IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Muzsikáló óra Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
3004 12| valami siketítő és félelmes kaoszba folyt össze, a szeme előtt 3005 17| üvegszemedet! Igy, csak kapaszkodj meg a nyakamba, mint húsz 3006 14| hófelhőkben elvesző hegyoromra kapaszkodnék.~ ~Micike derűs kék szeme 3007 5| tiszteletreméltó ásítás kapcsán, melynek dallamát néhai 3008 4| ellophatják. Szép pár pofont kaphattunk volna a szegény édesapánktól, 3009 3| nemzetes úr gégehurutot szokott kapni az őszi esőzések idején, 3010 18| filigrán aranyhíd támad, egy káprázatos aranyhíd, melyen át észrevétlenül 3011 3| folyók fölé; és idebenn káprázatosan világos volt, a fatörzsek 3012 3| előtte, mely a gyönyörű káprázatot egyszerre szétfújhatná. 3013 10| Mered mondani, hogy még nem kaptál választ a pesti Lecocqtól?~ ~ 3014 12| halál birodalmáig, melynek kapuja gyászos feketeségben tátong 3015 12| melynek hangjai, ott a pokol kapujában, a fülét megütötték. Micike 3016 4| pongyolából kifehérlő asszonyi kar melegségét érzi.~ ~- Kit 3017 6| jön a kacagásból. Oh, mily kár szivecském, hogy te is el 3018 16| a hazugságért a szeráfok kara bizonyára szerenádot fog 3019 7| hangocskából, mely gyermekkori karácsonyesték melegségével simogatja végig 3020 5| fölött, vakítóan, szinte karácsonyesti fénynyel csillogott meg 3021 5| úgy rémlett, hogy maga a karácsonyi angyal áll előtte, aki a 3022 9| keményszívű hitelezőkkel. Karácsonytájt mint alkalmi kisegítő ugrándozott 3023 17| fénylett, mint a mesebeli kárbunkulus kő - urak, nem méltó tisztességes 3024 3| uracskám azonban az angyalok karénekénél is jobban szereti a sült 3025 3| mezőkön járnak és az angyalok karénekét hallgatják. Az uracskám 3026 18| a magyar írót sem fogja kárhoztatni többé, hogy koplalva és 3027 15| magát a vén Mihály vállaira, karjai átkulcsolták a Mihály nyakát, 3028 10| tündér egy idegen férfi karjaiban kereshetne vigasztalást 3029 15| Micike most kibontakozott a karjaiból, csodálkozva és könyes szemmel 3030 6| kell hozzá, hogy az ölelő karjaidba visszatérjen?~ ~Micike méltatlankodva 3031 11| vett magára, aztán a sógora karján elballagott az ebédlőbe; 3032 9| tisztelt barátomuram a nagyorrú karmestert, aki a művésznők kupiéit 3033 15| az arcát érte, a reszkető karokat, melyek vastag nyaka köré 3034 4| kiöltözve látna az ötvenéves karosszékben? Mondd meg vén fickó őszintén: 3035 17| multakban, amikor az édesapja karosszéke még ott állott a fehér kályha 3036 10| megdöbbenve nézett rá a karosszékéből és egy pillanatig úgy rémlett 3037 12| ismét beleveszett az éjszaka kárpítjaiba. Valaki melléje szegődött 3038 6| gazdasszonykodásban keressen kárpótlást. Mikor Mihály, déli harangozáskor, 3039 2| amennyi csak jól esett neki, a kártyában minden partnerét kifosztotta 3040 9| nevez; gazdag lókereskedők, kártyások, kalandorok, sikkasztók, 3041 18| mert az új férj csakhamar kártyássá és iszákossá lett s gyalázatosan 3042 9| és a „Török császár”-beli kártyázásból tartja fönn magát. A beavatottak 3043 3| tanyát ütött az öreg komódok, kashmirburkolatos szalondívánok és aranyszélű 3044 13| integetett feléje, egy virágos kashmirral diszített toilette tükre 3045 3| dragonyos csizmái a királyi kastély parkettjére.~ ~- Min merengsz, 3046 2| hazárdot játszott az úri kaszinóban, ahol azelőtt csak a tarokk 3047 2| erdejében rendezett. Hogy a katasztrófa miképp történt, az voltaképp 3048 13| forróságot érzett, mintha a pokol katlanai közt járt volna. Később 3049 18| alakú őrtoronyban turbános katona dicsérte az urat s a vár 3050 8| rendőrkapítányság kapújában, akik katonásan szalutálnak, ha a Thaisz 3051 3| ezüstkanalával a gőzölgő feketéjét kavargatta.~ ~Mihály zavartan nevetett, 3052 10| a konyhából az öreg Bábi kávédarálása behallatszik hozzám. Mi 3053 8| német dalcsarnokok és zenés kávéházak vannak, melyekben a borvirágos 3054 9| elveszített volna az országúti kávéházban.~ ~- A pénz csak arra jó, 3055 9| azóta teljesen a „Zrinyi” kávéházbeli alagér játékból és a „Török 3056 15| cigaretta-sodrástól, keveset evett és a kávéházból késő éjszaka járt haza s 3057 4| finom kis fészekben, pompás kávéillat lebegett. Az üvegszekrényből 3058 18| kaptam kölcsön.~ ~A fekete kávénál a városi fizikus felesége 3059 18| kredencen aranyszélű bécsi kávéscsészék csillogtak, az ablakfüggönyök 3060 12| papirlapot szedett elő a kebléből): „Drága szívecském, a portás 3061 11| terül el a szőnyegen, s kecsesen himbálózik a muzsikáló óra 3062 4| Tudod, hogy Mihály csak a te kedvedért cicomázza magát ennyire? 3063 6| mindegy, - én nem fogom a kedvedet szegni, ha a becsületes 3064 6| munkálkodhatnám azon a téren, mely a kedvemnek és a hajlamaimnak megfelel? 3065 2| atavisztikus fukarságát legyőzve, kedvére dusálkodott a drága nyalánkságokban 3066 3| kopogás nesze, mely még kedvesebbé és barátságosabbá tette 3067 18| fölolvasás meglehetősen sikerült, kedvesen, bár némi óvatossággal megtapsoltak ( 3068 7| amikkel a gyöngéd Micike kedveskedett neki. Mihály, öcscse megérkeztének 3069 14| aranyszárnyú pillangónak kedveskedjék, - dadogta zihálva, nehéz 3070 15| olykor Micike és szeme, a kedveskedő megszólítás ellenére, egy 3071 18| valami drága és szívbelopózó kedvességgel, - Viktor, édesem, itt van 3072 10| benne minden tréfálkozó kedvet s az édes tekintetű, mosolygó 3073 7| lepett meg ajándékkal, s kedvetlenül birálgatta az ételeket, 3074 7| hogy téged, kis pajtás, jó kedvre derítselek.~ ~Micike boldogan 3075 7| raboltad ki öcsém? - szólt kedvtelenül és korholó hangon a cigarettázó 3076 18| egy éhes firkászt végre a kedvük szerint jól tartottak.~ ~ 3077 10| mely félszázadig fiatalos kedvvel pergette a gavotte-okat 3078 4| míg Micike egy aranyhátú kefével az asztalkendő morzsáit 3079 6| hiszed, valami különös isteni kegyelem kell hozzá, hogy az ölelő 3080 16| a szegény Micikét valami kegyes hazugsággal megnyugtasd; 3081 12| hevert a puha szőnyegen vagy kékpántlikás cicácskája volt a komoly 3082 1| széles kőtalapzaton, egy kékre festett elefánt trónolt.~ ~ 3083 4| az égboltozat tengerszerű kéksége borult.~ ~- Mire gondolsz, 3084 11| értelme volt annak, hogy kékszalagos, ártatlan babuska módjára 3085 12| regényeiben olvasott.~ ~A kékszemű, főkötős, francia bábú eleven 3086 7| pompás és stilszerű ez a keleti köntös! Ilyen lehetett valaha 3087 7| éjszakát átvirrasztod, hát ne kelj föl tíz óra előtt, mert 3088 3| hogy a Takácsyék életét kellemessé varázsolják. Az öreg subládok 3089 5| hogy a földkerekség összes kellemességei közül e pillanatban egy 3090 8| regényhős. Mered mondani, hogy kellemetlennek találod azt a szituációt? 3091 1| szemrehányásait hallania kelljen. És ha Mihály, másnap vagy 3092 10| sohase gyanított képzeteket keltett életre a lelkében; és bár 3093 11| Ez a némaság azt a gyanút keltette benne, hogy sógornője elaludt 3094 5| És Viktor? Hát miért nem keltetted föl Viktort, szivecském? 3095 3| módjára nyúlt ki az elpihent kémények serege. Az éjszakai hideg 3096 9| adósokat egyeztetett ki a keményszívű hitelezőkkel. Karácsonytájt 3097 18| őrtorony még mindig kiváncsian kémleli a távoli kék hegyeket s 3098 3| selyemszövet borult, melyből kémlelődő óriások módjára nyúlt ki 3099 1| a plébánia kövér tornya kémlelődött a távoli hegyek felé. A 3100 16| üvegszekrényből kiváncsian kémlelődtek ki a pirosszűrös pásztorok, 3101 16| messzeség felé, óriás jegenyefák kémlelték a távolt, ahova az aranyos 3102 3| rakoncátlan hajfürtjei kíváncsian kémlődtek ki az idegen világba, mely 3103 14| kenderkócnak. De, fájdalom, hitvány kenderkóc van benne és én most már 3104 14| kellene lenni, nem pedig kenderkócnak. De, fájdalom, hitvány kenderkóc 3105 2| aki borotvált állával és kenderszínű Maximilián-pofaszakállával 3106 3| kacérul megkötött, bécsipiros kendőcskét viselt, s rakoncátlan hajfürtjei 3107 18| Az asszony most levette a kendőjét és a vállára borította.~ ~- 3108 8| Adj gyorsan valami meleg kendőt, mert azt hiszem, hogy megfagyok 3109 7| újjaival, melyek már szinte kénsárgák voltak a szüntelen dohányzástól.~ ~- 3110 11| a párisi Lecocq módjára kényelmesen barangolhatunk a sötét utcákon. 3111 5| is szakított sokhónapos kényelmével; a homályos boltban féléjszakákon 3112 4| válaszolt, mert neki nem volt kenyere a beszéd, csak zavartan, 3113 11| asztalfőn a boldog Viktor kényeskedett, Micike aranyos lepkeként 3114 6| Viktor engedte, hogy kényeztessék, s szenvedő arca elárulta, 3115 17| volna. Nem a Takácsy néni kényeztetett kis Viktorja ez, nem a hajdani 3116 18| megtapsoltak (a vidék nem kényezteti el a pesti írókat), az estély 3117 4| és fiatal princ módjára kényeztette magát hófehér kis nemtőjével, 3118 18| akikhez hasonlókat csak öreg képeken lehet látni, két boldog 3119 1| szintén a maga és az öreg ház képére formálta. A két fiú sohase 3120 15| Mihály bólintott, de nem volt képes rá, hogy értelmes szavakkal 3121 12| ez, melyről gyermekkori képeskönyveiben olvasott valaha.~ ~Micike 3122 13| Mihály, ilyen maskarát még a képeskönyvekben se láttam! Oly édes vagy, 3123 16| gyalogsétát tehess velem? Képesnek érzed a vén lábaidat arra, 3124 1| aki apjának külsőleg is képmása volt, ezután is hű maradt 3125 1| szemével.~ ~Mihály ránézett a képre s az arca szinte téglaszínűvé 3126 5| mit tehetek róla, ha oly képtelenül gyáva vagyok? Pedig a becsületszavamra 3127 2| ő a rég letűnt lovagkort képviselte.