Rész

   1  1|                                                 A selyemruha.~ ~Interlaken,
   2  1|                     egész bizonyosan.~ ~. ...Ha a föld Isten kalapja, Interlaken
   3  1|                       Isten kalapja, Interlaken a bokréta rajta, énekelhetném
   4  1|                    rajta, énekelhetném szabadon a költővel, ha egyáltalában
   5  1|                         dideregve húzom magamra a fehér atlaszpaplant, mert
   6  1|                         mert attól tartok, hogy a hegyek szelleme bekandikál
   7  1|                      szelleme bekandikál hozzám a magas hotelablakon. Mégis
   8  1|                      volt, aki azt mondta, hogy a Természet fenséges, mert
   9  1|                      csakugyan valami. Ugy van, a Természet fenséges, de csak
  10  1|                 Természet, mert például otthon, a tolnai Sashegyet csak nem
  11  1|                lojálisan be kell vallanom, hogy a tolnai fiatalság messze
  12  1|                shawlokba burkolózva jelenik meg a nyilvánosság színe előtt. ...
  13  1|                 táncolna vagy reggelig énekelné a dorozsmai szélmalmot...
  14  1|                           Kétségbe kellene esni a világ sorsa fölött, ha szerencsére...
  15  1|                     lapok, amikor nevét leírom; a XIX-ik század legnagyobb,
  16  1|                     Chimay herceg!~ ~Ő itt van! A szegény herceg, akit hatodfél
  17  1|                         akire kacagva gondoltak a varróleányok és a fodrásznék,
  18  1|                     gondoltak a varróleányok és a fodrásznék, de aki a tisztességes
  19  1|                         és a fodrásznék, de aki a tisztességes asszonyok előtt
  20  1|             tisztességes asszonyok előtt mindig a szenvedő és lemondó hős
  21  1|                     nyugodt grandseigneurt, aki a galamblövészetben tegnap
  22  1|           galamblövészetben tegnap is megnyerte a livornói herceg tiszteletdíjait,
  23  1|           tiszteletdíjait, aki előtt I. Albert, a hôtel főpincére (a világ
  24  1|                      Albert, a hôtel főpincére (a világ legbüszkébb arisztokratája)
  25  1|                        is jóindulattal meghajol a table d’hôte-nál s aki sohasem
  26  1|                         viseli kétszer ugyanazt a ruhát, a Chimay-gallérok
  27  1|                       kétszer ugyanazt a ruhát, a Chimay-gallérok föltalálóját,
  28  1|                           ezt tudta elhagyni az a kis amerikai asszonycica!
  29  1|                        mindenáron föltalálta!~ ~A herceg átellenben ül hozzám
  30  1|                     herceg átellenben ül hozzám a table d’hôte-nál s e csöndes
  31  1|                       figyelmével állandóan azt a szegény, magános asszonykát
  32  1|                 hóbortos sorokat írja. Juliska, a társalkodóném, már előbb
  33  1|                         ő csipte meg legelőször a karomat, mikor a herceg
  34  1|                     legelőször a karomat, mikor a herceg vizet öntött a poharamba
  35  1|                     mikor a herceg vizet öntött a poharamba s udvariasan nekem
  36  1|                   akarta átengedni az elsőséget a főtt szilvából... A főtt
  37  1|                   elsőséget a főtt szilvából... A főtt szilvát természetesen
  38  1|                       meghajtottam kissé előtte a fejemet...~ ~Rég túl vagyok
  39  1|                         Rég túl vagyok már azon a koron, mikor az ilyen apró
  40  1|                       ilyen apró figyelmességek a szívemet megdobogtatták (
  41  1|                      huszonhat éves leszek), de a herceg udvariassága mégis
  42  1|                       látják rajta. Ugyan kinek a kedvéért venném föl, ha
  43  1|                         kedvéért venném föl, ha a herceg itt nem lenne Interlakenben?
  44  1|                      csöpp izlése, tetszik neki a selyemruha és tetszik az
  45  1|              hegyóriások után e szende Balaton, a pörölyforgató, félelmetes
  46  1|                      félelmetes hegyapó helyett a fiatal menyasszony, a kékszemü,
  47  1|                   helyett a fiatal menyasszony, a kékszemü, derült tekintetü
  48  1|                        fűző nélkül csatangolhat a villa kertjében, - de én,
  49  1|                       álmodozva gondolok vissza a svájci table d’hôte-ra,
  50  1|                       Az unalomnak is megvannak a maga skálái s az impozáns
  51  1|                     enyhe vízparti unalom, mely a megnyugvás édes békéjét
  52  1|                csöpögteti csalódott szívembe... A savanyuvizes kút és a tóparti
  53  1|                           A savanyuvizes kút és a tóparti eszplanád: ime azok
  54  1|                     tóparti eszplanád: ime azok a fix pontok, melyek körül
  55  1|                        fix pontok, melyek körül a fürdői élet mozgalmai és
  56  1|                       és eseményei hullámzanak. A kút körül lenge ingbluzban
  57  1|                        befűzött derékban: ennyi a különbség a délelőtt és
  58  1|                     derékban: ennyi a különbség a délelőtt és délután között...
  59  1|                   szempontjaiból kizárólag csak a főtt szilvában van némi
  60  1|                      erősebb nem itt is túl van a negyven esztendőn, de a
  61  1|                         a negyven esztendőn, de a szárnyas mellé nem eszik
  62  1|                       miatt, ha... E pontok azt a merész átmenetet jelentik,
  63  1|                         átmenetet jelentik, ami a magasabb írásművekben nem
  64  1|                         nem ritka s mely mindig a legmeglepőbb eseményekre
  65  1|                         eseményekre készíti elő a barátságos olvasót.~ ~Az
  66  1|                   neveztet...~ ~Az Arany liliom a fiatal Zsámbokyé, ama duhaj
  67  1|                       tudják, hogy nincs egyebe a címeres szivartárcáin kívül.
  68  1|                        szörnyein, mint Zsámboky a lágyan ringatózó Arany liliom-on...~ ~-
  69  1|                         ér valamit, ha az ember a lábát lelógathatja a hajója
  70  1|                      ember a lábát lelógathatja a hajója fedélzetéről...~ ~
  71  1|                         néha magam is lelógatom a sárga cipőmet az Arany liliom
  72  1|                         van alkalmam arra, hogy a szétszórt virágos, tengerzöld
  73  1|                 Zsámboky nem lenne, ugyan kinek a kedvéért préselném így magam
  74  1|                    kedvéért préselném így magam a rekkenő nyári estéken?!~ ~ ~ ~
  75  1|                       Ha eszembe jut, hogy ezek a poros utcák micsoda hivalkodó
  76  1|                       az Andrássy-út is valahol a cigánysoron, - mégis csak
  77  1|                     csak vétkes mulasztás, hogy a kormány az ilyesmit megengedi...
  78  1|                   ilyesmit megengedi... És ezek a cégtáblák - brrr! Minden
  79  1|                           brrr! Minden cégtábla a többes szám első személyében
  80  1|                 személyében van írva, így: „Itt a világ közepe, menjünk be
  81  1|                      hogy ezt is megtehetnék!~ ~A jó Isten, aki a hetven éven
  82  1|                  megtehetnék!~ ~A jó Isten, aki a hetven éven túl lévő beteg
  83  1|                    minden jóval, most egyszerre a fejébe vette, hogy örökké
  84  1|                       jókedvü ember egyszer azt a hírt terjesztette el, hogy
  85  1|                   Karolin nénit arról, hogy itt a hetvenhároméves matrónákból
  86  1|                       hogy mondják?) otthagynom a Balatont és az Arany liliom-ot
  87  1|                         és az Arany liliom-ot s a nénivel meg Juliskával együtt
  88  1|                       mondhatom... Karolin néni a délelőttre igen elmés szórakozást
  89  1|                   szórakozást talált ki; azokat a kofákat és csirkeáruló asszonyokat
  90  1|                    ebédünket, nyers állapotban, a nyaralóba hozzák... Karolin
  91  1|                    szerint az öreg Csemegi, aki a büntető-törvénykönyvet valaha
  92  1|                megszerkesztette, nem jól értett a dolgához; mert ha értett
  93  1|                      még most is divatban lenne a gályarabság, még pedig egyenesen
  94  1|                gályarabság, még pedig egyenesen a gödöllői kofák számára...
  95  1|                        kofák számára... Én, aki a konyhával keveset törődöm,
  96  1|                       nem igen tudok beleszólni a dologba, de ő komolyan azt
  97  1|               sarokházakat lehet vásárolni...~ ~A néni ezen jól elszórakozik
  98  1|                       lenne Feisthammer úr, aki a szomszédunkban virágzó üzletet
  99  1|                     egyéb porcellánnal látja el a gödöllői értelmiséget...
 100  1|                       kedvéért öltöm föl olykor a szétszórtvirágos, tengerzöld
 101  1|                       készíttettem... Hogy nézi a gyönyörü ruhát, hogy nézi!...
 102  1|                       hogy nézi!... Majd elnyel a szemével szegény és reggelenkint
 103  1|                        virágbokrétákat csempész a lugasba... Mégis csak igaza
 104  1|                    Józsefnek: mily boldogság az a tudat, hogy egy embertársunkat
 105  1|                            Magyar-Berény, mikor a~ kukorica sárgulni kezd.~ ~...
 106  1|                         élhet annyi ideig, mint a mammuthok és otthagyta a
 107  1|                        a mammuthok és otthagyta a gödöllői éghajlatot... Tíz
 108  1|                         Tíz nap óta itt vagyunk a magyar-berényi kurián és
 109  1|                         fázva húzódunk közelebb a fűtött kandallóhoz, mert
 110  1|                        fűtött kandallóhoz, mert a néni már szeptember derekán
 111  1|                      szeptember derekán szereti a parazsat és a melegséget...~ ~
 112  1|                   derekán szereti a parazsat és a melegséget...~ ~Fűtött kandalló
 113  1|                  hetvennyolc), könnyezve járjuk a határban a sárguló kukoricaföldeket
 114  1|                     könnyezve járjuk a határban a sárguló kukoricaföldeket
 115  1|                      hogy már beleugortam volna a Zsetvicé-be, (így hívják
 116  1|                        Zsetvicé-be, (így hívják a helységen átfolyó csermelyt)
 117  1|                        egy kis mulatságom abban a délceg suhancban, aki a
 118  1|                         a délceg suhancban, aki a határban a juhokat őrzi...
