellophatják. Szép pár pofont kaphattunk 1293 5| mindjárt a legelső ülésről elmarad. Nagyon jól tudom, hogy 1294 14| ujabb válasz után kutat az elméjében, - de Micike nem engedett 1295 7| azonban, lefekvés után, sokáig elmélkedett a sötétben s féléjszakát 1296 18| Kék elefántnál.~ ~ (Az iró élményeiből.)~ ~Tavaly fölolvasni hívtak 1297 2| ebédlőben, ahol gyámja a heti élményeit számon kérte tőle; ünnepies 1298 6| húzta ki nyikorgó fiókokat, elmerengve állt meg az aszaltszilvás 1299 8| hogy kétségbeesésemben elmérgezzem magamat. Már egyszer úgyis 1300 4| hadnagyéhoz hasonló síma arcával elmerülve hajolt rézsarkos üzleti 1301 11| bezörgetek hozzád és mindent elmesélek.”~ ~Ennyi volt, se több, 1302 13| az, ha az ujjacskájukat elmetszik.~ ~- És hogyan tudtál elhozni 1303 16| te, rokoni szereteteddel, elmondhatnád nekem. Azt akarod, hogy 1304 9| szükségesnek tartom, hogy elmondjam, hiszen a szemfüles Kovacsóczy 1305 16| százszor és ezerszer is elmondom magamban mindazt, amit te, 1306 13| odaült az ágya elé; aztán elmondta neki az ostoba meséket, 1307 18| gyönyörűségek és fájdalmak mind elmosódtak-e már zavaros szemei előtt, 1308 1| fölött, melyben az edényeket elmosta. Féltízkor azonban a konyha 1309 15| holott tizenegy óra is elmúlt és az üzlet régóta sötét 1310 1| Huszonöt éven át úgy kellett élnem, mint egy árvaházi növendéknek, - 1311 17| lelkükbe suhant, egyszerre elnémította őket s tétovázva és a becsípettek 1312 14| Nem féltél, hogy hangosan elneveted magadat, mikor Viktor a 1313 18| megilleti a „magyar Liverpoole” elnevezés.~ ~A vasutnál a városka 1314 9| Odább, a Szent Teréziáról elnevezett városrészben, már nagyobb 1315 11| egyéb dolga se lévén, - elnézett a nagykereskedőkhöz a Lipótvárosba, 1316 6| meg a brémai kereskedők elnökévé.~ ~Két hét mulva a fiatal 1317 17| édesanyádat körülvette. Mindent elnyelt a sötétség, csak téged hagyott 1318 11| mikor Mihály végre befejezte előadását.) Ha jégeső is esik, ha 1319 18| jut az eszükbe, de közben előállt a város fogata (egy tiszteletreméltó 1320 7| kötelesség tényleg mindennél előbbre való a földi életben, de 1321 1| petroleumlámpája is követte előkelőbb társai példáját.~ ~Igy élt 1322 16| gyóntatója az élet küzdelmeire előkészit. De az ismeretlen szánalmasan 1323 1| vagy harmadnap, a jogtalan előlegeit mégis csak számonkérte tőle, 1324 3| Aztán egy erélyes fújással eloltotta a petroleumlámpát, boldogan 1325 11| mintegy varázslatra eltűnt előlük s a két száműzött vándor 1326 12| tehetett egyebet? - fejcsóválva elősípolt egy fiakkert, Micike helyet 1327 17| inkább egy pillantással, mint élőszóval.~ ~- Alszik - felelte Mihály. - 1328 12| jó portás bácsi, tudna előteremteni egy kocsit, amely a drágámhoz 1329 8| elkomolyodott, szeméből előtört a köny s összekulcsolt kézzel, 1330 16| te minden óvatosság és elővigyázat kútforrása, küldj nekem 1331 8| töltötte s olykor, minden előzmény nélkül, ásítva nyujtogatni 1332 15| nagyot és fogadok veled, úgy elpárolog a szomorúságod, hogy tíz 1333 17| és a szomjúságtól hagyna elpusztulni tíz jóravaló magyar embert?~ ~ 1334 8| férfiakat a feleségüktől elrabolják. Tedd a szívedre a kezedet, 1335 2| egy rossz szellem hirtelen elragadja tőle.~ ~- Apa, - mondta 1336 12| éjszakának, mely a szerelmesét elragadta tőle.~ ~Vékony lakktopánkája 1337 17| éreztem is, hát félénken elrejtettem a világ elől, mert mindig 1338 5| sötétségében. Aztán sietve elreteszelte legényodúja ajtaját, mintha 1339 12| kocsit, amely a drágámhoz elröpítene engem?~ ~Oly megindítóan 1340 13| a legelső hangos szótól elröppen.~ ~A kaftán megmozdult és 1341 4| udvarlóikkal a „Kék elefánt” előtt elsétáltak. De most megnyílt a szíve 1342 14| hogy a rossz urad párnáit elsímítottad?~ ~Micike most komolyan 1343 13| mint a huslevesre. Várj, elsötétítem a szobát, nehogy a kiváncsi 1344 13| ebédutáni álmából fölébredt s az elsötétített szobában éjszakának nézte 1345 13| körülötte és betakargatta és elsötétítette a szobát, épp így, szakasztottan 1346 14| becsületes Mihály majdnem elsűlyedt meglepetésében.~ ~Viktor 1347 14| füledhez és tejbedarácskán élsz, mert a fogaidtól már ötven 1348 18| Takácsy Mihályhoz fognak elszállásolni, a Kék elefánt-ba.~ ~- Ez 1349 11| fejeddel ilyen ostobaságra elszántad magad...~ ~Oh, jámbor Mihály, 1350 18| kellemetlen bronchitisen, szivesen elszántam magam a hosszú útra, mert 1351 11| asztalfőn, melytől a rossz vére elszólította. Viktorból jámbor és tisztességes 1352 4| gondolsz, vén Mihály, hogy így elszomorodtál? - kérdezte Viktor, míg 1353 5| Pajtás, - mondta most Micike elszontyolodva, - te úgy látom, hogy rögtön 1354 5| kopogósba! Akarod, hogy eltáncoljam neked az oláh medvetáncot?~ ~ 1355 8| Viktor most már sűrűbben eltávozott a „Kék elefánt” látóköréből, 1356 5| végzett.~ ~- Ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra! - mondta 1357 7| háromszáz évvel ezelőtt éltem, hát bizonyos, hogy akkor 1358 11| az eltökélt szándékomtól eltérítene...~ ~Mihály most összeszedte, 1359 14| leghíresebb korhelye se tudná eltéríteni attól, hogy idejében lefeküdjék, 1360 3| ha az ötvenéves rendtől eltérni merészkednénk.~ ~Pajkosan, 1361 4| amelyben eddig öregurasan elterült.~ ~- Arra öcsém, hogy én 1362 11| már az első negyedórában eltévednél? És hogy akarod követni, 1363 12| Vagy idegen és talán eltévedt Pest városában? Akarja, 1364 15| a legjobb pajtása előtt eltitkolja. Óh, rossz Micike, nem születtél 1365 11| hatalom a földön, amely az eltökélt szándékomtól eltérítene...~ ~ 1366 7| butik, ahol az éjjeleidet eltöltöd? Nincs szived a szegény 1367 2| öreg Takácsyné az életét eltöltötte.~ ~ ~ ~ 1368 18| furcsa fiatalember ült, aki eltorzult arcán még mindig konokul 1369 7| anyja szobácskáiból végképen eltünhetne kis pajtásának alakja, meglapulva 1370 13| és forrásaival, egyszerre eltünt előle, a datolyafák elvesztek 1371 3| alatt? A komor vén emberek eltüntek egy titokzatos sülyesztőben 1372 4| mint egy kedves illat, eltűnnék innen, ha a dal a néma szenvedés 1373 16| mosolygó buzavirág szeme úgy elütött tőle, mint a pipacs a buzavetéstől 1374 5| Az őrtorony órája már elütötte az éjfélt. Mihály, biztosság 1375 10| nyomott a latban, ridegen elutasított minden kölcsönkérőt; mert 1376 15| bőröndöt becsomagolja.~ ~Viktor elutazott és Micike arcán nem látszott 1377 5| szépet, hogy a félelmemet elűzd? A kolostorban mindig a 1378 1| ellene, hát akár azonnal elválhatunk egymástól.~ ~Mihály, aki 1379 10| enyémet megrontotta.~ ~- Elválnál tőle, vagy mérget kevernél 1380 15| haldokló Pest városában elvégezhetne helyetted?