IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Muzsikáló óra Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
4009 15| gallyakat fűztek ficánkoló lovaik füle mellé, öreg akácok, 4010 8| gondolatára és nehéz, sűrű vére lüktetve tódult az agya felé; - és 4011 13| hideg téli estéken, álomba lulajgatták. Monoton hangja úgy duruzsolt 4012 12| álmadozva sietett tova, mint a lunátikus, aki a holdvilágban uszó 4013 16| itt a meleg kaftánodban lustálkodol, míg a szegény kis uram 4014 3| fiatal férj és szivarját lustálkodva a hamutartóba tette.~ ~Mihály 4015 14| hogy a méztől becsípett mackót kikergetnéd a barlangodból!~ ~ 4016 7| melyben a sárga háznak még a macskái és kutyái is résztvettek, 4017 15| lehanyatlott, mint a didergő madáré, melyet az éjszakai szél 4018 11| A madárka kirepül a fészekből.~ ~Mihály, 4019 18| hogy a frakkot egy irodalmi maecenástól kaptam kölcsön.~ ~A fekete 4020 10| hidegséget árasztott ki magából; a subládon kopott kereskedelmi 4021 12| háziszolgát küldenék érte s magácska addig kipihenné magát a 4022 16| vele. Nem szégyenled, hogy magadhoz akarod öregíteni a dédunokádat, 4023 6| Mihálylyal ne udvaroltass magadnak nagyon hevesen, mert az 4024 8| haját, majd babusgatva a magáéhoz szorította a síró asszony 4025 9| még sohase mondhatott a magáénak, néha heteken át haragban 4026 2| drága kis lényt örökre a magáévá tegye. És ekkor, miközben 4027 16| és ezerszer is elmondom magamban mindazt, amit te, rokoni 4028 17| a te virágzó életedet a magaméhoz csatolnám...~ ~Micike megrázta 4029 16| keveredik, én is elveszítettem a magamét, hiába ringatták bölcsőmet 4030 5| volna, hogy fölhívjalak magamhoz.~ ~- És Viktor? Hát miért 4031 6| fogadom, hogy legközelebb magammal hozlak, mert akárhány is 4032 7| pedig csak azért vettem magamra, hogy téged, kis pajtás, 4033 9| halkan így szólott az éjszaka magányosságában:~ ~- Öreg és vastagnyakú 4034 8| szituációt? Mihály, Mihály, a magas gallérjaid és az új nyakkendőid 4035 3| volna bele az ismeretlen magasságokból. És a pókhálós muzsika ütemeire 4036 8| a szemeit, mely fölött a magasságos egeket sejtette, s egy önkéntelen 4037 18| alkoholtól elbárgyulva, magával szinte tehetetlenül kopogtatott 4038 5| csacsiság s hogy az ilyen magaviselet nem illik egy férjes asszonyhoz, 4039 16| tévedett volna; mert Micike magaviselete mindenhez inkább hasonlított, 4040 4| kötés és a legszellősebb magazin se ér föl azokkal a pillanatokkal, 4041 9| alatt, melyeket a városi magisztrátus nagy számban gyújtat föl 4042 9| sikkasztók, de nem ritkán mágnások és vidéki urak is ott lebzselnek 4043 9| jurátusokhoz vagy meghibbant velejű mágnásokhoz is méltatlan volna. De hallgassa 4044 2| nevető asszonyok szívták magukba a rózsák és a rezedák illatát. 4045 10| idegen pénzzel segítsenek magukon.~ ~- Mi történt veled, oh 4046 7| bolt mellett lévő irodában magukra maradtak.~ ~Viktor azonban 4047 2| mint a kétszer kettő négy. Magunk közt szólva, nem is hiszem, 4048 6| velem fogadni öcsém, hogy mához egy évre vasgyúró lesz belőled, 4049 4| Mihálynak egy gyerekkori majális jutott az eszébe, egy régi, 4050 7| batyúbálok helyett néha a majálisok és a nyári mulatságok foglalkoztatták 4051 16| schönbrunni mintára épített majorság volt, - a kisvárosiak ide 4052 3| aranyfátyol csillogott.~ ~A május, gyöngyvirágokkal ékes, 4053 18| aki erőtlen ajkai közt makacsul tartotta az egyiptomi cigarettát 4054 6| cimbalmos négykézláb guggolt a makkhetes csárda előtt, melyet talán 4055 3| csak vasárnap délben van, mákospatkó pedig csak karácsony első 4056 5| valami szép mesét, amivel a makrancos gyermeket álomba ringatják?~ ~ 4057 11| fogsz megtudni, amennyi egy mákszem belsejében elférne, de holtra 4058 9| betétje volna a világhíres Malvieux banknál. Schuck úrnál nagyobb 4059 12| járni késő este! Talán a mamácskájával szólalkozott össze, hogy 4060 18| álmaimban láttam valamikor. Öreg mamák, tipegő nagyapók világa 4061 11| szárnyú pillangót tart a mancsai között.~ ~- Természetesen 4062 14| jársz, semhogy a kemény mancsaidat használnád! Vén és álnok 4063 13| kicsike gyermekkorában, amikor mandulagyuladása volt és hálós ágyacskájában 4064 12| nem akarja, hogy reggelre mandulagyuladással ébredjen!~ ~A jószívű rendőr 4065 3| urfinak kiskora óta érzékeny a mandulája s a csontbotos Wéninger 4066 3| keresztül is rázta a hideg, ha a mandulájuk meggyulladt. Ilyenkor bodzafateát 4067 14| hatotta meg, mintha egy manduláspuddingot elrontott volna.~ ~- Oh, 4068 12| csikorgatták feléje; nagyszakállú manók a nyelvüket öltögették rá, 4069 16| lelkületét: kövér arca nyugodt marad a papos kemény kalap alatt - 4070 11| van ellene, hát nem bánom, maradj itthon!~ ~Igy szólt a vén 4071 13| egy cseppecske is meg ne maradjon. Micike aztán beleásta szőke 4072 17| magányos szobában egyedül maradna velem!~ ~- És ha egy jó 4073 9| késő aggságukig fiatalok maradnak.~ ~Magamat tisztelt barátomuram 4074 17| születtél és még akkor is az maradsz, ha fehér szakállad a ferdesarkú 4075 14| asszonyokat, mert különben aligha maradtál volna ilyen megsavanyodott 4076 11| terveimet eláruljam előtte! Itt maradunk Budán, a „Fehér farkas”- 4077 14| lehetett kiérteni, hogy márciusban ünnepelné a harminckettedik 4078 10| temetési indulókat vert a márciusi alkonyatok csöndjében. A 4079 9| megkönnyebbűlve fogadván a marcona rendőr tisztelgését, aki 4080 3| mindennap húsleves, főtt marhahús és paradicsommártás kerül 4081 3| lelkek nem törődnek a főtt marhahússal és a paradicsommártással, 4082 6| darabra a levesben főtt marhahust s oly gyilkos pillantásokat 4083 3| éven át mindennap csak főtt marhahúst adtak az asztalra?~ ~- Azért 4084 10| és hirtelen megszólalt a Mária Terézia-korabeli gavotte 4085 7| hátraszegte vastag nyakát, mely máris elérte az édesapja méreteit 4086 14| az járt a fejemben, hogy marólúgot fogok inni, vagy hogy fenékig 4087 13| szemei fölé, néha véresre marta a testét, máskor oly elviselhetetlen 4088 2| a családban is akad egy mártir, aki szívesen feláldozza 4089 17| drága tekintetét, az anyám mártiriumát, az otthonom édességét idézi 4090 6| csakugyan szánalomraméltó mártirnak tartja magát. Mihály derüsen 4091 1| fogja emelni a vaskarikás márványfödelet. De szerencsére nem történt 4092 1| félénken tekintettek a nehéz márványlapra, mely a sírbolt bejáratát 4093 15| idegen asszony vagy, akinek mására eddig csak a rossz regényekben 4094 18| korában szerencsésen megüti a másfél mázsát, anélkül, hogy valami 4095 14| nőszemélyek közt mulatnál, ha a másféléves feleséged könyes szemmel 4096 18| gyarmatárú üzlet, melyet másfélszáz évvel ezelőtt alapított 4097 18| szemben, szinte féltek, hogy a másikat a szerelmükkel megszomorítják, 4098 13| kőarca, ha ebben a farsangi maskarában meglátna?~ ~Mihály odaült 4099 13| Oh, öreg Mihály, ilyen maskarát még a képeskönyvekben se 4100 17| akire sohase nézett még máskép asszonyszem, mint egy öreg 4101 9| nem volna illendő, hogy a mások családi ügyei felől véleményt 4102 6| de sohase fordult meg másutt, mint a nagykereskedők raktáraiban 4103 7| mindennap, - s azt hiszem, ő a másvilágon is sírva fakadna, ha az 4104 6| mostanában a híres, nevezetes maszkabálokat tartják esténkint, itt annyi 4105 6| Elhiheted nekem, hogy a párisi maszkabálokon se volt még asszony, akivel 4106 6| rosszabb.~ ~- Te is el voltál a maszkabálon, mikor szentjánoskenyeret 4107 7| sihederlányosan körültáncolta maszkának öltözött sógorát, - Mihály 4108 8| Nem, tiszteletreméltó Mathuzsálem, nem a rézgálic miatt megyek, 4109 2| borotvált állával és kenderszínű Maximilián-pofaszakállával aféle csintalan lengyel 4110 7| fehérlettek, a cukrász frissen mázolt asztalokat tett ki a gyalogjáróra 4111 16| szerez a szívednek, hát egy mázsa prédikációt is mellékelhetsz 4112 13| aki most úgy érezte, hogy mázsás kő szakadt le a szivéről.~ ~ 4113 18| szerencsésen megüti a másfél mázsát, anélkül, hogy valami jelentősebb 4114 16| agglegényének - a város egyetlen mecénásának - emlékére állítottak. A 4115 18| meggyújtották az éjjeli mécsest, - aztán halkan, lábujjhegyen 4116 2| lélegzése hallatszott a mécsvilágtól reszkető levegőben. De másnap, 4117 3| pufókképű angyalfejjel díszített medaillon, egy nagyon bő és méltóságosan 4118 16| sétáló püspökre vagy egy meditáló nagyprépostra hasonlított, 4119 7| a dolgok tovább folytak medrükben, mintha a sárga házban semmi 4120 7| juttatja, aminőkben eddigi medve-életében még sohasem volt része. 4121 8| fejét lehorgasztva, óvatos medve-léptekkel ment végig a sötét folyosón, 4122 12| csöngetésre egy mexikói szakállas, medvebőrbe öltözött aggastyán lépett 4123 17| távozhatnak!~ ~- Ohó, agg medveborjú, lassan a testtel! - kiáltott 4124 12| nem láthattuk egymást.~ ~A medvebőrű aggastyán zavartan megvakarta 4125 11| ezüsthuszas kíséretében adta át a medvebundás portásnak, aztán - egyéb 4126 17| rabló ellen még a te híres medveerőd se sokat ér! Hallod, hogy 4127 13| mondta most egy dörmögő medvehang, - hát mégis csak visszajöttél 4128 18| halkan ismételte dörmögő medvehangján:~ ~- Le fogsz feküdni, öcsém!~ ~ 4129 7| hallotta. Mihály, dörmögő medvehangjával, regényeket olvasott föl 4130 17| gyermekségem vagy és a dörmögő medvehangod nélkül épp oly lehetetlen 4131 11| E pillanatban egy öreg medvéhez hasonlított, mely fehér 4132 4| aki mellett ő idomtalan medvének látta magát. És nem komor 4133 5| eltáncoljam neked az oláh medvetáncot?