Rész

 1  1|            miért nem vitt oda Kolumbus úr egy kis tisztességes izlést
 2  1|              itt nem lenne Feisthammer úr, aki a szomszédunkban virágzó
 3  1|            értelmiséget... Feisthammer úr igen derék fiu, aki nem
 4  3|                 melynek Nógrády László úr a másik hőse. Különben én
 5  7|              listánkon.~ ~Amíg Komlósi úr - így hívták a derék család
 6  7|               mintegy ötvenötéves öreg úr, aki választékos eleganciával
 7  7|               anyagi bajoktól; Komlósi úr, akinek ősi birtokai immár
 8  7|    takarékpénztár eszkomtálja, Komlósi úr, a pénzt a zsebébe gyűrve,
 9  7|        elejtett vörös fonalát. Komlósi úr fölolvasta noteszéből a
10  7|              az aláírásokat.~ ~Komlósi úr másnap korábban kelt, mint
11  7|            legyen irántuk...~ ~Komlósi úr délután megint hiába járt
12  7|            jóval elmult, mikor Komlósi úr az István-ból hazatért.
13  8|             törzsvendégei...~ ~ ~Stock úr, a Monte-Carló ügynöke,
14  8|          Al-Mandsid, - folytatta Stock úr, - fölszállt a hintóba,
15  8|        házasokat fogadják...~ ~- Stock úr, - szólt egy szobrász, -
16  8|                váltott, de nem a Stock úr orosz hercegnőjével, hanem
17  8|    csalhatatlan jele volt. „Keresztury úr - írta - úgy látszik, azt
18  9|           jókedvüen.~ ~- Igenis, tanár úr, szolgálatára, - szólott
19  9|              legnagyobb örömmel, tanár úr, - szólott a tanársegéd
20  9|          bajusza körül.~ ~- Ha a tanár úr nem venné arroganciának:
21  9|           mondják, hogy a tisztes öreg úr nyolcszáz tengeri nyúlon
22 10|        gömbölyü puffon ülve:~ ~- Ez az úr nem ér meg ötvenezer forintot,
23 10|           édesanyja neveljen. Biarritz úr ezúttal előzékenyen tudatta
24 11|         kijelentéséhez, s amikor Aurél úr egy homályos délután ismét
25 11|            asszony keservesen sírt, az úr pedig mindenáron azon volt,
26 12|         protekciót kérjen. A kegyelmes úr, véletlen jókedvében, szívesen
27 12| szalónkatonából kuszált szakállas öreg úr lett, aki azonban még mindig
28 13|     megtekintette.~ ~- Igenis, kolléga úr, csupa földhözragadt szegény
29 13|               hogy eltalálom a kartárs úr gondolatát!~ ~- Nos?~ ~-
30 14|        csattogtak a dominó-kövek. Manó úr, az öreg Manó, a kaszinó
31 14|             mozgalom közepette.~ ~Manó úr, a könyvtáros, azonközben
32 14|            Julcsa! - Nézze meg Topolyi úr a babánkat!...~ ~A baba
33 15|              azt mondjuk, hogy Adamson úr megnyerte polgártársai bizodalmát,
34 15|          lóverseny... Ha tehát Adamson úr nem rendez lóversenyt, át
35 15|        morajjal gyülekezett az Adamson úr páholya elé:~ ~- Gyalázat, -
36 15|             Bocsánat, - mondta Adamson úr zavartan, - a Bálám szamara
37 15|                ma pedig pej?~ ~Adamson úr kínosan dadogni kezdett:~ ~-
38 15|        Gyermekeim, - kiáltotta Adamson úr esdeklően, - becsületszavamra
39 15|             Igazatok van, mert Adamson úr nyomorultan megcsalt benneteket...
40 15|       nyomorult gebe, melyeket Adamson úr e nevek alatt kiküldött...