 119  1|                       suhancban, aki a határban a juhokat őrzi... A juhászt
 120  1|                      határban a juhokat őrzi... A juhászt Miskának hívják
 121  1|             parasztsuhanc létére!... Én azonban a minap szóba álltam Miskával
 122  1|                      nincs minden báj nélkül ez a félénk parasztlegény, aki
 123  1|                         tegnap este óta, amikor a szétszórtvirágos, tengerzöld
 124  1|                        párisi ruhámat fölvettem a kedvéért...~ ~ ~
 125  2|                                                 A familia szemefénye.~ ~Egy
 126  2|                       ismerős rendőrtisztviselő a minap valami levelet hozott
 127  2|                   valami levelet hozott magával a kávéházba. Egy Kruzsinszky
 128  2|                   négyezer forintot sikkasztott a bankja pénztárából, s mikor
 129  2|                     bankja pénztárából, s mikor a gaztettét fölfedezték, a
 130  2|                        a gaztettét fölfedezték, a Dunába ugrott.~ ~A levél,
 131  2|                 fölfedezték, a Dunába ugrott.~ ~A levél, melyet az öngyilkos
 132  2|                          az ősi kuriában, s ezt a jól sikerült fiatalembert
 133  2|                       Az öreg hölgy, nagynénje, a szóban forgó úrnak, nagy,
 134  2|                        én, egy pillantást vetve a goromba, szálas diósgyőri
 135  2|                     papirosra, önkénytelenül is a ludtoll patriarkhális percegését
 136  2|               pillanatra egy másik régi otthon, a fehérre meszelt, terjedelmes
 137  2|                 terjedelmes falusi kastély, meg a nagy, diófás kertek, a kanyargós
 138  2|                      meg a nagy, diófás kertek, a kanyargós patak, meg a vén
 139  2|                          a kanyargós patak, meg a vén Ulrik takács, a majorság,
 140  2|                         meg a vén Ulrik takács, a majorság, a nehéz batárok,
 141  2|                       Ulrik takács, a majorság, a nehéz batárok, a kakasok
 142  2|                      majorság, a nehéz batárok, a kakasok barátságos kukrikuja,
 143  2|                       jóízü téli körték, amiket a kályhán melegítettek ozsonnára.~ ~
 144  2|                    kékes papiros hátáról, amely a keltezés helyének minden
 145  2|               megfeledkezett fiu, hát illik az, a te öreg, hűséges tántidat
 146  2|                       hogy most, amint jól megy a sorod, egészen kiverj a
 147  2|                         a sorod, egészen kiverj a fejedből? No várj csak te
 148  2|                          majd megcibálom én azt a te fürtös, hosszu hajadat,
 149  2|                      őszi estén át itt lehetnél a mi nagy ebédlőnkben (vajjon
 150  2|                     mint töprengünk, okoskodunk a fölött, mi lenne neked jó
 151  2|                      sem mulna el anélkül, hogy a te hosszu, részletes leveledet
 152  2|                     után édes nyugalomra hajtod a fejed, a sötétben, ami körülvesz,
 153  2|                      nyugalomra hajtod a fejed, a sötétben, ami körülvesz,
 154  2|                    minden régi emléked fölujul: a megboldogult apád régi dolgozószobája,
 155  2|                       apád régi dolgozószobája, a mi tágas nappalink, a kékvirágos
 156  2|           dolgozószobája, a mi tágas nappalink, a kékvirágos porcellán-tányérok,
 157  2|                  kékvirágos porcellán-tányérok, a bozontos, nagy Czirus kutya,
 158  2|                 szomszéd, aki mindig fur-farag, a bodzás kert vége, ahol játszani
 159  2|                        szóval minden, ami ebben a szegény kis faluban itt
 160  2|                  kegyelme olyan szépen fölvitte a dolgodat, én mégis azt hiszem,
 161  2|                       én mégis azt hiszem, hogy a hosszu téli estéken, amikor
 162  2|                     hosszu téli estéken, amikor a szobádban teát főzesz magadnak
 163  2|                  szobádban teát főzesz magadnak a kis otthoni gépecskén, olykor
 164  2|                 gépecskén, olykor csak fölveted a szemeidet a könyvből, amelyből
 165  2|                       csak fölveted a szemeidet a könyvből, amelyből olvasgatni
 166  2|                         bőrszékeken üldögélünk, a nagy óra bizalmasan ketyeg
 167  2|                      nagy óra bizalmasan ketyeg a fejünk fölött, s míg odakünn
 168  2|                         míg odakünn sürüen hull a hó, mi kötjük-kötjük számodra
 169  2|                       mi kötjük-kötjük számodra a meleg téli harisnyákat,
 170  2|                         jó véleménnyel, Milike, a kis hugod, ugyancsak megvédelmezne
 171  2|                         sokat gondol mi ránk ez a rossz, lusta Gyurkó. De
 172  2|                        lusta Gyurkó. De az írás a rossz fiúnak sohasem volt
 173  2|                       rossz fiúnak sohasem volt a kenyere. Aztán meg bizonyosan
 174  2|                    előszedegeti az albumból azt a halvány, régi képet, ahol
 175  2|                        úgy össze-visszacsókolja a képmásodat, hogy még a századrészét
 176  2|     össze-visszacsókolja a képmásodat, hogy még a századrészét sem érdemled
 177  2|                      bámulnál édes fiam, ha ezt a kis leányt meglátnád! Fogadást
 178  2|               váratlanul szembe jönne veled. Ez a tizenhatéves leány nagyobb
 179  2|                 koromban voltam, s hogy milyen, a felől ne engem, elbizakodott,
 180  2|                       tantit kérdezd, hanem azt a sok szomszédbeli léhűtőt,
 181  2|               szerelmesek belém, mint amióta az a kis leány fölnevelkedett.
 182  2|           fölnevelkedett. Most tánciskolába jár a Pap Sámuelék kuriájába,
 183  2|                      vén francia Parlevu (tudja a jó Isten, mi a becsületes
 184  2|                   Parlevu (tudja a jó Isten, mi a becsületes neve?) tanítgatja
 185  2|                     hidd el, de valamennyi közt a te Milike húgod a legislegszebb,
 186  2|               valamennyi közt a te Milike húgod a legislegszebb, s ha látnád,
 187  2|                          milyen gráciával járja a walzert s milyen hercig
 188  2|                     magad is beleszeretnél ebbe a gyerekbe.~ ~„Aztán micsoda
 189  2|                   micsoda pompás gazdasszony ez a kis leány! Hiszen - talán
 190  2|                         ami az asztalra kerül s a konyhánknak még szegény
 191  2|                        életében olyan híre volt a vármegyében, hogy a váradi
 192  2|                        volt a vármegyében, hogy a váradi püspök sem restelkedett
 193  2|                       asztalunkhoz kerül. De ez a leány még, hidd el, túltesz
 194  2|                       rajtam. Nem kell ám ennek a kokbuk meg a konyharecept,
 195  2|                      kell ám ennek a kokbuk meg a konyharecept, amivel a mai
 196  2|                      meg a konyharecept, amivel a mai leányok cifrálkodnak;
 197  2|                 cifrálkodnak; megfőz, megsüt ez a saját feje után mindent
 198  2|                       saját feje után mindent s a kínai császár is megnyalná
 199  2|                      császár is megnyalná utána a száját, ha a főztjét megkóstolná.
 200  2|                    megnyalná utána a száját, ha a főztjét megkóstolná. De
 201  2|                       mi mindent pakoljunk abba a ládába, ami karácsonyra
 202  2|                     mennyire szerelmes beléd ez a kis leány! Valósággal rajong
 203  2|                        leány! Valósággal rajong a bátyjáért. Társaságban,
 204  2|                    mindenütt, csakugy ragyognak a szemei, ha a beszélgetést
 205  2|                  csakugy ragyognak a szemei, ha a beszélgetést te reád viheti
 206  2|                         mint aminő te vagy. Még a naplójában is (jaj, az istenért,
 207  2|                         leír, mindig ott van az a mondás is: „Oh, egyik sincs
 208  2|                         akit legjobban szeretek a világon!”~ ~„A pört, mint
 209  2|                         szeretek a világon!”~ ~„A pört, mint tudod édes gyerekem,
 210  2|                  elvesztettük. Szegény apád, ki a rokonaihoz olyan jó volt,
 211  2|                     volt, nem is sejtette, hogy a saját gyermekeit rövidítette
 212  2|                      rövidítette meg jóságával. A lekötött birtokok most már
 213  2|                         már végleg elvesztek, s a szép pusztákba valami mérges
 214  2|                       le, aki nem is érintkezik a szomszédjaival. Igy hát
 215  2|                     mint ez az ősi födél, amely a fejünk fölött van, a kert
 216  2|                      amely a fejünk fölött van, a kert s egy csekély földbirtok,
 217  2|                   életre is szűken ad. Pedig ez a kis leány innen-onnan abba
 218  2|                      kis leány innen-onnan abba a korba jő, hogy férjhez kell
 219  2|                    szentül meg vagyunk győződve a felől, hogy te mindazt vissza
 220  2|                   szerezni munkáddal, amit most a kegyetlen sors elvett tőlünk.
 221  2|                          gyöngéden csókolja meg a homlokomat s bizalommal
 222  2|                       kis leányom, - s én áldom a jó Istent azért, hogy te
 223  2|                        azért, hogy te itt vagy, a mienk vagy, gyermekem!~ ~„
 224  2|                 ismételgeti: „Nem kell búsulni! A gyerek tízszeresen visszahozza
 225  2|                       ilyenkor elábrándozgatunk a te jövendő sorsodon, képzeletünkben
 226  2|                   Megboldogult, jó Ágnes hugom, a te édes anyád s szerető
 227  2|                        anyád s szerető jó apád, a napokban szinte fölelevenedtek
 228  2|             fölelevenedtek előttünk, amennyiben a sírkövet, melyet nyugvóhelyük
 229  2|                    megjelölésére készíttettünk, a napokban állítottuk a kripta
 230  2|            készíttettünk, a napokban állítottuk a kripta fölé, melyben örökös
 231  2|                         Valóságos ünnep volt ez a nap, de milyen szomoru ünnep!
 232  2|                  résztvevő szemeikkel tekintett a te kicsiny hugodra, aki
 233  2|                     hugodra, aki zokogva borult a vállamra. A kis leány egyre
 234  2|                      zokogva borult a vállamra. A kis leány egyre azt ismételgette: „
 235  2|                     fiam, nem bocsájtott ide az a sok munka, melyet fölebbvalóid
 236  2|                    lelkileg lehettél jelen ezen a fölöttébb szomoru szertartáson.
 237  2|                         Nekem eszembe jutott az a sok kényeztetés, dédelgető
 238  2|                       jó anyád elhalmozott s az a szerető, gondos pillantás,
 239  2|                      amelyet reád vetett, mikor a kertben, a fű között, játszadozni
 240  2|                        vetett, mikor a kertben, a fű között, játszadozni szoktál.
 241  2|                 Megboldogult hugom mindig ezzel a gyöngéd mosollyal ajkán
 242  2|                         s talán ez az oka annak a nagy, határtalan szeretetnek
 243  2|                   szeretni az egész világon!~ ~„A kertben, a ház körül semmi
 244  2|                    egész világon!~ ~„A kertben, a ház körül semmi ujság sincs.
