IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Muzsikáló óra Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
5010 18| elől, a felkiáltó jel alakú őrtoronyban turbános katona dicsérte 5011 11| nagy pólyásgyermek, nem őrültem meg, sőt inkább azt hiszem, 5012 5| voltak róla, - a legtávolabbi ősei közt se tudott elképzelni 5013 7| mélyén és csodálatos, izzó őserdőcskék lobogtak és sisteregtek 5014 1| kisváros lakói közül, akik ősidők óta megszokott háziállatjaik 5015 1| hogy a vagyont kétfelé osszák s aki testestül-lelkestül 5016 5| ringatják?~ ~Mihály kissé ostobán bámult maga elé, mert őszintén 5017 10| könyörtelenül fölmondott valami ostobaság miatt, amit máskor még csak 5018 8| betakargatta és jószívű ostobaságokat súgott a fülébe; és Micike, 5019 5| felnőtt asszony kinevetne az ostobaságomért? Akár hiszed, akár nem, 5020 11| Mindketten mosolyogtak ezen az ostobaságon s érdeklődve néztek szét 5021 11| süldőlány fejeddel ilyen ostobaságra elszántad magad...~ ~Oh, 5022 7| petróleumról, kocsikenőcsről vagy ostornyelekről beszéltek vele. Mihály eddig 5023 10| belekötött a segédeibe s egy őszhajú háziszolgának, aki tizenkétéves 5024 12| kék szemeit oly megindító őszinteséggel szegezte a rendőrre, hogy 5025 11| hajnali homályt csak alig oszlatta szét a silány petróleumlámpa 5026 5| az öreg Selmeczy, a ház oszlopa, forró tea mellett dolgozott 5027 5| sas; a muzsikáló óra fehér oszlopai fölött, vakítóan, szinte 5028 14| takarékpénztári részvények osztalékát. Meg a meleg posztócipőt, 5029 4| boldogság az öcscsének jutott osztályrészül. Hiszen Viktor szinte más 5030 11| ott pislákolt a második osztályú kupé mennyezetén; odakünn 5031 9| később egy félreeső helyen osztoztak a nyereségen.~ ~2. Vacsora 5032 16| akart róla, hogy az üzletet otthagyjam. A vén kőelefánt az oka, 5033 17| az anyám mártiriumát, az otthonom édességét idézi föl bennem, 5034 18| sikerült, kedvesen, bár némi óvatossággal megtapsoltak (a vidék nem 5035 1| habos csokoládét szokott ozsonnázni a Takácsy néni ebédlőjében. 5036 6| nevezetű fiatal asszony pacsirta módjára énekelt s egy alföldi 5037 8| kolostorbeli táncórákra és a padjába csempészett édességekre, 5038 7| tea néha megégette a szája padlását, de Mihály siket volt a 5039 5| melyet gyermekkorában a padláson talált s mely egy ördögtől 5040 5| nyakkal fekszel az iroda padlóján. Igazad van, vén pajtás, 5041 6| volna, s ha a gránátszínű páholyok tele nem lettek volna csupa 5042 14| kislánykorodban, hogy az irigy pajtásaid foga a kedves játékaidra 5043 10| lehetne valamikor a kis pajtásodból?~ ~Mihály nem felelt, az 5044 17| szellemek a gyermekkori pajtásomat átváltoztatták. Oh, Mihály, 5045 1| gyerekcipőjükből. Bizalmas pajtásuk vagy kedves titkuk épp oly 5046 1| közt, mely aranyvignettás palackok mellett virrasztotta át 5047 7| siklik ide-oda a szőnyeg pálmáin, s egy drága, ezüstös hangocskából, 5048 13| fölnyította a szemét: az oázis, pálmáival és forrásaival, egyszerre 5049 13| fájdalmat érez; de ekkor karcsú pálmák tüntek föl a látóhatáron, 5050 13| törökös kaftánt visel, óriási pálmalevéllel legyezgetni kezdi forró 5051 6| melyet én a leggőgösebb grófi palotánál is többre becsülök. És Mihálylyal 5052 6| Gottfriedné határozottan pályát tévesztett volna, - aztán, 5053 11| Délben megérkeztek a budai pályaudvarba és Mihály, nehéz bundájában, 5054 16| nekem, hogy a sorsom ellen panaszkodjam? Meg van a munkám és a nyugalmas 5055 10| hogy az üzletmenet millió panaszra ad okot; a pesti nagykereskedők 5056 3| dideregve rázták ágaikat és kék páncélok borultak a sohasem pihenő 5057 11| szuszogott, mintha kis utitársa a panorámabeli kövér hölgy lett volna.~ ~ 5058 16| komolyabb vagy, mint az öreg pap, aki a zárdában meggyóntatott 5059 5| könyvek rovataiba; s vastag pápaszeme, mely valami laboratóriumi 5060 3| kezdett, mialatt vastag pápaszemén át a „Hont”-t olvasta. Mi 5061 8| testvér büntetésből, egy nagy papir-nyelvet akasztott a nyakamba.~ ~ 5062 11| asztalon azonban óriási papírlap feküdt, melyről Mihály félhangosan 5063 12| Micike egy összehajtogatott papirlapot szedett elő a kebléből): „ 5064 8| meglehetősen későre járt; papirt, tintát vett elő, s nagy, 5065 9| lefeküdt s magára húzta a paplant s ekkor világosan hallotta, 5066 6| ha a cipődet levetnéd és papucsot húznál a lábadra? Oh drága 5067 12| zsivaj közepén. A füst és a pára oly sűrű felhőként tolongott 5068 2| az istállóban nagyszerű parádéslovak vihogtak, a konyha impozáns 5069 3| húsleves, főtt marhahús és paradicsommártás kerül az asztalra. Tészta 5070 4| iskolásfiú módjára nevetett a paradicsommártásra, melylyel tányérját szórakozottságában 5071 3| a főtt marhahússal és a paradicsommártással, mert ők az örökzöld mezőkön 5072 18| valamire a szegény, elzüllött paralitikus fiú, aki az életét ily könnyelműen 5073 6| valami furcsa tündér a gömöri parasztok közé varázsolta. Szép asszony 5074 3| Takácsy-családot, - vörös parázs izzott s pajkos kék lángocskák 5075 3| szőnyegen, melyre a kályha parazsa vérvörös fényt vetett.~ ~ 5076 12| vért szagolt tigrisre vagy párdúcra emlékeztetett, hirtelen 5077 15| mintha az akácok tavaszi parfume-jétől becsípett volna. És az öreg 5078 14| arccal jelentette ki, hogy őt Páris leghíresebb korhelye se 5079 8| cocotte-ok vannak, mint Párisban? Pesten csak német dalcsarnokok 5080 6| mindig nyitva feküdt az ablak párkányán.~ ~- Tisztogatás közben 5081 9| lebzselnek virradatig a tündöklő parketten, ahol selymekbe és csipkékbe 5082 3| csizmái a királyi kastély parkettjére.~ ~- Min merengsz, tiszteletreméltó 5083 9| és a pincérekkel, mert a parlagi magyar nyelvet itt igazi 5084 16| hogy a rézgálic csak úgy parlagon hever a pesti boltosok raktáraiban? 5085 16| borul fölém, mint a könnyű párnácska, melylyel megholt édes anyám 5086 14| ahelyett, hogy a rossz urad párnáit elsímítottad?~ ~Micike most 5087 16| igéretet tegyek a jövőre? Parolát adok neked rá, hogy hátralevő 5088 11| elefánt” ügyeit s jó ideig parolázott a csalafinta pesti kereskedőkkel; 5089 12| cserfahasábok körül; és a parti lámpák közt tompán morajlottak 5090 12| útját a homályos folyam partján. Mikor a szálloda elé ért, 5091 2| neki, a kártyában minden partnerét kifosztotta s akármennyi 5092 7| hasonlót csak előkelő török pasák viselnek, Selmeczy bácsi 5093 2| érzelmeinek; sőt: rákot, pástétomot és déligyümölcsöt is készséggel 5094 3| megmozdultak a falon a régi pasztellek: rózsaszínruhás hölgyecskék 5095 14| Pierettedről vagy a provánszi pásztorlányodról vagy a kis vasalódról, amivel 5096 5| nászünnepre készülne, a pásztorleány, az üvegszekrény mélyén, 5097 12| üvegszekrény, melyben aranytopánkás pásztorleánykák illegették magukat, a muzsikáló 5098 3| illata, mely az erdők és a patakok fiatalságát hozta ide a 5099 14| álmatlanság ellen készíttetett a patikában, de most már annyi fájdalmat 5100 18| jóformán semmi se változott a patinás kisvárosban, a vén házak 5101 1| adott a cigánynak, aki egy pattogó polkát eljátszott neki. „ 5102 18| urára figyelt, az egyik pauzánál odasurrant a sógorához.~ ~- 5103 2| Micike élénken tiltakozott a pazarlás ellen, de lovagias unokabátyja 5104 2| déligyümölcsöt is készséggel rendelt pazarló sógora számára, aki a pénzt 5105 14| a bőrujjasodat, az öreg pecsétgyürüdet, a prémsipkádat, amit istenben 5106 13| angyalkám a fejedet erre a pehelylyel töltött vánkosra!) hogy 5107 15| meglátod, hogy mindjárt egy pehelynél is könnyebbnek érzed magadat. 5108 13| aztán beleásta szőke fejét a pehelytollal megtöltött caprice-vánkosba, 5109 18| beszél, az úr pedig tipikus példányát személyesítette meg a jól 5110 14| leragadnak a szempillái, mint például most is, amikor őszintén 5111 10| mintha láthatatlan szellemek pengetnék egy finom művű arany-citerán; 5112 3| muzsikáló óra oly jókedvűen pengette a régi gavotte-ot, mintha 5113 3| titokzatos aranyrúgói halkan pengették, cincogtatták a kísérő zenét, 5114 9| országúti kávéházban.~ ~- A pénz csak arra jó, hogy az embereket 5115 13| vagy te, nem telhetetlen pénzeszsák, vagy, hanem egy vén, ráncos 5116 2| mivel ebben is oktalan pénzfecsérlést látott.~ ~A kék elefánt 5117 6| voltaképpen csak fölösleges pénzfecsérlő vagyok. Igazságosnak tartod, 5118 2| kertjére, melyben komorarcú penzionátusok sétáltak. Odabenn, a pompás 5119 16| gyalogjáróját, mely már tele volt a penzionátusokkal és a szellőző úrikisasszonyok 5120 11| vacsorára, a hallgatás hosszú perceire, a bőre szabott vörös pongyolára, 5121 8| az utcán, a boltba csak percekre nézett be, az estéket többnyire 5122 11| addig nem lehet nyugodt percem, míg az uram titkát ki nem 5123 16| ledobta fejéről a kalapot, egy percre eltűnt a hálószoba sötétjében 5124 1| egy ösvényen haladtak - e perctől fogva végképen elkanyarodott 5125 10| félszázadig fiatalos kedvvel pergette a gavotte-okat és a menuette-ket, 5126 15| és sűrű vérét is forróvá perzselte. Mihály szédült és értelmetlen 5127 9| negyednapos posta levelet hozott Pestről a „Kék elefánt”-nak, mindenesetre 5128 2| Csipkerózsika, vagy Csalóka Péter alakja, akiknek történetével 5129 1| házai közé. A sáfrány, a petroleum, a fejetlen halak, a kövér 5130 1| Féltízkor azonban a konyha petroleumlámpája is követte előkelőbb társai 5131 5| korán beállott a tél, a petróleumlámpákat már négy óra felé fölgyújtották, 5132 7| mosolygott a falusi vevőkre, akik petróleumról, kocsikenőcsről vagy ostornyelekről 5133 9| Kék macská”-ban, francia pezsgőbort iszik a barátaival (akikkel 5134 9| gavallérosan fölajánlott pezsgőspalack révén csakhamar kibékül 5135 3| selyem-szandáljában beköltözött a picike szobákba, melyekben még 5136 11| és miattam ne aggódj egy picurkát se; akármilyen későn jönnék 5137 14| ezért az ezüstcsillagos Pierettedről vagy a provánszi pásztorlányodról 5138 11| imént még kifestett arcú Pierretteket szorítottak a szívükre...