~ ~Mihály hátraszegte 1381 6| végre-valahára megszólalt benned. Elvégre csakugyan nem kell hozzá 1382 17| falépcsőn, hogy aztán lassan elvesszenek az utca sötétjében. Viktor 1383 12| síkos volt és a ködtengerben elveszett az ablakok fénye, melyeken 1384 9| kétkrajcáros preferánc-partiet elveszített volna az országúti kávéházban.~ ~- 1385 6| mintha az uradat örökre elveszítetted volna! Gondolj csak vissza 1386 8| melyet tizéves korodban elveszítettél!~ ~Mihály zavartan krákogott 1387 16| hullámai közé keveredik, én is elveszítettem a magamét, hiába ringatták 1388 8| öreg pajtás: hát mindenkit elvesznek tőlünk, aki valamikor szeretett 1389 14| egy végtelen, hófelhőkben elvesző hegyoromra kapaszkodnék.~ ~ 1390 16| bátyám? A falusi ember mindig elveszti a fejét, ha a rettentő nagyváros 1391 6| magát a pompás tyúkleves élvezetének.~ ~- Oh, gonosz Mihály, 1392 1| növendéknek, - most már élvezni akarom az életemet és a 1393 14| azonban kijelentette, hogy elvileg nem avatkozik idegen emberek 1394 11| utazzék! A vasút engem is elvisz, ha az útipénzt megfizetem, - 1395 7| kérdezték volna, akar-e mezitláb elzarándokolni a szent földre, alkalmasint 1396 15| az ismeretlen nagyvilágot elzárták előle.~ ~Micike kissé megnyúlt 1397 13| valami édes és boldog elzsibbadással figyelt az öreg Mihály halk 1398 18| házban, öntudatom lassankint elzsibbadt s messziről, mint egy idegen 1399 7| Mihály nehézkes tagjai szinte elzsibbadtak a gyönyörűségtől, hogy a 1400 2| hogy Micike nélkül épp úgy elzüllenék, mint az a francia ifjú, 1401 9| rossz fát tett a tűzre, elzűllött s azóta teljesen a „Zrinyi” 1402 6| bőrujjasban kell járni, hogy az emberből tisztességes üzletember 1403 9| pénz csak arra jó, hogy az embereket megbolondítsa, - mondta 1404 17| nem méltó tisztességes emberekhez, hogy egy úri házat korcsmának 1405 14| leskelődnek az ártatlan falusi emberekre.~ ~- És tiz órakor már csakugyan 1406 1| fölött, ahol egy hosszú emberéleten át tanyát ütött. Az összetöpörödött 1407 7| s a házaséletembe senki emberfiának nem vagyok hajlandó megengedni 1408 4| tiszteletreméltó, felnőtt emberhez.~ ~- Igy is kell, mert különben 1409 2| megjegyzést tett a fiatal lányok emberismeretéről, lelkesedve kijelentette, 1410 14| mondani, hogy becsületes embernek tartod az öcsédet? Te is 1411 10| korára épp olyan szigorú emberré lesz, akár az édesapánk?~ ~ 1412 9| nagyurak és a könnyelmű embersöpredékek életét folytatja. Hamiskártyásokkal 1413 10| édesapjától örökölt. Mihály szinte embertelen zsarnokká változott; igazságtalanul 1414 16| csillagzat. Gyalázatosan és embertelenül kifosztottak s most elkeseredve 1415 3| mi az akarata.~ ~*~ ~Az emeleten öt kicsi szobácska volt 1416 7| örömünnep volt a „Kék elefánt” emeletén. A ládákból édes és csodaszép 1417 11| képzeletük a kis sárga ház emeletére vitte őket, a lábakon álló, 1418 4| velem, hogy egy év múlva új emeletet húzatunk a Kék elefánt fölé?~ ~ 1419 18| háziakat fölébresszem, de az emeletre érve, váratlan meglepetés 1420 3| hölgyecskék tánclépésekben emelgették aranycipellős lábukat, térdharisnyás 1421 10| nagykereskedők szemérmetlenül emelik a fűszerszámok árát, a falusi 1422 11| ezüstködben virrasztó házikók emelkedtek ki a téli reggel szürkeségéből; 1423 1| feje hirtelen fel fogja emelni a vaskarikás márványfödelet. 1424 9| azonban véres arccal, de emelt fővel tér vissza s tiz-husz 1425 1| szakította meg a nyugodt emésztés csöndjét; ez jeladás volt 1426 13| lesz, ha valaki az ételt emlegeti előtte, de Mihály fitymálva 1427 11| pedig, titokzatos ügyleteket emlegetve, nekiindult hócipőjében 1428 8| nyakamba.~ ~A fájdalmas emlék annyira meghatotta az érzékeny 1429 16| város egyetlen mecénásának - emlékére állítottak. A falépcsőn 1430 1| fénnyel világított az utódok emlékezetében. Puritán, kissé savanyú, 1431 12| várakozó batárba. Sohase emlékezett rá, hogy kimondta-e a Fehér 1432 11| körül édes és szegfűszegre emlékeztető illatok kóvályogtak a levegőben. 1433 18| ablakfüggönyök középkori miseruhákra emlékeztettek, egy imazsámolyon még meglátszott 1434 10| picurka koromból még arra is emlékszem, hogy a szegény apám szerencsétlensége 1435 6| asszony pacsirta módjára énekelt s egy alföldi betyár, bizonyos 1436 9| melyet a rövidrokolyás énekesnők a füsttengerben körülhordoznak. 1437 11| férfiakat megszégyenítő energia lobog, mely ijesztően meghazudtolja 1438 8| mosolygástól torzult el, míg enerváltságtól remegő ujjaival tréfásan 1439 7| megengedni a beleszólást.~ ~- Nem engeded? Ugy beszélsz öcsém, mint 1440 10| vagyok pólyásbaba. Játékszer, engedelmes kislány vagyok, ha jól bánnak 1441 1| mondott rézedényeinek s engedelmesen odafeküdt az ura mellé, 1442 14| elméjében, - de Micike nem engedett neki időt a gondolkodásra, 1443 13| Vén pajtás, miért nem engedted meg, hogy sohase ébredjek 1444 14| Százéves vagy, még talán ennél is öregebb aggastyán vagy, 1445 13| homlokát.~ ~- Most megfogod enni azt a tyúklevecskét, amit 1446 3| ebédre Borbála néni? - mondta ennivaló komolysággal a bő pongyola.~ ~- 1447 10| megrontom az életét, ahogy ő az enyémet megrontotta.~ ~- Elválnál 1448 3| reggelig itt tudna ülni az enyhe lámpafényben, a szőnyegre 1449 6| Hiszen attól tartok, hogy az enyvet vagy a szilvalekvárt nem 1450 11| tudnál. Ne félts engem, épen fogok visszatérni, ha mindent 1451 16| egy schönbrunni mintára épített majorság volt, - a kisvárosiak 1452 6| aligha veszélyeztetik a testi épségét. Azt hiszed, valami különös 1453 18| ház ötven esztendeje nem épült a kisvárosban s mikor a 1454 8| Lecocq urat, aminthogy az érckoporsótól kezdve a fakereplőig mindent 1455 2| püspök zsigmond-pusztai erdejében rendezett. Hogy a katasztrófa 1456 8| arra, hogy utazását üzleti érdekekkel indokolja. Unottan és álmos 1457 18| ami engem, mint regényírót érdekelhetne? Ha ez a házaspár regénytéma, 1458 6| kizárólag csak a „Kék elefánt” érdekelné. A fiatal princ leereszkedett 1459 18| történet voltaképp semmit se érdekelt.