IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
Szomaházy István Muzsikáló óra Concordances (Hapax - words occurring once) |
Rész
6012 16| irtózom. Ha úgy akarod, akár szőrköteles barátnak vonulok be a ferencrendi 6013 14| valami különös és szívtelen szőrnyetegnek tartasz engem, aki semmivel 6014 10| Megálmodtam, hogy valami nagy szőrnyűséget titkolsz előttem, az álmaimban 6015 13| pedig azt a különös üveget szorongatja, melyből a sivító pólyások 6016 1| melyben ifjúsága idején szorongott és szinte átmenet nélkül 6017 11| megindult. A szél hópelyheket szórt feléje a dunai hidon, a 6018 4| keze önkéntelenül ökölbe szorult. És ekkor szinte elfulladt 6019 16| azonnal kétezer forintot, hogy szorúlt helyzetemből legalább tisztességgel 6020 16| tekintettel, mintha egy aranyos szószéken állna és ezer meg ezer ember 6021 3| ember ült, a kályha mellett szótalan öregasszony kötőtűi zörögtek 6022 18| feleségével, csöndesen és szótalanul húzódik meg a családi asztal 6023 13| akiknek álma a legelső hangos szótól elröppen.~ ~A kaftán megmozdult 6024 13| erre talán még nagyobb szükséged van, mint a huslevesre. 6025 6| meghosszabbítsam. Addig, amíg minden szükséges árút be nem szereztem, eszem 6026 11| lesz abban, hogy minden szükségeset kideríthessek. Csak feküdj 6027 9| bibliai szóáradat, de én mégis szükségesnek tartom, hogy elmondjam, 6028 18| még a korhely íróknak is szükségük van. Az urak aztán csoportosan 6029 7| édesanyja s hogy neked a szülei helyett is dédelgetned kell 6030 12| öngyilkosok lennénk, ha a szüleim zsarnokságát ki nem játszhatnánk. 6031 14| ünnepelné a harminckettedik születése napját, ha ugyan az eféle 6032 7| fogadni, hogy te valaha, a születésed előtt háromszáz évvel, gazdag 6033 18| régen megülte a százéves születésnapját, a kredencen aranyszélű 6034 12| vagyok Szebenyi úrnak, de a szülőim zsarnoksága miatt hat hónap 6035 7| szinte kénsárgák voltak a szüntelen dohányzástól.~ ~- Rossz 6036 10| volna. Mihály hallgatva szürcsölte a levesét, de néha óvatos 6037 18| tünt föl többé előttem oly szürkének és jelentéktelennek, mint 6038 11| emelkedtek ki a téli reggel szürkeségéből; és Mihály ekkor a kiterjesztett 6039 6| Mihálytól, akik a hideg hajnali szürkületben együttesen kikísérték a 6040 1| fiú egyszerre széttörte a szűk gubót, melyben ifjúsága 6041 6| hamisítatlan veszprémi szűrben, zsíros kalapban s hogy 6042 3| lebocsátott függönyökön át halkan szűrődött be a tompa kopogás nesze, 6043 2| unalmas etude-ök taktusai szűrődtek ki a zöld köntösükben pompázó 6044 14| csapzott haját, ijesztően szúrós szemöldökét és fénylő duplatokáját, 6045 13| lépéseire, félénk és hűséges szuszogására - és most csakugyan úgy 6046 11| harminckétéves öreg ember, aki úgy szuszogott, mintha kis utitársa a panorámabeli 6047 16| térdencsúszva járulok a radnai szűz elé, de most küldd el a 6048 16| bátyám, mondd, hogy éretlen tacskó vagyok, de ezzel nem változtathatsz 6049 5| hogy ilyen éretlen és gyáva tacskót vett feleségül?~ ~- Hát 6050 9| Nagyrabecsült öcscseura - mi tagadás benne, - jócskán letért 6051 6| elismeréstől:~ ~- Igen, tagadhatatlan, hogy sokat dolgozott, de 6052 12| sohase került az utamba. Meri tagadni, hogy maga egy budai urikisasszonyka, 6053 18| zsidó fakereskedő harmadéve tágas bódét építtetett a fenyődeszkák 6054 7| mögött; s Mihály nehézkes tagjai szinte elzsibbadtak a gyönyörűségtől, 6055 8| is boldoggá teszed, ha a tagjaidat kéthetenként kinyújtóztatod?~ ~ 6056 14| hidegségét kikergesse a tagjaidból? Gyere, szegény barátom, 6057 3| terítőcskék kerültek rheumás tagjaikra s a ripsz-divánok, melyeken 6058 8| kissé kinyujtóztassam a tagjaimat, mint ahogy a sasnak is 6059 16| mert az összezsugorodott tagjaimnak csakugyan jól esik, ha egyszer 6060 1| bilincseket, melyekkel türelmetlen tagjait oly sokáig megbéklyózták. 6061 1| a kisvárosiak ugyancsak tágra nyitották a szemüket a különös 6062 13| rájuk szabadulnak!~ ~Micike tágranyílt szemmel nézett körül, mint 6063 17| házra, vagy egy unalmas tájképre, melyen bóbiskolva halad 6064 13| úgy rémlett neki, hogy tajtékzó, fehérfodros hullámok tetején 6065 3| félszázad óta figyelte a Takácsy-családot, - vörös parázs izzott s 6066 17| hogy neked is szavad van a Takácsy-házban? Háziszolgának születtél 6067 1| árvalány volt, közeli rokonuk a Takácsyaknak, aki ötéves kora óta az 6068 5| aki egyidős volt a néhai Takácsyval, ilyenkor hajnalig ott virrasztott 6069 13| fagyban? Oh öreg Mihály, takarj be jobban, mert annyira 6070 12| arcába, melyet sűrű fátyol takart, mint a Sue Jenő párisi 6071 2| ablakok mögül unalmas etude-ök taktusai szűrődtek ki a zöld köntösükben 6072 14| tiszteletreméltó matróna eléd tálal!~ ~Szólt és egy lenge libbenéssel 6073 15| nagykereskedők raktáraiban található. Akarod, hogy becsomagoljam 6074 5| ajtaját, mintha félne, hogy találkozik valakivel, akit a szive 6075 8| vén pajtás: te még sohase találkoztál rossz nőkkel? Nem is hiszed, 6076 4| gyülekező honorációrokkal találkozzék. De déli harangszó után, 6077 4| borzasztó ujjast, mert még azt találom hinni, hogy a szegény Takácsy 6078 14| tizenhárompróbás korhelyekkel szemben találtad magadat! Mondd csak, nem 6079 1| üvegajtó mögött lévő ebédlőben tálalták föl s este kilenckor, mikor 6080 11| kérdezte oly rejtelmes és talányszerű arccal, mintha a legfontosabb 6081 4| látott volna, ha egyszer talapzatán visszafordul: Mihály nyakkendőt 6082 12| néhány kifestett leány tálcával a kezében járt az asztalok 6083 9| is butélia-bort iszik s tallérokat dob a szalvétás tányérba, 6084 7| kapott a sárga házban; Mihály talpigérő pongyola-kaftánt, melyhez 6085 18| hangokból egy filigrán aranyhíd támad, egy káprázatos aranyhíd, 6086 5| holnapra csúf, fekete karikák támadnak a szemed körül?~ ~Micike 6087 6| alföldi betyár, bizonyos Tamássy, duhajkodva beverte a szinpadi 6088 17| gyöngédséggel szólott:~ ~- Támaszkodj rám, majd besegítlek az 6089 16| asztalfőre, fejét a könyökére támasztotta és elgondolkodva nézett 6090 11| pongyola hevert hanyagul a szék támláján. Az asztalon azonban óriási 6091 5| pulton s az ifjúság esténkint tanácskozásra gyűlt össze a Polgári Társaskör 6092 13| egyenlő értékű volna a titkos tanácsossággal, aztán szakértelmesen megigazgatta 6093 6| hamburgi szenátor csak a tanácsülésre megy cilinderben és császárkabátban, - 6094 3| porcelláncsipkés királyné lenge táncba fog az üveges szekrényben 6095 9| Főkép a Király-utca elegáns tánchelyiségei vannak telestele gondtalan 6096 3| rózsaszínruhás hölgyecskék tánclépésekben emelgették aranycipellős 6097 9| csipkékbe öltözött lányok táncolnak. Ugyancsak ily válogatott 6098 15| szomorúságod, hogy tíz perc múlva táncolni meg dalolni fogsz jókedvedben!~ ~ 6099 8| szalagjaira, a kolostorbeli táncórákra és a padjába csempészett 6100 4| üvegszekrényből csipkeruhás táncosnők mosolyogtak feléje, a szobrok 6101 9| Kék macská”-ban is, ahol a táncosnőkön kívül már nevezetes művésznők 6102 12| ház ebédlőjéből és veszett táncra kerekedtek a kocsi körül 6103 13| Tündérország nászvendégei táncraperdülnek. Mindez oly csodálatosan 6104 2| aki vakon hitt a jó apácák tanításaiban; s szentül meg volt győződve 6105 9| piacon, mikor végre, némileg tántorogva, a szállodájába megérkezik...~ ~ 6106 6| könyveket és számlákat tanulmányozott, tűnődve húzta ki nyikorgó 6107 6| raktárban felhalmozott árúkat tanulmányozza. Micike, aki a konyha ablakából 6108 6| Micike, aki mindig jó tanuló volt s a történelemből állandóan 6109 11| kolostori játszóteremben tanult; hüvelykujját a gyürű- és 6110 4| az elemiben a földrajzot tanulta.~ ~Oh nem, Mihály nem volt 6111 15| a részeges urakkal, akik tanyáikról néha a városba berándultak. 6112 9| Hamiskártyásokkal játszik, rosszhírű tanyákon éjjelez és szeretőt tart, 6113 1| özvegyeskedett a csöndes tanyán, hanem egy tavaszi reggel 6114 16| amelyekben az önző köznapiság tanyázik. A Micike világos ruhája, 6115 1| fuvarosokkal, akik a bolt előtt tanyáztak. - Viktor ellenben későn 6116 16| egy meleg kendő meg egy tányér köménymagosleves után vágyódol? 6117 9| tallérokat dob a szalvétás tányérba, melyet a rövidrokolyás 6118 15| aki minden figyelmét a tányérjának szentelte; este pedig azt 6119 5| ott hevertek a csemegés tányérok; egy kis dolgozóasztalkán 6120 13| megetette a sógornőjét, még a tányért is a féloldalára bólintotta, 6121 17| fickók jól tudják, hogy a Tányértalpu pókhálós üvegeket rejteget 6122 17| millió bocsánat, hogy az öreg Tányértalpuval való bizalmas együttlétét 6123 13| ha nem akarja megenni a tápláló huslevecskét.~ ~- Oh, öreg 6124 18| személyesítette meg a jól táplált és gondok nélkül élő vidéki 6125 5| honoráciorok nehéz csizmákban taposták estefelé a havat, a pápaszemes 6126 7| derítselek.~ ~Micike boldogan tapsolt és sihederlányosan körültáncolta 6127 12| között, a pincérek veszettül tapsoltak, egy öregember, ezüstbojtos 6128 1| kopasz homloka hatalmas tarkója és becsületes szigorúsága 6129 3| félve pillantgattak a nagy tarkóju kék elefánt felé, aki néha 6130 2| kaszinóban, ahol azelőtt csak a tarokk és a keresztmáriás járta. 6131 1| petroleumlámpája is követte előkelőbb társai példáját.~ ~Igy élt késő 6132 3| kevéssé illenek a pongyola társaságába, akár a harctérről jövő 6133 15| rejtelmes lények felébredésétől tartana. Micike többet mosolygott, 6134 17| havasi medve, vajjon illőnek tartanád, hogy egy Takácsy az éhségtől 6135 8| hogy a férfiak szeretőket tartanak s cocotte-ok társaságában 6136 18| én is nagy szerencsének tartanám, ha szerény házamat megtisztelné.