~ ~- 5139 5| zárdában is öt kis leány pihegett körülöttem, ha egyszer-másszor 5140 11| finom kezecske kopogása a pihenésében megzavarja.~ ~A szállodában 5141 16| a munkám és a nyugalmas pihenésem, a jó szellemek tüzet gyújtanak 5142 18| főváros felé s néhány órai pihenésre még a korhely íróknak is 5143 14| a napjaikat és az éjjeli pihenésük óráit.~ ~- És nem igyekeztek 5144 9| már többnyire az éjszakai pihenőjére hazatérő Deák Ferenccel 5145 16| valaha. Fáradtan alszom el, pihenten ébredek és öreg könyveim, 5146 13| be a szemét, a lecsukott pillái mögül mégis csak meglátta 5147 16| kötelességekből áll és minden pillanatért hálát kell adnunk, mely 5148 4| magazin se ér föl azokkal a pillanatokkal, melyekben az ember egy 5149 14| született, hogy az aranyszárnyú pillangónak kedveskedjék, - dadogta 5150 11| hasonlított, mely fehér szárnyú pillangót tart a mancsai között.~ ~- 5151 10| idegen asszony, akinek pillantására hideg futott át a hátán 5152 17| és a becsípettek ravasz pillantásával húzódtak közelebb a nyitott 5153 12| szálloda csarnokából s kíváncsi pillantásokkal mérte végig a prémekbe burkolt 5154 3| lökdösték egymást s félve pillantgattak a nagy tarkóju kék elefánt 5155 9| volt az, aki nemrégiben a pincébe ásott, vidéki mészáros holttestét 5156 17| rejteget odalenn a Kék elefánt pincéjében s hogy a Bábi rántottája 5157 1| fürgén járt a raktárak és a pincék között, hajadonfőtt szegezte 5158 12| járt az asztalok között, a pincérek veszettül tapsoltak, egy 5159 9| beszél a művészekkel és a pincérekkel, mert a parlagi magyar nyelvet 5160 16| úgy elütött tőle, mint a pipacs a buzavetéstől s az ismeretlen 5161 3| kendő alatt, mely könnyelmű pipacsként virított az embergyűlölő, 5162 4| majdnem kiejtették szájukból a pipájukat - sötétkék kabátban és fehér 5163 7| Selmeczy bácsi hatalmas pipát a híres Lempingertől (akinek 5164 13| főzni és meséket mondani Piroskáról meg a farkasról és álmosan 5165 12| az ujját szopogtatva ül pirosléniás irkája fölött; tegnap még 5166 7| kályha rézajtaján belül piroslott, a halványsárga szőnyegre, 5167 4| teremtéseknek nézett; s a pirospozsgás szakácsnő, aki szegfűszegért 5168 16| kiváncsian kémlelődtek ki a pirosszűrös pásztorok, a kik Mihályt 5169 4| csillogó rézkürtöket fújtak s piruló, huncut, csipkeruhás kis 5170 11| petróleumlámpa világa, mely ott pislákolt a második osztályú kupé 5171 13| míg apró szemei serényen pislogatni kezdtek.~ ~- Itthon, kis 5172 12| kályha, melyből derűs törpék pislogtak feléje égő rubintszemecskéikkel, 5173 12| burkolt kis teremtést, aki pisze orrocskáját merészen az 5174 17| millió mértföldnyire járna a piszkos sártól, melyben az emberek 5175 13| szeretem ezt, mintha ok nélkül pityeregsz! - mondta Mihály, aki most 5176 6| vásároltál? - kérdezte félig pityeregve az ostoba Micike, mikor 5177 17| fátyola. Olyan volt, mint egy pityergő nagyprépost és a pajkos 5178 8| asztalra, a jó Mihály a plafond felé emelte a szemeit, mely 5179 11| mert a lelkében agyafurt plánumokat rejtegetett. A vén Mihálynak 5180 10| nyúlánk nyaka egy antik szobor plasztikájával trónolt válla fölött, melynek 5181 18| Ujdonatúj frakkom, hófehér plasztronom szemmelláthatólag megzavarta 5182 1| fölött ködös magasságban, a plébánia kövér tornya kémlelődött 5183 10| akinek gyermekmetszésű plébános-arca gyanusan vonaglani kezdett, 5184 15| nem bánom, ha elkészíted a podgyászomat. Nem volna kedved hozzá, 5185 5| udvar prémmel szegélyezett podgyászos szekerei között, Selmeczy 5186 4| udvaron levő ládákat s a nagy podgyászszekerek fehéren csillogtak az udvarban; 5187 1| mint a duhajság vagy a pörlekedés lármája. Takácsy János húszéves 5188 12| Micsoda, maga ezzel a pofácskával férjes asszony? Tudja, hogy 5189 4| boltot ellophatják. Szép pár pofont kaphattunk volna a szegény 5190 12| valami bántó kurjongatás, pohárcsengés, visítás hallatszott a fülébe, 5191 5| nagy, fekete sublád, a régi pohárszék beleveszett a gyöngén világított 5192 3| napsugarak libegtek; s az öreg pohárszékeken, a József császár-korabeli 5193 7| ömlöttek a subládokra és pohárszékekre, melyeknek polcain aranybóbítás 5194 3| át se ivott feketét egy pókhálófinom csészéből s az asztalon 5195 4| óra volt és az ebédlőből pókhálószerű finomsággal hangzott utána 5196 5| segédek ugráltak a hosszú polcokon s az öreg Selmeczy, a ház 5197 1| meghúzódtak. A gazdag fűszeres polgármestere, nábobja és Deák Ference 5198 1| cigánynak, aki egy pattogó polkát eljátszott neki. „Még csak 5199 18| féléjszakán át az egereket és a poloskákat.~ ~A polgármester azonban 5200 9| itt a kevéspénzű embert a poloskánál is kevesebbre becsülik; 5201 16| akik minden nálam levő polturámtól megfosztottak. Mit mondhatsz 5202 15| Nem gondolod, hogy már pólyás korában szerecsikát kellene 5203 11| sohase látott.~ ~- Nem, nagy pólyásgyermek, nem őrültem meg, sőt inkább 5204 13| Micike mosolygott, mint pólyáskorában, mikor a nap a függönyös 5205 13| szorongatja, melyből a sivító pólyások a langyos tejecskét szopogatni 5206 4| érezte, mintha a tavaszi pompájában viruló erdőségben járna, 5207 7| házban; Mihály talpigérő pongyola-kaftánt, melyhez hasonlót csak előkelő 5208 16| sötétjében és csakhamar bő pongyolában tért vissza, aminőt a mézeshetes 5209 4| melyekben az ember egy japáni pongyolából kifehérlő asszonyi kar melegségét 5210 5| legjobban, mire Micike, a pongyolája ujjait feltűrve, serényen 5211 5| volna.~ ~A gyermek - fehér pongyolájában nem látszott többnek tizenhat 5212 11| perceire, a bőre szabott vörös pongyolára, mely egy darabig izgatottan 5213 11| Mihály csak egy vérvörös pongyolát látott, mely nagy japáni 5214 8| kitalált. Véletlenül tudom a pontos címét is, mert egyszer ő 5215 5| de Szilveszter estjéig pontosan el is készült a munkájával 5216 3| szalondívánok és aranyszélű porcelláncsészék között, melyek eddig - hosszú 5217 3| vetít a régi bútorokra, a porcelláncsipkés királyné lenge táncba fog 5218 18| üvegszekrényekből furcsa porcellánfigurák mosolyogtak rám, egy antik 5219 10| cékla az asztalon heverő porcellánkagylóban, újabb és még hevesebb köhögési 5220 3| volt, mint a csipkeruhás porcellánkirálynők, akik mosolygó kék szemmel 5221 5| hogy majd csaknem követte a porcellánköpönyeges dudás példáját.~ ~Ekkor 5222 5| vén dudás, aki vérvörös porcellánköpönyeget viselt, öregesen illegette-billegette 5223 3| tölgyfa-kredencen, melynek polcain régi porcellánok fehérlettek, a muzsikáló 5224 10| vajdingljai fölött, melyben a régi porcellánokat mosogatta; Viktor fáradtan 5225 7| melyeknek polcain aranybóbítás porcellánpásztornők mutogatták kacérul harisnyakötőjük 5226 11| ládáját, mely sok év óta porosan állott a szekrény tetején; 5227 3| ripsz-divánok, melyeken porrá lett nagymamák ábrándoztak 5228 17| gondolt a sötétségre, mely porrálett öregein kívül a kurtaszoknyás 5229 11| kíséretében adta át a medvebundás portásnak, aztán - egyéb dolga se 5230 9| bizalomnak. Már a negyednapos posta levelet hozott Pestről a „ 5231 16| származott volna, még délelőtt postára tette a kétezer forintot, 5232 16| türelmetlenül várom a tul-a-dunai postát, mely szomorú helyzetemből 5233 12| szerencsésen megcsiptem a délutáni postavonatot. Én t. i. a barátnője vagyok 5234 12| gyere értem, hogy ebből a posványból kiszabadíts. Majd a portás 5235 7| az öreg szakácsné fekete posztóból készült jaknit, amilyet 5236 14| osztalékát. Meg a meleg posztócipőt, ha térdigérő hó van odakünn, 5237 12| rendőrséget félrevezeti? Húsz éve posztolok itt a Lánchídon, de ilyen 5238 1| kőből faragott kék elefánt posztolt.~ ~ ~ ~ 5239 14| szempilláid lezárulnak. Meg a régi posztót, amiből ötven évig lehet 5240 7| hogy a festékárúkban sürgős pótlásokra van szükség. Mihály, aki 5241 9| jutott ideje, hogy eleven potykákat vásároljon a dunaparti halászoktól 5242 11| egyszerre csak királynői pózban álljon meg a bóbiskoló vén 5243 7| Viktor, aki a hosszú prédikáció alatt idegesen dobolt az 5244 16| szívednek, hát egy mázsa prédikációt is mellékelhetsz a leveledhez, 5245 8| tréfásan megfenyegette a prédikáló puritánt.~ ~- A feleségem 5246 9| mintha egy kétkrajcáros preferánc-partiet elveszített volna az országúti 5247 12| színe csak alig tért el a prémje fehérségétől, szelid és 5248 12| bár összehúzta magán a prémjét, vacogó fogakkal dőlt hátra 5249 5| gyorsan eltűntek az udvar prémmel szegélyezett podgyászos 5250 14| az öreg pecsétgyürüdet, a prémsipkádat, amit istenben boldogult 5251 17| belemélyedtek a sógora duplatokás prépost-arcába s így szólott, valami koravén 5252 18| helyéből fölkeljen.