~ ~A főorvosné megrázta 1460 10| aki tetemes összeggel van érdekelve a „Kék elefánt”-nál, hirtelen 1461 18| nemcsak a butorokat fogja érdekesnek találni az író úr, hanem 1462 14| Klopstock Messiását olvasta s az érdekfeszítő cselekmény úgy lekötötte 1463 10| iroda sarkában és néha oly érdeklődéssel olvasgatta a vasúti menetrendet, 1464 11| fogyatékos fűszerszámok után érdeklődjék. Mihály körülményesen elintézte 1465 8| a kékgálic iránt akarsz érdeklődni? - kérdezte a jámbor Mihály, 1466 15| az ebéd részletei iránt érdeklődött, oly fölényesen símogatta 1467 11| mosolyogtak ezen az ostobaságon s érdeklődve néztek szét a különös vendégseregen, 1468 17| rémíti, épp oly kevéssé érdemel kíméletet, mint a hitvány 1469 17| elfogadja. Nem, önök nem érdemelnek kíméletet - és ezért csak 1470 10| máskor még csak szóra se érdemesített volna. És a takarékpénztárban, 1471 8| brutálisan mondta:~ ~- Nem érdemled meg a boldogságodat és attól 1472 8| mint magányos sétája az erdőben, mint legkedvesebb könyve, 1473 3| gyöngyvirág illata, mely az erdők és a patakok fiatalságát 1474 12| néha úgy rémlett neki, hogy erdőkön, özönvízen, végeláthatatlan 1475 4| tavaszi pompájában viruló erdőségben járna, melyre az égboltozat 1476 4| tavaszi verőfényben ragyogó erdőségek derüje aranyozta be a Micike 1477 13| ökrösszekéren halad végtelen erdőségeken, csontoktól fehérlő pusztaságokon, 1478 9| hét mulva oly biztos az eredmény, mint amily biztos, hogy 1479 6| való viszonyunkat s arra az eredményre jutottam, hogy voltaképpen 1480 12| vért is megdermeszti az ereiben? Hova tünt a világos kis 1481 11| fáradságtól; de odabenn az erélyesebb zörgetésre se támadt semmiféle 1482 10| Való igaz, hogy Viktornál érettebb férfiak is vannak a földön ( 1483 13| elviselhetetlen fájdalmat érez; de ekkor karcsú pálmák 1484 17| boldogok az én koromban éreznek, vagy ha éreztem is, hát 1485 14| kulcsolt.~ ~- És csakugyan nem éreztél volna semmi fájdalmat, mikor 1486 18| aki csupán az égiekkel érintkezik (meg egy évben egyszer, - 1487 1| népes piaci korzón.~ ~Igy érkezett el az a nap, mikor Viktor, 1488 12| akármilyen késő éjszakán érkeznél is, rögtön gyere értem, 1489 12| vagyok s félórával ezelőtt érkeztem meg a budai pályaházba. 1490 1| székel. A kék elefánt az ósdi erkölcsök, az üzleti szolidság, a 1491 8| járt innen, a hangos és erkölcstelen pesti éjszakában, mely a 1492 4| magad ezzel a rettentő, ernyős sapkával, amilyet az öreg 1493 14| szólva csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudja az álmos szemét nyitva 1494 8| ösztön, mely az akaratánál is erősebb volt, meggátolta a beszédben. 1495 18| szofán ülő fiatalemberre, aki erőtlen ajkai közt makacsul tartotta 1496 9| fölindulástól, oly csodálatos erővel ügyelt magára, hogy a tékozló 1497 13| lesz, ha sohase fog tudni erről a kirándulásról?~ ~Micike 1498 17| püspökök és reszketőkezü érsekek is meg szokták nyalni a 1499 11| fáradnál hiába, mikor semmit se érsz vele? (mondta szomorú mosolygással 1500 2| szívesen feláldozza magát érted? Mit gondolsz, el tudnád 1501 13| méltóság körülbelül egyenlő értékű volna a titkos tanácsossággal, 1502 11| meg igazán az eszem. Mi értelme volt annak, hogy kékszalagos, 1503 15| nem volt képes rá, hogy értelmes szavakkal válaszoljon. Mihály 1504 15| perzselte. Mihály szédült és értelmetlen szavakat dadogott és a szeme 1505 1| ijedtséggel, mintha az öccse arról értesítette volna, hogy őrnek áll be 1506 11| a készülő veszedelemről értesítse? Oh, ő bizonyos volt a maga 1507 5| megdöbbenéssel, mintha arról értesült volna, hogy az öcscse egy 1508 12| Micike nem felelt, - amúgy se értett a beszédből egyetlen szót 1509 17| mint most, hogy ezeket az érthetetlen szavakat meghallotta.~ ~- 1510 14| mi falusiak meg se igen értjük, hogy ilyen léha és mulatós 1511 14| most már annyi fájdalmat se érzek, mintha a kisujjamat megszúrtam 1512 6| pénzzel telt övet csatolt, érzékenyen elbúcsúzott Micikétől és 1513 2| adott hangosan kifejezést érzelmeinek; sőt: rákot, pástétomot 1514 10| fantáziátlan lelkében az a furcsa érzés lett urrá, hogy a gyermek 1515 6| szegni, ha a becsületes érzésed végre-valahára megszólalt 1516 2| árulta el már diákkorában az érzéseit, mikor az aprópénzes fiókból 1517 5| kályha mellett s az volt az érzésem, hogy végtelen messze vagyok 1518 1| néztek egymásra, mert az az érzésük volt, hogy a szigorú öreg 1519 17| ki sápadt arcából, szinte esdeklőleg belemélyedtek a sógora duplatokás 1520 14| ugyan az eféle jelentéktelen esemény az ünneplésre méltó volna.~ ~- 1521 11| visszagondolt a tegnapi éjszaka eseményeire: a kettesben elköltött vacsorára, 1522 12| öreg Bábi szakácsné a piaci eseményekről beszámolt neki. És most 1523 18| lap külön cikket irt az eseményről, annak a reményének adva 1524 14| mosolygott: oh nem, arra is volt eset, hogy egyszer majdnem éjfélig 1525 5| hasonlított.~ ~A vén legény, esetlenségét meghazudtoló fürgeséggel, 1526 5| minthogy én álmos vagyok? Esküszöm, hogy sohase voltam még 1527 1| héttel később megvolt az esküvő is s a komoly kis szőke 1528 12| kísérteteknek nézte és a szélből, az esőcsatorna zúgásából rossz szellemek 1529 3| a csatornában zúgott az esővíz és a háztetőkre fehér selyemszövet 1530 3| gégehurutot szokott kapni az őszi esőzések idején, Mihály úrfit meg 1531 5| mutatója már a bogárlábú 1-est is túlhaladta.~ ~- És vacsora 1532 5| nehéz csizmákban taposták estefelé a havat, a pápaszemes cukrász 1533 3| selyempárnák közt töltötte az estéit, sokáig úgy tetszett, hogy 1534 7| Mihály, öcscse megérkeztének estéjén, nagyobb összegről szóló 1535 9| sejti, - itt tölti minden estéjét a „Kék macská”-ban, francia 1536 18| fejében az egykori vidám esték emléke, mikor Micikéje kacagva 1537 8| szinte reszketett a magányos estékért, melyeket szép sógornéjával 1538 8| csak percekre nézett be, az estéket többnyire a barátai közt 1539 7| csodálatosan szép és drága estékhez juttatja, aminőkben eddigi 1540 8| öcscsének, amiért e csodaszép estékkel megajándékozza. A szive 1541 18| tél volt s csak nem rég estem túl egy kellemetlen bronchitisen, 1542 2| lim-lomnak tekintette. És esténként, ha néha a püspöki jószágkormányzó 1543 13| lelkecském, még nem, de estére bizonyosan itthon lesz. 1544 5| napjában; de Szilveszter estjéig pontosan el is készült a 1545 11| meg volt a magához való esze; hogyne gondolt volna hát 1546 10| tizenhárompróbás kontár írta. Hogy jut eszedbe afelé csacsiság, hogy a 1547 15| hozzá:~ ~- Oh, most jut eszembe szívecském, hogy odalenn 1548 17| maradtak), mikor egyszerre eszeveszett lárma hallatszott az utca 1549 4| korzóra, hogy a délelőtti eszmecserére gyülekező honorációrokkal 1550 13| hogyan tudtál elhozni ilyen eszméletlen állapotban?~ ~- A pesti 1551 18| káprázatos aranyhíd, melyen át észrevétlenül átlibbenek az Álomország 1552 14| még a fiatal asszonyokat észrevetted? Emlékszel-e még rá, hogy 1553 18| vendégül lát). Uj ház ötven esztendeje nem épült a kisvárosban 1554 2| kis csöppségnek, aki hat esztendejével egyedül maradt ezen a hideg 1555 18| hogy a könnyelmű Viktor két esztendő alatt az utolsó fillérjét 1556 18| fiút szeretettel fogadták. Esztendők óta egy födél alatt lakik 1557 18| átkozottul pajkos történet jut az eszükbe, de közben előállt a város 1558 11| elballagott az ebédlőbe; de az étel épp oly kevéssé ízlett neki, 1559 1| Ötven éven át ugyanazok az ételek kerültek mindennap az asztalra, 1560 7| kedvetlenül birálgatta az ételeket, amikkel a gyöngéd Micike 1561 15| tekintetes asszony se nyult az ételhez, amikor félesztendős menyecske 1562 16| míg a szegény kis uram az ételről és az italról is megfeledkezik, 1563 1| akik valamennyien együtt étkeztek a családdal, sietve visszavonuljanak 1564 11| vendégseregen, mely a „Fehér farkas” éttermét megtöltötte; de gondolatban 1565 13| fehér farkast?