~ ~- 6137 4| kis fiát a keresztvízre tarthatom.~ ~És ha mégsem, ha Viktor 6138 6| nevezetes maszkabálokat tartják esténkint, itt annyi a móka, 6139 15| kívül hullámzó élet számára tartogatott; és ekkor gügyögve és sírva 6140 18| végre a kedvük szerint jól tartottak.~ ~Halkan, lábujjhegyen 6141 17| elől, mert mindig attól tartottam, hogy az okos felnőttek 6142 18| rezidenciánál is különbnek tartottuk. A Kék elefántban nemcsak 6143 5| hamispénzgyártó bandához tartozik.~ ~- Oh, igen, szegényke 6144 6| legkörmönfontabb kalmárok közé tartoznak? Te, szegény Mihály, még 6145 8| összeesküvő-szövetségbe tartoznék, - ha vannak, hát elő kell 6146 1| elefánt-ot és a hozzája tartozó üzletet az örökösök - mint 6147 1| házatája fölött szemlét tartson.~ ~Az aszaltszilva-formáju 6148 18| küszöbön; a látvány, mely elém tárult, egyszerre feltüzelte a 6149 1| Aki téli reggeleken, mikor táskájukkal a hátukon az iskola felé 6150 17| kellene még járni, nagy táskával a hátán, mert csak jókedvű 6151 18| nagyapók zárkóztak el a tatárok és törökök elől, a felkiáltó 6152 12| kapuja gyászos feketeségben tátong előtte az éjszakai út végén. 6153 11| akasztófával fenyegettem, ha távollétem alatt hűségesen a gondodat 6154 8| pesti éjszakában, mely a távollévő urát körülvette. És ekkor 6155 16| bohókás levelekkel mentette távolmaradását, de öt nap múlva pecsétes 6156 15| színpadra, mely elérhetetlen távolságban csillogott előtte; de most 6157 13| messze, mintha végtelen távolságból jönne, fölhangzott a muzsikáló 6158 16| óriás jegenyefák kémlelték a távolt, ahova az aranyos nap nyugovóra 6159 17| innen, amíg a saját lábukon távozhatnak!~ ~- Ohó, agg medveborjú, 6160 9| mikor Moldau kisasszony távozik s ilyenkor a legelegánsabb 6161 1| pénztári fiókba s lopva távozott az üzletből, nehogy a bátyja 6162 5| pillanatban egy csésze forró teára vágyakozott a legjobban, 6163 8| hörpintett az aranyszegélyes teáscsészéből.~ ~- A dolog úgy áll szivecském, 6164 2| jószágkormányzó csinos házában teázott családostul a vén boltos, 6165 17| talán, hogy a rablók ilyen tébolyodott üvöltéssel fognak betörni 6166 15| késő éjszaka járt haza s tegeződött a részeges urakkal, akik 6167 1| fiúkat kisgyerek kora óta tegezte s ünnepnapokon, ha a jó 6168 1| a képre s az arca szinte téglaszínűvé vált meglepetésében.~ ~- 6169 8| zavartan krákogott és az arca téglavörössé lett a köhögéstől, - de 6170 11| egyszer visszagondolt a tegnapi éjszaka eseményeire: a kettesben 6171 2| kis lényt örökre a magáévá tegye. És ekkor, miközben a fehér 6172 16| Azt akarod, hogy igéretet tegyek a jövőre? Parolát adok neked 6173 3| és így szólott:~ ~- Igen, tegyük el magunkat holnapra, Viktor 6174 11| és maga is becsomagolta tehénbőrös ládáját, mely sok év óta 6175 16| hogy egy hosszú gyalogsétát tehess velem? Képesnek érzed a 6176 4| lenne, ha szelíd, fehér, tehetetlen kis cicájának fájdalmat 6177 12| Az öreg ember - mit tehetett egyebet? - fejcsóválva elősípolt 6178 4| egyetlen férfi, aki boldoggá teheti! Én már akkor is boldog 6179 1| keveredjem, Istennek hála, a tejbe is van mit apritanom, nem 6180 14| hallócsövet tartasz a füledhez és tejbedarácskán élsz, mert a fogaidtól már 6181 14| amikor a szép kis nőket a tejbedarácskánál is jobban szeretted?~ ~Mihály 6182 13| gyapjúfőkötőben kellene járni és tejbedarácskát főzni és meséket mondani 6183 18| akkor a murokrépa vagy a tejberizskása is megérdemli, hogy háromkötetes 6184 13| sivító pólyások a langyos tejecskét szopogatni szokják. Oly 6185 14| aludj jól és álmodj a pompás tejesdarácskáról, amit holnap egy tiszteletreméltó 6186 7| reszketve gondolt az ebédlő tejfehér lámpájára, a tűzre, mely 6187 14| száz évvel ezelőtt - még tejfelesszájú suhanc voltál, öreg Mihály!~ ~ 6188 16| rossz gyermekeket. Bábi tejfölös paprikás csirkével vár bennünket.~ ~ 6189 3| nyulak boldog elragadtatással tekintenek a vén hangszer felé, a forgatható 6190 5| gyáva vagyok? Mindenesetre tekintetbe kell venned, hogy még életemben 6191 16| a szeme csillogott és a tekintetéből valami különös boldogság 6192 2| csak haszontalan lim-lomnak tekintette. És esténként, ha néha a 6193 10| tréfálkozó kedvet s az édes tekintetű, mosolygó kis fehér jelenség 6194 1| mindig egyszínű ruhában járt, télen-nyáron ötkor ugrott ki párnái közül 6195 11| hajnali időben sóhajtva telepedett kis sógornője mellé a kocsiba, 6196 18| s a polgármester mellém telepedve szólott:~ ~- Nemcsak pompás, 6197 9| elegáns tánchelyiségei vannak telestele gondtalan viveurökkel, akiket 6198 4| tányérját szórakozottságában teleszedte. De gondolni, oh, sokkal 6199 13| komoly kereskedő vagy te, nem telhetetlen pénzeszsák, vagy, hanem 6200 2| kolostorba, a kötelességek teljesítése az a cél, melynek minden 6201 10| és szelíd Micike mintha teltebbé és öntudatosabbá lett volna, 6202 18| házaspárt, melyet, mint érdekes témát fölajánlottak számomra, 6203 1| fényképet szedett elő a temérdek írás közül.~ ~- Ismered? - 6204 10| és a menuette-ket, komor temetési indulókat vert a márciusi 6205 17| rendőröket verik föl, hanem a temetőben nyugvó holtakat is. Nana, 6206 12| síkságokon, kisérteties temetőkön halad keresztül, a híd deszkái 6207 1| éjjelenként rohant vissza a Templom-utcába, hogy régi házatája fölött 6208 2| Viktor az angolkisasszonyok templomában feleségül vette az unokahúgát. 6209 16| ember figyelne egy nagy templomhajóban a szavaira. - Az élet csak 6210 18| amelynek szine évszázados templomi székekre emlékeztetett, 6211 5| rablógyilkosságnál vagy a templomrablásnál s Mihálynak most egyszerre 6212 1| áramlottak ki belőle a szürke templomtér házai közé. A sáfrány, a 6213 16| lehozta, - és öregurasan, tempós lépésekkel rótta Micike 6214 4| mely nyikorogva forog a tengelye körül. Mi lenne, ha Viktor 6215 11| mintha öt megrakott hajója a tengerbe sülyedt volna. A hajnali 6216 4| beláthatatlan világban, a tengereken túl és a csodálatos szigeteken, 6217 2| sógora fűszeresboltjában.~ ~- Tengeri rákot még mindig nem tartasz? - 6218 4| járna, melyre az égboltozat tengerszerű kéksége borult.~ ~- Mire 6219 7| hónap mulva, minden estén tengerzöld kaftánjában jelent meg ezután 6220 4| mégsem, ha Viktor mégse tenné boldoggá? Az öreg legény 6221 10| Nem tudom még, hogy mit tennék, de nem nyugodnám meg a 6222 15| határozottan árnyékot vetne az a tény, hogy a rézgálicot a raktáraiból 6223 16| változtathatsz a szomorú tényen, hogy a becsületes vén szívedhez 6224 13| kaftán megmozdult és egy nagy tenyér, melynek hűvösségéhez hasonlót 6225 13| homlokához a Mihály otromba tenyerét, aztán óvatosan körülnézett 6226 17| végigsimította homlokát óriási tenyerével, nagyot lélekzett és most 6227 7| jelentette ki, hogy a kötelesség tényleg mindennél előbbre való a 6228 2| unokabátyja öt perccel ezelőtt tépett neki.~ ~- Szerelmes vagy 6229 9| véres arccal, de emelt fővel tér vissza s tiz-husz gavallérosan 6230 15| megérdemelné, hogy a sarokba térdeltessék és hogy hosszú, büntetőleckét 6231 5| teljesen, hogy a sarokba térdeltessenek? Öreg Mihály, te lovagias 6232 4| mert különben a sarokba térdeltetném, mint valami rossz gyereket! 6233 16| kolostorába, ha kívánod, térdencsúszva járulok a radnai szűz elé, 6234 2| neki, hogy örökre itt kell térdepelnie a szenvedő Anya lábainál, 6235 16| ahelyett, hogy a kolostor térdeplőjén imádkoznál! A jó isten is 6236 15| asszonyok szemében lehet látni. Térdét most a zongoraszékre tette 6237 3| emelgették aranycipellős lábukat, térdharisnyás lovagok negédesen hajlongni 6238 16| rakni, amelynél a fájós térdkalácsodat fölmelegítheted.~ ~Mihály 6239 18| halotti ingükben pihenő ősök térdnyoma s régi, megsárgult csipkék 6240 17| részeg ember megtorpanva térdre omlott, mintha hirtelen 6241 3| selyemuszályos királynő, a nyájukat terelő pásztorleányok, a kutyák 6242 11| ismerted volna a furcsa kis teremtések szivét, akik tegnap még 6243 4| könnyelmű és haszontalan kis teremtéseknek nézett; s a pirospozsgás 6244 9| Senkise szólt, odakünn egy teremtett lélek se járt az utcán, 6245 10| hirtelen megszólalt a Mária Terézia-korabeli gavotte is, melynek hangjai 6246 9| jelentkezését. Odább, a Szent Teréziáról elnevezett városrészben, 6247 3| délutánokon, kacér selyempárnák terhe alatt roskadoztak. A százéves 6248 14| jókedvű asszony már akkor is terhedre volt, amikor - száz évvel 6249 15| zúgolódás nélkül cipelte volna a terhet, amit a sors a vállaira 6250 3| szobákban; finom, himzett, drága terítőcskék kerültek rheumás tagjaikra 6251 16| minden zúgát. Az ebédlőben terítve volt már az asztal, egy 6252 3| fölött aranyos empire-sas terjesztette szét szárnyait, hajszálfinom 6253 11| tart a mancsai között.~ ~- Természetesen az „Angol királynő”-be szállunk, 6254 14| Micike ezt a logikát nagyon természetesnek találta, de később mégis 6255 8| mérgezni magamat, mikor a természetrajz-órán hangosan beszélgettem a 6256 7| résztvettek, míg Mihály, aki a természettől fukar volt, mint az édesapja, 6257 5| meghazudtoló fürgeséggel, termett a félig nyitott ajtó mellett.