IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Muzsikáló óra Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
2004 13| a szivéről.~ ~Micike még folyvást kacagott és újjacskáját 2005 5| át az évi mérleget a cég főnökének.~ ~Selmeczy - a keresztneve 2006 18| tette hozzá mosolyogva a főnótárius.~ ~Mindnyájan derülten bólintottak, 2007 15| öreganyó, - az ebéd úgyse fontos a földi életben! Legjobb 2008 7| december közepén - bár semmi fontosabb ok nem volt rá, - váratlanul 2009 4| bőre finomságát mindennél fontosabbnak tartja; s a kis irodai vaskályhában, 2010 6| elefánt” birodalmában, egy nap fontoskodó arccal állított be az üzleti 2011 4| bátyjával; s míg a pongyolaruha fontoskodva sürgölődött a fehér asztal 2012 18| semmit se érdekelt.~ ~A főorvosné megrázta a fejét, - a szép, 2013 2| töpörödött, szentéletű kis főpap még talán az ebédjét se 2014 9| művésznők kupiéit írja, a főpincért, aki többet számit, rosszul 2015 3| melyeknek nyolcvan év óta hátat fordított, ugyancsak csodálkozva hunyorította 2016 16| őt nem ejti csodálatba a fordulat, mert kislány kora óta mindig 2017 16| megérintette Mihály vállát.~ ~- Forduljunk vissza, mert Bábi megszid 2018 13| azonban a fal felé fogsz fordulni és szépen alszol egy-két 2019 16| becsületes vén szívedhez kell fordulnom segítségért. Akármily furcsán 2020 3| tekintenek a vén hangszer felé, a forgatható kis fehér székre, melyen 2021 11| legfontosabb államtitkokat forgatná a fejében.~ ~- Micsoda, 2022 4| gyönge kis nő föl tudja forgatni ezt a tiszteletreméltó öreg 2023 15| csillogott előtte; de most egy forgószél őt is odasodorta a deszkákra 2024 9| jókedvűen Schuck úr, ha két forintnyi vagyonát, lefekvés előtt, 2025 1| maga és az öreg ház képére formálta. A két fiú sohase játszott, 2026 1| nélkül öltötte föl azt a formát, melyet a titokzatos emberi 2027 12| szeme előtt fekete karikák forogtak, a szíve verése megállt 2028 13| az oázis, pálmáival és forrásaival, egyszerre eltünt előle, 2029 8| úgy érezte, hogy egyszerre forróság és hidegség fut végig rajta.~ ~- 2030 13| máskor oly elviselhetetlen forróságot érzett, mintha a pokol katlanai 2031 15| ő lomha és sűrű vérét is forróvá perzselte. Mihály szédült 2032 10| szakácsnő haragosan bóbiskolt forróvizes vajdingljai fölött, melyben 2033 14| leragad a szemed, hát nem fosztalak meg tovább a puha és meleg 2034 1| német biztosító-társaság főügynöksége is e tiszteletreméltó helyiségekben 2035 18| vonat hajnalban indul a főváros felé s néhány órai pihenésre 2036 8| délutáni vonattal felszaladok a fővárosba, - mondta ilyenkor unottan 2037 18| akinél csinosabb menyecske a fővárosban is aligha akad, - tette 2038 11| tyúklevesben megöregedett kányákat főznek. Mindketten mosolyogtak 2039 13| járni és tejbedarácskát főzni és meséket mondani Piroskáról 2040 11| babyjüket dédelgették és főzőcskét játszottak tiz selypítő 2041 15| Mindegy, akármit is főzöl öreganyó, - az ebéd úgyse 2042 2| állandóan lakodalmi ebédeket főztek s a virágos kert fehér homokútján, 2043 3| gránátosai udvaroltak.~ ~- Mit főzünk ma ebédre Borbála néni? - 2044 18| sikkasztók laknak. Ujdonatúj frakkom, hófehér plasztronom szemmelláthatólag 2045 18| megnyugodott a gondolatban, hogy a frakkot egy irodalmi maecenástól 2046 3| hallatszott ide a kolostori fráterhez méltó cellába; Mihály megbólintotta 2047 12| rozspor hamvától...~ ~- Gné Freil’n kummen’sz eini, oder gen’ 2048 3| tündér cipőcskéi tavaszi frisseséggel koppantak meg a keskeny 2049 6| Viktor, aki szokatlanul frissnek és jókedvűnek látszott. 2050 12| gondosan megigazgatta rendetlen frizúráját, azután keresztet vetett 2051 12| a komor férfiú egyszerre frontot változtatott.~ ~- És melyik 2052 1| Az ilyen tizennyolcéves fruskák egyáltalában sokkal bátrabbak 2053 5| nem az emberi akarattól függ s én attól tartok, hogy 2054 3| tűnődve felhúzta az ablak függönyét; nedves hószilánkok röpködtek 2055 3| vízcseppek s a lebocsátott függönyökön át halkan szűrődött be a 2056 13| pólyáskorában, mikor a nap a függönyös ágyacskájára sütött, átlátszó 2057 13| Mihály lebocsátotta a függönyt, sokáig ide-oda tipegett 2058 18| emlékeztetett, hajporos dáma képe függött, az oszlopos muzsikáló órán 2059 3| bordureja megcsillant a függőlámpa fényében és a fehéroszlopos 2060 1| csöpp híjja volt, hogy a füléből egy jó darabot lekanyarítson.~ ~ 2061 14| ujságot, hallócsövet tartasz a füledhez és tejbedarácskán élsz, 2062 5| pedig, durva bőrújjasában és fülére húzott báránysüvegében, 2063 12| ott a pokol kapujában, a fülét megütötték. Micike előtt 2064 11| lassan döcögő pesti vonat fülkéjében körülnézett, egy pillanatig 2065 8| szüksége van rá, hogy a fülledt völgyekből a havasok levegőjébe 2066 14| mikor az urad ilyen álnok füllentésekkel vezetett tévútra? Vagy a 2067 5| tiszteletére; de odakünn, a fürészporral fölhintett boltban, veszett 2068 5| esetlenségét meghazudtoló fürgeséggel, termett a félig nyitott 2069 16| szemét, mintha élete ösvényét fürkészőleg végigtekintené.~ ~- A földi 2070 10| viharban, mely drága, szőke fürtjeit megtépázza. Az ebédlőben 2071 12| pokoli zsivaj közepén. A füst és a pára oly sűrű felhőként 2072 9| hogy a „Török császár” sűrű füstjében igya meg a délutáni feketéjét. 2073 1| impertinensül fújta cigarettája füstjét a bátyja arcába.~ ~- Huszonöt 2074 3| megérzett a Takácsy néni füstölőinek illata.~ ~A májusi tündér, 2075 3| a keskeny falépcsőn, s a füstölők fűszeres illatát egy reggel 2076 12| dobogó szívvel nézett a füsttengerbe, melynek alakjai lassankint 2077 9| mogorván visszavonult fütetlen szobájába s éjfélig virrasztott 2078 5| valósággal dideregtem a fütött kályha mellett s az volt 2079 10| koratavaszi estéken nem fütöttek többé. És Mihály még se 2080 12| kiáltás hallatszott és gyanus füttyjelek verték föl a sziget bokrainak 2081 12| városában? Akarja, hogy kocsiért fütyöljek, mely a lakására hazaviszi?~ ~- 2082 12| Tessék szíves lenni és fütyöljön egy kocsiért, majd meglátja, 2083 1| Viktor vállat vont és fütyörészve sietett föl a keskeny falépcsőn, 2084 7| róla, hogy a Takácsyak a Fuggerek szolgálatában kezdték valamikor 2085 3| közé. Aztán egy erélyes fújással eloltotta a petroleumlámpát, 2086 1| lábszárait s impertinensül fújta cigarettája füstjét a bátyja 2087 4| akik csillogó rézkürtöket fújtak s piruló, huncut, csipkeruhás 2088 11| vén ház remetéi a nagyokat fujtató, kőszénfüstös, pesti vonatba?~ ~ 2089 7| Mihály, aki a természettől fukar volt, mint az édesapja, 2090 2| vén boltos, atavisztikus fukarságát legyőzve, kedvére dusálkodott 2091 15| kalimpált, hogy már-már a fuldoklás fojtogatta. Sírni és meghalni 2092 7| a kacagástól könyezve és fuldokolva rohant ünnepiesen tipegő 2093 4| szenvedés csöndességébe fulladna? Mihály meredten nézett 2094 16| és így szólott:~ ~- Nem furcsa-e, öreg Mihály, hogy egy idegen 2095 18| nem volna regénytéma. De a furcsaság ott kezdődik, hogy a könnyelmű 2096 13| tipegni reggeltől-estig a fűrészporos padlón. Dada vagy, mormogó, 2097 11| gondolt volna hát arra a furfangra, hogy öcscsét a készülő 2098 2| szerencsétlen ember tüdejébe furódott. A halálküzdelem csak a 2099 9| A jó isten tudja. Néha fűszeres-ügynök volt, néha házakat közvetített, 2100 2| orral nézett körül a sógora fűszeresboltjában.~ ~- Tengeri rákot még mindig 2101 9| heteken át haragban volt a fűszeressel, a szabóval és a háziúrral, 2102 13| neked vén Mihály, nem pedig fűszerszámokat árulni a hideg boltban és 2103 7| bizonyos, hogy akkor is fűszerszámos voltam, mert családi följegyzéseink 2104 16| se értem, hogy egy hideg fűszerüzletben töltöd napjaidat, ahelyett, 2105 18| közelebb húzott egy asztalkát a fűtött kandallóhoz, az asszony, 2106 18| A bevonuláskor csak futólag láttam a házaspárt, melyet, 2107 10| akinek pillantására hideg futott át a hátán s ismeretlen 2108 11| ászokszagú udvaron egy sereg fuvaroskocsi közt végigvezette őket. 2109 1| fáradhatatlanul veszekedett a részeg fuvarosokkal, akik a bolt előtt tanyáztak. - 2110 15| tekintettek a napsütésbe, mely a fűvel benőtt utcácskákat végigöntötte. 2111 15| fuvarosok zöld gallyakat fűztek ficánkoló lovaik füle mellé, 2112 4| sötétkék kabátban és fehér gallérban jelent meg másnap kora reggel 2113 4| Mihály nyakkendőt viselt a gallérja alatt, otromba csizmáját, 2114 4| odadörzsölőzködött a vén legényhez, aki gallérjába gyűrt szalvétájával inkább 2115 8| Mihály, Mihály, a magas gallérjaid és az új nyakkendőid után 2116 8| hátra szegte a kaftán kék gallérjára, egy kis ideig fel meg alá 2117 15| furcsán viselkedett: bő gallérját olyanformán igazgatta meg, 2118 9| fecskefarkú kabátot, párisi galléros köpönyeget és fényes kürtőkalapot 2119 10| frissen megborotválkozott, gallért és kézelőt cserélt s azt 2120 15| előtt, a fuvarosok zöld gallyakat fűztek ficánkoló lovaik 2121 12| hogy hova hajtson, veszett galoppban indult meg vele a pesti 2122 9| hosszabb időt töltött a gályákon, mielőtt pesti közszereplését 2123 2| Takácsy Jánost, aki minden garast a fogához vert és egy héringet 2124 17| nem a kicsike, udvarias és gavallér Viktorom, hanem egy idegen 2125 2| kísérte haza a zárdába; de a gavalléros hajlamú fiú a cukrászda 2126 9| fővel tér vissza s tiz-husz gavallérosan fölajánlott pezsgőspalack 2127 10| fiatalos kedvvel pergette a gavotte-okat és a menuette-ket, komor 2128 4| hangzott utána a Havasi leány gavotteja, melyet a régi muzsikáló 2129 4| muzsikáló óra játszott fiatal gazdái tiszteletére.