~ ~- Nem, nem, ettől már nyugodtan alhatsz!~ ~- 1566 2| gót ablakok mögül unalmas etude-ök taktusai szűrődtek ki a 1567 10| tetszett előtte a bibliai Évánál, mert sohase gyanított képzeteket 1568 18| égiekkel érintkezik (meg egy évben egyszer, - a felség nevenapján - 1569 14| Szentgyörgynapkor töltötted be századik évedet és hogy a nagy Napoleon, 1570 5| látszott többnek tizenhat évesnél, - mosolyogva széttárta 1571 15| cigaretta-sodrástól, keveset evett és a kávéházból késő éjszaka 1572 6| fogadni öcsém, hogy mához egy évre vasgyúró lesz belőled, ha 1573 18| is elég, hiszen különben évszám annyit alszunk, mint a mormotérok. 1574 4| kivont meg összeadott néhány évszámot.~ ~- Harmincegy múltam az 1575 18| sublád fölött, amelynek szine évszázados templomi székekre emlékeztetett, 1576 8| kérded, lelkecském?~ ~- Ezekben a regényekben van egy titkos 1577 6| múlatságából, hiszen voltakép nem ezekért jöttem én ide, hanem azért, 1578 17| öreg ember, mint most, hogy ezeket az érthetetlen szavakat 1579 14| mennyire megbotránkoztál, mikor ezekkel a tizenhárompróbás korhelyekkel 1580 18| megzavarta volna. Mi volna ezeknek a multjában olyasmi, ami 1581 6| a pesti szinpadra? Ha az ezerlángú, szivárványos csillár nem 1582 8| megszabadítani attól az ezermázsás súlytól, ami a szívemre 1583 16| fáradsz, mert százszor és ezerszer is elmondom magamban mindazt, 1584 6| kékgálic és szentjánoskenyér ezidőszerint sehol sincs raktáron s így 1585 11| örökké fáradt Micike, aki ezidőtájt még a gyermekek boldog álmát 1586 14| hogy negyvennyolcban már ezredes voltál és hogy a legfiatalabb 1587 12| tapsoltak, egy öregember, ezüstbojtos sipkában, nagy tubákos szelencét 1588 1| ládái közé, Viktor pedig, ezüstbotját lóbálva, sétált végig a 1589 14| tudtál volna mondani ezért az ezüstcsillagos Pierettedről vagy a provánszi 1590 16| megrészegítette volna. Tompafényű ezüstfátyol borult az útakra és a mezei 1591 7| vagy ijesztő, amit ez az ezüsthangocska ajánl neki? A tea néha megégette 1592 11| bánatos bátyja a levelet egy ezüsthuszas kíséretében adta át a medvebundás 1593 3| a fiatal férj, miközben ezüstkanalával a gőzölgő feketéjét kavargatta.~ ~ 1594 11| Lassan kivilágosodott és ezüstködben virrasztó házikók emelkedtek 1595 5| okából, még megnézte nehéz ezüstóráját, melyet boldogult édesapjától 1596 5| megcsillant a fejetlen héringek ezüstpikkelye; s a nyitott fiókokból egzotikus 1597 12| válaszolni tudjon.~ ~Az ezüstsisakos férfi megtörölte a bajuszát 1598 12| óriásának látszott és csillogó ezüstsüveget viselt a fején - most hirtelen 1599 2| fehér asztal csillogott az ezüsttől és a virágoktól, az istállóban 1600 7| muzsikát hallgatná.~ ~Viktor ezúttal még tovább maradt Pesten, 1601 6| hevesen, mert az ilyen redves fa, ha meggyullad, még a száraznál 1602 2| fegyvere állítólag megakadt egy faágban s a golyó a szerencsétlen 1603 13| csóknál. Mit gondolsz, nem facsarodnék el nevettében a kék elefánt 1604 13| csipkeruhás gyermeknek a téli fagyban? Oh öreg Mihály, takarj 1605 5| dolgoztak, a bezárt ajtók mögött fagyoskezű segédek ugráltak a hosszú 1606 6| lapos bőrsipka meg a vörösre fagyott kéz az egyetlen kereskedői 1607 16| Mihálynak. „Nevezz ostoba fajankónak, kedves bátyám, mondd, hogy 1608 12| szíve majdnem elfacsarodott fájdalmában.~ ~- Igen, hogyne kerítenék, 1609 18| szinek, gyönyörűségek és fájdalmak mind elmosódtak-e már zavaros 1610 15| vagy és nekem megszakadna fájdalmamban a vén szivem, ha nem tudnám, 1611 15| mert olyan álnok, hogy a fájdalmát a legjobb pajtása előtt 1612 8| s szinte öntudatlanul, a fájdalmától ösztökélve, kelt föl a helyéből, 1613 2| édesanyja, - és oh, mily fájdalommal gondolt vissza később az 1614 4| itt boldogtalanságra és fájdalomra? Mihálynak egy gyerekkori 1615 17| hogy szinte üvöltenek a fájdalomtól. Ezek a ravasz fickók jól 1616 16| fogok rakni, amelynél a fájós térdkalácsodat fölmelegítheted.~ ~ 1617 4| Hiszen Viktor szinte más fajtabéli volt, mint ő; finom, graciózus 1618 17| Egy nagyprépost, aki sírva fakad.~ ~Egy este - vagy tíz nappal 1619 7| ő a másvilágon is sírva fakadna, ha az egyetlen lánya az 1620 15| mert legszívesebben sírva fakadnál és a vánkosodba ásnád a 1621 5| hogy az imént sírva nem fakadtam félelmemben. Nem gondolod; 1622 12| megdobogtatta a szivét, a kopasz fákat gonosz kísérteteknek nézte 1623 7| egy kicsinylő gesztussal faképnél hagyta a bátyját, Mihály 1624 8| az érckoporsótól kezdve a fakereplőig mindent fel tud hajszolni, 1625 18| kisvárosban s mikor a zsidó fakereskedő harmadéve tágas bódét építtetett 1626 13| itthon lesz. Most azonban a fal felé fogsz fordulni és szépen 1627 18| kisvárosban, a vén házak falaiban még ott vannak az ágyúgolyók, 1628 13| pillantása most áthatolt a szoba falán, végigsíklott a messze országútakon 1629 16| régi butoraim, a zegzúgos falépcső és a mozdulatlan kőelefánt, 1630 18| lábujjhegyen haladtam föl az ódon falépcsőkön, nehogy az alvó háziakat 1631 10| kicsike szobákra és a bizalmas falépcsőre és az öreg muzsikáló óra, 1632 15| hangos jókedvvel járta a vén falépcsőt, mintha az akácok tavaszi 1633 6| háta mögött fekvő magyar falúban. Elhiszed angyalkám, hogy 1634 14| így szólott:~ ~- Igen, mi falusiak meg se igen értjük, hogy 1635 5| után, ha az elhalt sógorát familiástól meglátogatta s Mihály - 1636 2| gondolt; s halkan, de valami fanatikus elhatározással így szólott 1637 2| elhalványult mesévé lett a fantáziájában, akár Csipkerózsika, vagy 1638 10| egyszerre fölgyújtotta a fantáziáját, mint a villám a nyári erdő 1639 1| valóra vált a lehetetlen fantazmagória; Viktor pezsgő meg muzsikaszó 1640 11| szállott ártatlanság, miért fáradnál hiába, mikor semmit se érsz 1641 7| megérdemelt jutalom a földi lét fáradságos munkája után; de most egyszerre 1642 8| kéthetenként Pestre járt s fáradságot se vett többé magának arra, 1643 11| hogy sógornője elaludt a fáradságtól; de odabenn az erélyesebb 1644 16| róla, hogy fölösleges módon fáradsz, mert százszor és ezerszer 1645 1| mögé, melyek előtt a kőből faragott kék elefánt posztolt.~ ~ ~ ~ 1646 8| el magát, mint Viktor a fárasztó pesti útra.~ ~- Talán megint 1647 4| ládaszögezéssel és raktárrendezéssel fárasztotta ki magát, hogy este álomtalan 1648 13| fogait villogtató fehér farkasával, a hideg alkonyat homályosságán, 1649 13| mondani Piroskáról meg a farkasról és álmosan bólogatni egy 1650 13| ide azt a borzasztó fehér farkast?