 245  2|                        körül semmi ujság sincs. A vén Mihály kocsis, aki még
 246  2|                         szolgálta, alig lát már a szemeivel, de azért minden
 247  2|                    kérdezősködik az iránt, hogy a fiatal urnak hogyan, mint
 248  2|                         urnak hogyan, mint megy a sorsa a messzeségben? Árkoss
 249  2|                       hogyan, mint megy a sorsa a messzeségben? Árkoss bácsi
 250  2|                    rólad, méltányolva, dícsérve a tehetségedet; most egy pompás
 251  2|                       tőled; legelébb is azokat a pajkos kérdéseket, amiket
 252  2|                    pajkos kérdéseket, amiket az a rossz lány sugdoz olykor
 253  2|                        rossz lány sugdoz olykor a füleimbe: hogy vajjon tekintgetsz-e
 254  2|               tekintgetsz-e már sokat valakinek a szemébe, s hogy vajjon tetszik-e
 255  2|                 tetszik-e már valaki feltünően, a hogy az, a te korodban már
 256  2|                    valaki feltünően, a hogy az, a te korodban már természetes
 257  2|                          Nem is hiszed, hogy ez a kis leány mennyire érdeklődik
 258  2|                        édes fiam, esténkint, ha a hivatalból hazamégy, azt
 259  2|                        hivatalból hazamégy, azt a meleg posztókendőt tekergesd
 260  2|                    meleg posztókendőt tekergesd a nyakad köré, amit még elutazásodkor
 261  2|                    Tudod, mi sem könnyebb ebben a ködös, őszi időben, mint
 262  2|                     csak te rólad szól. Gondolj a te öreg nénédre (akinek
 263  2|                    rajtatok kívül senkije sincs a világon) ugyanolyan nagy
 264  2|                        ahogy ő gondol rád, itt, a messze otthonban is. Csókollak
 265  2|                        különben eltagadom, hogy a hugod vagyok. Látnád csak,
 266  2|                       csak, mint búsulunk én és a tanti! Azt mondom, Gyurkó,
 267  2|                          ne tedd tovább próbára a türelmünket, mert megbánod!~ ~„
 268  2|                         tánti s kis Milikém ott a kerekmonostori hegyek között,
 269  2|                kerekmonostori hegyek között, ez a szomoru levél, melyben rideg
 270  2|               büszkeségtek, egyetlen reményetek a Duna piszkos hullámaiban
 271  2|                       jel nélkül nyugszik abban a közös sírban, ahova a halottas
 272  2|                     abban a közös sírban, ahova a halottas ház szomoru zöld
 273  2|                          jó, hűséges lelkek ott a távolban: álmodhattátok-e
 274  2|                    álmodhattátok-e valaha, hogy a gyereknek, aki szemetek
 275  2|                    szemetek fénye volt, ez lesz a vége?~ ~ ~ ~
 276  3|                   háromnegyed tizenkettő táján, a következő érdekes esemény
 277  3|                         érdekes esemény történt a Lipótváros egyik halványsárga
 278  3|                       kéz csöndesen megzörgette a kárpitajtót.~ ~- Kérem,
 279  3|                   nagyságos asszony, - szólt be a szobaleány, - méltóztassék
 280  3|                    kinek az álom azonnal kiment a szemeiből, ijedten könyökölt
 281  3|                         mondotta csodálkozva. S a fiatal asszony csillogó
 282  3|                         Margit fáradtan dőlt le a divánra, sarkig érő csuklyás
 283  3|                  vérvörös pongyolaöltöny simult a főváros ez ismert szépségének
 284  3|                       így szólt:~ ~- Otthagytam a férjemet. Elhatározott szándékom,
 285  3|                    hozzá visszatérni.~ ~S mikor a megrettent mama e kijelentésre
 286  3|                 kijelentésre ijedten ugrott föl a helyéből, a szép asszony
 287  3|                  ijedten ugrott föl a helyéből, a szép asszony higgadtan,
 288  3|                         történetet, amely azóta a főváros minden délutáni
 289  3|                      Lajos budapesti ügyvédhez, a petrovényi grófi hitbizomány
 290  3|                  petrovényi grófi hitbizomány s a rengeteg vasműrészvénytársaság
 291  3|                         jogi képviselőjéhez, ki a fővárosnak egyik leghódítóbb
 292  3|                        s bőven megérdemelte azt a negyedmilliós hozományt,
 293  3|                   negyedmilliós hozományt, mely a csinos lipótvárosi kisasszonynak
 294  3|               kisasszonynak apai öröksége volt. A házasságot mi sem zavarta
 295  3|                      zavarta meg mindaddig, mig a fiatal asszony egy ízben
 296  3|                       egy ismert színésznőt, ki a megközelíthetetlenség hírében
 297  3|              megközelíthetetlenség hírében állt a színházi gourmandok körében.
 298  3|                    színházi gourmandok körében. A házastársak között keserü
 299  3|                   mindinkább meggyőződött, hogy a jóakaró közönyt, mellyel
 300  3|                 szívében. Mindazonáltal kerülte a skandalumot, a külszínt
 301  3|            Mindazonáltal kerülte a skandalumot, a külszínt tökéletesen megóvta
 302  3|                  külszínt tökéletesen megóvta s a világ mit sem tudott meg
 303  3|                         az egész esemény felől. A fiatal asszony, kiben csodálatos
 304  3|                      irodalmi gyűlésekbe járt s a két csinos, szellemes arcu
 305  3|                        szellemes arcu teremtés, a maguk rövid prémes bundácskájában,
 306  3|                   súgott az elnökhöz, aki éppen a gyűlést akarta megnyitni:~ ~-
 307  3|                      várnánk kegyelmes uram!... A kis Zimonyiné tollas kalapját
 308  3|                         látom még odabenn!...~ ~A Kisfaludy-társaság valamelyik
 309  3|                 aesthetikai fölolvasást tartott a mult századbeli magyar szerelmi
 310  3|                      verset szőtt az előadásba. A gyöngyvirágillatu kis teremben,
 311  3|                 gyöngyvirágillatu kis teremben, a ragyogó szemü, lelkes asszonyok
 312  3|                      zamatu, naiv költemények s a fiatal professzor komoly
 313  3|                       csengéssel röppent szerte a girandoleok, a zöldterítős
 314  3|                   röppent szerte a girandoleok, a zöldterítős abrosz mellől.
 315  3|                     vágyakozások keltek életre, a nagy, sóvárgó szemekben
 316  3|                         nagy, sóvárgó szemekben a szerelem, az érzékek szomjusága
 317  3|                   szomjusága látszott; mindezek a gömbölyü, plasztikus karok
 318  3|                         egy-egy édes pillantást a hugával, kinek apró, keztyüs
 319  3|                       az övében.~ ~Nógrády, aki a fiatal asszony szűzies szépségét
 320  3|                     most is gyönyörködve nézte, a gyülés végén pár tréfálkozó
 321  3|                     szót váltott velük, s egész a képesterem ajtajáig kísérte
 322  3|                     mégegyszer kezet rázott. De a zárt ülést, mely a fölolvasásokat
 323  3|                   rázott. De a zárt ülést, mely a fölolvasásokat követte,
 324  3|                         hamarosan megunta, mert a Nádor-utca egyik boltja
 325  3|                    boltja előtt megint utolérte a hölgyeket s egész a Zimonyiék
 326  3|                    utolérte a hölgyeket s egész a Zimonyiék lakásáig velük
 327  3|                         lakásáig velük tartott. A kapuban vidáman beszélgettek
 328  3|                   beszélgettek még pár percig s a professzor, bolyhos gallérját
 329  3|                   professzor, bolyhos gallérját a nyakába huzva, derülten
 330  3|                        Andrássy-út irányában.~ ~A Zimonyiné csütörtöki jourján
 331  3|                      összetalálkoztak ezentul s a világ jó ideig abban a véleményben
 332  3|                        s a világ jó ideig abban a véleményben volt, hogy Nógrádyt
 333  3|                         állhatatos vendéggé. De a bájos asszonykák, kik hetenként
 334  3|            idesereglettek, csakhamar kitalálták a valóságot. Ágnes kisasszony
 335  3|                   egyszerü kifogás volt; mindez a szellemeskedés, e néma s
 336  3|                       hódolat kétségtelenül ezt a komoly, csöndes asszonyt
 337  3|                        mitsem tudtak felőle, de a világ már teljesen tisztában
 338  3|                        ha e sejtelem megfordult a fejében, bizonyára elpirult;
 339  3|                          tiszta teremtés, kiben a leányok minden bájossága
 340  3|               gondolatban is hűtlenné legyen.~ ~A viszony, mely a házastársak
 341  3|                       legyen.~ ~A viszony, mely a házastársak között fennállott,
 342  3|                        vált. Margit egy reggel, a hálószoba szőnyegén, egy
 343  3|                     minden valószínüség szerint a zsebéből ejtett ki. Az erényes
 344  3|                  bizalmas sora volt ez, melyben a kis Cherubin egy kissé kényes
 345  3|                        el, megvetéssel dobta el a levélpapirt. De aztán meggondolta
 346  3|               levélpapirt. De aztán meggondolta a dolgot, a levélkét borítékba
 347  3|                     aztán meggondolta a dolgot, a levélkét borítékba zárta
 348  3|                      melléje: „Itthon feledte.” A levelet még délelőtt elküldte
 349  3|             magyarázatokat követeljen. De ezzel a két szóval teljesen célt
 350  3|                   teljesen célt ért; férje csak a világ előtt tartotta fönn
 351  3|                       világ előtt tartotta fönn a hitvesi viszonyt, ha egyedül
 352  3|                         nézve.~ ~Január elején, a vasmű-részvénytársaság ünnepies
 353  3|                        nagy bankettet rendeztek a Hungáriában s a gróf, a
 354  3|                       rendeztek a Hungáriában s a gróf, a részvénytársaság
 355  3|                         a Hungáriában s a gróf, a részvénytársaság elnöke,
 356  3|                     mondott, s az utolsóban már a fölszolgáló pincéreket éltette,
 357  3|                        pincéreket éltette, mert a pezsgő mindnyájukat megzavarta.
 358  3|                         nehéz léptekkel taposva a korzó megfagyott aszfaltját.
 359  3|                    korzó megfagyott aszfaltját. A citadella felől hideg szellő
 360  3|                   érezte, hogy az egész világot a keblére tudná ölelni. A
 361  3|                         a keblére tudná ölelni. A rendőrt, ki a Vigadó-épület
 362  3|                     tudná ölelni. A rendőrt, ki a Vigadó-épület előtt álldogált,
 363  3|                  szapora léptekkel sietett tova a homályban a budapesti city
 364  3|                        sietett tova a homályban a budapesti city felé.~ ~Margit
 365  3|                     gyönyörködött néhány percig a fiatal asszony pompás alakjában,
 366  3|               körvonalai nem vesztek el egészen a halványkék selyempaplan
 367  3|                  halványkék selyempaplan alatt. A dús, sötét hajfonat alól
 368  3|                       hajfonat alól kivillogott a nyak egy fehér darabja s
 369  3|                        darabja s Zimonyi, kiben a hosszas fiaché még növelte
 370  3|                      hosszas fiaché még növelte a neje iránt való vágyakozást,
 371  3|                      pillanatig az ágy mellett. A küzdelem, mely lelkében
 372  3|                         hévvel csókolta meg. De a láng, mely most vérét átfutotta,
 373  3|                    eltávozni.~ ~Zimonyi, ki még a feleségét nem ismerte teljesen,
 374  3|                         teljesen, kérésre fogta a dolgot.~ ~- De Margit, ne
 375  3|                   mindig.~ ~- Ugyan, hagyja ezt a gyerekeskedést! Tudhatja,
 376  3|                      mindennek vége. Egyszerüen a látszat kedvéért vagyok
 377  3|                         végső elhatározása?~ ~- A legvégső.~ ~- No hát jó,
 378  3|                        de az egész világ ismeri a valódi okot.~ ~- S mi az?~ ~-
 379  3|                  kedvese van!~ ~S nem várva meg a választ, gúnyos cinizmussal
 380  3|                       hogy kiről van szó? Arról a botrányról beszélek, melynek
 381  3|                       melynek Nógrády László úr a másik hőse. Különben én
 382  3|                   szekrény márványlapjára, hogy a gyertyatartó csörömpölve
 383  3|                  gyertyatartó csörömpölve esett a földre.~ ~- Rögtön ki ebből
 384  3|                     földre.~ ~- Rögtön ki ebből a szobából!~ ~Cigarettáját
 385  3|                  visszafordult még egyszer:~ ~- A többit majd holnap intézzük
 386  3|                        Abbáziába utazott, mivel a kis lány aggasztóan köhögött
 387  3|                         köhögött pár hét óta, s a doktorok enyhe levegőt ajánlottak.