~ ~Micike most még hálásabban 4134 8| amiért e csodaszép estékkel megajándékozza. A szive megremegett a drága 4135 11| mely szinte a lélekzetét is megakasztja? Mihály nyugtalanul fölvetette 4136 1| gyermekeit, akikkel az ég megáldotta, szintén a maga és az öreg 4137 4| ha a falusi boltosokkal megalkudott; és a teherhordó rabszolgák 4138 2| a cukrászda előtt mindig megállította a tipegő kisleányt, akinek 4139 10| vagy a legnagyobb csaló! Megálmodtam, hogy valami nagy szőrnyűséget 4140 14| mely borzas bakfis-haját megaranyozta.~ ~- Nem, öreg Mihály, - 4141 6| bizonyos vagyok benne, nem fog megártani a munka. Akarsz velem fogadni 4142 1| türelmetlen tagjait oly sokáig megbéklyózták. Egy este - olyan szenzáció 4143 5| a híres, téli batyúbált megbeszélje. Ez volt az az időpont, 4144 16| életét földerítsd?~ ~Micike megbillentette asszonyos kalapját és a 4145 12| leugrott a bakról s kalapját megbillentve nyitotta ki a batár üvegajtaját.~ ~- 4146 15| nem akadna valami üzleti megbizás, amit ez a szegény haldokló 4147 14| kisasszonyka nagykegyesen megbocsát neki. Bizonyos vagy benne, 4148 8| pajtás és ezért még azt is megbocsátom, ha csacsiságokat beszélsz 4149 2| gondolt a házasságra; hiszen megboldogult szülői még valóságos kis 4150 9| arra jó, hogy az embereket megbolondítsa, - mondta jókedvűen Schuck 4151 10| felsurrant a szobájába, frissen megborotválkozott, gallért és kézelőt cserélt 4152 9| minden becsületes ember megbotránkozhatik rajta; ez az élet részeg 4153 2| nem tartasz? - kérdezte a megbotránkozott, öreg Takácsy Jánost, aki 4154 14| Képzelem, kis uram, mennyire megbotránkoztál, mikor ezekkel a tizenhárompróbás 4155 7| Nem félsz, hogy a jó isten megbüntet érte? Ezt láttad a puritán 4156 3| bársonytenyerével gyöngéden megcirógatta vörös arcát s egy hirtelen 4157 8| bizonyos vagyok benne, hogy megcsal, hiszen miért hagyna egyedül, 4158 8| rossz, pesti asszonyokkal megcsalja. A Mihály öreg feje annyira 4159 3| serege. Az éjszakai hideg megcsapta Mihály meztelen vállát, 4160 18| idegen világból, halkan megcsendült a muzsikáló óra gavotte-ja. 4161 13| toilette tükre ezüstösen megcsillogott a lámpa fényében s valahol 4162 12| Viktorja, jegygyűrűs kezével megcsipkedte a céda leány arcát, mely 4163 12| jöhetek, de én szerencsésen megcsiptem a délutáni postavonatot. 4164 2| miközben az aprópénzét megcsörgette.~ ~Micike élénken tiltakozott 4165 2| számodra!~ ~Viktor ekkor megcsókolta és szenvedélyesen magához 4166 18| monoklit, bár a feje fáradtan megcsuklott, mikor üdvözlésemre kisérletet 4167 17| óra birodalmát. És most megdermedve és borzongva gondolt a sötétségre, 4168 12| melynek zúgása még a vért is megdermeszti az ereiben? Hova tünt a 4169 12| mikor a befőttes üvegeket megdézsmálta?~ ~Micike megrázta prémes 4170 12| átvirrasztott éjszaka alatt.~ ~A híd megdobogott cipőcskéje alatt és a sötét 4171 12| volt; az éj csöndessége megdobogtatta a szivét, a kopasz fákat 4172 5| kiáltott föl Mihály oly megdöbbenéssel, mintha arról értesült volna, 4173 9| Angol királynő”-ben, sietve megebédelt a „Zenélő órá”-ban, aztán 4174 7| házitündér az ő sívár életének megédesítésére született; s boldogságtól 4175 7| ezüsthangocska ajánl neki? A tea néha megégette a szája padlását, de Mihály 4176 5| kétszáz évvel ezelőtt a piacon megégettek.~ ~- Pajtás, - mondta most 4177 6| volna. De aztán hirtelen megemberelte magát és mosolyogva csóválta 4178 18| már a vasuti állomásnál megemlített: a kövér Takácsy Mihályra 4179 16| tiszteletreméltó ükapám, megengedi véletlenül a rheumád, hogy 4180 7| emberfiának nem vagyok hajlandó megengedni a beleszólást.~ ~- Nem engeded? 4181 13| olyankor, ha nem akarja megenni a tápláló huslevecskét.~ ~- 4182 18| az emeletes, sárga házat megépíttették valaha.~ ~Búcsúztam és magam 4183 15| megkínzott gyermek vagy, aki megérdemelné, hogy a sarokba térdeltessék 4184 7| láncolata, s hogy a halál csupán megérdemelt jutalom a földi lét fáradságos 4185 18| vagy a tejberizskása is megérdemli, hogy háromkötetes regényt 4186 4| nehogy a kellemetlen szag megérezzék rajta?~ ~Micike helyeslően 4187 2| idíllt csak a házigazda megérkezése zavarta meg, aki hangos 4188 9| részletes levele is szerencsésen megérkezett a „Kék elefánt”-hoz. A tömeges 4189 9| tántorogva, a szállodájába megérkezik...~ ~Kegyed előtt, tisztelt 4190 11| ringatta valaha?...~ ~Délben megérkeztek a budai pályaudvarba és 4191 7| kedveskedett neki. Mihály, öcscse megérkeztének estéjén, nagyobb összegről 4192 1| Huszonhatéves vagyok, tehát megértem arra, hogy egy asszonnyal 4193 9| vizsgálódásait csak így fogja megérteni. Nagyrabecsült öcscseura - 4194 4| szőnyegen, egyszerre mindent megértetett vele, amit eddig az ujságokban, 4195 14| artikulálatlan mormogást is megértette.~ ~- Oh, gyáva, öreg medve, 4196 3| szobákba, melyekben még megérzett a Takácsy néni füstölőinek 4197 13| odaült az ágy szélére és megetette a sógornőjét, még a tányért 4198 8| kendőt, mert azt hiszem, hogy megfagyok ebben a hidegben!~ ~Mihály 4199 6| kimerűlt uracskája elé.~ ~- Megfáztál, nem innál egy csésze teát, 4200 16| ételről és az italról is megfeledkezik, csakhogy a koplaló Kék 4201 6| kedvemnek és a hajlamaimnak megfelel? A jövő héttől kezdve én 4202 6| Nem bátyám, ehhez nincs megfelelő idegrendszerem, - ehhez 4203 9| lehetett tőle, - csakhamar megfelelt a beléje helyezett bizalomnak. 4204 8| akit valami nagy ijedség megfélemlített. És gügyögve, a felnőttek 4205 8| remegő ujjaival tréfásan megfenyegette a prédikáló puritánt.~ ~- 4206 9| hagyni rá, hogy a fiatal urat megfigyelje; egy hét mulva oly biztos 4207 11| is elvisz, ha az útipénzt megfizetem, - nekem pedig most úgy 4208 5| Pedig a becsületszavamra megfogadtam neki, hogy nem fogok félni, 4209 13| szedje a homlokát.~ ~- Most megfogod enni azt a tyúklevecskét, 4210 17| történt vele.~ ~Micike most megfogta a vén legény kezét, gyermekszemei, 4211 2| szeress ennyire, mert mindjárt megfojtasz a csókjaiddal.~ ~A Putnoky-ház 4212 14| érte szemrehányás; Mihály megfontolt fejbólintással vette tudomásul, 4213 7| délelőttöt átaludná.~ ~Mihály megfontoltan jelentette ki, hogy a kötelesség 4214 18| könnyelműen elfecsérelte? Vajjon megfordul-e még zavart fejében az egykori 4215 3| öreg nemzetes úr bizonyosan megfordulna sírjában, ha az ötvenéves 4216 16| minden nálam levő polturámtól megfosztottak. Mit mondhatsz olyat, amit 4217 8| megyek, hanem azért, mert megfulladnék ebben a levegőben. Ha néha 4218 9| pesti mulatozásai közben a meggárgyult nagyurak és a könnyelmű 4219 8| akaratánál is erősebb volt, meggátolta a beszédben. Mihály érezte, 4220 6| idegenben járó öcséd sorsa? Meggondoltad, hány különböző veszedelem 4221 3| megbólintotta buksi fejét és lassan, meggondolva, vetkőződni kezdett. De 4222 14| szinészkedés volt, mely alatt a meggyötört kis szived vonaglott? Nem 4223 16| öreg pap, aki a zárdában meggyóntatott bennünket?~ ~Mihály bólintott 4224 18| szines virághoz hasonlított, meggyujtotta a borszeszt a szamovár alatt 4225 11| Senki se felelt és Mihály meggyújtotta a gyertyát: a szobában nem 4226 18| várakoztak rá, levetkőztették és meggyújtották az éjjeli mécsest, - aztán 4227 6| mert az ilyen redves fa, ha meggyullad, még a száraznál is rosszabb.~ ~- 4228 3| a hideg, ha a mandulájuk meggyulladt. Ilyenkor bodzafateát szoktunk 4229 11| lefekszel s a személyzetnek is meghagyod, hogy ne fecsegjen fölösleges 4230 13| ha csak egy kanálnyit is meghagysz belőle! Tudod, hogy már 4231 8| szeretném, ha még ma éjjel meghalhatnék! Ugy érzem, hogy egy jegesmarok 4232 17| aki ezt a pokoli lármát meghallaná?~ ~Az üvegajtó most nagy 4233 9| a szomszédos utcákban is meghallják. Gyakran összeverekedik 4234 17| az érthetetlen szavakat meghallotta.~ ~- Kitől vegyelek el, 4235 17| vagy és inkább százszor meghalnál, semhogy egy szegény kis 4236 17| Oh, Mihály, bizonyosan meghalnék, ha ez az idegen még egyszer 4237 2| Mikor az öreg Takácsyék meghaltak, Micike sírva borult árván 4238 6| foglalt, - az éjjel kissé meghánytam-vetettem az egymáshoz való viszonyunkat 4239 8| kis pajtás, mert komolyan megharagszom!~ ~Micike most átölelte 4240 13| országából? Mondd, nagyon megharagudnál, ha most hirtelenében eljárnám 4241 16| szeretettel és csodálkozó meghatottsággal pihent meg a komoly Mihály 4242 6| hótengerben tipegő Viktorra, este meghatva és elérzékenyülve sietett 4243 1| lenyisszantotta a füle cimpáját.~ ~- Megházasodol? - kérdezte oly ijedtséggel, 4244 11| energia lobog, mely ijesztően meghazudtolja a szelid szemek tekintetét 4245 5| vén legény, esetlenségét meghazudtoló fürgeséggel, termett a félig 4246 9| részeg jurátusokhoz vagy meghibbant velejű mágnásokhoz is méltatlan 4247 3| vénasszonyokat, akik egy-egy meghiggadt matróna szívét hozták ide, 4248 17| csürhe, mely az ilyen ember meghívását elfogadja. Nem, önök nem 4249 6| összes pesti asszonyokat is meghódította. (Szépek is vannak köztük, 4250 6| vagyok rá, hogy ittlétemet meghosszabbítsam. Addig, amíg minden szükséges 4251 7| hogy ez az álnokság bőven meghozza a kamatait; hiszen a Viktor 4252 6| tőle.~ ~- Vigyázz, nehogy meghülj a hideg estéken! Meleg shawl 4253 1| dunántúli kék hegyek lábánál meghúzódtak. A gazdag fűszeres polgármestere, 4254 3| megfeketült kredencek csodamódra megifjodtak a kicsike szobákban; finom, 4255 6| utánad!