~ ~A prépostarcú kis öreg közelebb húzott 5253 7| titokban gyors számvetést próbált csinálni a rengeteg költségről, 5254 14| ezüstcsillagos Pierettedről vagy a provánszi pásztorlányodról vagy a 5255 18| alkonyatonkint az összetöpörödött kis püspökhöz, hogy bűneik alól feloldja 5256 2| virágtengerében pompázó püspökkert fái alatt hazafelé ment, 5257 2| szinte üldözte a szerencse. A püspöknél annyi pénzt keresett, amennyi 5258 17| Bábi rántottája után öreg püspökök és reszketőkezü érsekek 5259 16| Mihály most egy sétáló püspökre vagy egy meditáló nagyprépostra 5260 17| hasonlított, egy kövér és pufók iskolásgyermekéhez, akinek 5261 3| leányos bársonyszalag, egy pufókképű angyalfejjel díszített medaillon, 5262 15| melyek egy selyemgomolyag puhaságával cirógatták körül otromba 5263 11| rád szükségem; nagyon is puhaszívű gyermek vagy ahhoz, hogy 5264 9| ember, akit az öreg Mihály a puhatolózásra kiszemelt; és Schuck úr - 5265 14| a helyéből, kolostorias pukkerlit vágott előtte és így szólt:~ ~- 5266 2| boltos intézett hozzá s pukkerlivel meg kézcsókkal búcsúzott 5267 9| ugrándozott az ismerős üzletek pultjain; máskor a „Fehér ló” vagy 5268 1| asztalra, az ebédet az üzlet pultján, a vacsorát az üvegajtó 5269 8| megfenyegette a prédikáló puritánt.~ ~- A feleségem nem fog 5270 8| megvalósulását jelentette-e, vagy puszta és jelentéktelen léhaság 5271 10| kevéssé ismerte, mint Afrika pusztaságait; de a lángnak, amely most 5272 9| ugyan korai halállal el nem pusztul. Mindazonáltal jó lesz résen 5273 2| megfojtasz a csókjaiddal.~ ~A Putnoky-ház zöld zsalúja mögül naphosszat 5274 2| nagyon rövid életű volt: Putnokyné meghalt, mielőtt második 5275 2| jóslat nem vált be, mert Putnokyt, rövid életében, szinte 5276 17| bennünket, - hiszen tiz rabló ellen még a te híres medveerőd 5277 17| inkább hasonlított, mint rablóbandához: tíz becsípett úriember 5278 5| sokkal kisebb bűn volt a rablógyilkosságnál vagy a templomrablásnál 5279 17| éjszakáján egy városi házba? Aki rabolni akar, az lábujjhegyen lopózik 5280 7| Talán Rothschildot raboltad ki öcsém? - szólt kedvtelenül 5281 4| megalkudott; és a teherhordó rabszolgák csöndes rezignációjával 5282 16| térdencsúszva járulok a radnai szűz elé, de most küldd 5283 1| a fogadóterme volt.~ ~- Ráérsz? Nem zavarlak? Van egy félórád 5284 15| fogta el, hogy karjaiba ragadja és csókokkal halmozza el 5285 2| tekintett, valami nagy és édes ragaszkodást gyújtott föl a szívében, 5286 2| A sötétben, ha a cukrot rágicsálni fogod, legalább rám gondolsz, - 5287 17| tiszta leányszeme napsugaras ragyogással nézett a vén ember arcába, 5288 13| zavaros gyermekszeme pedig ragyogni kezdett, mint az indiai 5289 10| rájőjjek, de ha egyszer rájövök, kegyetlen boszút állok 5290 10| attól, hogy a gonoszságára rájőjjek, de ha egyszer rájövök, 5291 16| papos komolysággal és mégis rajongó tekintettel, mintha egy 5292 12| szökött meg hazulról, mert rajtacsípték, mikor a befőttes üvegeket 5293 16| azonnal jó kis tüzecskét fogok rakni, amelynél a fájós térdkalácsodat 5294 13| tipegett a sötét szobában, rakosgatott, rendezgetett, a tüzet igazgatta, 5295 15| tény, hogy a rézgálicot a raktáraiból kifogyni engedi.~ ~A Micike 5296 1| nehézkes lábaival fürgén járt a raktárak és a pincék között, hajadonfőtt 5297 6| ezidőszerint sehol sincs raktáron s így kénytelen vagyok rá, 5298 4| zsákhordással, ládaszögezéssel és raktárrendezéssel fárasztotta ki magát, hogy 5299 9| viharvert noteszét a vánkosa alá rakva, ötven év óta mindennap 5300 9| ismerkedik össze) s olyan ramazurikat rendez hajnal felé, hogy 5301 8| szivecském!~ ~Micike álmosan rámosolygott, s lábujjhegyen visszavonult 5302 13| aztán egyszerre szigorú ráncokba szedje a homlokát.~ ~- Most 5303 16| volna - aztán egy erélyes rándítással bezárta a pénzszekrény ajtaját.~ ~- 5304 16| volt, - a kisvárosiak ide rándultak ki vasárnap délután, - Micike 5305 1| végigsimogatta a szemével.~ ~Mihály ránézett a képre s az arca szinte 5306 17| pincéjében s hogy a Bábi rántottája után öreg püspökök és reszketőkezü 5307 8| azt hiszem, váratlanul rátaláltál a fiatalságodra, melyet 5308 18| városi fizikus felesége rátért arra az érdekes regénytémára, 5309 8| hajszolni, amit csak az emberek ravaszsága kitalált. Véletlenül tudom 5310 11| fölmelegítette a tudat, hogy ravaszságával két ember boldogságát megmentette. 5311 3| hamutartóba tette.~ ~Mihály ravaszul hunyorított, - pedig óh 5312 6| megtanulja.~ ~Viktor kezet rázott a bátyjával - s két héten 5313 3| néha egy héten keresztül is rázta a hideg, ha a mandulájuk 5314 3| az erdei fák dideregve rázták ágaikat és kék páncélok 5315 13| magukat s borzalmas fogaikat reája meregették. Micike, lázas 5316 2| beteg ekkor, szemének egy rebbenésével, magához intette megdöbbent 5317 6| nagyon hevesen, mert az ilyen redves fa, ha meggyullad, még a 5318 16| pompás tyúkleves kerül a refectorium asztalára. Tudod, hogy sokkal 5319 18| aranyszárnya. Minden butordarab régen megülte a százéves születésnapját, 5320 10| Szegffy Mór legérdekesebb regénye lett volna. Mihály, akinek 5321 12| csak a kölcsönkönyvtári regényeiben olvasott.~ ~A kékszemű, 5322 15| hogy nem hasonlítok a rossz regényeid hősnőihez? - kérdezte halkan 5323 7| dörmögő medvehangjával, regényeket olvasott föl virrasztó kis 5324 8| fejecskéd is megromlott a regényektől? Te is készpénznek veszed, 5325 8| mint valami Jókai-féle regényhős. Mered mondani, hogy kellemetlennek 5326 15| megtépázott.~ ~- Nem kicsikém, nem regényhősnő vagy te, hanem egy szegény, 5327 2| kolostori szobácskájában, mindig regényhősökről álmodott, nagykomolyan megbólintotta 5328 18| olyasmi, ami engem, mint regényírót érdekelhetne? Ha ez a házaspár 5329 18| bennem az író, aki egy jó regénytárgyat többre becsül minden földi 5330 18| felesége rátért arra az érdekes regénytémára, melyet a polgármester már 5331 18| elefántban, hanem egy valóságos regénythémát is, ezt pedig az urak többre 5332 1| lény szerepelt. Aki téli reggeleken, mikor táskájukkal a hátukon 5333 4| az öreg koldúsok viselnek reggelenkint a templom előtt?~ ~Mihály - 5334 12| ha azt nem akarja, hogy reggelre mandulagyuladással ébredjen!~ ~ 5335 18| reszketett a fehér lámpa alatt, régimódi üvegszekrényekből furcsa 5336 17| Tányértalpu pókhálós üvegeket rejteget odalenn a Kék elefánt pincéjében 5337 11| lelkében agyafurt plánumokat rejtegetett. A vén Mihálynak meg volt 5338 11| asszonykától elbúcsúzott.~ ~Micike rejtelmesen vállat vont: oh, egyéb dolog 5339 15| ágyasházát és összezsugorodva rejtette el könyes arcocskáját a 5340 16| alatt istenfélő gondolatok rejtőznek.~ ~- Oh, Mihály, ma se értem, 5341 10| még a háziszolga udvari rekeszét is zárva találta. Hosszú 5342 12| Micikétől, aki még mindig remegve kuporodott össze a fiakker 5343 1| este már a Novotny bácsi remekében vett részt a fiatalok eljegyzési 5344 9| mely végre majd minden reménységét valóra váltja.~ ~Hogy Schuck 5345 15| kinyitotta, mintha valami rémet látna. És karcsú teste ekkor 5346 11| Hogy kerültek a vén ház remetéi a nagyokat fujtató, kőszénfüstös, 5347 17| fiatal feleségét halálra rémíti, épp oly kevéssé érdemel 5348 4| elé, mintha valami ijesztő rémképet látna és ekkor szakasztottan 5349 12| Hogy került ide a fekete rémségek közé, melyek karjaikat mindenünnen 5350 13| csak álmodtam mindazt a rémséget, ami abban a rettenetes 5351 6| kacérkodott vele. Hol van az a rémületes veszedelem, melyről az aggódó 5352 5| lénytől, s a nagy csönd oly réműletesen zúgott, hogy a fejem is 5353 5| fogam is összeverődik a réműlettől. Már két óra hosszat várom, 5354 13| sírban nyugvó édesapján és Renáta nővéren kívül csupán egyetlen 5355 11| végigvezette őket. Micike rendbehozta a haját, csinos zubbonyt 5356 6| megzsarolnának bennünket, ha levélben rendelnénk tőlük kékgálicot és szentjánoskenyeret. 5357 10| Micike, ha vacsora után, rendes szokás szerint, ismét egyedül 5358 12| zsebtükörből gondosan megigazgatta rendetlen frizúráját, azután keresztet 5359 13| sötét szobában, rakosgatott, rendezgetett, a tüzet igazgatta, lábújjhegyen 5360 5| beválasztották a batyúbál rendező bizottságába s rossz néven 5361 4| magában:~ ~- Igen, így van rendjén, hogy a Viktoré legyen, 5362 8| sarkán, meg a hatvani-utcai rendőrkapítányság kapújában, akik katonásan 5363 8| vannak Pesten is ilyen titkos rendőrök?~ ~- Bizonyosan vannak, 5364 11| be van csomagolva és ha rendőrökkel vigyáztatnál rám, még akkor 5365 12| őszinteséggel szegezte a rendőrre, hogy a komor férfiú egyszerre 5366 12| bűntettet követ el, ha a rendőrséget félrevezeti? Húsz éve posztolok 5367 9| nem egyszer baja volt a rendőrséggel és Viktor úr Kőszegi báróval 5368 8| hogy én egyetlen titkos rendőrt se ismerek, én csak nagybajúszú, 5369 1| heti zsebpénzükből, melyről rendszeres könyvet vezettek, hatot 5370 4| vörös keze tizenöt év óta rendszeresen elfagyni szokott. De Mihály 5371 3| sírjában, ha az ötvenéves rendtől eltérni merészkednénk.~ ~ 5372 7| számvetést próbált csinálni a rengeteg költségről, amibe tékozló 5373 3| cserfahasábokról, melyek a Bakony rengetegeiből jöttek ide, hogy a Takácsyék 5374 8| völgyekből a havasok levegőjébe repüljön.~ ~- Azt akarod mondani, 5375 9| pusztul. Mindazonáltal jó lesz résen lenni; a tudósok följegyzései 5376 2| miközben szemmellátható respektussal nézte a Viktor császárkabátját 5377 7| cipőjében csak félve és restelkedve lépett, s a hímzett, finom 5378 7| medve-életében még sohasem volt része. Mihály ilyenkor úgy érezte, 5379 17| pillantása nyomán még a részegség ködén át is a lelkükbe suhant, 5380 6| fogsz bevásárolni az üzlet részére? Hiszen attól tartok, hogy 5381 17| rántottája után öreg püspökök és reszketőkezü érsekek is meg szokták nyalni 5382 15| öreg Bábinak, aki az ebéd részletei iránt érdeklődött, oly fölényesen 5383 9| egyidejűleg, - a Schuck úr részletes levele is szerencsésen megérkezett 5384 1| Novotny bácsi remekében vett részt a fiatalok eljegyzési ünnepén. 