 388  3|                       enyhe levegőt ajánlottak. A napsugaras pálmák közül,
 389  3|                        napsugaras pálmák közül, a Villa Zanze terraszáról,
 390  3|                  levelei mindig magukkal hozták a tenger és a narancsok édes
 391  3|                     magukkal hozták a tenger és a narancsok édes illatát.
 392  3|                         narancsok édes illatát. A professzor már többé nem
 393  3|                        poézissel és rajongással a fiatal asszony iránt, ki
 394  3|                       ki állandóan ott lebegett a katedra fölött, ahol Nógrády
 395  3|                         az előadásait tartotta. A szürkekabátos, rövidlátó
 396  3|                rövidlátó filozófusok, kik ebben a félévben hallgatói voltak,
 397  3|                 Juliának vagy Izaurának hívják, a Margit csöndes, komoly karaktere
 398  3|                       Abbáziából s már májusban a Gersonné svábhegyi villájába
 399  3|                    villájába hurcolkodtak, ahol a nagy melegek beálltáig tartózkodni
 400  3|                         mindennapos vendég volt a hölgyeknél, kikkel hosszas
 401  3|                         toppant be velük együtt a villába, ahol az öreg úrnő
 402  3|                   összeköttetést megszakítottak a világgal.~ ~Ágnes, aki a
 403  3|                        a világgal.~ ~Ágnes, aki a dolgokkal meglehetősen tisztában
 404  3|                          több ízben ingerkedett a nénjével:~ ~- Nos, még mindig
 405  3|                 tagadunk?... Azt hiszem, Gitta, a szíved mostanában meglehetősen
 406  3|                       szinte naivabb volt, mint a huga s pirult a gondolatra,
 407  3|                      volt, mint a huga s pirult a gondolatra, hogy a professzor
 408  3|                       pirult a gondolatra, hogy a professzor szerelmes belé.
 409  3|                      tudósabb és pajkosabb volt a lelkében, mint ez a romlatlan
 410  3|                        volt a lelkében, mint ez a romlatlan asszony, aki sohasem
 411  3|              kétértelműségek fordultak elő. Még a lipótvárosi jourok szabadszáju
 412  3|                  gavallérjai is megváltoztatták a beszédbeli tónust, mikor
 413  3|                 beszédbeli tónust, mikor Margit a maga derült, barna szemeit
 414  3|                Zimonyiné s Nógrády együtt ültek a villa terraszán, mely előtt,
 415  3|                    villa terraszán, mely előtt, a virágágyakban, bársonyos
 416  3|                        Idekünn édes csönd volt, a villák nagyobb része üresen
 417  3|                  itt-ott gyomláltak, bíbelődtek a kertészek. A szobaleány,
 418  3|                         bíbelődtek a kertészek. A szobaleány, aki ozsonnához
 419  3|                       francia keringőt játszott a nyitott ablak mellett. Az
 420  3|                    tiszta délután, s mindketten a boldogság kimondhatatlan
 421  3|                      mélyedt el egy másodpercre a professzor lelkesült pillantásába.
 422  3|                        cifra propellerek úsztak a Margitsziget zöld bokorerdője
 423  3|                         zöld bokorerdője felé s a levegő tiszta és fényes
 424  3|                         ég sötétbejátszó kékje. A tavasz illatai és színei
 425  3|                     színei lebegtek mindenütt s a Margit egyszerü, világos,
 426  3|                     sokszor azt hiszem, hogy ez a két év csupa képzelődés,
 427  3|                       év csupa képzelődés, s ez a házasság egyszerü álom...
 428  3|                     Szinte lehetetlen, hogy ezt a pillantást egy férjes asszony
 429  3|                         különösen éjjel, amikor a leánykori szobámban fölébredek.
 430  3|                  meggyőződöm, hogy nem az, hogy a valóság nagyon is komoly.~ ~-
 431  3|                    érzek: az anyjától kérni meg a kezét?~ ~Mit sem felelt,
 432  3|                     kezét?~ ~Mit sem felelt, de a hímzést egyszerre abba hagyta.
 433  3|                          Nógrády most reá tette a magáét, s látván, hogy Margit
 434  3|                    megcsókolta. Zimonyiné egész a hajáig elpirult, de aztán
 435  3|                         de aztán szeliden tette a kezét a professzor magas
 436  3|                    aztán szeliden tette a kezét a professzor magas homlokára,
 437  3|                 gyermeket akarna megvígasztalni a gyöngédségével. E puha,
 438  3|                   Nógrádyt egyszerre átjárta az a tudat, hogy ez a komoly
 439  3|                     átjárta az a tudat, hogy ez a komoly asszony egészen az
 440  3|                        Mitsem szóltak többé; ez a kis kéz a lángolóbb vallomásnál
 441  3|                     szóltak többé; ez a kis kéz a lángolóbb vallomásnál is
 442  3|                    babrált az ujságok közt, míg a kertész a karókat kötözgette,
 443  3|                     ujságok közt, míg a kertész a karókat kötözgette, igazgatta,
 444  3|                   egészen tisztában azzal, hogy a jókedvüket mi okozza voltaképp?
 445  3|                   lelkesedést éreztek, s szinte a könnyekig meghatotta őket,
 446  3|                      taplóbőrü csacsit hajt föl a hegyi úton s hogy a kávé
 447  3|                         föl a hegyi úton s hogy a kávé ilyen pompásan sikerült.
 448  3|                        ilyen pompásan sikerült. A legközönségesebb dolgok
 449  3|                        is olyan hatással voltak a lelkükre, mint a Marseillaise
 450  3|                         voltak a lelkükre, mint a Marseillaise dallama vagy
 451  3|                fülbemászó keringő. Érezték mind a ketten, hogy az élet szép
 452  3|                foglalható gyönyörüség: itt ülni a nyitott terraszon, s ez
 453  3|                    csipegetni az édességeket és a csemegéket. A szemük ragyogott
 454  3|                    édességeket és a csemegéket. A szemük ragyogott s folyton
 455  3|                   különösen szorgalmazni kezdte a válópört, amelyet még január
 456  3|                       Zimonyi hallani sem akart a válás felől. A Lipótváros
 457  3|                        sem akart a válás felől. A Lipótváros ez izmos gavallérja
 458  3|                         életre rendezkedett be, a nap nagyobb részét mulatsággal
 459  3|                       udvarolt mindenfelé, hogy a városrész összes bakfise
 460  3|                    ujságokban sűrüen megfordult a neve, új és szenzációs fogatot
 461  3|                         egy lova elsőnek ért be a tavaszi handicapon. Egyszer,
 462  3|                        május végén, találkozott a feleségével s hódolattal
 463  3|                    hódolattal emelte meg előtte a kalapját; de Margit közönyösen
 464  3|                    Margit közönyösen biccentett a fejével s hidegen sétált
 465  3|                   fejével s hidegen sétált tova a hugával. Június elején Zimonyit
 466  3|                    képviselővé választották meg a petrovényi kerületben, ahol
 467  3|                       Szóval úgy látszott, hogy a nyilvános életben keres
 468  3|                    keres kárpótlást azért, amit a házasságban elveszített.~ ~
 469  3|                          Pedig nem úgy volt, ez a gyakori szereplés mind csak
 470  3|                      szívfájdalmat kapjon azért a kincsért, amitől saját magát
 471  3|                    saját magát megfosztotta. Ez a felületes, érzéki ember,
 472  3|                       csak sejtelemmel sem bírt a felesége igazi jelleme felől,
 473  3|                         ez egyen kívül, aki ezt a vad föllángolást lecsillapíthatná.
 474  3|                         bolondul szerelmes volt a feleségébe, aki a faképnél
 475  3|                szerelmes volt a feleségébe, aki a faképnél hagyta.~ ~Hiába
 476  3|                       Zimonyi hallani sem akart a válás felől. Gersonné egy
 477  3|                 világosan megértette vele, hogy a kibékülésről szó sem lehet
 478  3|                        mindkettőjükre nézve, ha a viszony törvény szerint
 479  3|                         egy ízben maga járt ott a veje bálvány-utcai lakásán,
 480  3|                 határozottan kijelentette, hogy a neje tervét sohasem fogadja
 481  3|                  könnyezve tért vissza. De csak a mama volt vajból; Margit
 482  3|                        és gyémánt.~ ~Igy álltak a dolgok, s az irodalomtörténet
 483  3|                     professzora esténkint azzal a tervvel foglalkozott, hogy
 484  3|                    Tantalusnak ajkai előtt volt a boldogság; egyetlen szó
 485  3|                         sem lehetett arra, hogy a férj ezt az egyetlen szót
 486  3|                                          III.~ ~A fürdőzésnek legfőbb évadján,
 487  3|                         július vége felé, ahogy a nagy ülőkosarak öbléből
 488  3|                         nagy ülőkosarak öbléből a vitorlások nyári regattáját
 489  3|                    nyári regattáját szemlélték, a hosszu kavicsos esplanade-on,
 490  3|                    visszhangzott, Katona bácsi, a levélhordó, egyszer csak
 491  3|                        állomást tartott előttük a körutjában.~ ~Mikor a gőzhajó,
 492  3|                   előttük a körutjában.~ ~Mikor a gőzhajó, vagy az öreg Katona
 493  3|                         öreg Katona megérkezik, a fürdőhelyen mindig bizonyos
 494  3|               örömteljes szenzáció, mint amikor a fecskék visszatérnek a távol
 495  3|                   amikor a fecskék visszatérnek a távol napkelet tájairól.