~ ~Viktor mindent megigért és még egyszer csókot dobott 4256 18| Kék elefánt-ig s miután megígértették velem, hogy hamarosan visszatérek, 4257 9| hogy még egy forró teát megigyék nála. A kofák már rég ott 4258 2| álmodozó és komoly gyermeket megihlette és majdnem szentté tette 4259 5| suttogó hang, mely valami megijedt gyermekéhez hasonlított.~ ~ 4260 18| Bakonyvárt nemsokára jogosan megilleti a „magyar Liverpoole” elnevezés.~ ~ 4261 6| fejét s egy istenkáromlót megillető tekintettel büntette meg 4262 12| hajfürtjei s kék szemeit oly megindító őszinteséggel szegezte a 4263 12| elröpítene engem?~ ~Oly megindítóan kulcsolta össze kezecskéit, 4264 8| gyönyörködhetik, elbájolta és megindította, mint gyermekségének mesevilága, 4265 7| hogy majdnem sírva fakadt megindulásában, de gyöngesége inkább felbátorította 4266 5| vén legénynek, de aztán megindúltan így szólott:~ ~- Te jó ember 4267 12| hogy nincs itthon, hiszen megírta nekem, hogy most hajnalig 4268 7| nem volt rá, - váratlanul megismételte utazását, miután komolykodva 4269 2| miután nehány kicsinylő megjegyzést tett a fiatal lányok emberismeretéről, 4270 13| dideregve és vacogó foggal tudta megkérdezni az öreg Mihálytól:~ ~- És 4271 5| egy kis dolgozóasztalkán megkezdett kézimunka feküdt s a hintaszéken 4272 9| mielőtt pesti közszereplését megkezdte volna? Ha nem ismeri, akkor 4273 18| már jóval éjfél előtt megkinált a szent János áldomásával, 4274 9| végig az elhagyott utcákon, megkönnyebbűlve fogadván a marcona rendőr 4275 3| Ifjúság. Furcsa, kacérul megkötött, bécsipiros kendőcskét viselt, 4276 11| sörszagú lépcsőin és halkan megkopogtatta a Micike ajtaját; a kopogtatásra 4277 12| keresztül, a híd deszkái megkoppantak a kerekek alatt, kucsmás 4278 15| az előbb és ujjával ismét megkoppintotta a Mihály orrát; de akkor 4279 8| Szerette volna szigorúan megkorholni a léha fickót, aki még ezt 4280 6| szilvalekvárt nem tudod megkülönböztetni a kocsikenőcstől! Nem gondolod, 4281 7| eltünhetne kis pajtásának alakja, meglapulva és opportunusan hallgatott, 4282 17| környékezné.~ ~- Oh, Mihály, meglásd, hogy megölnek bennünket, - 4283 12| fütyöljön egy kocsiért, majd meglátja, hogy milyen hálás lesz, 4284 13| ebben a farsangi maskarában meglátna?~ ~Mihály odaült az ágy 4285 5| elhalt sógorát familiástól meglátogatta s Mihály - bár írott dokumentumok 4286 18| emlékeztettek, egy imazsámolyon még meglátszott a halotti ingükben pihenő 4287 18| emeletre érve, váratlan meglepetés ért: kövér házigazdám zavartan 4288 4| árúpolcok mögül és a fuvarosok, meglepetésükben, majdnem kiejtették szájukból 4289 11| derítettem. Ne félj pajtás, azért meglesz neked a jó leveskéd, mert 4290 3| míg a pongyolaruha ismét meglibbent, mint valami egzótikus virág 4291 18| szemük ragyogott s nekem, megmagyarázhatatlan benyomásaim közepette, ekkor 4292 12| oldalon a rendőr körülményesen megmagyarázta az Angol királynő felé vezető 4293 11| ravaszságával két ember boldogságát megmentette. Oh, most már nem volt mit 4294 14| öreg medve, te nem mered megmondani az igazat s inkább bolondos 4295 13| odaillesztette az ajka szélére.~ ~- Megmondjam, hogy mi vagy, öreg pajtás? 4296 9| fölkeltette álmából, mire nevezett megmosdott, átöltözködött s tökéletes 4297 7| korodban ápolt és a nyakadat megmosta. Elfelejted, hogy ennek 4298 3| olyasmit, hogy a halottak megmozdulnának sírjukban? Az elköltözött 4299 3| muzsika ütemeire egyszerre megmozdultak a falon a régi pasztellek: 4300 12| kisasszonyka a híd végéig, majd ott megmutatom, hogy merre menjen. De hajtsa 4301 18| hogy a családi tűzhelyüket megnézhetem.~ ~- Óh, nekünk kisvárosiaknak 4302 3| az uracskám a száját is megnyalja utána. A jó fejedelemasszony 4303 10| gyermekajkát olykor kacérul megnyalta a nyelvével, mintha egyszerre 4304 4| előtt elsétáltak. De most megnyílt a szíve és a szeme szinte 4305 11| ha írok neki, - mondta megnyugodva a vén Mihály és nagy ákombákomjaival 4306 16| valami kegyes hazugsággal megnyugtasd; ő előtte te vagy a földön 4307 9| barátomuram aggódó szívét megnyugtassák. A nevezett ugyanis oly 4308 15| elzárták előle.~ ~Micike kissé megnyúlt és asszonyosabbá lett; szemében 4309 17| Oh, Mihály, meglásd, hogy megölnek bennünket, - hiszen tiz 4310 17| Mihály, ne bántsd, mert megölöd! Ne bántsd, hiszen már amúgy 4311 7| vége, hogy időnek előtte megöregszel!~ ~Micike megrázta szőke 4312 10| legválságosabb helyzetekben is megőrizte, most úgy viselkedett, mint 4313 11| Angyalkám, azt hiszem, hogy megőrültél! - kiáltott föl a megdöbbent 4314 2| szánni arra, hogy az életedet megoszd velem?~ ~Micike, nagy meglepetésében, 4315 10| selyméből. Szőke haja szinte megperzselődött égő arcán és piros gyermekajkát 4316 8| Thaisz főkapítány úr fogatát megpillantják. De szerencsére tudok valakit, 4317 1| kis gazdáját a kövezeten megpillantotta.~ ~A két fiú életútja - 4318 11| akkorát sóhajtott, mintha öt megrakott hajója a tengerbe sülyedt 4319 17| adott választ, de erős ajkai megrándultak és nagy teste megrázkódott 4320 14| gyere gyorsan, mert mindjárt megreped a szivem, ha még tovább 4321 16| a tavaszi levegő őket is megrészegítette volna. Tompafényű ezüstfátyol 4322 7| ideges kezében önkéntelenül megreszketett a cigaretta.~ ~- Van lelkiismereted, 4323 8| a te józan fejecskéd is megromlott a regényektől? Te is készpénznek 4324 10| boszút állok rajta és épp úgy megrontom az életét, ahogy ő az enyémet 4325 10| életét, ahogy ő az enyémet megrontotta.~ ~- Elválnál tőle, vagy 4326 14| aligha maradtál volna ilyen megsavanyodott agglegénynek! Csak a sáfrányt, 4327 2| bohémet pedig egy este véresen megsebesülve hozták haza a vadászatról, 4328 4| keresztvízre tarthatom.~ ~És ha mégsem, ha Viktor mégse tenné boldoggá? 4329 9| vastag bajuszát legényesen megsodorta. - Ezek a pesti ágensek 4330 12| be sehova, majd a kocsis megsúgja neki, hogy ki várakozik 4331 12| kocsis, miután a portás megsúgta neki, hogy hova hajtson, 4332 8| nyugalmamat, csak ő tud megszabadítani attól az ezermázsás súlytól, 4333 15| nagy lányom vagy és nekem megszakadna fájdalmamban a vén szivem, 4334 12| Mikor a híd közepére ért, megszakadt az esti köd és csillogó, 4335 5| talált s mely egy ördögtől megszállt, szerencsétlen kalandor 4336 12| hogy Micike egy pillanatig megszédült s tehetetlenül kapaszkodott 4337 5| hogy a becsületszavamat megszegtem? Az ilyen csacsi asszonynak 4338 18| Mihály is fiatal - ugyancsak megszenvedtek ám ezért a boldogságért, 4339 16| Forduljunk vissza, mert Bábi megszid bennünket, mint a rossz 4340 2| Hiszen már kétéves korom óta megszoktam, hogy a szegény édesapám 4341 15| Micike és szeme, a kedveskedő megszólítás ellenére, egy királynő hüvösségével 4342 12| a fején - most hirtelen megszólította:~ ~- Teringettét, kisasszonyka, 4343 17| egy szegény kis teremtést megszomorítanál. Egy csúf és komoly öregember 4344 18| a másikat a szerelmükkel megszomorítják, most lassan, kéz a kézben 4345 14| érzek, mintha a kisujjamat megszúrtam volna. Mondd, elképzelhetőnek 4346 1| könyvet vezettek, hatot megtakarítottak szombat estéig. Takácsy 4347 9| ahol végre a szerencséjét megtalálhatja.~ ~Ez volt tehát az a derék 4348 14| nagykereskedőket csak ritkán lehet megtalálni az irodáikban, mert ez a 4349 7| dolgait tetszésed szerint megtanácskozhatod velem, mert az üzletet közös 4350 12| Micike úgy érezte, hogy megtántorodik: e pillanatban meglátta 4351 11| éjszakájában! Egy percig megtántorodott és a homlokához kapott; 4352 6| valaki az üzleti fifikákat megtanulja.~ ~Viktor kezet rázott a 4353 18| kedvesen, bár némi óvatossággal megtapsoltak (a vidék nem kényezteti 4354 2| gyermeklelke csordulásig megtelt a vágygyal, hogy ezt a drága 4355 15| sors már élete reggelén megtépázott.~ ~- Nem kicsikém, nem regényhősnő 4356 10| mely drága, szőke fürtjeit megtépázza. Az ebédlőben csönd volt, 4357 1| kanalazta levesét a szalvétával megterített hátsó pulton, hevenyészett 4358 18| be a sárga házba, ahol a megtért fiút szeretettel fogadták. 4359 9| félszázados, nehéz munka után megtértél?~ ~Senkise szólt, odakünn 4360 18| tartanám, ha szerény házamat megtisztelné.~ ~- Nem lesz nagyon későn? - 4361 18| az asztal körül, aki mind megtisztelt azzal, hogy az autogrammomat 4362 13| szőke fejét a pehelytollal megtöltött caprice-vánkosba, a szeme 4363 11| Fehér farkas” éttermét megtöltötte; de gondolatban végtelen 4364 12| Az ezüstsisakos férfi megtörölte a bajuszát és a hócsillagocskák 4365 11| hasonló vallomással, aztán megtörten elballagott útitársával 4366 9| mészárosokkal s ilyenkor már az is megtörtént vele, hogy rövidesen az 4367 18| előtt, melyek fáradtan és megtörve csukódnak le, mikor a barátságos 4368 17| karját és a részeg ember megtorpanva térdre omlott, mintha hirtelen 4369 13| láttam! Oly édes vagy, hogy megtudnálak csókolni, de inkább a huslevest 4370 18| Minden butordarab régen megülte a százéves születésnapját, 4371 18| harmincéves korában szerencsésen megüti a másfél mázsát, anélkül, 4372 12| pokol kapujában, a fülét megütötték. Micike előtt mindez valami 4373 10| odakünn, a háztető fölött, megvadult szél-úrfiak száguldtak tova 4374 8| Csakugyan a rossz sejtelmek megvalósulását jelentette-e, vagy puszta 4375 5| pár perc mulva egyszerre megváltozott minden a szobában: a muzsikáló 4376 3| mely egyszerre mindent megváltoztatott körülötte? A szoba sarkában 4377 18| maradt, csakhogy az író urat megvárja és én is nagy szerencsének 4378 7| Mihály ilyenkor mozdulatlanul megvárta, míg ismét kinyítja a szemeit 4379 15| otromba kőtestét a hideg ellen megvédte. A közeli erdőkből ibolyaillat 4380 4| pedig, miután barátságosan megveregette a bátyja széles hátát, a 4381 2| hirtelen elröppent a félelme s megvígasztalódva, majdnem boldogan babusgatta 4382 1| ünnepén. Hat héttel később megvolt az esküvő is s a komoly 4383 11| farkas”-ban s csak este megyünk át, mikor a párisi Lecocq 4384 11| kezecske kopogása a pihenésében megzavarja.