5385 7| még a macskái és kutyái is résztvettek, míg Mihály, aki a természettől 5386 14| kályhát, meg a takarékpénztári részvények osztalékát. Meg a meleg 5387 18| hitte, hogy az író ma is retket és fekete kenyeret ebédel, 5388 9| fölajánlott pezsgőspalack révén csakhamar kibékül a legharagosabb 5389 18| az impressziót, hogy az ő révükön fogom megírni életem chef 5390 7| a tűzre, mely a kályha rézajtaján belül piroslott, a halványsárga 5391 7| lobogtak és sisteregtek a rézajtó mögött; s Mihály nehézkes 5392 2| szívták magukba a rózsák és a rezedák illatát. Az idíllt csak 5393 1| reggel örökre búcsút mondott rézedényeinek s engedelmesen odafeküdt 5394 16| mindig nagy véleménye volt a rézgálicról. Te valóban azt hitted, 5395 18| kék hegyeket s a várbeli rezidenciában most is tipegve jár a szentéletű 5396 18| a szállást még a püspöki rezidenciánál is különbnek tartottuk. 5397 4| teherhordó rabszolgák csöndes rezignációjával mondta magában:~ ~- Igen, 5398 12| házakon; a szélben öreg rézkakasok csikorogtak és a folyam 5399 4| óriásokkal, akik csillogó rézkürtöket fújtak s piruló, huncut, 5400 4| arcával elmerülve hajolt rézsarkos üzleti könyvei fölé.~ ~- 5401 3| bútor-aggastyánok közé.~ ~A subládok rézverete előtt, egy szürke délután, 5402 16| megengedi véletlenül a rheumád, hogy egy hosszú gyalogsétát 5403 3| drága terítőcskék kerültek rheumás tagjaikra s a ripsz-divánok, 5404 10| valaha, hogy vagyont gyűjt és rheumásan fog valaha nyögdécselni 5405 1| éjszakát s a vén elefánt riadtan nyitotta föl apró kőszemeit, 5406 1| hajnaltájt éjjeli zenével riasztotta föl álmukból a divatban 5407 10| sokat nyomott a latban, ridegen elutasított minden kölcsönkérőt; 5408 5| makrancos gyermeket álomba ringatják?~ ~Mihály kissé ostobán 5409 16| elveszítettem a magamét, hiába ringatták bölcsőmet abban a házban, 5410 3| kerültek rheumás tagjaikra s a ripsz-divánok, melyeken porrá lett nagymamák 5411 1| helyet foglalt egy öreg ripszkarosszékben, melyben néhai édesapja 5412 1| a fiatalabb örökös mind ritkábban jelent meg a családi asztalnál; 5413 9| Mihály ezután rögtön a rizses báláknak és a festékes hordóknak 5414 6| szabad időmet itt töltöttem rizseszsákok és a héringes hordók között. 5415 3| szereti a sült csirkét és a rizskásás kochot, még pedig finom 5416 3| fogunk ebédre készíteni és rizskochot baracklekvárral, hogy az 5417 17| Az üvegajtó most nagy robajjal fölnyilt s az ebédlő küszöbén 5418 17| vagy, egy reggeltől-estig robotoló, fantáziátlan kalmár lélek 5419 9| is megtörtént vele, hogy rövidesen az ajtó elé tették; Viktor 5420 9| veszített, melyek egy részét rövidlejáratú váltóval törlesztette. A 5421 2| hogy férfivé serdűlt; a rövidruhás leányka szavai, kezének 5422 12| ült, céklavörös férfiak és rövidszoknyás leányok közt, az asztal 5423 7| kitörni készülő ásítási rohamait hősiesen leküzdötte; máskor 5424 15| Mihály késő éjjel az üzletbe rohan.~ ~A csillámló fehérséget, 5425 18| fekete kenyeret ebédel, rojtos kézelőt visel, s ágyra jár 5426 6| sógorasszonyodat mulattasd, - mondta a rókabundájába burkolt Viktor, aki szokatlanul 5427 12| a pásztorleányok, kurta rokolyáikban, kijöttek a sárga ház ebédlőjéből 5428 6| mintha legalább is egy kedves rokona halálhírét hozta volna. 5429 18| nevelte föl, akik egyedüli rokonai voltak a földön. Viktor, 5430 16| magamban mindazt, amit te, rokoni szereteteddel, elmondhatnád 5431 1| gazdag árvalány volt, közeli rokonuk a Takácsyaknak, aki ötéves 5432 9| fiatal korában attasé volt a római udvarnál, de később rossz 5433 17| hófehér fiatalságod egy vén romhoz, mely csak az esőben és 5434 15| volt, hogy a világ azonnal romokba omlik körülötte.~ ~De Micike 5435 2| fiatalos féktelenséggel rontott be, mintha állandóan valami 5436 3| Liliputországban a táncot ropják...~ ~Mihálynak, a komoly, 5437 3| selyempárnák terhe alatt roskadoztak. A százéves csészék arany 5438 6| meggyullad, még a száraznál is rosszabb.~ ~- Te is el voltál a maszkabálon, 5439 5| cseléd horkolása; Mihályt ez rosszaló fejcsóválásra ösztönözte, 5440 5| Zsuzsa mesélt nekem, ha rosszat álmodtam és ébren hánykolódtam 5441 9| Hamiskártyásokkal játszik, rosszhírű tanyákon éjjelez és szeretőt 5442 6| fiatal princ leereszkedett a rosszszagú bolthoz: könyveket és számlákat 5443 7| kirándulása kerülhetett.~ ~- Talán Rothschildot raboltad ki öcsém? - szólt 5444 16| öregurasan, tempós lépésekkel rótta Micike mellett a kisváros 5445 5| számsorokat írt a hatalmas könyvek rovataiba; s vastag pápaszeme, mely 5446 3| sohase ragyogtak az őszi rózsa és a krizantémum szirmai. 5447 3| pongyola, melynek övébe sárga rózsabimbó volt tűzve, s egy puha, 5448 2| meglepetésében, leejtette kezéből a rózsabimbót, amit lovagias unokabátyja 5449 16| rideg cellában morzsold a rózsafűzért s csak vasárnap vídulj föl, 5450 2| asszonyok szívták magukba a rózsák és a rezedák illatát. Az 5451 4| felesége szőke hajában pompázó rózsára, a napfényben csillogó üvegneműekre 5452 8| sokkal inkább gondol a kék és rózsaszín szalagjaira, a kolostorbeli 5453 3| falon a régi pasztellek: rózsaszínruhás hölgyecskék tánclépésekben 5454 12| fénylett a festéktől és a rozspor hamvától...~ ~- Gné Freil’ 5455 2| homálya, melyben misztikus rubintcsillagok ragyogtak: mindez valami 5456 12| törpék pislogtak feléje égő rubintszemecskéikkel, az üvegszekrény, melyben 5457 3| kályha kialudni készülő rubintszemét lássa. És két perc múlva 5458 15| utcácskákat végigöntötte. A rubintszemű gnómok, melyek esténkint 5459 6| gondolkodva megvakarta vele ruganyszerű hajfürtjeit.~ ~- Édes öcsém, 5460 1| hetvenéves koráig mindig egyszínű ruhában járt, télen-nyáron ötkor 5461 16| hagyott; a legcsinosabb ruháit hordta, édesen asszonyos 5462 16| tanyázik. A Micike világos ruhája, mosolygó buzavirág szeme 5463 18| kifehérlettek a dekolletált ruhájából.~ ~- Óh, dehogy, nem volt 5464 10| állt a sarokban, a régi ruhák félelmetes alakot öltöttek 5465 15| ajtaján és Micike világos ruhákban és szellőtől fölborzolt 5466 14| évig lehet viselni egyetlen ruhát, meg a bőrujjasodat, az 5467 1| templomtér házai közé. A sáfrány, a petroleum, a fejetlen 5468 8| látszott hízelgőnek a fiatal sáfrány-hercegre.~ ~Viktor idegesen vállat 5469 14| bűnös nagykereskedőkre, akik sáfrányeladás helyett céda asszonyok társaságában 5470 11| szállodában azonban a portás sajnálkozó arckifejezéssel fogadta:~ ~- 5471 1| szalonkabátodat. Vagy ha nem sajnálod a pénzt, hát csináltass 5472 2| vert és egy héringet is sajnált volna elfogyasztani, mivel 5473 8| boltba, mert a legyeket is sajnálta, e pillanatban az az érzése 5474 18| régi, megsárgult csipkék sápadoztak egy antik szofa vánkosain. 5475 2| ment, szinte a boldogságtól sápadozva, ismételte magában:~ ~- 5476 8| ki a vonathoz; a gyermek sápadtan és szótlanul járt a néma 5477 4| ezzel a rettentő, ernyős sapkával, amilyet az öreg koldúsok 5478 17| kapaszkodott meg az abrosz sarkába, Mihály pedig harciasan 5479 8| rendőröket láttam a kerepesi-út sarkán, meg a hatvani-utcai rendőrkapítányság 5480 12| is, aki tudvalevőleg egy sárkánnyal viaskodott.~ ~- Szolgálatjára. 5481 10| ösztövér kísértetként állt a sarokban, a régi ruhák félelmetes 5482 17| mértföldnyire járna a piszkos sártól, melyben az emberek földi 5483 8| tagjaimat, mint ahogy a sasnak is szüksége van rá, hogy 5484 6| körszakálláról és a geniális sasorráról, ami az összes pesti asszonyokat 5485 12| volt, hogy a bakon maga a sátán ül, aki mindig messzebb 5486 16| végig, mintha magától a sátántól származott volna, még délelőtt 5487 1| emlékezetében. Puritán, kissé savanyú, de feltétlen tiszteletreméltó 5488 16| háznál, mely voltakép egy schönbrunni mintára épített majorság 5489 9| ban, aztán átsietett a Sebestyén-téri „Török császár”-ba, melynek 5490 6| harmadnap levél jött, csak sebtíben írt, mert a bevásárlás nagyon 5491 10| igazságtalanul belekötött a segédeibe s egy őszhajú háziszolgának, 5492 7| jobban jösz ki, mintha a segédeid fizetését fölemelnéd!~ ~ 5493 11| sohase hagyott el, most is a segítségemre lesz abban, hogy minden 5494 10| könnyelműségre, hogy idegen pénzzel segítsenek magukon.~ ~- Mi történt 5495 17| bizonytalan hangon, mely sehogyse hasonlított a megszokott, 5496 6| szentjánoskenyér ezidőszerint sehol sincs raktáron s így kénytelen 5497 4| elhagyatott pusztaságokon seholse lehet nő, aki ehhez az egyetlenhez 5498 7| Mihálynak rossz sejtelmei vannak.~ ~A fiatal cégfőnök 5499 8| Bodzafa-utcába.~ ~Csakugyan a rossz sejtelmek megvalósulását jelentette-e, 5500 7| egyszerre valami különös sejtés derengett benne az emberi 5501 15| fájdalmas és titkos könyeket sejtető mélység, aminőt csak a boldogtalan 5502 8| fölött a magasságos egeket sejtette, s egy önkéntelen mozdulattal 5503 9| barátomuram most már alkalmasint sejti, - itt tölti minden estéjét 5504 3| között kóborol, szellős selyem-szandáljában beköltözött a picike szobákba, 5505 4| életének ezek a kecses kis selyemcicák az ékességei, hogy nélkülük 5506 3| szőnyegre kuporodó, drága kis selyemcicát nézve, aki néha álmosan 5507 15| aranyszálait, melyek egy selyemgomolyag puhaságával cirógatták körül 5508 9| művésznők is mutogatják selyemharisnyás bokájukat; itt lép föl esténkint 5509 1| családi asztalnál; zsakettben, selyemnyakkendősen vacsorált az Arany korona 5510 4| ez a színes és gyönyörű selyempille kifejlődött. Mihály unta 5511 3| esővíz és a háztetőkre fehér selyemszövet borult, melyből kémlelődő 5512 3| elcsendesült szobára; a selyemuszályos királynő, a nyájukat terelő 5513 3| két szőke apród a hatrőfös selyemuszályukat felemelte. És a muzsikáló 5514 10| kivillant karcsú zubbonya selyméből. Szőke haja szinte megperzselődött 5515 9| tündöklő parketten, ahol selymekbe és csipkékbe öltözött lányok 5516 7| sárga ház úrnőjét. Viktor selymeket hozott a pesti belvárosból 5517 11| erélyesebb zörgetésre se támadt semmiféle visszhang. Mihály ekkor 5518 4| kamaszfiúhoz hasonlított, semmint egy tiszteletreméltó, felnőtt 5519 12| hócsillagocskák szétoszlottak a semmiségbe.