Rész

 1  3|       Kérem, nagyságos asszony, - szólt be a szobaleány, - méltóztassék
 2  3|       termetére) s közönyösen így szólt:~ ~- Otthagytam a férjemet.
 3  3|         még közeledni merészel, - szólt izgatottan és remegve. -
 4  3|         halkan és hangsúly nélkül szólt:~ ~- Takarodjék innen!~ ~
 5  3|           darabig.~ ~- Tudja-e, - szólt aztán, - hogy maga egész
 6  3|         Csak két-három perc mulva szólt:~ ~- Önző és érzéki, mint
 7  3|               Nos, halljuk hát! - szólt Margit.~ ~- Az én tanácsom, -
 8  4|           Hogyan mert idejönni, - szólt Sárika elfulladva, - tönkre
 9  4|       babrált.~ ~- Ne kínozzon, - szólt, - hiszen láthatja, hogy
10  4|          Nem tudom, mi nagyobb, - szólt csöndesen, - az ön merészsége
11  4|       megijedt.~ ~- Mit csinál, - szólt, - mit cselekszik, az Istenért?~ ~-
12  5|        mindig haragudott, nyersen szólt közbe ilyenkor:~ ~- Ugyan
13  7|       rágyujtva egy szivarra, így szólt a figyelő familiához:~ ~-
14  7|   forintba számítjuk...~ ~- Oh, - szólt közbe a mama, - maga úgy
15  8|      forró grogot, s titokzatosan szólt a fiúkhoz:~ ~- Ezt a nyarat
16  8|         előtt:~ ~- Hallottátok, - szólt, - Al-Mandsid oltárhoz vezet
17  8|       fogadják...~ ~- Stock úr, - szólt egy szobrász, - Ön oly romantikussá
18  8|        Hát ha festenél valamit? - szólt az asszony.~ ~- Ugy van, -
19  8|           a programot:~ ~- 473. - szólt. - A döntő pillanat, festette
20  8|         vállat vont.~ ~- Ugyan, - szólt, - hiszen ez egy Keresztury...~ ~-
21  8|     malomba, Keresztury álmodozva szólt:~ ~- Lásd, szívem, akkor
22 10|          ismerte a férfiakat, igy szólt olykor a leányához:~ ~-
23 10|          a kioszkban járt, ekként szólt a mama a gyógyszertároshoz,
24 10| köpönyegét felöltötte, a mama így szólt a vejéhez:~ ~- Nem kap a
25 11|       unokafivért, majd végül így szólt a feleségéhez:~ ~- Ha ezt
26 11|          a fiatal asszony ridegen szólt ki rejtekéből:~ ~- Itt van
27 12|         aztán egyszerü arccal így szólt hozzá:~ ~- Majd megpróbálom,
28 12|            miközben álmodozva így szólt magában:~ ~- Istenem, ha
29 14|          csak, maga az barátom! - szólt a prókátor meglepetve.~ ~
30 14|          tüneményes téli kabátnak szólt, semmint a jövevény személyének.~ ~-