~ ~- 6258 11| fáradtan és boldogtalanul térsz haza a sárga házba és egész 6259 18| Búcsúztam és magam is nyugodni tértem a vendégszobában, ahol még 6260 11| nagy japáni virág módjára terül el a szőnyegen, s kecsesen 6261 3| egzótikus virág és mozdulatlanul terült el újra a virágos szőnyegen, 6262 11| jó dolgom, hogy a titkos terveimet eláruljam előtte! Itt maradunk 6263 15| hogy a „Kék elefánt”-ot tespedni hagynád a rézgálic után? 6264 15| érezte a hozzásímuló asszonyi test melegségét, a forró gyermekajkat, 6265 1| vagyont kétfelé osszák s aki testestül-lelkestül kereskedő volt, mint az 6266 13| fölé, néha véresre marta a testét, máskor oly elviselhetetlen 6267 17| agg medveborjú, lassan a testtel! - kiáltott Viktor és hadonászva 6268 8| vörös Zsuzsival, s Angela testvér büntetésből, egy nagy papir-nyelvet 6269 1| számomra? - kérdezte öreges testvérétől, aki éppen a heti borotválkozásához 6270 7| éjjeli virrasztástól álmosan tesz-vesz napestig s akárhányszor 6271 8| Azt hiszed, őt is boldoggá teszed, ha a tagjaidat kéthetenként 6272 9| vagy a családfő és téged teszlek felelőssé minden könycseppért, 6273 3| paradicsommártás kerül az asztalra. Tészta csak vasárnap délben van, 6274 6| a vasúti szállítólevelek tételeit vizsgálgatta.~ ~- Mihály, - 6275 10| néhány régi boltos, aki tetemes összeggel van érdekelve 6276 14| derűsen, kedveskedve, miközben tetőtől-talpig végignézte a kaftánjában 6277 1| őszi eső; ötven év óta csak tétova vonások jelezték, hogy az 6278 17| egyszerre elnémította őket s tétovázva és a becsípettek ravasz 6279 15| pajtás, tudod, hogy nem tetszel nekem? Nem a selypítő, ártatlan 6280 7| gúnyosan, - az üzlet dolgait tetszésed szerint megtanácskozhatod 6281 9| tomboló és mennydörgésszerű tetszéssel fogadják. Volt már tisztelt 6282 9| hogy rövidesen az ajtó elé tették; Viktor úr azonban véres 6283 6| Kis pajtás, be alapos tévedésben vagy, ha azt hiszed, hogy 6284 16| az ismeretlen szánalmasan tévedett volna; mert Micike magaviselete 6285 18| nagyon-nagyon messze világba tévedtem volna hirtelen, melyet talán 6286 8| az a férfi, akit a sors teveled áldott meg kis pajtás, nem 6287 6| Gottfriedné határozottan pályát tévesztett volna, - aztán, egy szivettépő 6288 14| füllentésekkel vezetett tévútra? Vagy a mosolygásod csak 6289 18| boldogok volnánk, ha egy csésze theára szerencséltetne bennünket. 6290 2| hozna.~ ~- Teringettét, ti itt nyugodtan szieztáztok, 6291 17| Mihály, végy el tőle, mert a tied akarok lenni...~ ~Mihály 6292 6| azt hiszed, hogy Viktor tigrisekkel vagy oroszlánokkal fog viaskodni 6293 12| ugrással, mely a vért szagolt tigrisre vagy párdúcra emlékeztetett, 6294 10| csak a muzsikáló óra ósdi tiktakolása hallatszott; és hirtelen 6295 14| játszódott volna le előtte a tiktakoló muzsikáló óra mellett.~ ~ 6296 16| a muzsikáló óra élénken tiktakolt és az üvegszekrényből kiváncsian 6297 2| megcsörgette.~ ~Micike élénken tiltakozott a pazarlás ellen, de lovagias 6298 8| meglehetősen későre járt; papirt, tintát vett elő, s nagy, gyerekes, 6299 8| hallhatja, hogy zajtalan tipegésében gyönyörködhetik, elbájolta 6300 3| keresztül - csak komor és halk tipegésű vénasszonyokat láttak. Ájtatos, 6301 13| hideg boltban és fázósan tipegni reggeltől-estig a fűrészporos 6302 11| ahol láthatatlan tündérek tipegtek a muzsikáló óra melódiáira. 6303 18| íróval beszél, az úr pedig tipikus példányát személyesítette 6304 18| aki szintén megírni való tipus.~ ~- Nem is szólva a háziasszonyról, 6305 15| után? Nem, kis uram, te tisztában vagy a kötelességeiddel 6306 4| kis jószág, aki egy liliom tisztaságával járt körülötte a puha szőnyegen, 6307 3| hajnalonkint a vízmosásos erdei tisztásokon, ezüstös nyírfák és mohos 6308 4| lebegtek az aranyfövenyes tisztáson. Husz év óta nem gondolt 6309 13| mosolyogtak rá a szőnyegről, egy tiszteletben megfeketült sublád öregurasan 6310 9| fogadván a marcona rendőr tisztelgését, aki a nagy Kristóf szobor 6311 1| hogy benzineztesd ki addig tisztességesen a szalonkabátodat. Vagy 6312 16| szorúlt helyzetemből legalább tisztességgel kiszabaduljak. Ha örömet 6313 6| az ablak párkányán.~ ~- Tisztogatás közben imát mondtam az uracskámért 6314 10| valami nagy szőrnyűséget titkolsz előttem, az álmaimban pedig 6315 1| Bizalmas pajtásuk vagy kedves titkuk épp oly kevéssé volt, mint 6316 2| bágyadtan, beavatta unokahugát a titokba. Délfelé volt, a harangszó 6317 7| volt, mint az édesapja, titokban gyors számvetést próbált 6318 8| hát tudnád, hogy Lecocq úr titoktartó, mint a sír s inkább százszor 6319 17| és szégyenkezve és valami titokzatosan bájos mosolygással így szólott:~ ~- 6320 10| és a maga egyéniségének titokzatosságait épp oly kevéssé ismerte, 6321 9| emelt fővel tér vissza s tiz-husz gavallérosan fölajánlott 6322 6| háborúra, amikor a férjek tíz-tizenöt évig se tértek vissza az 6323 5| pongyolájában nem látszott többnek tizenhat évesnél, - mosolyogva széttárta 6324 1| helyeslőleg bólintott s a tizenkét krajcárt gyümölcsözőleg 6325 10| őszhajú háziszolgának, aki tizenkétéves kamasz korában került a „ 6326 13| vézna vagy megint, mint egy tizennégy éves kisleány?~ ~Micike 6327 2| férjhezmenő kisasszony vagy.~ ~- Tizennyolc éves múltam január végén, - 6328 1| legsötétebb szobájukban. Az ilyen tizennyolcéves fruskák egyáltalában sokkal 6329 4| amikor Mihály vörös keze tizenöt év óta rendszeresen elfagyni 6330 11| kémkedjék utánad. Legjobb, ha tizkor lefekszel s a személyzetnek 6331 8| jószívüségével ismételte tizszer-húszszor egymásután:~ ~- Nononono, 6332 4| mint Viktor, de azt hiszem, tízzel is többnek látszom.~ ~Micike 6333 8| nehéz, sűrű vére lüktetve tódult az agya felé; - és mégis: 6334 11| fecsegjen fölösleges dolgot. A többit majd élő szóval mondja el - 6335 15| vászon a nyakát szorítaná, többször föl meg alá járt a szobában, 6336 9| megmosdott, átöltözködött s tökéletes pesti arszlánná átalakulva 6337 14| sohase láttam még nálad tökéletesebb színművésznőt? Nem féltél, 6338 3| nyírfák és mohos derekú tölgyek között kóborol, szellős 6339 3| császár-korabeli subládákon s a sötét tölgyfa-kredencen, melynek polcain régi porcellánok 6340 16| napot szándékozott távol tölteni a Kék elefánt-tól, még a 6341 13| országútakon és a vasúti töltéseken, a budai házon, fogait villogtató 6342 16| egy hideg fűszerüzletben töltöd napjaidat, ahelyett, hogy 6343 14| hogy Szentgyörgynapkor töltötted be századik évedet és hogy 6344 9| Ez estén nem sok időt töltöttek a muzsikáló óra birodalmában, 6345 6| minden szabad időmet itt töltöttem rizseszsákok és a héringes 6346 4| ő életében is ennyi időt töltöttünk volna az asztal mellett.~ ~ 6347 5| padlón fölbontott ládák tömege hevert s a hordókban megcsillant 6348 9| megérkezett a „Kék elefánt”-hoz. A tömeges családapa szó szerint a 6349 9| hónuk alá nyúljon. És e tömérdek elfoglaltság közt még arra 6350 2| püspök őméltóságának s a töpörödött, szentéletű kis főpap még 6351 10| gyermek elhamarkodott szavain töpreng; és mégse tudott megszabadulni 6352 16| megkérdezte tőle:~ ~- Vajjon min töprengsz oly összehúzott szemöldökkel, 6353 1| találkozott velük, sovány, töprenkedő kis aggastyánoknak nézhette 6354 14| hogy szóhoz jusson, de törekvése szánalmas kudarccal járt, 6355 8| inkább százszor kerékbe töreti magát, semhogy idegenek 6356 9| hogy viruló életkedvvel törje magát naphosszat a dolgai 6357 9| részét rövidlejáratú váltóval törlesztette. A pincér látta, amikor 6358 3| Az elköltözött lelkek nem törődnek a főtt marhahússal és a 6359 14| fűszerszámok eladásával törődnék. Micike csöndes derültséggel 6360 11| de a tüzes szőrnyeteg nem törődött ily csekélységgel, hanem 6361 18| zárkóztak el a tatárok és törökök elől, a felkiáltó jel alakú 6362 12| fehér kályha, melyből derűs törpék pislogtak feléje égő rubintszemecskéikkel, 6363 14| inkább keserves sírásba törtél volna ki, ahelyett, hogy 6364 6| mindig jó tanuló volt s a történelemből állandóan egyest kapott 6365 18| kis hitestársára, akiknek története még most is a legérdekesebb 6366 5| szerencsétlen kalandor történetét mondta el, akit kétszáz 6367 2| Csalóka Péter alakja, akiknek történetével valaha öreg dadája álomba 6368 15| gonoszságról, ami körülötted történik...~ ~Micike abbahagyta a 6369 13| virágos kashmirral diszített toilette tükre ezüstösen megcsillogott 6370 12| pára oly sűrű felhőként tolongott a szeme előtt, hogy eleintén 6371 6| ha levélben rendelnénk tőlük kékgálicot és szentjánoskenyeret. 6372 8| hát mindenkit elvesznek tőlünk, aki valamikor szeretett 6373 9| a sötétségből kibukkanó tolvajok és gyilkosok jelentkezését. 6374 9| Mein Stammbuch” című számát tomboló és mennydörgésszerű tetszéssel 6375 3| át halkan szűrődött be a tompa kopogás nesze, mely még 6376 16| is megrészegítette volna. Tompafényű ezüstfátyol borult az útakra 6377 12| és a parti lámpák közt tompán morajlottak a sötét víz 6378 7| égnek hamuvá, egy pár puha topánkából, mely hangtalanul siklik 6379 17| Hallod, hogy már idebenn topognak a kapu alatt? Oh, istenkém, 6380 15| kiütött a homlokán és a torka összeszorult és a szíve 6381 13| annyit se tudna lenyelni a torkán, hogy már attól is rosszul 6382 1| magasságban, a plébánia kövér tornya kémlelődött a távoli hegyek 6383 8| valami gonosz mosolygástól torzult el, míg enerváltságtól remegő 6384 7| deríti...~ ~A tél eközben tovabaktatott hermelines köpenyében és 6385 13| vörös kezével és minden további disputa helyett önmaga kisietett 6386 9| forgó férfiútól és sietek továbbítani az adatokat, melyek aligha 6387 5| Mindazonáltal lábújjhegyen tovalopózott, miután cipőjét gondosan 6388 4| odakünn csilingeltek a tovasuhanó szánkók és itt, a finom 6389 10| tudok állni, mint akármelyik tragikus hősnő. A jó isten őrizze 6390 9| mélyen horkoltak az udvari traktusban, - és a vén Mihály mégis 6391 8| hallgatta a jószívű vén legény trécselését; de aztán egyszerre elkomolyodott, 6392 10| férjhez adják őket, de a tréfa most nem nevettette meg 6393 8| válaszolt egyébbel az öcscse tréfájára. Szerette volna szigorúan 6394 2| a jókedvű, szőke, örökké tréfálkodó férfi nélkül, aki borotvált 6395 17| mintha valami istenien jó tréfának találná, hogy éjnek éjszakáján 6396 6| De Micike, aki nem volt tréfás hangulatban, sírásra görbült 6397 5| magát, mintha pokoli módon tréfásnak találná, hogy a komor Mihály 6398 12| ezüstbojtos sipkában, nagy tubákos szelencét tartott a vendégek 6399 9| a kenyeret, melylyel egy tucat éhes szájat betömött naponkint? 