~ ~- Hát hova akar menni, 5520 14| szőrnyetegnek tartasz engem, aki semmivel se jobb, mint azok a céda 5521 9| munka után megtértél?~ ~Senkise szólt, odakünn egy teremtett 5522 7| komoly és ideges volt, senkit se lepett meg ajándékkal, 5523 2| komoly és szorgalmas leánynyá serdült, aki vakon hitt a jó apácák 5524 2| most érezte, hogy férfivé serdűlt; a rövidruhás leányka szavai, 5525 11| az ászokszagú udvaron egy sereg fuvaroskocsi közt végigvezette 5526 3| ki az elpihent kémények serege. Az éjszakai hideg megcsapta 5527 16| szellőző úrikisasszonyok seregével. A hangos esti korzó azonban 5528 16| Séta az erdei házhoz.~ ~A rézgálic 5529 8| mesevilága, mint magányos sétája az erdőben, mint legkedvesebb 5530 16| miközben egy percig megállott sétájában, hogy tűnődő sógorán végignézzen.~ ~ 5531 16| öntudatától. Mihály most egy sétáló püspökre vagy egy meditáló 5532 1| pedig, ezüstbotját lóbálva, sétált végig a járókelőktől népes 5533 2| komorarcú penzionátusok sétáltak. Odabenn, a pompás földszintes 5534 9| vagy a „Fehér hattyú” körül settenkedett, hogy az ügyetlen vidékieknek 5535 6| meghülj a hideg estéken! Meleg shawl nélkül ne mozdulj ki a szállodából 5536 9| szóban forgó férfiútól és sietek továbbítani az adatokat, 5537 1| öreg cseléd, aki valamikor sihederlánykép került a házba, bóbiskolt 5538 7| Micike boldogan tapsolt és sihederlányosan körültáncolta maszkának 5539 18| fölolvasás meglehetősen sikerült, kedvesen, bár némi óvatossággal 5540 7| szája padlását, de Mihály siket volt a hőfok iránt; mosolygott 5541 12| Micike előtt mindez valami siketítő és félelmes kaoszba folyt 5542 7| topánkából, mely hangtalanul siklik ide-oda a szőnyeg pálmáin, 5543 7| napvilágra, amelyek boldog sikoltozásokra ösztönözték a kicsike sárga 5544 17| a helyén, most egyszerre sikoltva föl nem ugrik.~ ~- Mihály, 5545 12| külvárosok felé. Az utca síkos volt és a ködtengerben elveszett 5546 12| özönvízen, végeláthatatlan síkságokon, kisérteties temetőkön halad 5547 11| csak alig oszlatta szét a silány petróleumlámpa világa, mely 5548 4| fiatal hadnagyéhoz hasonló síma arcával elmerülve hajolt 5549 7| karácsonyesték melegségével simogatja végig az örömtelen vén legények 5550 15| érdeklődött, oly fölényesen símogatta meg az arcát, mint a csillaghímes 5551 13| buksi fejéhez ráncos főkötő símul, az övében nagy kulcscsomó 5552 11| maradtak el mellettük a sínek mellett és a kőszénfüst 5553 16| furcsán hangzik is, lelketlen sipisták kezébe kerültem, akik minden 5554 12| egy öregember, ezüstbojtos sipkában, nagy tubákos szelencét 5555 11| részét, mely nehéz prémes sipkája alól kilátszott s akkorát 5556 13| beduin, aki aranybojtos sipkát és törökös kaftánt visel, 5557 8| Lecocq úr titoktartó, mint a sír s inkább százszor kerékbe 5558 11| házba és egész életedben síratni fogod, hogy a süldőlány 5559 1| nehéz márványlapra, mely a sírbolt bejáratát eltakarta; s a 5560 1| gazdája végre beköltözött a sírboltba, melyet aggodalmas gonddal 5561 1| kizarándokoltak a családi sírbolthoz, ahol a vastagnyaku, vén 5562 17| Még a meghalt édesapám sírjához se mernék elmenni többé, 5563 15| önzetlen háziállat volt, aki sírjáig zúgolódás nélkül cipelte 5564 3| halottak megmozdulnának sírjukban? Az elköltözött lelkek nem 5565 15| menyecske volt! Oh istenkém, de sírnivalóan furcsa lesz, ha ez a gyereklány 5566 9| tudsz, nyugodtan fekszel-e sírodban, ahova félszázados, nehéz 5567 7| őserdőcskék lobogtak és sisteregtek a rézajtó mögött; s Mihály 5568 13| üveget szorongatja, melyből a sivító pólyások a langyos tejecskét 5569 4| az asztalkendő morzsáit söpörgette.~ ~Mihály leoldotta nyakáról 5570 11| ment föl a „Fehér farkas” sörszagú lépcsőin és halkan megkopogtatta 5571 4| szájukból a pipájukat - sötétkék kabátban és fehér gallérban 5572 16| vázában korai ibolyabokréta sötétlett, a muzsikáló óra élénken 5573 16| szélén már zöldelő bokrok sötétlettek és ujraéledt fák nyújtogatták 5574 9| Kristóf szobor alól leste a sötétségből kibukkanó tolvajok és gyilkosok 5575 16| barátságos lámpa ég és az éjszaka sötétsége oly lágyan borul fölém, 5576 16| beleolvadt a leszálló éjszaka sötétségébe. A kisváros már elpihent, 5577 17| megdermedve és borzongva gondolt a sötétségre, mely porrálett öregein 5578 18| egyik pauzánál odasurrant a sógorához.~ ~- Viktor, - mondta halkan 5579 16| megállott sétájában, hogy tűnődő sógorán végignézzen.~ ~Mihály behúnyta 5580 6| gondod legyen rá, hogy a sógorasszonyodat mulattasd, - mondta a rókabundájába 5581 8| estékért, melyeket szép sógornéjával kettesben töltött el, az 5582 4| fölemelte a szemét, hogy a sógornőjére egy hirtelen pillantást 5583 3| a sötétségbe, egy öreges sóhajjal végződő ásításba tört ki 5584 6| aztán, egy szivettépő sóhajtás után, feltipegett a keskeny 5585 8| fehér lángot nézné, holott sok-sok mértföldnyire járt innen, 5586 5| Kék elefánt is szakított sokhónapos kényelmével; a homályos 5587 18| olvas ujságot, de a huszadik sornál elalszik s harmincéves korában 5588 1| megszokott háziállatjaik közé sorozták a fűszerüzlet kék elefántját.~ ~ 5589 11| kereskedőkkel; öreg este volt és már sorra fölgyújtották a gázlámpákat, 5590 6| az idegenben járó öcséd sorsa? Meggondoltad, hány különböző 5591 2| a legendák asszonyainak sorsára jusson. Micike földi asszonynyá 5592 16| okom volna nekem, hogy a sorsom ellen panaszkodjam? Meg 5593 10| de nem nyugodnám meg a sorsomban és talán kísértetként járnék 5594 9| kisasszony, akinek „Mein Stammbuch” című számát tomboló és 5595 7| arcodhoz milyen pompás és stilszerű ez a keleti köntös! Ilyen 5596 3| József császár-korabeli subládákon s a sötét tölgyfa-kredencen, 5597 7| kábító akácillatok ömlöttek a subládokra és pohárszékekre, melyeknek 5598 12| kibontakoztak előtte...~ ~- Suchen’s wen? - kérdezte most egy 5599 12| sűrű fátyol takart, mint a Sue Jenő párisi hősnőiét, akik 5600 10| az ablakmélyedésben és a süket szakácsnő haragosan bóbiskolt 5601 11| életedben síratni fogod, hogy a süldőlány fejeddel ilyen ostobaságra 5602 16| hihette volna, hogy egy süldőlányt lát, akit jámbor gyóntatója 5603 17| valahol a levendulaillatos, sültalmaszagú multakban, amikor az édesapja 5604 11| megrakott hajója a tengerbe sülyedt volna. A hajnali homályt 5605 15| csillogott és könyveibe sülyesztett tekintetét akkor se emelte 5606 3| eltüntek egy titokzatos sülyesztőben s szőke, aranyos, jókedvű 5607 4| pongyolaruha fontoskodva sürgölődött a fehér asztal körül, elégedett 5608 12| Viktor urat keresem, aki sürgönylevelet küldött értem, hogy a legelső 5609 13| kiváncsi nap a szemedbe süssön!~ ~Mihály lebocsátotta a 5610 2| Egy-kettő, lássatok hozzá a sütéshez-főzéshez, mert nem akarom, hogy a 5611 10| is lehet, hogy almát fog sütni egyszer az unokáinak, de 5612 11| most összeszedte, ami kis sütnivalója volt és igyekezett okosan 5613 12| lábainál; tegnap még félénken sütötte le a szemét, ha az öreg 5614 17| tört ki, de egy ösztönszerü sugallat, mely az öreg Mihály pillantása 5615 16| álma fölött virraszt a nap sugarában és az éjszaka sötétjében. 5616 14| most melegen megvillant és sugaraival hízelkedve körülsímogatta 5617 8| és jószívű ostobaságokat súgott a fülébe; és Micike, fuldokló 5618 2| virrasztott.~ ~- Vigyázz rá, - súgta kínosan, miközben beteg 5619 14| ezelőtt - még tejfelesszájú suhanc voltál, öreg Mihály!~ ~A 5620 12| párisi hősnőiét, akik lopva suhannak a titokzatos külvárosok 5621 18| melybe a vonat is csak súlyos nehézségek után bír eljutni, 5622 8| megszabadítani attól az ezermázsás súlytól, ami a szívemre nehezedik.~ ~- 5623 11| mely egy darabig izgatottan sűrgölődött az ebédlő nippjei között, 5624 3| cipő, mely egérke módjára surrant ide-oda a csodálkozó bútorok 5625 8| csupán: Viktor most már sűrűbben eltávozott a „Kék elefánt” 5626 13| Itthon vagyok? - kérdezte susogva, miközben a könyökére dőlve 5627 17| lábujjhegyen lopózik és a suttogást is visszafojtja, - hiszen 5628 5| Mihály! - mondta egy suttogó hang, mely valami megijedt 5629 8| lángba borult és a hangja suttogóvá lett, mintha maga is valami 5630 9| ebédlő felé besurrant, Micike suttogva megkérdezte a sötét folyosón:~ ~- 5631 12| tekintélyes mexikói szakálla szabadon hagyott.~ ~- Igen, csakhogy 5632 1| ünnepnapokon, ha a jó nővérek szabadságot adtak neki, Viktor volt 5633 13| a rossz szellemek rájuk szabadulnak!~ ~Micike tágranyílt szemmel 5634 11| hosszú perceire, a bőre szabott vörös pongyolára, mely egy 5635 9| haragban volt a fűszeressel, a szabóval és a háziúrral, a cipőjét 5636 4| hordókat, nehogy a kellemetlen szag megérezzék rajta?