~ ~ ~ ~ 2130 1| kőszemeit, mikor dülöngélő kis gazdáját a kövezeten megpillantotta.~ ~ 2131 6| bánatáért a legintenzívebb gazdasszonykodásban keressen kárpótlást. Mikor 2132 5| serényen hozzáfogott a gazdasszonykodáshoz. És pár perc mulva egyszerre 2133 11| már sorra fölgyújtották a gázlámpákat, mikor kötelességei végeztével 2134 3| dőlne. Az öreg nemzetes úr gégehurutot szokott kapni az őszi esőzések 2135 11| feléje a dunai hidon, a Gellért-hegy felől jeges áramlatok zúdultak 2136 12| Freil’n kummen’sz eini, oder gen’sz auszi! - mondta most 2137 6| írt a körszakálláról és a geniális sasorráról, ami az összes 2138 12| Szebenyi néni fehér haját glóriába fonta valamikor?~ ~Micike 2139 2| kertjébe, az öreg szent glóriája ragyogott a tavaszi verőfényben 2140 2| hüvössége és vanilia-illata, a glóriás szobrok, melyeket zöld lombtenger 2141 12| rozspor hamvától...~ ~- Gné Freil’n kummen’sz eini, 2142 15| végigöntötte. A rubintszemű gnómok, melyek esténkint a porcellánkályha 2143 4| lampionokkal, szakállas gnómokkal és óriásokkal, akik csillogó 2144 15| rég elköltözött a lángok gnómserege. Mindez oly furcsa volt, 2145 6| csárda előtt, melyet talán Gömörből loptak ide a pesti szinpadra? 2146 6| hogy valami furcsa tündér a gömöri parasztok közé varázsolta. 2147 14| csakugyan az ágyban voltál? Igy görbülj meg, ha csak egyszer is 2148 8| összekulcsolt kézzel, sírásra görbülő szájjal mondta, miközben 2149 9| akkor voltál ébren, amikor a gólya a sárga házban látogatást 2150 2| megakadt egy faágban s a golyó a szerencsétlen ember tüdejébe 2151 5| legalább nem nagyobb egy gombostű fejénél. Ha igazán oly álmos 2152 5| keltek szárnyra, melyek sűrű gomolyagban lebegtek a ködpárás levegőben.~ ~ 2153 1| sírboltba, melyet aggodalmas gonddal építtetett (önmaga ellenőrizte 2154 7| vállára egy nagy háztartás gondja nehezül! A megholt anyuskám 2155 2| a jó angol kisasszonyok gondjaira bizza. Micike egy reggel 2156 6| vonathoz.~ ~- Vén bátyám, aztán gondod legyen rá, hogy a sógorasszonyodat 2157 11| távollétem alatt hűségesen a gondodat nem viseli.~ ~Mit lehet 2158 18| személyesítette meg a jól táplált és gondok nélkül élő vidéki filiszternek, 2159 18| házaspár boldogságát. Vajjon gondol-e valamire a szegény, elzüllött 2160 16| nagyprépostra hasonlított, akinek gondolatai mérhetetlen magasságban 2161 10| szépet, hogy holnapra a rossz gondolataid kirepüljenek a fejecskédből...~ ~ 2162 10| Mihály azonban nem árulta el gondolatait, hanem furfangosan összehúzta 2163 15| bágyadtan lecsukódott, mintha gondolataival a „Kék elefánt” birodalmában 2164 8| megremegett a drága órák gondolatára és nehéz, sűrű vére lüktetve 2165 16| még sohase volt egy közös gondolatom?~ ~Mihály felelni akart, 2166 10| mégse tudott megszabadulni a gondolattól, hogy a fehér tündér egy 2167 14| nem engedett neki időt a gondolkodásra, hanem így folytatta:~ ~- 2168 4| Mihály gondolkodik.~ ~A szép gyermek, aki a 2169 7| a Viktor pesti útazásán gondolkodjék; és ekkor úgy érezte, hogy 2170 8| Micike úgy tett, mintha gondolkodnék, szeme a lámpára szegeződött, 2171 13| ajkát összecsucsorította és gondolkodni kezdett; de ekkor egyszerre 2172 11| ma már villámló szemmel gondolnak az angolbajuszos fiatal 2173 4| szórakozottságában teleszedte. De gondolni, oh, sokkal többet gondolt, 2174 4| hátad mögött volna? Sohase gondoltál arra, hogy egy drága kis 2175 2| legfőbb ideje, hogy a jövődről gondoskodj. Miért választanál idegent, 2176 7| ha még ez a csekélység is gondot okoz neked. Mert ugyan miről 2177 9| tánchelyiségei vannak telestele gondtalan viveurökkel, akiket a pesti 2178 10| az is lehet, hogy épp oly gonosszá lennék, mint ő s egy idegen 2179 10| bár most magát is épp oly gonosznak tartotta, mint léha öcscsét, 2180 15| fejecskédet, hogy ne tudj a sok gonoszságról, ami körülötted történik...~ ~ 2181 8| rendőr, aki a legravaszabb gonosztevőket is fölfedezi, aki a kulcslyukon 2182 10| unokáinak, de hogy most gonoszul bánik velem, azt bizonyosan 2183 9| képzelte, hogy egy öreges gordonkahang szól hozzá a mennyezetes 2184 2| tavaszi verőfényben s a gót ablakok mögül unalmas etude-ök 2185 6| jelentette ki, hogy mint Bouillon Gottfriedné határozottan pályát tévesztett 2186 6| legényt, aki szemforgató gourmand módjára engedte át magát 2187 3| miközben ezüstkanalával a gőzölgő feketéjét kavargatta.~ ~ 2188 9| tisztelt barátomuram kipróbált gráciájába ajánlom és maradok csekély 2189 3| akinek valaha a Napoleon gránátosai udvaroltak.~ ~- Mit főzünk 2190 6| nem égett volna, s ha a gránátszínű páholyok tele nem lettek 2191 18| lakomára gyűltünk össze a Griff éttermében, ahol néhány 2192 2| aféle csintalan lengyel gróf szerepét játszotta az unalmas 2193 7| ebédlőjében. A látvány oly groteszkül édes és meglepő volt, hogy 2194 1| egyszerre széttörte a szűk gubót, melyben ifjúsága idején 2195 6| füstös cimbalmos négykézláb guggolt a makkhetes csárda előtt, 2196 16| Micike mellett a kisváros gyalogjáróját, mely már tele volt a penzionátusokkal 2197 1| felé ballagtak, a havas gyalogjárón találkozott velük, sovány, 2198 7| mázolt asztalokat tett ki a gyalogjáróra s a sárga ház nyitott ablakain 2199 8| bátyjának, aki még egy hosszabb gyalogsétára is nehezebben szánta el 2200 7| lelkiismereted, hogy ezt a gyámoltalan gyereket egyedül hagyod? 2201 7| lépéseit hallgatná; máskor gyámoltalanul lehorgasztotta álmos gyermekfejét 2202 15| Mihály? - kérdezte kissé gyanakodva.~ ~- Komoly, öcsém!~ ~- 2203 10| bibliai Évánál, mert sohase gyanított képzeteket keltett életre 2204 12| tütülő kiáltás hallatszott és gyanus füttyjelek verték föl a 2205 9| szobácskájában már öt-hat gyanús alak várakozott rá. Köztük 2206 11| felelt. Ez a némaság azt a gyanút keltette benne, hogy sógornője 2207 13| meleg viklerben meg sötét gyapjúfőkötőben kellene járni és tejbedarácskát 2208 18| szálloda, hanem fűszer- és gyarmatárú üzlet, melyet másfélszáz 2209 1| tulajdona, hogy fűszer- és gyarmatárukat árusítanak benne s hogy 2210 12| birodalmáig, melynek kapuja gyászos feketeségben tátong előtte 2211 13| mint az indiai népmesék gyémántja.~ ~- Itthon vagyok? - kérdezte 2212 13| egy jéghideg forrás vize gyémántként csillogott a nap fényében, 2213 18| átlibbenek az Álomország gyémántleveles fái közé.~ ~ ~ 2214 1| miközben a szép leányarcot gyengéden végigsimogatta a szemével.~ ~ 2215 6| míg Micike szinte anyai gyengédséggel merte tele forró levessel 2216 15| És honnan tudod, nagy gyerek, hogy nem hasonlítok a rossz 2217 1| még mindig nem nőttek ki gyerekcipőjükből. Bizalmas pajtásuk vagy 2218 9| lakása és tiz egészséges gyereke volt a Bodzafa-utcában, 2219 1| nézték a lapdázó, hancurozó gyerekeket s tíz krajcárnyi heti zsebpénzükből, 2220 8| tintát vett elő, s nagy, gyerekes, verébfej-betűivel levelet 2221 1| hőstettre, nem hiába, hogy már gyerekkorában is egyedül mert aludni a 2222 4| fájdalomra? Mihálynak egy gyerekkori majális jutott az eszébe, 2223 4| hiszen tulajdonkép már gyerekkorodban is egyidősnek látszottál 2224 15| sírnivalóan furcsa lesz, ha ez a gyereklány a kisbabáját becézgetni 2225 17| csak nem fogsz talán olyan gyerekséget elkövetni, hogy elájulsz?~ ~ 2226 10| bólintott, de az őszinte gyerekszeme rögtön elárulta, hogy nem 2227 10| szentimentális lágyság, nedves, puha gyermekajka dacossá és merevvé lett, 2228 15| test melegségét, a forró gyermekajkat, melynek édes nedvessége 2229 10| megperzselődött égő arcán és piros gyermekajkát olykor kacérul megnyalta 2230 4| volt-e csakugyan, amióta a gyermekcipőjét levetette? Mihály az ifjúkorából 2231 11| életemet? Rég kinőttem a gyermekcipőkből, öreg Mihály és a legnagyobb 2232 5| hang, mely valami megijedt gyermekéhez hasonlított.~ ~A vén legény, 2233 1| aggságáig a szigorú vén ember s gyermekeit, akikkel az ég megáldotta, 2234 16| bennünket, mint a rossz gyermekeket. Bábi tejfölös paprikás 2235 13| az esti imádat. A kicsi gyermekeknek imádkozni kell az ágyacskájukban, 2236 15| mely ott leselkedett a gyermekes mosolygása mögött és kicsike 2237 2| környezetben töltötte a gyermekéveit, francia kisasszonnyal, 2238 7| gyámoltalanul lehorgasztotta álmos gyermekfejét s épp oly szelíden elbóbiskolt, 2239 2| a lelkét, melynek fénye gyermeki bájossággal csillogott álmodozó 2240 11| okosan beszélni a fölizgatott gyermekkel; mi célja volna a pesti 2241 8| másik asszony kedvéért? Már gyermekkoromban megéreztem, ha valami veszély 2242 12| apát, aki az ilyen ártatlan gyermekleányt férjhez adja!~ ~A pesti 2243 2| sohase érzett és könnyelmű gyermeklelke csordulásig megtelt a vágygyal, 2244 2| beletörődött új életébe; kis gyermeklelkében lassanként mindinkább elmosódott 2245 10| tőlem...~ ~Mihály, akinek gyermekmetszésű plébános-arca gyanusan vonaglani 2246 17| szobában. A múltam és a gyermekségem vagy és a dörmögő medvehangod 2247 8| elbájolta és megindította, mint gyermekségének mesevilága, mint magányos 2248 13| belső melegségtől, zavaros gyermekszeme pedig ragyogni kezdett, 2249 17| megfogta a vén legény kezét, gyermekszemei, melyek csodálatos fénnyel 2250 10| egy libbenéssel kilépett a gyermekszoba melegéből s most dideregve 2251 5| besuhanni az elcsöndesült gyermekszobába.