Rész

 1  3|     ruganyos acélzárát.~ ~- Te vagy Margit? - mondotta csodálkozva.
 2  3|           Lajosné, született Gerson Margit fáradtan dőlt le a divánra,
 3  3|           hétfői számában.~ ~Gerson Margit ugyanis tizennyolc éves
 4  3|       keserü jelenetek folytak le s Margit mindinkább meggyőződött,
 5  3|          óta teljesen hideggé vált. Margit egy reggel, a hálószoba
 6  3|      értesítette Zimonyit; legalább Margit, kit e piszkosságok némi
 7  3|            a budapesti city felé.~ ~Margit aludt már s Zimonyi rendesen
 8  3|             csakhamar kialudt, mert Margit egyszerre fölébredt s megértvén
 9  3|      kérésre fogta a dolgot.~ ~- De Margit, ne legyen olyan hideg,
10  3|               Kezeit összeszorítva, Margit hidegen emelkedett föl.
11  3|            holnap intézzük el!~ ~De Margit már másnap nem volt ott;
12  3|             Ágnes huga társaságában Margit Abbáziába utazott, mivel
13  3|            vagy Izaurának hívják, a Margit csöndes, komoly karaktere
14  3|            csodálatos, de úgy volt: Margit, asszony létére, szinte
15  3|            beszédbeli tónust, mikor Margit a maga derült, barna szemeit
16  3|   kimondhatatlan áramlatát érezték. Margit fölnézett olykor hímzéséből,
17  3|       színei lebegtek mindenütt s a Margit egyszerü, világos, szürke
18  3|     megőrizze.~ ~- Néha, - mondotta Margit, - magam is azt hiszem,
19  3|            a magáét, s látván, hogy Margit nem ellenkezik, hirtelen
20  3|            boldog vagyok, édes...~ ~Margit - bár maga sem tudta tisztán
21  3|           meg előtte a kalapját; de Margit közönyösen biccentett a
22  3|            csak arra szolgált, hogy Margit szívfájdalmat kapjon azért
23  3|            komolyan azt hinni, hogy Margit megbánhatja azt, amit elkövetett.
24  3|         éveket adna az életéből, ha Margit még egyszer az övé volna.
25  3|            csak a mama volt vajból; Margit vas volt és gyémánt.~ ~Igy
26  3|            távol napkelet tájairól. Margit, aki világos esernyőjét
27  3|           postabélyeggel általütve. Margit egy percig kíváncsian szemlélte
28  3|              kíváncsian tekintett a Margit szeme közé, míg az a levél
29  3|   válaszolni a szomszédok miatt, de Margit arca megvető, hideg mosolyra
30  3|            a kapu előtt várakoztak. Margit melegen szorította meg a
31  3|         emeleten világosodott meg a Margit sarokablaka, s úgy tekintett
32  3|       elsétált. Az a gondolat, hogy Margit, a hevülés drága perceiben
33  3|         kapujában végre megjelent a Margit kékvirágos pongyolája, mely
34  3|            ugrott föl helyéből, míg Margit frissen, jókedvüen rázta
35  3|           Nos, halljuk hát! - szólt Margit.~ ~- Az én tanácsom, - mondotta
36  3|          soha sem lehet az enyém.~ ~Margit arcáról eltünt a mosolygás
37  3|       reggelig.~ ~- Jó, - válaszolt Margit, - úgy fogok tenni.~ ~Egész
38  7| huszonkettedik születésnapját, és a Margit rövid szoknyája se bolondíthatja
39  7|          hiányzott, apa? - kérdezte Margit, a kisebbik leány.~ ~- Tavaly?
40  7|          ujság, gyerekek.~ ~Ella és Margit pár pillanat mulva hálóköntösben