~ ~A szállodában azonban 4385 17| való bizalmas együttlétét megzavarjuk, de a barátaim éheznek és 4386 8| Mihály öreg feje annyira megzavarodott, hogy jóformán nem is tudta, 4387 4| vessen; s ekkor ámulva és megzavarodva gondolt a kicsike, selypítő 4388 13| furcsa szögletek hirtelen megzavarták a kicsike agyvelejét, hogy 4389 6| nagykereskedők bizonyosan megzsarolnának bennünket, ha levélben rendelnénk 4390 9| Moldau kisasszony, akinek „Mein Stammbuch” című számát tomboló 4391 15| égett, bakfis-jókedve tűnődő melankóliába olvadt s halkan és puha 4392 15| jókedvű Pest kigyógyítana a melankóliádból? Te világfi vagy kis uram 4393 10| kilépett a gyermekszoba melegéből s most dideregve és vonagló 4394 18| jó, fűszeres bor föl fog melegíteni! Ez a nyolcvankettesből 4395 17| a gyermekkorom kialudt melegsége vagy, akinek közelsége az 4396 8| kettesben töltött el, az ebédlő melegségeért és világosságáért, a szamovár 4397 7| gyermekkori karácsonyesték melegségével simogatja végig az örömtelen 4398 4| akadémia s vén szíve ismeretlen melegséggel telt meg, aminőt eddig, 4399 13| kiszínesedett valami belső melegségtől, zavaros gyermekszeme pedig 4400 12| éjszaka kárpítjaiba. Valaki melléje szegődött és édes kis babynak 4401 16| egy mázsa prédikációt is mellékelhetsz a leveledhez, de biztosítlak 4402 18| járni) s a polgármester mellém telepedve szólott:~ ~- Nemcsak 4403 13| önérzetesen düllesztette ki a mellét, mintha a dadai méltóság 4404 11| szitált emberek maradtak el mellettük a sínek mellett és a kőszénfüst 4405 5| én is el tudnék mozdulni mellőle, ha a jó isten nekem adta 4406 11| tipegtek a muzsikáló óra melódiáira. Az asztalfőn a boldog Viktor 4407 6| foglalkozás. De azért Mihály is méltányolta az öcscse igyekezetét; s 4408 9| meghibbant velejű mágnásokhoz is méltatlan volna. De hallgassa meg 4409 6| karjaidba visszatérjen?~ ~Micike méltatlankodva csóválta meg a fejét s egy 4410 13| a mellét, mintha a dadai méltóság körülbelül egyenlő értékű 4411 11| virágaira és az öreg Mihály méltóságos komolysággal babrált törökös 4412 1| előtt tíz perccel a családfő méltóságteljes ásítással szakította meg 4413 1| lerázta magáról a bilincseket, melyekkel türelmetlen tagjait oly 4414 9| utcán, a segédek és inasok mélyen horkoltak az udvari traktusban, - 4415 10| csemegevillával, de a szeme mélylyé és könyessé lett, mintha 4416 13| körülnézett a szobában, ahol mélységes lázálmából fölébredt. Pillantása 4417 11| elfoglalja helyét az asztalfőn, melytől a rossz vére elszólította. 4418 10| érdeklődéssel olvasgatta a vasúti menetrendet, mintha a Szegffy Mór legérdekesebb 4419 12| ő azt kívánja, hogy én menjek érte s dehogy is volna türelmem 4420 8| öngyilkos lennék, - s ugyan mire mennél, te szegény, ha üzleti szakértelmemet 4421 9| című számát tomboló és mennydörgésszerű tetszéssel fogadják. Volt 4422 14| mellé, de arcvonásai oly mennyei derűltséget mutattak, mintha 4423 16| igazságot álcázod vele. A mennyekben, ahol aranytrónus várakozik 4424 9| gordonkahang szól hozzá a mennyezetes boltozaton keresztül. Ezt 4425 14| földön. Képzelem, kis uram, mennyire megbotránkoztál, mikor ezekkel 4426 13| magát.~ ~- Oh szivecském, mennyivel jobb szeretem ezt, mintha 4427 14| derültséggel hallgatta az ura mentegetőzését, helyeslőleg intett, mikor 4428 18| mondta valami esetlen mentegetőzéssel, - de végtelenül boldogok 4429 11| következő üzenetet:~ ~„Egyedül mentem el, vén pajtás, mert a haditervem 4430 12| házak maradtak el az út mentén, néha úgy rémlett neki, 4431 16| rövid és bohókás levelekkel mentette távolmaradását, de öt nap 4432 3| készíthessünk, ha valaki, isten ments, az ágynak dőlne. Az öreg 4433 10| pergette a gavotte-okat és a menuette-ket, komor temetési indulókat 4434 1| Mici, Putnoky Mici a menyasszonyod? - kiáltott föl elképedve, 4435 3| illata.~ ~A májusi tündér, menyecskésen bekötött fejecskéjével, 4436 18| érdekes házigazdát és csinos menyecskét fog találni a Kék elefántban, 4437 14| vagyunk egy régi házban, be mered-e hát vallani, hogy voltaképen 4438 4| csöndességébe fulladna? Mihály meredten nézett maga elé, mintha 4439 13| borzalmas fogaikat reája meregették. Micike, lázas öntudatlanságában, 4440 3| kastély parkettjére.~ ~- Min merengsz, tiszteletreméltó bátyám? - 4441 3| ötvenéves rendtől eltérni merészkednénk.~ ~Pajkosan, kamaszlányos 4442 7| máris elérte az édesapja méreteit s becsületes halszemei oly 4443 10| gyermektől, aki még mindig mereven és szótlanul bámult az asztali 4444 10| puha gyermekajka dacossá és merevvé lett, a köny kiszáradt a 4445 9| szépsége ellenére a cifra, de mérges mocsári virágokhoz hasonlít. 4446 10| Elválnál tőle, vagy mérget kevernél az életébe?~ ~- 4447 8| egyszer úgyis el akartam mérgezni magamat, mikor a természetrajz-órán 4448 16| hasonlított, akinek gondolatai mérhetetlen magasságban lebegnek a házak 4449 12| sohase került az utamba. Meri tagadni, hogy maga egy budai 4450 6| favágás vagy a zsákhordás se merítette volna ki annyira, mint ezt 4451 5| a Takácsy János fiai évi mérlegén. A vén bútordarab, aki egyidős 4452 5| kabátban nyújtotta át az évi mérleget a cég főnökének.~ ~Selmeczy - 4453 17| meghalt édesapám sírjához se mernék elmenni többé, ha annyira 4454 6| felesége felé, - s a vonat, mérsékelt gyorsasággal, kirobogott 4455 6| Pesten, hogy ily kicsinylőleg mersz nyilatkozni róla?~ ~Mihály 4456 6| szinte anyai gyengédséggel merte tele forró levessel az ura 4457 12| kíváncsi pillantásokkal mérte végig a prémekbe burkolt 4458 5| boltból feljőjj s ha ki mertem volna mozdulni innen, hát 4459 8| az efelé kölcsönkönyvtári mesékkel? Hol veszed azt a csacsiságot, 4460 13| kényeskedve szólott:~ ~- És most meséld el nekem, hogy mi történt 4461 18| barátságos szivarszó mellett, mesélgetni kezdtem nekik egyetmást 4462 5| győzni az álmosságot és mesélsz nekem valami szépet, hogy 4463 18| asszony, aki félig az én mesémet hallgatta, félig a bóbiskoló, 4464 8| a gyermeké, akit dadája mesemondása elaltat. És Mihály ekkor 4465 3| pongyolaruha egy távoli meseországból került ide a szigorú vén 4466 17| téli alkonyatokon, amikor meséskönyveddel a kezedben a kis zsámolyodon 4467 5| sötétben. Tudsz valami szép mesét, amivel a makrancos gyermeket 4468 2| derűs kék szeme elhalványult mesévé lett a fantáziájában, akár 4469 8| megindította, mint gyermekségének mesevilága, mint magányos sétája az 4470 4| ismeretlen és napsugaras mesevilágból jött ide a barátságtalan, 4471 14| ágyában, mert a Klopstock Messiását olvasta s az érdekfeszítő 4472 16| siettek valami ismeretlen messzeség felé, óriás jegenyefák kémlelték 4473 11| de gondolatban végtelen messzeségben jártak mindketten e hangos, 4474 16| melyek egy idegen égitest messzeségéből villognak át a földi nyugalom 4475 11| mint a te szemfüles Schuck mestered...~ ~- Angyalkám, azt hiszem, 4476 3| gavotte-ot, mintha pápaszemes mesterének lelke költözött volna bele 4477 9| a pincébe ásott, vidéki mészáros holttestét fölfedezte s 4478 9| összeverekedik a lókereskedőkkel és mészárosokkal s ilyenkor már az is megtörtént 4479 16| ezüstfátyol borult az útakra és a mezei házakra, kigyózó vízfolyások 4480 16| pongyolában tért vissza, aminőt a mézeshetes asszonyok szoktak viselni, 4481 12| Viktor nyaka köré fonta mezítelen karját és Viktor, az ő Viktorja, 4482 7| kérdezték volna, akar-e mezitláb elzarándokolni a szent földre, 4483 3| paradicsommártással, mert ők az örökzöld mezőkön járnak és az angyalok karénekét 4484 3| éjszakai hideg megcsapta Mihály meztelen vállát, s az öreg legény 4485 14| lábaidat, ahelyett, hogy a méztől becsípett mackót kikergetnéd 4486 12| hétszer mondta egymásután a Miatyánkot. Mikor ezzel végzett, nagy 4487 15| dédelgetésével, aki az ő hófehér Micikéjét az édesanyjának nevezi. 4488 8| hogy megint egyedül lehet Micikével, hogy a szavát hallhatja, 4489 8| visszavonult a hálószobájába, mig Mihály, nagy fejét lehorgasztva, 4490 8| s forró keze odatapadt a Mihályéhoz, aki úgy érezte, hogy egyszerre 4491 8| fut végig rajta.~ ~- Öreg Mihályom, te voltaképp egy vén gyermek 4492 16| nem mondanád meg, hogy mik a te örömeid itt a földön? - 4493 2| rendezett. Hogy a katasztrófa miképp történt, az voltaképp nem 4494 6| magadat azért a haszontalan milliócska miatt!~ ~Viktor engedte, 4495 6| bizonyos, hogy te volnál mindannyi közt a legislegszebb.~ ~- 4496 18| mert voltaképpen egészen mindegynek találtam, vajjon a Kék elefánt-ban, 4497 11| Ne ellenkezz, mert már mindenem be van csomagolva és ha 4498 7| fűszeres ládák szállítását. Igy mindenestre sokkal jobban jösz ki, mintha 4499 8| Mondd, öreg pajtás: hát mindenkit elvesznek tőlünk, aki valamikor 4500 12| rémségek közé, melyek karjaikat mindenünnen kinyújtják feléje? Mi történt 4501 5| csodálatos szépnek találta mindezt, hogy majd csaknem követte 4502 2| gyermeklelkében lassanként mindinkább elmosódott a vidám szülői 4503 18| mosolyogva a főnótárius.~ ~Mindnyájan derülten bólintottak, mint 4504 3| néni éléstárában. Mondja, minek volt a baracklekvár, ha 4505 1| Takácsy János bűnös léhaságnak minősítette a céltalan esti virrasztást. 