~ ~- Oh, öreg pajtás, szídj 2252 10| hogy ez a kamasz szinte a gyermekszobából került egy tekintélyes cég 2253 10| szimulálva, búcsút vett a fehér gyermektől, aki még mindig mereven 2254 11| és Mihály meggyújtotta a gyertyát: a szobában nem volt élőlény, 2255 6| levesben főtt marhahust s oly gyilkos pillantásokat vetett a levélre, 2256 9| sötétségből kibukkanó tolvajok és gyilkosok jelentkezését. Odább, a 2257 4| lelkében valami furcsa hit gyökeresedett meg: úgy érezte, hogy a 2258 7| fakadt megindulásában, de gyöngesége inkább felbátorította Viktort, 2259 3| reggel végképp száműzte a gyöngyvirág illata, mely az erdők és 2260 3| aranyfátyol csillogott.~ ~A május, gyöngyvirágokkal ékes, szőke hajával, mely 2261 8| hogy zajtalan tipegésében gyönyörködhetik, elbájolta és megindította, 2262 3| negédesen hajlongni kezdtek a gyönyörűen ápolt virágágyak szélén 2263 18| Vagy hangok és szinek, gyönyörűségek és fájdalmak mind elmosódtak-e 2264 7| tagjai szinte elzsibbadtak a gyönyörűségtől, hogy a kis pajtása csilingelő 2265 12| bátrabbnak érezte magát Szent György lovagnál is, aki tudvalevőleg 2266 13| megrázkódott kissé, mintha láz gyötörné: pillantása most áthatolt 2267 5| fölhintett boltban, veszett hideg gyötörte az álmos inasokat és segédeket, 2268 6| Oh drága szivecském, hogy gyötröd magadat azért a haszontalan 2269 18| polgármester, a főjegyző, a gyógyszerész, a városi fizikus s rövid 2270 16| süldőlányt lát, akit jámbor gyóntatója az élet küzdelmeire előkészit. 2271 14| hogy a nagy Napoleon, mikor Győrben járt, leereszkedőleg megsímogatta 2272 6| s a vonat, mérsékelt gyorsasággal, kirobogott a zúzmarás fák 2273 5| bejönni egy kicsikét? Le tudod győzni az álmosságot és mesélsz 2274 10| attól tartok, meg fogsz győződni róla, hogy nem vagyok pólyásbaba. 2275 2| tanításaiban; s szentül meg volt győződve róla, hogy az ismeretlen 2276 4| a délelőtti eszmecserére gyülekező honorációrokkal találkozzék. 2277 1| bólintott s a tizenkét krajcárt gyümölcsözőleg elhelyezte a Takarékpénztárban, 2278 9| míg Viktor, aki sápadt és gyürött volt kissé, fütyürészve 2279 11| játszóteremben tanult; hüvelykujját a gyürű- és mutatóujja közé dugta 2280 10| lesz valaha, hogy vagyont gyűjt és rheumásan fog valaha 2281 16| pihenésem, a jó szellemek tüzet gyújtanak számomra egy csöndes házban, 2282 9| magisztrátus nagy számban gyújtat föl a korhelyek tiszteletére, 2283 2| nagy és édes ragaszkodást gyújtott föl a szívében, melyhez 2284 6| viszonozta. Látta Andrássy Gyulát is a budai várban s csodákat 2285 11| valami furcsa és ijesztő láng gyulladt ki, melyhez hasonlót az 2286 5| esténkint tanácskozásra gyűlt össze a Polgári Társaskör 2287 18| estély után pedig lakomára gyűltünk össze a Griff éttermében, 2288 4| legényhez, aki gallérjába gyűrt szalvétájával inkább egy 2289 12| morajlottak a sötét víz habjai, melyek távoli országok 2290 6| vissza a régi keresztes háborúra, amikor a férjek tíz-tizenöt 2291 1| arra, hogy egy asszonnyal háborúságba keveredjem, Istennek hála, 2292 1| s vasárnap délutánonként habos csokoládét szokott ozsonnázni 2293 1| a segédek és az inasok hada, akik valamennyien együtt 2294 14| hogy álmos vagy? Gyere, hadd fektesselek le szépen az 2295 11| mentem el, vén pajtás, mert a haditervem szerint nincs rád szükségem; 2296 11| a hosszú délután, hogy a haditervemet kedvem szerint kidolgozhassam 2297 11| dolgoznak egy ötletes és meglepő haditerven? Azt hiszem, még rövid is 2298 4| vetett a bátyjára, aki fiatal hadnagyéhoz hasonló síma arcával elmerülve 2299 17| testtel! - kiáltott Viktor és hadonászva közelebb lépett a vén Mihályhoz. - 2300 17| mintha odakünn egy orosz hadosztály állna az emeletes sárga 2301 11| hallottál még, öreg Mihály a hadvezérekről, akik órákig dolgoznak egy 2302 9| Csak hajnali öt óra után hagyja el a helyiséget, mikor Moldau 2303 15| unatkozni, ha megint egyedül hagylak az álomszúszék Mihálylyal?~ ~- 2304 15| Kék elefánt”-ot tespedni hagynád a rézgálic után? Nem, kis 2305 7| gyámoltalan gyereket egyedül hagyod? Nem félsz, hogy a jó isten 2306 7| volna, ami a „Kék elefánt” hagyományaival ellenkezik.~ ~Nyár végén 2307 16| ha egyszer - a Takácsyak hagyományos nyolcvan éve után - a testi 2308 12| gonosz felnőttek egyedül hagytak.~ ~Valaki - a mesék óriásának 2309 1| raktárak és a pincék között, hajadonfőtt szegezte a ládákat az óriási 2310 16| naphosszat akár ingujjban és hajadonfővel jár az üzlet körül, de este 2311 15| köré kulcsolódtak, a Micike hajának kiszabaduló aranyszálait, 2312 3| gyöngyvirágokkal ékes, szőke hajával, mely hajnalonkint a vízmosásos 2313 17| kényeztetett kis Viktorja ez, nem a hajdani lovagom, aki vasárnaponkint 2314 14| leereszkedőleg megsímogatta a drótos hajfürtjeidet? Csakugyan igaz, hogy negyvennyolcban 2315 3| homlok, melyet szétkúszált hajfürtök vettek körül, a Mihály reszkető 2316 11| útnak, mikor még egy minden hájjal kikent detektiv se tud eligazodni 2317 6| téren, mely a kedvemnek és a hajlamaimnak megfelel? A jövő héttől 2318 1| nevelés nem változtat a vér hajlamain; a két fiú egyszerre széttörte 2319 2| zárdába; de a gavalléros hajlamú fiú a cukrászda előtt mindig 2320 16| a hét végén se mutatott hajlandóságot, hogy az emeletes, sárga 2321 3| térdharisnyás lovagok negédesen hajlongni kezdtek a gyönyörűen ápolt 2322 12| egy kurtarokolyás leány hajlongott, akinek a homloka nedves 2323 3| angyalé, aki valaha, karácsony hajnalán, az ágya felett lebegett. 2324 3| ékes, szőke hajával, mely hajnalonkint a vízmosásos erdei tisztásokon, 2325 4| helyeslően bólintott és hajnalszínű, finom arcával, mely csakúgy 2326 1| virrasztotta át az éjszakákat s hajnaltájt éjjeli zenével riasztotta 2327 11| sóhajtott, mintha öt megrakott hajója a tengerbe sülyedt volna. 2328 6| idegrendszerem, - ehhez a te vastag, hajókötélszerű idegeidre volna szükségem. 2329 12| szegélyezték és zöld meg piros hajólámpások égtek a láncravert bárkák 2330 16| talán Bécsbe is föl kell hajóznia valamirevaló árú miatt. 2331 18| székekre emlékeztetett, hajporos dáma képe függött, az oszlopos 2332 3| terjesztette szét szárnyait, hajszálfinom és csodaszövésű aranyfátyol 2333 8| fakereplőig mindent fel tud hajszolni, amit csak az emberek ravaszsága 2334 5| rossz, a könnyelmű vére hajtja, mely már az édesapja halála 2335 12| megmutatom, hogy merre menjen. De hajtsa föl szívem a prémgallérját 2336 12| megsúgta neki, hogy hova hajtson, veszett galoppban indult 2337 1| bár látszólag egy ösvényen haladtak - e perctől fogva végképen 2338 18| Halkan, lábujjhegyen haladtam föl az ódon falépcsőkön, 2339 1| a petroleum, a fejetlen halak, a kövér kocsikenőcs illatfoszlányai 2340 5| hajtja, mely már az édesapja halála után úrrá lett fölötte. 2341 8| boldogságomnak. Az édesapám halálát is megéreztem valaha, - 2342 6| legalább is egy kedves rokona halálhírét hozta volna. De aztán hirtelen 2343 2| ember tüdejébe furódott. A halálküzdelem csak a hajnali órákig tartott; 2344 9| kigyógyul, ha ugyan korai halállal el nem pusztul. Mindazonáltal 2345 7| bólintott, Mihály azonban, akit halálos zavarba hozott a sógornője 2346 17| korhely, aki fiatal feleségét halálra rémíti, épp oly kevéssé 2347 12| majd meglátja, hogy milyen hálás lesz, amiért ilyen jó volt 2348 5| medvetáncot?~ ~Micike most még hálásabban mosolygott, mert nyilvánvaló 2349 16| asszonyos kalapját és a szeme hálásan és szeretettel és csodálkozó 2350 9| potykákat vásároljon a dunaparti halászoktól s kék zsebkendőjében vigye 2351 16| áll és minden pillanatért hálát kell adnunk, mely fájdalmas 2352 15| megbizás, amit ez a szegény haldokló Pest városában elvégezhetne 2353 1| unalmas szemrehányásait hallania kelljen. És ha Mihály, másnap 2354 5| ketyegett, mintha valami hallatlanul szép nászünnepre készülne, 2355 9| mágnásokhoz is méltatlan volna. De hallgassa meg barátomuram az adatokat 2356 12| kopogott a batár tetején, hallgatag, komor házak maradtak el 2357 11| kettesben elköltött vacsorára, a hallgatás hosszú perceire, a bőre 2358 6| való úton Micike oly komor hallgatásba burkolózott, hogy a becsületes 2359 7| csilingelő leányhangját hallgathatja. Ha valaki számonkérte volna 2360 3| és az angyalok karénekét hallgatják. Az uracskám azonban az 2361 10| öröm érte volna. Mihály hallgatva szürcsölte a levesét, de 2362 8| Micikével, hogy a szavát hallhatja, hogy zajtalan tipegésében 2363 11| ékesítette. Oh, vajjon ki hallja most a csilingelő gavotte-ot, 2364 14| okulárén át olvasod az ujságot, hallócsövet tartasz a füledhez és tejbedarácskán 2365 17| híres medveerőd se sokat ér! Hallod, hogy már idebenn topognak 2366 15| karjaiba ragadja és csókokkal halmozza el a gyermeket, akit a sors 2367 2| érezte, hogy meg is tudna halni érte. De később, mikor a 2368 13| könyökére dőlve az ismerős hálószobában körülnézett.~ ~Mihály megbólintotta 2369 1| sietve visszavonuljanak hálószobáikba. Tíz perc alatt mindenki 2370 1| oduba, mely Mihálynak a hálószobája, a szalonja és a fogadóterme 2371 15| beszélt és sok időt töltött hálószobájának tükre mellett. Néha karikákkal 2372 13| föl a szemét a kolostor hálótermében s az ismeretlen butorok, 2373 2| kolostor nyugalma; a tiszta hálótermek, a múzeum üvegszekrényei, 2374 15| füle mellé, öreg akácok, halottaikból föltámadva és kábítóan édes 2375 3| képzel olyasmit, hogy a halottak megmozdulnának sírjukban? 