 496  3|                  világos esernyőjét kényelmesen a háta mögé tartotta, hirtelen
 497  3|                      tartotta, hirtelen letette a látócsövét, mellyel a shoonerek
 498  3|                   letette a látócsövét, mellyel a shoonerek vitorláit követte.~ ~-
 499  3|                   nagyságos asszony, - mondotta a bicegő postaszolga tisztelettel.~ ~
 500  3|                       sárgábajátszó levél volt, a deauvillei postabélyeggel
 501  3|                     percig kíváncsian szemlélte a távol Bretagne kis hirnökét,
 502  3|                      aztán unottan szólott:~ ~- A férjem írása.~ ~Nógrády,
 503  3|                     lelkesedéssel udvarolt.~ ~- A férjétől? - szólott izgatottan.~ ~
 504  3|                 fürkészve, kíváncsian tekintett a Margit szeme közé, míg az
 505  3|                       Margit szeme közé, míg az a levél sorait átfutotta.~ ~
 506  3|                       levél sorait átfutotta.~ ~A Zimonyiné pillantásából
 507  3|                  világosan látnivaló volt, hogy a levélben különös és merész
 508  3|                        merész dolgok állhatnak. A fiatal asszony, ki eleinte
 509  3|                    sápadt volt, egyszerre egész a homlokáig elpirult. Keze,
 510  3|                        elpirult. Keze, amelyben a papirost tartotta, gyöngén
 511  3|                       gyöngén remegni kezdett s a szemei haragosan megvillantak.
 512  3|                         haragosan megvillantak. A professzor, aki e hatásokat
 513  3|                      Válasz helyett átadta neki a levelet, amelyben a következők
 514  3|                        neki a levelet, amelyben a következők állottak:~ ~„
 515  3|                         hullámzó élet közepette a gondolataim folyton veled
 516  3|                       hogy bennem nem támad föl a jobb ember néha: beleegyezni
 517  3|                     nélkül. Őrületbe visz, hogy a hétszáz napon, amíg az enyém
 518  3|                    micsoda kincs és gyönyörüség a te lényed, pillantásod,
 519  3|                 elérhetetlen vagy, beteggé tesz a vágy, meghallani még egyszer
 520  3|                     akkor, otthon vetettél rám. A nábob, ki minden bankjegyét
 521  3|                     nábob, ki minden bankjegyét a kandalló tüzébe dobja, filozófus
 522  3|                         most már mindegy neked. A világnak mitsem kell erről
 523  3|                    foglak. Esti nyolckor ér ide a deauvillei express; másnap
 524  3|                    visszatérhetsz Párisba. Itt, a fürdőn, egyetlen lélek sem
 525  3|                    mindketten érezték, hogy itt a forduló pont, életük legfontosabb
 526  3|                         karikát hajtott előttük a pálcájával. Mindenki mosolygott,
 527  3|                    mosolygott, udvarolt, szívta a tóparti levegőt; könnyü,
 528  3|                      cipők puhán siklottak tova a fövenyes sétatéren, s bódító
 529  3|                   bódító illatba verődött össze a víz különös levegője, a
 530  3|                         a víz különös levegője, a délies virágok kilehellése
 531  3|                        tornyocskája kivillogott a zöld lombok közül. A clubház
 532  3|                kivillogott a zöld lombok közül. A clubház felől ágyudörgés
 533  3|                         ágyudörgés hallatszott, a matrózok hurráztak, mivel
 534  3|                       matrózok hurráztak, mivel a gróf karcsu vitorlása, a „
 535  3|                        a gróf karcsu vitorlása, a „Fehér Rózsa” győztesül
 536  3|                győztesül futott be az öbölbe.~ ~A sétálók megálltak egy percre
 537  3|                         Nem lehetett válaszolni a szomszédok miatt, de Margit
 538  3|                       egymással egy intim szót, a tó fölé kiugró vacsorázó-terraszon
 539  3|                      kellett affektálni, nehogy a viselkedésük feltünő legyen.
 540  3|                        Körülbelül éjfélig ültek a vacsoránál, s ez idő alatt
 541  3|                       törvényszéki elnökné volt a szomszédja, folyton egyik
 542  3|                          folyton egyik tárgyról a másikra ugrált, mert lehetetlen
 543  3|                          Csak éjfél után, ahogy a hölgyeket hazakísérték,
 544  3|                         hölgyeket hazakísérték, a Stefánia-udvar sötét árkádjai
 545  3|                    pillanatra egymás mellé, míg a többiek a kapu előtt várakoztak.
 546  3|                     egymás mellé, míg a többiek a kapu előtt várakoztak. Margit
 547  3|                   Margit melegen szorította meg a professzor kezét és csak
 548  3|                           Gondolkodjék az éjjel a férjem ajánlata felől. Én
 549  3|                        öntől függ. Majd reggel, a kútnál, megbeszéljük a többit.~ ~
 550  3|                          a kútnál, megbeszéljük a többit.~ ~Eltüntek a szállóbeli
 551  3|               megbeszéljük a többit.~ ~Eltüntek a szállóbeli folyosón, s minden
 552  3|                       emeleten világosodott meg a Margit sarokablaka, s úgy
 553  3|                          amely kíváncsian várja a feleletet.~ ~
 554  3|                           Nógrády László, ahogy a sötét, elhagyatott tópartra
 555  3|                       legelőször is így szólott a lelkében:~ ~- Óh, a gyalázatos!
 556  3|                     szólott a lelkében:~ ~- Óh, a gyalázatos! Még van benne
 557  3|                        az asszony együtt lakott a férjével. Sokszor azt hitte,
 558  3|                 bolondot kell elkövetnie, mikor a Zimonyiék kivilágított ablakai
 559  3|                      ablakai előtt elsétált. Az a gondolat, hogy Margit, a
 560  3|                        a gondolat, hogy Margit, a hevülés drága perceiben
 561  3|                      dőlhet, lángra lobbantotta a vérét s utcáról-utcára kergette,
 562  3|                visszatér hozzá s átengedi magát a vágyainak, a szomjuságának,
 563  3|                     átengedi magát a vágyainak, a szomjuságának, a szerelmi
 564  3|                     vágyainak, a szomjuságának, a szerelmi érzékei föllobbanásának.
 565  3|                     sértőnek, durvának tünt föl a szemeiben.~ ~A nagy, messze
 566  3|                         tünt föl a szemeiben.~ ~A nagy, messze tavon rejtélyes
 567  3|                     sötét hegyek olvadtak össze a mennyboltozattal, s valahonnan,
 568  3|                 mennyboltozattal, s valahonnan, a túlsó partról, csillagként
 569  3|                       egy magános gyertyavilág. A vitorlásokat csöndesen libegtette
 570  3|                    szandolin közeledett. Távol, a szőlőkben, virrasztó tücskök
 571  3|                  virrasztó tücskök ciripeltek s a víz szeliden ringatta a
 572  3|                         a víz szeliden ringatta a csillagok ezüstös másait.
 573  3|                        és poétikus volt minden; a hangok és színek homálya
 574  3|                     altató zúgásba olvadt össze a nádas suhogása, az éji rovarok
 575  3|                         az éji rovarok hangja s a kőpart szelíd hullámverése.
 576  3|                     kőpart szelíd hullámverése. A tulsó parton sípolt az éjjeli
 577  3|                         éjjeli gyorsvonat, mely a naptól már a mosolygó tengerparton
 578  3|                   gyorsvonat, mely a naptól már a mosolygó tengerparton fog
 579  3|                    tengerparton fog elbúcsuzni, a kikötőváros üveges pályaháza
 580  3|                 pályaháza alatt...~ ~Meghúzódva a kosárszék mélyében, kezében
 581  3|                   sziporkázó szivarral, Nógrády a lehetőségek egész sorozatán
 582  3|                         hogy Zimonyi állani fog a szavának s a maga részéről
 583  3|                         állani fog a szavának s a maga részéről minden eszközzel
 584  3|                     minden eszközzel meggátolja a válást, ha az ajánlatát
 585  3|               huszonnégy órai mártiromság révén a jövő egész boldogságát megvásárolnák,
 586  3|                    mindörökre az övé lehetne ez a drága asszony, aki nélkül
 587  3|                 megnyugodjék s maga segítse elő a botrányos pásztorórát, melytől
 588  3|                       irtózott?~ ~Az idealista, a nemesebben gondolkodó ember
 589  3|                       volnál-e hitványabb, mint a férje, ha ebben megnyugodnál?
 590  3|                   bizonyosságai felől nem lehet a lelkedben kételkedés? Nem
 591  3|                 megalkuvást? Hiszen már maga ez a habozás is méltatlanná tesz
 592  3|                        e nemes, komoly teremtés a tiéd legyen.”~ ~De a másik,
 593  3|                   teremtés a tiéd legyen.”~ ~De a másik, a hideg bölcselkedő,
 594  3|                     tiéd legyen.”~ ~De a másik, a hideg bölcselkedő, így beszélt: „
 595  3|                    együtt s változtat-e valamit a jövőn, ha még huszonnégy
 596  3|                     boldog napod legyen, ha ezt a paradicsomot huszonnégy
 597  3|                       magadtól? Végre is, ha ez a huszonnégy óra a pokol valóságos
 598  3|                          ha ez a huszonnégy óra a pokol valóságos extractuma
 599  3|                         éld át öntudatlanul ezt a boldogtalan napot: de azután
 600  3|                    boldogtalan napot: de azután a tiéd lesz ő, egészen, örökre,
 601  3|                  egészen, örökre, kizárólagosan a tiéd.”~ ~A Park-pavillon
 602  3|                        kizárólagosan a tiéd.”~ ~A Park-pavillon egy kis szobájában,
 603  3|             irodalomtörténet fiatal professzora a fürdőbéli lakását tartotta,
 604  3|                     egész reggelig nem aludt ki a világosság, csak akkor,
 605  3|                   világosság, csak akkor, midőn a fürdői zenekar a sétatéri
 606  3|                          midőn a fürdői zenekar a sétatéri indulót megzendítette,
 607  3|                  indulót megzendítette, tünt el a homályos gyertyafény a hófehér
 608  3|                       el a homályos gyertyafény a hófehér függöny mögül. Álmosan,
 609  3|                         óra felé ott bolyongott a kút körül, ahol csak néhány
 610  3|                      néhány öreg asszonyság ült a padokon, s egy botos, szürke
 611  3|                         vagy kilenc felé, mikor a napsugár piros fényben csillog
 612  3|                       piros fényben csillog meg a magas, emeleti ablakokon,
 613  3|                  özönével bocsátják ki magukból a halvány leányok és asszonyok
 614  3|                        és asszonyok csoportját, a Stefánia-udvar kapujában
 615  3|                       kapujában végre megjelent a Margit kékvirágos pongyolája,
 616  3|                     puhán, tapadón folyta körül a fiatal asszony királynői
 617  3|                       egy harmatos rózsa virult a csipkés reggeli kalap alatt.~ ~
 618  3|                         alatt.~ ~Nógrády, kinek a szíve hangosan megdobbant,
 619  3|                    frissen, jókedvüen rázta meg a kezét.~ ~- Hogy aludt? -
 620  3|                          kérdezte mosolyogva.~ ~A professzor némi fanyarsággal
 621  3|                      Egész éjjel nem hunytam be a szemeimet.~ ~- S megtalálta
 622  3|                     szemeimet.~ ~- S megtalálta a kivezető útat?~ ~- Igen.~ ~-
 623  3|                       csak az lehet: fogadja el a férje ajánlatát s menjen
 624  3|                      hozzá huszonnégy órára. Ez a mártiromság - mely nekem
 625  3|                     önnek - még csekély ár lesz a jövőért. Én nem érzek arra
 626  3|                           Margit arcáról eltünt a mosolygás s kissé hidegen
 627  3|                     Másnap reggel kilenc órakor a szállóbeli szolga a következő
 628  3|                      órakor a szállóbeli szolga a következő levélkét adta
 629  3|                    midőn már távol járok öntől; a kis gőzösön, mely a reggeli
 630  3|                      öntől; a kis gőzösön, mely a reggeli gyorsvonathoz fog
 631  3|                       tovább megyek Páris felé, a honnan, az ön tanácsát követve,
 632  3|                     követve, Deauvillebe utazom a férjemhez.~ ~„Isten önnel,
 633  3|                         Ez ösvényre térve, mely a férjem házába vezet, reám
 634  3|                     lehet többé visszatérés. Ez a huszonnégy óra eldöntötte
 635  3|                         azok közül, akiknek nem a boldogság jutott osztályrészül.~ ~„
 636  3|                         bár, de lemondok örökre a szerelemről, mely nekem
 637  3|                       ért, hogy ön szeret, hogy a lelkem egy az önével; tévedtem,
 638  3|                       engem irtózással tölt el. A jövő összes boldogsága,
 639  3|                        s keresse igazabb útakon a boldogságot; én azt hiszem,
 640  3|                       Nógrády László felöltözve a partra rohant, messziről,
 641  3|                    valami gyenge felhőfoszlány, a túlsó part kopár síkjáról
 642  3|                    eltünt, eloszlott lassanként a levegőég átlátszó derüjében.