~ ~Micike 5637 17| mellett, mint a sült alma szagát vagy a levendulaillatot, 5638 12| egy ugrással, mely a vért szagolt tigrisre vagy párdúcra emlékeztetett, 5639 10| fölött mindeddig nyomtalanul száguldottak el az élet viharai s aki 5640 10| lázam volt és egész éjjel száguldozó bikákról álmodtam. És most, 5641 10| fölött, megvadult szél-úrfiak száguldtak tova az éjszaka sötétségében. 5642 3| mosolyogva, szivarral a szájában, ült a virágos asztal fején, 5643 9| melylyel egy tucat éhes szájat betömött naponkint? A jó 5644 3| baracklekvárral, hogy az uracskám a száját is megnyalja utána. A jó 5645 17| is meg szokták nyalni a szájuk szélét. Oh, vén havasi medve, 5646 4| meglepetésükben, majdnem kiejtették szájukból a pipájukat - sötétkék kabátban 5647 16| viselni, hogy a haragos vén szakácsnőknek imponáljanak vele. Micike 5648 8| néha szóba állt az öreg szakácsnővel s alkonyattájt, kézimunkájával 5649 11| Hangos hídak és ijesztő szakadékok, magányos lámpák és hóval 5650 13| úgy érezte, hogy mázsás kő szakadt le a szivéről.~ ~Micike 5651 12| melyet tekintélyes mexikói szakálla szabadon hagyott.~ ~- Igen, 5652 17| is az maradsz, ha fehér szakállad a ferdesarkú cipődig ér! 5653 8| mennél, te szegény, ha üzleti szakértelmemet örökre nélkülöznöd kellene? 5654 6| egyáltalában nem tette a szakértelmes üzletember benyomását.~ ~- 5655 13| titkos tanácsossággal, aztán szakértelmesen megigazgatta a Micike fejealját ( 5656 3| istenkém! Hát maga, lelkecském, szakítani akar a régi szokásokkal?~ ~- 5657 1| méltóságteljes ásítással szakította meg a nyugodt emésztés csöndjét; 5658 8| gondol a kék és rózsaszín szalagjaira, a kolostorbeli táncórákra 5659 2| megsímogatta a világoskék szalagot, mely a szép gyermek szőke 5660 4| hogy minden vére a fejébe száll; és lassújáratú fantáziája 5661 18| biedermeyer-hangulatokat, ezt a szállást még a püspöki rezidenciánál 5662 7| útipénzt vagy a fűszeres ládák szállítását. Igy mindenestre sokkal 5663 6| ahol bátyja éppen a vasúti szállítólevelek tételeit vizsgálgatta.~ ~- 5664 11| egyszerű lakóit a pályaházba szállította. Micike ugyan hallani se 5665 16| egy Takácsy fejére szégyen szálljon. A becsületes szívedre bízom 5666 11| beálltával visszatér a budai szállodába.~ ~- Nem fogsz addig unatkozni, 5667 6| shawl nélkül ne mozdulj ki a szállodából s tiz órakor okvetlen az 5668 6| Viktor hűtlen lett a budai szállodához s a fínom Angol királynő-be 5669 11| módjára fog ma lefeküdni szállodai szobájában s boldogan, de 5670 9| végre, némileg tántorogva, a szállodájába megérkezik...~ ~Kegyed előtt, 5671 18| Kék elefánt-ba.~ ~- Ez egy szállodának a neve? - kérdeztem közömbösen, 5672 11| szívükre...~ ~- Oh, földre szállott ártatlanság, miért fáradnál 5673 3| komódok, kashmirburkolatos szalondívánok és aranyszélű porcelláncsészék 5674 1| Mihálynak a hálószobája, a szalonja és a fogadóterme volt.~ ~- 5675 1| ki addig tisztességesen a szalonkabátodat. Vagy ha nem sajnálod a 5676 8| gazdag ember sohase fog szalonnát lopni a hentesboltban és 5677 8| kapújában, akik katonásan szalutálnak, ha a Thaisz főkapítány 5678 6| fejbólintva szólott, miközben szalvétából szerkesztett, hatalmas nyuszifülei 5679 4| legényhez, aki gallérjába gyűrt szalvétájával inkább egy szögletes kamaszfiúhoz 5680 9| iszik s tallérokat dob a szalvétás tányérba, melyet a rövidrokolyás 5681 4| Mihály leoldotta nyakáról a szalvétát és sóhajtva kelt föl a karosszékből, 5682 1| sietve kanalazta levesét a szalvétával megterített hátsó pulton, 5683 9| akinek „Mein Stammbuch” című számát tomboló és mennydörgésszerű 5684 9| városi magisztrátus nagy számban gyújtat föl a korhelyek 5685 6| rosszszagú bolthoz: könyveket és számlákat tanulmányozott, tűnődve 5686 5| pillantást vetett a muzsikáló óra számlapjára, melynek mutatója már a 5687 4| hanem szorgoskodva tovább számolt a nagy könyvben, Viktor 5688 11| létedre, az urad nyomát? Számoltál azokkal a veszedelmekkel, 5689 5| hósivatagában. Selmeczy végtelen számsorokat írt a hatalmas könyvek rovataiba; 5690 11| hideg szobát nyitott ki a számukra, miután az ászokszagú udvaron 5691 11| varázslatra eltűnt előlük s a két száműzött vándor ismét ott ült a virágos 5692 3| illatát egy reggel végképp száműzte a gyöngyvirág illata, mely 5693 7| édesapja, titokban gyors számvetést próbált csinálni a rengeteg 5694 16| előkészit. De az ismeretlen szánalmasan tévedett volna; mert Micike 5695 6| elárulta, hogy csakugyan szánalomraméltó mártirnak tartja magát. 5696 16| idején se, hiszen a jó isten szándékait, az időjárásra nézve, sohasem 5697 6| üzletember benyomását.~ ~- Az a szándékod, hogy te fogsz bevásárolni 5698 11| földön, amely az eltökélt szándékomtól eltérítene...~ ~Mihály most 5699 16| aki csak rövid három napot szándékozott távol tölteni a Kék elefánt-tól, 5700 4| csilingeltek a tovasuhanó szánkók és itt, a finom kis fészekben, 5701 2| gondolsz, el tudnád magadat szánni arra, hogy az életedet megoszd 5702 8| gyalogsétára is nehezebben szánta el magát, mint Viktor a 5703 16| Szótlanul végigmentek az alvó szántóföldeken és az erdei ház lassanként 5704 16| kiértek a házak közül a szántóföldekre, melyeknek szélén már zöldelő 5705 6| fa, ha meggyullad, még a száraznál is rosszabb.~ ~- Te is el 5706 16| mintha magától a sátántól származott volna, még délelőtt postára 5707 3| empire-sas terjesztette szét szárnyait, hajszálfinom és csodaszövésű 5708 15| teremtés a rettentő orkán szárnycsapásai elől elbújhatna.~ ~- Nana... 5709 10| mintha az élet, rettentő szárnycsapásaival, egyszerre verdesni kezdené 5710 5| egzotikus illatáramlatok keltek szárnyra, melyek sűrű gomolyagban 5711 10| takarékpénztárban, ahol szava sokat nyomott a latban, 5712 17| el veled, hogy neked is szavad van a Takácsy-házban? Háziszolgának 5713 16| s akkor is vakon bízik a szavadban, ha csak a szomorú igazságot 5714 2| serdűlt; a rövidruhás leányka szavai, kezének meleg bársonya, 5715 10| nem hisz az álnok sógor szavaiban.~ ~- Rossz Mihály, nem mondasz 5716 16| egy nagy templomhajóban a szavaira. - Az élet csak komoly kötelességekből 5717 9| képzeletbeli személyhez intézve szavait, halkan így szólott az éjszaka 5718 18| elfogadta. A polgármester ékes szavakban felköszöntött, annak a reményének 5719 15| képes rá, hogy értelmes szavakkal válaszoljon. Mihály egyáltalában 5720 8| lehet Micikével, hogy a szavát hallhatja, hogy zajtalan 5721 18| bűneik alól feloldja őket. Századévek óta jóformán semmi se változott 5722 14| Szentgyörgynapkor töltötted be századik évedet és hogy a nagy Napoleon, 5723 9| bűnlajstrom, melyet a híres és százkezű Kovacsóczy kiderített:~ ~ 5724 6| különben a Vigadóban is százszámra akad, ahol mostanában a 5725 10| hangjai valaha a sírbatért Szebenyi-nemzetségeket a bóbiskálásukból fölébresztették. 5726 11| tisztességes férj lesz és a kicsike Szebenyiek hancurozva fognak játszani 5727 11| jártak mindketten e hangos, szedett-vetett népségtől s képzeletük a 5728 13| egyszerre szigorú ráncokba szedje a homlokát.~ ~- Most megfogod 5729 15| fekete karikák táncoltak; de szédületében is érezte a hozzásímuló 5730 4| igazságosnak találta, hogy ez a szédületes boldogság az öcscsének jutott 5731 15| forróvá perzselte. Mihály szédült és értelmetlen szavakat 5732 12| egyetlen szót se - hanem szédülve kitámolygott a levegőre 5733 5| eltűntek az udvar prémmel szegélyezett podgyászos szekerei között, 5734 12| vizet sárga tűzpontocskák szegélyezték és zöld meg piros hajólámpások 5735 2| feleségéhez:~ ~- Az öcséd a szegények házában fog meghalni, - 5736 10| némaságban, mely életének e szegényes szigetén körülvette. Eddig 5737 8| gondolkodnék, szeme a lámpára szegeződött, mintha a szelid fehér lángot 5738 6| szinte elképedt bámulattal szegeződtek elegáns öcscsére, aki térdére 5739 10| vasúti menetrendet, mintha a Szegffy Mór legérdekesebb regénye 5740 4| pirospozsgás szakácsnő, aki szegfűszegért jött be a boltba s őt kacérkodva 5741 14| a szentjánoskenyeret, a szegfűszeget, meg a falusi boltosaidat 5742 11| lobogott s mely körül édes és szegfűszegre emlékeztető illatok kóvályogtak 5743 6| én nem fogom a kedvedet szegni, ha a becsületes érzésed 5744 12| kárpítjaiba. Valaki melléje szegődött és édes kis babynak szólította; 5745 8| nyakát gondolkodva hátra szegte a kaftán kék gallérjára, 5746 14| harminckétéves vagy? Menj, szégyeld magadat, öreg Mihály, hogy 5747 16| hogy egy Takácsy fejére szégyen szálljon. A becsületes szívedre 5748 15| mondta végre halkan és szégyenlősen és lesütött szemmel, mintha 5749 2| akarom, hogy a barátaim előtt szégyent valljak...~ ~Az állandó 5750 11| pongyola hevert hanyagul a szék támláján. Az asztalon azonban 5751 18| szine évszázados templomi székekre emlékeztetett, hajporos 5752 1| tiszteletreméltó helyiségekben székel. A kék elefánt az ósdi erkölcsök, 5753 5| szegélyezett podgyászos szekerei között, Selmeczy csizmái 5754 7| baktatott ki a falusi boltosok szekereihez, - este azonban magára vette 5755 3| a forgatható kis fehér székre, melyen egy hófehér tündérkisasszony 5756 11| év óta porosan állott a szekrény tetején; és a nedves hajnali 5757 3| lenge táncba fog az üveges szekrényben s a kecses pásztorok és 5758 11| asztal mellett, az üveges szekrények között, melyekben aranysubás 5759 14| teát készített az éjjeli szekrényére, aztán az ajkára tett mutatóújjal 5760 10| háztető fölött, megvadult szél-úrfiak száguldtak tova az éjszaka 5761 12| kísérteteknek nézte és a szélből, az esőcsatorna zúgásából 5762 13| vonaglani kezdett a szája széle, a teste megremegett s dideregve 5763 12| ezüstbojtos sipkában, nagy tubákos szelencét tartott a vendégek orra 5764 17| szokták nyalni a szájuk szélét. Oh, vén havasi medve, vajjon 5765 1| Az öreg Takácsy János szelleme mikor a Kék elefánt gazdája 5766 15| Micike világos ruhákban és szellőtől fölborzolt hajjal állt az 5767 16| a penzionátusokkal és a szellőző úrikisasszonyok seregével. 