2376 17| volna, ha Micike, aki eddig halotthalványan ült a helyén, most egyszerre 2377 18| imazsámolyon még meglátszott a halotti ingükben pihenő ősök térdnyoma 2378 10| látnivaló; öcscse kissé halványabb volt, mint rendesen, Micike 2379 7| rézajtaján belül piroslott, a halványsárga szőnyegre, melyre nehéz 2380 9| rosszul ad vissza s végül hamis pénzt kever a jó közé, a 2381 9| beavatottak tudni vélik, hogy hamisan játszik s már nem egyszer 2382 6| is ott ágált a deszkákon, hamisítatlan veszprémi szűrben, zsíros 2383 9| embersöpredékek életét folytatja. Hamiskártyásokkal játszik, rosszhírű tanyákon 2384 5| volna, hogy az öcscse egy hamispénzgyártó bandához tartozik.~ ~- Oh, 2385 3| szivarját lustálkodva a hamutartóba tette.~ ~Mihály ravaszul 2386 7| liliputi tűzerdők égnek hamuvá, egy pár puha topánkából, 2387 12| a festéktől és a rozspor hamvától...~ ~- Gné Freil’n kummen’ 2388 11| és a kicsike Szebenyiek hancurozva fognak játszani nemsokára 2389 17| hasonlított a megszokott, régi hangjához.~ ~- Az uramtól, Mihály!~ ~- 2390 7| kérdezte néha az ezüstös hangocska, mikor a Mihály becsületes 2391 7| pálmáin, s egy drága, ezüstös hangocskából, mely gyermekkori karácsonyesték 2392 18| nagymamák gavotte-ját? Vagy hangok és szinek, gyönyörűségek 2393 18| zengő-bongó, szinte tündéries hangokból egy filigrán aranyhíd támad, 2394 8| köhögéstől, - de artikulálatlan hangokon kívül nem válaszolt egyébbel 2395 3| elragadtatással tekintenek a vén hangszer felé, a forgatható kis fehér 2396 10| háznak: zord és embergyűlölő hangulat költözött a kicsike szobákra 2397 6| Micike, aki nem volt tréfás hangulatban, sírásra görbült ajakkal 2398 18| fantáziámat, régi, elfeledett hangulatok csaptak meg, mintha egy 2399 16| segítségért. Akármily furcsán hangzik is, lelketlen sipisták kezébe 2400 17| emberek, mintegy hipnotizálva, hanyatthomlok kisurrantak az ajtón s nehéz 2401 1| kérdezte mosolyogva, de valami hányiveti büszkeséggel, miközben a 2402 8| a feleségük nyugtalanul hánykolódik a hálószoba sötétjében? 2403 5| rosszat álmodtam és ébren hánykolódtam a sötétben. Tudsz valami 2404 9| magáénak, néha heteken át haragban volt a fűszeressel, a szabóval 2405 14| iskolásleány, aki hirtelen haragjában sutba dobja a francia bábúját, 2406 16| szoktak viselni, hogy a haragos vén szakácsnőknek imponáljanak 2407 10| ablakmélyedésben és a süket szakácsnő haragosan bóbiskolt forróvizes vajdingljai 2408 8| Mihály érezte, hogy nem haragszik az öcscsére; hiszen lelke 2409 15| várnak rám az üzletben! Nem haragszol rám úgye, ha most már a 2410 14| vagy benne, hogy holnap is haragudni fogsz a francia bábudra? 2411 5| szivecském? Azt hiszed, haragudott volna, ha a szép, fiatal 2412 6| kárpótlást. Mikor Mihály, déli harangozáskor, az ebédlőben megjelent, 2413 17| abrosz sarkába, Mihály pedig harciasan ugrott föl a helyéből, mintha 2414 5| én attól tartok, hogy a harcmezőről is megszökném, ha véletlenül 2415 3| pongyola társaságába, akár a harctérről jövő dragonyos csizmái a 2416 12| mely láthatatlan ezüst hárfájával álomba ringatta? Ki oltotta 2417 7| porcellánpásztornők mutogatták kacérul harisnyakötőjük csokrát. Viktort most már 2418 18| mikor a zsidó fakereskedő harmadéve tágas bódét építtetett a 2419 18| huszadik sornál elalszik s harmincéves korában szerencsésen megüti 2420 14| hogy márciusban ünnepelné a harminckettedik születése napját, ha ugyan 2421 14| ünneplésre méltó volna.~ ~- Harminckettő? Azt mered mondani, hogy 2422 16| és boldog és csodálatos harmónia lebegett a föld fölött és 2423 16| nyugtatta, de a Micike lelki harmóniáját az ura távolléte most nem 2424 2| kuriában, irígylésreméltóan harmonikus élet folyt: a fehér asztal 2425 18| tejberizskása is megérdemli, hogy háromkötetes regényt írjunk róla.~ ~A 2426 17| részeges környékbeli úr volt - harsogó éljenzésbe tört ki, de egy 2427 9| mérges mocsári virágokhoz hasonlít. Kétségbeesésre azonban, 2428 15| tudod, nagy gyerek, hogy nem hasonlítok a rossz regényeid hősnőihez? - 2429 18| furcsa szerelmes, akikhez hasonlókat csak öreg képeken lehet 2430 1| Takácsy János, aki az üzletet hasonnevü apjától örökölte, rég meghalt, 2431 14| semhogy a kemény mancsaidat használnád! Vén és álnok medve vagy, 2432 1| még a magad eljegyzésén is hasznát veszed.~ ~Mihály - isten 2433 8| vont, Mihály pedig, miután hasztalan várt választ a kérdésére, 2434 4| az élet javarésze már a hátad mögött volna? Sohase gondoltál 2435 10| tudatára ébredt volna asszonyi hatalmának. Mihály olykor nagyot lélekzett; 2436 12| út végén. De a viziók nem hatalmasodhattak el annyira a lelkén, hogy 2437 11| urammal - és nincs az a hatalom a földön, amely az eltökélt 2438 10| mondta a gyermek ijesztő határozottsággal, - attól tartok, meg fogsz 2439 3| melyeknek nyolcvan év óta hátat fordított, ugyancsak csodálkozva 2440 4| megveregette a bátyja széles hátát, a keztyűit lóbálva, sietett 2441 12| feltalálja.~ ~Tegnap még hátitáskás iskolásleány volt, aki az 2442 10| gyalogsétát tett a sötét utcákon, hatkor maga nyította föl a boltot 2443 1| rendszeres könyvet vezettek, hatot megtakarítottak szombat 2444 14| Micikét mindez annyira se hatotta meg, mintha egy manduláspuddingot 2445 16| Parolát adok neked rá, hogy hátralevő életemben a lólábas Belzebúbtól 2446 11| pesti vonatba?~ ~Mihály hátravetette otromba fejét és még egyszer 2447 3| mialatt két szőke apród a hatrőfös selyemuszályukat felemelte. 2448 1| szalvétával megterített hátsó pulton, hevenyészett bon-okat 2449 4| teste kivillogott a sötét háttérből, az ezüst csillogott az 2450 9| Fehér ló” vagy a „Fehér hattyú” körül settenkedett, hogy 2451 1| reggeleken, mikor táskájukkal a hátukon az iskola felé ballagtak, 2452 3| szentjánoskenyérrel telt zsákok, melyek a hátulsó udvari raktárban feküdtek.~ ~ ~ ~ 2453 4| komolyságod után legalább hatvanesztendősnek néztelek volna, hiszen tulajdonkép 2454 7| és illatszeres üvegeket a Hatvani-utca finom árúházaiból, melyeket 2455 8| kerepesi-út sarkán, meg a hatvani-utcai rendőrkapítányság kapújában, 2456 8| hogy a fülledt völgyekből a havasok levegőjébe repüljön.~ ~- 2457 6| fáradhatatlanul taposta az udvar havát, hogy a raktárban felhalmozott 2458 8| Kék elefánt” látóköréből, havonként, sőt néha kéthetenként Pestre 2459 5| csak olyankor mozdult ki a házából vacsora után, ha az elhalt 2460 7| százszor különb a tiszta házad, mint a füstös butik, ahol 2461 16| kisváros már elpihent, mire hazaértek, az utcákon alig járt ember, 2462 5| istenke a szegény uramat hazahozza.~ ~Mihály összecsapta a 2463 11| sötétségben kicammogott a hazai hegyek közül. Hangos hídak 2464 7| mosolygott a napsugaras kisváros házaira; az erdő fái között világos 2465 1| mint más gyermek; iskolából hazajövet összeráncolt szemöldökkel 2466 9| fűszeres-ügynök volt, néha házakat közvetített, néha boltokat 2467 18| izgatta a fantáziámat. Az apró házakba, melyeknek ablakaiból mély 2468 17| aki valamikor a zárdába hazakísért, hanem egy félelmetes idegen, 2469 18| Az urak aztán csoportosan hazakísértek a Kék elefánt-ig s miután 2470 12| esett és köd ült a budai házakon; a szélben öreg rézkakasok 2471 16| borult az útakra és a mezei házakra, kigyózó vízfolyások siettek 2472 18| szerencsének tartanám, ha szerény házamat megtisztelné.~ ~- Nem lesz 2473 2| asszonyokkal s éjszakánként hazárdot játszott az úri kaszinóban, 2474 7| édesapánk hagyta rám s a házaséletembe senki emberfiának nem vagyok 2475 18| vette a hugocskáját, de a házasság nem volt boldog, mert az 2476 2| percig még sohase gondolt a házasságra; hiszen megboldogult szülői 2477 4| aggastyánt, mikor voltakép házasulandó legény vagy? Mihály, vesd 2478 1| Templom-utcába, hogy régi házatája fölött szemlét tartson.~ ~ 2479 12| hogy szobát nyissak, amig hazatér?~ ~- Oh, tudom, hogy nincs 2480 11| csak hajnal felé szokott hazatérni. Ha a tekintetes úr netalán 2481 9| többnyire az éjszakai pihenőjére hazatérő Deák Ferenccel találkozott. 2482 1| mikor Viktor a mulatozásból hazatért.~ ~Viktor vállat vont és 2483 12| fütyöljek, mely a lakására hazaviszi?~ ~- Nem, én nem akarok 2484 16| Séta az erdei házhoz.~ ~A rézgálic körül bonyodalmak 2485 10| rémeket lát.~ ~A békés, házi istenek, akik ötven év óta 2486 18| falépcsőkön, nehogy az alvó háziakat fölébresszem, de az emeletre 2487 15| Mihály egy derék és önzetlen háziállat volt, aki sírjáig zúgolódás 2488 1| akik ősidők óta megszokott háziállatjaik közé sorozták a fűszerüzlet 2489 4| arcával, mely csakúgy tüzelt a háziasszonyi büszkeségtől, kedveskedve 2490 18| tipus.~ ~- Nem is szólva a háziasszonyról, akinél csinosabb menyecske 2491 7| biztatsz egy kötelességtudó háziasszonyt, akinek vállára egy nagy 2492 3| kályhában, - öreg, pocakos házibarát volt ez, mely kuckójából 2493 16| lábaidat arra, hogy az erdei házig elgyalogolj velük, vagy 2494 2| illatát. Az idíllt csak a házigazda megérkezése zavarta meg, 2495 18| váratlan meglepetés ért: kövér házigazdám zavartan és mosolyogva dugta 2496 11| és ezüstködben virrasztó házikók emelkedtek ki a téli reggel 2497 15| könnyebbülnél meg igazán, ha az öreg házimedve vállán kisírnád magadat. 2498 1| szigorúan betartották a házirendet; korán feküdtek, korán keltek, 2499 13| Mihály ugyanis a bojtos házisipka helyett az öreg Bábi babos 2500 6| segédeket és tisztességes háziszolgákat talált, a szállodában pedig 2501 12| Nem volna okosabb, ha egy háziszolgát küldenék érte s magácska 2502 9| fűszeressel, a szabóval és a háziúrral, a cipőjét két évig, a ruháját 2503 16| nyugalom szigetére.