 643  3|                    levegőég átlátszó derüjében. A professzor úgy képzelte,
 644  3|                 képzelte, hogy még mindig látja a vonatot, mely már régen
 645  3|                  vonatot, mely már régen eltünt a tó, a hegyek mögött, a tenger
 646  3|                     mely már régen eltünt a tó, a hegyek mögött, a tenger
 647  3|                   eltünt a tó, a hegyek mögött, a tenger tükrének irányában.~ ~ ~ ~
 648  4|                                                 A páholy.~ ~Az operettet,
 649  4|                            Az operettet, melyet a Népszínház barna színlapjai
 650  4|                        apja en gros kereskedett a chiffonnal és kalmukkal, -
 651  4|                      chiffonnal és kalmukkal, - a fiu zenekomponálásnak szentelte
 652  4|                      szentelte azt az időt, ami a napi udvarlásból fönmaradt.
 653  4|                     napi udvarlásból fönmaradt. A színház piros zsölléi, a
 654  4|                        A színház piros zsölléi, a páholyok, az emeletek kinyuló
 655  4|                       kissé őszies volt az idő, a színház fülledt levegőjében
 656  4|                   levegőjében akként hullámzott a sok világos legyező, mintha
 657  4|                     hajtotta volna valamennyit. A páholyokban hangosan helyezkedtek
 658  4|                        hangosan helyezkedtek el a city legszebb asszonyai,
 659  4|                      látható volt egy frakk is, a közelgő farsang legelső
 660  4|                       farsang legelső fecskéje. A földszinten izzadva jártak
 661  4|              földszinten izzadva jártak ide-oda a vörös attilás színházi szolgák,
 662  4|                       attilás színházi szolgák, a kaszinó széles karszékein
 663  4|                      aranyzsinóros huszártiszt. A zenekarban, mely elé gukkerezve
 664  4|                   habitué, már cincogni kezdtek a hegedűsök s az operette
 665  4|                         ouverture megkezdődött. A hangok khaotikus tömegéből
 666  4|                 tömegéből egyszerre csak kivált a legelső fülbemászó melódia,
 667  4|                     legelső fülbemászó melódia, a Grignon-apród poétikus kis
 668  4|                        bujósdit játszott volna: a kis ariette el-eltünt a
 669  4|                         a kis ariette el-eltünt a trombiták harsogó zúgásában,
 670  4|                          édesen bontakozott ki, a triangulum csengésétől kísérve.
 671  4|                          mindig elhalóbban, míg a nagy gránátszínü előfüggöny
 672  4|                        egyszer csak fölhúzódott a magasságba...~ ~Az első
 673  4|                         nagy karjelenetei közt, a tarka csoportok hullámzásában,
 674  4|                    Cayll Sárika fehérszőke haja a földszint második páholyában
 675  4|                  megjelent. Pedig mindenki, aki a budapesti társaséletet számon
 676  4|                     tartja, okvetlen ismeri ezt a gazdag leányt, ki a Cayll
 677  4|                         ezt a gazdag leányt, ki a Cayll Antal félvagyonát
 678  4|                       anyja tíz év óta nem élt. A kis lány már nyolc éves
 679  4|                  számított valamit. Cayll, akit a rossz sors már harmincötéves
 680  4|                      eléggé meg tudta válogatni a vígasztalás különböző módjait,
 681  4|                    szerelmet végigkóstolt, amit a körülményei megengedtek.
 682  4|                        katonai intézet vett föl a konviktusába, hamarosan
 683  4|                hamarosan letett minden gondot s a kis Sárikával is csak egyszer
 684  4|                    mikor az ebédet föltálalták. A nagy droguistaüzlet, mely
 685  4|                 zavarodottan bókolt zsölléjéből a páholy felé.~ ~Török Vilma,
 686  4|                     páholy felé.~ ~Török Vilma, a bankigazgató leánya, aki
 687  4|                          Keleti odaköszönt...~ ~A mama arra felé fordította
 688  4|                       mama arra felé fordította a gukkerét.~ ~- Az ám! Még
 689  4|                   pirulva...~ ~Vilma hátraszólt a vőlegényének:~ ~- Mit szól
 690  4|                    semmi sem történt volna...~ ~A Lipótváros, mely mindent
 691  4|                      egyszerre tárgyalni kezdte a friss pletykát s a sextett
 692  4|                       kezdte a friss pletykát s a sextett legszebb részét
 693  4|                        úgyszólván nem hallották a páholyokban, az erkélyen,
 694  4|                     páholyokban, az erkélyen, s a földszint ama részein, ahol
 695  4|                     földszint ama részein, ahol a Fauburg St. Leopold kíváncsi
 696  4|                    hangos dörrenések verték föl a lovaskaszárnya csöndjét,
 697  4|                        mellett lőttek egymásra. A párbaj okát egész Budapest
 698  4|                         szerette volna hajítani a házából ezt a nagyravágyó
 699  4|                    volna hajítani a házából ezt a nagyravágyó fiatalembert.~ ~
 700  4|              fiatalembert.~ ~Mikor egy nap, még a tavasz derekán, Cayll előtt
 701  4|                     véletlenül összetalálkozott a József-téren, habozás nélkül
 702  4|            megszólította:~ ~- Hagyjon föl azzal a leánnyal. Ugyis hiábavaló
 703  4|                    akart, durván tört ki belőle a neveletlen parvenu gőgje:~ ~-
 704  4|                       gőgje:~ ~- Inkább kitöröm a nyakát, semhogy magához
 705  4|                      rendszeres találkái vannak a hugával.~ ~Fölkereste a
 706  4|                         a hugával.~ ~Fölkereste a lakásán, nyers sértésekkel
 707  4|                        sértésekkel halmozta el, a párbaj kikerülhetetlen volt.
 708  4|                    párbaj kikerülhetetlen volt. A katonatisztek, akik ez ügyben
 709  4|                        föltételeket szabtak, de a felek mégis sértetlenül
 710  4|                     egyetlen egyszer sem látták a szomszédok. Annál feltünőbb
 711  4|                       feltünőbb volt most, hogy a színházban ily váratlanul
 712  4|                       váratlanul megjelent...~ ~A második és harmadik fölvonás
 713  4|                       majdnem leejtette kezéből a színházi látócsövet:~ ~-
 714  4|                  odanézzetek!~ ~Sárika mellett, a páholy hátterében egyszerre
 715  4|               hátterében egyszerre csak föltünt a Keleti dr. vörösszőke bajusza
 716  4|               megzavarodva ugrott föl helyéből. A lipótváros őrszemei észrevették,
 717  4|                     kezével ijedten kapaszkodik a páholy vörös plüssébe.~ ~
 718  4|                        páholy vörös plüssébe.~ ~A beszélgetést azonban senki
 719  4|                         elenged az életéből, ha a negyedik üres széket elfoglalhatja.~ ~-
 720  4|                          Most már nincs értelme a gyávaságnak. Az a kérdés,
 721  4|                       értelme a gyávaságnak. Az a kérdés, akar-e az enyém
 722  4|                     lehet jó vége.~ ~Keleti dr. a cilinderje után nyult.~ ~-
 723  4|                       Most már tisztában vagyok a dolgokkal s biztosítom,
 724  4|                        biztosítom, hogy levonom a konzekvenciákat. Egy kissé
 725  4|                         arra esküszöm.~ ~Sárika a szeme körül babrált.~ ~-
 726  4|                        már.~ ~Az ügyvéd letette a kalapját.~ ~- Nono, csillapodjék.
 727  4|                     térjen magához. Értsen meg, a közös javunkat akarom. Maga
 728  4|                       Maga egy kissé félénk, ez a hiba. Lássa, ha erélyesen
 729  4|                         tehetne egyebet. Hiszen a saját ura, nem kényszeríthetik
 730  4|                  mosolygott, de e pillanatban - a második fölvonást már megkezdték -
 731  4|                      fölvonást már megkezdték - a páholy ajtaja fölnyílott
 732  4|                        öreg, hirtelen megjelent a páholy ajtajában. Valami
 733  4|                 ajtajában. Valami gyanu hozta-e a színházba, értesítették-e
 734  4|                       színházba, értesítették-e a találkozás felől, elég az
 735  4|                       volt...~ ~Sárika behunyta a szemét, Keleti sápadtan
 736  4|                    reájuk néz, nyugodtan ült le a negyedik székre, mintha
 737  4|                         negyedik székre, mintha a legjobb hangulatban készülne
 738  4|                         botrányt csinálni... De a fiával majd késedelem nélkül
 739  4|                        Az előbbi beszélgetés és a jelenet, a háromnapi vigasztalan
 740  4|                       beszélgetés és a jelenet, a háromnapi vigasztalan sírás
 741  4|                         szólván kicserélték ezt a félénk kis galambot. És
 742  4|                         félénk kis galambot. És a színpadon most egyszerre
 743  4|                       poétikusan bontakozott ki a fúvó hangszerek lármájából.
 744  4|                     fúvó hangszerek lármájából. A primadonna hangja szinte
 745  4|                 primadonna hangja szinte elhalt a parkot ábrázoló fényes díszletek
 746  4|                              Cayll nem hallotta a muzsikát.~ ~- A fiammal
 747  4|                        hallotta a muzsikát.~ ~- A fiammal számol le? - Ha
 748  4|                       vakmerő iparlovaggal...~ ~A leány szelid szemei ijesztő
 749  4|                              Hirtelen fölugrott a leány, ajkszélei remegtek.