~ ~- Nem, nem, ettől már 1651 2| szintársulat a legutóbbi farsangon mutatott be a kisváros közönségének - 1652 9| udvarnál, de később rossz fát tett a tűzre, elzűllött 1653 3| káprázatosan világos volt, a fatörzsek lobogtak a pocakos cserépkályhában, 1654 12| röpködtek az arcába, melyet sűrű fátyol takart, mint a Sue Jenő 1655 17| elhomályosította a könyek fátyola. Olyan volt, mint egy pityergő 1656 4| cigarettája jószagú és finom fátyolán át néha derűs pillantást 1657 12| köd és csillogó, ezüstös fátyolszövet lebegett a halkan morajló 1658 12| bólintott és szeme megcsillant a fátyolszöveten keresztül, mely rózsás arcocskáját 1659 6| befütött kályha mellől; őt a favágás vagy a zsákhordás se merítette 1660 13| árulni a hideg boltban és fázósan tipegni reggeltől-estig 1661 11| személyzetnek is meghagyod, hogy ne fecsegjen fölösleges dolgot. A többit 1662 9| találkozott. Nevezett ilyenkor fecskefarkú kabátot, párisi galléros 1663 2| tisztán; Putnoky töltött fegyvere állítólag megakadt egy faágban 1664 4| a nagy podgyászszekerek fehéren csillogtak az udvarban; 1665 13| rémlett neki, hogy tajtékzó, fehérfodros hullámok tetején jár, könnyű, 1666 13| erdőségeken, csontoktól fehérlő pusztaságokon, forró homoktengereken 1667 3| függőlámpa fényében és a fehéroszlopos muzsikáló óra oly jókedvűen 1668 8| részvéttől és a keserűségtől. A fehérruhás kis nő, akinek haja ziláltan 1669 4| ablakon át beáradó havas fehérségben.~ ~- Tudod, hogy Mihály 1670 10| trónolt válla fölött, melynek fehérsége néha kivillant karcsú zubbonya 1671 15| üzletbe rohan.~ ~A csillámló fehérséget, mely a didergő kisvárost 1672 12| csak alig tért el a prémje fehérségétől, szelid és félénk mosolygás 1673 11| érezte, mintha hirtelen fejbevágták volna. Micike, hófehér Micikéje, 1674 6| tányérját, a vén legény fejbólintva szólott, miközben szalvétából 1675 5| horkolása; Mihályt ez rosszaló fejcsóválásra ösztönözte, mert attól tartott, 1676 12| mit tehetett egyebet? - fejcsóválva elősípolt egy fiakkert, 1677 13| szakértelmesen megigazgatta a Micike fejealját (ide tedd angyalkám a fejedet 1678 8| barátnőm, hát még a te józan fejecskéd is megromlott a regényektől? 1679 10| gondolataid kirepüljenek a fejecskédből...~ ~Mihály legénytanyája 1680 15| vánkosodba ásnád a megkínzott fejecskédet, hogy ne tudj a sok gonoszságról, 1681 3| tündér, menyecskésen bekötött fejecskéjével, melyben két nagy, örökké 1682 14| Mondd csak, nem motoszkált a fejedben a gondolat, hogy a kedved 1683 11| fogod, hogy a süldőlány fejeddel ilyen ostobaságra elszántad 1684 3| lebegett. És míg Viktor jókedvű fejedelem módjára, mosolyogva, szivarral 1685 3| is megnyalja utána. A jó fejedelemasszony azt mondta nekem, hogy hízlalni 1686 4| kötelességtudó zsarnok, aki korlátlan fejedelemként járt a boltban és a keskeny 1687 2| cukrászdából s ajándékát egy fejedelmi gesztussal nyújtotta át 1688 13| és ujjast visel, a buksi fejéhez ráncos főkötő símul, az 1689 5| réműletesen zúgott, hogy a fejem is megfájdult bele. Isten 1690 14| nappal ezelőtt még az járt a fejemben, hogy marólúgot fogok inni, 1691 18| említést tett róla. A város fejének igaza volt: csakugyan felébredt 1692 5| nem nagyobb egy gombostű fejénél. Ha igazán oly álmos vagy, 1693 16| közömbös, hogy egy Takácsy fejére szégyen szálljon. A becsületes 1694 16| látták.~ ~Micike ledobta fejéről a kalapot, egy percre eltűnt 1695 13| gyöngéden betakargatta és fejetcsóválva odaült az ágya elé; aztán 1696 15| Gyere, kislányom, sírj egy fejezetet a vállamon, meglátod, hogy 1697 6| legislegszebb.~ ~- De elég, - fejezte be Viktor a levelét, - elég 1698 3| most közelebb a tulipiros fejkendő a vén szakácsné arcához.~ ~- 1699 13| furcsa volt így a babos fejkendőjével, - de sem ő, sem Micike 1700 11| birodalmába s egy alapos fejmosás után ismét elfoglalja helyét 1701 10| viharos üzleti buzgóságot fejtett ki, hogy a munka csak úgy 1702 12| pesti utcákon át, melyek feketén és elhagyottan áztak a borzongatóan 1703 3| odakünn hó esett és hideg feketeség borult a világra, boldogtalan 1704 12| között, melyek az éjszaka feketeségéből integettek feléje.~ ~Kicsike 1705 11| nyakába s az ég titokzatos feketeséggel borult az otromba pesti 1706 3| apja ötven éven át se ivott feketét egy pókhálófinom csészéből 1707 5| véresen, átmetszett nyakkal fekszel az iroda padlóján. Igazad 1708 9| És ha tudsz, nyugodtan fekszel-e sírodban, ahova félszázados, 1709 2| hangos szóval, fiatalos féktelenséggel rontott be, mintha állandóan 1710 14| álmos vagy? Gyere, hadd fektesselek le szépen az ágyacskádba, 1711 9| után s este olyan jókedvvel feküdjék le, mintha legalább is félmilliós 1712 5| álmos vagy, hát isten neki, feküdjél le, én most már csak kibírom 1713 13| lett volna, hogy örökre ott feküdjem az anyácskám mellett? Mi 1714 18| medvehangján:~ ~- Le fogsz feküdni, öcsém!~ ~Mindketten bekísérték 1715 18| Szegény barátom, le kell feküdnöd, mert késő éjszaka van. 1716 16| becsületes szívedre bízom azt a feladatot is, hogy a szegény Micikét 1717 2| egy mártir, aki szívesen feláldozza magát érted? Mit gondolsz, 1718 5| személyzet már amúgy is csak félálomban végzett.~ ~- Ideje, hogy 1719 7| megindulásában, de gyöngesége inkább felbátorította Viktort, semhogy komolyan 1720 12| átázott a vizes járdán, haja felborzolódott az esti szélben, a köd tüdejére 1721 18| szemei, melyek néha hirtelen felcsillogtak vértelen arcában, csakhamar 1722 15| alvó és rejtelmes lények felébredésétől tartana. Micike többet mosolygott, 1723 13| Féltél, hogy sohase fogok felébredni többé?~ ~- Nem, szivem, 1724 13| a számodra! Három napig feléd se nézek, ha csak egy kanálnyit 1725 5| kényelmével; a homályos boltban féléjszakákon keresztül a leltáron dolgoztak, 1726 18| oroszlán-ban fogom-e átkozni féléjszakán át az egereket és a poloskákat.~ ~ 1727 16| ódon illatok áramlottak feléjük, ódon illatok, melyek már 1728 2| szert, hirtelen elröppent a félelme s megvígasztalódva, majdnem 1729 12| és az ajka elfehéredett félelmében, ha egy magányos szobában 1730 5| imént sírva nem fakadtam félelmemben. Nem gondolod; hogy minden 1731 5| nekem valami szépet, hogy a félelmemet elűzd? A kolostorban mindig 1732 16| közös gondolatom?~ ~Mihály felelni akart, de nem tudott, mert 1733 9| családfő és téged teszlek felelőssé minden könycseppért, amit 1734 17| élőszóval.~ ~- Alszik - felelte Mihály. - Reggelig alszik 1735 10| aludtam, ha másnap rosszul feleltem a fizikából és egészen picurka 1736 18| bemohosodott multakból közeledik felém két furcsa szerelmes, akikhez 1737 6| aki veled, szivecském, felérne.) Este a szinházban járt, 1738 2| vetkőzés közben, szólt a feleségéhez:~ ~- Az öcséd a szegények 1739 6| tértek vissza az elhagyott feleségeik mellé.