~ ~Az erdei háznál, mely voltakép egy schönbrunni 2504 13| vasúti töltéseken, a budai házon, fogait villogtató fehér 2505 17| omladékra, vagy egy régi házra, vagy egy unalmas tájképre, 2506 7| akinek vállára egy nagy háztartás gondja nehezül! A megholt 2507 10| alakot öltöttek és odakünn, a háztető fölött, megvadult szél-úrfiak 2508 3| csatornában zúgott az esővíz és a háztetőkre fehér selyemszövet borult, 2509 3| kicsi szobácska volt s a háztetőről hosszú, vörös csatorna húzódott 2510 16| aranytrónus várakozik rád, ezért a hazugságért a szeráfok kara bizonyára 2511 16| szegény Micikét valami kegyes hazugsággal megnyugtasd; ő előtte te 2512 6| hamarosan csődbe jutnánk, ha a hebehurgya ajánlatodat elfogadnám?~ ~ 2513 6| mely egy mesebeli öreg hegyi óriáséhoz hasonlított.~ ~- 2514 14| végtelen, hófelhőkben elvesző hegyoromra kapaszkodnék.~ ~Micike derűs 2515 11| tűntek el az öreg Bakony hegyszakadékai között. Hogyan került ide 2516 9| Kovacsóczy úr által, két ültő helyében több mint négyezer forintot 2517 4| megérezzék rajta?~ ~Micike helyeslően bólintott és hajnalszínű, 2518 4| sőt: a maga módja szerint helyesnek és igazságosnak találta, 2519 15| Pest városában elvégezhetne helyetted?~ ~Mihály hátraszegte otromba 2520 5| Mihály egy ujdonsűlt férjet helyettesít egy kéthónapos fiatal asszonynál. 2521 18| fenyődeszkák számára, a helyi lap külön cikket irt az 2522 12| hirtelen megállt egy világos helyiség előtt, melyből pokoli lárma 2523 1| főügynöksége is e tiszteletreméltó helyiségekben székel. A kék elefánt az 2524 9| öt óra után hagyja el a helyiséget, mikor Moldau kisasszony 2525 12| kisasszony, arra a csúnya helyre? Nem volna okosabb, ha egy 2526 18| isten háta mögött fekvő kis helység, melybe a vonat is csak 2527 10| hogy igazán történt valami helytelenség? Való igaz, hogy Viktornál 2528 10| komolyságát a legválságosabb helyzetekben is megőrizte, most úgy viselkedett, 2529 8| sohase fog szalonnát lopni a hentesboltban és az a férfi, akit a sors 2530 12| volt boros üvegekkel, egy hentesképű ember kövér kezével az abroszt 2531 5| jött a szivéből, mert a hercegnőcske bizony csak mondhatatlan 2532 2| francia kisasszonnyal, kis hercegnőnek kiöltözve, ment reggelenként 2533 1| magáról a kabátot, melybe a héring- és kocsikenőcs-szag bevette 2534 5| hordókban megcsillant a fejetlen héringek ezüstpikkelye; s a nyitott 2535 6| töltöttem rizseszsákok és a héringes hordók között. Azt hiszed, 2536 2| garast a fogához vert és egy héringet is sajnált volna elfogyasztani, 2537 7| tél eközben tovabaktatott hermelines köpenyében és a tavasz meg 2538 15| kék elefánt is ledobta a hermelinköpenyt, mely otromba kőtestét a 2539 8| melyekben a borvirágos arcu Herr von Rück ostoba kuplétákat 2540 9| mondhatott a magáénak, néha heteken át haragban volt a fűszeressel, 2541 1| szenzáció volt ez, melyről hetekig beszéltek a kisvárosban - 2542 12| keresztet vetett magára, s hétszer mondta egymásután a Miatyánkot. 2543 1| eljegyzési ünnepén. Hat héttel később megvolt az esküvő 2544 6| hajlamaimnak megfelel? A jövő héttől kezdve én fogok feljárni 2545 1| megterített hátsó pulton, hevenyészett bon-okat csempészett a pénztári 2546 16| rézgálic csak úgy parlagon hever a pesti boltosok raktáraiban? 2547 10| mint a cékla az asztalon heverő porcellánkagylóban, újabb 2548 6| udvaroltass magadnak nagyon hevesen, mert az ilyen redves fa, 2549 15| láz, mely a színészeket hevíteni szokta, az ő lomha és sűrű 2550 7| is beismerte a festékárúk hiányát. Az öreg Mihály úgy találta, 2551 1| eljátszott neki. „Még csak az hiányzik, hogy pezsgő mellett duhajkodjék!” - 2552 11| hazai hegyek közül. Hangos hídak és ijesztő szakadékok, magányos 2553 8| hogy megfagyok ebben a hidegben!~ ~Mihály most betakargatta 2554 11| még valaha a könyörtelen hidegből, mely most a szomorú lelkükre 2555 16| hangos esti korzó azonban hidegen hagyta Mihály lelkületét: 2556 3| vénasszonyokat láttak. Ájtatos, hidegkezű és kötelességeikért élő 2557 8| hogy egyszerre forróság és hidegség fut végig rajta.~ ~- Öreg 2558 10| itt minden valami jeges hidegséget árasztott ki magából; a 2559 14| drágám, mely a hosszú utazás hidegségét kikergesse a tagjaidból? 2560 12| nőcskéhez, s mialatt a szellős hídon végigkísérte, halkan ezt 2561 10| ódujában; sőt oly furcsa és hihetetlen melegség áradt a szivére, 2562 11| a szőnyegen, s kecsesen himbálózik a muzsikáló óra dallamára; 2563 15| zongoraszékre tette és gyöngén himbálta magát, mintha valami nagyon 2564 3| kicsike szobákban; finom, himzett, drága terítőcskék kerültek 2565 7| restelkedve lépett, s a hímzett, finom függönyökre, melyek 2566 4| ujjast, mert még azt találom hinni, hogy a szegény Takácsy 2567 5| megkezdett kézimunka feküdt s a hintaszéken egy fölnyitott könyv lapjai 2568 17| részeg emberek, mintegy hipnotizálva, hanyatthomlok kisurrantak 2569 9| folyosón:~ ~- Még semmi hír, vén pajtás, Schuck urtól?~ ~- 2570 8| jámbor Mihály, aki eddig még hírből se ismerte az íróniát.~ ~ 2571 7| Micike csak az öreg Hon hirdetéseiből ismert. Mindenki ajándékot 2572 14| ebédlőasztal mellett az öreg „Hon” híreit olvasta. Micike veszedelmesen 2573 9| várakozott rá. Köztük volt a hirhedt Kőszegi báró is, aki egész 2574 13| nagyon megharagudnál, ha most hirtelenében eljárnám itt a kállai kettőst?~ ~ 2575 10| rögtön elárulta, hogy nem hisz az álnok sógor szavaiban.~ ~- 2576 14| magadat, öreg Mihály, hogy egy hiszékeny gyermeket ennyire elbolondítasz! 2577 12| jöjjek. Ő valószínűleg azt hiszi, hogy csak holnap délben 2578 4| Mihály lelkében valami furcsa hit gyökeresedett meg: úgy érezte, 2579 18| szemmelláthatólag megzavarta kissé hitében, de utóbb valószinüleg mégis 2580 9| egyeztetett ki a keményszívű hitelezőkkel. Karácsonytájt mint alkalmi 2581 18| Mihályra és hófehér kis hitestársára, akiknek története még most 2582 2| leánynyá serdült, aki vakon hitt a jó apácák tanításaiban; 2583 18| polgármester nyilvánvalólag azt hitte, hogy az író ma is retket 2584 10| gyermekkorom óta mindig hittem. Mered mondani, hogy még 2585 16| életét élte, akit mormogó hitvese sok évvel ezelőtt egyedül 2586 17| magyar ember - négy városi hivatalnok és hat részeges környékbeli 2587 6| látod az igazi kereskedő hivatását? Szerinted még mindig a 2588 10| kereskedők komolyabban veszik a hivatásukat), de nem szabad elfelejtened, 2589 18| élményeiből.)~ ~Tavaly fölolvasni hívtak egy vidéki városkába s bár 2590 2| mikor én nyolc vendéget hívtam vacsorára? Egy-kettő, lássatok 2591 5| direkte a kérdésre, hanem hízelegve odatette kezét a Mihály 2592 8| mely csöppet se látszott hízelgőnek a fiatal sáfrány-hercegre.~ ~ 2593 12| vámszedőt és nem hallotta a hízelkedő szavakat, hanem gyorsan 2594 3| fejedelemasszony azt mondta nekem, hogy hízlalni kell a férfiakat, - már 2595 11| ügyleteket emlegetve, nekiindult hócipőjében a városnak, miután ünnepiesen 2596 11| utitársa a panorámabeli kövér hölgy lett volna.~ ~Micike egy 2597 3| pasztellek: rózsaszínruhás hölgyecskék tánclépésekben emelgették 2598 14| lélekzettel, mintha egy végtelen, hófelhőkben elvesző hegyoromra kapaszkodnék.~ ~ 2599 7| de Mihály siket volt a hőfok iránt; mosolygott és megbólintotta 2600 4| megvillant, mint valami hóhéré és dolgos, vörös keze önkéntelenül 2601 12| belebámult a jéghideg vízbe, mely hókirálynőhöz hasonló alakocskáját visszatükrözte.~ ~ 2602 12| mint a lunátikus, aki a holdvilágban uszó háztetőkön jár.~ ~Mikor 2603 9| év óta mindennap a boldog holnapról álmodott, mely végre majd 2604 17| hanem a temetőben nyugvó holtakat is. Nana, csak nem fogsz 2605 11| mákszem belsejében elférne, de holtra fáradtan és boldogtalanul 2606 17| módjára félt a rablóktól, holtsápadtan kapaszkodott meg az abrosz 2607 9| pincébe ásott, vidéki mészáros holttestét fölfedezte s személyes dicséretet 2608 2| körül, s a templom hajnali homálya, melyben misztikus rubintcsillagok 2609 16| olvadtak bele az alkonyat homályába, mely lassankint az egész 2610 5| rég elmosódott a múltak homályában, - most is ott virrasztott 2611 5| gyöngén világított szoba homályosságába, de az aranyos sas; a muzsikáló 2612 13| farkasával, a hideg alkonyat homályosságán, mikor egyedül volt a rettentő 2613 11| sülyedt volna. A hajnali homályt csak alig oszlatta szét 2614 3| hozzásímúlt és egy fehér homlok, melyet szétkúszált hajfürtök 2615 8| akinek haja ziláltan a homlokába lógott, szakasztottan úgy 2616 11| pillanatig zavartan dörzsölte meg homlokának azt a részét, mely nehéz 2617 13| fehérlő pusztaságokon, forró homoktengereken keresztül s hogy a derekában 2618 2| főztek s a virágos kert fehér homokútján, a ragyogó üveggömbök közt, 2619 18| zugolódás nélkül nézi éveken és hónapokon keresztül az új házaspár 2620 2| szeresselek a legjobban.