~ ~- Akarsz cukrot! - kérdezte 3128 3| Oh drágicám, hogyan képzel olyasmit, hogy a halottak 3129 10| végzett is volna, csak nem képzeled, hogy igazán történt valami 3130 14| emberek is élnek a földön. Képzelem, kis uram, mennyire megbotránkoztál, 3131 9| levele fölött; aztán egy képzeletbeli személyhez intézve szavait, 3132 11| szedett-vetett népségtől s képzeletük a kis sárga ház emeletére 3133 9| nem ismeri, akkor aligha képzelheti el, hogy micsoda kedves 3134 10| Évánál, mert sohase gyanított képzeteket keltett életre a lelkében; 3135 8| Gaboriau regényeit?~ ~- Miért kérded, lelkecském?~ ~- Ezekben 3136 2| csokoládéját, illedelmesen felelt a kérdésekre, melyeket az öreg boltos 3137 5| Micike nem felelt direkte a kérdésre, hanem hízelegve odatette 3138 7| hogyne akart volna! Ha azt kérdezték volna, akar-e mezitláb elzarándokolni 3139 8| a sír s inkább százszor kerékbe töreti magát, semhogy idegenek 3140 2| hiszem, hogy valamennyi kereke együtt van...~ ~A jóslat 3141 12| ebédlőjéből és veszett táncra kerekedtek a kocsi körül s a muzsikáló 3142 12| híd deszkái megkoppantak a kerekek alatt, kucsmás óriások a 3143 8| utcai rendőröket láttam a kerepesi-út sarkán, meg a hatvani-utcai 3144 12| Szebenyi Viktor urat keresem, aki sürgönylevelet küldött 3145 2| A püspöknél annyi pénzt keresett, amennyi csak jól esett 3146 10| egy idegen férfi karjaiban kereshetne vigasztalást a haszontalan 3147 10| magából; a subládon kopott kereskedelmi könyvek hevertek, a nyított 3148 15| szemmel, mintha egy tisztes kereskedőházra határozottan árnyékot vetne 3149 6| fagyott kéz az egyetlen kereskedői kvalifikáció? Nem tudod 3150 11| parolázott a csalafinta pesti kereskedőkkel; öreg este volt és már sorra 3151 6| nagy hamburgi vagy brémai kereskedőkről, akik a polgári életben 3152 12| sötét vizet, mintha ott keresne választ a kérdésére; és 3153 10| ő s egy idegen férfinál keresnék vigasztalást, bárha a szegény 3154 12| viaskodott.~ ~- Szolgálatjára. Keresni tetszik valakit?~ ~Micike 3155 6| legintenzívebb gazdasszonykodásban keressen kárpótlást. Mikor Mihály, 3156 9| Hogy Schuck úr mivel kereste meg a kenyeret, melylyel 3157 6| Gondolj csak vissza a régi keresztes háborúra, amikor a férjek 3158 2| azelőtt csak a tarokk és a keresztmáriás járta. Könnyelmű, életvídám 3159 5| főnökének.~ ~Selmeczy - a keresztneve rég elmosódott a múltak 3160 4| nemtőjével, délfelé, ha a bolton keresztülhaladt, cigarettája jószagú és 3161 4| egyszer majd a kis fiát a keresztvízre tarthatom.~ ~És ha mégsem, 3162 15| minden vérét az agya felé kergette és kibomlott haját a csókok 3163 12| kiszabadíts. Majd a portás úr kerít számodra egy kocsit, amelyen 3164 8| ha vannak, hát elő kell kerítened egyet, mert csak ő tudja 3165 12| fájdalmában.~ ~- Igen, hogyne kerítenék, hiszen nem vagyok vadállat. 3166 10| hogy a boldogságomat számon kérjem. Lehet, hogy őt ölném meg, 3167 2| a heti élményeit számon kérte tőle; ünnepies komolysággal 3168 17| idézi föl bennem, meg a kertet, melynek bokrai közt játszottam 3169 9| Ezek a pesti ágensek még a kerti csigabigáknál is lassúbbak...~ ~ 3170 2| ide hallatszott a kolostor kertjébe, az öreg szent glóriája 3171 2| zongoraszó verődött ki a püspök kertjére, melyben komorarcú penzionátusok 3172 9| uracskája mielőbb az ágyba kerülhessen. Mihály - még kilenc óra 3173 7| tékozló öcscse kirándulása kerülhetett.~ ~- Talán Rothschildot 3174 11| semhogy az unatkozásra idő kerülne! Sohase hallottál még, öreg 3175 8| bizonyos vagyok benne, hogy nem kerülöd el a büntetésedet!~ ~Viktor 3176 16| lelketlen sipisták kezébe kerültem, akik minden nálam levő 3177 14| harmadnap jött haza, de késedelméért nem érte szemrehányás; Mihály 3178 16| levélben tett vallomást késedelméről az öreg Mihálynak. „Nevezz 3179 8| vonaglani kezd a részvéttől és a keserűségtől. A fehérruhás kis nő, akinek 3180 9| nagyot aludt, amire - mint az későbbiekből kiderűl, - égető szüksége 3181 8| bár az idő meglehetősen későre járt; papirt, tintát vett 3182 1| Ugy van, a kisleány kész erre a hőstettre, nem hiába, 3183 3| fiatal csirkét fogunk ebédre készíteni és rizskochot baracklekvárral, 3184 14| betakargatta és forró teát készített az éjjeli szekrényére, aztán 3185 3| hogy betegnek való ételt is készíthessünk, ha valaki, isten ments, 3186 5| hogy egy csésze forró teát készítsek neked?~ ~Mihály mély meggyőződéssel 3187 18| öccsét a családi házból, készpénzben kifizette az örökségét, 3188 8| megromlott a regényektől? Te is készpénznek veszed, hogy a férfiak szeretőket 3189 2| pástétomot és déligyümölcsöt is készséggel rendelt pazarló sógora számára, 3190 5| hallatlanul szép nászünnepre készülne, a pásztorleány, az üvegszekrény 3191 13| csöndes szomorúsággal nézte a készülődést, egy pillanatig az az ötlete 3192 1| a heti borotválkozásához készülődött.~ ~Mihály csodálkozva bólintott, 3193 2| leszek, Viktor. Hiszen már kétéves korom óta megszoktam, hogy 3194 1| rettegett attól, hogy a vagyont kétfelé osszák s aki testestül-lelkestül 3195 5| ujdonsűlt férjet helyettesít egy kéthónapos fiatal asszonynál. Mihály 3196 9| szomorította el, mintha egy kétkrajcáros preferánc-partiet elveszített 3197 8| ha azt nem akarod, hogy kétségbeesésemben elmérgezzem magamat. Már 3198 9| mocsári virágokhoz hasonlít. Kétségbeesésre azonban, csekély véleményem 3199 8| A feleségem nem fog kétségbeesni, - hiszen az Erkölcs, a 3200 9| úr levele.~ ~Schuck úrnak kétszobás lakása és tiz egészséges 3201 12| ahogy én őt s talán mind a ketten öngyilkosok lennénk, ha 3202 2| bizonyos, mint a kétszer kettő négy. Magunk közt szólva, 3203 7| közös tulajdonképen hagyta kettőnkre a néhai édesapánk. De a 3204 13| hirtelenében eljárnám itt a kállai kettőst?~ ~Micike mosolygott, mint 3205 5| oly fürgén és jókedvűen ketyegett, mintha valami hallatlanul 3206 9| vissza s végül hamis pénzt kever a jó közé, a nagy, behemót-termetű 3207 16| nagyváros hullámai közé keveredik, én is elveszítettem a magamét, 3208 1| egy asszonnyal háborúságba keveredjem, Istennek hála, a tejbe 3209 10| Elválnál tőle, vagy mérget kevernél az életébe?~ ~- Nem tudom 3210 6| cilinder alatt is lehet egy kevés tisztességes kalmárész?~ ~ 3211 11| Ennyi volt, se több, se kevesebb - és a vén Mihály úgy érezte, 3212 8| még a kedves nővéreknél is kevesebbet értesz a világi dolgokhoz. 3213 9| kevéspénzű embert a poloskánál is kevesebbre becsülik; hiszen itt még 3214 9| akkor tudja, hogy itt a kevéspénzű embert a poloskánál is kevesebbre 3215 18| megszomorítják, most lassan, kéz a kézben jöttek s az arcuk tüzelt 3216 11| kérdezte egy áhitatos kézcsók után, melylyel a lépcsőházban 3217 2| hozzá s pukkerlivel meg kézcsókkal búcsúzott Takácsy nénitől, 3218 8| hogy öreg szíve vonaglani kezd a részvéttől és a keserűségtől. 3219 10| szárnycsapásaival, egyszerre verdesni kezdené a rózsás arcát, mely édes 3220 3| virágok tündériesen csillogni kezdenek az asztal fölött, a lámpa 3221 17| ügyetlen gyermek maradok. Mit kezdenél velem, aki talán sohase 3222 13| pálmalevéllel legyezgetni kezdi forró homlokát. A beduinban, 3223 18| regénytéma. De a furcsaság ott kezdődik, hogy a könnyelmű Viktor 3224 7| a Fuggerek szolgálatában kezdték valamikor a közszereplést. 3225 18| szivarszó mellett, mesélgetni kezdtem nekik egyetmást a pesti 3226 16| hangzik is, lelketlen sipisták kezébe kerültem, akik minden nálam 3227 11| detektivje nyakába, ha egy finom kezecske kopogása a pihenésében megzavarja.~ ~ 3228 10| szöszke lányfejét, reszkető kezecskéi elfogultan játszani kezdtek 3229 12| megindítóan kulcsolta össze kezecskéit, hogy az öreg ember szíve 3230 17| amikor meséskönyveddel a kezedben a kis zsámolyodon kuksoltál.~ ~ 3231 8| elrabolják. Tedd a szívedre a kezedet, vén pajtás: te még sohase 3232 5| Mihály összecsapta a kezeit, a szeme pedig megcsillant, 3233 4| és istállókra nyíltak, a kézelőjével bíbelődő urára várakozott.~ ~ 3234 2| rövidruhás leányka szavai, kezének meleg bársonya, a bensőség, 3235 6| fifikákat megtanulja.~ ~Viktor kezet rázott a bátyjával - s két 3236 5| dolgozóasztalkán megkezdett kézimunka feküdt s a hintaszéken egy 3237 8| szakácsnővel s alkonyattájt, kézimunkájával a kezében, sokáig bámult 3238 8| Viktor csupán egy fitymáló kézmozdulattal válaszolt s pár óra múlva 3239 5| ülni szokott s egy gyors kézszorítás után eltűnt a folyósó sötétségében. 3240 4| a bátyja széles hátát, a keztyűit lóbálva, sietett ki a piaci 3241 2| császárkabátját és sárga keztyűjét.~ ~Viktor most bevallotta 3242 4| Micike összecsapta a keztyűs kezét.~ ~- Harmincegy? Te 3243 8| előtört a köny s összekulcsolt kézzel, sírásra görbülő szájjal 3244 9| délutáni feketéjét. Ez nagy kiadás volt - a fekete kerek tíz 3245 16| mint hogy az ember egy kiadós náthát szerezzen.~ ~Mihály 3246 12| orrán. Messziről tütülő kiáltás hallatszott és gyanus füttyjelek 3247 17| föl gyorsan az ablakot és kiálts ki segítségért az utcára! 3248 3| szemét, nehogy a kályha kialudni készülő rubintszemét lássa. 3249 17| öreg Mihály, a gyermekkorom kialudt melegsége vagy, akinek közelsége 3250 9| pezsgőspalack révén csakhamar kibékül a legharagosabb ellenségével 3251 5| feküdjél le, én most már csak kibírom valahogy addig, amíg a jó 3252 15| körülötte.~ ~De Micike most kibontakozott a karjaiból, csodálkozva 3253 12| melynek alakjai lassankint kibontakoztak előtte...~ ~- Suchen’s wen? - 3254 9| alól leste a sötétségből kibukkanó tolvajok és gyilkosok jelentkezését. 