4506 16| voltakép egy schönbrunni mintára épített majorság volt, - 4507 5| ivott volna.~ ~- Álmos? Már minthogy én álmos vagyok? Esküszöm, 4508 7| iparosasszonyok viselnek a vasárnapi miséken. Viktor büszkén és leereszkedőleg 4509 18| ablakfüggönyök középkori miseruhákra emlékeztettek, egy imazsámolyon 4510 2| hajnali homálya, melyben misztikus rubintcsillagok ragyogtak: 4511 5| bele. Isten tudja, hogy mitől féltem ennyire, de akárhányszor 4512 9| ellenére a cifra, de mérges mocsári virágokhoz hasonlít. Kétségbeesésre 4513 4| boldogságát irigyelje; sőt: a maga módja szerint helyesnek és igazságosnak 4514 10| ha jól bánnak velem, cica módján húzódom meg a felnőttek 4515 1| az apró, emeleti ablakok mögé, melyek előtt a kőből faragott 4516 4| örömtelen és kitartó munkát; egy mogorva háziszolga életét élte, 4517 6| tartják esténkint, itt annyi a móka, hogy az ember hajnalig 4518 3| kőszemeit. A kis ablakok hófehér mollfüggönyein belül tavaszi napsugarak 4519 16| örömöknek.~ ~- Öreg pajtás, nem mondanád meg, hogy mik a te örömeid 4520 15| mintha valami nagyon jókedvű mondanivalóját fojtaná vissza; de sápadt 4521 10| szavaiban.~ ~- Rossz Mihály, nem mondasz igazat s én azt hiszem, 4522 16| polturámtól megfosztottak. Mit mondhatsz olyat, amit magam is nem 4523 14| szegény barátom, hát miért nem mondod, hogy álmos vagy? Gyere, 4524 17| kíméletet - és ezért csak annyit mondok, ki innen, amíg a saját 4525 10| tavaszi napon, mintha búcsút mondtak volna a vén háznak: zord 4526 17| hirtelen szélütés érte volna. Monoklija leesett szeméről és egész 4527 17| tíz jókedvű korhely, a monoklis Viktor vezetése alatt, akinek 4528 13| estéken, álomba lulajgatták. Monoton hangja úgy duruzsolt a csöndes 4529 18| fillérjét is elveszítette a monte-carlói játékbankban s koldusszegényen, 4530 10| menetrendet, mintha a Szegffy Mór legérdekesebb regénye lett 4531 12| fátyolszövet lebegett a halkan morajló folyam fölött. A sötét vizet 4532 12| parti lámpák közt tompán morajlottak a sötét víz habjai, melyek 4533 8| agya felé; - és mégis: a morál, melyet egy távoli, ismeretlen 4534 7| török csausz, akiről Jókai Móric tavaly regényt irt a Hon 4535 14| emeletes házban?~ ~Mihály mormogásából nem igen lehetett kiérteni 4536 14| hogy az artikulálatlan mormogást is megértette.~ ~- Oh, gyáva, 4537 18| évszám annyit alszunk, mint a mormotérok. És a feleségem végtelenül 4538 3| fiatalságát hozta ide a morózus bútor-aggastyánok közé.~ ~ 4539 4| aranyhátú kefével az asztalkendő morzsáit söpörgette.~ ~Mihály leoldotta 4540 16| hogy egy rideg cellában morzsold a rózsafűzért s csak vasárnap 4541 4| hosszabb időt töltött a mosdó előtt, mely éveken keresztül 4542 10| melyben a régi porcellánokat mosogatta; Viktor fáradtan és fekete 4543 12| fehérségétől, szelid és félénk mosolygás jelent meg.~ ~- Kérem, én 4544 14| vezetett tévútra? Vagy a mosolygásod csak fölszines szinészkedés 4545 8| arca most valami gonosz mosolygástól torzult el, míg enerváltságtól 4546 13| és Micike ekkor bágyadtan mosolyogni kezdett megint, mert az 4547 18| kandallóhoz, az asszony, aki mostan egy csodálatosan szép és 4548 18| évvel ezelőtt alapított a mostani tulajdonos dédapja. Ez a 4549 14| magadat! Mondd csak, nem motoszkált a fejedben a gondolat, hogy 4550 16| még a szomszéd utcába se mozdul ki felöltő nélkül, még a 4551 3| érzése volt, hogy otromba mozdulatai, nagy cipői épp oly kevéssé 4552 6| estéken! Meleg shawl nélkül ne mozdulj ki a szállodából s tiz órakor 4553 5| ötven éven át csak olyankor mozdult ki a házából vacsora után, 4554 3| petróleumlámpa különös árnyékokat mozgatott a falon és rideg agglegény-ágya 4555 5| példáját.~ ~Ekkor azonban mozgolódás hallatszott föl az emeleti 4556 3| nehézkes fantáziája lassan mozogni kezdett s úgy rémlett neki, 4557 14| festett nőszemélyek közt mulatnál, ha a másféléves feleséged 4558 15| borzasztó éjszakán a pesti mulatóban hallott. Oly szílajjul verte 4559 12| percben fölszakította a mulatóhely üvegajtaját s megállott 4560 14| értjük, hogy ilyen léha és mulatós emberek is élnek a földön. 4561 9| kereskedő útjáról s pesti mulatozásai közben a meggárgyult nagyurak 4562 1| üzlet előtt, mikor Viktor a mulatozásból hazatért.~ ~Viktor vállat 4563 6| levelét, - elég a magam múlatságából, hiszen voltakép nem ezekért 4564 14| inkább a szórakozásai és a mulatságai után fut, semhogy a fűszerszámok 4565 7| néha a majálisok és a nyári mulatságok foglalkoztatták s az árvízkárosultak 4566 6| hogy a sógorasszonyodat mulattasd, - mondta a rókabundájába 4567 5| keresztneve rég elmosódott a múltak homályában, - most is ott 4568 17| levendulaillatos, sültalmaszagú multakban, amikor az édesapja karosszéke 4569 18| messziről, a bemohosodott multakból közeledik felém két furcsa 4570 18| volna. Mi volna ezeknek a multjában olyasmi, ami engem, mint 4571 14| melyet a doktor bácsi a multkor álmatlanság ellen készíttetett 4572 7| híres Lempingertől (akinek munkáit Berlinbe is kiviszik), a 4573 7| jutalom a földi lét fáradságos munkája után; de most egyszerre 4574 1| ellenőrizte naponként a kőmivesek munkáját), még sokáig ott lebegett 4575 5| pontosan el is készült a munkájával s újév reggelén, kerek ötven 4576 6| volna szükségem. De miért ne munkálkodhatnám azon a téren, mely a kedvemnek 4577 16| panaszkodjam? Meg van a munkám és a nyugalmas pihenésem, 4578 18| házaspár regénytéma, akkor a murokrépa vagy a tejberizskása is 4579 7| erdő fái között világos muszlinruhák fehérlettek, a cukrász frissen 4580 5| óra számlapjára, melynek mutatója már a bogárlábú 1-est is 4581 11| hüvelykujját a gyürű- és mutatóujja közé dugta s így bökdöste 4582 14| szekrényére, aztán az ajkára tett mutatóújjal tért vissza a bóbiskoló 4583 14| oly mennyei derűltséget mutattak, mintha a legkacagtatóbb 4584 9| már nevezetes művésznők is mutogatják selyemharisnyás bokájukat; 4585 7| aranybóbítás porcellánpásztornők mutogatták kacérul harisnyakötőjük 4586 15| ahonnan az élet boldog művészeit nézte, sohase vágyódott 4587 9| jár ide s németül beszél a művészekkel és a pincérekkel, mert a 4588 9| fiakkeren kíséri haza a művésznőt, hogy még egy forró teát 4589 10| szellemek pengetnék egy finom művű arany-citerán; és Mihály 4590 2| a tiszta hálótermek, a múzeum üvegszekrényei, melyekben 4591 3| magasságokból. És a pókhálós muzsika ütemeire egyszerre megmozdultak 4592 1| fantazmagória; Viktor pezsgő meg muzsikaszó mellett töltötte el az éjszakát 4593 7| fejét, mintha a legszebb muzsikát hallgatná.~ ~Viktor ezúttal 4594 7| évvel, gazdag és kegyetlen muzulmán voltál Bagdadban?~ ~Viktor 4595 12| hamvától...~ ~- Gné Freil’n kummen’sz eini, oder gen’ 4596 15| könnyebbnek érzed magadat. Na, ne szipogj már, hanem sírj 4597 1| fűszeres polgármestere, nábobja és Deák Ference volt a kisvárosnak 4598 17| iskolásgyermekéhez, akinek voltakép rövid nadrágban kellene még járni, nagy 4599 4| mint ahogy valaha a rövid nadrágjának búcsút mondott. Akarsz fogadni 4600 6| öcscsére, aki térdére húzott nadrágjával, csillogó lakkcipőjével 4601 14| amit istenben boldogult nagyapádtól örököltél. Az asszonyt csak 4602 16| melyeket az apám meg a nagyapám is olvastak valamikor, épp 4603 17| magát. És most már valami nagyapás gyöngédséggel szólott:~ ~- 4604 8| rendőrt se ismerek, én csak nagybajúszú, utcai rendőröket láttam 4605 14| boltosaidat szeretted, meg a nagybankókat, meg a meleg kályhát, meg 4606 9| dicséretet kapott ezért a nagyhírű Thaisz főkapitánytól; hogyne 4607 14| a tűlanglés kisasszonyka nagykegyesen megbocsát neki. Bizonyos 4608 8| mikor ez a cikk az összes nagykereskedésekből kifogyott. Schuck úrnak 4609 14| tudomásul, hogy a pesti nagykereskedőket csak ritkán lehet megtalálni 4610 11| dolga se lévén, - elnézett a nagykereskedőkhöz a Lipótvárosba, hogy a fogyatékos 4611 6| Legföljebb öreg és csalafinta nagykereskedőkkel viaskodik, azok pedig aligha 4612 6| éven át lakni szokott. A nagykereskedőknél csak komoly segédeket és 4613 14| mégis visszatért a bűnös nagykereskedőkre, akik sáfrányeladás helyett 4614 14| mikor Viktor a kicsapongó nagykereskedőkről beszélt?~ ~Micike nem válaszolt, 4615 2| regényhősökről álmodott, nagykomolyan megbólintotta szőke fejecskéjét, 4616 2| legalább rám gondolsz, - mondta nagylelkűen Viktor, miközben a cukrászbolt 4617 11| kerültek a vén ház remetéi a nagyokat fujtató, kőszénfüstös, pesti 4618 18| csaptak meg, mintha egy nagyon-nagyon messze világba tévedtem 4619 9| Ismeri tisztelt barátomuram a nagyorrú karmestert, aki a művésznők 4620 14| legényt egy komoly és ünnepies nagypréposthoz tette hasonlóvá.~ ~- Oh, 4621 16| püspökre vagy egy meditáló nagyprépostra hasonlított, akinek gondolatai 4622 9| csak így fogja megérteni. Nagyrabecsült öcscseura - mi tagadás benne, - 4623 17| leesett szeméről és egész nagyságában végigvágódott a szőnyegen; 4624 18| eleven írót. Azt hiszem, hogy Nagyságod az első eleven író, aki 4625 13| pesti éjszakában és csak nagysokára, dideregve és vacogó foggal 4626 12| fogukat csikorgatták feléje; nagyszakállú manók a nyelvüket öltögették 4627 9| mulatozásai közben a meggárgyult nagyurak és a könnyelmű embersöpredékek 4628 7| azonban fitymálva intett nagyuriasan vékony újjaival, melyek 4629 4| csodálatos szigeteken, a nagyvárosokban és az elhagyatott pusztaságokon 4630 13| igazán jó hozzá ezen az egész nagyvilágon, csak egyetlen ember értette 4631 15| bámulva, melyek az ismeretlen nagyvilágot elzárták előle.