~ ~Két hónappal később Takácsy Viktor az 2621 18| A vasutnál a városka honoráciorai fogadtak, a polgármester, 2622 5| óra felé fölgyújtották, a honoráciorok nehéz csizmákban taposták 2623 4| délelőtti eszmecserére gyülekező honorációrokkal találkozzék. De déli harangszó 2624 3| vastag pápaszemén át a „Hont”-t olvasta. Mi történt itt 2625 9| az ügyetlen vidékieknek a hónuk alá nyúljon. És e tömérdek 2626 11| irányába megindult. A szél hópelyheket szórt feléje a dunai hidon, 2627 14| agyvelőd helyén is szívet hordasz, öreg Mihály! Mered mondani, 2628 4| mértföldnyire elkerüli a petróleumos hordókat, nehogy a kellemetlen szag 2629 5| ládák tömege hevert s a hordókban megcsillant a fejetlen héringek 2630 9| rizses báláknak és a festékes hordóknak szentelte figyelmét, míg 2631 2| és hegyesorrú lakkcipőt hordott, merészen szembemosolygott 2632 16| hagyott; a legcsinosabb ruháit hordta, édesen asszonyos kalapocskákat 2633 5| idehallatszott az öreg cseléd horkolása; Mihályt ez rosszaló fejcsóválásra 2634 17| hallgatta a kifáradt korhely horkolását, lassan visszatért az ebédlőbe, 2635 9| segédek és inasok mélyen horkoltak az udvari traktusban, - 2636 7| készülő ásítási rohamait hősiesen leküzdötte; máskor dominót 2637 5| is elvesztek a kisváros hósivatagában. Selmeczy végtelen számsorokat 2638 10| mint akármelyik tragikus hősnő. A jó isten őrizze meg Viktort 2639 12| mint a Sue Jenő párisi hősnőiét, akik lopva suhannak a titokzatos 2640 15| hasonlítok a rossz regényeid hősnőihez? - kérdezte halkan és elgondolkodva 2641 14| komolyan megrázta a fejét és hosszan tekintett a lámpa világába, 2642 17| után - a két barát kissé hosszasabban ült az asztalnál, mint rendesen ( 2643 5| réműlettől. Már két óra hosszat várom, hogy a boltból feljőjj 2644 1| a kisleány kész erre a hőstettre, nem hiába, hogy már gyerekkorában 2645 5| vakmerően nekivágtak az utca hószőnyegének (feleséges ember volt és 2646 6| ellágyult pillantásokat vetett a hótengerben tipegő Viktorra, este meghatva 2647 11| szakadékok, magányos lámpák és hóval végig szitált emberek maradtak 2648 6| hogy legközelebb magammal hozlak, mert akárhány is a szép 2649 2| valami örvendetes ujságot hozna.~ ~- Teringettét, ti itt 2650 1| tudta volna összefüggésbe hozni a dsungelek óriásával? Nem 2651 16| lehozhatod, de nekem ugyan ne hozz köpenyt, mert visszakergetlek 2652 7| ajándékok árát egyszerűen hozzácsapod a többi költséghez s épp 2653 5| ujjait feltűrve, serényen hozzáfogott a gazdasszonykodáshoz. És 2654 1| lejátszódott. A Kék elefánt-ot és a hozzája tartozó üzletet az örökösök - 2655 16| ha Viktor két hét múlva hozzájut az árúhoz, bár bizonyos, 2656 15| szédületében is érezte a hozzásímuló asszonyi test melegségét, 2657 3| pongyola most kedveskedve hozzásímúlt és egy fehér homlok, melyet 2658 12| jószívű rendőr lovagiasan hozzászegődött a kis nőcskéhez, s mialatt 2659 1| képmása volt, ezután is hű maradt igavonó-természetéhez 2660 5| édesapjától kapott; aztán vastag hüvelykújja egy intésével, közmegelégedésre 2661 14| pillantásokat vetett kövér hüvelykújjaira, melyeket egy öreg szerzetes 2662 11| kolostori játszóteremben tanult; hüvelykujját a gyürű- és mutatóujja közé 2663 2| mondták el imájukat, a kert hüvössége és vanilia-illata, a glóriás 2664 15| megszólítás ellenére, egy királynő hüvösségével pihent meg a cigarettázó 2665 2| bizonyos volt benne, hogy a hugocskája a felesége lesz. Hát nem 2666 2| szenvedélyesen magához ölelte a húgocskáját; e percben úgy érezte, hogy 2667 13| hogy tajtékzó, fehérfodros hullámok tetején jár, könnyű, deszkákból 2668 15| is, amit az üzleten kívül hullámzó élet számára tartogatott; 2669 4| rézkürtöket fújtak s piruló, huncut, csipkeruhás kis lányokkal, 2670 3| Pajkosan, kamaszlányos huncutsággal hajolt most közelebb a tulipiros 2671 10| alszom megint, csak akkor hunyom le a szememet, ha a hálószoba 2672 3| fordított, ugyancsak csodálkozva hunyorította volna meg mozdulatlan kőszemeit. 2673 13| fog szimulálni, de hiába hunyta be a szemét, a lecsukott 2674 16| olvastak valamikor, épp oly hűségesek hozzám, mint régi butoraim, 2675 11| fenyegettem, ha távollétem alatt hűségesen a gondodat nem viseli.~ ~ 2676 13| akarja megenni a tápláló huslevecskét.~ ~- Oh, öreg Mihály, ilyen 2677 3| Ötven év óta itt mindennap húsleves, főtt marhahús és paradicsommártás 2678 13| nagyobb szükséged van, mint a huslevesre. Várj, elsötétítem a szobát, 2679 13| megtudnálak csókolni, de inkább a huslevest eszem meg, mert ezt - bizonyosan 2680 3| szoktunk adni nekik, s a húsocska mellé cseresnyebefőttet 2681 18| vasárnap olvas ujságot, de a huszadik sornál elalszik s harmincéves 2682 3| matróna szívét hozták ide, a húszesztendős bársonybőrük alatt.~ ~A 2683 1| pörlekedés lármája. Takácsy János húszéves korától hetvenéves koráig 2684 2| Feleségül veszem!~ ~Huszonhat éves volt, a kora már meg 2685 1| csodálnivaló, jámbor bátyám? Huszonhatéves vagyok, tehát megértem arra, 2686 11| ha a jó isten úgy akarja. Huszonnégy óra mulva tudni fogom, hogy 2687 1| a kisebbik is túl volt a huszonötödik életévén, mikor a nagy vagyon 2688 6| is számot adjon. Viktor hűtlen lett a budai szállodához 2689 10| valahol a nehézkes testi hűvelyén belül, mégis tudatára ébredt 2690 13| egy nagy tenyér, melynek hűvösségéhez hasonlót még sohase érzett, 2691 4| egy év múlva új emeletet húzatunk a Kék elefánt fölé?~ ~Mihály 2692 6| cipődet levetnéd és papucsot húznál a lábadra? Oh drága szivecském, 2693 18| csöndesen és szótalanul húzódik meg a családi asztal mellett, 2694 10| bánnak velem, cica módján húzódom meg a felnőttek lábainál, 2695 3| háztetőről hosszú, vörös csatorna húzódott le, melyben novemberi estéken 2696 1| bólintott, mire Viktor, kissé húzódozva, helyet foglalt egy öreg 2697 17| becsípettek ravasz pillantásával húzódtak közelebb a nyitott ajtóhoz.~ ~- 2698 12| délutáni postavonatot. Én t. i. a barátnője vagyok Szebenyi 2699 16| nagy velencei vázában korai ibolyabokréta sötétlett, a muzsikáló óra 2700 6| te vastag, hajókötélszerű idegeidre volna szükségem. De miért 2701 6| hát téged nem aggaszt az idegenben járó öcséd sorsa? Meggondoltad, 2702 8| kerékbe töreti magát, semhogy idegenek előtt eláruljon valamit.~ ~ 2703 2| gondoskodj. Miért választanál idegent, mikor a családban is akad 2704 18| Viktor jelenlétében - szinte idegenül viselkedtek egymással szemben, 2705 8| volt egzaltált lélek és idegeskedett a hevesebb indulatoktól; 2706 6| bátyám, ehhez nincs megfelelő idegrendszerem, - ehhez a te vastag, hajókötélszerű 2707 5| távolról, a konyha felől, idehallatszott az öreg cseléd horkolása; 2708 4| Harmincegy múltam az idei Szentgyörgykor. Öt évvel 2709 14| tudná eltéríteni attól, hogy idejében lefeküdjék, különösen a 2710 17| mártiriumát, az otthonom édességét idézi föl bennem, meg a kertet, 2711 2| és a rezedák illatát. Az idíllt csak a házigazda megérkezése 2712 11| tetején; és a nedves hajnali időben sóhajtva telepedett kis 2713 6| így legalább te minden idődet az üzletnek szentelheted.~ ~ 2714 11| de Mihály nem érezte az időjárás viszontagságait, mert vén 2715 16| jó isten szándékait, az időjárásra nézve, sohasem tudhatja 2716 14| emlékszel-e még vajjon azokra az időkre, amikor még a fiatal asszonyokat 2717 6| korom óta minden szabad időmet itt töltöttem rizseszsákok 2718 7| mert az lesz a vége, hogy időnek előtte megöregszel!~ ~Micike 2719 5| megbeszélje. Ez volt az az időpont, mikor a Kék elefánt is 2720 1| birtokukba; de amíg Mihály, az idősebb fiú, aki apjának külsőleg 2721 18| elhanyagolta a feleségét. Erre az idősebbik, a mormogó vén Mihály, egy 2722 2| elzüllenék, mint az a francia ifjú, akit egy vándor szintársulat 2723 4| gyermekcipőjét levetette? Mihály az ifjúkorából se ismert mást, mint a nehéz, 2724 4| a boltba s őt kacérkodva ifjúrnak szólította, épp annyit, 2725 1| széttörte a szűk gubót, melyben ifjúsága idején szorongott és szinte 2726 13| jött egész a „Kék elefánt”-ig.~ ~- És... és... az uram 2727 17| aki arra születtem, hogy igavonó állat legyek és akire sohase 2728 1| volt, ezután is hű maradt igavonó-természetéhez s ha lehet, még kopottabban 2729 18| tett róla. A város fejének igaza volt: csakugyan felébredt 2730 5| fekszel az iroda padlóján. Igazad van, vén pajtás, hogy ez 2731 1| Takarékpénztárban, amelynek ügyvezető igazgatója volt.~ ~Az öreg Takácsy 2732 7| ügyvezetésébe, amelynek igazgatóságában az édesapja helyét elfoglalta. 2733 16| szavadban, ha csak a szomorú igazságot álcázod vele. A mennyekben, 2734 10| embertelen zsarnokká változott; igazságtalanul belekötött a segédeibe s 2735 7| földre, alkalmasint erre is igen-t mondott volna; hiszen lehet-e 2736 2| boldogsággal mondott volna igent; de a végzet, mely a zárdabéli 2737 7| rendezett estély is jócskán igénybe vette éjszakai óráit; de 2738 16| nekem. Azt akarod, hogy igéretet tegyek a jövőre? Parolát 2739 9| császár” sűrű füstjében igya meg a délutáni feketéjét. 2740 18| közelebb lépett hozzá.~ ~- Igyál, öcsém, a jó, fűszeres bor 2741 6| is méltányolta az öcscse igyekezetét; s míg Micike szinte anyai 2742 11| kis sütnivalója volt és igyekezett okosan beszélni a fölizgatott 2743 6| nem válaszolt, hanem nagy igyekezettel vagdosta száz darabra a 2744 14| pihenésük óráit.~ ~- És nem igyekeztek rá, hogy téged is elcsábítsanak, 2745 12| nyakkendős férfiú őszinte ijedelmére - semmitse válaszolt, hanem 2746 8| szokás, akit valami nagy ijedség megfélemlített. És gügyögve, 2747 17| gavotte helyett, aligha ijedt volna meg jobban a harminckétéves 2748 1| Megházasodol? - kérdezte oly ijedtséggel, mintha az öccse arról értesítette 2749 5| szivverése is elállt az ijedtségtől.