3255 11| vonat a vizes sötétségben kicammogott a hazai hegyek közül. Hangos 3256 14| magadat, mikor Viktor a kicsapongó nagykereskedőkről beszélt?~ ~ 3257 2| meghalt, mielőtt második kicsikéjének életet adott volna, a szőke, 3258 11| asszonyokká változtatja a kicsikéket, akik az imént még kifestett 3259 5| Akarsz bejönni egy kicsikét? Le tudod győzni az álmosságot 3260 6| valaha Pesten, hogy ily kicsinylőleg mersz nyilatkozni róla?~ ~ 3261 7| és este, mikor útiládáit kicsomagolta, örömünnep volt a „Kék elefánt” 3262 9| egyszerű boltos kalandjait kideríteni, mint a Pesten mulató Takácsy 3263 9| híres és százkezű Kovacsóczy kiderített:~ ~1. Nevezett délfelé ébredt 3264 11| visszatérni, ha mindent kiderítettem s a jó istenke, aki apró 3265 11| hogy minden szükségeset kideríthessek. Csak feküdj le nyugodtan, 3266 9| amire - mint az későbbiekből kiderűl, - égető szüksége volt, 3267 11| haditervemet kedvem szerint kidolgozhassam estéig...~ ~A ravasz Mihály 3268 4| meglepetésükben, majdnem kiejtették szájukból a pipájukat - 3269 13| hogy a pesti fiakkerből kiemeltél. Nagyon beteg voltam? Féltél, 3270 16| magányos, öreg ember!~ ~Most kiértek a házak közül a szántóföldekre, 3271 17| szomorúsággal hallgatta a kifáradt korhely horkolását, lassan 3272 18| megrázkódtak, melyek kacérul kifehérlettek a dekolletált ruhájából.~ ~- 3273 4| ember egy japáni pongyolából kifehérlő asszonyi kar melegségét 3274 4| és gyönyörű selyempille kifejlődött. Mihály unta és lekicsinyelte 3275 8| a kezében, sokáig bámult kifelé az ólomszínű levegőbe. Mikor 3276 18| családi házból, készpénzben kifizette az örökségét, s tiz hónap 3277 5| hogy a batyúbál csak üres kifogás, hogy Viktor korhely barátai 3278 15| rézgálicot a raktáraiból kifogyni engedi.~ ~A Micike kék szeme 3279 8| összes nagykereskedésekből kifogyott. Schuck úrnak hívják és 3280 2| kártyában minden partnerét kifosztotta s akármennyi nagy bankót 3281 16| Gyalázatosan és embertelenül kifosztottak s most elkeseredve és türelmetlenül 3282 15| gondolod, hogy a jókedvű Pest kigyógyítana a melankóliádból? Te világfi 3283 9| bűn, melyből minden ember kigyógyul, ha ugyan korai halállal 3284 16| útakra és a mezei házakra, kigyózó vízfolyások siettek valami 3285 18| lámpafény az új boldogság fölött kigyullad esténkint?~ ~Szép szomszédnőm 3286 12| fonta valamikor?~ ~Micike kihajolt a híd karfáján és tűnődve 3287 11| tenni az ilyen határozott kijelentés ellen? Mihály átballagott 3288 18| fizikus s rövid üdvözlés után kijelentették, hogy Takácsy Mihályhoz 3289 12| pásztorleányok, kurta rokolyáikban, kijöttek a sárga ház ebédlőjéből 3290 11| mikor még egy minden hájjal kikent detektiv se tud eligazodni 3291 14| hosszú utazás hidegségét kikergesse a tagjaidból? Gyere, szegény 3292 14| méztől becsípett mackót kikergetnéd a barlangodból!~ ~A vén 3293 15| urát a vasúti állomáshoz kikisérje. Délben titokzatos mosolygással 3294 6| szürkületben együttesen kikísérték a pesti vonathoz.~ ~- Vén 3295 7| gondolt arra, hogy az öcscse kiköltözködhetnék a sárga házból s az anyja 3296 18| völgyszakadékokba nyílik kilátás, valaha bőrkötényes nagyapók 3297 11| nehéz prémes sipkája alól kilátszott s akkorát sóhajtott, mintha 3298 10| szemében, aki egy libbenéssel kilépett a gyermekszoba melegéből 3299 12| tehetetlenül kapaszkodott az ajtó kilincsébe; de aztán összeszedte magát, 3300 11| visszhang. Mihály ekkor a kilincsre tette a kezét, óvatosan 3301 8| és finom kis szentet se kimélte, de valami ösztön, mely 3302 12| Kicsike korában nem mert kimenni a sötét udvarra és az ajka 3303 12| nagy lélekzetet vett s kimeredt szemmel és dobogó szívvel 3304 16| Mihály, aki a levelet oly kimeresztett szemmel olvasta végig, mintha 3305 13| mindjárt, hova került. Micike kimeresztette a szemét, az ajkát összecsucsorította 3306 9| egy teherhordó állatot is kimerítő munkát végzett, száz forintot 3307 5| beszüntette a munkát, melyet a kimerült személyzet már amúgy is 3308 6| elérzékenyülve sietett a lépcsőházban kimerűlt uracskája elé.~ ~- Megfáztál, 3309 15| otromba vén fejét. Mindez oly kimondhatatlanul édes és csodálatos és megható 3310 12| Sohase emlékezett rá, hogy kimondta-e a Fehér farkas nevét, de 3311 6| szereztem, eszem ágában sincs kimozdulni Pest városából, mert a ravasz 3312 16| kolostori növendékéhez, a kinek kontya alatt istenfélő gondolatok 3313 5| hogy minden felnőtt asszony kinevetne az ostobaságomért? Akár 3314 17| hogy az okos felnőttek kinevetnek érte. Hogy illenék a te 3315 8| mulatságos világfivé fogod kinőni magadat derék bátyám s bizonyos 3316 11| éljem végig az életemet? Rég kinőttem a gyermekcipőkből, öreg 3317 7| mozdulatlanul megvárta, míg ismét kinyítja a szemeit s ekkor megindult 3318 15| nagyot lélekzett és szemét kinyitotta, mintha valami rémet látna. 3319 12| melyek karjaikat mindenünnen kinyújtják feléje? Mi történt vele, 3320 12| kísértet - a vámszedő - kinyújtotta feléje hosszú karját és 3321 15| útibőröndödet?~ ~Viktor álmosan kinyújtozkodott és fáradt pillantása fölélénkült, 3322 8| Szükségem van rá, hogy kissé kinyujtóztassam a tagjaimat, mint ahogy 3323 16| egyszer már a kedvem szerint kinyújtóztathatom őket. Csak fölugrom, hogy 3324 8| a tagjaidat kéthetenként kinyújtóztatod?~ ~Viktor arca most valami 3325 4| szemében, akár a korzózó és kiöltöztetett kisasszonyok, akik udvarlóikkal 3326 13| gavotte-ja, az ósdi aranyhárfán kipergetett dalocska, melynek hangjai 3327 12| küldenék érte s magácska addig kipihenné magát a meleg szobában?~ ~- 3328 12| fülébe, a füsttengerben kipirult arcú férfiak ültek, néhány 3329 13| melynek közepén a Viktor kipírult arcát látta, a viháncoló, 3330 9| Magamat tisztelt barátomuram kipróbált gráciájába ajánlom és maradok 3331 2| miközben a cukrászbolt kirakatüvegének segítségével a nyakkendőjét 3332 9| napsugaras dél volna. Főkép a Király-utca elegáns tánchelyiségei vannak 3333 3| filigrán, de nagyon gőgös királyasszonyok finoman szemükhöz tartották 3334 3| jövő dragonyos csizmái a királyi kastély parkettjére.~ ~- 3335 15| arcát, mint a csillaghímes királykisasszony, aki a földhözragadt zsellérek 3336 2| volt felhalmozva, hogy egy királylány is irigykedhetett volna 3337 3| bútorokra, a porcelláncsipkés királyné lenge táncba fog az üveges 3338 6| szállodához s a fínom Angol királynő-be szállt, melynek lépcsőházában 3339 11| hogy aztán egyszerre csak királynői pózban álljon meg a bóbiskoló 3340 8| és üres zsebbel fog a kis királynője lábaihoz borulni?~ ~Micike 3341 3| mosolyogtak és tündérszép királynők alakjait verte vissza a 3342 7| költségről, amibe tékozló öcscse kirándulása kerülhetett.~ ~- Talán Rothschildot 3343 13| sohase fog tudni erről a kirándulásról?~ ~Micike végighordozta 3344 11| A madárka kirepül a fészekből.~ ~Mihály, ahogy 3345 10| holnapra a rossz gondolataid kirepüljenek a fejecskédből...~ ~Mihály 3346 6| mérsékelt gyorsasággal, kirobogott a zúzmarás fák közül. A 3347 2| a gyermekéveit, francia kisasszonnyal, kis hercegnőnek kiöltözve, 3348 12| haza? A magához hasonló kisasszonykák nem szoktak az utcán járni 3349 1| álmukból a divatban lévő kisasszonyokat.~ ~- Nem gondolod, hogy 3350 15| lesz, ha ez a gyereklány a kisbabáját becézgetni fogja!~ ~Viktor 3351 10| kifejezést, hogy az éretlen kisdedeket dadóba kellene küldeni, 3352 5| Takácsyak szemében ez nem sokkal kisebb bűn volt a rablógyilkosságnál 3353 1| sors rendelt neki. Már a kisebbik is túl volt a huszonötödik 3354 9| Karácsonytájt mint alkalmi kisegítő ugrándozott az ismerős üzletek 3355 11| levelet egy ezüsthuszas kíséretében adta át a medvebundás portásnak, 3356 9| legelegánsabb fiakkeren kíséri haza a művésznőt, hogy még 3357 11| hogy az öreg Mihály Pestre kísérje; de a vén legény furfangosan 3358 18| megcsuklott, mikor üdvözlésemre kisérletet tett, hogy a helyéből fölkeljen.~ ~ 3359 14| százéves ember most végre kísérletet tett, hogy szóhoz jusson, 3360 1| adtak neki, Viktor volt a kisérő lovagja az elcsendesült 3361 3| pengették, cincogtatták a kísérő zenét, melynek hangjai mellett 3362 12| lámpacsillag reszketett; egy kísértet - a vámszedő - kinyújtotta 3363 12| szivét, a kopasz fákat gonosz kísérteteknek nézte és a szélből, az esőcsatorna 3364 12| végeláthatatlan síkságokon, kisérteties temetőkön halad keresztül, 3365 12| bokrainak sötétségét; a mesék kísérteties éjszakája volt ez, melyről 3366 16| Mihályt valaha selypítő kisfiúnak látták.~ ~Micike ledobta 3367 15| okosabb vagy, mint az éretlen kisgyerekek, akiket ostoba fővel férjhez 3368 11| őket még mindig játékos kisgyermekeknek nézze? Mihály csak egy vérvörös 3369 14| liliputi babakelengyéidet kisímítottad? És az uradról talán könnyebben 3370 6| hogy mind a két szememet kisírjam utánad!~ ~Viktor mindent 3371 15| az öreg házimedve vállán kisírnád magadat. Gyere, kislányom, 3372 3| nyalánkságot. Viktor urfinak kiskora óta érzékeny a mandulája 3373 2| Micike, a család egyetlen kislánya, ebben a vídám és könnyelmű 3374 12| itt a Lánchídon, de ilyen kislányképű férjes asszony még sohase 3375 14| Mondd, sohase történt veled kislánykorodban, hogy az irigy pajtásaid 3376 2| végzet, mely a zárdabéli kislányok életébe is beleavatkozik, 3377 2| mert nem lehet, hogy a kislányomat ne lássam többé...