~ ~Micike, aki mindig 1740 7| a néhai édesapánk. De a feleségemet nem édesapánk hagyta rám 1741 9| vagyonát, lefekvés előtt, a feleségének átadta. És kulcsait, zsebkését, 1742 5| nekivágtak az utca hószőnyegének (feleséges ember volt és a külvárosban 1743 18| alatt lakik a bátyjával és a feleségével, csöndesen és szótalanul 1744 8| töltik az éjszakát, míg a feleségük nyugtalanul hánykolódik 1745 8| a könnyelmű férfiakat a feleségüktől elrabolják. Tedd a szívedre 1746 15| nyult az ételhez, amikor félesztendős menyecske volt! Oh istenkém, 1747 3| karácsony hajnalán, az ágya felett lebegett. És míg Viktor 1748 8| kivont pallossal őrködik felette. Innen-onnan mulatságos 1749 7| mosolyogva állott a boldog felfordulás közepette, melyben a sárga 1750 7| Pestre, hogy az árúraktárt felfrissítse s december közepén - bár 1751 6| Pestre, hogy az árúraktárt felfrissítsem, - így legalább te minden 1752 8| szerencsére tudok valakit, aki felhajszolja nekünk a pesti Lecocq urat, 1753 6| havát, hogy a raktárban felhalmozott árúkat tanulmányozza. Micike, 1754 2| annyi drága játékszer volt felhalmozva, hogy egy királylány is 1755 13| volna. Később egy fekete felhőkárpit eltakarta előle az Óceán 1756 12| füst és a pára oly sűrű felhőként tolongott a szeme előtt, 1757 2| Putnoky, aki néha szimatolva, felhúzott orral nézett körül a sógora 1758 3| gondolt egyet és tűnődve felhúzta az ablak függönyét; nedves 1759 1| hegyek felé. A bolt aranyos felirásait rég elkoptatta az őszi eső; 1760 11| titkát ki nem derítettem. Ne félj pajtás, azért meglesz neked 1761 6| jövő héttől kezdve én fogok feljárni Pestre, hogy az árúraktárt 1762 12| ilyen jó volt hozzám. Ne féljen, én úgyse megyek be sehova, 1763 2| közé, - Viktor, a korai felkeléstől kissé bágyadtan, beavatta 1764 8| francia asszonyok szokták felkeresni a titokzatos Lecocq urat.~ ~ ~ ~ 1765 8| hogy hideg agglegény-oduját felkeresse. De nem feküdt le, bár az 1766 12| az uramat a szállodában felkeressem.~ ~- Micsoda, maga ezzel 1767 18| tatárok és törökök elől, a felkiáltó jel alakú őrtoronyban turbános 1768 18| polgármester ékes szavakban felköszöntött, annak a reményének adva 1769 7| Nyár végén Viktor ismét felment Pestre, hogy az árúraktárt 1770 13| arcát látta, a viháncoló, félmeztelen asszonyokon, akik az ura 1771 9| feküdjék le, mintha legalább is félmilliós betétje volna a világhíres 1772 5| legényodúja ajtaját, mintha félne, hogy találkozik valakivel, 1773 11| Oh, most már nem volt mit félnie a jövőtől; Viktor józan 1774 12| cicácskája volt a komoly felnőtteknek, aki hízelkedve duruzsol 1775 15| zongora billentyűit, aztán felnyitotta és ismét becsukta az ablakot 1776 16| szomszéd utcába se mozdul ki felöltő nélkül, még a legerősebb 1777 16| lángjába.~ ~Mihály, aki már felöltötte törökös kaftánját, most 1778 16| őket. Csak fölugrom, hogy a felöltőmet, meg a köpenykédet lehozzam, 1779 16| nálad?~ ~Mihály lehozta a felöltőt - a köpenykét is lehozta, - 1780 13| sógornőjét, még a tányért is a féloldalára bólintotta, csakhogy egy 1781 18| püspökhöz, hogy bűneik alól feloldja őket. Századévek óta jóformán 1782 1| Ráérsz? Nem zavarlak? Van egy félórád a számomra? - kérdezte öreges 1783 12| férjes asszony vagyok s félórával ezelőtt érkeztem meg a budai 1784 3| asszonycica néha hirtelen felpattant a szőnyegről s finom ujjacskái 1785 9| cinkostársai később egy félreeső helyen osztoztak a nyereségen.~ ~ 1786 12| követ el, ha a rendőrséget félrevezeti? Húsz éve posztolok itt 1787 3| emlékeztetett, hirtelen felriasztotta álmából a tűzhely mellett 1788 18| meg egy évben egyszer, - a felség nevenapján - a városi urakkal, 1789 17| szeretetreméltósággal, - felséges hercegasszony, millió bocsánat, 1790 10| szokása ellenére - lopva felsurrant a szobájába, frissen megborotválkozott, 1791 8| A délutáni vonattal felszaladok a fővárosba, - mondta ilyenkor 1792 3| volt ez, mely kuckójából félszázad óta figyelte a Takácsy-családot, - 1793 10| öreg muzsikáló óra, mely félszázadig fiatalos kedvvel pergette 1794 5| melyben néhai édesapja félszázadon át ülni szokott s egy gyors 1795 9| fekszel-e sírodban, ahova félszázados, nehéz munka után megtértél?~ ~ 1796 7| boltban is visszaemlékezett s félszegen mosolygott a falusi vevőkre, 1797 4| irodában, amelynek ablakai a félszerekre és istállókra nyíltak, a 1798 12| Micike útrakelt, hogy az urát feltalálja.~ ~Tegnap még hátitáskás 1799 18| egymással szemben, szinte féltek, hogy a másikat a szerelmükkel 1800 5| Isten tudja, hogy mitől féltem ennyire, de akárhányszor 1801 1| Puritán, kissé savanyú, de feltétlen tiszteletreméltó ház volt 1802 6| szivettépő sóhajtás után, feltipegett a keskeny falépcsőn, hogy 1803 1| melyben az edényeket elmosta. Féltízkor azonban a konyha petroleumlámpája 1804 11| detektiv-munkát végezni tudnál. Ne félts engem, épen fogok visszatérni, 1805 18| mely elém tárult, egyszerre feltüzelte a fantáziámat, régi, elfeledett 1806 9| magára, hogy a tékozló fiú mi feltűnőt se talált komor bátyja viselkedésében. 1807 5| Micike, a pongyolája ujjait feltűrve, serényen hozzáfogott a 1808 14| marólúgot fogok inni, vagy hogy fenékig fölhajtom azt a kis kék 1809 6| válaszolta Viktor, oly fenhéjázó hangon, mintha épp öt perccel 1810 17| lakásába betörést rendez.~ ~- Fenséges hercegasszony - mondta Viktor 1811 7| becsületes halszemei oly ijesztő fényben égtek, hogy a Viktor ideges 1812 6| hány különböző veszedelem fenyegeti a bűnös nagyváros házai 1813 11| pallossal és akasztófával fenyegettem, ha távollétem alatt hűségesen 1814 6| hogy a kemény kalap vagy a fényesre vasalt cilinder alatt is 1815 1| tárcájába és egy kicsike, sápadt fényképet szedett elő a temérdek írás 1816 12| bajuszán apró hócsillagocskák fénylettek. Micike annyira megrémült, 1817 18| tágas bódét építtetett a fenyődeszkák számára, a helyi lap külön 1818 5| jutott a fülébe s egy vékony fénysáv világította meg az elhagyott 1819 4| keresztül mint fölösleges fényűzési cikk állt a pókhálós iroda 1820 4| tavaszi nap, véghetetlen fenyveserdőkkel, tarka lampionokkal, szakállas 1821 17| maradsz, ha fehér szakállad a ferdesarkú cipődig ér! Coki a sarokba, 1822 1| polgármestere, nábobja és Deák Ference volt a kisvárosnak s kopasz 1823 16| szőrköteles barátnak vonulok be a ferencrendi atyák kolostorába, ha kívánod, 1824 8| mint ahogy a haszontalan férfiakban is hiszek. De a gazdag ember 1825 10| lennék, mint ő s egy idegen férfinál keresnék vigasztalást, bárha 1826 9| fölfedezett egy alkalmatos férfiút, bizonyos Kovacsóczy János 1827 9| jelentést a szóban forgó férfiútól és sietek továbbítani az 1828 2| tartották. De most érezte, hogy férfivé serdűlt; a rövidruhás leányka 1829 6| keresztes háborúra, amikor a férjek tíz-tizenöt évig se tértek 1830 2| babának néztelek, ma már férjhezmenő kisasszony vagy.