~ ~- Nem, semmi baj sincs, 2750 4| kacagás, mint egy kedves illat, eltűnnék innen, ha a dal 2751 15| föltámadva és kábítóan édes illat-áramlatokba burkolózva leselkedtek be 2752 5| nyitott fiókokból egzotikus illatáramlatok keltek szárnyra, melyek 2753 1| halak, a kövér kocsikenőcs illatfoszlányai állandóan ott lebegtek a 2754 16| a kontyára, s tisztán és illatosan és fénylő szemekkel állított 2755 4| csodavázákban üvegházi virágok illatoztak. Fénynyel és fiatalsággal 2756 7| belvárosból s csecsebecséket és illatszeres üvegeket a Hatvani-utca 2757 2| komolysággal itta a csokoládéját, illedelmesen felelt a kérdésekre, melyeket 2758 14| álmot alszol, vagy dudaszóra illegeted a lábaidat, ahelyett, hogy 2759 5| porcellánköpönyeget viselt, öregesen illegette-billegette magát, mintha pokoli módon 2760 9| tőlem ugyancsak nem volna illendő, hogy a mások családi ügyei 2761 3| nagy cipői épp oly kevéssé illenek a pongyola társaságába, 2762 17| felnőttek kinevetnek érte. Hogy illenék a te dalos, kacagó, drága 2763 16| asszonyos kalapocskákat illesztett a kontyára, s tisztán és 2764 1| költöm, ami jog szerint engem illet, - és ha kifogásod van ellene, 2765 5| az ilyen magaviselet nem illik egy férjes asszonyhoz, de 2766 3| után vágyakozzék! Régebben ilyentájt már csak mondhatatlan fáradsággal 2767 13| tegnap elmondani az esti imádat. A kicsi gyermekeknek imádkozni 2768 16| hogy a kolostor térdeplőjén imádkoznál! A jó isten is arra alkotott, 2769 13| imádat. A kicsi gyermekeknek imádkozni kell az ágyacskájukban, 2770 11| mintha valami ájtatos reggeli imádságot mondott volna; a nőcske 2771 2| lesütött szemmel mondták el imájukat, a kert hüvössége és vanilia-illata, 2772 6| nézett az elefántcsontkötésű imakönyv felé.~ ~- Kis pajtás, be 2773 18| miseruhákra emlékeztettek, egy imazsámolyon még meglátszott a halotti 2774 18| becsülni az irodalmat s immár közel az idő, amikor a sors 2775 1| lóbálta sovány lábszárait s impertinensül fújta cigarettája füstjét 2776 16| haragos vén szakácsnőknek imponáljanak vele. Micike leült az asztalfőre, 2777 2| parádéslovak vihogtak, a konyha impozáns tűzhelyén állandóan lakodalmi 2778 13| megint, mert az a furcsa impressziója támadt, hogy az öreg Mihály 2779 18| költötték bennem azt az impressziót, hogy az ő révükön fogom 2780 5| hideg gyötörte az álmos inasokat és segédeket, kik Mihály 2781 13| ragyogni kezdett, mint az indiai népmesék gyémántja.~ ~- 2782 8| utazását üzleti érdekekkel indokolja. Unottan és álmos szemekkel 2783 8| idegeskedett a hevesebb indulatoktól; de e percben zokogva szeretett 2784 10| menuette-ket, komor temetési indulókat vert a márciusi alkonyatok 2785 13| világban, mikor kurtaujjas ingecskéjében az ebédutáni álmából fölébredt 2786 4| megszünt) tovább folytatta az ingerkedést a bátyjával; s míg a pongyolaruha 2787 6| Kis pajtás, - mondta ingerkedve, - csak nem akarod talán 2788 18| még meglátszott a halotti ingükben pihenő ősök térdnyoma s 2789 11| Fehér farkas”-ba, ahol egy ingujjas legény két hideg szobát 2790 16| arról, hogy naphosszat akár ingujjban és hajadonfővel jár az üzlet 2791 6| elé.~ ~- Megfáztál, nem innál egy csésze teát, mielőtt 2792 14| fejemben, hogy marólúgot fogok inni, vagy hogy fenékig fölhajtom 2793 13| megfeketült sublád öregurasan integetett feléje, egy virágos kashmirral 2794 12| az éjszaka feketeségéből integettek feléje.~ ~Kicsike korában 2795 5| aztán vastag hüvelykújja egy intésével, közmegelégedésre beszüntette 2796 2| egy rebbenésével, magához intette megdöbbent sógorát, aki 2797 10| baj fenyegetett, már az intézetben is nyugtalanul aludtam, 2798 2| melyeket az öreg boltos intézett hozzá s pukkerlivel meg 2799 9| képzeletbeli személyhez intézve szavait, halkan így szólott 2800 7| jaknit, amilyet csak gazdag iparosasszonyok viselnek a vasárnapi miséken. 2801 11| végeztével a „Fehér farkas” irányába megindult. A szél hópelyheket 2802 1| fényképet szedett elő a temérdek írás közül.~ ~- Ismered? - kérdezte 2803 11| a tekintetes úr netalán írásbeli üzenetet hagyna neki...~ ~- 2804 15| hogy hosszú, büntetőleckét irassanak vele, mert olyan álnok, 2805 14| kislánykorodban, hogy az irigy pajtásaid foga a kedves 2806 4| testvéröcscse boldogságát irigyelje; sőt: a maga módja szerint 2807 2| hogy egy királylány is irigykedhetett volna rá. Putnoky szinte 2808 2| pompás földszintes kuriában, irígylésreméltóan harmonikus élet folyt: a 2809 9| aki a művésznők kupiéit írja, a főpincért, aki többet 2810 8| lelkecském, hogy még ma este írjak neki?~ ~- Igen, Mihály, 2811 18| hogy háromkötetes regényt írjunk róla.~ ~A fölolvasás meglehetősen 2812 1| összeráncolt szemöldökkel ültek irkáik fölött s pihenéskép - vasárnap 2813 12| szopogtatva ül pirosléniás irkája fölött; tegnap még japáni 2814 18| a Kék elefántnál.~ ~ (Az iró élményeiből.)~ ~Tavaly fölolvasni 2815 6| arccal állított be az üzleti irodába, ahol bátyja éppen a vasúti 2816 14| ritkán lehet megtalálni az irodáikban, mert ez a gőgös nép inkább 2817 16| alkonyattájt a Kék elefánt irodájába, ahol az öreg Mihály éppen 2818 5| virrasztott a „Kék elefánt” irodájában, míg odakünn az utolsó korhelyek 2819 18| csak meg fogja becsülni az irodalmat s immár közel az idő, amikor 2820 18| gondolatban, hogy a frakkot egy irodalmi maecenástól kaptam kölcsön.~ ~ 2821 11| igen, az lesz a legjobb, ha írok neki, - mondta megnyugodva 2822 18| nekik egyetmást a pesti írók életéről. Közben azonban 2823 18| nem kényezteti el a pesti írókat), az estély után pedig lakomára 2824 18| pihenésre még a korhely íróknak is szükségük van. Az urak 2825 8| még hírből se ismerte az íróniát.~ ~Viktor azonban megrázta 2826 5| meglátogatta s Mihály - bár írott dokumentumok nem voltak 2827 18| zavarba hozta, hogy egy pesti íróval beszél, az úr pedig tipikus 2828 16| Belzebúbtól se fogok annyira irtózni, mint ahogy a hitvány szerencsejátéktól 2829 16| hitvány szerencsejátéktól irtózom. Ha úgy akarod, akár szőrköteles 2830 1| táskájukkal a hátukon az iskola felé ballagtak, a havas 2831 2| kiöltözve, ment reggelenként az iskolába, s fehér szobácskájában 2832 1| játszott, mint más gyermek; iskolából hazajövet összeráncolt szemöldökkel 2833 15| csacsi és tapasztalatlan iskolásfiút, aki nem ért az okos felnőttek 2834 8| még a saját édesanyja se ismer rá. Mit gondolsz, vannak 2835 1| temérdek írás közül.~ ~- Ismered? - kérdezte mosolyogva, 2836 8| egyetlen titkos rendőrt se ismerek, én csak nagybajúszú, utcai 2837 9| barátaival (akikkel szintén itt ismerkedik össze) s olyan ramazurikat 2838 11| szerelmes asszonyokat? Honnan ismerted volna a furcsa kis teremtések 2839 2| ezüsttől és a virágoktól, az istállóban nagyszerű parádéslovak vihogtak, 2840 4| ablakai a félszerekre és istállókra nyíltak, a kézelőjével bíbelődő 2841 10| rémeket lát.~ ~A békés, házi istenek, akik ötven év óta láthatatlanul 2842 3| hunyorított, - pedig óh Istenem, mily messze volt attól, 2843 6| Azt hiszed, valami különös isteni kegyelem kell hozzá, hogy 2844 17| csillogott, mintha valami istenien jó tréfának találná, hogy 2845 6| csóválta meg a fejét s egy istenkáromlót megillető tekintettel büntette 2846 2| édesapja. János, most hiszem az Istent, mert nem lehet, hogy a 2847 18| ezelőtt lőtt beléjük az istentelen ellenség, az őrtorony még 2848 18| férj csakhamar kártyássá és iszákossá lett s gyalázatosan elhanyagolta 2849 18| ágyacskába fogsz lefeküdni és ott iszod meg a nagyszerű forralt 2850 16| kis uram az ételről és az italról is megfeledkezik, csakhogy 2851 8| elgörbült mintha valami keserű italt ivott volna.~ ~- Nem, tiszteletreméltó 2852 9| barátomuram az adatokat s ítéljen maga, a saját tisztes belátása 2853 8| és az új nyakkendőid után ítélve, azt hiszem, váratlanul 2854 2| tőle; ünnepies komolysággal itta a csokoládéját, illedelmesen 2855 6| kénytelen vagyok rá, hogy ittlétemet meghosszabbítsam. Addig, 2856 17| pillanatban egy nagy, esetlen, izgalmában szinte fuldokló iskolásgyermekéhez 2857 18| hogy valami jelentősebb izgalom az életét megzavarta volna. 2858 11| pongyolára, mely egy darabig izgatottan sűrgölődött az ebédlő nippjei 2859 8| helyéből, hogy elviselhetetlen izgatottságán csökkentsen. És mialatt 2860 18| bír eljutni, már régóta izgatta a fantáziámat. Az apró házakba, 2861 16| a koplaló Kék elefántot ízletes rézgáliccal ellássa?~ ~Viktor 2862 11| az étel épp oly kevéssé ízlett neki, mint a vén Mihálynak, 2863 8| úrnak hívják és becsületes izraelita ember, aki a Józsefvárosban 2864 7| kályha mélyén és csodálatos, izzó őserdőcskék lobogtak és 2865 3| Takácsy-családot, - vörös parázs izzott s pajkos kék lángocskák 2866 17| lépcsőkön jönnek fölfelé, - jaj, nyisd föl gyorsan az ablakot 2867 12| rossz szellemek keserves jajveszékelését hallotta ki. De most bátran 2868 7| fekete posztóból készült jaknit, amilyet csak gazdag iparosasszonyok 2869 2| megbotránkozott, öreg Takácsy Jánost, aki minden garast a fogához 2870 2| Tizennyolc éves múltam január végén, - szólt Micike oly 2871 12| lakktopánkája átázott a vizes járdán, haja felborzolódott az 2872 12| álmok rejtelmes ösvényeit járná...~ ~Micike útrakelt, hogy 2873 10| sorsomban és talán kísértetként járnék ebben az öreg házban, hogy 2874 6| nem aggaszt az idegenben járó öcséd sorsa? Meggondoltad, 2875 1| lóbálva, sétált végig a járókelőktől népes piaci korzón.~ ~Igy 2876 14| s inkább bolondos táncot jársz, semhogy a kemény mancsaidat 2877 6| csak mint csöndes szemlélő járt-kelt a „Kék elefánt” birodalmában, 2878 16| ha kívánod, térdencsúszva járulok a radnai szűz elé, de most 2879 14| pajtásaid foga a kedves játékaidra megfájdult? És te örökre 2880 14| mint a kócbélű és üvegszemű játékaidról?