 750  4|                     elvesztette volna az eszét, a fiatalember kezét mindenki
 751  4|                         magam, hogy vége legyen a komédiának...~ ~Cayll mosolyogva
 752  4|                         hörögte:~ ~- Be ne tedd a lábad többé!... Nem vagy
 753  4|                        lábad többé!... Nem vagy a lányom. Ne halljak rólad,
 754  4|                    bottal verlek ki...~ ~Eltünt a páholy hátterében. Törökékre,
 755  4|                        aludt, reggel fölkereste a hadnagy, a meghódoló vár
 756  4|                    reggel fölkereste a hadnagy, a meghódoló vár fehér kendőjével.
 757  4|                 meghódoló vár fehér kendőjével. A dolgon végre is botrány
 758  4|                        az októberi verőfényben. A huga másik oldalán Cayll
 759  4|                         Cayll hadnagy csörtette a kardját, az új operett szerelmi
 760  5|                      alatt lármásan kalimpázott a bádogos. A leányok mosogattak
 761  5|                 lármásan kalimpázott a bádogos. A leányok mosogattak a konyhában,
 762  5|                   bádogos. A leányok mosogattak a konyhában, a mama a cseréplábasokat
 763  5|                         mosogattak a konyhában, a mama a cseréplábasokat rakosgatta.
 764  5|                  mosogattak a konyhában, a mama a cseréplábasokat rakosgatta.
 765  5|                    rakosgatta. Néha megcsörrent a porcellán, de ilyenkor hirtelen
 766  5|                  hirtelen megszólalt valamelyik a három nő közül, kik a konyha
 767  5|                valamelyik a három nő közül, kik a konyha csipkézett papirjai
 768  5|                          csönd legyen gyerekek! A papa elbóbiskolt egy kissé.~ ~
 769  5|                        elbóbiskolt egy kissé.~ ~A szegény papa valóban édesen
 770  5|                        valóban édesen szunnyadt a fogyatékos dívánon; a mult
 771  5|                 szunnyadt a fogyatékos dívánon; a mult éjjeli fáradalmak nagyon
 772  5|                     napjaira mint kisegítő járt a többi boltossal vásárról
 773  5|                         nappalát is föláldozta. A szép bolt, a pompás portékák
 774  5|                        föláldozta. A szép bolt, a pompás portékák mind elpusztultak
 775  5|                      portékák mind elpusztultak a rossz idők következtében
 776  5|                      rossz idők következtében s a kis házba leverő nyomor
 777  5|                       köszöntött be lassanként. A mama egy napon a Zsuzsánna
 778  5|                    lassanként. A mama egy napon a Zsuzsánna útját is kiadta,
 779  5|                       tizenegy esztendeig aludt a konyhabeli faágyban, s a
 780  5|                        a konyhabeli faágyban, s a két leány kivonult a takaréktűzhely
 781  5|                          s a két leány kivonult a takaréktűzhely mellé, a
 782  5|                         a takaréktűzhely mellé, a nagy lúgos vajdlinghoz,
 783  5|                      lúgos vajdlinghoz, melyben a régi evőeszközöket mosogatták.
 784  5|               Véghetetlenül szomoru volt, mikor a leányok egy-egy gazdag nagynéni
 785  5|                  nehézséggel egy új toalettet s a mama önmaga ballagott el
 786  5|                       ballagott el hajnalonként a mészárszékbe, hogy a félkiló
 787  5|               hajnalonként a mészárszékbe, hogy a félkiló hús miatt negyedórákig
 788  5|                     miatt negyedórákig pöröljön a mészárossal. Szóval hideg,
 789  5|                   csúnya nyomor volt ez, melyet a Lőrinc keresete alig enyhített
 790  5|                         némileg.~ ~Mert Lőrinc, a család egyetlen fia, mindig
 791  5|                   egyetlen fia, mindig megtette a magáét. Helyettes tanára
 792  5|                          Helyettes tanára lévén a főváros egyik reáliskolájának,
 793  5|                       egyik reáliskolájának, ez a jó fiu minden krajcárt a
 794  5|                        a jó fiu minden krajcárt a szüleinek küldött, melyet
 795  5|                       szüleinek küldött, melyet a költségvetésében megtakaríthatott.
 796  5|                     megtakaríthatott. Persze ez a fölösleg alig rúgott tíz-húsz
 797  5|                       havonkint; de Vági bácsi, a levélhordó mindig hűségesen
 798  5|                hűségesen betoppant elseje körül a várva-várt utalványokkal.
 799  5|                        hónapközben is megjelent a konyhaajtó küszöbén s vörös
 800  5|                         szinte ragyogott, mikor a bőrbekötött postakönyvet
 801  5|                    keztyü volt, amellyel Lőrinc a hugait meglepte; persze
 802  5|                       sokszorta több volt benne a jóakarat, mint a nagyvilági
 803  5|                     volt benne a jóakarat, mint a nagyvilági izlés.~ ~A mai
 804  5|                      mint a nagyvilági izlés.~ ~A mai esős, csúnya nap éppen
 805  5|                 abszolute nem lehetett keresete a kis udvari lakás konyhájában.
 806  5|                      lakás konyhájában. De ime, a rézkilincs egyszerre csak
 807  5|                      jókedvü ábrázat jelent meg a kisasszonyok előtt, kik
 808  5|                       kik egyszerre abbahagyták a mosogatást.~ ~- Levél? -
 809  5|                        öreg levélhordó, - hanem a Rothschild egész vagyona!~ ~
 810  5|                   Rothschild egész vagyona!~ ~S a bőrtáskája fenekéről egy
 811  5|                      ötpecsétes levél vándorolt a keskeny vágóasztal tetejére
 812  5|                   keskeny vágóasztal tetejére s a levélből - mintha az Ezeregyéjszaka
 813  5|                     valóságos tömege hullott ki a százasoknak és a tízeseknek.
 814  5|                     hullott ki a százasoknak és a tízeseknek. A leányok egyszerre
 815  5|                    százasoknak és a tízeseknek. A leányok egyszerre remegni
 816  5|                    remegni kezdtek ijedtükben s a papa, aki a nagy lármára
 817  5|                        ijedtükben s a papa, aki a nagy lármára rémülten ébredt
 818  5|                         hirtelen olvasni kezdte a mellékelt levelet s izgatottan,
 819  5|               lélegzettel váltotta föl élőszóra a Lőrinc írásbeli üzenetét:~ ~„
 820  5|                 kegyelmes volt hozzám. Munkám, „A háromszögtani függvények
 821  5|                 forintos pályadíját. Itt küldök a pénzből nyolcszáz forintot,
 822  5|                         papa megint kinyithassa a boltját minél szebben, minél
 823  5|                      szebben, minél előbb, hogy a régi vevők hamarosan visszaszokjanak.
 824  5|                         egy-két nap mulva, hogy a portékákat együtt fogjuk
 825  5|                        Isten veletek kedveseim, a viszontlátásig.~ ~U. I.
 826  5|                        de azt nem zárhatom ebbe a levélbe. Micsoda blúzokat
 827  5|                gondoltok?...” ~- Az ördögbe, ez a léc még mindig hosszabb
 828  5|                         léc még mindig hosszabb a kelleténél... Vigyázzon
 829  5|                   kelleténél... Vigyázzon azzal a fűrésszel!...~ ~Mert a kalapács,
 830  5|                    azzal a fűrésszel!...~ ~Mert a kalapács, a fűrész reggeltől-estig
 831  5|                fűrésszel!...~ ~Mert a kalapács, a fűrész reggeltől-estig szünetlenül
 832  5|                működhetett, dirigálhatott, mint a régi boldogabb napokban.
 833  5|                    napokban. Micsoda öröm volt, a hosszu megaláztatások után,
 834  5|                        rakoncátlanabb inast, ki a hosszu fenyődeszkákat gyalulgatta.
 835  5|                    gyalulgatta. Mert Timár-papa a természettől gorombább volt
 836  5|                     természettől gorombább volt a pokrócnál, s akkor élt csak
 837  5|                     pokrócnál, s akkor élt csak a kedve szerint, ha a többi
 838  5|                        csak a kedve szerint, ha a többi embertársával veszekedhetett.~ ~
 839  5|                 embertársával veszekedhetett.~ ~A szomszédok, a túlsó utcákból
 840  5|                 veszekedhetett.~ ~A szomszédok, a túlsó utcákból is, minden
 841  5|                      percben átnézegettek, hogy a munka folyamatát megszemlélhessék.~ ~-
 842  5|         megszemlélhessék.~ ~- Még mindig folyik a dolog?~ ~- Rettenetes, mennyi
 843  5|                         papa boldogan folytatta a veszekedést, csak olykor
 844  5|                         csak olykor szaladva át a szomszédos sörházba, hogy
 845  5|                    friss csapolást kiürítsen.~ ~A leányok, bizalmasan karonfogózva
 846  5|                         bizalmasan karonfogózva a barátnőikkel, dicsekedve
 847  5|                        Egy hét mulva megnyitjuk a boltot! Remélem, eljöttök
 848  5|                        ismét maguk előtt látták a régi életmódot; amikor a
 849  5|                        a régi életmódot; amikor a papa délutánonkint a kávéházba
 850  5|                     amikor a papa délutánonkint a kávéházba ballag, hogy egy
 851  5|                        stációt végigszunnyadjon a kártyázók háta mögött, s
 852  5|                        kártyázók háta mögött, s a mama bóbiskolva húzódik
 853  5|                        bóbiskolva húzódik hátra a mákos és diós zsákok mögé,
 854  5|             harisnyaszárait kötögesse. Ilyenkor a leányok minden barátnője
 855  5|                  barátnője át szokott látogatni a kis szatócsboltba, s végtelen
 856  5|                      tervezgetések indultak meg a látóhatár összes eseményeiről.
 857  5|                  gömbölyü alakja újra megjelent a kávéház ajtajában. Mert
 858  5|                        egy cseppet sem szerette a vendégeket s napokig dörmögött,
 859  5|                dörmögött, ha valakit ott talált a leányoknál:~ ~- Jobb lenne,
 860  5|                        komoly dolgokon törnétek a fejeteket. Ki fogom utasítani
 861  5|                       Ki fogom utasítani ezeket a vendégeket. Minden szerencsétlenségnek
 862  5|                   Minden szerencsétlenségnek ez a sok látogatás az oka.~ ~
 863  5|                       cselédet fogadott, mert ő a délelőttjét kizárólag az
 864  5|                    reggeltől estig nem állt meg a kis varrógép kereke; kötények,
 865  5|                        üldögélés szempontjából. A leányok zsákokat, zacskókat
 866  5|                          zacskókat varrtak, míg a papa a fiókok pléhföliratait
 867  5|                   zacskókat varrtak, míg a papa a fiókok pléhföliratait festette
 868  5|                reggeltől-estéig...~ ~Éjjel, míg a leányok aludtak, olykor
 869  5|                      olykor megszólalt egy hang a benső szoba sötétjében:~ ~-
 870  5|                   komolysággal szólalt meg:~ ~- A kocsikenőből különböző skatulyák
 871  5|                         legyen nagyon zsíros ez a jószág. Az ostornyelekkel
 872  5|                         én pipákat nem tartanék a helyedben...~ ~- Oh persze,
 873  5|                       Timár papa fitymálózva. - A pipa hozza a legkülönb vevőket.
