Rész

 1  1|           Caraman Chimay herceg!~ ~Ő itt van! A szegény herceg,
 2  1|     szenvedő és lemondó hős marad, Ő ott, Ő itt, ŐŐŐŐ itt! És
 3  1|          lemondó hős marad, Ő ott, Ő itt, ŐŐŐŐ itt! És ezt az
 4  1|  észrevette ezt, mint saját magam, ő csipte meg legelőször a
 5  1|        valaha annyi méltósággal az ő borzadalmas tengeri szörnyein,
 6  1|             ha arra gondolok, hogy ő se volna! Talán meg is halnék
 7  1|           beleszólni a dologba, de ő komolyan azt állítja, hogy
 8  1|      ebédutáni álmát alussza és az ő kedvéért öltöm föl olykor
 9  1|          dolgok felől, melyeket az ő parlagi agyveleje befogadni
10  2|            te reád viheti át is az ő szemeiben, az egész föld
11  2|        anyádra, édes fiam, mert az ő szívével senki, senki sem
12  2|            nagy szeretettel, ahogy ő gondol rád, itt, a messze
13  3|           többé nem leveleket írt; ő valóságos szerelmi dolgozatokat
14  3|          egészen az övé, s hogy az ő lelkesülését, szerelmét
15  3|       többé. De lehetséges-e, hogy ő ez ajánlatban megnyugodjék
16  3|       napot: de azután a tiéd lesz ő, egészen, örökre, kizárólagosan
17  3|            sorsomat; élni fogok az ő oldalán, mint annyi sokan
18  3|     rosszabb, de nem is jobb, mint ő. Mindegy, teljesen mindegy.~ ~„
19  4|            mert atyja, legalább az ő számára, alig számított
20  5|            kávéház ajtajában. Mert ő - mi tagadás benne - egy
21  5|            cselédet fogadott, mert ő a délelőttjét kizárólag
22  6|           kezdődik tulajdonképp az ő napja. Lénárt ilyenkor vidám
23  6|    százezret, s nincs cigány, akit ő valamely viharos éjszakán
24  6| egy-két-kilenc üveg pezsgőt, ahogy ő mondani szokta, fölbontat.
25  6|            büszkén elmesélte, hogy ő is áttért a nyárspolgári
26  6|            Pedig tudod ugy-e, hogy ő egykettednél soha senkinek
27  7|        igen érdekes a világnézete: ő a váltóbenyujtást épp oly
28  8|           sem hagyott maga után, s ő ezentúl alig számíthat egyéb
29  8|        fehér szakállal fog ülni az ő fiatal kollégái közt, alkalmasint
30  9|     folyosó végén elővett egyet az ő közmondásos szénfekete szivarjai
31 10|           emelt fővel a szeme elé? Ő a férjem és én megkívánom,
32 11|        ártatlanul gyanusítottam, s ő haragosan tért vissza a
33 11|           esze és tegye jóvá, amit ő oktalanul elrontott. Ne
34 12|          mint ahogy én szüntelenül ő reá gondolok? És rám ismerne-e
35 12|            Vajjon illő volna, hogy ő is a sokaság közé vegyüljön?
36 12|     mindebből semmit sem lát, mert ő mereven, katonás léptekkel
37 12|           asszony a verandán ül... Ő fensége nem zárkózik el
38 13|            és száz kilométernyire? Ő, aki boldogan húzta magára
39 13|        kedves kartárs. A miniszter ő excellenciája nagyon a lelkemre
40 13|          szavakban tudakozódott az ő kedves kartársa egészsége
41 14|         hírneves emberek sorába.~ ~Ő maga alig értette ezt a
42 14|           árát is kínálta neki, de ő még egyelőre nem fogadta
43 14|        vettek arról tudomást, hogy ő is a világon van. Körülbelül
44 14|      polgármester szónokolni fog s ő leereszkedőleg kezet szorít
45 14|           vén ember mit sem tud az ő tüneményes emelkedése felől,
46 14|         mitsem tudnak afelől, hogy ő milyen nagy, hírneves férfiuvá
47 15|           szentbeszédet. Ugyancsak ő volt az, aki a boltok nagyrészét
48 15|       bizonyítványt állítunk ki az ő erényeiről és képességeiről,