5768 17| omlott, mintha hirtelen szélütés érte volna. Monoklija leesett 5769 3| nagy, örökké csodálkozó kék szem ragyogott, tanyát ütött 5770 11| legnagyobb szerencsétlenséggel is szembe fogok nézni, ha a jó isten 5771 2| lakkcipőt hordott, merészen szembemosolygott a piacon korzózó szép asszonyokkal 5772 13| nehogy a kiváncsi nap a szemedbe süssön!~ ~Mihály lebocsátotta 5773 17| és a Mihály vérbenforgó szemeiből következtetve, alkalmasint 5774 16| nyolcvan éve után - a testi szemeidet lehunyod valamikor!”~ ~Mihály, 5775 11| ijesztően meghazudtolja a szelid szemek tekintetét s egy éjszaka 5776 8| hiszen az Erkölcs, a te személyedben, kivont pallossal őrködik 5777 9| holttestét fölfedezte s személyes dicséretet kapott ezért 5778 18| pedig tipikus példányát személyesítette meg a jól táplált és gondok 5779 9| aztán egy képzeletbeli személyhez intézve szavait, halkan 5780 11| ha tizkor lefekszel s a személyzetnek is meghagyod, hogy ne fecsegjen 5781 2| tartott; a beteg ekkor, szemének egy rebbenésével, magához 5782 13| és Micike láztól zavaros szemére most ismét véres köd borult, 5783 10| a pesti nagykereskedők szemérmetlenül emelik a fűszerszámok árát, 5784 17| volna. Monoklija leesett szeméről és egész nagyságában végigvágódott 5785 16| forintot, délben pedig jámbor szemforgatással tett említést Micikének 5786 6| tréfálkozó vén legényt, aki szemforgató gourmand módjára engedte 5787 6| darabig csak mint csöndes szemlélő járt-kelt a „Kék elefánt” 5788 1| hogy régi házatája fölött szemlét tartson.~ ~Az aszaltszilva-formáju 5789 2| kérdezte elképedve, miközben szemmellátható respektussal nézte a Viktor 5790 18| frakkom, hófehér plasztronom szemmelláthatólag megzavarta kissé hitében, 5791 8| komor külseje és bozontos szemöldöke dacára egy egérke szenvedését 5792 3| hogy mindjárt leragad a szempillád! - mondta most a fiatal 5793 14| tiz órakor leragadnak a szempillái, mint például most is, amikor 5794 14| hangjaira este kilenckor a szempilláid lezárulnak. Meg a régi posztót, 5795 13| már lebocsátkozott volna a szempilláira. Pedig Micike ébren volt 5796 11| oly módon bocsátotta le szempilláit, mintha valami ájtatos reggeli 5797 14| de késedelméért nem érte szemrehányás; Mihály megfontolt fejbólintással 5798 1| nehogy a bátyja unalmas szemrehányásait hallania kelljen. És ha 5799 18| éttermében, ahol néhány szemrevaló asszony is megjelent, sőt 5800 1| ugyancsak tágra nyitották a szemüket a különös szinjáték láttára, 5801 3| királyasszonyok finoman szemükhöz tartották a lorgnette-jüket, 5802 6| bizonyos vagyok. A hamburgi szenátor csak a tanácsülésre megy 5803 6| életben mint császárkabátos szenátorok szerepelnek, de amellett 5804 16| neveznek és hogy te, aki nekem szenteled az életedet, idegen vagy 5805 6| minden idődet az üzletnek szentelheted.~ ~Az öreg Mihály vízszínű 5806 8| ezt a drága, és finom kis szentet se kimélte, de valami ösztön, 5807 4| Harmincegy múltam az idei Szentgyörgykor. Öt évvel vagyok öregebb, 5808 14| csakugyan igaz lenne, hogy Szentgyörgynapkor töltötted be századik évedet 5809 10| lassankint eltűnt minden szentimentális lágyság, nedves, puha gyermekajka 5810 6| Mihály bátyám: kékgálic és szentjánoskenyér ezidőszerint sehol sincs 5811 3| mozdulatlan volt, mint a szentjánoskenyérrel telt zsákok, melyek a hátulsó 5812 2| boldogan babusgatta a csinos szentképecskét, melyet egy jó nővér adott 5813 2| a zárdába, ahol ünnepies szentképek, sápadt asszonyok és jól 5814 10| férfi szemével, hiszen félig szentnek, félig ártatlan gyermeknek 5815 3| semmitse szólt: a beszéd szentségtörésnek tetszett volna előtte, mely 5816 2| gyermeket megihlette és majdnem szentté tette a kolostor nyugalma; 5817 2| jó apácák tanításaiban; s szentül meg volt győződve róla, 5818 18| végtelenül boldog volna, mert bár szenvedélyes olvasó, még sohase látott 5819 2| Viktor ekkor megcsókolta és szenvedélyesen magához ölelte a húgocskáját; 5820 10| csak a boszútálló asszony szenvedélyességében fogja maga előtt látni hófehér 5821 4| eltűnnék innen, ha a dal a néma szenvedés csöndességébe fulladna? 5822 8| szemöldöke dacára egy egérke szenvedését se tudta végignézni s aki ( 5823 14| szivem, ha még tovább is szenvedni látlak.~ ~Micike gyöngéden 5824 1| megbéklyózták. Egy este - olyan szenzáció volt ez, melyről hetekig 5825 10| át a hátán s ismeretlen szenzációk sejtelme lebegett a régi 5826 3| mely tele volt ismeretlen szenzációkkal.~ ~A bécsipiros kendő alatt, 5827 13| éves kisleány?~ ~Micike szepegve jelentette ki, hogy egy 5828 6| asszonyokat is meghódította. (Szépek is vannak köztük, de egy 5829 5| Mihály maga is oly csodálatos szépnek találta mindezt, hogy majd 5830 9| olyan szeretőt, aki minden szépsége ellenére a cifra, de mérges 5831 16| rád, ezért a hazugságért a szeráfok kara bizonyára szerenádot 5832 8| szerzett nekem két bála szerecsenvirágot, mikor ez a cikk az összes 5833 8| meg kis pajtás, nem nézhet szerelmesen a mindenki asszonyára. Naiv 5834 12| ismeretlen éjszakának, mely a szerelmesét elragadta tőle.~ ~Vékony 5835 18| féltek, hogy a másikat a szerelmükkel megszomorítják, most lassan, 5836 16| szeráfok kara bizonyára szerenádot fog adni neked, ha egyszer - 5837 2| életében, szinte üldözte a szerencse. A püspöknél annyi pénzt 5838 16| irtózni, mint ahogy a hitvány szerencsejátéktól irtózom. Ha úgy akarod, 5839 9| hely a földön, ahol végre a szerencséjét megtalálhatja.~ ~Ez volt 5840 18| volnánk, ha egy csésze theára szerencséltetne bennünket. A feleségem ébren 5841 18| urat megvárja és én is nagy szerencsének tartanám, ha szerény házamat 5842 10| egyéb, mint egy borzasztó szerencsétlenség sejtelme? Oh, vén pajtás, 5843 10| emlékszem, hogy a szegény apám szerencsétlensége előtt lázam volt és egész 5844 11| öreg Mihály és a legnagyobb szerencsétlenséggel is szembe fogok nézni, ha 5845 18| szerencsének tartanám, ha szerény házamat megtisztelné.~ ~- 5846 6| császárkabátos szenátorok szerepelnek, de amellett a legkörmönfontabb 5847 1| komoly és szorgalmas lény szerepelt. Aki téli reggeleken, mikor 5848 2| aféle csintalan lengyel gróf szerepét játszotta az unalmas kisvárosban. 5849 15| nézte, sohase vágyódott szereplőnek a színpadra, mely elérhetetlen 5850 2| a kisleány lihegve, - ne szeress ennyire, mert mindjárt megfojtasz 5851 2| szegény édesapám után téged szeresselek a legjobban.~ ~Két hónappal 5852 14| vén Mihály, hogy többé ne szeressem az uramat? Hallottál már 5853 12| mulat, mert ő is épp úgy szeret engem, ahogy én őt s talán 5854 17| ember a földön, akit igazán szeretek...~ ~És ekkor egy gyöngéd 5855 17| egyedül, mert a jóság és a szeretet vagy, öreg Mihály, a gyermekkorom 5856 16| mindazt, amit te, rokoni szereteteddel, elmondhatnád nekem. Azt 5857 2| Könnyelmű, életvídám és szeretetreméltó ember volt a szőke Putnoky, 5858 17| akadozva, de valami lekötelező szeretetreméltósággal, - felséges hercegasszony, 5859 2| földön se kell lemondanod a szeretetről; én, kis Viktorom, ezután 5860 18| városban s mivel az író urak szeretik a biedermeyer-hangulatokat, 5861 1| leányt, akivel kölcsönösen szeretjük egymást. Van tisztességes 5862 5| szive szerint eldöngetni szeretne.~ ~ ~ ~ 5863 8| boldogtalan vagyok és legjobban szeretném, ha még ma éjjel meghalhatnék! 5864 2| Ne sírj, ők az égben is szeretni fognak, hiszen te voltál 5865 8| készpénznek veszed, hogy a férfiak szeretőket tartanak s cocotte-ok társaságában 5866 8| egyébbel az öcscse tréfájára. Szerette volna szigorúan megkorholni 5867 18| gyermek, aki tudja, hogy a szerettei a közelében vannak.~ ~- 5868 13| valaha az édesanyácskámat szerettem!~ ~Mihály oly önérzetesen 5869 16| kiszabaduljak. Ha örömet szerez a szívednek, hát egy mázsa 5870 6| minden szükséges árút be nem szereztem, eszem ágában sincs kimozdulni 5871 16| ember egy kiadós náthát szerezzen.~ ~Mihály nevezetes volt 5872 6| igazi kereskedő hivatását? Szerinted még mindig a lapos bőrsipka 5873 6| szólott, miközben szalvétából szerkesztett, hatalmas nyuszifülei szinte 5874 2| husz kis barátnőre tett szert, hirtelen elröppent a félelme 5875 9| szüksége volt, mert gyönge szervezete a folytonos devernyát különben 5876 8| címét is, mert egyszer ő szerzett nekem két bála szerecsenvirágot, 5877 3| gyönyörű káprázatot egyszerre szétfújhatná. Oh igen, csodálatosan szép 5878 3| egy fehér homlok, melyet szétkúszált hajfürtök vettek körül, 5879 12| bajuszát és a hócsillagocskák szétoszlottak a semmiségbe.~ ~- Hát hova 5880 5| tizenhat évesnél, - mosolyogva széttárta a karjait s Mihálynak e 5881 1| hajlamain; a két fiú egyszerre széttörte a szűk gubót, melyben ifjúsága 5882 5| gyermekszobába.~ ~- Oh, öreg pajtás, szídj össze, mert rossz gyermek 5883 4| öcsém, hogy én nyugodtan sziesztázom, míg odalenn akár az egész 5884 2| Teringettét, ti itt nyugodtan szieztáztok, mikor én nyolc vendéget 5885 12| füttyjelek verték föl a sziget bokrainak sötétségét; a 5886 4| tengereken túl és a csodálatos szigeteken, a nagyvárosokban és az 5887 10| mely életének e szegényes szigetén körülvette. Eddig még sohase 5888 16| villognak át a földi nyugalom szigetére.