 874  5|                     fitymálózva. - A pipa hozza a legkülönb vevőket. No hiszen
 875  5|                             De azért mégis csak a felesége tanácsai után indult,
 876  5|                         tanácsai után indult, s a bevásárlások legjelentéktelenebb
 877  5|                 árucikkek halmozódtak föl ebben a boltocskában! A barnára
 878  5|                       föl ebben a boltocskában! A barnára föstött, lakkos
 879  5|                  tornyosultak az állványokon, s a plafondra szögzött képen
 880  5|                        képen kéjesen szürcsölte a kávét a füszerkereskedések
 881  5|                      kéjesen szürcsölte a kávét a füszerkereskedések ismeretes
 882  5|            füszerkereskedések ismeretes dámája. A kis zsákocskákban aszalt
 883  5|                          kávé, dió támaszkodott a polcokhoz, nagy héringes
 884  5|                        orosz halak húzódtak meg a tiszta üvegharang mellett,
 885  5|                        üvegharang mellett, mely a sárga gróji sajtot befödte.
 886  5|                     sárga gróji sajtot befödte. A leányok naphosszat a szálkás
 887  5|                   befödte. A leányok naphosszat a szálkás mazsolaszőlőt válogatták
 888  5|                  sáfrányt, gyömbért csomagoltak a régi iskolai irkák papirosába.
 889  5|                         volt mindenki, mely még a látogató szomszédokra is
 890  5|                         kövér gabonaalkusz, aki a kenyeret is magával hozta.
 891  5|                         bevásárló!~ ~Timár mama a kötényével törölte tisztára
 892  5|                     kötényével törölte tisztára a mérleget, a papa kétszer
 893  5|                    törölte tisztára a mérleget, a papa kétszer vágta el az
 894  5|                       kétszer vágta el az ujját a nagy sajtszelő-késsel, a
 895  5|                        a nagy sajtszelő-késsel, a leányok a papirt készítették
 896  5|                     sajtszelő-késsel, a leányok a papirt készítették kéz alá.
 897  5|                         mégis pompásan sikerült a művelet s az első hatos
 898  5|                        szerencsésen bevándorolt a kis kasszabeli fatálba,
 899  5|                    kasszabeli fatálba, mely még a régi üzletből maradt fönn
 900  5|                      első hetivásár alkalmával, a falusiak kíváncsian kukkantottak
 901  5|                         az új boltba:~ ~- Nini, a haragos embernek megint
 902  5|                       barátságosan nyujtogatták a kezüket, ismerős asszonyok
 903  5|                 asszonyok sopánkodva álltak meg a leányok előtt, kik a nagy
 904  5|                        meg a leányok előtt, kik a nagy cukorkúpokat vágták
 905  5|                            Ej, hogyan megnőttek a kisasszonykák! Egy pár év
 906  5|                       Egy pár év előtt még mind a kettő akkorka volt, mint
 907  5|                       volt, mint az öklöm.~ ~De a papa, aki a boltban mindig
 908  5|                         öklöm.~ ~De a papa, aki a boltban mindig haragudott,
 909  5|                    ilyenkor:~ ~- Ugyan minek az a sok beszéd? Aki megkapta
 910  5|                        sok beszéd? Aki megkapta a magáét, menjen Isten hírével!~ ~
 911  5|                      olyan nagyon! Szóljon neki a ténsasszony, hogy ne haragudjék!...~ ~
 912  5|                     mint valami kutya! Ez aztán a strapáció!~ ~És ilyenkor
 913  5|                         csordulásig érezték azt a boldogságot, amelyet a „
 914  5|                      azt a boldogságot, amelyet a „Háromszögtani függvények
 915  5|                       elmélete” szerzett nekik, a m. t. Akadémia jóvoltából.~ ~ ~ ~
 916  6|                                 Korunk Tükre.~ ~A nagyváros, a küzködő, forrongó,
 917  6|                    Korunk Tükre.~ ~A nagyváros, a küzködő, forrongó, kegyetlen,
 918  6|                    fantáziája mennyivel túltesz a regényírókén, akik szobájuk
 919  6|                        biztosítsa. Mennyi ötlet a csalásban, a szédelgésben,
 920  6|                       Mennyi ötlet a csalásban, a szédelgésben, a látszat
 921  6|                      csalásban, a szédelgésben, a látszat csillogtatásában,
 922  6|                  hazugság, mennyi bűn, csakhogy a céltalan tengődés tovább
 923  6|                       Lénárt, volt iskolatársam a piaristák gimnáziumában,
 924  6|                         egykori eminens, akitől a derék atyák oly sokat vártak
 925  6|                        is gérokkot visel, amely a legvénebb tükröket megszégyeníti
 926  6|                      megszégyeníti s még mindig a vak véletlent várja, mely
 927  6|                    juttatja. Eközben adós marad a kapucinerek árával - csak
 928  6|                       kapucinerek árával - csak a múlt héten itta meg hitelbe
 929  6|                     múlt héten itta meg hitelbe a százezredik kapucinerjét -
 930  6|                      kanapéján, már t. i. abban a négy vagy öt hajnali órában,
 931  6|                         vagy negyven esztendeig a barátaiból él, aki fél életét
 932  6|                      életét mint kibic tölti el a kártyaasztalok mellett,
 933  6|                      szakavatottan fütyül éjjel a fiakkerosnak, melynek árát
 934  6|                      fiakkerosnak, melynek árát a barátai fizetik, megrendeli
 935  6|                     barátai fizetik, megrendeli a pezsgőt a pincérnél, s az
 936  6|                   fizetik, megrendeli a pezsgőt a pincérnél, s az éjszaka
 937  6|                        is e lovagok közül, akik a legfőbb bíró előtt állva,
 938  6|                      mondhatják el egykor, hogy a munkát, földi vándorlásaik
 939  6|                     Lénárt immár búcsut mondott a negyedik x-nek, de a pénzkeresés
 940  6|                    mondott a negyedik x-nek, de a pénzkeresés silány módjait
 941  6|                      Húsz év óta mint vendég él a rövidebb-hosszabb kanapékon,
 942  6|                        s ugyanannyi ideje, hogy a jó fiúkkal az étkezés fáradtságát
 943  6|                         hallgatagon eszik, mert a csillagok följövetelével
 944  6|                    könnyünek érzi magát, miként a fákon szökellő mókus, s
 945  6|                        s ezer változatát ismeri a módoknak, melyekkel az ember
 946  6|                       éjjel valamennyi alakját: a frakkos ifjakat és véneket,
 947  6|                       italok iránt intézkednek, a komoly vagy házisapkás kávést,
 948  6|                        nem tér nyugalomra, amíg a kakas háromszor nem kukorékolt,
 949  6|                     háromszor nem kukorékolt, s a lángvörös, halványkék, hófehér
 950  6|                    narancsszín blúzokat, melyek a világos helyiségeket benépesítik.
 951  6|                       harmincezer férfiút tegez a székesfőváros vámsorompóin
 952  6|                    pincéreket és cigányokat - s a vidék úri házaiban is nem
 953  6|              kapcsolatot. Néha hirtelen eltűnik a nagyváros horizontjáról,
 954  6|                      ebédlőjében derítse kedvre a tanyai embereket. Bízvást
 955  6|                      Bízvást elmondhatjuk, hogy a magyar szentkorona országaiban
 956  6|                       száma okvetlen meghaladja a százezret, s nincs cigány,
 957  6|                       lehorgasztott fővel búsul a cigány nótája mellett, bár
 958  6|                         voltaképp nincs sok oka a búslakodásra, mert még eddig
 959  6|                         Lénárt joggal viselheti a pezsgőkirály nevét, bár
 960  6|                         pezsgőkirály nevét, bár a maga pénzén még sohasem
 961  6|                   pénzén még sohasem húzatta ki a dugót Rheims gyöngyöző italából.~ ~
 962  6|                    Rheims gyöngyöző italából.~ ~A minap ismét összetalálkoztam
 963  6|                      mellett írta egész délután a pointeket. Meghízott tokát
 964  6|                     tokát eresztett s jóságosan a keblére szorított, mikor
 965  6|                        keblére szorított, mikor a zöld asztalnál viszontláttuk
 966  6|                 viszontláttuk egymást. Hozatott a számlámra két cointreaut,
 967  6|                     elmesélte, hogy ő is áttért a nyárspolgári életre.~ ~-
 968  6|                        gondoskodjam. Igaz, hogy a cimboráim szívesen látnak,
 969  6|                       jó dohány is elég van még a nemes udvarházakban. De
 970  6|            udvarházakban. De az előrelátó ember a jövendőkre is gondol, ama
 971  6|                  szomoru időkre, melyekben majd a reuma kikezdi s odakünn
 972  6|                       hullanak. Hátha megroppan a derekam, hátha nyilallás
 973  6|                          hátha nyilallás áll be a térdembe, s nem lesz meg
 974  6|                  térdembe, s nem lesz meg többé a rugalmas kedvem, amellyel
 975  6|                         is jól esik egyszer, ha a nagy cserépkályha mellett
 976  6|                     mellett ülhetek s pokróccal a térdemen nézhetem a pattogó
 977  6|                   pokróccal a térdemen nézhetem a pattogó hasábokat, amíg
 978  6|                     odakünn az öreg gazdasszony a levesemmel bajmolódik. Ideje,
 979  6|                         bajmolódik. Ideje, hogy a magam jövendőjéről gondoskodjam,
 980  6|                         neked is, ugy-e bár, ez a nézeted?~ ~- Csak nem vállaltál
 981  6|                 hivatalnak is nevezhetném. Arra a mesterségre fanyalodtam,
 982  6|                 mesterségre fanyalodtam, amihez a legtöbb talentumom van,
 983  6|                        talentumom van, s amihez a képességemet néhai főtisztelendő
 984  6|                      írásbeli gyakorlatra, amit a hatodikban a Zalán futásáról
 985  6|                  gyakorlatra, amit a hatodikban a Zalán futásáról széptani
 986  6|                     miért ne élhetnék meg én is a stilusomból, amikor annyi
 987  6|                         mindenki elálmosodott s a faképnél hagyott, s nem
 988  6|                     Tanzenbergernél laktam, aki a negyedikig szintén velünk
 989  6|                        eszembe, hogy megindítom a „Korunk Tükré”-t.... Ha
 990  6|                     megindítottad?~ ~- Még azon a héten. A lapot politikai
 991  6|            megindítottad?~ ~- Még azon a héten. A lapot politikai és társadalmi
 992  6|                     előfizetési díj nem olcsó - a „Korunk Tükre” huszonöt
 993  6|                    előfizetőt toborzottam össze a barátaim és az ismerőseim
 994  6|                              Mennyi ideje, hogy a lap fennáll?~ ~- Most lesz
 995  6|                    fennáll?~ ~- Most lesz majd, a tavasszal, egy esztendeje.
 996  6|                      eddig mindenki megujította a prenumerációt. Persze, az
 997  6|                          hogy az előfizetőcskék a fertály végén hiánytalanul
 998  6|                    milyen pedáns renddel végzem a kiadóhivatal ügyeit, s milyen
 999  6|                        milyen pontosan megintem a hanyag abonnenst, aki a
1000  6|                         a hanyag abonnenst, aki a pénz beküldésével késlekedik...