~ ~- Tizennyolc 1831 14| Tudod, hogy te voltaképen férjnek születtél, vén pajtás? - 1832 8| édességekre, mint egy haszontalan férjre, aki rossz, pesti asszonyokkal 1833 7| hogy maga is beismerte a festékárúk hiányát. Az öreg Mihály 1834 7| komolykodva kijelentette, hogy a festékárúkban sürgős pótlásokra van szükség. 1835 9| rögtön a rizses báláknak és a festékes hordóknak szentelte figyelmét, 1836 12| mely szinte fénylett a festéktől és a rozspor hamvától...~ ~- 1837 4| szánkók és itt, a finom kis fészekben, pompás kávéillat lebegett. 1838 11| A madárka kirepül a fészekből.~ ~Mihály, ahogy a lassan 1839 15| melyet az éjszakai szél a fészkéből kivert és nedves ajka és 1840 9| tudsz-e vajjon a drágalátos fiad kalandjai felől? És ha tudsz, 1841 1| az üzlet a Takácsy János fiai-nak tulajdona, hogy fűszer- 1842 12| remegve kuporodott össze a fiakker mélyében.~ ~Micike azonban - 1843 13| történt azóta, hogy a pesti fiakkerből kiemeltél. Nagyon beteg 1844 9| ilyenkor a legelegánsabb fiakkeren kíséri haza a művésznőt, 1845 9| hiszen itt még a kövér fiakkeres is butélia-bort iszik s 1846 12| fejcsóválva elősípolt egy fiakkert, Micike helyet foglalt a 1847 4| leszek, ha egyszer majd a kis fiát a keresztvízre tarthatom.~ ~ 1848 18| vértelenarcú, nagyon furcsa fiatalember ült, aki eltorzult arcán 1849 18| pillantásokat vetettem a szofán ülő fiatalemberre, aki erőtlen ajkai közt 1850 3| mely az erdők és a patakok fiatalságát hozta ide a morózus bútor-aggastyánok 1851 4| illatoztak. Fénynyel és fiatalsággal volt tele a levegő s tavaszi 1852 17| kacagó, drága és hófehér fiatalságod egy vén romhoz, mely csak 1853 8| váratlanul rátaláltál a fiatalságodra, melyet tizéves korodban 1854 15| fuvarosok zöld gallyakat fűztek ficánkoló lovaik füle mellé, öreg 1855 9| zsebkendőjében vigye haza a fickándozó állatot családi tűzhelyéhez; 1856 4| karosszékben? Mondd meg vén fickó őszintén: hitted volna valaha, 1857 17| fájdalomtól. Ezek a ravasz fickók jól tudják, hogy a Tányértalpu 1858 8| szigorúan megkorholni a léha fickót, aki még ezt a drága, és 1859 6| boszorkányság, hogy valaki az üzleti fifikákat megtanulja.~ ~Viktor kezet 1860 7| elfoglalta. Micike szótlanul és figyelmesen hallgatta, de sápadt arcocskáját 1861 12| nyitása a különös vendégre figyelmessé tett.~ ~Micike úgy érezte, 1862 16| állna és ezer meg ezer ember figyelne egy nagy templomhajóban 1863 13| megnézte, a hűséges, aggódóan figyelő Mihályra ismert.~ ~Micike 1864 3| kuckójából félszázad óta figyelte a Takácsy-családot, - vörös 1865 7| sápadt arcocskáját olykor figyelve szögezte a levegőbe, mintha 1866 18| gondok nélkül élő vidéki filiszternek, aki csak vasárnap olvas 1867 2| aprópénzes fiókból elcsent filléreiért cukrot vásárolt a számára?~ ~- 1868 18| esztendő alatt az utolsó fillérjét is elveszítette a monte-carlói 1869 3| nagyon gőgös királyasszonyok finoman szemükhöz tartották a lorgnette-jüket, 1870 4| fiatal leány, aki a bőre finomságát mindennél fontosabbnak tartja; 1871 4| az ebédlőből pókhálószerű finomsággal hangzott utána a Havasi 1872 1| töltött, de aztán orrát fintorgatva dobta le magáról a kabátot, 1873 15| bonokat csempészett a pénztári fiók bankjegyei közé.~ ~- Kis 1874 1| bon-okat csempészett a pénztári fiókba s lopva távozott az üzletből, 1875 7| szóló bont talált a pénztári fiókban, melyet Viktor napközben 1876 2| érzéseit, mikor az aprópénzes fiókból elcsent filléreiért cukrot 1877 6| tűnődve húzta ki nyikorgó fiókokat, elmerengve állt meg az 1878 5| ezüstpikkelye; s a nyitott fiókokból egzotikus illatáramlatok 1879 18| el tőlem, hogy egy éhes firkászt végre a kedvük szerint jól 1880 8| büntetésedet!~ ~Viktor csupán egy fitymáló kézmozdulattal válaszolt 1881 1| Takácsy néni ebédlőjében. A fiúkat kisgyerek kora óta tegezte 1882 1| sokkal bátrabbak az egykorú fiúknál! Mert bátorság kell hozzá, 1883 18| sárga házba, ahol a megtért fiút szeretettel fogadták. Esztendők 1884 10| hirtelen beszüntette a fizetéseit. Te talán ugrándoznál örömödben 1885 7| jösz ki, mintha a segédeid fizetését fölemelnéd!~ ~Mihály vállat 1886 7| költséghez s épp úgy a vevőiddel fizetteted meg, akár az útipénzt vagy 1887 9| pincér szerint, aki meg van fizetve Kovacsóczy úr által, két 1888 3| mely a kolostor szigorú fizika-óráira emlékeztetett, hirtelen 1889 10| másnap rosszul feleltem a fizikából és egészen picurka koromból 1890 18| fogadták. Esztendők óta egy födél alatt lakik a bátyjával 1891 9| s tiz-husz gavallérosan fölajánlott pezsgőspalack révén csakhamar 1892 18| melyet, mint érdekes témát fölajánlottak számomra, de őszintén szólva, 1893 5| aktívákat fölvették. A padlón fölbontott ládák tömege hevert s a 1894 15| világos ruhákban és szellőtől fölborzolt hajjal állt az emeleti ablak 1895 16| csodálatos harmónia lebegett a föld fölött és a kisváros ablakai 1896 16| mely fájdalmas szívünket földeríti. Mi okom volna nekem, hogy 1897 16| magányos öreg ember életét földerítsd?~ ~Micike megbillentette 1898 15| halvány arcocskája egyszerre földerült a láttára; és csodálkozása 1899 15| királykisasszony, aki a földhözragadt zsellérek viskójába tévedt.~ ~- 1900 11| öreg köveit egy hirtelen földindulás megrázta volna.~ ~ ~ ~ 1901 5| meggyőződéssel jelentette ki, hogy a földkerekség összes kellemességei közül 1902 4| akkor, amidőn az elemiben a földrajzot tanulta.~ ~Oh nem, Mihály 1903 11| Ha jégeső is esik, ha földrengés is lesz, útrakelek hajnalban, 1904 2| sétáltak. Odabenn, a pompás földszintes kuriában, irígylésreméltóan 1905 4| falépcsőn, mely az emeletről a földszintre vezetett. Két óra volt és 1906 5| egyszer-másszor az álmomból fölébredtem. Mondd, nem szolgáltam rá 1907 5| nehogy a fiatal házaspárt fölébressze. A keskeny folyósón nem 1908 18| nehogy az alvó háziakat fölébresszem, de az emeletre érve, váratlan 1909 15| kinyújtozkodott és fáradt pillantása fölélénkült, mintha bort ivott volna.~ ~- 1910 16| sötétsége oly lágyan borul fölém, mint a könnyű párnácska, 1911 7| mintha a segédeid fizetését fölemelnéd!