Rész

 1  2|        Istentől megfeledkezett fiu, hát illik az, a te öreg, hűséges
 2  2|       tántidat ennyire elfelejteni? Hát te már sohasem fogsz ráérni
 3  2|           leveledet olvashatnók.~ ~„Hát te, édes fiam, gondolsz-e
 4  2|    érintkezik a szomszédjaival. Igy hát nekünk most nem maradt más,
 5  2|    homlokomat s bizalommal mondja: „Hát az én Gyurkó bátyám, az
 6  2|     egyetlen szeretett Gyurkóm!” De hát téged, édes fiam, nem bocsájtott
 7  3|                  A legvégső.~ ~- No hát jó, ha kényszerít, kimondom.
 8  3|    elveszítettelek.~ ~„Hallgass meg hát, könyörgök hozzád, legutóljára.
 9  3|            szentimentális fölfogás! Hát nem töltött-e ezzel az emberrel
10  3|              Igen.~ ~- Nos, halljuk hát! - szólt Margit.~ ~- Az
11  3| véleményemtől eltérítsen. Nyugodjék hát meg s keresse igazabb útakon
12  4|         csillapodjék. Ugyan Sárika, hát térjen magához. Értsen meg,
13  6|           Nem éppen, bárha akarnám, hát hivatalnak is nevezhetném.
14  6|      kitünően fogalmazok. Nem látom hát be, miért ne élhetnék meg
15  6|        kimaradt és kereskedő lett), hát mikor lefeküdtem, sokáig
16  6|        minden második fizet elő rá, hát akkor is fényesen megélek
17  6|     korholva ütöttem a vállára.~ ~- Hát a címemet föl sem jegyzed
18  6|          küldeném?~ ~- Teringettét, hát hová máshova, mint a lakásomra?~ ~
19  6|            Ha lapot akarsz olvasni, hát válogathatsz a „Times”-től
20  7|        barna Ella durcásan.~ ~- Jó, hát számítsunk napjára negyven
21  7|       kiváncsian.~ ~- A fedezettel? Hát bizony nem a legjobban,
22  7|            Szerencsésen megkerestem hát ismét ötszáz forintot.~ ~
23  8|           nincs útiköltségem...~ ~- Hát ha festenél valamit? - szólt
24 10|      ötvenezer forintot. Nem érted, hát nem érted, hogy így nem
25 11|      eseteket a regényírók...~ ~Hol hát a magyarázat, a titok megfejtése?
26 11|            hőbörtös asszony, legyen hát magának esze és tegye jóvá,
27 11|                susogta édeskedve, - hát kibékülök az elhagyott urammal...
28 11|             úgy akarod anyucikám... hát holnap akár telegrafálok
29 12| világtörténelem lapjaira kerüljünk, hát akkor, ha nem is akarjuk,
30 13|         pedig a két doktort illeti, hát igazán jobb, ha nem beszélünk
31 14|    lelkesedve gondolta:~ ~- Megvagy hát... Megcsíptelek te céda,
32 14|             fölkorbácsolta. Hogyan, hát ezek az emberek mitsem tudnak
33 15|             akartok, gyermekeim?... Hát miért nem szóltok? A jövő
34 15|            hála, fit-té lett...~ ~- Hát a Prairie csillaga?~ ~-