~ ~Takácsy 3378 8| maradt, jó ideig megható kisleánymosolylyal hallgatta a jószívű vén 3379 2| nyújtotta át a meghatott kisleánynak, aki sírni is, nevetni is 3380 11| játszottak tiz selypítő kisleánynyal, de ma már villámló szemmel 3381 15| üvegszemüket s álmos és szomorú kisleányok ragyogó szemmel tekintettek 3382 2| mindig megállította a tipegő kisleányt, akinek szemében ő a rég 3383 15| akinek minden bölcseség a kisujjában van!~ ~Mihály bólintott, 3384 14| fájdalmat se érzek, mintha a kisujjamat megszúrtam volna. Mondd, 3385 15| mondta Micike és sietve kisurrant, hogy a bőröndöt becsomagolja.~ ~ 3386 17| hipnotizálva, hanyatthomlok kisurrantak az ajtón s nehéz lépéseik 3387 18| első eleven író, aki ebbe a kisvárosba a lábát betette...~ ~Beléptem 3388 18| megnézhetem.~ ~- Óh, nekünk kisvárosiaknak a legkevesebb alvás is elég, 3389 15| fehérséget, mely a didergő kisvárost elborította, végre mégis 3390 16| mely szomorú helyzetemből kiszabadít. Kedves vén bátyám, te minden 3391 12| hogy ebből a posványból kiszabadíts. Majd a portás úr kerít 3392 16| helyzetemből legalább tisztességgel kiszabaduljak. Ha örömet szerez a szívednek, 3393 15| kulcsolódtak, a Micike hajának kiszabaduló aranyszálait, melyek egy 3394 12| prémes kucsmáját, mely alól kiszabadultak a nedves, szőke hajfürtjei 3395 10| és merevvé lett, a köny kiszáradt a szeméből s oly furcsa, 3396 14| francia bábudra? Ma a kócot is kiszednéd belőle, ma talán az üvegszemét 3397 9| öreg Mihály a puhatolózásra kiszemelt; és Schuck úr - mint ahogy 3398 14| asszonyról, aki egy éjszaka kiszeretett az urából? Vagy valami különös 3399 13| Micike halvány arca egyszerre kiszínesedett valami belső melegségtől, 3400 8| kaftánra, mely nedvessé lett kiszivárgó könyeitől.~ ~- Mihály, nagyon 3401 6| még mindig a cselédlányok kiszolgálásában látod az igazi kereskedő 3402 14| ma talán az üvegszemét is kiszúrnád, de holnap ismét könyezve 3403 8| csak az emberek ravaszsága kitalált. Véletlenül tudom a pontos 3404 12| szót se - hanem szédülve kitámolygott a levegőre s öntudatlanul 3405 3| legény erre becsukta megint a kitárt ablakot és dideregve bebújt 3406 15| suhant a városba, az ablakok kitárták üvegszemüket s álmos és 3407 4| mint a nehéz, örömtelen és kitartó munkát; egy mogorva háziszolga 3408 11| szürkeségéből; és Mihály ekkor a kiterjesztett szárnyú aranysasra gondolt, 3409 7| kis pajtásának, miközben kitörni készülő ásítási rohamait 3410 17| szavakat meghallotta.~ ~- Kitől vegyelek el, kislányom? - 3411 12| emlékeztetett, hirtelen kiugrott a kocsi belsejéből, a következő 3412 13| elsötétítem a szobát, nehogy a kiváncsi nap a szemedbe süssön!~ ~ 3413 12| kivilágított szálloda csarnokából s kíváncsi pillantásokkal mérte végig 3414 12| Nem, portás bácsi, ő azt kívánja, hogy én menjek érte s dehogy 3415 16| ferencrendi atyák kolostorába, ha kívánod, térdencsúszva járulok a 3416 15| éjszakai szél a fészkéből kivert és nedves ajka és lángoló 3417 1| pihenéskép - vasárnap délután - kivétel nélkül olyan könyveket olvastak, 3418 6| tisztességes kalmárész?~ ~Mihály kivette füle mellől a vastag ceruzát 3419 11| ismeretlen ösvényen. Lassan kivilágosodott és ezüstködben virrasztó 3420 10| melynek fehérsége néha kivillant karcsú zubbonya selyméből. 3421 4| feléje, a szobrok fehér teste kivillogott a sötét háttérből, az ezüst 3422 7| akinek munkáit Berlinbe is kiviszik), a személyzet meleg csuklóvédőket, 3423 18| külvárosban, ahol rajta kivül csupán zsebmetszők és sikkasztók 3424 1| vasárnaponkint valamennyien kizarándokoltak a családi sírbolthoz, ahol 3425 6| úgy viselkedett, mintha kizárólag csak a „Kék elefánt” érdekelné. 3426 7| az egész, idegen világot kizárták innen. A tűz duruzsolt a 3427 1| Novotnynál, - utóvégre nincs kizárva, hogy még a magad eljegyzésén 3428 14| virrasztott az ágyában, mert a Klopstock Messiását olvasta s az érdekfeszítő 3429 13| nevettében a kék elefánt kőarca, ha ebben a farsangi maskarában 3430 1| ablakok mögé, melyek előtt a kőből faragott kék elefánt posztolt.~ ~ ~ ~ 3431 14| Ne védd a lelketlen kócbábukat, hiszen te még az agyvelőd 3432 14| könnyebben lemondasz, mint a kócbélű és üvegszemű játékaidról?~ ~ 3433 3| sült csirkét és a rizskásás kochot, még pedig finom baracklekvárral, 3434 14| a francia bábudra? Ma a kócot is kiszednéd belőle, ma 3435 11| telepedett kis sógornője mellé a kocsiba, mely a „Kék elefánt” egyszerű 3436 12| az aggódó, öreg Mihály a kocsiból kiemelte.~ ~ ~ ~ 3437 1| fejetlen halak, a kövér kocsikenőcs illatfoszlányai állandóan 3438 1| kabátot, melybe a héring- és kocsikenőcs-szag bevette magát. És este, 3439 7| vevőkre, akik petróleumról, kocsikenőcsről vagy ostornyelekről beszéltek 3440 6| tudod megkülönböztetni a kocsikenőcstől! Nem gondolod, hogy hamarosan 3441 13| átölelték, a sötét és hideg kocsin, melyben az öntudatát elveszítette, - 3442 14| addig öleled, míg a bábud kócszive is lángra nem lobban. Mondd, 3443 11| nyírkos, borzongató hajnali ködben, mely szinte a lélekzetét 3444 13| datolyafák elvesztek a távol ködében, de a beduin, törökös kaftánjában, 3445 17| pillantása nyomán még a részegség ködén át is a lelkükbe suhant, 3446 5| sűrű gomolyagban lebegtek a ködpárás levegőben.~ ~Az őrtorony 3447 12| Az utca síkos volt és a ködtengerben elveszett az ablakok fénye, 3448 10| mellett.~ ~Mihály, sűrű köhögés közt jelentette ki, hogy 3449 8| arca téglavörössé lett a köhögéstől, - de artikulálatlan hangokon 3450 3| sarkában tegnap még egy köhögős, vén ember ült, a kályha 3451 18| irodalmi maecenástól kaptam kölcsön.~ ~A fekete kávénál a városi 3452 10| ridegen elutasított minden kölcsönkérőt; mert csak a léha emberek 3453 8| olvastál a Polgári Társaskör kölcsönkönyvtárából! Ha olvastál volna, hát 3454 1| drága kis leányt, akivel kölcsönösen szeretjük egymást. Van tisztességes 3455 18| de őszintén szólva, nem költötték bennem azt az impressziót, 3456 7| egyszerűen hozzácsapod a többi költséghez s épp úgy a vevőiddel fizetteted 3457 7| próbált csinálni a rengeteg költségről, amibe tékozló öcscse kirándulása 3458 16| meleg kendő meg egy tányér köménymagosleves után vágyódol? Ha igen, 3459 16| koratavaszi estén mi sem könnyebb ám, mint hogy az ember egy 3460 14| kisímítottad? És az uradról talán könnyebben lemondasz, mint a kócbélű 3461 15| mindjárt egy pehelynél is könnyebbnek érzed magadat. Na, ne szipogj 3462 15| és azt hiszem, csak akkor könnyebbülnél meg igazán, ha az öreg házimedve 3463 6| üzleti könyv tetején egy könnyed mozdulattal helyet foglalt, - 3464 10| vigasztalást a haszontalan férje könnyelműségeért. Az ártatlan gyermek, aki 3465 10| emberek vetemednek afelé könnyelműségre, hogy idegen pénzzel segítsenek 3466 7| és stilszerű ez a keleti köntös! Ilyen lehetett valaha az 3467 7| közszereplést. Ezt a cifra köntöst pedig csak azért vettem 3468 2| taktusai szűrődtek ki a zöld köntösükben pompázó fák közé. Viktor, 3469 2| életvídám kék szeme akárhányszor könybe lábadt a csacsogó kisleány 3470 9| teszlek felelőssé minden könycseppért, amit ez az édes szőkeség 3471 2| unokabátyja nyakába; s a nagy fiú könyeit látva, szinte anyai gyöngédséggel 3472 8| nedvessé lett kiszivárgó könyeitől.~ ~- Mihály, nagyon boldogtalan 3473 17| hirtelen elhomályosította a könyek fátyola. Olyan volt, mint 3474 15| valami fájdalmas és titkos könyeket sejtető mélység, aminőt 3475 8| szorította a síró asszony égő és könyektől nedves arcát is, mint a 3476 10| csemegevillával, de a szeme mélylyé és könyessé lett, mintha az élet, rettentő 3477 1| kicsike, vaskosaras ablakok könyököltek s mely fölött ködös magasságban, 3478 11| visszatérnek-e még valaha a könyörtelen hidegből, mely most a szomorú 3479 4| szorgoskodva tovább számolt a nagy könyvben, Viktor pedig, miután barátságosan 3480 8| erdőben, mint legkedvesebb könyve, melyet a vasárnap délutánok 3481 6| mutatott az elefántcsont kötésű könyvecskére, mely még mindig nyitva 3482 15| balszemén csillogott és könyveibe sülyesztett tekintetét akkor 3483 16| pihenten ébredek és öreg könyveim, melyeket az apám meg a 3484 16| éppen rézkapcsos üzleti könyveit zárta el egy óriási pénzszekrény 3485 4| amit eddig az ujságokban, a könyvekben és a regényekben olvasott: 3486 1| a vaksi takarékpénztári könyvelő, aki édesapjának a jobbkeze 3487 17| konyhazugot, ahol az első könyvemet olvastam, meg a téli éjszakákat, 3488 1| zsebpénzükből, melyről rendszeres könyvet vezettek, hatot megtakarítottak 3489 7| tovabaktatott hermelines köpenyében és a tavasz meg a nyár virágfűzéres 3490 16| hogy a felöltőmet, meg a köpenykédet lehozzam, mert az ilyen 3491 16| Mihály lehozta a felöltőt - a köpenykét is lehozta, - és öregurasan, 3492 16| de nekem ugyan ne hozz köpenyt, mert visszakergetlek vele. 3493 9| kabátot, párisi galléros köpönyeget és fényes kürtőkalapot viselt 3494 17| hivatalnok és hat részeges környékbeli úr volt - harsogó éljenzésbe 3495 9| belvárosi utcákon keresztül. E környéken - talán tudja tisztelt barátomuram, - 3496 17| mintha csakugyan az ájulás környékezné.~ ~- Oh, Mihály, meglásd, 3497 2| ebben a vídám és könnyelmű környezetben töltötte a gyermekéveit, 3498 6| várban s csodákat írt a körszakálláról és a geniális sasorráról, 3499 9| énekesnők a füsttengerben körülhordoznak. Ismeri tisztelt barátomuram 3500 2| ruháját, fehér köténykéjét körüllengte valamikor!~ ~A kisleány 3501 9| Bodzafa-utcában, de ez a körülmény nem akadályozta meg abban, 3502 14| mindössze, mert normális körülmények között már tiz órakor leragadnak 3503 15| a sok gonoszságról, ami körülötted történik...