~ ~Micike 4632 9| Pestről a „Kék elefánt”-nak, mindenesetre csak rövid 4633 10| érdekelve a „Kék elefánt”-nál, hirtelen beszüntette a 4634 9| egy forró teát megigyék nála. A kofák már rég ott vannak 4635 16| kezébe kerültem, akik minden nálam levő polturámtól megfosztottak. 4636 3| bizonyosan jobban tudja nálunk, hogy a jó istennek ebben 4637 4| hajában pompázó rózsára, a napfényben csillogó üvegneműekre s 4638 13| főzött a számodra! Három napig feléd se nézek, ha csak 4639 5| aludt többet négy óránál napjában; de Szilveszter estjéig 4640 16| hideg fűszerüzletben töltöd napjaidat, ahelyett, hogy a kolostor 4641 14| társaságában töltik el a napjaikat és az éjjeli pihenésük óráit.~ ~- 4642 3| pedig csak karácsony első napján. Az öreg nemzetes úr bizonyosan 4643 14| harminckettedik születése napját, ha ugyan az eféle jelentéktelen 4644 7| pénztári fiókban, melyet Viktor napközben odacsempészett, de nem mert 4645 10| bikákról álmodtam. És most, napok óta, nem alszom megint, 4646 1| építtetett (önmaga ellenőrizte naponként a kőmivesek munkáját), még 4647 16| Viktor, aki csak rövid három napot szándékozott távol tölteni 4648 16| bizonyos, hogy az éjjelét és nappalát egyaránt a rézgálic fölkutatásának 4649 2| valljak...~ ~Az állandó napsütés, mely a kedves házat bearanyozta, 4650 15| ragyogó szemmel tekintettek a napsütésbe, mely a fűvel benőtt utcácskákat 4651 10| mintha a délszak aranyos napsugarában járt volna. Mi történt vele? 4652 3| mollfüggönyein belül tavaszi napsugarak libegtek; s az öreg pohárszékeken, 4653 2| ragyogott az aranyos májusi napsugárban.~ ~- Igen, szívesen a feleséged 4654 7| csodaszép holmik kerültek napvilágra, amelyek boldog sikoltozásokra 4655 5| valami hallatlanul szép nászünnepre készülne, a pásztorleány, 4656 13| ismeretlen Tündérország nászvendégei táncraperdülnek. Mindez 4657 16| hogy az ember egy kiadós náthát szerezzen.~ ~Mihály nevezetes 4658 8| odahajtotta a kék kaftánra, mely nedvessé lett kiszivárgó könyeitől.~ ~- 4659 15| gyermekajkat, melynek édes nedvessége az arcát érte, a reszkető 4660 3| lábukat, térdharisnyás lovagok negédesen hajlongni kezdtek a gyönyörűen 4661 2| fejbólintással, mintha a negyedik unokáját is szerencsésen 4662 9| helyezett bizalomnak. Már a negyednapos posta levelet hozott Pestről 4663 11| gondolod, hogy már az első negyedórában eltévednél? És hogy akarod 4664 9| cipőjét két évig, a ruháját negyedszázadig viselte, de mindez annyira 4665 1| tíz perccel később még a négyéves gyermeket is fölébresztették 4666 9| ültő helyében több mint négyezer forintot veszített, melyek 4667 6| hogy egy füstös cimbalmos négykézláb guggolt a makkhetes csárda 4668 14| hajfürtjeidet? Csakugyan igaz, hogy negyvennyolcban már ezredes voltál és hogy 4669 2| lángralobbant Viktor, miután nehány kicsinylő megjegyzést tett 4670 8| hosszabb gyalogsétára is nehezebben szánta el magát, mint Viktor 4671 11| most a szomorú lelkükre nehezedett?~ ~Micike délután visszavonult 4672 8| súlytól, ami a szívemre nehezedik.~ ~- Azt akarod, hogy egy 4673 18| melybe a vonat is csak súlyos nehézségek után bír eljutni, már régóta 4674 7| egy nagy háztartás gondja nehezül! A megholt anyuskám is hat 4675 11| titokzatos ügyleteket emlegetve, nekiindult hócipőjében a városnak, 4676 5| Selmeczy csizmái vakmerően nekivágtak az utca hószőnyegének (feleséges 4677 8| üzleti szakértelmemet örökre nélkülöznöd kellene? Szükségem van rá, 4678 18| többé, hogy koplalva és nélkülözve élje végig nyomorult földi 4679 4| selyemcicák az ékességei, hogy nélkülük üres és unalmas a földi 4680 11| azonban senki se felelt. Ez a némaság azt a gyanút keltette benne, 4681 10| mégis tudatára ébredt a némaságban, mely életének e szegényes 4682 9| főkapitány is gyakran jár ide s németül beszél a művészekkel és 4683 9| dunaparti piacon, mikor végre, némileg tántorogva, a szállodájába 4684 9| nevezetes férfi volt az, aki nemrégiben a pincébe ásott, vidéki 4685 4| kényeztette magát hófehér kis nemtőjével, délfelé, ha a bolton keresztülhaladt, 4686 16| kőelefánt, mely a harmadik nemzedék álma fölött virraszt a nap 4687 18| adva kifejezést, hogy a nemzet innen-onnan mégis csak meg 4688 6| állandóan egyest kapott a jó nénikék zárdájában, szenvedő mosolylyal 4689 17| Takácsy bácsit és Lujza nénit, mint a régi vasárnap délutánokat, 4690 2| kézcsókkal búcsúzott Takácsy nénitől, ha az oszlopos álló óra 4691 14| irodáikban, mert ez a gőgös nép inkább a szórakozásai és 4692 1| sétált végig a járókelőktől népes piaci korzón.~ ~Igy érkezett 4693 13| kezdett, mint az indiai népmesék gyémántja.~ ~- Itthon vagyok? - 4694 11| e hangos, szedett-vetett népségtől s képzeletük a kis sárga 4695 5| mikor egyszerre valami halk nesz jutott a fülébe s egy vékony 4696 3| szűrődött be a tompa kopogás nesze, mely még kedvesebbé és 4697 1| eltakarta; s a legkisebb nesznél ijedten néztek egymásra, 4698 11| hazatérni. Ha a tekintetes úr netalán írásbeli üzenetet hagyna 4699 18| Ez egy szállodának a neve? - kérdeztem közömbösen, 4700 1| Most aztán kiderült, hogy a nevelés nem változtat a vér hajlamain; 4701 1| angolkisasszonyok kolostorában nevelkedett s vasárnap délutánonként 4702 14| tudnám, hogy a kolostorban nevelkedtél, hát bizonyos volnék benne, 4703 18| voltaképp a két Takácsy fiú nevelte föl, akik egyedüli rokonai 4704 6| akit nem a kolostorban neveltek, zavart és megdöbbent pillantással 4705 5| rendező bizottságába s rossz néven vették volna tőle, ha mindjárt 4706 18| évben egyszer, - a felség nevenapján - a városi urakkal, akiket 4707 12| kimondta-e a Fehér farkas nevét, de a kocsi egyszerre csak 4708 2| kisleánynak, aki sírni is, nevetni is szeretett volna egyszerre.~ ~- 4709 2| alkonyattájt csipkeruhás, fínom, nevető asszonyok szívták magukba 4710 3| volt tűzve, s egy puha, nevetségesen kicsiny reggeli cipő, mely 4711 13| gondolsz, nem facsarodnék el nevettében a kék elefánt kőarca, ha 4712 10| őket, de a tréfa most nem nevettette meg Micikét; sőt inkább: 4713 1| Zsigmond-toronyba.~ ~Viktor nevetve bólintott:~ ~- Mi ebben 4714 9| mostanában Lebemann-oknak nevez; gazdag lókereskedők, kártyások, 4715 6| szinházban járt, ahol egy Blaháné nevezetű fiatal asszony pacsirta 4716 9| bizonyos Kovacsóczy János nevezetűt, akinek ügyessége és éleslátása 4717 15| Micikéjét az édesanyjának nevezi. A kakasülőről, ahonnan 4718 16| távol él tőlem, az uramnak neveznek és hogy te, aki nekem szenteled 4719 16| késedelméről az öreg Mihálynak. „Nevezz ostoba fajankónak, kedves 4720 13| számodra! Három napig feléd se nézek, ha csak egy kanálnyit is 4721 8| áldott meg kis pajtás, nem nézhet szerelmesen a mindenki asszonyára. 4722 1| töprenkedő kis aggastyánoknak nézhette őket, akik egy csodálatos 4723 18| hangtalanul, zugolódás nélkül nézi éveken és hónapokon keresztül 4724 8| mintha a szelid fehér lángot nézné, holott sok-sok mértföldnyire 4725 1| gúnyosan elfintorított ajakkal nézték a lapdázó, hancurozó gyerekeket 4726 11| játékos kisgyermekeknek nézze? Mihály csak egy vérvörös 4727 17| egy úri házat korcsmának nézzenek. A részeg korhely, aki fiatal 4728 4| kis lányokkal, akik erdei nimfák módjára lebegtek az aranyfövenyes 4729 9| csekély véleményem szerint, nincsen ok; hiszen a fiatalság oly 4730 11| izgatottan sűrgölődött az ebédlő nippjei között, hogy aztán egyszerre 4731 12| lovagiasan hozzászegődött a kis nőcskéhez, s mialatt a szellős hídon 4732 11| az ilyen tapasztalatlan nőcskére lépten-nyomon leselkednek? 4733 16| hasonlított, mint egy kolostori növendékéhez, a kinek kontya alatt istenfélő 4734 1| élnem, mint egy árvaházi növendéknek, - most már élvezni akarom 4735 8| hogy Pest városában rossz nők vannak?~ ~Mihály hátraszegte 4736 8| Oh igen, hiszek a rossz nőkben, mint ahogy a haszontalan 4737 8| sohase találkoztál rossz nőkkel? Nem is hiszed, hogy Pest 4738 8| tizszer-húszszor egymásután:~ ~- Nononono, hát ne sírj úgy, mintha 4739 14| történt mindössze, mert normális körülmények között már tiz 4740 9| keresztet vetettél egy festett nőszemély láttára s aki tizenegy órakor 4741 14| az öcsédet? Te is festett nőszemélyek közt mulatnál, ha a másféléves 4742 8| Micike, hát még egy okos kis nőt is el lehet bolondítani 4743 9| kulcsait, zsebkését, viharvert noteszét a vánkosa alá rakva, ötven 4744 1| véletlen folytán még mindig nem nőttek ki gyerekcipőjükből. Bizalmas 4745 4| szokott akcióba lépni, már november derekán barátságos tűz lobogott. 4746 3| csatorna húzódott le, melyben novemberi estéken egyhangúan kopogott 4747 2| szentképecskét, melyet egy jó nővér adott neki.~ ~Micike csakhamar 4748 1| s ünnepnapokon, ha a jó nővérek szabadságot adtak neki, 4749 8| gyermek vagy, aki még a kedves nővéreknél is kevesebbet értesz a világi 4750 13| nyugvó édesapján és Renáta nővéren kívül csupán egyetlen ember 4751 1| csináltatott s szombat este már a Novotny bácsi remekében vett részt 4752 1| csináltass egy új kabátot az öreg Novotnynál, - utóvégre nincs kizárva, 4753 3| selyemuszályos királynő, a nyájukat terelő pásztorleányok, a 4754 7| kicsiny korodban ápolt és a nyakadat megmosta. Elfelejted, hogy 4755 15| odatapadt megrémült pajtása nyakához, mintha ez volna a legbiztosabb 4756 12| szívem a prémgallérját a nyakára, ha azt nem akarja, hogy 4757 4| söpörgette.