~ ~Micike ismét komolyan 2881 18| elveszítette a monte-carlói játékbankban s koldusszegényen, az alkoholtól 2882 9| Zrinyi” kávéházbeli alagér játékból és a „Török császár”-beli 2883 17| az ölbeli gyermeket, aki játékközben megütötte magát. És most 2884 1| mint ostoba és fölösleges játékszerük; a kis Takácsyak gúnyosan 2885 12| szüleim zsarnokságát ki nem játszhatnánk. Akarja, hogy fölolvassam 2886 15| éretlen kisgyerek vagy, hiába játszod a komoly üzletembert, akinek 2887 14| a legkacagtatóbb bohózat játszódott volna le előtte a tiktakoló 2888 11| valószinüleg még a kolostori játszóteremben tanult; hüvelykujját a gyürű- 2889 11| dédelgették és főzőcskét játszottak tiz selypítő kisleánynyal, 2890 17| kertet, melynek bokrai közt játszottam valaha, meg a konyhazugot, 2891 7| foglalkoztatták s az árvízkárosultak javára rendezett estély is jócskán 2892 4| vén pajtás, mintha az élet javarésze már a hátad mögött volna? 2893 16| ismeretlen messzeség felé, óriás jegenyefák kémlelték a távolt, ahova 2894 8| meghalhatnék! Ugy érzem, hogy egy jegesmarok összeszorítja a szívemet! 2895 11| befejezte előadását.) Ha jégeső is esik, ha földrengés is 2896 1| Erkölcs és az Ájtatosság jegyében kormányoztak; a kacagás 2897 12| és Viktor, az ő Viktorja, jegygyűrűs kezével megcsipkedte a céda 2898 18| törökök elől, a felkiáltó jel alakú őrtoronyban turbános 2899 1| nyugodt emésztés csöndjét; ez jeladás volt arra, hogy az asszony, 2900 17| kutya, amikor igazi urak is jelen vannak!~ ~Mihály most fölemelte 2901 15| Mihályra, mintha az egész jelenet csak fantasztikus álom lett 2902 7| most már félt a zajosabb jelenetektől. Este azonban, lefekvés 2903 10| tekintetű, mosolygó kis fehér jelenség egyszerre szenvedő és fáradt 2904 18| előttem oly szürkének és jelentéktelennek, mint a vasuti állomáson, 2905 9| tegnap, késő este, kaptam jelentést a szóban forgó férfiútól 2906 4| annyit, vagy talán még többet jelentett a szemében, akár a korzózó 2907 8| sejtelmek megvalósulását jelentette-e, vagy puszta és jelentéktelen 2908 9| kibukkanó tolvajok és gyilkosok jelentkezését. Odább, a Szent Teréziáról 2909 18| mázsát, anélkül, hogy valami jelentősebb izgalom az életét megzavarta 2910 1| óta csak tétova vonások jelezték, hogy az üzlet a Takácsy 2911 1| állat megszületett? Mit jelképezett a sötét bolt fölött, melynek 2912 5| mit gondolsz, öreg pajtás: jellemtelen vagyok én azért, hogy a 2913 12| fátyol takart, mint a Sue Jenő párisi hősnőiét, akik lopva 2914 14| kifejezést öltött, mint a jezsuita atyáé, aki egy francia bohózatot 2915 1| könyvelő, aki édesapjának a jobbkeze volt; és íme, három hét 2916 12| hogy csak holnap délben jöhetek, de én szerencsésen megcsiptem 2917 12| amelyen haladék nélkül értem jöhetsz!” Oh, édes, jó portás bácsi, 2918 12| legelső vonattal Pestre jöjjek. Ő valószínűleg azt hiszi, 2919 12| Pest városában.~ ~- Akkor jöjjön velem, kisasszonyka a híd 2920 13| mintha végtelen távolságból jönne, fölhangzott a muzsikáló 2921 17| istenkém, most a lépcsőkön jönnek fölfelé, - jaj, nyisd föl 2922 11| picurkát se; akármilyen későn jönnék is, bezörgetek hozzád és 2923 7| mindenestre sokkal jobban jösz ki, mintha a segédeid fizetését 2924 6| hiszen voltakép nem ezekért jöttem én ide, hanem azért, hogy 2925 1| is szólva arról, hogy a jövendőbelim se szegény leány.~ ~- És 2926 2| és legfőbb ideje, hogy a jövődről gondoskodj. Miért választanál 2927 16| hogy igéretet tegyek a jövőre? Parolát adok neked rá, 2928 11| már nem volt mit félnie a jövőtől; Viktor józan és becsületes 2929 1| vagyonomat. Csak azt költöm, ami jog szerint engem illet, - és 2930 18| hogy Bakonyvárt nemsokára jogosan megilleti a „magyar Liverpoole” 2931 1| másnap vagy harmadnap, a jogtalan előlegeit mégis csak számonkérte 2932 9| volna. Nyolckor azonban Johann, az „Angol királynő” londienerje, 2933 7| az a török csausz, akiről Jókai Móric tavaly regényt irt 2934 8| fiatal asszonyt, mint valami Jókai-féle regényhős. Mered mondani, 2935 15| táncolni meg dalolni fogsz jókedvedben!~ ~Micike ajka megvonaglott 2936 7| neki, hogy a kis pajtását jókedvre deríti...~ ~A tél eközben 2937 6| szokatlanul frissnek és jókedvűnek látszott. De Micike, aki 2938 9| asztal fölött elbóbiskolt s a jólelkű Micike maga is élethűen 2939 13| kezdett, de egyszerre valami jóleső melegség borult a szívére, 2940 1| üzleti szolidság, a polgári jólét szimbolumakép állt a kisvárosiak 2941 17| szeretlek egyedül, mert a jóság és a szeretet vagy, öreg 2942 2| kereke együtt van...~ ~A jóslat nem vált be, mert Putnokyt, 2943 4| hófehér, finom és drága kis jószág, aki egy liliom tisztaságával 2944 2| esténként, ha néha a püspöki jószágkormányzó csinos házában teázott családostul 2945 2| Takácsyné testvéröcscse, jószágkormányzója volt az öreg püspök őméltóságának 2946 4| keresztülhaladt, cigarettája jószagú és finom fátyolán át néha 2947 12| kisasszonyka? - folytatta jószívűen a köpönyeges férfiú. - Vagy 2948 8| tréfálkozó, félig meghatott jószívüségével ismételte tizszer-húszszor 2949 18| alighanem a főjegyző - már jóval éjfél előtt megkinált a 2950 3| az öreg pohárszékeken, a József császár-korabeli subládákon 2951 8| becsületes izraelita ember, aki a Józsefvárosban lakik, valahol a Bodzafa-utca, 2952 9| rajta; ez az élet részeg jurátusokhoz vagy meghibbant velejű mágnásokhoz 2953 7| halál csupán megérdemelt jutalom a földi lét fáradságos munkája 2954 17| szobában; de mielőtt szóhoz juthatott volna, Mihály komoran megállt 2955 6| gondolod, hogy hamarosan csődbe jutnánk, ha a hebehurgya ajánlatodat 2956 6| viszonyunkat s arra az eredményre jutottam, hogy voltaképpen csak fölösleges 2957 7| csodálatosan szép és drága estékhez juttatja, aminőkben eddigi medve-életében 2958 13| mely a pokol rémségeit juttatta az eszébe s melynek közepén 2959 1| Van tisztességes fekete kabátod, hogy az eljegyzésre eljöhess?~ ~ 2960 15| halottaikból föltámadva és kábítóan édes illat-áramlatokba burkolózva 2961 7| zavarba hozott a sógornője kacagása, égő arccal válaszolt:~ ~- 2962 6| ember hajnalig ki nem jön a kacagásból. Oh, mily kár szivecském, 2963 13| Mihályt s ekkor oly hangos kacagásra fakadt, hogy még a tiszteletreméltó, 2964 7| hevert az ura lábainál, a kacagástól könyezve és fuldokolva rohant 2965 4| volna hangosan, hogy ki ne kacagják érte? Mihály lelkében valami 2966 18| ezek a fiatalok - csak ne kacagjon, kérem, mert voltaképp az 2967 17| Hogy illenék a te dalos, kacagó, drága és hófehér fiatalságod 2968 13| összeszorította az ajkát, - kacagtatóan furcsa volt így a babos 2969 18| esték emléke, mikor Micikéje kacagva ült a lábaihoz s a muzsikáló 2970 6| szobaasszonyt, aki sohase kacérkodott vele. Hol van az a rémületes 2971 4| szegfűszegért jött be a boltba s őt kacérkodva ifjúrnak szólította, épp 2972 11| nemsokára az öreg Mihály kaftán-zsinórjával, mintha drága és ostoba 2973 16| szégyenled, hogy te itt a meleg kaftánodban lustálkodol, míg a szegény 2974 8| fejét odahajtotta a kék kaftánra, mely nedvessé lett kiszivárgó 2975 15| az édesanyjának nevezi. A kakasülőről, ahonnan az élet boldog 2976 9| vajjon a drágalátos fiad kalandjai felől? És ha tudsz, nyugodtan 2977 9| egy olyan egyszerű boltos kalandjait kideríteni, mint a Pesten 2978 5| megszállt, szerencsétlen kalandor történetét mondta el, akit 2979 9| lókereskedők, kártyások, kalandorok, sikkasztók, de nem ritkán 2980 15| Kék elefánt” birodalmában kalandoznék.~ ~- A rézgálic, úgy vélem, 2981 6| veszprémi szűrben, zsíros kalapban s hogy egy füstös cimbalmos 2982 16| hordta, édesen asszonyos kalapocskákat illesztett a kontyára, s 2983 6| nem bánom én, hogy micsoda kalapokat viselsz, - de hogy az üzlethez 2984 15| összeszorult és a szíve úgy kalimpált, hogy már-már a fuldoklás 2985 13| hirtelenében eljárnám itt a kállai kettőst?~ ~Micike mosolygott, 2986 17| reggeltől-estig robotoló, fantáziátlan kalmár lélek vagy, akinek képe 2987 6| lehet egy kevés tisztességes kalmárész?~ ~Mihály kivette füle mellől 2988 5| össze a Polgári Társaskör kályhája körül, hogy a híres, téli 2989 14| nagybankókat, meg a meleg kályhát, meg a takarékpénztári részvények 2990 4| szalvétájával inkább egy szögletes kamaszfiúhoz hasonlított, semmint egy 2991 3| merészkednénk.~ ~Pajkosan, kamaszlányos huncutsággal hajolt most 2992 15| meg alá járt a szobában, kamaszosan fölnevetett, aztán megint 2993 7| álnokság bőven meghozza a kamatait; hiszen a Viktor távolléte 2994 13| feléd se nézek, ha csak egy kanálnyit is meghagysz belőle! Tudod, 2995 10| alkonyatok csöndjében. A kanári nem csicsergett az ablakmélyedésben 2996 2| Viktor, aki császárkabátot és kanárisárga keztyűt viselt, jó darabig 2997 18| húzott egy asztalkát a fűtött kandallóhoz, az asszony, aki mostan 2998 16| petróleumlámpa az oszlopos kandeláberben, melyet egy néhai agglegényének - 2999 16| nélkül, még a legerősebb kánikula idején se, hiszen a jó isten 3000 8| hátraszegte a fejét s kövér kanonok-arca csakúgy sugárzott a belső 3001 18| volt fogva, amilyennel a kanonokok szoktak járni) s a polgármester 3002 11| tyúklevesben megöregedett kányákat főznek. Mindketten mosolyogtak 3003 17| húsz évvel ezelőtt, mikor a kanyaród után legelőször fölkeltél!~ ~