~ ~Micike abbahagyta 3504 5| is öt kis leány pihegett körülöttem, ha egyszer-másszor az álmomból 3505 14| és sugaraival hízelkedve körülsímogatta a Mihály csapzott haját, 3506 7| tapsolt és sihederlányosan körültáncolta maszkának öltözött sógorát, - 3507 8| zokogva szeretett volna köszönetet mondani az öcscsének, amiért 3508 6| Ferenccel, aki alázatos köszöntését szíves leereszkedéssel viszonozta. 3509 7| megfontoltan jelentette ki, hogy a kötelesség tényleg mindennél előbbre 3510 15| uram, te tisztában vagy a kötelességeiddel és kora hajnalban haladék 3511 3| láttak. Ájtatos, hidegkezű és kötelességeikért élő vénasszonyokat, akik 3512 4| életéhez, ha léhasága a kötelességein úrrá lenne, ha szelíd, fehér, 3513 16| szavaira. - Az élet csak komoly kötelességekből áll és minden pillanatért 3514 10| falusi vevők nem váltják be kötelezettségeiket s néhány régi boltos, aki 3515 2| buzavirágszín ruháját, fehér köténykéjét körüllengte valamikor!~ ~ 3516 4| üzletmenet, a legelőnyösebb kötés és a legszellősebb magazin 3517 6| mutatott az elefántcsont kötésű könyvecskére, mely még mindig 3518 13| a Bábi babos fejkendőjét kötötte az idomtalan koponyája fölé.~ ~ ~ ~ 3519 3| mellett szótalan öregasszony kötőtűi zörögtek s az asztal körül 3520 13| alatt kacér csokorba volt kötve, - s most már csakugyan 3521 11| mintha a „Fehér farkas” öreg köveit egy hirtelen földindulás 3522 9| családapa szó szerint a következőket írta:~ ~„Tisztelt és igen 3523 17| Mihály vérbenforgó szemeiből következtetve, alkalmasint utolsó órája 3524 11| eltévednél? És hogy akarod követni, gyönge nő létedre, az urad 3525 18| becsülni az irodalmat s immár közel az idő, amikor a sors a 3526 18| tudja, hogy a szerettei a közelében vannak.~ ~- Fázom!~ ~Az 3527 18| a bemohosodott multakból közeledik felém két furcsa szerelmes, 3528 7| levegőbe, mintha az ura közeledő lépéseit hallgatná; máskor 3529 17| kialudt melegsége vagy, akinek közelsége az apám drága tekintetét, 3530 12| háztetőkön jár.~ ~Mikor a híd közepére ért, megszakadt az esti 3531 5| hüvelykújja egy intésével, közmegelégedésre beszüntette a munkát, melyet 3532 16| fölött, amelyekben az önző köznapiság tanyázik. A Micike világos 3533 1| illőnek tartom, hogy te veled közöljem először. Feleségül veszek 3534 16| hiszen előtted se lehet közömbös, hogy egy Takácsy fejére 3535 18| szállodának a neve? - kérdeztem közömbösen, mert voltaképpen egészen 3536 12| kezével csókokat dobált a közönség felé. Oly undorító volt 3537 2| farsangon mutatott be a kisváros közönségének - és a meghatott gyermek, 3538 1| mint várni lehetett - közösen vették birtokukba; de amíg 3539 9| gályákon, mielőtt pesti közszereplését megkezdte volna? Ha nem 3540 7| szolgálatában kezdték valamikor a közszereplést. Ezt a cifra köntöst pedig 3541 1| szimbolumakép állt a kisvárosiak köztudatában.~ ~Takácsy János, aki az 3542 9| fűszeres-ügynök volt, néha házakat közvetített, néha boltokat adott el 3543 9| forró teát megigyék nála. A kofák már rég ott vannak a dunaparti 3544 4| sapkával, amilyet az öreg koldúsok viselnek reggelenkint a 3545 18| monte-carlói játékbankban s koldusszegényen, az alkoholtól elbárgyulva, 3546 16| vonulok be a ferencrendi atyák kolostorába, ha kívánod, térdencsúszva 3547 1| óta az angolkisasszonyok kolostorában nevelkedett s vasárnap délutánonként 3548 2| be a légmentesen elzárt kolostorba, a kötelességek teljesítése 3549 8| rózsaszín szalagjaira, a kolostorbeli táncórákra és a padjába 3550 14| Micike fölkelt a helyéből, kolostorias pukkerlit vágott előtte 3551 15| Micike, nem születtél te komédiásnak és azt hiszem, csak akkor 3552 13| szívére, mert egy havasi medve komikus arcából az öreg Mihály hűséges 3553 17| Micike oly ellenállhatatlanul komikusnak találta a látványt, hogy 3554 9| a nagy, behemót-termetű komikust, aki disznóságait egy lókupec 3555 1| ellenőrizte naponként a kőmivesek munkáját), még sokáig ott 3556 3| ragyogott, tanyát ütött az öreg komódok, kashmirburkolatos szalondívánok 3557 16| asztalára. Tudod, hogy sokkal komolyabb vagy, mint az öreg pap, 3558 10| földön (az angol kereskedők komolyabban veszik a hivatásukat), de 3559 7| megismételte utazását, miután komolykodva kijelentette, hogy a festékárúkban 3560 10| élet viharai s aki derüs komolyságát a legválságosabb helyzetekben 3561 9| disznóságait egy lókupec komolyságával adja elő s magát a tulajdonost, 3562 4| öreg Mihály? A külsőd meg a komolyságod után legalább hatvanesztendősnek 3563 7| szeme csak úgy ragyogott a komolyságtól és az ambiciótól.~ ~- Oh, 3564 2| püspök kertjére, melyben komorarcú penzionátusok sétáltak. 3565 8| hogy az uradat csúnyául kompromittálod ezzel a lépéssel?~ ~- Oh, 3566 6| csodálkozva tette a füle mellé a kőművesceruzáját.~ ~- Azt akarod mondani, 3567 2| körül, melyeken ijesztően kongott a lépések zaja; s éjfélig 3568 10| róla, hogy tizenhárompróbás kontár írta. Hogy jut eszedbe afelé 3569 16| kolostori növendékéhez, a kinek kontya alatt istenfélő gondolatok 3570 16| kalapocskákat illesztett a kontyára, s tisztán és illatosan 3571 10| függönye opálszínűvé lesz s a konyhából az öreg Bábi kávédarálása 3572 17| játszottam valaha, meg a konyhazugot, ahol az első könyvemet 3573 16| megfeledkezik, csakhogy a koplaló Kék elefántot ízletes rézgáliccal 3574 18| kárhoztatni többé, hogy koplalva és nélkülözve élje végig 3575 3| halkan szűrődött be a tompa kopogás nesze, mely még kedvesebbé 3576 11| nyakába, ha egy finom kezecske kopogása a pihenésében megzavarja.~ ~ 3577 5| mindjárt belekezdek valami kopogósba! Akarod, hogy eltáncoljam 3578 11| megkopogtatta a Micike ajtaját; a kopogtatásra azonban senki se felelt. 3579 18| magával szinte tehetetlenül kopogtatott be a sárga házba, ahol a 3580 13| fejkendőjét kötötte az idomtalan koponyája fölé.~ ~ ~ ~ 3581 13| babos fejkendőjét viselte a koponyáján, mely az álla alatt kacér 3582 10| árasztott ki magából; a subládon kopott kereskedelmi könyvek hevertek, 3583 1| igavonó-természetéhez s ha lehet, még kopottabban járt, mint az öreg elefánt 3584 16| szerint - ismét az orrára koppintott az óvatos, vén legénynek.~ ~- 3585 15| kicsike ujjával tréfásan orron koppintotta a vén Mihályt, mint egy 3586 1| húszéves korától hetvenéves koráig mindig egyszínű ruhában 3587 10| fogadni, hogy hetvenéves korára épp olyan szigorú emberré 3588 1| Takácsy János húszéves korától hetvenéves koráig mindig 3589 17| prépost-arcába s így szólott, valami koravén komolysággal:~ ~- Végy el 3590 17| emberekhez, hogy egy úri házat korcsmának nézzenek. A részeg korhely, 3591 14| hogy őt Páris leghíresebb korhelye se tudná eltéríteni attól, 3592 14| ezekkel a tizenhárompróbás korhelyekkel szemben találtad magadat! 3593 1| úgy-e, hogy valaki egy ilyen korhelyhez feleségül menjen?~ ~Mihály 3594 7| szólt kedvtelenül és korholó hangon a cigarettázó Viktorhoz, 3595 4| kötelességtudó zsarnok, aki korlátlan fejedelemként járt a boltban 3596 1| és az Ájtatosság jegyében kormányoztak; a kacagás épp oly ismeretlen 3597 17| amit más boldogok az én koromban éreznek, vagy ha éreztem 3598 10| fizikából és egészen picurka koromból még arra is emlékszem, hogy 3599 1| selyemnyakkendősen vacsorált az Arany korona éttermében, a kisváros előkelő 3600 4| édesapánk, ha téged ilyen korrekt angol lordnak kiöltözve 3601 16| seregével. A hangos esti korzó azonban hidegen hagyta Mihály 3602 1| járókelőktől népes piaci korzón.~ ~Igy érkezett el az a 3603 11| mellettük a sínek mellett és a kőszénfüst mily más volt itt, mint 3604 11| remetéi a nagyokat fujtató, kőszénfüstös, pesti vonatba?~ ~Mihály 3605 16| fölkutatásának szenteli. Oh, kőszivű öreg Mihály, nem szégyenled, 3606 1| fűszerüzlet fölött, széles kőtalapzaton, egy kékre festett elefánt 3607 15| hermelinköpenyt, mely otromba kőtestét a hideg ellen megvédte. 3608 15| valami fínom szerecsikát kotyvasztanál össze! Nem gondolod, hogy 3609 11| szegfűszegre emlékeztető illatok kóvályogtak a levegőben. A pecsétes 3610 9| volt - a fekete kerek tíz krajcárba kerül, - de mit tudhatja 3611 1| hancurozó gyerekeket s tíz krajcárnyi heti zsebpénzükből, melyről 3612 1| helyeslőleg bólintott s a tizenkét krajcárt gyümölcsözőleg elhelyezte 3613 3| felé, aki néha félelmetesen krákogni kezdett, mialatt vastag 3614 8| elveszítettél!