6400 11| szivét fölmelegítette a tudat, hogy ravaszságával két 6401 15| megkínzott fejecskédet, hogy ne tudj a sok gonoszságról, ami 6402 17| Ezek a ravasz fickók jól tudják, hogy a Tányértalpu pókhálós 6403 12| annyira, hogy válaszolni tudjon.~ ~Az ezüstsisakos férfi 6404 11| detektiv-munkát végezni tudnál. Ne félts engem, épen fogok 6405 11| bóbiskoló vén legény előtt.~ ~- Tudod-e, mi ujság, öreg Mihály, - 6406 2| történt, az voltaképp nem is tudódott ki egészen tisztán; Putnoky 6407 4| gondolt, mint egy egész tudományos akadémia s vén szíve ismeretlen 6408 14| megfontolt fejbólintással vette tudomásul, hogy a pesti nagykereskedőket 6409 5| mely valami laboratóriumi tudóshoz tette hasonlóvá, élesen 6410 9| Mindazonáltal jó lesz résen lenni; a tudósok följegyzései szerint ugyanis 6411 14| Micike most már olyan nagy tudóssá lett, hogy az artikulálatlan 6412 9| házban látogatást tett, tudsz-e vajjon a drágalátos fiad 6413 2| elgondolkodva, - mindig tudtam, hogy jobban szeretsz, mint 6414 12| György lovagnál is, aki tudvalevőleg egy sárkánnyal viaskodott.~ ~- 6415 2| kínosan, miközben beteg tüdeje ijesztően zihált - és légy 6416 2| golyó a szerencsétlen ember tüdejébe furódott. A halálküzdelem 6417 12| felborzolódott az esti szélben, a köd tüdejére feküdt, mintha fojtogatni 6418 15| muzsikáló óra birodalmában, a tükör ezüstlapja előtt megigazgatta 6419 3| szemmel álltak az üvegszekrény tükörpolcain s hangja ezüstösen csilingelt, 6420 15| valami csodálatos mélység tükröződött, valami fájdalmas és titkos 6421 10| az a gondolat, hogy a kis tündérből valaha földi asszony lehet, 6422 11| magukat s ahol láthatatlan tündérek tipegtek a muzsikáló óra 6423 18| finom, zengő-bongó, szinte tündéries hangokból egy filigrán aranyhíd 6424 3| rémlett neki, hogy a virágok tündériesen csillogni kezdenek az asztal 6425 3| székre, melyen egy hófehér tündérkisasszony ül.~ ~- Szép volt? - kérdezte 6426 13| hangjai mellett egy ismeretlen Tündérország nászvendégei táncraperdülnek. 6427 3| pásztornők mosolyogtak és tündérszép királynők alakjait verte 6428 9| lebzselnek virradatig a tündöklő parketten, ahol selymekbe 6429 13| de ekkor karcsú pálmák tüntek föl a látóhatáron, egy jéghideg 6430 6| szentjánoskenyeret. Légy hát türelemmel szivecském és gondolj rám 6431 12| menjek érte s dehogy is volna türelmem hozzá, hogy egyedül várakozzam 6432 1| a bilincseket, melyekkel türelmetlen tagjait oly sokáig megbéklyózták. 6433 12| bárkák orrán. Messziről tütülő kiáltás hallatszott és gyanus 6434 16| ükapám és azonnal jó kis tüzecskét fogok rakni, amelynél a 6435 11| szobácskáinak illata; de a tüzes szőrnyeteg nem törődött 6436 3| alakjait verte vissza a tűkör ezüstlapja és egy eleven, 6437 16| és türelmetlenül várom a tul-a-dunai postát, mely szomorú helyzetemből 6438 1| a Takácsy János fiai-nak tulajdona, hogy fűszer- és gyarmatárukat 6439 4| hatvanesztendősnek néztelek volna, hiszen tulajdonkép már gyerekkorodban is egyidősnek 6440 18| ezelőtt alapított a mostani tulajdonos dédapja. Ez a legrégibb 6441 9| komolyságával adja elő s magát a tulajdonost, aki állítólag hosszabb 6442 14| csókolja és babusgatja, míg a tűlanglés kisasszonyka nagykegyesen 6443 2| Anya lábainál, alkalmasint túláradó boldogsággal mondott volna 6444 5| már a bogárlábú 1-est is túlhaladta.~ ~- És vacsora óta mindig 6445 3| huncutsággal hajolt most közelebb a tulipiros fejkendő a vén szakácsné 6446 11| bólogattak és magányos őrházak tűntek el az öreg Bakony hegyszakadékai 6447 18| felkiáltó jel alakú őrtoronyban turbános katona dicsérte az urat 6448 7| cserépkályhából, melyben liliputi tűzerdők égnek hamuvá, egy pár puha 6449 3| felriasztotta álmából a tűzhely mellett bóbiskoló öregasszonyt, 6450 10| lebegtek a „Kék elefánt” tűzhelye fölött, egy tavaszi napon, 6451 9| fickándozó állatot családi tűzhelyéhez; vagy hogy a „Török császár” 6452 2| vihogtak, a konyha impozáns tűzhelyén állandóan lakodalmi ebédeket 6453 18| éreztem, hogy a családi tűzhelyüket megnézhetem.~ ~- Óh, nekünk 6454 14| hirtelen valami ijesztő tűzilármát hallott volna.~ ~- Oh, bolond 6455 12| fölött. A sötét vizet sárga tűzpontocskák szegélyezték és zöld meg 6456 3| övébe sárga rózsabimbó volt tűzve, s egy puha, nevetségesen 6457 13| Most megfogod enni azt a tyúklevecskét, amit az öreg Bábi főzött 6458 11| nézetének, hogy a pesti tyúklevesben megöregedett kányákat főznek. 6459 14| kuksolt a konyhában és sárga tyúklevest főzött neked, amiben nagy 6460 17| az uram, nem a kicsike, udvarias és gavallér Viktorom, hanem 6461 18| nagyon későn? - kérdeztem udvariaskodva, bár alapjában véve, most 6462 4| kiöltöztetett kisasszonyok, akik udvarlóikkal a „Kék elefánt” előtt elsétáltak. 6463 9| korában attasé volt a római udvarnál, de később rossz fát tett 6464 3| valaha a Napoleon gránátosai udvaroltak.~ ~- Mit főzünk ma ebédre 6465 6| becsülök. És Mihálylyal ne udvaroltass magadnak nagyon hevesen, 6466 18| a városi fizikus s rövid üdvözlés után kijelentették, hogy 6467 18| fáradtan megcsuklott, mikor üdvözlésemre kisérletet tett, hogy a 6468 14| medve oly kétségbeesett ügyefogyottsággal nézett maga elé, hogy Micike 6469 9| illendő, hogy a mások családi ügyei felől véleményt nyilvánítsak.~ ~ 6470 14| avatkozik idegen emberek ügyeibe, mert végtére is mindenki 6471 11| elintézte a „Kék elefánt” ügyeit s jó ideig parolázott a 6472 9| fölindulástól, oly csodálatos erővel ügyelt magára, hogy a tékozló fiú 6473 9| János nevezetűt, akinek ügyessége és éleslátása a Lecocqéval 6474 11| Mihály pedig, titokzatos ügyleteket emlegetve, nekiindult hócipőjében 6475 7| beavatta a takarékpénztár ügyvezetésébe, amelynek igazgatóságában 6476 1| Takarékpénztárban, amelynek ügyvezető igazgatója volt.~ ~Az öreg 6477 14| eljátszotta az ükapák és az ükanyák gavotte-ját...~ ~ ~ 6478 14| benne lakott, eljátszotta az ükapák és az ükanyák gavotte-ját...~ ~ ~ 6479 2| rövid életében, szinte üldözte a szerencse. A püspöknél 6480 12| vacogó fogakkal dőlt hátra az ülésen, az az érzése volt, hogy 6481 16| viselte, ha a takarékpénztár ülésére ment, - nehéz cipői méltóságosan 6482 5| tőle, ha mindjárt a legelső ülésről elmarad. Nagyon jól tudom, 6483 12| melyeken belül boldog asszonyok ülnek a lángoló cserfahasábok 6484 18| pillantásokat vetettem a szofán ülő fiatalemberre, aki erőtlen 6485 9| Kovacsóczy úr által, két ültő helyében több mint négyezer 6486 14| kiérteni, hogy márciusban ünnepelné a harminckettedik születése 6487 14| legfiatalabb unokád most ünnepelte az aranylakodalmát? Igaz, 6488 1| részt a fiatalok eljegyzési ünnepén. Hat héttel később megvolt 6489 2| nézte a húgocskája hófehér ünnepi ruháját, aztán gyöngéden 6490 14| jelentéktelen esemény az ünneplésre méltó volna.~ ~- Harminckettő? 6491 1| kisgyerek kora óta tegezte s ünnepnapokon, ha a jó nővérek szabadságot 6492 3| magasságokból. És a pókhálós muzsika ütemeire egyszerre megmozdultak a 6493 14| homlokán kövér verejtékcsöppek ütköztek ki.~ ~- A medve nem arra 6494 4| magában:~ ~- Akkor leütném, én ütném le, mint a veszett kutyát.~ ~ 6495 12| kövér kezével az abroszt ütögette, egy leány Viktor nyaka 6496 14| fölhajtom azt a kis kék üvegecskét, melyet a doktor bácsi a 6497 12| az asztal tele volt boros üvegekkel, egy hentesképű ember kövér 6498 13| kezében pedig azt a különös üveget szorongatja, melyből a sivító 6499 13| víz, mely beláthatatlan üvegfalat borított a szemei fölé, 6500 1| kedvéért, egy-egy órácskát az üvegfallal elkerített irodában töltött, 6501 3| baracklekvárral, amiből két nagy üveggel találtam a Takácsy néni 6502 2| fehér homokútján, a ragyogó üveggömbök közt, alkonyattájt csipkeruhás, 6503 4| fantasztikus csodavázákban üvegházi virágok illatoztak. Fénynyel 6504 4| rózsára, a napfényben csillogó üvegneműekre s a sok édes és haszontalan 6505 2| tiszta hálótermek, a múzeum üvegszekrényei, melyekben ismeretlen szörnyállatok 6506 18| fehér lámpa alatt, régimódi üvegszekrényekből furcsa porcellánfigurák 6507 17| mindjárt agyontaposod az üvegszemedet! Igy, csak kapaszkodj meg 6508 14| kiszednéd belőle, ma talán az üvegszemét is kiszúrnád, de holnap 6509 14| lemondasz, mint a kócbélű és üvegszemű játékaidról?~ ~Micike ismét 6510 15| városba, az ablakok kitárták üvegszemüket s álmos és szomorú kisleányok 6511 17| szomjaznak, hogy szinte üvöltenek a fájdalomtól. Ezek a ravasz 6512 17| rablók ilyen tébolyodott üvöltéssel fognak betörni éjnek éjszakáján 6513 15| hogy odalenn várnak rám az üzletben! Nem haragszol rám úgye, 6514 1| fiókba s lopva távozott az üzletből, nehogy a bátyja unalmas 6515 9| kisegítő ugrándozott az ismerős üzletek pultjain; máskor a „Fehér 6516 15| hiába játszod a komoly üzletembert, akinek minden bölcseség 6517 15| a kis eszét is, amit az üzleten kívül hullámzó élet számára 6518 6| kalapokat viselsz, - de hogy az üzlethez nem értesz, abban, fájdalom, 6519 6| legalább te minden idődet az üzletnek szentelheted.~ ~Az öreg 6520 12| talán arra, hogy a vízbe ugorjék?