Rész

 1  1|   Természet fenséges, mert ez már aztán csakugyan valami. Ugy van,
 2  1|          hanem nappal, nappal, ez aztán valami!... Kilenctől tizenegyig
 3  1|          órát az ebéd idejéig, de aztán! Szegény Juliskával, aki
 4  2|         az én jó, öreg tantim?” S aztán élénken elképzeled, ahogy
 5  2|           sohasem volt a kenyere. Aztán meg bizonyosan sok dolga
 6  2| beleszeretnél ebbe a gyerekbe.~ ~„Aztán micsoda pompás gazdasszony
 7  3|        dobta el a levélpapirt. De aztán meggondolta a dolgot, a
 8  3|           szivarral kínálta meg s aztán szapora léptekkel sietett
 9  3|     darabig.~ ~- Tudja-e, - szólt aztán, - hogy maga egész leány?
10  3|       egész a hajáig elpirult, de aztán szeliden tette a kezét a
11  3|         Bretagne kis hirnökét, de aztán unottan szólott:~ ~- A férjem
12  5|    fáradva, mint valami kutya! Ez aztán a strapáció!~ ~És ilyenkor
13  6|         számlámra két cointreaut, aztán büszkén elmesélte, hogy
14  6|           szintén velünk járt, de aztán kimaradt és kereskedő lett),
15  6|      bemondtad, öreg kutya?” - de aztán ismét belemelegedett a dicsekvésbe.
16  6|      végén kissé elhallgatott, de aztán újra megszólalt:~ ~- Mit
17  7|        utána lopózkodtam. Odakünn aztán, mikor a sötétben egymás
18  7|  befejezhettem volna, megcsókolt. Aztán nem nyugodott, amíg belülről
19  9|          gyujtót a klinika falán. Aztán átsétált a tanársegédek
20  9|   rekontráikat. Szénás, - fordult aztán egy szőke, pápaszemes fiatalemberhez, -
21  9|          saját magam glabelláit s aztán Dömjén Erzsike kisasszonyról
22  9|        körzővel...~ ~Dömjén tanár aztán számítani kezdte az eredményeket
23  9|             Az a fráter, - mondta aztán komoran, - az a skribler
24 12|         szólott magában:~ ~- Most aztán tudni kéne, hogy mit csináljon
25 12|          gondolkodását kiismerje, aztán egyszerü arccal így szólt
26 12|          az udvari etikett felől, aztán -, harmad- vagy negyednap -
27 12|         szertartásosan meghajolt, aztán dobogó szívvel leült, hogy
28 12|  száguldott föl s alá a szobában, aztán kimerülten, káprázó szemmel
29 12|           feléje a pillantását... Aztán fölkelt, könnyü léptekkel
30 12|          lejebb húzza a homlokán, aztán merev, katonás léptekkel
31 12|        Paloznaky nagyot lélegzik, aztán a nyaraló felé fordul...
32 12|         percig mozdulatlanul áll, aztán épp úgy meghajol, mint valaha
33 12|       villát is leejti a kezéből. Aztán súg valamit az udvarhölgyének,
34 13|           másik oldalára fordult, aztán így folytatta hangtalan
35 13|       bukkanó honfitársát.~ ~- Ez aztán a kellemes véletlen, - mondta
36 13|           történik ott? - susogta aztán mosolyogva a társának.~ ~
37 13|         pihent a templom tornyán, aztán zajtalanul tovarepült az
38 14|          Meddig marad? - kérdezte aztán közönyösen. De a feleletre