~ ~Mihály zavartan krákogott és az arca téglavörössé 3615 3| subládok és a megfeketült kredencek csodamódra megifjodtak a 3616 18| százéves születésnapját, a kredencen aranyszélű bécsi kávéscsészék 3617 9| tisztelgését, aki a nagy Kristóf szobor alól leste a sötétségből 3618 3| ragyogtak az őszi rózsa és a krizantémum szirmai. Micsoda varázslat 3619 3| rá a kályha mellett lévő kuckóból. Távolról, a harmadik szobából, 3620 3| házibarát volt ez, mely kuckójából félszázad óta figyelte a 3621 12| Micike megrázta prémes kucsmáját, mely alól kiszabadultak 3622 12| megkoppantak a kerekek alatt, kucsmás óriások a fogukat csikorgatták 3623 14| de törekvése szánalmas kudarccal járt, mert Micike fölkelt 3624 16| radnai szűz elé, de most küldd el a pénzt, hiszen előtted 3625 12| okosabb, ha egy háziszolgát küldenék érte s magácska addig kipihenné 3626 10| kisdedeket dadóba kellene küldeni, ahelyett, hogy könnyelműen 3627 16| elővigyázat kútforrása, küldj nekem azonnal kétezer forintot, 3628 12| keresem, aki sürgönylevelet küldött értem, hogy a legelső vonattal 3629 18| fenyődeszkák számára, a helyi lap külön cikket irt az eseményről, 3630 18| püspöki rezidenciánál is különbnek tartottuk. A Kék elefántban 3631 10| készíttetett. Az ebédlőben nem volt különösebb látnivaló; öcscse kissé 3632 14| hogy idejében lefeküdjék, különösen a zajos Babilonban, ahol 3633 14| fájdalmat se, akármilyen különösnek találod, hogy ilyen szívtelenné 3634 8| Mihálynak, aki komor külseje és bozontos szemöldöke dacára 3635 4| éves vagy, öreg Mihály? A külsőd meg a komolyságod után legalább 3636 1| idősebb fiú, aki apjának külsőleg is képmása volt, ezután 3637 12| lopva suhannak a titokzatos külvárosok felé. Az utca síkos volt 3638 12| öntudatlanul belevetette magát a künn várakozó batárba. Sohase 3639 9| galléros köpönyeget és fényes kürtőkalapot viselt s aranyfogantyús 3640 17| robajjal fölnyilt s az ebédlő küszöbén egy furcsa társaság jelent 3641 18| mindjárt meg is álltam a küszöbön; a látvány, mely elém tárult, 3642 16| jámbor gyóntatója az élet küzdelmeire előkészit. De az ismeretlen 3643 8| boldog csöndért, mely a küzködő világnak ezt az édes, éjszakai 3644 14| reggeltől-estig odakünn kuksolt a konyhában és sárga tyúklevest 3645 17| kezedben a kis zsámolyodon kuksoltál.~ ~Mihály lehajtotta a fejét, 3646 1| kisvárosiak szerint Takácsy János kulccsal húzott fel reggelenként, 3647 9| a feleségének átadta. És kulcsait, zsebkését, viharvert noteszét 3648 13| főkötő símul, az övében nagy kulcscsomó csörög, a kezében pedig 3649 8| gonosztevőket is fölfedezi, aki a kulcslyukon is bebújik, ha szükség van 3650 15| melyek vastag nyaka köré kulcsolódtak, a Micike hajának kiszabaduló 3651 14| szerzetes módjára egymásba kulcsolt.~ ~- És csakugyan nem éreztél 3652 12| engem?~ ~Oly megindítóan kulcsolta össze kezecskéit, hogy az 3653 9| igazi úriember nem igen kultiválja.~ ~Viktor úr - mint tisztelt 3654 12| hamvától...~ ~- Gné Freil’n kummen’sz eini, oder gen’sz auszi! - 3655 11| pislákolt a második osztályú kupé mennyezetén; odakünn deres 3656 11| bundájában, kiemelte sógornőjét a kupéból. E pillanatban egy öreg 3657 9| karmestert, aki a művésznők kupiéit írja, a főpincért, aki többet 3658 8| hogy csak Rück úr énekel kuplékat a pesti dalcsarnokokban? 3659 3| lámpafényben, a szőnyegre kuporodó, drága kis selyemcicát nézve, 3660 12| aki még mindig remegve kuporodott össze a fiakker mélyében.~ ~ 3661 2| Odabenn, a pompás földszintes kuriában, irígylésreméltóan harmonikus 3662 12| látott, csak valami bántó kurjongatás, pohárcsengés, visítás hallatszott 3663 12| öltögették rá, a pásztorleányok, kurta rokolyáikban, kijöttek a 3664 12| alá, a színpadon pedig egy kurtarokolyás leány hajlongott, akinek 3665 17| porrálett öregein kívül a kurtaszoknyás Viktort is mindörökre elnyelte...~ ~ 3666 13| álomszerű, régi világban, mikor kurtaujjas ingecskéjében az ebédutáni 3667 18| vár utcáján vastagnyakú kuruc vezérek lovagoltak föl alkonyatonkint 3668 14| hogy ujabb válasz után kutat az elméjében, - de Micike 3669 16| óvatosság és elővigyázat kútforrása, küldj nekem azonnal kétezer 3670 7| háznak még a macskái és kutyái is résztvettek, míg Mihály, 3671 4| ütném le, mint a veszett kutyát.~ ~Megrázkódott és ijedten 3672 6| kéz az egyetlen kereskedői kvalifikáció? Nem tudod elképzelni, hogy 3673 6| levetnéd és papucsot húznál a lábadra? Oh drága szivecském, hogy 3674 2| szeme akárhányszor könybe lábadt a csacsogó kisleány láttára 3675 3| odakuporodott a szőnyegre, az ura lábához. És az öreg legény ekkor 3676 1| elefánt-ot szolgálta, nehézkes lábaival fürgén járt a raktárak és 3677 11| emeletére vitte őket, a lábakon álló, hófehér porcellánkályha 3678 1| melyek a dunántúli kék hegyek lábánál meghúzódtak. A gazdag fűszeres 3679 5| cipőjét gondosan lehúzta a lábáról; s már-már szerencsésen 3680 18| aki ebbe a kisvárosba a lábát betette...~ ~Beléptem a 3681 13| lélekvesztőben, melylyel dühösen labdáznak az Óceán hullámai. A jeges 3682 14| várakoznak rád. Akarsz egy lábmelegítőt, drágám, mely a hosszú utazás 3683 5| vastag pápaszeme, mely valami laboratóriumi tudóshoz tette hasonlóvá, 3684 1| gúnyosan lóbálta sovány lábszárait s impertinensül fújta cigarettája 3685 3| emelgették aranycipellős lábukat, térdharisnyás lovagok negédesen 3686 17| ki innen, amíg a saját lábukon távozhatnak!~ ~- Ohó, agg 3687 16| számára akár a bundát és a lábzsákot is lehozhatod, de nekem 3688 1| nélkül visszatért ilyenkor a ládái közé, Viktor pedig, ezüstbotját 3689 3| szegezte be a falusi boltosok ládáit - most úgy érezte, hogy 3690 11| becsomagolta tehénbőrös ládáját, mely sok év óta porosan 3691 7| Kék elefánt” emeletén. A ládákból édes és csodaszép holmik 3692 4| élte, aki zsákhordással, ládaszögezéssel és raktárrendezéssel fárasztotta 3693 16| az éjszaka sötétsége oly lágyan borul fölém, mint a könnyű 3694 10| eltűnt minden szentimentális lágyság, nedves, puha gyermekajka 3695 9| Schuck úrnak kétszobás lakása és tiz egészséges gyereke 3696 17| éjnek éjszakáján a saját lakásába betörést rendez.~ ~- Fenséges 3697 12| kocsiért fütyöljek, mely a lakására hazaviszi?~ ~- Nem, én nem 3698 8| és szótlanul járt a néma lakásban, néha szóba állt az öreg 3699 12| Nem, én nem akarok a lakásomra menni! - mondta Micike, 3700 6| húzott nadrágjával, csillogó lakkcipőjével egyáltalában nem tette a 3701 2| nyakkendőt és hegyesorrú lakkcipőt hordott, merészen szembemosolygott 3702 12| elragadta tőle.~ ~Vékony lakktopánkája átázott a vizes járdán, 3703 18| zsebmetszők és sikkasztók laknak. Ujdonatúj frakkom, hófehér 3704 6| öreg Takácsy ötven éven át lakni szokott. A nagykereskedőknél 3705 2| impozáns tűzhelyén állandóan lakodalmi ebédeket főztek s a virágos 3706 1| volna valaki a kisváros lakói közül, akik ősidők óta megszokott 3707 11| a „Kék elefánt” egyszerű lakóit a pályaházba szállította. 3708 18| írókat), az estély után pedig lakomára gyűltünk össze a Griff éttermében, 3709 12| sötét vízben szép titokzatos lámpacsillag reszketett; egy kísértet - 3710 3| itt tudna ülni az enyhe lámpafényben, a szőnyegre kuporodó, drága 3711 7| jelent meg ezután az ebédlő lámpája alatt, mintha kimondhatatlan 3712 7| gondolt az ebédlő tejfehér lámpájára, a tűzre, mely a kályha 3713 8| mintha gondolkodnék, szeme a lámpára szegeződött, mintha a szelid 3714 1| könyörtelenül eloltottak minden lámpát, mert Takácsy János bűnös 3715 5| keskeny folyósón nem égett lámpavilág s távolról, a konyha felől, 3716 12| el az emeletes sárga ház lámpavilágát, mely Szebenyi néni fehér 3717 4| véghetetlen fenyveserdőkkel, tarka lampionokkal, szakállas gnómokkal és 3718 12| Húsz éve posztolok itt a Lánchídon, de ilyen kislányképű férjes 3719 7| csak nehéz kötelességek láncolata, s hogy a halál csupán megérdemelt 3720 12| piros hajólámpások égtek a láncravert bárkák orrán. Messziről 3721 11| valami furcsa és ijesztő láng gyulladt ki, melyhez hasonlót 3722 8| Micike arca most egyszerre lángba borult és a hangja suttogóvá 3723 6| hiszed, hogy valami szörnyű lángészre van szükség a „Kék elefánt” 3724 16| nézett egy pillanatig a lámpa lángjába.~ ~Mihály, aki már felöltötte 3725 10| Afrika pusztaságait; de a lángnak, amely most egyszerre lobogni 3726 3| parázs izzott s pajkos kék lángocskák olvasztották le a havat 3727 15| melyből rég elköltözött a lángok gnómserege. Mindez oly furcsa 3728 8| szegeződött, mintha a szelid fehér lángot nézné, holott sok-sok mértföldnyire 3729 14| míg a bábud kócszive is lángra nem lobban. Mondd, sohase 3730 2| álmomban sem gondoltam.~ ~A lángralobbant Viktor, miután nehány kicsinylő 3731 13| melyből a sivító pólyások a langyos tejecskét szopogatni szokják. 3732 7| fakadna, ha az egyetlen lánya az egész hosszú délelőttöt 3733 10| Micike lehajtotta szöszke lányfejét, reszkető kezecskéi elfogultan 3734 2| bámulattal, - tudod, hogy nagy lánynyá lettél tegnap óta? Tegnap 3735 4| huncut, csipkeruhás kis lányokkal, akik erdei nimfák módjára 3736 18| fenyődeszkák számára, a helyi lap külön cikket irt az eseményről, 3737 1| elfintorított ajakkal nézték a lapdázó, hancurozó gyerekeket s 3738 5| hintaszéken egy fölnyitott könyv lapjai fehérlettek. A nagy, fekete 3739 6| Szerinted még mindig a lapos bőrsipka meg a vörösre fagyott 3740 3| a legsajátszerűbb holmik lappangtak: egy leányos bársonyszalag, 3741 15| szentelte; este pedig azt a lármás dalt játszotta a zongorán, 3742 17| valaki, aki ezt a pokoli lármát meghallaná?~ ~Az üvegajtó 3743 17| visszafojtja, - hiszen ekkora lármával nemcsak a rendőröket verik 3744 3| kialudni készülő rubintszemét lássa. És két perc múlva Mihály 3745 2| lehet, hogy a kislányomat ne lássam többé...~ ~Takácsy János 3746 2| hívtam vacsorára? Egy-kettő, lássatok hozzá a sütéshez-főzéshez, 3747 13| úgy tetszett neki, hogy lassú ökrösszekéren halad végtelen 3748 9| a kerti csigabigáknál is lassúbbak...~ ~Ez estén nem sok időt 3749 4| vére a fejébe száll; és lassújáratú fantáziája egyszerre csak 3750 10| ahol szava sokat nyomott a latban, ridegen elutasított minden 3751 10| istenek, akik ötven év óta láthatatlanul lebegtek a „Kék elefánt” 3752 12| miatt hat hónap óta nem láthattuk egymást.~ ~A medvebőrű aggastyán 3753 14| még tovább is szenvedni látlak.~ ~Micike gyöngéden lefektette 3754 4| lenne, ha Micikét sírni látná? Mi lenne, ha a kacagás, 3755 10| ebédlőben nem volt különösebb látnivaló; öcscse kissé halványabb 3756 6| cselédlányok kiszolgálásában látod az igazi kereskedő hivatását? 