~ ~Zord, köpönyeges férfiú 6521 5| mögött fagyoskezű segédek ugráltak a hosszú polcokon s az öreg 6522 10| beszüntette a fizetéseit. Te talán ugrándoznál örömödben lelkecském, ha 6523 9| Karácsonytájt mint alkalmi kisegítő ugrándozott az ismerős üzletek pultjain; 6524 12| semmitse válaszolt, hanem egy ugrással, mely a vért szagolt tigrisre 6525 17| egyszerre sikoltva föl nem ugrik.~ ~- Mihály, ne bántsd, 6526 1| hajnali álmából. Ötven éven át ugyanazok az ételek kerültek mindennap 6527 17| ahol Micike még mindig ugyanazon a helyen állt s oly magatudatlan 6528 12| ismerős gavotte helyett, ugyanazt a részeg dalt játszotta, 6529 15| üzletben! Nem haragszol rám úgye, ha most már a sürgős dolgaim 6530 8| elmérgezzem magamat. Már egyszer úgyis el akartam mérgezni magamat, 6531 18| asztalnál vendégül lát). Uj ház ötven esztendeje nem 6532 14| látszott rajta, hogy ujabb válasz után kutat az elméjében, - 6533 17| rendesen (Mihály szemei újabban, isten csodájára, még éjféltájt 6534 18| zsebmetszők és sikkasztók laknak. Ujdonatúj frakkom, hófehér plasztronom 6535 5| hogy a komor Mihály egy ujdonsűlt férjet helyettesít egy kéthónapos 6536 5| is készült a munkájával s újév reggelén, kerek ötven év 6537 15| bóbiskolva járt a tűz körül, ujja megsárgult a cigaretta-sodrástól, 6538 3| felpattant a szőnyegről s finom ujjacskái végigsiklottak a zongora 6539 13| még folyvást kacagott és újjacskáját odaillesztette az ajka szélére.~ ~- 6540 13| az ájulás, mint az, ha az ujjacskájukat elmetszik.~ ~- És hogyan 6541 5| mire Micike, a pongyolája ujjait feltűrve, serényen hozzáfogott 6542 8| míg enerváltságtól remegő ujjaival tréfásan megfenyegette a 6543 4| várakozott.~ ~Mihály, vörösbarna ujjasában, tűnődve nézett a levegőbe 6544 5| kezét a Mihály vörösbarna ujjasára.~ ~- Akarsz bejönni egy 6545 8| ebédlő szőnyegén, aztán ujra visszaült az asztal mellé 6546 16| zöldelő bokrok sötétlettek és ujraéledt fák nyújtogatták ki boldogan 6547 17| délutánokat, mint édes apád nagy ujságját a meleg kályha mellett, 6548 4| megértetett vele, amit eddig az ujságokban, a könyvekben és a regényekben 6549 11| is lesz itt, semhogy az unatkozásra idő kerülne! Sohase hallottál 6550 15| Nem, Viktor, én sohase unatkozom! - mondta Micike és sietve 6551 12| dobált a közönség felé. Oly undorító volt ez a látvány, hogy 6552 14| voltál és hogy a legfiatalabb unokád most ünnepelte az aranylakodalmát? 6553 2| kissé bágyadtan, beavatta unokahugát a titokba. Délfelé volt, 6554 2| templomában feleségül vette az unokahúgát. És a szép gyermek, viruló 6555 10| almát fog sütni egyszer az unokáinak, de hogy most gonoszul bánik 6556 2| fejbólintással, mintha a negyedik unokáját is szerencsésen férjhez 6557 4| selyempille kifejlődött. Mihály unta és lekicsinyelte a nőket, 6558 14| egy éjszaka kiszeretett az urából? Vagy valami különös és 6559 6| Tisztogatás közben imát mondtam az uracskámért s most már bizonyos vagyok 6560 5| s nem fogod elárulni az uracskámnak, hogy ilyen éretlen és gyáva 6561 14| babakelengyéidet kisímítottad? És az uradról talán könnyebben lemondasz, 6562 16| mindig az óvatosság volt az uralkodó csillagzat. Gyalázatosan 6563 11| tudni fogom, hogy mi van az urammal - és nincs az a hatalom 6564 16| aki távol él tőlem, az uramnak neveznek és hogy te, aki 6565 14| fejét és így szólott:~ ~- Az uramról inkább lemondok, öreg Mihály, 6566 17| régi hangjához.~ ~- Az uramtól, Mihály!~ ~- Hát nem szereted 6567 3| egyéb nyalánkságot. Viktor urfinak kiskora óta érzékeny a mandulája 6568 12| tagadni, hogy maga egy budai urikisasszonyka, aki azért szökött meg hazulról, 6569 16| penzionátusokkal és a szellőző úrikisasszonyok seregével. A hangos esti 6570 9| ugyanis nem igen járt még az uristen szép világában. Tizéves 6571 9| Malvieux banknál. Schuck úrnál nagyobb optimista ugyanis 6572 7| ösztönözték a kicsike sárga ház úrnőjét. Viktor selymeket hozott 6573 11| az angolbajuszos fiatal úrra, aki elég naiv ahhoz, hogy 6574 9| hír, vén pajtás, Schuck urtól?~ ~- Semmi, - mondta Mihály 6575 18| boldogult édesapánk még a püspök úrtól vett valaha.~ ~Viktor fölnyitotta 6576 14| amiben nagy zsírkarikák uszkáltak. A fiatal, a szép, és a 6577 12| lunátikus, aki a holdvilágban uszó háztetőkön jár.~ ~Mikor 6578 12| Ut a pesti éjszakába.~ ~Micike 6579 16| Tompafényű ezüstfátyol borult az útakra és a mezei házakra, kigyózó 6580 12| asszony még sohase került az utamba. Meri tagadni, hogy maga 6581 9| mert az idő a szorgosabb utánjárásra még nem volt elegendő; de 6582 17| bóbiskolva halad keresztül minden utas. A Viktor fiatalsága és 6583 12| Angol királynő felé vezető útat és Micike most már ismét 6584 14| lábmelegítőt, drágám, mely a hosszú utazás hidegségét kikergesse a 6585 7| töltött, hogy a Viktor pesti útazásán gondolkodjék; és ekkor úgy 6586 15| hajnalban haladék nélkül Pestre utazol, hogy minden rézgálicot 6587 8| rövid búcsúzás után, Pestre utazott. Micike most már nem kísérte 6588 11| hogy egy felnőtt férfi hova utazzék! A vasút engem is elvisz, 6589 16| de este még a szomszéd utcába se mozdul ki felöltő nélkül, 6590 15| napsütésbe, mely a fűvel benőtt utcácskákat végigöntötte. A rubintszemű 6591 8| ismerek, én csak nagybajúszú, utcai rendőröket láttam a kerepesi-út 6592 18| dicsérte az urat s a vár utcáján vastagnyakú kuruc vezérek 6593 16| magasságban lebegnek a házak és az utcák fölött, amelyekben az önző 6594 9| felé, hogy a szomszédos utcákban is meghallják. Gyakran összeverekedik 6595 15| Akarod, hogy becsomagoljam az útibőröndödet?~ ~Viktor álmosan kinyújtozkodott 6596 7| városából és este, mikor útiládáit kicsomagolta, örömünnep 6597 11| úgy szuszogott, mintha kis utitársa a panorámabeli kövér hölgy 6598 11| aztán megtörten elballagott útitársával a „Fehér farkas”-ba, ahol 6599 11| mi célja volna a pesti útnak, mikor még egy minden hájjal 6600 1| változatlan fénnyel világított az utódok emlékezetében. Puritán, 6601 6| fák közül. A hazafelé való úton Micike oly komor hallgatásba 6602 1| kabátot az öreg Novotnynál, - utóvégre nincs kizárva, hogy még 6603 11| ha földrengés is lesz, útrakelek hajnalban, mert addig nem 6604 12| ösvényeit járná...~ ~Micike útrakelt, hogy az urát feltalálja.~ ~ 6605 2| kisleány vasárnaponként ott uzsonnázott a hideg ebédlőben, ahol 6606 10| örökéletedben csalókkal és uzsorásokkal volna dolgod?~ ~Micike szelíden 6607 1| zsakettben, selyemnyakkendősen vacsorált az Arany korona éttermében, 6608 12| kerítenék, hiszen nem vagyok vadállat. De maga akar elmenni, kisasszony, 6609 13| Óceán rémségeit s vérengző vadállatok közt találta magát, melyek 6610 2| megsebesülve hozták haza a vadászatról, melyet a püspök zsigmond-pusztai 6611 10| kézelőt cserélt s azt a vadonatúj császárkabátot vette magára, 6612 6| hanem nagy igyekezettel vagdosta száz darabra a levesben 6613 6| Teringettét kis pajtás, hát ne vágj olyan szomorú arcot, mintha 6614 15| most valami kimondhatatlan vágy fogta el, hogy karjaiba 6615 16| éjszaka sötétjében. És nem vagy-e te is itt, kis pajtás, hogy 6616 15| helyezett és akinek minden földi vágya betellett volna néhány rakoncátlan 6617 5| pillanatban egy csésze forró teára vágyakozott a legjobban, mire Micike, 6618 3| attól, hogy a puha ágy után vágyakozzék! Régebben ilyentájt már 6619 3| volt s nem árulta el szíve vágyát; derüsen hunyorított tehát 6620 2| gyermeklelke csordulásig megtelt a vágygyal, hogy ezt a drága kis lényt 6621 16| tányér köménymagosleves után vágyódol? Ha igen, úgy csak mondd 6622 15| művészeit nézte, sohase vágyódott szereplőnek a színpadra, 6623 1| huszonötödik életévén, mikor a nagy vagyon hirtelen az ölükbe cseppent; 6624 9| Schuck úr, ha két forintnyi vagyonát, lefekvés előtt, a feleségének 6625 1| akarom az életemet és a vagyonomat. Csak azt költöm, ami jog 6626 14| barátom, éjjel van és egyedül vagyunk egy régi házban, be mered-e 6627 10| haragosan bóbiskolt forróvizes vajdingljai fölött, melyben a régi porcellánokat 6628 5| óra fehér oszlopai fölött, vakítóan, szinte karácsonyesti fénynyel 6629 5| között, Selmeczy csizmái vakmerően nekivágtak az utca hószőnyegének ( 6630 1| duhajkodjék!” - mondta a vaksi takarékpénztári könyvelő, 6631 5| én most már csak kibírom valahogy addig, amíg a jó istenke 6632 18| kézelőt visel, s ágyra jár valahová a külvárosban, ahol rajta 6633 5| mintha félne, hogy találkozik valakivel, akit a szive szerint eldöngetni 6634 16| Bécsbe is föl kell hajóznia valamirevaló árú miatt. Hitted volna, 6635 8| idegenek előtt eláruljon valamit.~ ~Mihály megértőleg bólintott, 6636 14| látszott rajta, hogy ujabb válasz után kutat az elméjében, - 6637 15| hogy értelmes szavakkal válaszoljon. Mihály egyáltalában furcsán 6638 12| összeszedte magát annyira, hogy válaszolni tudjon.~ ~Az ezüstsisakos 6639 6| bizonyosan lesz belőlem bátyám, - válaszolta Viktor, oly fenhéjázó hangon, 6640 2| jövődről gondoskodj. Miért választanál idegent, mikor a családban 6641 6| mintha épp öt perccel ezelőtt választották volna meg a brémai kereskedők 6642 10| szobor plasztikájával trónolt válla fölött, melynek fehérsége 6643 18| a fejét, - a szép, telt vállai is megrázkódtak, melyek 6644 15| kislányom, sírj egy fejezetet a vállamon, meglátod, hogy mindjárt 6645 15| igazán, ha az öreg házimedve vállán kisírnád magadat. Gyere, 6646 14| régi házban, be mered-e hát vallani, hogy voltaképen hány éves 6647 11| sötét utcákon. Oh, Mihály, valld be őszintén, hogy éhenhalnál, 6648 2| barátaim előtt szégyent valljak...~ ~Az állandó napsütés, 6649 11| körülbelül fölért egy hasonló vallomással, aztán megtörten elballagott 6650 16| múlva pecsétes levélben tett vallomást késedelméről az öreg Mihálynak. „ 6651 6| urára, mintha mindörökre válni készült volna tőle.