~ ~Mihály vállat vont és 1912 18| áldomásával, udvariasan fölemlítve, hogy a vonat hajnalban 1913 11| a fejét, ami körülbelül fölért egy hasonló vallomással, 1914 9| hogy Schuck úr szerencsésen fölfedezett egy alkalmatos férfiút, 1915 8| legravaszabb gonosztevőket is fölfedezi, aki a kulcslyukon is bebújik, 1916 9| vidéki mészáros holttestét fölfedezte s személyes dicséretet kapott 1917 5| üvegszekrény mélyén, kacérul fölfogta csipkés ruháját s egy vén 1918 10| asszony lehet, egyszerre fölgyújtotta a fantáziáját, mint a villám 1919 14| inni, vagy hogy fenékig fölhajtom azt a kis kék üvegecskét, 1920 13| végtelen távolságból jönne, fölhangzott a muzsikáló óra gavotte-ja, 1921 5| odakünn, a fürészporral fölhintett boltban, veszett hideg gyötörte 1922 5| rég lementem volna, hogy fölhívjalak magamhoz.~ ~- És Viktor? 1923 9| keze és ajka reszketett a fölindulástól, oly csodálatos erővel ügyelt 1924 11| igyekezett okosan beszélni a fölizgatott gyermekkel; mi célja volna 1925 9| lesz résen lenni; a tudósok följegyzései szerint ugyanis vannak férfiak, 1926 7| fűszerszámos voltam, mert családi följegyzéseink vannak róla, hogy a Takácsyak 1927 18| kisérletet tett, hogy a helyéből fölkeljen.~ ~A prépostarcú kis öreg 1928 17| kanyaród után legelőször fölkeltél!~ ~Mihály betámogatta öcscsét 1929 9| Angol királynő” londienerje, fölkeltette álmából, mire nevezett megmosdott, 1930 5| a szép, fiatal felesége fölkelti?~ ~Micike nem felelt direkte 1931 16| nappalát egyaránt a rézgálic fölkutatásának szenteli. Oh, kőszivű öreg 1932 18| hálószobájába, ahol már fölmelegített párnái várakoztak rá, levetkőztették 1933 11| viszontagságait, mert vén szivét fölmelegítette a tudat, hogy ravaszságával 1934 16| amelynél a fájós térdkalácsodat fölmelegítheted.~ ~Mihály megbólintotta 1935 10| elefánt”-hoz, könyörtelenül fölmondott valami ostobaság miatt, 1936 15| járt a szobában, kamaszosan fölnevetett, aztán megint zavartan elhallgatott, 1937 17| üvegajtó most nagy robajjal fölnyilt s az ebédlő küszöbén egy 1938 5| feküdt s a hintaszéken egy fölnyitott könyv lapjai fehérlettek. 1939 18| úrtól vett valaha.~ ~Viktor fölnyitotta a szemét, nehézkesen hörpintett 1940 13| Mihályra ismert.~ ~Micike fölnyította a szemét: az oázis, pálmáival 1941 9| tisztelt barátomuram, talán fölöslegesnek tetszik ez a bibliai szóáradat, 1942 5| édesapja halála után úrrá lett fölötte. Az öreg Takácsy ötven éven 1943 18| regényt írjunk róla.~ ~A fölolvasás meglehetősen sikerült, kedvesen, 1944 18| iró élményeiből.)~ ~Tavaly fölolvasni hívtak egy vidéki városkába 1945 12| játszhatnánk. Akarja, hogy fölolvassam magának a legutolsó levelét? ( 1946 11| pedig most úgy tetszik, hogy fölrándulok abba a Bábelbe. Ha kifogásod 1947 18| borod!~ ~A fiatal ember fölriadt álmából, mire kövér bátyja 1948 17| Feküdj le!~ ~Lehajolt és fölsegítette a szőnyegről, mint az ölbeli 1949 12| belsejéből, a következő percben fölszakította a mulatóhely üvegajtaját 1950 14| Vagy a mosolygásod csak fölszines szinészkedés volt, mely 1951 4| új szobaleány az ebédet fölszolgálta (a pulton való ebédelés 1952 15| öreg akácok, halottaikból föltámadva és kábítóan édes illat-áramlatokba 1953 16| kinyújtóztathatom őket. Csak fölugrom, hogy a felöltőmet, meg 1954 15| elborította, végre mégis csak fölváltotta az új tavasz aranyzuhataga, 1955 11| megakasztja? Mihály nyugtalanul fölvetette apró szemét: az ablak mellett 1956 5| vezénylete alatt az aktívákat fölvették. A padlón fölbontott ládák 1957 5| az öreg Mihály csak az ő fölvidítása kedvéért mond ilyen szemenszedett 1958 18| polgármester azonban derűsen fölvilágosított.~ ~- Nem, a Kék elefánt 1959 16| hogy a jó istenke ennyire fölviszi valamikor a demokrata rézgálic 1960 9| beli kártyázásból tartja fönn magát. A beavatottak tudni 1961 14| hogy az irigy pajtásaid foga a kedves játékaidra megfájdult? 1962 9| mennydörgésszerű tetszéssel fogadják. Volt már tisztelt barátomuram 1963 15| hanem sírj egy nagyot és fogadok veled, úgy elpárolog a szomorúságod, 1964 6| jókedvű városba, de meg is fogadom, hogy legközelebb magammal 1965 1| hálószobája, a szalonja és a fogadóterme volt.~ ~- Ráérsz? Nem zavarlak? 1966 18| vasutnál a városka honoráciorai fogadtak, a polgármester, a főjegyző, 1967 18| megtért fiút szeretettel fogadták. Esztendők óta egy födél 1968 9| utcákon, megkönnyebbűlve fogadván a marcona rendőr tisztelgését, 1969 2| Jánost, aki minden garast a fogához vert és egy héringet is 1970 14| tejbedarácskán élsz, mert a fogaidtól már ötven évvel ezelőtt 1971 13| illegették magukat s borzalmas fogaikat reája meregették. Micike, 1972 13| töltéseken, a budai házon, fogait villogtató fehér farkasával, 1973 12| magán a prémjét, vacogó fogakkal dőlt hátra az ülésen, az 1974 10| beleveszett a sötétségbe, a fogas ösztövér kísértetként állt 1975 18| de közben előállt a város fogata (egy tiszteletreméltó vén 1976 8| ha a Thaisz főkapítány úr fogatát megpillantják. De szerencsére 1977 6| legényt a pár órai üzleti foglalkozás. De azért Mihály is méltányolta 1978 7| majálisok és a nyári mulatságok foglalkoztatták s az árvízkárosultak javára 1979 10| félelmetesen komoly asszony foglalta el hirtelen az asztalfőn 1980 18| vagy az Arany oroszlán-ban fogom-e átkozni féléjszakán át az 1981 12| alatt, kucsmás óriások a fogukat csikorgatták feléje; nagyszakállú 1982 3| Nyárson sült, fiatal csirkét fogunk ebédre készíteni és rizskochot 1983 11| nagykereskedőkhöz a Lipótvárosba, hogy a fogyatékos fűszerszámok után érdeklődjék. 1984 15| A rézgálic, úgy vélem, fogyófélben van, - mondta végre halkan 1985 15| nagyon jókedvű mondanivalóját fojtaná vissza; de sápadt és vérszegény 1986 12| tüdejére feküdt, mintha fojtogatni akarná, de Micike bátran 1987 15| hogy már-már a fuldoklás fojtogatta. Sírni és meghalni szeretett 1988 9| maga Thaisz úr, a hatalmas főkapitány is gyakran jár ide s németül 1989 8| szalutálnak, ha a Thaisz főkapítány úr fogatát megpillantják. 1990 9| ezért a nagyhírű Thaisz főkapitánytól; hogyne tudná hát egy olyan 1991 7| beletemetkezett irodai főkönyvébe. És a dolgok tovább folytak 1992 13| a buksi fejéhez ráncos főkötő símul, az övében nagy kulcscsomó 1993 12| olvasott.~ ~A kékszemű, főkötős, francia bábú eleven és 1994 15| láttára; és csodálkozása még fokozódott, mikor a vén Mihály egyszerre 1995 10| föl a boltot s a délelőtt folyamán oly viharos üzleti buzgóságot 1996 3| borultak a sohasem pihenő folyók fölé; és idebenn káprázatosan 1997 2| asszonyok és jól elzárt, világos folyosók vették körül, melyeken ijesztően 1998 5| házaspárt fölébressze. A keskeny folyósón nem égett lámpavilág s távolról, 1999 7| főkönyvébe. És a dolgok tovább folytak medrükben, mintha a sárga 2000 9| könnyelmű embersöpredékek életét folytatja. Hamiskártyásokkal játszik, 2001 6| vasgyúró lesz belőled, ha így folytatod?~ ~- Ha vasgyúró nem is, 2002 1| hogy botrányos életmódot folytatsz, öcsém? - kérdezte néha 2003 9| mert gyönge szervezete a folytonos devernyát különben aligha