3757 9| amikor a gólya a sárga házban látogatást tett, tudsz-e vajjon a drágalátos 3758 8| eltávozott a „Kék elefánt” látóköréből, havonként, sőt néha kéthetenként 3759 1| feküdt és későn kelt, néha, a látszat kedvéért, egy-egy órácskát 3760 1| A két fiú életútja - bár látszólag egy ösvényen haladtak - 3761 4| hiszem, tízzel is többnek látszom.~ ~Micike összecsapta a 3762 16| titokzatos csillagoknak látszottak, melyek egy idegen égitest 3763 4| gyerekkorodban is egyidősnek látszottál a boldogult édesapáddal.~ ~ 3764 7| isten megbüntet érte? Ezt láttad a puritán édesapád házában? 3765 3| tipegésű vénasszonyokat láttak. Ájtatos, hidegkezű és kötelességeikért 3766 16| valaha selypítő kisfiúnak látták.~ ~Micike ledobta fejéről 3767 11| Oh, jámbor Mihály, hol láttál volna te féltékeny és szerelmes 3768 2| nyakába; s a nagy fiú könyeit látva, szinte anyai gyöngédséggel 3769 17| ellenállhatatlanul komikusnak találta a látványt, hogy egyszerre édesen elnevette 3770 13| szobában, ahol mélységes lázálmából fölébredt. Pillantása előbb 3771 10| szerencsétlensége előtt lázam volt és egész éjjel száguldozó 3772 8| válaszolt s pár óra múlva lázasan rövid búcsúzás után, Pestre 3773 13| elveszítette, - és Micike láztól zavaros szemére most ismét 3774 1| büszkeséggel, miközben a szép leányarcot gyengéden végigsimogatta 3775 4| arra, hogy egy drága kis leányba szerelmes légy, hogy családot 3776 3| konyhában is s egy édes leányhang, mely a kolostor szigorú 3777 7| a kis pajtása csilingelő leányhangját hallgathatja. Ha valaki 3778 2| férfivé serdűlt; a rövidruhás leányka szavai, kezének meleg bársonya, 3779 15| szerecsikát kellene adni minden leánynak, aki a világra tévedt?~ ~ 3780 2| csöppség komoly és szorgalmas leánynyá serdült, aki vakon hitt 3781 12| férfiak és rövidszoknyás leányok közt, az asztal tele volt 3782 3| legsajátszerűbb holmik lappangtak: egy leányos bársonyszalag, egy pufókképű 3783 17| széles vállára és tiszta leányszeme napsugaras ragyogással nézett 3784 16| mérhetetlen magasságban lebegnek a házak és az utcák fölött, 3785 9| a pesti argot mostanában Lebemann-oknak nevez; gazdag lókereskedők, 3786 13| kezdett, mintha az álom már lebocsátkozott volna a szempilláira. Pedig 3787 3| a lehulló vízcseppek s a lebocsátott függönyökön át halkan szűrődött 3788 13| szemedbe süssön!~ ~Mihály lebocsátotta a függönyt, sokáig ide-oda 3789 9| mágnások és vidéki urak is ott lebzselnek virradatig a tündöklő parketten, 3790 9| ügyessége és éleslátása a Lecocqéval vetekedett. Ez a nevezetes 3791 10| nem kaptál választ a pesti Lecocqtól?~ ~Mihály oly vörös lett, 3792 18| arcában, csakhamar bágyadtan lecsukódtak megint. Az asszony, aki 3793 13| hiába hunyta be a szemét, a lecsukott pillái mögül mégis csak 3794 2| Micike, nagy meglepetésében, leejtette kezéből a rózsabimbót, amit 3795 7| akárhányszor már a leves fölött leejti a fejecskéjét?~ ~Viktor, 3796 6| alázatos köszöntését szíves leereszkedéssel viszonozta. Látta Andrássy 3797 6| érdekelné. A fiatal princ leereszkedett a rosszszagú bolthoz: könyveket 3798 17| szélütés érte volna. Monoklija leesett szeméről és egész nagyságában 3799 11| utánad. Legjobb, ha tizkor lefekszel s a személyzetnek is meghagyod, 3800 17| Takácsy első ásítására sietve lefektették őket hálós ágyacskáikba 3801 14| eltéríteni attól, hogy idejében lefeküdjék, különösen a zajos Babilonban, 3802 9| szőkeség elhullat...~ ~Mihály lefeküdt s magára húzta a paplant 3803 4| vaskos léptekkel indult lefelé a keskeny falépcsőn, mely 3804 18| melyet az imént még annyira lefitymáltam, most már nem tünt föl többé 3805 15| nyakához, mintha ez volna a legbiztosabb hely az egész világon, mintha 3806 18| sógornőjét, aki azóta a legboldogabb asszony az egész világon. 3807 16| ezelőtt egyedül hagyott; a legcsinosabb ruháit hordta, édesen asszonyos 3808 9| kisasszony távozik s ilyenkor a legelegánsabb fiakkeren kíséri haza a 3809 4| a legjobb üzletmenet, a legelőnyösebb kötés és a legszellősebb 3810 2| beleavatkozik, nem akarta, hogy a legendák asszonyainak sorsára jusson. 3811 7| simogatja végig az örömtelen vén legények szívét.~ ~- Akarsz teát, 3812 9| Mihály és vastag bajuszát legényesen megsodorta. - Ezek a pesti 3813 4| odadörzsölőzködött a vén legényhez, aki gallérjába gyűrt szalvétájával 3814 4| Viktor újra visszatérne legénykori életéhez, ha léhasága a 3815 5| Aztán sietve elreteszelte legényodúja ajtaját, mintha félne, hogy 3816 10| fejecskédből...~ ~Mihály legénytanyája homályos és hideg volt, 3817 16| ki felöltő nélkül, még a legerősebb kánikula idején se, hiszen 3818 14| ezredes voltál és hogy a legfiatalabb unokád most ünnepelte az 3819 2| Nagy kisasszony vagy és legfőbb ideje, hogy a jövődről gondoskodj. 3820 11| talányszerű arccal, mintha a legfontosabb államtitkokat forgatná a 3821 6| emeletes házban, melyet én a leggőgösebb grófi palotánál is többre 3822 9| révén csakhamar kibékül a legharagosabb ellenségével is. Csak hajnali 3823 2| ember létére azt tartotta a leghelyesebbnek, hogy hugocskáját a jó angol 3824 16| előtte te vagy a földön a legigazabb ember s akkor is vakon bízik 3825 6| hogy szive bánatáért a legintenzívebb gazdasszonykodásban keressen 3826 6| volnál mindannyi közt a legislegszebb.~ ~- De elég, - fejezte 3827 14| derűltséget mutattak, mintha a legkacagtatóbb bohózat játszódott volna 3828 18| nekünk kisvárosiaknak a legkevesebb alvás is elég, hiszen különben 3829 1| bejáratát eltakarta; s a legkisebb nesznél ijedten néztek egymásra, 3830 6| szerepelnek, de amellett a legkörmönfontabb kalmárok közé tartoznak? 3831 6| de meg is fogadom, hogy legközelebb magammal hozlak, mert akárhány 3832 2| lármája nem hallatszott be a légmentesen elzárt kolostorba, a kötelességek 3833 8| egy titkos rendőr, aki a legravaszabb gonosztevőket is fölfedezi, 3834 18| tulajdonos dédapja. Ez a legrégibb ház az egész városban s 3835 5| akinek a jelenlétében a legrosszabb álmunkat is elfelejtjük. 3836 1| fölött, melynek áruit még a legrugalmasabb logika se tudta volna összefüggésbe 3837 3| embergyűlölő, vén bútorok között, a legsajátszerűbb holmik lappangtak: egy leányos 3838 1| is egyedül mert aludni a legsötétebb szobájukban. Az ilyen tizennyolcéves 3839 7| otromba fejét, mintha a legszebb muzsikát hallgatná.~ ~Viktor 3840 4| legelőnyösebb kötés és a legszellősebb magazin se ér föl azokkal 3841 15| mindez csak komédia, mert legszívesebben sírva fakadnál és a vánkosodba 3842 5| dokumentumok nem voltak róla, - a legtávolabbi ősei közt se tudott elképzelni 3843 2| egy vándor szintársulat a legutóbbi farsangon mutatott be a 3844 12| hogy fölolvassam magának a legutolsó levelét? (Micike egy összehajtogatott 3845 10| aki derüs komolyságát a legválságosabb helyzetekben is megőrizte, 3846 10| történt veled, oh aggastyánok legvénebbje? - kérdezte olykor a hófehér 3847 8| tett ki a boltba, mert a legyeket is sajnálta, e pillanatban 3848 13| visel, óriási pálmalevéllel legyezgetni kezdi forró homlokát. A 3849 13| előtte, de Mihály fitymálva legyintett a vörös kezével és minden 3850 8| bárha forró nyár volt is) légymérget se tett ki a boltba, mert 3851 2| atavisztikus fukarságát legyőzve, kedvére dusálkodott a drága 3852 17| mondta:~ ~- Feküdj le!~ ~Lehajolt és fölsegítette a szőnyegről, 3853 15| átkulcsolták a Mihály nyakát, feje lehanyatlott, mint a didergő madáré, 3854 8| puszta és jelentéktelen léhaság volt-e csupán: Viktor most 3855 4| legénykori életéhez, ha léhasága a kötelességein úrrá lenne, 3856 1| mert Takácsy János bűnös léhaságnak minősítette a céltalan esti 3857 18| boldogságért, hogy egymáséi lehessenek.~ ~- Talán egy zsarnok apáról 3858 7| igen-t mondott volna; hiszen lehet-e rossz vagy ijesztő, amit 3859 10| és könnyelmű asszony is lehetne valamikor a kis pajtásodból?~ ~ 3860 11| Pesten leszek és bizonyos lehetsz benne, hogy jobban ki fogok 3861 8| mig Mihály, nagy fejét lehorgasztva, óvatos medve-léptekkel 3862 16| bundát és a lábzsákot is lehozhatod, de nekem ugyan ne hozz 3863 16| felöltőmet, meg a köpenykédet lehozzam, mert az ilyen koratavaszi 3864 3| mondták sűrű egymásutánban a lehulló vízcseppek s a lebocsátott 3865 16| után - a testi szemeidet lehunyod valamikor!”~ ~Mihály, aki 3866 13| lesz, Mihály!~ ~A szemét lehúnyta és ismét megrázkódott kissé, 3867 5| miután cipőjét gondosan lehúzta a lábáról; s már-már szerencsésen 3868 17| melyben az emberek földi élete lejátszódik. Mihály megérintette a vállát 3869 1| mely ekkor a szemük előtt lejátszódott. A Kék elefánt-ot és a hozzája 3870 1| a füléből egy jó darabot lekanyarítson.~ ~Mici gazdag árvalány 3871 4| kifejlődött. Mihály unta és lekicsinyelte a nőket, akiket könnyelmű 3872 17| Viktor akadozva, de valami lekötelező szeretetreméltósággal, - 3873 14| érdekfeszítő cselekmény úgy lekötötte a figyelmét, hogy csak az 3874 7| ásítási rohamait hősiesen leküzdötte; máskor dominót játszott 3875 2| körülötte husz idegen kisleány lélegzése hallatszott a mécsvilágtól 3876 7| hogy ennek a drága kis léleknek már selypítő korában se 3877 13| könnyű, deszkákból összerótt lélekvesztőben, melylyel dühösen labdáznak 3878 13| az álnok Micike hangosan lélekzeni kezdett, mintha az álom 3879 15| az öreg Mihálynak még a lélekzete is megakadt ijedtében.~ ~- 3880 11| hajnali ködben, mely szinte a lélekzetét is megakasztja? Mihály nyugtalanul 3881 3| sírjukban? Az elköltözött lelkek nem törődnek a főtt marhahússal 3882 13| velem?