~ ~- 6652 16| véleménye volt a rézgálicról. Te valóban azt hitted, csacsi Mihály, 6653 9| táncolnak. Ugyancsak ily válogatott társaság mulat a szomszédos „ 6654 16| nézve, sohasem tudhatja valójában a halandó ember. De Micike - 6655 5| Akár hiszed, akár nem, valósággal dideregtem a fütött kályha 6656 1| dsungelek óriásával? Nem valószínű, hogy ezt tudta volna valaki 6657 12| vonattal Pestre jöjjek. Ő valószínűleg azt hiszi, hogy csak holnap 6658 9| minden reménységét valóra váltja.~ ~Hogy Schuck úr mivel 6659 10| árát, a falusi vevők nem váltják be kötelezettségeiket s 6660 15| látta az irodában s ekkor se váltott vele fölösleges szót; néha 6661 9| egy részét rövidlejáratú váltóval törlesztette. A pincér látta, 6662 1| legföljebb abban történt némi változás, hogy most vasárnaponkint 6663 4| szürke életében csodálatos változásokat okozott.~ ~- Hány éves vagy 6664 1| becsületes szigorúsága még mindig változatlan fénnyel világított az utódok 6665 1| kiderült, hogy a nevelés nem változtat a vér hajlamain; a két fiú 6666 16| tacskó vagyok, de ezzel nem változtathatsz a szomorú tényen, hogy a 6667 11| alatt boszúálló asszonyokká változtatja a kicsikéket, akik az imént 6668 8| szükség van rá s úgy el tudja változtatni magát a különböző álszakállakkal, 6669 12| férfiú egyszerre frontot változtatott.~ ~- És melyik az a szálloda, 6670 12| reszketett; egy kísértet - a vámszedő - kinyújtotta feléje hosszú 6671 12| szólította; Micike nem látta a vámszedőt és nem hallotta a hízelkedő 6672 4| üres és unalmas a földi vándorlás s hogy a legjobb üzletmenet, 6673 9| a duplaköpönyeges éjjeli vándort; a lámpák alatt, melyeket 6674 2| imájukat, a kert hüvössége és vanilia-illata, a glóriás szobrok, melyeket 6675 9| zsebkését, viharvert noteszét a vánkosa alá rakva, ötven év óta 6676 15| könyes arcocskáját a diván vánkosaiba, máskor oly hangos jókedvvel 6677 18| sápadoztak egy antik szofa vánkosain. Magán a szofán egy vértelenarcú, 6678 15| legszívesebben sírva fakadnál és a vánkosodba ásnád a megkínzott fejecskédet, 6679 13| erre a pehelylyel töltött vánkosra!) hogy aztán egyszerre szigorú 6680 14| párnáid már szívszakadva várakoznak rád. Akarsz egy lábmelegítőt, 6681 14| feleséged könyes szemmel várakoznék rád egy nagyon régi, emeletes 6682 12| belevetette magát a künn várakozó batárba. Sohase emlékezett 6683 18| már fölmelegített párnái várakoztak rá, levetkőztették és meggyújtották 6684 18| ebédlőbe, ahol elgondolkozva várakoztam rájuk. Az előbb - a Viktor 6685 12| türelmem hozzá, hogy egyedül várakozzam rá. Tessék szíves lenni 6686 3| krizantémum szirmai. Micsoda varázslat volt az, mely egyszerre 6687 11| hegyesorrú pincér mintegy varázslatra eltűnt előlük s a két száműzött 6688 7| keserves útját is virágossá varázsolhatja. Mihály, lassan forgó agyvelejében, 6689 3| Takácsyék életét kellemessé varázsolják. Az öreg subládok és a megfeketült 6690 6| a gömöri parasztok közé varázsolta. Szép asszony különben a 6691 6| Andrássy Gyulát is a budai várban s csodákat írt a körszakálláról 6692 18| távoli kék hegyeket s a várbeli rezidenciában most is tipegve 6693 13| van, mint a huslevesre. Várj, elsötétítem a szobát, nehogy 6694 15| szívecském, hogy odalenn várnak rám az üzletben! Nem haragszol 6695 16| alig járt ember, csak a városház előtt égett egy árva petróleumlámpa 6696 18| elnevezés.~ ~A vasutnál a városka honoráciorai fogadtak, a 6697 18| fölolvasni hívtak egy vidéki városkába s bár tél volt s csak nem 6698 11| nekiindult hócipőjében a városnak, miután ünnepiesen kijelentette, 6699 9| Szent Teréziáról elnevezett városrészben, már nagyobb elevenség fogadta 6700 2| vasárnap délelőtt - a vén várost övező erdőkből már kábító 6701 16| ajtaját.~ ~- Ha öt percig vársz, akár a világ végéig is 6702 8| pedig, miután hasztalan várt választ a kérdésére, kissé 6703 18| kincsnél. Most már alig vártam, hogy a régi, sárga házba 6704 14| pásztorlányodról vagy a kis vasalódról, amivel a liliputi babakelengyéidet 6705 6| kemény kalap vagy a fényesre vasalt cilinder alatt is lehet 6706 7| iparosasszonyok viselnek a vasárnapi miséken. Viktor büszkén 6707 2| valamikor!~ ~A kisleány vasárnaponként ott uzsonnázott a hideg 6708 9| ideje, hogy eleven potykákat vásároljon a dunaparti halászoktól 6709 2| elcsent filléreiért cukrot vásárolt a számára?~ ~- Igen, - mondta 6710 6| mikor szentjánoskenyeret vásároltál? - kérdezte félig pityeregve 6711 4| fontosabbnak tartja; s a kis irodai vaskályhában, mely máskor csak karácsony 6712 1| hirtelen fel fogja emelni a vaskarikás márványfödelet. De szerencsére 6713 1| sívár téren, melyre kicsike, vaskosaras ablakok könyököltek s mely 6714 1| családi sírbolthoz, ahol a vastagnyaku, vén fűszeres az örök álmát 6715 4| volt. A késő őszi dér már vastagon belepte az udvaron levő 6716 11| felnőtt férfi hova utazzék! A vasút engem is elvisz, ha az útipénzt 6717 18| Liverpoole” elnevezés.~ ~A vasutnál a városka honoráciorai fogadtak, 6718 15| igazgatta meg, mintha a kemény vászon a nyakát szorítaná, többször 6719 4| bőrujjasát vagy a térdigérő vászonzubbonyát levetette volna? Tudod, 6720 16| asztal, egy nagy velencei vázában korai ibolyabokréta sötétlett, 6721 14| hanem így folytatta:~ ~- Ne védd a lelketlen kócbábukat, 6722 8| attól tartok, hogy rossz véged lesz! Oh igen, bizonyos 6723 12| hogy erdőkön, özönvízen, végeláthatatlan síkságokon, kisérteties 6724 6| ennek az állapotnak mielőbb véget vetek.~ ~A becsületes Mihály 6725 11| agyafurt detektiv-munkát végezni tudnál. Ne félts engem, 6726 11| gázlámpákat, mikor kötelességei végeztével a „Fehér farkas” irányába 6727 17| az ajtón s nehéz lépéseik végigdöngtek a falépcsőn, hogy aztán 6728 13| kirándulásról?~ ~Micike végighordozta tekintetét a szoba mennyezetén, 6729 12| mialatt a szellős hídon végigkísérte, halkan ezt dörmögte a bajuszába:~ ~- 6730 16| vár bennünket.~ ~Szótlanul végigmentek az alvó szántóföldeken és 6731 14| aki egy francia bohózatot végignéz, de Micikét mindez annyira 6732 8| egérke szenvedését se tudta végignézni s aki (bárha forró nyár 6733 14| miközben tetőtől-talpig végignézte a kaftánjában összekuporodó 6734 16| sétájában, hogy tűnődő sógorán végignézzen.~ ~Mihály behúnyta a szemét, 6735 15| fűvel benőtt utcácskákat végigöntötte. A rubintszemű gnómok, melyek 6736 13| áthatolt a szoba falán, végigsíklott a messze országútakon és 6737 3| szőnyegről s finom ujjacskái végigsiklottak a zongora billentyűin; és 6738 17| a legkedvesebb?~ ~Mihály végigsimította homlokát óriási tenyerével, 6739 1| szép leányarcot gyengéden végigsimogatta a szemével.~ ~Mihály ránézett 6740 8| egy önkéntelen mozdulattal végigsímogatta a sógornője kibomlott, szőke 6741 16| élete ösvényét fürkészőleg végigtekintené.~ ~- A földi élettől nem 6742 17| szeméről és egész nagyságában végigvágódott a szőnyegen; és a Mihály 6743 11| sereg fuvaroskocsi közt végigvezette őket. Micike rendbehozta 6744 3| fűszeres illatát egy reggel végképp száműzte a gyöngyvirág illata, 6745 6| ha a becsületes érzésed végre-valahára megszólalt benned. Elvégre 6746 14| idegen emberek ügyeibe, mert végtére is mindenki úgy él, a hogy 6747 9| számit, rosszul ad vissza s végül hamis pénzt kever a jó közé, 6748 17| szavakat meghallotta.~ ~- Kitől vegyelek el, kislányom? - kérdezte 6749 2| mondott volna igent; de a végzet, mely a zárdabéli kislányok 6750 3| sötétségbe, egy öreges sóhajjal végződő ásításba tört ki s behunyta 6751 6| volna ki annyira, mint ezt a vékonypénzű legényt a pár órai üzleti 6752 9| jurátusokhoz vagy meghibbant velejű mágnásokhoz is méltatlan 6753 15| kalandoznék.~ ~- A rézgálic, úgy vélem, fogyófélben van, - mondta 6754 16| kislány kora óta mindig nagy véleménye volt a rézgálicról. Te valóban 6755 9| Kétségbeesésre azonban, csekély véleményem szerint, nincsen ok; hiszen 6756 16| már az asztal, egy nagy velencei vázában korai ibolyabokréta 6757 1| őket, akik egy csodálatos véletlen folytán még mindig nem nőttek 6758 9| magát. A beavatottak tudni vélik, hogy hamisan játszik s 6759 13| állapotban?~ ~- A pesti doktor velünk jött egész a „Kék elefánt”- 6760 12| tubákos szelencét tartott a vendégek orra alá, a színpadon pedig 6761 2| szieztáztok, mikor én nyolc vendéget hívtam vacsorára? Egy-kettő, 6762 12| az ajtó nyitása a különös vendégre figyelmessé tett.~ ~Micike 6763 11| érdeklődve néztek szét a különös vendégseregen, mely a „Fehér farkas” éttermét 6764 18| magam is nyugodni tértem a vendégszobában, ahol még mindig barátságos 6765 18| urakkal, akiket az asztalnál vendégül lát). Uj ház ötven esztendeje 6766 10| Mihály, lehet, hogy szigorú vénemberré lesz valaha, hogy vagyont 6767 5| Mindenesetre tekintetbe kell venned, hogy még életemben se aludtam 6768 4| melegségét érzi.~ ~- Kit vennék el, amikor Viktor már Egyetlent 6769 17| fiatal és voltakép késő vénségemig csak egy ügyetlen gyermek 6770 17| a szőnyegen; és a Mihály vérbenforgó szemeiből következtetve, 6771 10| szárnycsapásaival, egyszerre verdesni kezdené a rózsás arcát, 6772 8| vett elő, s nagy, gyerekes, verébfej-betűivel levelet írt Schuck úrnak, 6773 15| öreg Mihály, miközben a verejték kiütött a homlokán és a 6774 14| sóhajtott s a homlokán kövér verejtékcsöppek ütköztek ki.~ ~- A medve 6775 11| zsebkendőjével a homlokán kiütött verejtéket letörölte.