~ ~Mihály leoldotta nyakáról a szalvétát és sóhajtva 4758 5| s te véresen, átmetszett nyakkal fekszel az iroda padlóján. 4759 8| magas gallérjaid és az új nyakkendőid után ítélve, azt hiszem, 4760 2| kirakatüvegének segítségével a nyakkendőjét megigazgatta.~ ~Mikor az 4761 12| Micike azonban - a tarka nyakkendős férfiú őszinte ijedelmére - 4762 17| vasárnaponkint a cukrászdában nyalánkságokat vett nekem, nem a drága 4763 2| kedvére dusálkodott a drága nyalánkságokban s legföljebb otthon, vetkőzés 4764 3| cseresnyebefőttet vagy egyéb nyalánkságot. Viktor urfinak kiskora 4765 17| reszketőkezü érsekek is meg szokták nyalni a szájuk szélét. Oh, vén 4766 3| hirtelen meg nem szólal:~ ~- Nyárson sült, fiatal csirkét fogunk 4767 10| gyermek, aki a bűnös asszony nyelvén beszélt, csábítóbbnak tetszett 4768 9| pincérekkel, mert a parlagi magyar nyelvet itt igazi úriember nem igen 4769 10| olykor kacérul megnyalta a nyelvével, mintha egyszerre tudatára 4770 12| feléje; nagyszakállú manók a nyelvüket öltögették rá, a pásztorleányok, 4771 9| félreeső helyen osztoztak a nyereségen.~ ~2. Vacsora előtt Viktor 4772 6| tanulmányozott, tűnődve húzta ki nyikorgó fiókokat, elmerengve állt 4773 4| olajozatlan kerék, mely nyikorogva forog a tengelye körül. 4774 6| hogy ily kicsinylőleg mersz nyilatkozni róla?~ ~Mihály bevallotta, 4775 1| feleségül megy hozzád? Már nyilatkozott, hogy hajlandó hozzád feleségül 4776 18| ablakaiból mély völgyszakadékokba nyílik kilátás, valaha bőrkötényes 4777 4| félszerekre és istállókra nyíltak, a kézelőjével bíbelődő 4778 9| családi ügyei felől véleményt nyilvánítsak.~ ~Tehát íme a bűnlajstrom, 4779 5| hálásabban mosolygott, mert nyilvánvaló volt előtte, hogy az öreg 4780 18| földi életét. A polgármester nyilvánvalólag azt hitte, hogy az író ma 4781 3| erdei tisztásokon, ezüstös nyírfák és mohos derekú tölgyek 4782 11| hat óra előtt? Hova megy a nyírkos, borzongató hajnali ködben, 4783 17| lépcsőkön jönnek fölfelé, - jaj, nyisd föl gyorsan az ablakot és 4784 12| kisasszony, hogy szobát nyissak, amig hazatér?~ ~- Oh, tudom, 4785 12| kocsisarcú pincér, akit az ajtó nyitása a különös vendégre figyelmessé 4786 10| kereskedelmi könyvek hevertek, a nyított ágy beleveszett a sötétségbe, 4787 10| sötét utcákon, hatkor maga nyította föl a boltot s a délelőtt 4788 1| kisvárosiak ugyancsak tágra nyitották a szemüket a különös szinjáték 4789 10| és rheumásan fog valaha nyögdécselni a meleg kályha mellett, 4790 13| öntudatlanságában, kínosan nyöszörögni kezdett, de egyszerre valami 4791 2| nyugodtan szieztáztok, mikor én nyolc vendéget hívtam vacsorára? 4792 9| különben aligha birta volna. Nyolckor azonban Johann, az „Angol 4793 18| föl fog melegíteni! Ez a nyolcvankettesből való, amit a boldogult édesapánk 4794 17| az öreg Mihály pillantása nyomán még a részegség ködén át 4795 11| gyönge nő létedre, az urad nyomát? Számoltál azokkal a veszedelmekkel, 4796 18| és nélkülözve élje végig nyomorult földi életét. A polgármester 4797 10| takarékpénztárban, ahol szava sokat nyomott a latban, ridegen elutasított 4798 10| Lecocq már végzett volna a nyomozással? És ha végzett is volna, 4799 10| akinek lelke fölött mindeddig nyomtalanul száguldottak el az élet 4800 9| tiszteletére, annyi jókedvű ember nyüzsög, mintha nem sötét éjszaka, 4801 8| melyet a vasárnap délutánok nyugalmában olvasott. Mihály nem volt 4802 8| csak ő tudja visszaadni a nyugalmamat, csak ő tud megszabadítani 4803 16| panaszkodjam? Meg van a munkám és a nyugalmas pihenésem, a jó szellemek 4804 16| messzeségéből villognak át a földi nyugalom szigetére.~ ~Az erdei háznál, 4805 11| között. Hogyan került ide nyugodalmas ágyából, amelyet sok év 4806 10| hogy mit tennék, de nem nyugodnám meg a sorsomban és talán 4807 18| Búcsúztam és magam is nyugodni tértem a vendégszobában, 4808 17| belsőleg maga se volt sokkal nyugodtabb, mint az ostoba Micike - 4809 17| Kis csacsi - mondta nyugodtságot szimulálva, bár belsőleg 4810 16| és a kétezer forintot se nyugtatta, de a Micike lelki harmóniáját 4811 8| előzmény nélkül, ásítva nyujtogatni kezdte a karjait, mint aki 4812 16| sötétlettek és ujraéledt fák nyújtogatták ki boldogan karjaikat, mintha 4813 3| nézve, aki néha álmosan nyújtózkodott s aranyos fejét kényeskedve 4814 10| gondolatok fénye égett s nyúlánk nyaka egy antik szobor plasztikájával 4815 9| vidékieknek a hónuk alá nyúljon. És e tömérdek elfoglaltság 4816 15| öreg tekintetes asszony se nyult az ételhez, amikor félesztendős 4817 3| kémlelődő óriások módjára nyúlt ki az elpihent kémények 4818 6| szalvétából szerkesztett, hatalmas nyuszifülei szinte megrázkódtak az elismeréstől:~ ~- 4819 13| fölnyította a szemét: az oázis, pálmáival és forrásaival, 4820 9| gyilkosok jelentkezését. Odább, a Szent Teréziáról elnevezett 4821 17| egy gyöngéd mozdulattal odaborult a Mihály széles vállára 4822 7| melyet Viktor napközben odacsempészett, de nem mert szólni, mert 4823 4| büszkeségtől, kedveskedve odadörzsölőzködött a vén legényhez, aki gallérjába 4824 1| rézedényeinek s engedelmesen odafeküdt az ura mellé, ahogy ötven 4825 8| nyakát s drága kis fejét odahajtotta a kék kaftánra, mely nedvessé 4826 13| kacagott és újjacskáját odaillesztette az ajka szélére.~ ~- Megmondjam, 4827 3| kényeskedő cica módjára, odakuporodott a szőnyegre, az ura lábához. 4828 13| sohase érzett, szelíden odasímult a Micike homlokához.~ ~- 4829 15| most egy forgószél őt is odasodorta a deszkákra s a láz, mely 4830 13| sütött, átlátszó kezével odaszorította homlokához a Mihály otromba 4831 5| kérdésre, hanem hízelegve odatette kezét a Mihály vörösbarna 4832 15| magatudatlan mozdulattal odavetette magát a vén Mihály vállaira, 4833 12| Freil’n kummen’sz eini, oder gen’sz auszi! - mondta most 4834 1| bekopogtatott az emeleti oduba, mely Mihálynak a hálószobája, 4835 10| Mihály még se fázott hideg ódujában; sőt oly furcsa és hihetetlen 4836 1| oly ijedtséggel, mintha az öccse arról értesítette volna, 4837 18| Mihály, egy napon elkergette öccsét a családi házból, készpénzben 4838 1| de később megkérdezte az öccsétől:~ ~- És mikor lesz az eljegyzésed?~ ~- 4839 9| megérteni. Nagyrabecsült öcscseura - mi tagadás benne, - jócskán 4840 7| életben, de másnap, mikor az öcscsével egyedül volt, egyszerre 4841 14| becsületes embernek tartod az öcsédet? Te is festett nőszemélyek 4842 8| hogy a szivét egy durva ököl összeszorítja.~ ~- Oh kis 4843 4| vörös keze önkéntelenül ökölbe szorult. És ekkor szinte 4844 18| Kék elefánt-ban, a Vörös ökör-ben, vagy az Arany oroszlán-ban 4845 13| tetszett neki, hogy lassú ökrösszekéren halad végtelen erdőségeken, 4846 17| fölsegítette a szőnyegről, mint az ölbeli gyermeket, aki játékközben 4847 14| és addig csókolod, addig öleled, míg a bábud kócszive is 4848 6| kegyelem kell hozzá, hogy az ölelő karjaidba visszatérjen?~ ~ 4849 2| és szenvedélyesen magához ölelte a húgocskáját; e percben 4850 10| számon kérjem. Lehet, hogy őt ölném meg, lehet, hogy magamat, 4851 12| nagyszakállú manók a nyelvüket öltögették rá, a pásztorleányok, kurta 4852 14| körülbelül olyan kifejezést öltött, mint a jezsuita atyáé, 4853 1| és szinte átmenet nélkül öltötte föl azt a formát, melyet 4854 10| ruhák félelmetes alakot öltöttek és odakünn, a háztető fölött, 4855 7| pesti kaftánt s török bégnek öltözve jelent meg a sárga ház ebédlőjében. 4856 1| nagy vagyon hirtelen az ölükbe cseppent; s a kisvárosiak 4857 7| édes és kábító akácillatok ömlöttek a subládokra és pohárszékekre, 4858 13| szerettem!~ ~Mihály oly önérzetesen düllesztette ki a mellét, 4859 8| innen, azt hiszem, hamarosan öngyilkos lennék, - s ugyan mire mennél, 4860 12| őt s talán mind a ketten öngyilkosok lennénk, ha a szüleim zsarnokságát 4861 8| magasságos egeket sejtette, s egy önkéntelen mozdulattal végigsímogatta 4862 17| meghívását elfogadja. Nem, önök nem érdemelnek kíméletet - 4863 13| hideg kocsin, melyben az öntudatát elveszítette, - és Micike 4864 16| fénylett a tiszta lelkiismeret öntudatától. Mihály most egy sétáló 4865 13| meregették. Micike, lázas öntudatlanságában, kínosan nyöszörögni kezdett, 4866 18| Csönd lett az öreg házban, öntudatom lassankint elzsibbadt s 4867 10| Micike mintha teltebbé és öntudatosabbá lett volna, pillantása mögött 4868 15| pillanatban. Mihály egy derék és önzetlen háziállat volt, aki sírjáig 4869 16| utcák fölött, amelyekben az önző köznapiság tanyázik. A Micike 4870 5| padláson talált s mely egy ördögtől megszállt, szerencsétlen 4871 15| Mindegy, akármit is főzöl öreganyó, - az ebéd úgyse fontos 4872 3| tűzhely mellett bóbiskoló öregasszonyt, akinek valaha a Napoleon 4873 7| melyben istenben boldogult öregei az életüket eltöltötték.~ ~ ~ ~ 4874 17| sötétségre, mely porrálett öregein kívül a kurtaszoknyás Viktort 4875 14| Micike csúfolódik az öregekkel.~ ~Viktor csak harmadnap 4876 16| szégyenled, hogy magadhoz akarod öregíteni a dédunokádat, aki kerek 4877 1| vastagnyaku, vén fűszeres az örök álmát aludta. Ilyenkor félénken 4878 10| örömödben lelkecském, ha örökéletedben csalókkal és uzsorásokkal 4879 10| istenben boldogult édesapjától örökölt. Mihály szinte embertelen 4880 14| istenben boldogult nagyapádtól örököltél. Az asszonyt csak akkor 4881 1| zárás után, a fiatalabb örökös mind ritkábban jelent meg 4882 1| hozzája tartozó üzletet az örökösök - mint várni lehetett - 4883 18| készpénzben kifizette az örökségét, s tiz hónap mulva feleségül 4884 3| paradicsommártással, mert ők az örökzöld mezőkön járnak és az angyalok 4885 16| mondanád meg, hogy mik a te örömeid itt a földön? - kérdezte 4886 16| tisztességgel kiszabaduljak. Ha örömet szerez a szívednek, hát 4887 2| is ezt akarja. Lujza néni örömkönyeket fog sírni az égben, ha a 4888 10| fizetéseit. Te talán ugrándoznál örömödben lelkecském, ha örökéletedben 4889 16| búcsút mindörökre a földi örömöknek.