~ ~Az erdei háznál, mely 5889 8| világnak ezt az édes, éjszakai szigetét elborította. Az a gondolat, 5890 12| messzebb viszi a boldogság szigetétől s meg se áll vele a halál 5891 8| választ a kérdésére, kissé szigorúbban folytatta:~ ~- És a feleséged? 5892 1| hatalmas tarkója és becsületes szigorúsága még mindig változatlan fénnyel 5893 15| pesti mulatóban hallott. Oly szílajjul verte a billentyűket, hogy 5894 6| tartok, hogy az enyvet vagy a szilvalekvárt nem tudod megkülönböztetni 5895 5| négy óránál napjában; de Szilveszter estjéig pontosan el is készült 5896 2| szőke Putnoky, aki néha szimatolva, felhúzott orral nézett 5897 1| szolidság, a polgári jólét szimbolumakép állt a kisvárosiak köztudatában.~ ~ 5898 18| sublád fölött, amelynek szine évszázados templomi székekre 5899 12| halvány arcocskáján, melynek színe csak alig tért el a prémje 5900 18| gavotte-ját? Vagy hangok és szinek, gyönyörűségek és fájdalmak 5901 18| egy csodálatosan szép és szines virághoz hasonlított, meggyujtotta 5902 4| árvaleányra, akiből ez a színes és gyönyörű selyempille 5903 15| deszkákra s a láz, mely a színészeket hevíteni szokta, az ő lomha 5904 14| mosolygásod csak fölszines szinészkedés volt, mely alatt a meggyötört 5905 6| szivecském, felérne.) Este a szinházban járt, ahol egy Blaháné nevezetű 5906 1| nyitották a szemüket a különös szinjáték láttára, mely ekkor a szemük 5907 14| láttam még nálad tökéletesebb színművésznőt? Nem féltél, hogy hangosan 5908 12| meglátta az urát... Viktor a színpad előtt ült, céklavörös férfiak 5909 6| Tamássy, duhajkodva beverte a szinpadi csárda ablakait. Az ember 5910 12| tartott a vendégek orra alá, a színpadon pedig egy kurtarokolyás 5911 6| Gömörből loptak ide a pesti szinpadra? Ha az ezerlángú, szivárványos 5912 15| vágyódott szereplőnek a színpadra, mely elérhetetlen távolságban 5913 14| bizonyos volnék benne, hogy a szinpadról jöttél ebbe az öreg házba. 5914 2| francia ifjú, akit egy vándor szintársulat a legutóbbi farsangon mutatott 5915 8| fülébe; és Micike, fuldokló szipogások után, lassankint megnyugodott 5916 15| könnyebbnek érzed magadat. Na, ne szipogj már, hanem sírj egy nagyot 5917 8| elvették.~ ~- Mihály, - mondta szipogva és a drága kis orra szinte 5918 3| őszi rózsa és a krizantémum szirmai. Micsoda varázslat volt 5919 11| magányos lámpák és hóval végig szitált emberek maradtak el mellettük 5920 8| kellemetlennek találod azt a szituációt? Mihály, Mihály, a magas 5921 3| mondta most a fiatal férj és szivarját lustálkodva a hamutartóba 5922 3| fejedelem módjára, mosolyogva, szivarral a szájában, ült a virágos 5923 18| szamovár alatt s én, barátságos szivarszó mellett, mesélgetni kezdtem 5924 18| halkan és valami drága és szívbelopózó kedvességgel, - Viktor, 5925 6| hihette, hogy nem is az ország szivében van, hanem valahol az isten 5926 2| ragaszkodást gyújtott föl a szívében, melyhez hasonlót eddig 5927 5| mosolygása most nem jött a szivéből, mert a hercegnőcske bizony 5928 7| kell őt? Nem esik meg a szíved rajta, mikor szegényke az 5929 16| kiszabaduljak. Ha örömet szerez a szívednek, hát egy mázsa prédikációt 5930 8| jegesmarok összeszorítja a szívemet! Adj gyorsan valami meleg 5931 8| ezermázsás súlytól, ami a szívemre nehezedik.~ ~- Azt akarod, 5932 10| hihetetlen melegség áradt a szivére, mintha a délszak aranyos 5933 13| jóleső melegség borult a szívére, mert egy havasi medve komikus 5934 13| hogy mázsás kő szakadt le a szivéről.~ ~Micike még folyvást kacagott 5935 18| kellemetlen bronchitisen, szivesen elszántam magam a hosszú 5936 14| még az agyvelőd helyén is szívet hordasz, öreg Mihály! Mered 5937 6| tévesztett volna, - aztán, egy szivettépő sóhajtás után, feltipegett 5938 14| mert az uram belsejében szívnek kellene lenni, nem pedig 5939 14| ágyacskádba, a puha párnáid már szívszakadva várakoznak rád. Akarsz egy 5940 2| fínom, nevető asszonyok szívták magukba a rózsák és a rezedák 5941 14| különösnek találod, hogy ilyen szívtelenné lettem. Három nappal ezelőtt 5942 11| Pierretteket szorítottak a szívükre...~ ~- Oh, földre szállott 5943 16| kell adnunk, mely fájdalmas szívünket földeríti. Mi okom volna 5944 11| Viktor józan és becsületes szivvel fog visszatérni a muzsikáló 5945 5| kérdezte lihegve, miközben a szivverése is elállt az ijedtségtől.~ ~- 5946 9| fölöslegesnek tetszik ez a bibliai szóáradat, de én mégis szükségesnek 5947 3| meleg ágyból.~ ~Borbála néni szóáradata alkalmasint délig se apadt 5948 6| szállodában pedig egy hetvenéves szobaasszonyt, aki sohase kacérkodott 5949 3| Az emeleten öt kicsi szobácska volt s a háztetőről hosszú, 5950 7| sárga házból s az anyja szobácskáiból végképen eltünhetne kis 5951 11| itt, mint a „Kék elefánt” szobácskáinak illata; de a tüzes szőrnyeteg 5952 4| aki a kis emeletes ház szobácskáit birtokába vette, a Mihály 5953 2| nap beköltözött az emeleti szobácskákba, az öreg és bizalmas biedermeyer-bútorok 5954 5| már-már szerencsésen elért a szobája ajtajáig, mikor egyszerre 5955 11| fog ma lefeküdni szállodai szobájában s boldogan, de álomporral 5956 1| mert aludni a legsötétebb szobájukban. Az ilyen tizennyolcéves 5957 3| selyem-szandáljában beköltözött a picike szobákba, melyekben még megérzett 5958 3| csodamódra megifjodtak a kicsike szobákban; finom, himzett, drága terítőcskék 5959 10| hangulat költözött a kicsike szobákra és a bizalmas falépcsőre 5960 4| után, mikor a csinos új szobaleány az ebédet fölszolgálta ( 5961 9| este, kaptam jelentést a szóban forgó férfiútól és sietek 5962 3| sötétség borúlt az elcsendesült szobára; a selyemuszályos királynő, 5963 1| Mikor került oda? Ki volt a szobrász, akinek agyában a fantasztikus 5964 7| arcocskáját olykor figyelve szögezte a levegőbe, mintha az ura 5965 13| ismeretlen butorok, a furcsa szögletek hirtelen megzavarták a kicsike 5966 4| szalvétájával inkább egy szögletes kamaszfiúhoz hasonlított, 5967 8| levegőben. Ha néha el nem szökném innen, azt hiszem, hamarosan 5968 12| urikisasszonyka, aki azért szökött meg hazulról, mert rajtacsípték, 5969 6| angyalkám, hogy egy valóságos szöllőpásztor is ott ágált a deszkákon, 5970 2| üvegszekrényei, melyekben ismeretlen szörnyállatok csontjai fehérlettek, a 5971 6| azt hiszed, hogy valami szörnyű lángészre van szükség a „ 5972 18| csipkék sápadoztak egy antik szofa vánkosain. Magán a szofán 5973 3| lelkecském, szakítani akar a régi szokásokkal?~ ~- Mi a régi szokás?~ ~- 5974 6| rókabundájába burkolt Viktor, aki szokatlanul frissnek és jókedvűnek látszott. 5975 9| könycseppért, amit ez az édes szőkeség elhullat...~ ~Mihály lefeküdt 5976 13| langyos tejecskét szopogatni szokják. Oly különös volt ez a látvány, 5977 13| támadt, hogy az öreg Mihály szoknyát és ujjast visel, a buksi 5978 3| meggyulladt. Ilyenkor bodzafateát szoktunk adni nekik, s a húsocska 5979 9| egy öreges gordonkahang szól hozzá a mennyezetes boltozaton 5980 3| pongyola most hirtelen meg nem szólal:~ ~- Nyárson sült, fiatal 5981 12| este! Talán a mamácskájával szólalkozott össze, hogy így egyedül 5982 9| ajánlom és maradok csekély szolgája - Schuck Naphtali.”~ ~Mihály 5983 7| hogy a Takácsyak a Fuggerek szolgálatában kezdték valamikor a közszereplést. 5984 12| sárkánnyal viaskodott.~ ~- Szolgálatjára. Keresni tetszik valakit?~ ~ 5985 1| napestig a Kék elefánt-ot szolgálta, nehézkes lábaival fürgén 5986 5| fölébredtem. Mondd, nem szolgáltam rá teljesen, hogy a sarokba 5987 11| kis pajtás, abba senki se szólhat bele, hogy egy felnőtt férfi 5988 9| benne, - jócskán letért a szolid kereskedő útjáról s pesti 5989 1| ósdi erkölcsök, az üzleti szolidság, a polgári jólét szimbolumakép 5990 4| Takácsy bólintva - ugyan mit szólna az édesapánk, ha téged ilyen 5991 7| odacsempészett, de nem mert szólni, mert most már félt a zajosabb 5992 7| estéjén, nagyobb összegről szóló bont talált a pénztári fiókban, 5993 5| pillanatban s ha egy szót szólsz, akár mindjárt belekezdek 5994 17| Takácsy az éhségtől és a szomjúságtól hagyna elpusztulni tíz jóravaló 5995 9| viselte, de mindez annyira se szomorította el, mintha egy kétkrajcáros 5996 17| vállát s ekkor szeliden és szomorúan elmosolyodott.~ ~- Alszik? - 5997 15| fogadok veled, úgy elpárolog a szomorúságod, hogy tíz perc múlva táncolni 5998 16| üzlet körül, de este még a szomszéd utcába se mozdul ki felöltő 5999 18| kigyullad esténkint?~ ~Szép szomszédnőm nagy bensőséggel mondta 6000 13| pólyások a langyos tejecskét szopogatni szokják. Oly különös volt 6001 12| iskolásleány volt, aki az ujját szopogtatva ül pirosléniás irkája fölött; 6002 10| miatt, amit máskor még csak szóra se érdemesített volna. És 6003 14| ez a gőgös nép inkább a szórakozásai és a mulatságai után fut, 6004 6| magának annyi időt, hogy egyéb szórakozásairól is számot adjon. Viktor 6005 4| paradicsommártásra, melylyel tányérját szórakozottságában teleszedte. De gondolni, 6006 8| kell, hát épp úgy el tudsz szórakoztatni egy fiatal asszonyt, mint 6007 9| rövid levelet, mert az idő a szorgosabb utánjárásra még nem volt 6008 4| Mihály nem válaszolt, hanem szorgoskodva tovább számolt a nagy könyvben, 6009 15| a kemény vászon a nyakát szorítaná, többször föl meg alá járt 6010 14| ismét könyezve fogod oda szorítani a meleg kis szívedhez és 6011 11| kifestett arcú Pierretteket szorítottak a szívükre...~ ~- Oh, földre