~ ~Micike azonban 6776 11| dugta s így bökdöste vele a verejtékező vén legény felé, akit láthatólag 6777 12| a homloka nedves volt a verejtéktől s aki a kezével csókokat 6778 13| előle az Óceán rémségeit s vérengző vadállatok közt találta 6779 12| karikák forogtak, a szíve verése megállt és rég semmit se 6780 13| borított a szemei fölé, néha véresre marta a testét, máskor oly 6781 17| Kislányom - mondta szánalmas vergődéssel - drága kis lányom, mit 6782 17| lármával nemcsak a rendőröket verik föl, hanem a temetőben nyugvó 6783 2| naphosszat édes zongoraszó verődött ki a püspök kertjére, melyben 6784 15| fojtaná vissza; de sápadt és vérszegény arcából oly nedves fénnyel 6785 12| hallatszott és gyanus füttyjelek verték föl a sziget bokrainak sötétségét; 6786 18| vánkosain. Magán a szofán egy vértelenarcú, nagyon furcsa fiatalember 6787 12| francia bábú eleven és lángoló vérű asszonynyá változott egy 6788 4| házasulandó legény vagy? Mihály, vesd le ezt a borzasztó ujjast, 6789 4| egy hirtelen pillantást vessen; s ekkor ámulva és megzavarodva 6790 11| hogy öcscsét a készülő veszedelemről értesítse? Oh, ő bizonyos 6791 14| lépten-nyomon ismeretlen veszedelmek leskelődnek az ártatlan 6792 11| nyomát? Számoltál azokkal a veszedelmekkel, amelyek a bűnös nagyvárosban 6793 14| híreit olvasta. Micike veszedelmesen csillogó szemmel ült le 6794 1| közöljem először. Feleségül veszek egy drága kis leányt, akivel 6795 1| udvarban és fáradhatatlanul veszekedett a részeg fuvarosokkal, akik 6796 8| gyermekkoromban megéreztem, ha valami veszély fenyegetett s most is bizonyos 6797 6| viaskodik, azok pedig aligha veszélyeztetik a testi épségét. Azt hiszed, 6798 2| szólott magában:~ ~- Feleségül veszem!~ ~Huszonhat éves volt, 6799 12| asztalok között, a pincérek veszettül tapsoltak, egy öregember, 6800 10| angol kereskedők komolyabban veszik a hivatásukat), de nem szabad 6801 9| több mint négyezer forintot veszített, melyek egy részét rövidlejáratú 6802 6| deszkákon, hamisítatlan veszprémi szűrben, zsíros kalapban 6803 6| állapotnak mielőbb véget vetek.~ ~A becsületes Mihály csodálkozva 6804 9| éleslátása a Lecocqéval vetekedett. Ez a nevezetes férfi volt 6805 6| nem akarod talán elhitetni vetem, hogy féltékeny vagy? Elhiheted 6806 10| mert csak a léha emberek vetemednek afelé könnyelműségre, hogy 6807 10| s oly lázas élénkséggel vetette föl a beszédtémákat, mintha 6808 9| filiszter, aki keresztet vetettél egy festett nőszemély láttára 6809 18| azonban lopott pillantásokat vetettem a szofán ülő fiatalemberre, 6810 3| fölött, a lámpa hófehér fényt vetít a régi bútorokra, a porcelláncsipkés 6811 2| nyalánkságokban s legföljebb otthon, vetkőzés közben, szólt a feleségéhez:~ ~- 6812 3| és lassan, meggondolva, vetkőződni kezdett. De aztán gondolt 6813 15| kereskedőházra határozottan árnyékot vetne az a tény, hogy a rézgálicot 6814 3| melyet szétkúszált hajfürtök vettek körül, a Mihály reszkető 6815 18| udvariaskodva, bár alapjában véve, most már határozott örömöt 6816 7| többi költséghez s épp úgy a vevőiddel fizetteted meg, akár az 6817 10| fűszerszámok árát, a falusi vevők nem váltják be kötelezettségeiket 6818 10| nélkül összeveszett a régi vevőkkel, akiket még istenben boldogult 6819 7| félszegen mosolygott a falusi vevőkre, akik petróleumról, kocsikenőcsről 6820 5| segédeket, kik Mihály úr vezénylete alatt az aktívákat fölvették. 6821 18| utcáján vastagnyakú kuruc vezérek lovagoltak föl alkonyatonkint 6822 17| korhely, a monoklis Viktor vezetése alatt, akinek szeme gyanusan 6823 6| szükség a „Kék elefánt” vezetéséhez? Ha vízfejű lennék, akkor 6824 12| megmagyarázta az Angol királynő felé vezető útat és Micike most már 6825 1| melyről rendszeres könyvet vezettek, hatot megtakarítottak szombat 6826 13| belőle! Tudod, hogy már olyan vézna vagy megint, mint egy tizennégy 6827 6| csalafinta nagykereskedőkkel viaskodik, azok pedig aligha veszélyeztetik 6828 6| tigrisekkel vagy oroszlánokkal fog viaskodni a pesti piacon. Legföljebb 6829 12| tudvalevőleg egy sárkánnyal viaskodott.~ ~- Szolgálatjára. Keresni 6830 18| óvatossággal megtapsoltak (a vidék nem kényezteti el a pesti 6831 9| settenkedett, hogy az ügyetlen vidékieknek a hónuk alá nyúljon. És 6832 16| rózsafűzért s csak vasárnap vídulj föl, mikor pompás tyúkleves 6833 6| Szép asszony különben a Vigadóban is százszámra akad, ahol 6834 13| szivecském, az öreg elefánt vigyáz rád!~ ~- És nem engedi ide 6835 6| benne, hogy a jó istenke vigyázni fog rá. Akarsz te is egy 6836 11| csomagolva és ha rendőrökkel vigyáztatnál rám, még akkor is megszökném. 6837 9| halászoktól s kék zsebkendőjében vigye haza a fickándozó állatot 6838 13| kipírult arcát látta, a viháncoló, félmeztelen asszonyokon, 6839 10| száguldottak el az élet viharai s aki derüs komolyságát 6840 10| a délelőtt folyamán oly viharos üzleti buzgóságot fejtett 6841 9| És kulcsait, zsebkését, viharvert noteszét a vánkosa alá rakva, 6842 2| istállóban nagyszerű parádéslovak vihogtak, a konyha impozáns tűzhelyén 6843 13| hűséges dada, akinek meleg viklerben meg sötét gyapjúfőkötőben 6844 11| rossz vére elszólította. Viktorból jámbor és tisztességes férj 6845 4| így van rendjén, hogy a Viktoré legyen, hiszen ő az egyetlen 6846 7| korholó hangon a cigarettázó Viktorhoz, mikor végre a kis bolt 6847 10| helytelenség? Való igaz, hogy Viktornál érettebb férfiak is vannak 6848 17| visszaváltoztatná a régi Viktorodat?~ ~- Nem, öreg Mihály, az 6849 6| vetett a hótengerben tipegő Viktorra, este meghatva és elérzékenyülve 6850 9| se telt még el, amikor - Viktorral majdnem egyidejűleg, - a 6851 6| aggódó kis pajtása álmodik?~ ~Viktortól harmadnap levél jött, csak 6852 9| járt még az uristen szép világában. Tizéves kora óta - most 6853 18| messziről, mint egy idegen világból, halkan megcsendült a muzsikáló 6854 7| a becsületes Mihály egy világért se tért volna nyugovóra 6855 15| kigyógyítana a melankóliádból? Te világfi vagy kis uram és nem vén 6856 8| Innen-onnan mulatságos világfivé fogod kinőni magadat derék 6857 9| félmilliós betétje volna a világhíres Malvieux banknál. Schuck 6858 8| nővéreknél is kevesebbet értesz a világi dolgokhoz. Ki hitette el 6859 5| fülébe s egy vékony fénysáv világította meg az elhagyott folyósó 6860 8| csöndért, mely a küzködő világnak ezt az édes, éjszakai szigetét 6861 9| húzta a paplant s ekkor világosan hallotta, hogy két nehéz 6862 2| gyöngéden megsímogatta a világoskék szalagot, mely a szép gyermek 6863 5| megcsillant az árva petróleumlámpa világosságában. Idebenn jó kis tűz égett 6864 8| az ebédlő melegségeért és világosságáért, a szamovár vizének egyhangú 6865 3| barátságosabbá tette a lámpa világosságát. A kályhában, - öreg, pocakos 6866 17| esik tőlem, mint egy idegen világrész, mert én magam sohase voltam 6867 17| mindeddig egy ismeretlen világrészben élt volna. Nem a Takácsy 6868 3| kioltotta. Mihály visszavonult a világtól; a sötét petróleumlámpa 6869 10| fölgyújtotta a fantáziáját, mint a villám a nyári erdő levéltengerét. 6870 11| kisleánynyal, de ma már villámló szemmel gondolnak az angolbajuszos 6871 16| idegen égitest messzeségéből villognak át a földi nyugalom szigetére.~ ~ 6872 13| töltéseken, a budai házon, fogait villogtató fehér farkasával, a hideg 6873 3| kezdtek a gyönyörűen ápolt virágágyak szélén s filigrán, de nagyon 6874 13| szoba mennyezetén, a szőnyeg virágain és a fekete subládon, aztán 6875 11| lepkeként szállt a szőnyeg virágaira és az öreg Mihály méltóságos 6876 7| köpenyében és a tavasz meg a nyár virágfűzéres feje mosolygott a napsugaras 6877 18| csodálatosan szép és szines virághoz hasonlított, meggyujtotta 6878 9| cifra, de mérges mocsári virágokhoz hasonlít. Kétségbeesésre 6879 2| csillogott az ezüsttől és a virágoktól, az istállóban nagyszerű 6880 7| kötelességek keserves útját is virágossá varázsolhatja. Mihály, lassan 6881 10| lábainál, egy jó szó, egy virágszál boldoggá tesz, de az elrontott 6882 2| ekkor, miközben a fehér virágtengerében pompázó püspökkert fái alatt 6883 17| gonosz volnék, hogy a te virágzó életedet a magaméhoz csatolnám...~ ~ 6884 9| vidéki urak is ott lebzselnek virradatig a tündöklő parketten, ahol 6885 16| harmadik nemzedék álma fölött virraszt a nap sugarában és az éjszaka 6886 1| minősítette a céltalan esti virrasztást. Kilenc előtt tíz perccel 6887 7| mikor szegényke az éjjeli virrasztástól álmosan tesz-vesz napestig 6888 5| ahelyett, hogy itt egyedül virrasztod át a féléjszakát? Nem félsz 6889 1| aranyvignettás palackok mellett virrasztotta át az éjszakákat s hajnaltájt 6890 11| hűségesen a gondodat nem viseli.~ ~Mit lehet tenni az ilyen 6891 9| feltűnőt se talált komor bátyja viselkedésében. Mihály ezután rögtön a 6892 18| jelenlétében - szinte idegenül viselkedtek egymással szemben, szinte 6893 6| hogy micsoda kalapokat viselsz, - de hogy az üzlethez nem 6894 2| szinte beteges rajongással viseltetett a gyermek iránt: derűs és 6895 12| kurjongatás, pohárcsengés, visítás hallatszott a fülébe, a 6896 15| földhözragadt zsellérek viskójába tévedt.~ ~- Mindegy, akármit 6897 8| egyet, mert csak ő tudja visszaadni a nyugalmamat, csak ő tud 6898 7| még a hideg boltban is visszaemlékezett s félszegen mosolygott a 6899 17| lopózik és a suttogást is visszafojtja, - hiszen ekkora lármával 6900 15| ekkor megremegett valami visszafojtott indulattól és a szó, mely 6901 4| volna, ha egyszer talapzatán visszafordul: Mihály nyakkendőt viselt 6902 11| otromba fejét és még egyszer visszagondolt a tegnapi éjszaka eseményeire: 6903 13| medvehang, - hát mégis csak visszajöttél a sötétség országából? Mondd, 6904 16| ugyan ne hozz köpenyt, mert visszakergetlek vele. Nem szégyenled, hogy 6905 11| hogy a sötétség beálltával visszatér a budai szállodába.