Rész

 1  1|          unalom, mely a megnyugvás édes békéjét csöpögteti csalódott
 2  2|        hazalátogass!~ ~„De igazán, édes fiam, miért szomorítasz
 3  2|            olvashatnók.~ ~„Hát te, édes fiam, gondolsz-e mi ránk
 4  2|          fárasztó napi munkád után édes nyugalomra hajtod a fejed,
 5  2|           te!~ ~„Hidd el, bámulnál édes fiam, ha ezt a kis leányt
 6  2|            talán még emlékszel rá, édes fiam - magam is eléggé meg
 7  2|          magad is meg fogod látni, édes fiam; Milike s én már hetek
 8  2|                 A pört, mint tudod édes gyerekem, elvesztettük.
 9  2|           Légyen hála az Istennek, édes fiam, azért, hogy neked
10  2|          tökéletesen bízunk benned édes fiam, s Árkoss bácsi, aki
11  2| Megboldogult, jó Ágnes hugom, a te édes anyád s szerető jó apád,
12  2|            Gyurkóm!” De hát téged, édes fiam, nem bocsájtott ide
13  2|        mindig szeretettel anyádra, édes fiam, mert az ő szívével
14  2|           mondom, vigyázz magadra, édes fiam, esténkint, ha a hivatalból
15  2|            is. Csókollak ezerszer, édes fiam! Szerető, öreg tántid: -
16  3|    szerelmi lángot lobbantott föl, édes csengéssel röppent szerte
17  3|            volna valakit, mint egy édes, dallamos muzsikára. Zimonyiné,
18  3|           csak néha váltva egy-egy édes pillantást a hugával, kinek
19  3|            a tenger és a narancsok édes illatát. A professzor már
20  3|         rózsák illatoztak. Idekünn édes csönd volt, a villák nagyobb
21  3|             Boldog, boldog vagyok, édes...~ ~Margit - bár maga sem
22  3|           szó gátolta meg, hogy az édes asszony örökre az övé legyen.
23  3|         hagyjalak el, egy szó, egy édes óra, egy mosoly, egy könny
24  3|        tegyen! Bírni akarja ezt az édes asszonyt, mintha mi sem
25  3|         ebben megnyugodnál? Ezt az édes teremtést, akit imádsz,
26  3|           teljesen mindegy.~ ~„Nem édes barátom, én soha som leszek
27  3|          ráakadni.~ ~„Isten önnel, édes barátom, felejtsen el!”~ ~
28  4|            ült, rögtön meglökte az édes anyját.~ ~- Láttad?... Keleti
29  4|       Vilma oly erősen meglökte az édes anyját, hogy Törökné majdnem
30  4|          akarjuk. Ugy-e ért engem, édes Sárika, ugy-e ért? No, mosolyogjon
31  4|      vágott:~ ~- Köszönje, hogy az édes atyja... Itt nem fogunk
32  4|           egyszerre fölhangzott az édes szerelmi ariette, mely lágyan,
33  5|       Lőrinc írásbeli üzenetét:~ ~„Édes, drága szüleim! Csak egy
34  6|            hogy azt akarom.~ ~- De édes pajtásom, hiszen a „Korunk
35  7|        azért vagytok még itthon az édes családi tűzhely mellett, -
36  7|     állottunk, megszólítottam:~ ~- Édes öregem, kisegíthetnél a
37 10|           kisasszonyból, akinek az édes mamáját ismerték. Tilda
38 10|         alig volt valami a leányok édes poéziséből és így történt,
39 10|       levél és ebben ez állott:~ ~„Édes, jó anyácskám, mégis meggondoltam
40 11|         emlékezett meg jóságomról, édes, jószívü csacsijának nevezett
41 11|            az éjjel hazautazott az édes mamájához, - szólott a jó
42 11|     fordult elhagyott vejéhez.~ ~- Édes fiam, - írta, - maga okosabb,
43 11|          pörlekedésből? Jőjjön el, édes fiam és legyen esze; ha
44 11|             Kata zokogva borult az édes mamája vállára és forró
45 12|         találkozott. ...A hercegnő édes, tizenötesztendős baba volt,
46 12|         nőjéhez:~ ~- Nézze, milyen édes, amikor eszik... Jé, csak
47 14|       bársonyszéken, s szivarozva, édes elégültséggel dörmögte:~ ~-
48 14|    keserüen győződött meg, hogy az édes, poétikus leányból közönséges,