Rész

 1  1|            Akkora hegyek, hogy az ember sírni szeretne félelmében,
 2  1|   tengerzöld selyemruhámat. Ha az ember Párisban készíttet egy selyemruhát
 3  1|           lenge ingbluzban jár az ember, az eszplanádon pedig befűzött
 4  1|          az egy ér valamit, ha az ember a lábát lelógathatja a hajója
 5  1|    Gödöllőről ugyanis egy jókedvü ember egyszer azt a hírt terjesztette
 6  1|       megjárják valahogy, mert az ember már nyolc órakor lefekhetik, -
 7  2|         őszi időben, mint hogy az ember meghüljön, s nekem nem kellene
 8  3|           alig sejtették, hogy az Ember tragédiájá-nak (ami e szemeszter
 9  3|            Ez a felületes, érzéki ember, aki még csak sejtelemmel
10  3|       bennem nem támad föl a jobb ember néha: beleegyezni mindenbe,
11  3|    hajléktalan csavargót. S ez az ember még remélni meri, hogy az
12  3|           a nemesebben gondolkodó ember így szólalt meg benne: „
13  4| színlapjai hirdettek, lipótvárosi ember írta. Valami gazdag műkedvelő,
14  6|           kieszelik. Ezer és ezer ember él körülöttünk, hajszolja
15  6|          a módoknak, melyekkel az ember az éjszakát átvirraszthatja.
16  6|    udvarházakban. De az előrelátó ember a jövendőkre is gondol,
17  6|        előkészítsem. Nem marad az ember mindörökké fiatal, neked
18  6|  stilusomból, amikor annyi silány ember dúslakodik abból, hogy így-úgy
19  7|          Akár hiszi, akár nem, az ember öt-hat helyen is kosarat
20  7|   házikabátját magára vette. - Az ember még a hivatalos óra után
21  7|     néhány becsületes és jóravaló ember...~ ~- Bárcsak ne hiába
22  7|  egészségét megtartsa. Mert olyan ember, aki nála többet dolgoznék
23  8|    boglyák körül szinte érezte az ember a szénaillatot és a nyár
24  8|        közt van. Ez a kis csontos ember végre elfoglalta azt a helyet,
25  8|         pillanat megdobogtatja az ember szívét, mert szinte érzi
26  8|        tette a kezét és egy szent ember meggyőződésével ismételte:~ ~-
27 10|     Dejszen, beszélhetsz nekem jó ember. Annyit sem adok a szavaidra,
28 11|          megfenyegette.~ ~- Rossz ember, - mondta, - remélem, hogy
29 12|       kéne, hogy mit csináljon az ember!~ ~Mit érdekelte Paloznaky
30 12|   cilinderes, feltünően szép öreg ember valamikor fiatalkorában
31 12|      ormán ült. ...És a kopaszodó ember ellágyuló szívvel sóhajtotta:~ ~-
32 12|           elé tartanám?~ ~Az öreg ember sokáig töpreng, habozik,
33 12|          sárga falai...~ ~Az öreg ember úgy érzi, hogy egyszerre
34 12|   szárnyas ajtó mögött.~ ~Az öreg ember mindebből semmit sem lát,
35 12|      mellett elhaladva, egy siető ember kiáltása hallatszik a fülébe:~ ~-
36 13|     mindig csak az marad, hogy az ember hitvány húszezer forintért
37 13|  szanatórium igazgatójával. A két ember gyanakodva mérte végig egymást,
38 13|      házban hatvan kicsike pólyás ember aludt hófehér ágyacskájában.
39 13|        tüneményeit. Mert a gonosz ember is nemes és nagy célokat
40 14|         esett neki, hogy ez a vén ember mit sem tud az ő tüneményes
41 14|           A kávéház előtt a híres ember megbillentette a kalapját:~ ~-
42 15|     következő vasárnapon húszezer ember hullámzott a totalizatőr
43 15|        mert a nép között egy szál ember se akadt, aki a nyertesekre