~ ~- Öreg pajtás, nem mondanád 4890 18| véve, most már határozott örömöt éreztem, hogy a családi 4891 7| útiládáit kicsomagolta, örömünnep volt a „Kék elefánt” emeletén. 4892 16| pesti boltosok raktáraiban? Örülhetsz neki, ha Viktor két hét 4893 2| mintha állandóan valami örvendetes ujságot hozna.~ ~- Teringettét, 4894 4| s félhangosan kivont meg összeadott néhány évszámot.~ ~- Harmincegy 4895 13| kimeresztette a szemét, az ajkát összecsucsorította és gondolkodni kezdett; 4896 8| úgy, mintha az egész világ összedőlt volna! Teringettét, ne bolondozz 4897 8| mintha maga is valami titkos összeesküvő-szövetségbe tartoznék, - ha vannak, 4898 1| legrugalmasabb logika se tudta volna összefüggésbe hozni a dsungelek óriásával? 4899 10| régi boltos, aki tetemes összeggel van érdekelve a „Kék elefánt”- 4900 7| megérkeztének estéjén, nagyobb összegről szóló bont talált a pénztári 4901 11| nem volt élőlény, csak egy összegyürt vörös pongyola hevert hanyagul 4902 12| legutolsó levelét? (Micike egy összehajtogatott papirlapot szedett elő a 4903 16| Vajjon min töprengsz oly összehúzott szemöldökkel, kis pajtás?~ ~ 4904 8| szeméből előtört a köny s összekulcsolt kézzel, sírásra görbülő 4905 14| végignézte a kaftánjában összekuporodó elefántot.~ ~Mihály esetlenül 4906 1| gyermek; iskolából hazajövet összeráncolt szemöldökkel ültek irkáik 4907 14| a sutba dobom.~ ~Mihály összeráncolta a szemöldökét, - látszott 4908 13| jár, könnyű, deszkákból összerótt lélekvesztőben, melylyel 4909 13| rosszul voltam?~ ~Mihály összeszorította az ajkát, - kacagtatóan 4910 15| kiütött a homlokán és a torka összeszorult és a szíve úgy kalimpált, 4911 15| hogy minden rézgálicot összevásárolj, ami csak a ravasz nagykereskedők 4912 9| utcákban is meghallják. Gyakran összeverekedik a lókereskedőkkel és mészárosokkal 4913 5| annyira félek, hogy a fogam is összeverődik a réműlettől. Már két óra 4914 10| levegőben, s néha ok nélkül összeveszett a régi vevőkkel, akiket 4915 16| elkísérlek, kis pajtás, mert az összezsugorodott tagjaimnak csakugyan jól 4916 15| hagyta el ágyasházát és összezsugorodva rejtette el könyes arcocskáját 4917 12| mintha az álmok rejtelmes ösvényeit járná...~ ~Micike útrakelt, 4918 16| behúnyta a szemét, mintha élete ösvényét fürkészőleg végigtekintené.~ ~- 4919 8| öntudatlanul, a fájdalmától ösztökélve, kelt föl a helyéből, hogy 4920 8| szentet se kimélte, de valami ösztön, mely az akaratánál is erősebb 4921 5| ez rosszaló fejcsóválásra ösztönözte, mert attól tartott, hogy 4922 7| amelyek boldog sikoltozásokra ösztönözték a kicsike sárga ház úrnőjét. 4923 17| éljenzésbe tört ki, de egy ösztönszerü sugallat, mely az öreg Mihály 4924 10| beleveszett a sötétségbe, a fogas ösztövér kísértetként állt a sarokban, 4925 9| udvari szobácskájában már öt-hat gyanús alak várakozott rá. 4926 1| rokonuk a Takácsyaknak, aki ötéves kora óta az angolkisasszonyok 4927 1| ruhában járt, télen-nyáron ötkor ugrott ki párnái közül s 4928 13| készülődést, egy pillanatig az az ötlete támadt, hogy alvást fog 4929 11| akik órákig dolgoznak egy ötletes és meglepő haditerven? Azt 4930 2| ha az oszlopos álló óra ötöt mutatott. Ilyenkor mindig 4931 18| fogom megírni életem chef d’oeuvrejét. Az asszonyka csinos és 4932 3| leomló pongyola, melynek övébe sárga rózsabimbó volt tűzve, 4933 13| ráncos főkötő símul, az övében nagy kulcscsomó csörög, 4934 6| dereka köré egy pénzzel telt övet csatolt, érzékenyen elbúcsúzott 4935 2| délelőtt - a vén várost övező erdőkből már kábító ibolyaillat 4936 15| haját a csókok fuldokló özönével borította el, miközben az 4937 12| rémlett neki, hogy erdőkön, özönvízen, végeláthatatlan síkságokon, 4938 16| viselte meg. Micike a kacér özvegyasszony életét élte, akit mormogó 4939 1| öregasszony azonban nem sokáig özvegyeskedett a csöndes tanyán, hanem 4940 17| lábukon távozhatnak!~ ~- Ohó, agg medveborjú, lassan 4941 16| otthagyjam. A vén kőelefánt az oka, hogy nem mondtam búcsút 4942 5| éjfélt. Mihály, biztosság okából, még megnézte nehéz ezüstóráját, 4943 16| szívünket földeríti. Mi okom volna nekem, hogy a sorsom 4944 11| sütnivalója volt és igyekezett okosan beszélni a fölizgatott gyermekkel; 4945 10| üzletmenet millió panaszra ad okot; a pesti nagykereskedők 4946 7| ez a csekélység is gondot okoz neked. Mert ugyan miről 4947 4| csodálatos változásokat okozott.~ ~- Hány éves vagy tulajdonképen, 4948 2| elfogyasztani, mivel ebben is oktalan pénzfecsérlést látott.~ ~ 4949 14| aggastyán vagy, aki két okulárén át olvasod az ujságot, hallócsövet 4950 13| álmosan bólogatni egy nagy okuláréval az orrodon, míg a kicsike 4951 5| hogy eltáncoljam neked az oláh medvetáncot?~ ~Micike most 4952 4| csak megindult, mint az olajozatlan kerék, mely nyikorogva forog 4953 4| lehetett e törékeny kis lény oldalán, aki egy ismeretlen és napsugaras 4954 12| férjhez adja!~ ~A pesti oldalon a rendőr körülményesen megmagyarázta 4955 8| elfagyott virág módjára oldalt hajtotta:~ ~- Mihály, most 4956 8| sokáig bámult kifelé az ólomszínű levegőbe. Mikor este az 4957 12| hárfájával álomba ringatta? Ki oltotta el az emeletes sárga ház 4958 16| nyugovóra tért és sötét hegyek olvadtak bele az alkonyat homályába, 4959 18| filiszternek, aki csak vasárnap olvas ujságot, de a huszadik sornál 4960 10| és néha oly érdeklődéssel olvasgatta a vasúti menetrendet, mintha 4961 1| néhai édesapja az ujságot olvasni szokta.~ ~- Mihály, nagy 4962 18| volna, mert bár szenvedélyes olvasó, még sohase látott eleven 4963 14| vagy, aki két okulárén át olvasod az ujságot, hallócsövet 4964 17| ahol az első könyvemet olvastam, meg a téli éjszakákat, 4965 3| s pajkos kék lángocskák olvasztották le a havat a mohos cserfahasábokról, 4966 15| viselkedett: bő gallérját olyanformán igazgatta meg, mintha a 4967 4| látna és ekkor szakasztottan olyanná lett, mint a néhai édesapja, 4968 3| drágicám, hogyan képzel olyasmit, hogy a halottak megmozdulnának 4969 16| megfosztottak. Mit mondhatsz olyat, amit magam is nem tudnék, 4970 2| jószágkormányzója volt az öreg püspök őméltóságának s a töpörödött, szentéletű 4971 17| asszonyszem, mint egy öreg omladékra, vagy egy régi házra, vagy 4972 15| a világ azonnal romokba omlik körülötte.~ ~De Micike most 4973 17| ember megtorpanva térdre omlott, mintha hirtelen szélütés 4974 10| ha a hálószoba függönye opálszínűvé lesz s a konyhából az öreg 4975 1| muzsikáló óra a Havasi lány című opera gavotte-ját eljátszotta, 4976 7| pajtásának alakja, meglapulva és opportunusan hallgatott, sőt annyira 4977 9| banknál. Schuck úrnál nagyobb optimista ugyanis nem igen járt még 4978 9| sietve megebédelt a „Zenélő órá”-ban, aztán átsietett a 4979 8| szive megremegett a drága órák gondolatára és nehéz, sűrű 4980 9| tisztelt barátomuram, - az esti órákban már nem igen jár tisztességes 4981 5| nem igen aludt többet négy óránál napjában; de Szilveszter 4982 14| figyelmét, hogy csak az éjféli óraütésre tette le kezéből az izgalmas 4983 11| fák bólogattak és magányos őrházak tűntek el az öreg Bakony 4984 16| ismeretlen messzeség felé, óriás jegenyefák kémlelték a távolt, 4985 12| hagytak.~ ~Valaki - a mesék óriásának látszott és csillogó ezüstsüveget 4986 1| összefüggésbe hozni a dsungelek óriásával? Nem valószínű, hogy ezt 4987 6| egy mesebeli öreg hegyi óriáséhoz hasonlított.~ ~- Kis pajtás, - 4988 4| szakállas gnómokkal és óriásokkal, akik csillogó rézkürtöket 4989 10| tragikus hősnő. A jó isten őrizze meg Viktort attól, hogy 4990 15| törékeny teremtés a rettentő orkán szárnycsapásai elől elbújhatna.~ ~- 4991 8| személyedben, kivont pallossal őrködik felette. Innen-onnan mulatságos 4992 1| értesítette volna, hogy őrnek áll be a középkori Zsigmond-toronyba.~ ~ 4993 17| helyéből, mintha odakünn egy orosz hadosztály állna az emeletes 4994 18| ökör-ben, vagy az Arany oroszlán-ban fogom-e átkozni féléjszakán 4995 6| Viktor tigrisekkel vagy oroszlánokkal fog viaskodni a pesti piacon. 4996 2| néha szimatolva, felhúzott orral nézett körül a sógora fűszeresboltjában.~ ~- 4997 12| égtek a láncravert bárkák orrán. Messziről tütülő kiáltás 4998 16| szokása szerint - ismét az orrára koppintott az óvatos, vén 4999 12| kis teremtést, aki pisze orrocskáját merészen az ég felé szegezte.~ ~- 5000 13| bólogatni egy nagy okuláréval az orrodon, míg a kicsike lányok el 5001 15| kicsike ujjával tréfásan orron koppintotta a vén Mihályt, 5002 6| hihette, hogy nem is az ország szivében van, hanem valahol 5003 13| visszajöttél a sötétség országából? Mondd, nagyon megharagudnál, 5004 14| aranylakodalmát? Igaz, hogy te vagy az országban a legöregebb ember?~ ~Mihály 5005 8| melyet egy távoli, ismeretlen országból hozott ide a földre, megint 5006 12| víz habjai, melyek távoli országok felé siettek.~ ~Micike összehúzta 5007 13| falán, végigsíklott a messze országútakon és a vasúti töltéseken, 5008 9| preferánc-partiet elveszített volna az országúti kávéházban.~ ~- A pénz csak 5009 14| szeretted, ha öregebb volt az országútnál és reggeltől-estig odakünn