~ ~- Csak álmodtad lelkem, mert bizonyosan elfelejtetted 3883 12| hatalmasodhattak el annyira a lelkén, hogy végképen elhagyja 3884 2| lányok emberismeretéről, lelkesedve kijelentette, hogy Micike 3885 2| rajongással töltötte el a lelkét, melynek fénye gyermeki 3886 16| se nyugtatta, de a Micike lelki harmóniáját az ura távolléte 3887 16| duplatokája fénylett a tiszta lelkiismeret öntudatától. Mihály most 3888 7| megreszketett a cigaretta.~ ~- Van lelkiismereted, hogy ezt a gyámoltalan 3889 15| jókedvűen megcsillant:~ ~- Oh, lelkiismeretes Viktor, volna szived hozzá, 3890 17| részegség ködén át is a lelkükbe suhant, egyszerre elnémította 3891 11| hidegből, mely most a szomorú lelkükre nehezedett?~ ~Micike délután 3892 16| azonban hidegen hagyta Mihály lelkületét: kövér arca nyugodt marad 3893 5| féléjszakákon keresztül a leltáron dolgoztak, a bezárt ajtók 3894 5| mozdulni innen, hát rég lementem volna, hogy fölhívjalak 3895 2| legkedvesebb! És a földön se kell lemondanod a szeretetről; én, kis Viktorom, 3896 14| uradról talán könnyebben lemondasz, mint a kócbélű és üvegszemű 3897 14| szólott:~ ~- Az uramról inkább lemondok, öreg Mihály, mert az uram 3898 7| bácsi hatalmas pipát a híres Lempingertől (akinek munkáit Berlinbe 3899 8| Mihály, valami csöndes és lenéző bámulattal, mely csöppet 3900 2| Maximilián-pofaszakállával aféle csintalan lengyel gróf szerepét játszotta 3901 11| és ostoba cicakölykecskék lennének...~ ~Mihály fütyürészve 3902 12| mind a ketten öngyilkosok lennénk, ha a szüleim zsarnokságát 3903 15| mintha alvó és rejtelmes lények felébredésétől tartana. 3904 13| sok, de annyit se tudna lenyelni a torkán, hogy már attól 3905 1| meglepetésében, borotvájával majdnem lenyisszantotta a füle cimpáját.~ ~- Megházasodol? - 3906 5| messze vagyok minden emberi lénytől, s a nagy csönd oly réműletesen 3907 4| morzsáit söpörgette.~ ~Mihály leoldotta nyakáról a szalvétát és 3908 3| nagyon bő és méltóságosan leomló pongyola, melynek övébe 3909 9| selyemharisnyás bokájukat; itt lép föl esténkint a híres Moldau 3910 6| királynő-be szállt, melynek lépcsőházában már nem egyszer találkozott 3911 11| Fehér farkas” sörszagú lépcsőin és halkan megkopogtatta 3912 9| átalakulva jelent meg a szálloda lépcsőjén, ahol már többnyire az éjszakai 3913 17| alatt? Oh, istenkém, most a lépcsőkön jönnek fölfelé, - jaj, nyisd 3914 11| kapott; aztán úgy rohant le a lépcsőn, mintha a „Fehér farkas” 3915 5| odakünn az utolsó korhelyek lépései is elvesztek a kisváros 3916 17| kisurrantak az ajtón s nehéz lépéseik végigdöngtek a falépcsőn, 3917 13| figyelt az öreg Mihály halk lépéseire, félénk és hűséges szuszogására - 3918 2| melyeken ijesztően kongott a lépések zaja; s éjfélig sírva feküdt 3919 8| csúnyául kompromittálod ezzel a lépéssel?~ ~- Oh, Mihály, te nem 3920 7| és ideges volt, senkit se lepett meg ajándékkal, s kedvetlenül 3921 12| fölött; tegnap még japáni lepke módjára hevert a puha szőnyegen 3922 11| kényeskedett, Micike aranyos lepkeként szállt a szőnyeg virágaira 3923 4| karácsony felé szokott akcióba lépni, már november derekán barátságos 3924 1| éven át az édesapja kemény lépteitől visszhangzott. És délfelé 3925 4| Búcsúzott és tipegve, vaskos léptekkel indult lefelé a keskeny 3926 14| körülmények között már tiz órakor leragadnak a szempillái, mint például 3927 1| szinte egy éjszaka alatt lerázta magáról a bilincseket, melyekkel 3928 15| szomorúsággal, mely ott leselkedett a gyermekes mosolygása mögött 3929 11| tapasztalatlan nőcskére lépten-nyomon leselkednek? Ugyan, legyen már eszed, 3930 15| illat-áramlatokba burkolózva leselkedtek be a vén bolt ajtaján és 3931 14| lépten-nyomon ismeretlen veszedelmek leskelődnek az ártatlan falusi emberekre.~ ~- 3932 9| nagy Kristóf szobor alól leste a sötétségből kibukkanó 3933 6| vén Mihály szégyenkezve lesütötte a szemeit.~ ~- Naiv bátyám, - 3934 16| lassanként beleolvadt a leszálló éjszaka sötétségébe. A kisváros 3935 14| gondolat, hogy a kedved szerint leszidd őket?~ ~Mihályt hirtelen 3936 9| adatokat, melyek aligha lesznek alkalmasak rá, hogy barátomuram 3937 7| megérdemelt jutalom a földi lét fáradságos munkája után; 3938 11| akarod követni, gyönge nő létedre, az urad nyomát? Számoltál 3939 9| tagadás benne, - jócskán letért a szolid kereskedő útjáról 3940 11| homlokán kiütött verejtéket letörölte.~ ~Micike azonban szelíden 3941 2| tudod, hogy nagy lánynyá lettél tegnap óta? Tegnap még egy 3942 14| hogy ilyen szívtelenné lettem. Három nappal ezelőtt még 3943 2| akinek szemében ő a rég letűnt lovagkort képviselte.~ ~- 3944 16| imponáljanak vele. Micike leült az asztalfőre, fejét a könyökére 3945 4| szólott magában:~ ~- Akkor leütném, én ütném le, mint a veszett 3946 12| az utcára, a kövér kocsis leugrott a bakról s kalapját megbillentve 3947 13| hogy az öreg anyó pompás levecskéjét behozza. Micike csöndes 3948 3| töltötte meg a kicsike szoba levegőjét...~ ~- Öreg Mihály, úgy 3949 12| szédülve kitámolygott a levegőre s öntudatlanul belevetette 3950 16| prédikációt is mellékelhetsz a leveledhez, de biztosítlak róla, hogy 3951 10| ült az ebédnél, titokzatos leveleket írt az iroda sarkában és 3952 16| Előbb csak rövid és bohókás levelekkel mentette távolmaradását, 3953 16| említést Micikének az ura leveléről.~ ~- Viktor még nem talált 3954 6| gyilkos pillantásokat vetett a levélre, mintha legalább is egy 3955 10| mint a villám a nyári erdő levéltengerét. Mihály érezte, hogy bűnt 3956 11| aztán - egyéb dolga se lévén, - elnézett a nagykereskedőkhöz 3957 17| maga is ott járna valahol a levendulaillatos, sültalmaszagú multakban, 3958 17| sült alma szagát vagy a levendulaillatot, mely édesanyádat körülvette. 3959 7| napestig s akárhányszor már a leves fölött leejti a fejecskéjét?~ ~ 3960 6| vagdosta száz darabra a levesben főtt marhahust s oly gyilkos 3961 11| azért meglesz neked a jó leveskéd, mert Bábit pallossal és 3962 6| gyengédséggel merte tele forró levessel az ura tányérját, a vén 3963 17| betámogatta öcscsét a hálószobába, levetkőztette és lefektette, mint az álmos 3964 18| fölmelegített párnái várakoztak rá, levetkőztették és meggyújtották az éjjeli 3965 6| Nem volna jó, ha a cipődet levetnéd és papucsot húznál a lábadra? 3966 18| Fázom!~ ~Az asszony most levette a kendőjét és a vállára 3967 15| aranyzuhataga, az öreg házak levették prémes bundáikat s a kék 3968 8| elcsöndesedett és síró szeme lezáródott, mint a gyermeké, akit dadája 3969 14| kilenckor a szempilláid lezárulnak. Meg a régi posztót, amiből 3970 5| ébren vagy?~ ~- Oh, én kis liba, hát nem mondtam még, hogy 3971 3| belül tavaszi napsugarak libegtek; s az öreg pohárszékeken, 3972 4| drága kis jószág, aki egy liliom tisztaságával járt körülötte 3973 3| melynek hangjai mellett Liliputországban a táncot ropják...~ ~Mihálynak, 3974 2| a pénzt csak haszontalan lim-lomnak tekintette. És esténként, 3975 11| elnézett a nagykereskedőkhöz a Lipótvárosba, hogy a fogyatékos fűszerszámok 3976 18| jogosan megilleti a „magyar Liverpoole” elnevezés.~ ~A vasutnál 3977 1| számonkérte tőle, Viktor gúnyosan lóbálta sovány lábszárait s impertinensül 3978 14| bábud kócszive is lángra nem lobban. Mondd, sohase történt veled 3979 3| ért. Aztán... aztán nagyot lobbant a lámpa és sötétség borúlt 3980 11| férfiakat megszégyenítő energia lobog, mely ijesztően meghazudtolja 3981 10| lángnak, amely most egyszerre lobogni kezdett valahol a nehézkes 3982 12| elszántan és félelem nélkül és lobogó szemmel megy előre az ismeretlen 3983 3| körül zsírpecsétes inasok lökdösték egymást s félve pillantgattak 3984 1| áruit még a legrugalmasabb logika se tudta volna összefüggésbe 3985 14| magának jól esik. Micike ezt a logikát nagyon természetesnek találta, 3986 8| haja ziláltan a homlokába lógott, szakasztottan úgy festett, 3987 9| Lebemann-oknak nevez; gazdag lókereskedők, kártyások, kalandorok, 3988 9| Gyakran összeverekedik a lókereskedőkkel és mészárosokkal s ilyenkor 3989 9| komikust, aki disznóságait egy lókupec komolyságával adja elő s 3990 16| hogy hátralevő életemben a lólábas Belzebúbtól se fogok annyira 3991 2| glóriás szobrok, melyeket zöld lombtenger vett körül, s a templom 3992 17| ágyacskáikba s a sötétség lomhán elborította a muzsikáló 3993 9| Johann, az „Angol királynő” londienerje, fölkeltette álmából, mire 3994 12| hogy ennek láttára még London leghíresebb detektívje is 3995 8| ember sohase fog szalonnát lopni a hentesboltban és az a 3996 18| életéről. Közben azonban lopott pillantásokat vetettem a 3997 17| rabolni akar, az lábujjhegyen lopózik és a suttogást is visszafojtja, - 3998 6| előtt, melyet talán Gömörből loptak ide a pesti szinpadra? Ha 3999 4| téged ilyen korrekt angol lordnak kiöltözve látna az ötvenéves 4000 3| finoman szemükhöz tartották a lorgnette-jüket, mialatt két szőke apród 4001 3| bár hajnaltól napestig lótott-futott és önmaga szegezte be a 4002 18| melyeket kétszáz évvel ezelőtt lőtt beléjük az istentelen ellenség, 4003 12| ébredjen!~ ~A jószívű rendőr lovagiasan hozzászegődött a kis nőcskéhez, 4004 2| szemében ő a rég letűnt lovagkort képviselte.~ ~- Akarsz cukrot! - 4005 12| érezte magát Szent György lovagnál is, aki tudvalevőleg egy 4006 3| aranycipellős lábukat, térdharisnyás lovagok negédesen hajlongni kezdtek 4007 18| vastagnyakú kuruc vezérek lovagoltak föl alkonyatonkint az összetöpörödött 4008 17| Viktorja ez, nem a hajdani lovagom, aki vasárnaponkint a cukrászdában