~ ~- 6906 18| megígértették velem, hogy hamarosan visszatérek, azzal a meggyőződéssel 6907 17| vagy tíz nappal a Viktor visszatérése után - a két barát kissé 6908 18| hogy a régi, sárga házba visszatérhessek; szerencsére a kisvárosiak 6909 4| Mi lenne, ha Viktor újra visszatérne legénykori életéhez, ha 6910 11| kaftánja zsínórján. Oh, vajjon visszatérnek-e még valaha a könyörtelen 6911 12| hókirálynőhöz hasonló alakocskáját visszatükrözte.~ ~Hogy került ide a fekete 6912 8| ebédlő szőnyegén, aztán ujra visszaült az asztal mellé s nagyot 6913 17| ha egy jó szellem megint visszaváltoztatná a régi Viktorodat?~ ~- Nem, 6914 1| étkeztek a családdal, sietve visszavonuljanak hálószobáikba. Tíz perc 6915 15| lett; szemében titkos álmok visszfénye égett, bakfis-jókedve tűnődő 6916 11| zörgetésre se támadt semmiféle visszhang. Mihály ekkor a kilincsre 6917 1| édesapja kemény lépteitől visszhangzott. És délfelé ha nehéz álmából 6918 12| mindig messzebb és messzebb viszi a boldogság szigetétől s 6919 6| köszöntését szíves leereszkedéssel viszonozta. Látta Andrássy Gyulát is 6920 11| Mihály nem érezte az időjárás viszontagságait, mert vén szivét fölmelegítette 6921 6| meghánytam-vetettem az egymáshoz való viszonyunkat s arra az eredményre jutottam, 6922 11| kis sárga ház emeletére vitte őket, a lábakon álló, hófehér 6923 9| vannak telestele gondtalan viveurökkel, akiket a pesti argot mostanában 6924 12| cipőcskéje alatt és a sötét vízben szép titokzatos lámpacsillag 6925 3| egymásutánban a lehulló vízcseppek s a lebocsátott függönyökön 6926 13| látóhatáron, egy jéghideg forrás vize gyémántként csillogott a 6927 13| híd karfáján, a félelmetes vizen, melyben száz meg száz vörös 6928 8| világosságáért, a szamovár vizének egyhangú zúgásáért, a boldog 6929 6| elefánt” vezetéséhez? Ha vízfejű lennék, akkor is beletanultam 6930 16| a mezei házakra, kigyózó vízfolyások siettek valami ismeretlen 6931 12| éjszakai út végén. De a viziók nem hatalmasodhattak el 6932 3| hajával, mely hajnalonkint a vízmosásos erdei tisztásokon, ezüstös 6933 6| szállítólevelek tételeit vizsgálgatta.~ ~- Mihály, - mondta hanyagul, 6934 9| hiszen a szemfüles Kovacsóczy vizsgálódásait csak így fogja megérteni. 6935 6| szentelheted.~ ~Az öreg Mihály vízszínű kék szemei szinte elképedt 6936 8| szüksége van rá, hogy a fülledt völgyekből a havasok levegőjébe repüljön.~ ~- 6937 18| melyeknek ablakaiból mély völgyszakadékokba nyílik kilátás, valaha bőrkötényes 6938 6| mindig a lapos bőrsipka meg a vörösre fagyott kéz az egyetlen 6939 6| asszony, bizonyos, hogy te volnál mindannyi közt a legislegszebb.~ ~- 6940 18| de végtelenül boldogok volnánk, ha egy csésze theára szerencséltetne 6941 8| melyekben a borvirágos arcu Herr von Rück ostoba kuplétákat énekel. 6942 14| a meggyötört kis szived vonaglott? Nem inkább keserves sírásba 6943 4| Mihály erős arcán keserű vonás jelent meg e gondolatra, 6944 10| Micikét; sőt inkább: a kis nő vonásairól lassankint eltűnt minden 6945 1| ötven év óta csak tétova vonások jelezték, hogy az üzlet 6946 11| fujtató, kőszénfüstös, pesti vonatba?~ ~Mihály hátravetette otromba 6947 16| akár szőrköteles barátnak vonulok be a ferencrendi atyák kolostorába, 6948 12| kibontakoztak előtte...~ ~- Suchen’s wen? - kérdezte most egy kocsisarcú 6949 3| mandulája s a csontbotos Wéninger doktort akárhányszor éjszaka 6950 5| attól tartott, hogy a gyönge zaj is zavarhatja a kicsike 6951 2| ijesztően kongott a lépések zaja; s éjfélig sírva feküdt 6952 14| lefeküdjék, különösen a zajos Babilonban, ahol lépten-nyomon 6953 7| szólni, mert most már félt a zajosabb jelenetektől. Este azonban, 6954 8| a szavát hallhatja, hogy zajtalan tipegésében gyönyörködhetik, 6955 17| megfordult odakünn a kapu zárában. Micike, aki mostanában 6956 1| bevette magát. És este, zárás után, a fiatalabb örökös 6957 2| érte. De később, mikor a zárda kapújában búcsút vett tőle, 6958 2| igent; de a végzet, mely a zárdabéli kislányok életébe is beleavatkozik, 6959 6| egyest kapott a jó nénikék zárdájában, szenvedő mosolylyal jelentette 6960 18| valaha bőrkötényes nagyapók zárkóztak el a tatárok és törökök 6961 16| rézkapcsos üzleti könyveit zárta el egy óriási pénzszekrény 6962 10| háziszolga udvari rekeszét is zárva találta. Hosszú gyalogsétát 6963 5| megfordult odalenn, a kapú závárában. Mihály fölkelt a karosszékből, 6964 5| tartott, hogy a gyönge zaj is zavarhatja a kicsike házitündér álmát. 6965 1| fogadóterme volt.~ ~- Ráérsz? Nem zavarlak? Van egy félórád a számomra? - 6966 3| éjszaka idején is fel kellett zavarnunk a meleg ágyból.~ ~Borbála 6967 2| a házigazda megérkezése zavarta meg, aki hangos szóval, 6968 16| hozzám, mint régi butoraim, a zegzúgos falépcső és a mozdulatlan 6969 13| találta magát, melyek a zene hangjaira illegették magukat 6970 9| ben, sietve megebédelt a „Zenélő órá”-ban, aztán átsietett 6971 8| csak német dalcsarnokok és zenés kávéházak vannak, melyekben 6972 1| Viktor megjelent az egyetlen zenés-kávéházban s öt forintot adott a cigánynak, 6973 3| pengették, cincogtatták a kísérő zenét, melynek hangjai mellett 6974 1| éjszakákat s hajnaltájt éjjeli zenével riasztotta föl álmukból 6975 18| úgy éreztem, hogy a finom, zengő-bongó, szinte tündéries hangokból 6976 2| miközben beteg tüdeje ijesztően zihált - és légy az apja helyett 6977 14| kedveskedjék, - dadogta zihálva, nehéz lélekzettel, mintha 6978 8| fehérruhás kis nő, akinek haja ziláltan a homlokába lógott, szakasztottan 6979 16| szántóföldekre, melyeknek szélén már zöldelő bokrok sötétlettek és ujraéledt 6980 11| de odabenn az erélyesebb zörgetésre se támadt semmiféle visszhang. 6981 3| szótalan öregasszony kötőtűi zörögtek s az asztal körül zsírpecsétes 6982 15| lármás dalt játszotta a zongorán, amelyet ama borzasztó éjszakán 6983 15| lehet látni. Térdét most a zongoraszékre tette és gyöngén himbálta 6984 2| zsalúja mögül naphosszat édes zongoraszó verődött ki a püspök kertjére, 6985 15| Micike abbahagyta a zongorázást és mosolygó szemében valami 6986 9| elzűllött s azóta teljesen a „Zrinyi” kávéházbeli alagér játékból 6987 1| meg a családi asztalnál; zsakettben, selyemnyakkendősen vacsorált 6988 6| mellől; őt a favágás vagy a zsákhordás se merítette volna ki annyira, 6989 4| háziszolga életét élte, aki zsákhordással, ládaszögezéssel és raktárrendezéssel 6990 2| csókjaiddal.~ ~A Putnoky-ház zöld zsalúja mögül naphosszat édes zongoraszó 6991 17| meséskönyveddel a kezedben a kis zsámolyodon kuksoltál.~ ~Mihály lehajtotta 6992 10| Mihály szinte embertelen zsarnokká változott; igazságtalanul 6993 12| Szebenyi úrnak, de a szülőim zsarnoksága miatt hat hónap óta nem 6994 12| öngyilkosok lennénk, ha a szüleim zsarnokságát ki nem játszhatnánk. Akarja, 6995 10| megszabadulni fantáziája zsarnokságától és örökké csak a boszútálló 6996 8| álmosan, bűnbánólag és üres zsebbel fog a kis királynője lábaihoz 6997 9| dunaparti halászoktól s kék zsebkendőjében vigye haza a fickándozó 6998 11| megdöbbent Mihály, miközben zsebkendőjével a homlokán kiütött verejtéket 6999 9| feleségének átadta. És kulcsait, zsebkését, viharvert noteszét a vánkosa 7000 18| ahol rajta kivül csupán zsebmetszők és sikkasztók laknak. Ujdonatúj 7001 1| gyerekeket s tíz krajcárnyi heti zsebpénzükből, melyről rendszeres könyvet 7002 12| szálloda elé ért, egy kis zsebtükörből gondosan megigazgatta rendetlen 7003 15| királykisasszony, aki a földhözragadt zsellérek viskójába tévedt.~ ~- Mindegy, 7004 18| a kisvárosban s mikor a zsidó fakereskedő harmadéve tágas 7005 2| vadászatról, melyet a püspök zsigmond-pusztai erdejében rendezett. Hogy 7006 1| őrnek áll be a középkori Zsigmond-toronyba.~ ~Viktor nevetve bólintott:~ ~- 7007 10| zavartan babrált a kék kaftánja zsinórával.~ ~- Kis pajtás, dobd a 7008 11| babrált törökös kaftánja zsínórján. Oh, vajjon visszatérnek-e 7009 1| Takácsy János nyugodtan feküdt zsinóros atillájában s csak éjjelenként 7010 14| főzött neked, amiben nagy zsírkarikák uszkáltak. A fiatal, a szép, 7011 6| hamisítatlan veszprémi szűrben, zsíros kalapban s hogy egy füstös 7012 3| zörögtek s az asztal körül zsírpecsétes inasok lökdösték egymást 7013 12| üvegajtaját s megállott a pokoli zsivaj közepén. A füst és a pára 7014 13| csillag remegett, a füstös zsivajon, mely a pokol rémségeit 7015 7| halszemei ismét aggasztóan zsugorodni kezdtek.~ ~Mihály akart, - 7016 6| imát elmondani érte, amig Zsuzsanna a levest behozza?~ ~Mihály, 7017 8| beszélgettem a zárdában a vörös Zsuzsival, s Angela testvér büntetésből, 7018 10| fehérsége néha kivillant karcsú zubbonya selyméből. Szőke haja szinte 7019 11| rendbehozta a haját, csinos zubbonyt vett magára, aztán a sógora 7020 11| Gellért-hegy felől jeges áramlatok zúdultak a nyakába s az ég titokzatos 7021 12| titokzatos víz fölött, melynek zúgása még a vért is megdermeszti 7022 12| szélből, az esőcsatorna zúgásából rossz szellemek keserves 7023 8| szamovár vizének egyhangú zúgásáért, a boldog csöndért, mely 7024 16| emeletes sárga ház minden zúgát. Az ebédlőben terítve volt 7025 18| világa volt ez, csöndességtől zúgó vasárnap délutánok levegője 7026 18| bátyja lakott s hangtalanul, zugolódás nélkül nézi éveken és hónapokon 7027 15| háziállat volt, aki sírjáig zúgolódás nélkül cipelte volna a terhet, 7028 2| nélkül, a csókok valóságos zuhatagával árasztotta el a kicsike 7029 6| gyorsasággal, kirobogott a zúzmarás fák közül. A hazafelé való