Rész

 1  2|         illatát megőrizte:~ ~„Ejnye te rossz, lusta, Istentől megfeledkezett
 2  2| megfeledkezett fiu, hát illik az, a te öreg, hűséges tántidat ennyire
 3  2|            ennyire elfelejteni? Hát te már sohasem fogsz ráérni
 4  2|            a fejedből? No várj csak te rossz fiu, majd megcibálom
 5  2|            majd megcibálom én azt a te fürtös, hosszu hajadat,
 6  2|            mulna el anélkül, hogy a te hosszu, részletes leveledet
 7  2|       leveledet olvashatnók.~ ~„Hát te, édes fiam, gondolsz-e mi
 8  2|     századrészét sem érdemled meg - te rossz, buksi, ellustult
 9  2|            buksi, ellustult Gyurkó, te!~ ~„Hidd el, bámulnál édes
10  2|            el, de valamennyi közt a te Milike húgod a legislegszebb,
11  2|       ételedet megtaláljad.~ ~„Nem, te nem is sejted azt, mennyire
12  2|           szemei, ha a beszélgetést te reád viheti át is az ő szemeiben,
13  2|     tökéletesebb férfiu, mint aminő te vagy. Még a naplójában is (
14  2|      vagyunk győződve a felől, hogy te mindazt vissza fogod szerezni
15  2|             az én Gyurkó bátyám, az te előtted semmit sem számít,
16  2|             a jó Istent azért, hogy te itt vagy, a mienk vagy,
17  2|         ilyenkor elábrándozgatunk a te jövendő sorsodon, képzeletünkben
18  2|     Megboldogult, jó Ágnes hugom, a te édes anyád s szerető jó
19  2|    résztvevő szemeikkel tekintett a te kicsiny hugodra, aki zokogva
20  2|            szeretetnek is, amellyel te irántad viseltetem, te hálátlan,
21  2|     amellyel te irántad viseltetem, te hálátlan, rossz lurkó, te!
22  2|           te hálátlan, rossz lurkó, te! Gondolj mindig szeretettel
23  2|       egyszer hazalátogatsz. Ugyan, te rossz fiu, mikor is lesz
24  2|             feltünően, a hogy az, a te korodban már természetes
25  2|            sokat, mindent, ami csak te rólad szól. Gondolj a te
26  2|            te rólad szól. Gondolj a te öreg nénédre (akinek rajtatok
27  3|             ruganyos acélzárát.~ ~- Te vagy Margit? - mondotta
28  3|      micsoda kincs és gyönyörüség a te lényed, pillantásod, márványnál
29  3|         márványnál fehérebb vállad, te magad, te ingerlő, drága,
30  3|          fehérebb vállad, te magad, te ingerlő, drága, komoly teremtés
31  3|              drága, komoly teremtés te. Visszagondolva e napokra,
32  3|              aki annyira szeretlek, te nem gyűlölhetsz engesztelhetetlenül.~ ~„
33  5|                 Oh persze, érted is te, - válaszolt Timár papa
34  6|           nézett a szemem közé.~ ~- Te azt akarod, hogy lapot is
35 11|          föl íróasztala mellől.~ ~- Te hívtad ide? - kérdezte az
36 11|             Akár magától jött, akár te hívtad, nem ajánlom neki,
37 11|          hízelkedve.~ ~- Gyermekem, te még a sírba fogsz vinni! -
38 11|         délelőtt az uramat... De ha te igazán úgy akarod anyucikám...
39 14|         Megvagy hát... Megcsíptelek te céda, bujkáló Hírnév...